vissza a cimoldalra
2018-12-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61402)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Haladjunk tovább... (216)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3778)
Momus-játék (5562)
Jonas Kaufmann (2313)
Élő közvetítések (7597)
Pantheon (2285)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3024)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1191)
Erkel Színház (9492)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (635)
Polgár László (267)
Abbado – az ember (153)
Franz Schubert (309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1544)
Franz Schmidt (3241)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (962)
Erkel Ferenc (1053)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2420   -zéta- • előzmény2418 2017-11-22 23:08:32

Kiss Andrással nem Basiliót énekeltetni kapitális baklövés...

2418   kothner 2017-11-22 12:47:30

A Sevillai Borbély Szegeden

 

A Mozart-da Ponte operák óta a buffa már nem pusztán karakter- és helyzetkomikum-kavalkád többé, a humor és a passzió mellett megjelenik a ráció is. A valóságalapú, kerek, logikus történet fontos szerepet kap, miközben megmarad a virtuóz vokalitás, az improvizáció, az aktualizálás. A Sevillai-ban is lényeges hogy Almaviva nem közember, hanem gróf, s szerelemből kifolyólag rangon alul készül házasodni. Rosinát magához emeli, s mint tudjuk, az itt zsémbeskedő veszélyes gyámatya, Bartolo, s a bajkeverő Basilio lakájként fog szolgálni a grófi udvarban. Egyszóval: Beumarchais éleslátó valóságábrázolása itt is jelen van, ha nem is olyan mértékben mint Mozart korábbi remekében a Figaroban. Ebből kifolyólag a szerelmi szál is őszintébb és mélyebb mint a buffa primitíven bájos holotmiglan-holtodiglanja. Talán ezért is van, hogy a habkönnyű Barbiere halhatatlan tűnik (No meg Rossini zsenialitása okán, meg még ki tudja miért).

 

A szegedi Sevillait a szereplők végigkomédiázzák, hatásosan és sikeresen, a fentiekkel nem sokat törődve. A gróf ugyanazt a rossz szlenget beszéli, mint Fiorello , s természetesen tegeződnek, mint mindenki mindenkivel, s Rosina szájából is elhangzik egy „köpni, nyelni nem tudok” az első finálé megdermedt pillanatában. Mintha minden szereplő ugyanabból a hajléktalan-szállásból bújt volna elő (az új fordítás Galambos Attila munkája). A rációval „sincs nagyon törődve”. Az „inutil precauzione”, azaz „hiábavaló elővigyázatosság”, amely a mű eredeti címének is része, az új verzióban el sem hangzik, helyette a „felejtsd el a tervet” szöveg szerepel, s ezt Rosina akkor mondja ki először, mikor még fogalma sincs arról, hogy gyámatyja el akarja venni (mert hogy egy ilyen mondat csak erre a tervre vonatkozhat). A Rágalom-ária alatt a közönség közé szétszórt, s a Bartolo házára kiszögezett röplapok Figarot gyalázzák, miközben az ária egyértelműen a grófot veszi célba. Felületességről tanuskodik az is, hogy a színház honlapján található darabismertetés Rosina helyett Susannának nevezi a női főszereplőt.

 

Az előadás zeneileg egyensúlyzavaros. A recitativókból túl sok van, a „zárt” számok, amelyek a zene lényegét adják, meg vannak csonkítva. A szegedi produkció mindkét Almavivája el tudta és el szerette volna énekelni a gróf második felvonásbeli virtuóz nagyáriáját, de erre nem kaptak lehetőséget. A „Finale Primo”-t, a darab legjelentősebb zeneszámát brutális húzással adják, a zárórész modulációja, amely a stílus és a komponista egyik legjellemzőbb kézjegye, teljesen kimarad. A recitativókra visszatérve, ha ezeket a stílusra kötelező olaszos svádával adnák elő, azaz gyorsan és virtuózan, az egyensúly nem borulna föl. No de – s itt érkezünk el a szegedi produkció leglényegesebb jellemzőjéhez – eme recitativók minden mondata, sőt minden szava meg van terhelve olyan plusz cselekményekkel és tennivalókkal, amelyek sebességüket jelentősen fékezik. Emellett jól érzékelhető az a rendezői törekvés, amely szerint a szöveget (mind a recitativókban, mind a zárt zeneszámokban) szájbarágósan kell értelmezni és hangsúlyozni, ennek kárát látja a „bel canto”, a „szép éneklés”, a kelleténél sokkal többször hallunk értelmetlenül agyonhangsúlyozott szókezdéseket és szóelválasztásokat, cantabile helyett mintha hallássérülteket akarnának informálni a darab tartalmáról. Ez a nyivánvalóan a rendező által inspirált ugatásszerű hangadás elsősorban a Bartolót alakító két kitűnő művész (Kiss András, Cseh Antal) teljesítményét befolyásolja.

 

Az előadás sikerét (mert hogy a siker vitathatatlan) alapvetően két dolog biztosította. Mindenekelőtt a darab. Rossini mestermunkája regeteg fölös terhet elbír a hátán úgy, hogy értékei mégis ragyognak, különösen, ha ehhez még jó vokális produkciók is hozzásegítenek. Mindkét tenor kitűnő adottságokkal rendelkező fiatal művész, Rab Gyula dallamérzékenységével, Hanczár György színpadi jelenlétével tűnik ki. A Figarók, Kendi Lajos és Balla Sándor komoly tapasztalatukkal segítik az előadást. Altorjay Tamás hozza régi színvonalát Basilióként, Pataki Bence ugyanebben a szerepben jelentős előrelépést mutat. Vada Juli zseniális Berta, Frankó Tünde is jó. Jók a kicsik, Szélpál és Major, mint Fiorello, Taletovics mint őrtiszt. Kovács Éva hatalmasat fejlődött, Rosinája kedves, egyéni és virtuóz. Banai Sáráról egyelőre nincs mit írni.

 

A siker másik záloga a tömérdek rendezői ötlet, az állandó nyüzsgés, amely ugyan nem a mű eredeti szellemében, hanem alapvetően annak ellenére, ahelyett, de mégis rendkívüli hatásfokkal képes ébrentartani a közönség figyelmét és biztosítani a tapsokat. Az előbbiekben minősített vokális produkciók szinte mindig csak a rájuk aggatott pótcselekményeken áttörve képesek érvényesülni. Figaro belépője alatt három markos borbélysegéd borotválja a nézőket a széksorok közt (természetesen maffiózókhoz illő fekete szemüvegben – jaj ezek a klisék!– mintha Kero harminc év előtti bakátstéri Carlos-ából lépnének elő), Rosina a belépőt Berta és Ambrogio (Nemes Roland) szünni nem akaró tevés-vevése közben adja elő, Bartolo – amúgy iszonyatosan meghúzott – áriája közben bemosakszik, s a kiirthatatlan Berta + Ambrogio segédletével kegyetlen vizsgálatra készül és így tovább... Akármilyen jól teljesítenek az énekművészek, produkciójuk szükségszerűen kísérőzenévé silányul, a nézők figyelmét a rendező vonja magára, rá kell figyelni, arra, amit ő talált ki, ő adott hozzá a véleménye szerint nyilván gyenge, megtámogatandó műhöz, s a – véleménye szerint – kiszámíthatatlan, esetleges szólistai értékekhez. Na már most Kero ezt jól csinálja. Ötletei mindig vannak, jobbak-rosszabbak vegyesen, de a hatás biztos. A szereplők jönnek mennek, a három maffiózó, ha épp nem borotvál, Rosinának udvarol, ki horgászni indul, ki tüzet oltani rohan (mert a vihar-zene alatt természetesen villám csap Bartolo házába). Mondanom sem kell, hogy a nyitány alatt szemtanui leszünk Bartolo és házanépe Sevillaba való költözésének, kicsit zavarosan ugyan, de megismerkedünk a darab szereplőivel, szóval Kero gondoskodik arról, hogy egy pillanatig se unatkozzunk, de arról is, hogy egy pillanatig se tudjunk a darabra magára figyelni, csak őrá, az ő remek ötleteire.

 

Úgy hírlik, az előadás egy szép terv első állomása. Előadták már Szentendrén, s színre kerül majd Budapesten az Operettszínházban, s más helyszíneken is, olyanokat is beleértve, ahol egyébként nincs operajátszás. A terv ötletgazdája és megvalósítója Vadász Dániel – maga is kitűnő tenor – szerint a cél: új lendületet adni a magyar operaéletnek, új közönséget bevonni az operakedvelők táborába, s nem mellesleg, új lehetőségeket nyitni a kitűnő magyar operaművészeknek. Őszintén remélem, a terv megvalósul, és tiszta szívvel kívánok sok sikert a közreműködőknek. A szegedi Sevillait látva úgy gondolom, van remény a sikerre, de a láthatóan komoly munkával létrehozott produkció arra a csapdára is felhívja a figyelmet, ami az egész remek kezdeményezést tévútra viheti. Egy opera befogadása ugyanis – csak úgy, mint a létrehozása – nem könnyű, nem egyszerű feladat. Minden egyes operai alkotás, és minden előadás számtalan tényező együttes erőfeszítésének következtében jön létre, szövegíró, díszlet és jelmeztervező, zenekar, kórus, színház, közönségszervezés, stb stb. Az eredmény is ilyen, sok, különböző oldalról megközelíthető műalkotás, amelynek értékei egycsapásra nem tárulnak fel, megértéséhez, élvezetéhez sok-sok alkalomra van szükség. Ezért hiba azt gondolni, abból kiindulni, hogy elég a nehezebben megközelíthető összefüggéseket leegyszerűsíteni, ...például egy könnyen érthető, hatásos, szaftos poénokkal tűzdelt, ám kabaré nívójú szöveggel felváltani a valódi viszonyokat mind tartalmában, mind formájában kifejező eredetit, ...vagy látványos cselekményekkel elterelni a figyelmet a zene elvontabb, több figyelmet kívánó történéseiről (vagy urambocsá' egyszerúen kihúzni azokat),... egyszóval a valódi értékeket csak részben felmutatva, egy lebutított, leegyszerűsített előadással a megértés, a hozzáférés útját a valódinál könnyebnek láttatni.

 

Ja, és el ne feledjem, a férfikar együtt is, tagonként is kitűnő volt, a zenekar és a két karnagy, Pál és Gyüdi tette a dolgát. Székely László díszlete túlsúlyos, mint az egész előadás, a jelmezek jók, de nem egyéniek, kivéve talán Almaviva énektanári szerelését.

 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

OrgonaExpedíció

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

18:00 : Budapest
Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház

Kispesti Vegyeskar Gyöngyvirág Kórusa
Karnagy: Borhy Csilla
Adventi koncert

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Szilvay Réka (hegedű), Fehér Ernő (zongora)
Szilvay Réka kurzus zárókoncertje
SIBELIUS: Két humoreszk, Op.87 (átirat hegedűre és zongorára)
BARTÓK: 2. hegedű-zongora szonáta, BB 85
KODÁLY: Adagio
SIBELIUS: Öt falusi tánc, Op.106

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Farkas Mira (hárfa), Scheuring Kata (fuvola)
Zemlényi Eszter (ének)
Fekete Dániel (vers)
FAURÉ: Clair de lune, op. 46/2
FAURÉ: Berceuse
DEBUSSY: Beau soir
DEBUSSY: Deux romances - 1. Romance, 2. Les cloches
DEBUSSY: Paysage sentimental
DEBUSSY: Voici que le printemps
DEBUSSY: Syrinx
DEBUSSY: Arabesque
MASSENET: Elégie
CAPLET: Viens! Une flûte invisible soupire…
DEBUSSY: Clair de lune (Votre ame est un paysage choisi)
RUSSEL: Deux poèmes de Ronsard, op. 26
SATIE: Gnossiennes No. 1., 3., 5.
SATIE: Je te veux
SATIE: La diva de l'Empire
DELIBES: Le rossignol

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A Nyugat lánya

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Kolonits Klára (ének)
Benyus János (kürt)
Dinyés Dániel (zongora)
Richard Strauss: Alpesi kürt - dal
Korngold: Négy Shakespeare dal, op. 31
Schumann: Adagio és allegro
Debussy: Ariettes Oubliées (Elfelejtett arietták)
Grieg: Intermezzo
Schubert: A folyónál - dal
Korngold: Három dal, op. 22
Gounod: Barcarola, Chantez Noël!

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Karita Mattila (szoprán)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
"Élet és halál"
HAYDN: A megjutalmazott hűség – nyitány, Hob. Ia:11
BEETHOVEN: „Ah, perfido!” – koncertária, op. 65
SCHUMANN: Nyitány, scherzo és finálé, op. 52
WAGNER: Trisztán és Izolda – Előjáték és Izolda szerelmi halála
R. STRAUSS: Halál és megdicsőülés – szimfonikus költemény, op. 24

19:30 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Oláh Vilmos (hegedű), Szabó Péter (gordonka)
Narihito Mukeda (zongora)
Nemzetek zenéje - Lengyel est
Chopin és Wieniawski műveiből
CHOPIN: Bevezetés és polonéz („Polonaise brillante”) gordonkára és zongorára, op. 3
CHOPIN: f-moll Mazurka Op.7. No.3 - zongorára
CHOPIN: B-dúr Mazurka Op.17. No. 1- zongorára
CHOPIN: Asz-dúr Polonéz Op.53. No.6- zongorára
WIENIAWSKI: D-dúr Polonéz Op.4- hegedűre és zongorára
CHOPIN: g-moll trió zongorára, hegedűre és gordonkára, op. 8
A mai nap
született:
1870 • Leopold Godowsky, zongorista († 1938)
1943 • Gösta Winbergh, énekes († 2002)
elhunyt:
1976 • Lily Pons, énekes (sz. 1904)