Kedves Lámpaoltogató! Nadia Cerchezt csak Leonóra és Ervira szerepében volt alkalmam hallani, ezért csak ezekről írtam. A trubadúr eredeti változatában terjedelmes szólam teljes hosszában meglehetősen fárasztó volt hallgatnom a folyamatos tremolót és az énekesnő erejével vívott küzdelmét. Az Ernaniban pedig hiányérzetet hagyott, hogy a három kiváló főszereplő mellett a negyedik éneklésének szépségébe egy erősen zavaró jelenség vegyül. Ennél többet nem mondhatok. Ha – kizárólag a hallottak alapján – azt írtam, hogy kétségem van Cerchez szólószerepekre való alkalmassága iránt, nem a becsületét kérdőjeleztem meg!
Toronykőy Attila rendezői tehetségéről csak a látott előadások győzhettek volna meg, a Dömötör-díj nem. Akad olyan rendező is, akinek tehetségéről a Kossuth-díj sem.

Kedves IVA fórumtárs! Nadia Cerchezt öt különböző szerepben volt alkalmam megcsodálni Szegeden. A Ladyben és a Toscában hangadása mint a tőr, kevés vibrátó, Leonorában és Elvirában lágyabb, vibráltabb hangszín, Margit szerepében brilliáns, szinte koloratúr-szopránra emlékeztető éneklés, sűrű, ám mégis finom tremolókkal a szükséges frázisokban. Alkalmatlanságot emlegetni az ő esetében felér egy becsületsértéssel. Egyébként tegnap adták át a színházban a Dömötör-díjakat, a közönség voksolt, László Boldizsár a legjobb énekes, Toronykőy Attila a legjobb rendező.