vissza a cimoldalra
2019-09-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11438)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4564)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61897)
Élő közvetítések (8144)
Juan Diego Flórez (739)
Társművészetek (1412)
Balett-, és Táncművészet (5886)
Pantheon (2387)
A díjakról általában (1069)
Erkel Színház (10315)
Kimernya? (3221)
A nap képe (2157)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1764)
Franz Schmidt (3422)
Opernglas, avagy operai távcső... (20316)
Operett, mint színpadi műfaj (4061)
Erkel Ferenc (1063)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2598   IVA • előzmény2593 2018-07-13 05:50:28

Kedves Héterő, lehet, hogy most megleplek. Ismersz, hogy sosem vagyok rest megemlíteni a hazai nyelvű operajátszásra (annak legalább részleges visszahozására) való igényemet, amely egyfelől saját vágyam, másfelől döntően abban látom a felnövő nemzedékek megszólításának lehetőségét az operaszínpadról.
Örülök annak, hogy Pál Tamás is védelmébe vette a magyar nyelvű operajátszást, és hogy ilyen szépen és (engem) meggyőzően tette.
Ugyanakkor be kell vallanom, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Margiszigeti Szabadtéri Színpad esetében természetesnek tartottam és örömmel vettem az eredeti nyelven énekelt előadásokat. Egyfelől azért, mert azok jelentős részben számítottak külföldi közönségre is, és a vendégeket ugyanúgy illik a darab általuk megszokott, könnyebben érthető nyelvén megszólítani, ahogy a túlnyomó részben hazai közönséget is: magyarul. Másfelől azért, mert a szabadtériek ritkább, kivételes események, a hazai rajongóknak is változatosságot hoznak, és igazodnak a gyakran nagyobb számú, eredeti nyelven éneklő vendégfellépőhöz is.
Jó pár előadást láttam a Dóm téren, még többet a Magyar Televízió helyszíni közvetítéseinek jóvoltából, és persze majdnem mindent a Margisztigeten. Ama természetes kivételességben sohasem merült fel bennem, miért nem magyarul énekelnek. Belefért a szabad tér egyéb körülményeibe: az időjárás szeszélyei, fokhagymaillat a kolbászsütők felől, hajókürt, nézőtársak cigarettavégeinek fel-felvillanó parazsa...

2593   Héterő • előzmény2592 2018-07-05 22:41:42

"...(kettejük miatt volt) érdemes az operát magyarul játszani – a többi főszereplő szövegmondása szinte érthetetlen, így nyugodtan maradhattak volna az eredeti verziónál. Akkor az a német néző sem méltatlankodott volna, aki a szünetben ott is hagyta társaságával az előadást."

Lásd 2581. Hát nem mindegy, hogy milyen nyelven nem értjük?

2592   daunerni • előzmény2580 2018-07-05 16:37:11

Kedves Barátaim!

Időkzöben sikerült megkapnunk a kritizált kritika beszkennelt változatát - ha valaki kíváncs lenne rá. (A teljes méret egér-jobbklikk menüből érhető el...) Íme:

2580   Pál Tamás 2018-07-02 11:21:02

Hány éves Rigolettó?

 

Örömmel konstatáltam, hogy a Délmagyarország kritikusa bírálatának már a címében rámutat Harangozó Gyula izgalmas Rigolettó-rendezésének egyik legfigyelemreméltóbb erényére. Arra nevezetesen, hogy a mantovai herceg udvari bolondja Harangozó színpadán életerős fiatalember, jól fejlett izomzattal, kitűnő egyensúlyérzékkel. Hogy is lehetne másképp? Hiszen egy udvari mulattatónak könnyedén kellett hányni a cigánykereket, fürgén kellett ropni a divatos táncokat, s egyáltalán ügyesebbnek, gyorsabbnak, éleseszűbbnek illett lennie a kigúnyolt, megszégyenített udvaroncoknál. S ez nem csak a középkor udvari gyakorlatában volt így, Verdi bohóca a zenében sem öreg, pereg a nyelve, árad belőle a szenvedély, a bosszúkettős drámai lávafolyama Otelló hadvezéri bosszúduettjének előképe. Ja, hogy a kritikus öregedő, totyakos Rigolettókhoz szokott, akiket már az első képben sajnálni kell, hogy milyen kegyetlenül elbántak vele? (A cikk Nuccit említi, egy 2017-es felvételen a kitűnő baritont már azért is szánni kell, hogy ilyen korban egyáltalán színre kellett lépnie.) Hát igen, hosszú ideig így alakították a címszerepet, elfeledkezve arról, hogy a bohóc maga is kegyetlen . Kegyetlen az őt körülvevő talpnyaló udvaroncokkal, de kegyetlen egyetlen lányával is, akit meg szeretne tartani örökös játékszerül. Igen, ez a rendezés szakít a szentimentális hagyománnyal, Kendi Lajos valóban artistákat megszégyenítő erővel és ügyességgel teremt reális figurát azonfelül, hogy kitűnően énekli a szerepet. Ellentmond-e ez az alakítás a partitúrában leírtaknak? Szerintem egyáltalán nem. Ami az életkorokat illeti: ha Gilda tizenhat körüli fiatal lány, Rigolettó harmincöt- negyven éves ereje teljében lévő férfi. A szövegben nem esik szó a bohóc koráról, ő nevezi „vénembernek” (az olaszban il vecchio – öreg) Monteronét.

 

Ami a Szabadtéri hagyományait illeti, anno valóban remek dolog volt, hogy sztárok jelentek meg a hétezres népszínház operaszínpadán. Akkor még pozitív volt a szándék, amely a vendéghívással és az eredeti nyelv használatával akart nyitni a nemzetközi operavilág felé. Ma azonban inkább arra lenne szükség, hogy az eredeti nyelven énekelt, feliratozott előadások szinte kizárólagos uralma mellett újraéledjen a magyar nyelvű operajátszás értékes, csodálatos világa. Mert, ahogy annak idején Kazinczyék fordításokkal teremtették meg a magyar irodalmat, a kitűnő magyar nyelvű operalibrettóknak óriási szerepük volt a műfaj magyarországi népszerűsítése terén. S ha a Szabadtéri vezetése most ilyen programot tűz a zászlajára, annak én sokkal jobban tudok örülni, mint holmi buta versengésnek más fesztiválokkal, vagy kőszínházi előadásokkal.

 

Végezetül, szeretném megkérni a kritikust, világosítson föl, hol küzdött Keszei Bori levegő-problémákkal, valamint szeretném ugyanőt felvilágosítani, hogy Ádám Zsuzsanna mezzoként indult, a Maddalénára való fölkérést még akkor kapta, s hogy a fachváltás és a remek Elvira mit sem vett el a művésznő közép- és mélyregiszteréből.

 

Tisztelettel

 

Pál Tamás

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Szenthelyi Miklós
"Különleges tehetségű hegedűsok gálakoncertje"
Szenthelyi Miklós zeneakadémiai osztályának hallgatói
BRUCH: 1. (g-moll) hegedűverseny, op. 26 – 2. Adagio
ifj. Mága Zoltán (hegedű)
RAVEL: Tzigane
Korb Vanessza (hegedű)
BRUCH: Skót fantázia, op. 46 – Bevezetés: Grave
Kuti Róbert (hegedű)
SAINT-SAËNS: Havanaise, op. 83
PAGANINI: Moto perpetuo, op. 11
Hodos Dániel (hegedű)
WAGNER: „O du, mein holder Abendstern” – Wolfram áriája a Tannhäuser 3. felvonásából
DONIZETTI: „Come Paride vezzoso” – Belcore áriája a Szerelmi bájital 1. felvonásából
Szenthelyi Krisztián (bariton)
PAGANINI: 1. (D-dúr) hegedűverseny, op. 6 – 1. Allegro maestoso
Z. Lendvai József (hegedű)
PAGANINI: 1. (D-dúr) hegedűverseny, op. 6 – 2. Adagio espressivo, 3. Rondo. Allegro spirituoso
Bácsy-Schwartz Zoltán

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nora Fischer (mezzoszoprán)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
SCHUBERT-BERIO: Visszaadás
BERIO: Népdalok
J.S. BACH-RESPIGHI: Nun komm, der Heiden Heiland, BWV 659
RESPIGHI: Róma fenyői
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Győri Filharmonikus Zenekar
vez.: Medveczky Ádám
DUBROVAY LÁSZLÓ: Ünnepi zene
BARTÓK: A fából faragott királyfi - szvit, BB 74
RIMSZKIJ-KORSZAKOV: Seherezade, op. 35
A mai nap
született:
1923 • Kónya Sándor, operaénekes († 2002)
1973 • Ingrid Fliter, zongorista
elhunyt:
1835 • Vincenzo Bellini, zeneszerző (sz. 1801)
2006 • Pege Aladár, jazz-muzsikus, zeneszerző (sz. 1939)