vissza a cimoldalra
2020-06-03
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11497)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (4318)
A MET felvételei (462)
Bartók Rádió (772)
Kolonits Klára (1175)
Franz Schmidt (3610)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1952)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3898)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62174)
Pantheon (2646)
Momus-játék (5850)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4594)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4811)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7358)
Kimernya? (3638)
Társművészetek (1717)
Opernglas, avagy operai távcső... (20488)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

148   Ardelao • előzmény147 2016-04-03 22:26:34
Elnézést, javítom a címet:

A 119 éve elhunyt Johannes Brahms emlékére
147   Ardelao 2016-04-03 16:49:10

119 éve hunyt el Johannes Brahms emlékére

(1833.V.7. – 1897.IV.3.)

BRAHMS

Írta és a budapesti Brahms-estélyen felolvasta:

Geszler Ödön
a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolák igazgatója.

(Részlet)

— Brahms művészetének minden műfajában kiválót alkotott, csak egyikben nem: az opera műfajában. Egy levélben írta:
„Elveim közé tartozik, sem operával, sem a házassággal meg nem próbálkozni”

Tökéletesen függetlenül gondolkodó karakter volt, ki nem törődik az élet előnyeivel, a tömeg kegyével és tetszésével, aki magával szemben a legszigorúbb követelményeket állítja fel, akinek önkritikája sohasem tűnt előtte eléggé keménynek. Már mindenhol ismerték nevét, mégis egy negyedszázadnak kellett elmúlnia, mielőtt a világ mint szimfonikust is megismerhette volna, kezébe adván egy hegedűszonátát. Addig nem érezte magát elegendő erősnek a szimfonikus műfajjal szemben. Csodálatosan termékeny zeneszerző, egy rövid felolvasás keretében még csak az egyes művek címére sem terjedhetünk ki, még kevésbé azok jelentőségéhez méltó, kellő értékelésére. Csak a legnagyobbakat említem fel, „Deutsches Requiem”-je hozta meg számára az egész zenei közvélemény osztatlan elismerését, világhírneve innen keltezhető, 1868-tól. Úgy ebben, mint általában minden nagyobb méretű művében, tehát a négy szimfóniában, a két zongoraversenyben, a hegedűversenyében, kantátáiban, kamaraműveiben. Brahms a legjelentősebb és legérdemesebb Beethoven-epigon, főleg a stílust és formát illetőleg. Kompozícióiban hódol ugyan az újabb zenei kifejező eszközöket igénybe vevő irányzatoknak is, így például a komplikáltabb és érdekesebb harmonizációnak, a gazdagabb hangszerelésnek, de mindenkor kristálytiszta formák közt és a legelmésebb modulációk dacára egy szilárdan álló tonalitás keretében marad, úgy, hogy a mű egységességét pillanatra sem veszélyezteti. Ellensége minden tétovázásnak, szigorúan betartja az önmaga által felállított princípiumokat. Bülow a kitűnő esztétikus-zongoraművész első szimfóniájának hallatára, lelkesedésében kikiáltotta a harmadik nagy „B”-nek, értve alatta Bach, Beethoven és Brahmsot, és az új művet a „tízedik szimfóniának” nevezte el. Természetesen kihívta ez által a bayreuthi mester, Wagner és híveinek szarkasztikus gúnyját, ez azonban nem változtathatott a tényen, hogy szimfóniájának mesteri organizmusa és logikája következtében a Beethoven utáni szimfóniák közt az egyetlen, mely a nagy előd stílusának méltó képviselője. Ugyanez áll további szimfonikus műveire is. Bebizonyította, hogy a szimfónia és a versenymű még Beethoven, Schubert és Schumann után is életképes, sőt, friss és új hajtásokra is hivatott. Mint már említettük, ebben a törekvésében nem volt szüksége sem új formákra, sem pedig benső tartalmukat megvilágító programszerű magyarázatra, — nem tágít az abszolút zenétől.

— Művészetének nagyon jelentékeny hajtásai dalai, melyek értékben sokszorosan felülmúlják mindazokat a dalokat, amik Schubert és Schumann után ebben a műfajban alkottattak. Nem kevesebb, mint 51 füzet zongorakísérettel írt dalt, azonkívül 6 füzet duettet adott ki, nem is számítva az egyéb egyházi és világi karénekeket, kórusokat, kísérettel és anélkül. Dalaiban ellentétben Schumannal, aki a dalban elsősorban a poétikus elemet hangsúlyozza, Brahms a tiszta zenei elemet állítja előtérbe, közeledve ezáltal Schubert felfogásához. ………

— Miként a kiváló komponisták nagy része, így Brahms is kitűnő zongorajátszó volt, s mint ilyen, nem csak egy sajátos zongoratechnikát, de különálló, egyéni zongora-stílust is teremtett, amely az ő férfias erejű játékának megfelelt. ………

— Természetesen zongorakompozícióinak saját maga volt legjobb tolmácsolója, mely körülmény lényegesen hozzájárult a zongoradarabok gyors elterjedéséhez. A legnagyszerűbb, mit e hangszerre írt a d-moll versenymű és az f-moll szonáta. Előbbit elnevezték egy kilencedik zongora-szimfóniának, s valóban a hangulat hasonlósága és a roppant méret indokolja az összehasonlítást Beethoven kilencedikével. …….

— Életéről kevés feljegyeznivaló akad. Munka volt életének tartalma, boldogsága. Más boldogságot nem keresett. Ősgermán jellem izzig-vérig, nyersszavú, gyakran érdes, de szíve jósággal volt tele. Személyes szabadságát nem szívesen áldozta fel, ezért mindig csak rövid ideig tartó hivatalt vállalt, legutoljára a bécsi zenebarátok társaságának karnagya volt. 1878-tól egészen haláláig azután Bécsben privatizált, alkotásainak és barátainak élve. Egyébként egyedül járta meg élete útját, nőtlen maradt. Nagy elme, minden frázis ellensége, lelke legmélyéig igaz ember volt.

Most ott nyugszik Beethoven és Schubert tőszomszédságában. Kívánhatott-e magának szebb és méltóbb pihenőhelyet?!


„Zenei Szemle” 1924. VIII. évf. 10. sz.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1904 • Jan Peerce, énekes († 1984)
1924 • Palánkay Klára, énekes († 2007)
elhunyt:
1875 • Georges Bizet, zeneszerző (sz. 1838)
1899 • ifj. Johann Strauss, zeneszerző (sz. 1825)
1998 • Erich Bergel, karmester (sz.: 1930)