Kedves Matusik János színészeket említ énekesek helyett.......Ott voltam tizedikén és én sokmindent értettem, hallottam, különösen Cseh Antalnak minden egyes szavát. De neki ez védjegye is. Busa Tamás is rendkívül jó szövegmondó, Kovács Évát is értettem. Kissé túlzónak, mondhatnám kekeckedőnek érzem ezt a kijelentést, hogy senkit nem értett. Persze volt szereplő, akinek persze egyetlen szavát sem lehetett kivenni, de igy összemosni a szereplőket szerintem nem túl elegáns.....
Én bízony vegre kimondom, hogy Ludovik Kendiből egy büdös kukkot nem lehet érteni. De nem fogom az ő hiányossát másra is ráruházni......
Nyílván mondjuk a kvintettben, szextettben ahol szinte mindenki mást énekel nem mindent lehet érteni.......
Pontosan! :-)
SUSANNA: Egli è ancora fanciullo. > De hiszen gyermek még.
CONTE: Men di quel che tu credi. > Kevésbé, mint hinnéd !
Női szemmel - bájos, csókdosnivaló fiúcska.
Férfiszemmel - ravaszdi kiskakas.
1 Non so più cosa son, cosa faccio
2 Non più andrai, farfallone amoroso
3 Voi, che sapete che cosa è amor
Elnézést a szétszabdalt írásmódért!
..., a “fenegyerek” szó jelentése...
Meg kell nézni, hogy pontosan mit is jelent!
Meg kell nézni, hogy pontosan mit is jelent!
Ezt most hallom először! :). -Tessék elolvasni s Cherubin - nal kapcsolatos recitativokat, és Cherubin recitativoit , akár magyarul, akár olaszul. Kamasz, akiből “fenegyerek” is lehet. Lesz is, hisz pl. jó példa a Gróf ...etc. Valamennyire ismerem a művet, több rendezésben, több szerepet gyakorlatban is! Egyik kedvenc művem...
Hát azért da Ponte is nagy fenegyerek volt, sőt, még Mozart is...;-)
..és persze da Ponte szerint is!
...és persze da Ponte is !
Mióta és mitől “ fenegyerek” “ Szegény kis Cherubin”?! Csak kamasz! Nagy különbség! Mozart szerint is!
Egy nézői vélemény a Figaro házassága múlt szombati előadásáról, ami a Délmagyarország c. lap mai, 2018. november 16-i számában jelent meg:
"Felejtendő Figaro
A Délmagyarország jó szokása szerint a hűséges előfizetőit jutalmazza, legutóbb a szegedi színház Figaro házassága című vígoperájára sorsoltak páros belépőket. Örültünk mi is a szerencsénknek, s november 10-én este ott ültünk a színház második emeletén az első sorban.
Boldogságunk az előadás alatt egyre inkább bosszúsággá változott, aminek több oka volt. A díszlet leginkább origamihoz volt hasonló, egy nagy dobozt nyitogattak-csukogattak a díszletesek (feltűnő színű egyenruhában, így még inkább magukra vonva a figyelmet) a teljes előadás alatt, látványosnak még csak véletlenül sem volt nevezhető az említett faszerkezet. Az első felvonásban a szereplők faládákat rakosgattak teljesen feleslegesen ide-oda, amelyeknek igazából semmi közük sem volt a darabhoz. Az előadást szintén végigkísérte az alkoholfogyasztás okkal, ok nélkül. Az egyéb kiegészítő kellékeket is stíluskáosz jellemezte, azokat hol a szereplők, hol a színpadmunkások, hol az énekkari tagok tették errébb-arrébb (vagy éppen felborították véletlenül).
A színészek szövegét egyáltalán nem lehetett érteni, ez lehetett hangtechnikai hiányosság is, de a szövegkiejtést tanulni is lehetett volna, amíg nem megy rendesen! Hallottam nem egy operát, ahol az előadók minden szava tisztán csengett, most ez abszolút nem volt igaz. A legjobban a díszletmunkásokat lehetett megérteni, mert ők hangtalanul tették, ami a dolguk volt.
A szünetben beszéltem ismerőssel, aki szintén le volt döbbenve az érthetetlen szövegek miatt, s láttuk, hogy többen haza is mentek. A taps menet közben csak halk, rövid, inkább udvarias volt, a darab befejezése után ugyan kicsit erősebb, de nem tartott túl sokáig, nem hívták ki a szereplőket a függöny elé. A zenekar volt az előadás egyetlen dicsérhető szereplője, a taps a végén is elsősorban nekik szólt.
Ezzel a produkcióval nem vonzották be a közönséget újabb előadásokra, mint ahogy azt a színház igazgatója a műsor előtti rövid beszédében remélte. Talán nem kellene kettős, sőt hármas szereposztásban játszani a darabot, hanem kisebb létszámú, de jó gárdát alkalmazni, akár magasabb bérért. Felmerült bennem a gondolat, hogy úgy akart a színház bevételhez jutni, hogy egy előadást eladott a Délmagyarországnak (amely így sem volt telt házas), s nem törődtek annak színvonalával („parasztnak tanyára ez is jó lesz”, mit akarnak ingyen?).
Matusik János, Szeged"
Hollósi Zsolt írása a Délmagyarország c. lap 2018. november 6-i számából:
"Tetszett a nézőknek a Figaro házassága a Co-Opera projektben a Nagyszínházban
Egy bolond nap
A szegedi társulat A sevillai borbély után most a történet folytatását, a Beaumarchais-trilógia másik sikerdarabját, Mozart Figaro házasságát mutatta be a hétvégén Pál Tamás vezényletével, Szabó Máté rendezésében a Co-Opera projektben a nagyszínházban. A közönség vevő volt a produkcióra.
A Gördülő Opera rendhagyó vendégjátékával együtt Szabó Máté rendezése már az ötödik Figaro házassága produkció Szegeden a rendszerváltás óta. Galgóczy Judit Figarója a 90-es évek elején olyan jól sikerült, hogy színházi találkozót tudott vele nyerni az operatársulat. Ha még azt is megemlítjük, hogy Pál Tamás épp ezzel a darabbal indította 43 évvel ezelőtt, 1975-ben szegedi korszakát, nem nehéz belátni: komoly hagyományai vannak az Egy bolond nap alcímet viselő örökzöld Mozart-remekműnek a Tisza partján.
Hagyományos rendezést és kísérletezve újítót is láthatott már a publikum, könnyen elfogadta most Szabó Máté értelmezését is: a vagyonos borász, Almaviva gróf birtokán napjainkban játszódik a történet. Khell Csörsz praktikusan modern díszlete leszűkíti ugyan a játékteret, de gördülékennyé teszi a helyszínváltozásokat: hatalmas, forgatható deszkakonténerből nyílnak ki a jelenetek, barokk parókát viselő, piros munkaruhás díszítők segítenek a bútorok mozgatásában. Benedek Mari jelmezei is maiak, az immár pazar humorú Marcellinává érett Vajda Júlia úgy fest a kalapban és a kései menyasszonyi ruhában, mintha maga II. Erzsébet királynő lépett volna színpadra.
Hármas szereposztásban játsszák, így érdemes többször is megnézni a produkciót. Kiss András hangban és karakterben is jó választás Figaro szerepére, a premieren különösen a népszerű I. felvonásbeli C-dúr áriával aratott sikert. A telt házas szombati előadáson a Szegeden végzett Pataki Bence alakította a komornyikot. A fiatal baritonistára felkészültségének, színpadi megjelenésének, hangi adottságainak és muzikalitásának köszönhetően komolyabb nemzetközi karrier is várhat, ideális Mozart-énekes, oldott játékkal keltette életre Figarót, és az áriákkal is meggyőzte a közönséget.
Két teljesen különböző karakterű Susannát láttam, a premieren a szépen éneklő Horák Renáta imponálóan magabiztos és kidolgozott játékkal okos kis viperának ábrázolta a komornát, olyannak, aki rögtön átlát a szitán, és ügyesen kézben tartja a szálakat. Másnap a minden szempontból perfekt alakítást nyújtó Rácz Rita a figura hagyományosabb értelmezését adta, cserfes, bájos, elbűvölő Susannájáért nem véletlenül bolondul mindenki, ráadásul poétikus, katartikus rózsaáriát énekelt. Jó végre újra Szegeden látni-hallani.
Somogyvári Tímea Zita hangjához méltó főszerepben mutathatta meg, hogy vérbeli Mozart-szoprán: a grófné kavatinája és III. felvonásbeli áriája után is megérdemelten nagy tapsot kapott. Szombaton Rálik Szilvia énekelte a grófnét; akinek ugyan nem ez az igazi szerepköre, de drámai kifejezőereje, színpadi rutinja könnyedén átlendítette a vokális kihívásokon. Az már a rendezés érthetetlen sutasága, hogy épp az operairodalom egyik legszebb szopránáriája („Gyorsan hervad a nász virága”) közben kell grófnéként selyemhuzatot húzogatnia a székekre, miközben arra ott lenne a rengeteg alkalmazott.
Bár Szélpál Szilveszternek szerintem kicsit korai még Almaviva szerepe, okosan megoldotta a feladatot, a gróf III. felvonást nyitó kényes áriáját is meggyőzően énekelte. Kendi Lajos – jellegtelen hangja, modorossága miatt – Almavivája inkább mitugrász kiskakasnak hat, mint macsó szívtiprónak. A különben nem túl sok eredeti ötletet hozó rendező a gróffal ment legmesszebbre a napjainkat idéző bolondozásban: Almaviva szerszámosládát kerít, hagy feltörje felesége ajtaját, majd fúrógépet vesz elő, és a használati utasítását kezdi lapozgatni. Ha már lúd, legyen kövér, ezekből a kortárs poénokból lehetett volna több is, mert az kevés, hogy folyton csak borozgatnak.
Azt el lehet fogadni, hogy a hagyományokkal szemben szoprán is énekelheti a nadrágszerepet, de az már kínos, hogy az egyébként intelligensen, tehetségesen bolondozó Gyüdi Eszter egy premieren ilyen vékonyka gyermekhangon nyekeregheti Cherubino slágeráriáit az „operafellegvár” színpadán. Operaigazgató apukájának biztosan erre is van kézenfekvő művészi magyarázata. Másnap a mezzoszoprán Kálnay Zsófia szinte burleszkszerűre vett, és vokálisan sokkal meggyőzőbb Cherubinóját felüdülés volt hallgatni. A népes szereplőgárdából Altorjay Tamást érdemes még kiemelni, aki Bartolóként sértett daccal énekelte a bosszúáriát, tetszett Kovács Éva vicces Barbarinája és az énekkar odaadó játéka is.
Az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött a Szegedi Szimfonikus Zenekar, régen előfordultak rézfúvós gikszerek, bizonytalankodások, ma már ilyesmit szinte nem is hallani. Pál Tamás értő, muzikális dirigálásával a darab komikus hatású, könnyed dallamai éppúgy karakteresen, stílusosan szólaltak meg, mint a drámai csúcspontok."
A Délmagyarország c. lap tegnapi (2018. nov. 6.) számában jelent meg Hollósi Zsolt írása a Figaro házassága produkcióról, a nov. 2-i és 3-i előadásokról. Nem tudom a lap weboldaláról idelinkelni, mert csak előfizetőknek nyílik meg. Beszkenneltem a cikket, de nem tudom ide beilleszteni a képet...
Én nem Gyüdi Eszter hallatán szörnyülködtem el, hanem azon, hogy nem hallottam belőle szinte semmit. Mozart óta azért némileg változott az apparátus. Viszont lelkesen, aranyosan tátogott. A figurájában sem észleltem semmi különöset. Fenegyereknek inkább a tegnap beálló Mester Viktória kidolgozott karakterét hoznám fel példának.
Én nem Gyüdi Eszter hallatán szörnyülködtem el, hanem azon, hogy nem hallottam belőle szinte semmit. Mozart óta azért némileg változott az apparátus. Viszont lelkesen, aranyosan tátogott. A figurájában sem észleltem semmi különöset. Fenegyereknek inkább a tegnap beálló Mester Viktória kidolgozott karakterét hoznám fel példának.
Figaro Szegeden.
A melománok biztos elszörnyűködtek Gyüdi Eszter hallatán, én nagyon élveztem. Valószínűleg így dalolgathattak Wolfgang Amadeus korában az operaszínpadon, hiszen tudjuk, hogy Barbarina szólamát egy tizenkét éves kislány adta a premieren. Gyüdi Cherubinóként saját fenegyerek mivoltát hozta, s ennek azért tudtam ennyire örülni, mert a többiek reménytelenül küzködtek a teljesen elhibázott rendezői elképzelés csapdájában. Lebecsüli Kiss Andrást az, aki azt hiszi, hogy ez a rendkívüli képességekkel megáldott énekes képes egy unalmasan szürke mai öltönyben, a grófné asztalán ülve, lábát lóbálva hiteles Figarót alakítani. Kiss ennél szuverénebb művész, a hangja most is tarolt, szokatlan bizonytalanságai, megingásai nyilvánvalóan a hiteltelen szituáció szomorú következményei voltak. Remek énekesek próbálták meggyőzni magukat egy hosszú estén át arról, hogy igenis van értelme egy bortermelő pincéjében grófról, grófnéról, apródról beszélni, meg az első éjszaka jogát emlegetni. Nem sikerült, s biztos vagyok benne, hogy lelkesen tapsoló premier-közönséget sem. Én is tapsoltam, mert szeretem a művet és előadóit, s mert Pál Tamás kamaszos imprózása a csembalón azt sugallta, van még remény.
A reggeli rádióadás visszahallgatható itt:
Arckép - alkotó emberek portréja Gyüdi Sándor karmester
Beszélgetőtárs-szerk.: Fellegi Lénárd
A 2018.10.12-i adás ismétlése - ma reggel hangzott el a Bartók Rádióban
A Figaro házassága előadásainak konkrét napi szereposztásai is olvashatók a Színház honlapján.
A Színház honlapján olvashatók a novemberi Figaro házassága szereplői és az elődási napok is. Konkrét napi szereposztás még nincs fent.
Én is csak megerősítem, a szegedi társulat nem tud 4 és 6 főszereplőt kiállítani. Itt helyben valószínűleg a helyi társulat tagjai énekelnek majd, és az ország többi pontján pedig mások. Most reagálnék a Tejberizs fórumtárs által belinkelt beharangozó cikkre is, bár akkor nem akartam. Nem is a cikkre magára, (még) hanem a cikkíró szóhasználatára. Végig konzekvensen színészekről beszél, amikor a szereplőkről ír. Kérem, például melyik színésznő fogja elénekelni Cherubinót, vagy a Grófnét? Tehát úgy rendesen. Kottahűen. Nem kérdezte meg senkitől, hogy az operaszerepeket énekesek alakítják..? Nem, de lehet nem is számít.
Kritika a Rigolettoról: http://operavilag.net/kiemelt/gondolkodo-sarkocska/
Szegény Figaro házasságából először Hábetler csinált modern verziót és utaztatták azt az Operaház meegbízásából, most megint jön belőle egy modern verzió. De legalább a magyar nelvű előadáshoz Vidor Dezső műfordítását használják - Hábetlerék átírt librettója egy katasztrófa volt. Ugyanakkor még várjuk ki a végét, hogy végül mennyire piszkálnak bele Vidor szövegébe. Hábetler is Vidor fordítását használta, ami nem akadályozta meg benne, hogy az "úgy szorítja a lábamat ez a k*rv* cipő" és hasonló ékes magyarsággal megírt mondatok színesítsék az előadás sekélyes nívóját.
Egyébként nem egy operatársulat állít ki enni Susannát és Figarót, Grófot és Grófnét. Az előadás vándorolni fog és nyilván mindenhol bekapcsolódnak a helyi erők: Szentendre, Győr, Miskolc, Szeged, Debrecen. Sőt Észak-Olaszországban is lesz egy előadás. A kérdés csak az, hogy vajon Budapesten mikor halljuk majd a darabot eredeti formájában? Hábetler borzadálya most megint országos turnéra indul. Lehet, hogy lesz olyan város, ahol mindjár két fajta Figarót is élvezhet majd a publikum.
Boldog az a nép (jutott eszembe Mária Dominika hercegnő szavajárása A hattyúból, Molnár Ferenctől), akinek még a fővárosin kívüli operatársulata is 4–4 Susannát, Figarót és Almavivát, sőt 6 Grófnét tud kiállítani! Vagy csak én gondolom, hogy ezek nem akármilyen szerepek?
Kedves Héterő, lehet, hogy most megleplek. Ismersz, hogy sosem vagyok rest megemlíteni a hazai nyelvű operajátszásra (annak legalább részleges visszahozására) való igényemet, amely egyfelől saját vágyam, másfelől döntően abban látom a felnövő nemzedékek megszólításának lehetőségét az operaszínpadról.
Örülök annak, hogy Pál Tamás is védelmébe vette a magyar nyelvű operajátszást, és hogy ilyen szépen és (engem) meggyőzően tette.
Ugyanakkor be kell vallanom, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Margiszigeti Szabadtéri Színpad esetében természetesnek tartottam és örömmel vettem az eredeti nyelven énekelt előadásokat. Egyfelől azért, mert azok jelentős részben számítottak külföldi közönségre is, és a vendégeket ugyanúgy illik a darab általuk megszokott, könnyebben érthető nyelvén megszólítani, ahogy a túlnyomó részben hazai közönséget is: magyarul. Másfelől azért, mert a szabadtériek ritkább, kivételes események, a hazai rajongóknak is változatosságot hoznak, és igazodnak a gyakran nagyobb számú, eredeti nyelven éneklő vendégfellépőhöz is.
Jó pár előadást láttam a Dóm téren, még többet a Magyar Televízió helyszíni közvetítéseinek jóvoltából, és persze majdnem mindent a Margisztigeten. Ama természetes kivételességben sohasem merült fel bennem, miért nem magyarul énekelnek. Belefért a szabad tér egyéb körülményeibe: az időjárás szeszélyei, fokhagymaillat a kolbászsütők felől, hajókürt, nézőtársak cigarettavégeinek fel-felvillanó parazsa...
Kedves Daunerni, köszönet érte! Bár, ha beválik, hogy a karmester nemcsak betanítja és elvezényli az előadást, hanem meg is írja róla a kritikát – végül is ő látja-hallja az előadást legközelebbről –, céljafogyottá és érdektelenné válhat hivatásos és amatőr recenzensek, hát még a fórumon véleményt mondók tevékenysége.
Közben megtaláltam. (Elolvasásához előbb egy reklámot kell megnézni.)
Olvasta valaki Fáy Miklósnak a Rigoletto-előadásról szóló írását? Az ÉS-ben jelent meg július 6-án. Neten nem tudtam elérni.
"...(kettejük miatt volt) érdemes az operát magyarul játszani – a többi főszereplő szövegmondása szinte érthetetlen, így nyugodtan maradhattak volna az eredeti verziónál. Akkor az a német néző sem méltatlankodott volna, aki a szünetben ott is hagyta társaságával az előadást."
Lásd 2581. Hát nem mindegy, hogy milyen nyelven nem értjük?
Kedves Barátaim!
Időkzöben sikerült megkapnunk a kritizált kritika beszkennelt változatát - ha valaki kíváncs lenne rá. (A teljes méret egér-jobbklikk menüből érhető el...) Íme:
Számomra a legproblematikusabb a címszereplő volt, de Gilda sem okozott éppen katartikus élményt.....
Aki viszont tetszett, az Sparafucile megformálója, Kiss András volt. Ami Kováts Kolost illeti, nem értek egyet a kritikában leírt "vállalható" jelzővel. Szerintem ma is elsöprő teljesítményt nyújtott. Őket különösen azért kedveltem, mert a kiváló hangi teljesítmény mellett látszik rajtuk a szakma iránti alázat és ahogy a színpadra léptek, muszáj volt őket figyelni. A zenekar és a kórus nagyon tetszett es szinte kivétel nélkül minden kis szereplő.
Elnézést az ismétlésért, mobilról küldtem, és nem jelezte, hogy elment. Amúgy Keszei Borinak a technikájával nincs különösebb probléma, de a hang kicsi és nem varázslatos.
Halovány - szép, kifejező magyar szó.
Halovány - szép, kifejező magyar szó.
Halovány - szép, kifejező magyar szó.
Halovány - szép, kifejező magyar szó.
Én csak a hangerőt emeltem ki, de valóban. Nem valók neki Gildához hasonló szerepek, mert nem tudja őket rendesen elénkelni és még a volumen is hiányzik. Hallani se nagyon lehet sokszor mit énekel. A stílusismeret is hiányzik Mozartnál is: nem igazán éreztem, hogy biztos technikával és jó stílusismerettel énekel. A vámpírban és A rajnai sellőkben is halovány volt nagyon. Lehet ezen lehetne segíteni valamennyire - vagy már késő, nem tudom. És mondjuk aki hallota a Gildát a fénykorában lévő Rost Andreával, vagy pár éve Kolonits Klárával az nem feltétlenül kíváncsi Keszei Bori alaktására is.
Keszeinél a súlyos technikai problémák is kizárják, hogy Gildát és hasonló kaliberű szerepeket énekeljen!
Keszei Bori kisebb Mozart szerepekben se volt ideális soha - se volumen, se kifejezőerő. Sokszor Mozartnál is alig lehet hallani a hangját a jó akusztikájú Erkelben is. Persze a mikroport most biztos segített. Öt éve Erkel István királyában mikroporttal is voltak részek, ahol alig lehetett hallani a Margitszigeten. Gilda nem Keszei Bori szerepe. Gilda Kolonits Klára, Szűcs Márta, Rost Andrea, Ágai Karola szerepe. Keszei bori egyik művésznővel se esik egy kategófiába. Kétszer nagyobb szerepet kapott, ha nem háromszor, mint amira hangi adottságai predestinálják. Megjegyzem Budapesten se osszák ki normálisan Gilda szerepét. Az elmúlt években folyamtosan olyanok éneklik, akiknek nem kellene. Se Szemere Zita, se Rácz Rita, de számomra Miklósa Erika se igazi Gilda - egy Szűcs Mártához viszonyítva semmiképpen sem ideálisak.
Ez a szegedi Rigoletto semmiképpen nem az, amit meg lehetne dicsérni! Egészen más szereposztás kellett volna! Voltak, akiket kín volt hallgatni!
"...újraéledjen a magyar nyelvű operajátszás értékes, csodálatos világa."
A Tristanban Budapesten nemrég újraéledt - feliratként!
Kíváncsi lennék a kedves Maestro véleményére: ez olyan csodálatos?
Ráadásul az előadóteremben egyszerre olvasható a német eredetivel...
Hány éves Rigolettó?
Örömmel konstatáltam, hogy a Délmagyarország kritikusa bírálatának már a címében rámutat Harangozó Gyula izgalmas Rigolettó-rendezésének egyik legfigyelemreméltóbb erényére. Arra nevezetesen, hogy a mantovai herceg udvari bolondja Harangozó színpadán életerős fiatalember, jól fejlett izomzattal, kitűnő egyensúlyérzékkel. Hogy is lehetne másképp? Hiszen egy udvari mulattatónak könnyedén kellett hányni a cigánykereket, fürgén kellett ropni a divatos táncokat, s egyáltalán ügyesebbnek, gyorsabbnak, éleseszűbbnek illett lennie a kigúnyolt, megszégyenített udvaroncoknál. S ez nem csak a középkor udvari gyakorlatában volt így, Verdi bohóca a zenében sem öreg, pereg a nyelve, árad belőle a szenvedély, a bosszúkettős drámai lávafolyama Otelló hadvezéri bosszúduettjének előképe. Ja, hogy a kritikus öregedő, totyakos Rigolettókhoz szokott, akiket már az első képben sajnálni kell, hogy milyen kegyetlenül elbántak vele? (A cikk Nuccit említi, egy 2017-es felvételen a kitűnő baritont már azért is szánni kell, hogy ilyen korban egyáltalán színre kellett lépnie.) Hát igen, hosszú ideig így alakították a címszerepet, elfeledkezve arról, hogy a bohóc maga is kegyetlen . Kegyetlen az őt körülvevő talpnyaló udvaroncokkal, de kegyetlen egyetlen lányával is, akit meg szeretne tartani örökös játékszerül. Igen, ez a rendezés szakít a szentimentális hagyománnyal, Kendi Lajos valóban artistákat megszégyenítő erővel és ügyességgel teremt reális figurát azonfelül, hogy kitűnően énekli a szerepet. Ellentmond-e ez az alakítás a partitúrában leírtaknak? Szerintem egyáltalán nem. Ami az életkorokat illeti: ha Gilda tizenhat körüli fiatal lány, Rigolettó harmincöt- negyven éves ereje teljében lévő férfi. A szövegben nem esik szó a bohóc koráról, ő nevezi „vénembernek” (az olaszban il vecchio – öreg) Monteronét.
Ami a Szabadtéri hagyományait illeti, anno valóban remek dolog volt, hogy sztárok jelentek meg a hétezres népszínház operaszínpadán. Akkor még pozitív volt a szándék, amely a vendéghívással és az eredeti nyelv használatával akart nyitni a nemzetközi operavilág felé. Ma azonban inkább arra lenne szükség, hogy az eredeti nyelven énekelt, feliratozott előadások szinte kizárólagos uralma mellett újraéledjen a magyar nyelvű operajátszás értékes, csodálatos világa. Mert, ahogy annak idején Kazinczyék fordításokkal teremtették meg a magyar irodalmat, a kitűnő magyar nyelvű operalibrettóknak óriási szerepük volt a műfaj magyarországi népszerűsítése terén. S ha a Szabadtéri vezetése most ilyen programot tűz a zászlajára, annak én sokkal jobban tudok örülni, mint holmi buta versengésnek más fesztiválokkal, vagy kőszínházi előadásokkal.
Végezetül, szeretném megkérni a kritikust, világosítson föl, hol küzdött Keszei Bori levegő-problémákkal, valamint szeretném ugyanőt felvilágosítani, hogy Ádám Zsuzsanna mezzoként indult, a Maddalénára való fölkérést még akkor kapta, s hogy a fachváltás és a remek Elvira mit sem vett el a művésznő közép- és mélyregiszteréből.
Tisztelettel
Pál Tamás
Na, néhány szereplőt kivéve ez egy olyan Figaro lesz, amitől futni kell, de messzire.
Igen, a kettőezres évek elején énekelte a szerepet - 2004-ben egy őszi előadáson magam is hallottam grófnőként, de azóta lefolyt elég sok víz a Dunán.
Kolonits Klára Almaviva grófné lesz???!!!
"A Figaro házassága Almaviva gróf borpanziójában játszódik, a díszlet Khell Csörsz, a jelmez Benedek Mari munkája, a dramaturg Kenesey Judit. A gróf szerepében Haja Zsolt, Kovács István, Kendi Lajos és Szélpál Szilveszter, grófnéként Fodor Beatrix, Schnöller Szabina, Kolonits Klára, Somogyvári Zita, Rendes Ágnes és Rálik Szilvia látható. Suzanne alakjában Bordás Barbara, Rácz Rita, Keszei Bori és Horák Renáta áll színpadra, Figaro Cseh Antal, Pataki Bence, Kiss András és Donkó Imre lesz."
Tegnap sajtótájékoztató volt a Co-Opera jövő évadbeli Figaró házassága produkciójáról, amin Gyüdi Sándor és Barnák László is részt vett. A cikk végén a főbb szerepek alakítóiről is írnak.
És akkor már díjat érdemel? Pár éve követem szegedi működését és sajnálatos módon egy fikarcnyit sem fejlődött. Sőt.....a hangja, gondolom a rossz technikától úgy lebeg, hogy néha a hangmagasság sem határozható meg. A "magasságok" csak üvöltve vannak meg. A Faustban már az eleve transzponált áriát az ő kedvéért még lejjebb vették, de a bét sem tudta kiénekelni tartva. Nagyon baritonális. Az Ernani premieren a mellettem ülő emberek fogták a fejüket, valaki búzott is, csak nem volt elég hangos.......
Szánom szegényt, mert ugyanakkor szimpatikus ember benyomását kelti. .....