vissza a cimoldalra
2019-06-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61793)
Opernglas, avagy operai távcső... (20229)
Jonas Kaufmann (2389)
Momus-játék (5688)
Új lemezek (99)
Élő közvetítések (7913)
Erkel Színház (10231)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1679)
Franz Schmidt (3349)
Pantheon (2355)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4504)
Kedvenc magyar operaelőadók (1118)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4362)
Beethovenről - mélyebben (694)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3268)
Operett, mint színpadi műfaj (3935)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

809   Búbánat • előzmény808 2019-01-15 00:26:45

 Zicsi és vásonkői gróf Zichy Géza Emil János  (Sztára, 1849. július 23.  Budapest, 1924. január 14. )

magyar író, drámaíró, színműíró, zeneszerző, zongoraművész, belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, főrendiházi tag. (Wikipédia)

Emlékét idézi az alábbi cikk is:

  • Uj Idők, 1901 – I. kötet.  Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

Zichy Géza gróf.

Büszke és kemény egy fajnak a fia volt az a tizennégy éves gyerek, ki mikor vadászaton visszafelé sült el a puskája és összeroncsolta a jobb karját, sebének lázában is dacosan ismételgette :
— Azért mégis híres zenész lesz belőlem !
Zenész és jobb kéz nélkül! Holott a hangszere a zongora volt, melynek két kéz is alig elég. Nem is vették hát komolyan a lázbeteg szavát, még azután sem, hogy fölgyógyult, hanem mindent elkövettek, hogy eszébe ne jusson a legédesebb ábrándja. Szórakoztatták. mulattatták, kedveskedtek
neki és a lelkük mélyéből örvendtek, hogy lám: tökéletesen elfeledte már utolérhetetlen ábrándját, a muzsikát s nem betege többé!
Még a zongoráját is eltávolították a kastélyból azalatt, hogy seblázban feküdt, valahova elrejtették egy régi granáriumba, melynek épp akkor nem volt semmi használati rendeltetése. S elfelejtették volna azt is tökéletesen, ha félév múlva híre nem jár, hogy abban a granáriumban kísértetek tanyáznak. Hallatszik éjjel a mozgásuk: kip-kop, kip-kop, sőt néha mintha egy kis zenei ritmust is elkövetnének, nagyon halkan, de mégis .. .
Tán csak nem az örökre elnémult zongora hazajáró lelke?
Egyszer aztán kipattant a kísérteties titok. Géza gróf kijelentette, hogy ő ért az ördögűzéshez, jöjjenek vele, majd elbánik a gonoszokkal. Kíváncsiságból követte az egész család. Amint a granáriumba léptek, megdöbbenve látták, hogy a zongora nyitva áll, rajta mindenféle kóta, egytől egyig a klasszikus fajtából.
Hát az ördög zongorázni is szokott?
Dehogy az ördög, inkább az ördögűző.

Mert Géza gróf egyenesen odament a zongorához, leült és bal kézzel játszott rajta, azzal az egy kézzel, mely neki megmaradt.
Megrohanták, ostromolták:
— Hol tanultad? Mikor tanultad? S hogyan tudtad elrejteni előttünk?
— Hol? Hát itt! Mikor? Éjnek idején, midőn a többiek aludtak és én kiosonhattam észrevétlenül a kastélyból. Hogyan tudtam elrejteni? Hát úgy, hogy némává tettem a zongorát, nehogy a hangja eláruljon Csak a kopogása hallatszott: kip-kop, kip-kop ... s azt hitték, hogy kísértetek járnak. Pedig akkor is én jártam szívdobogva az én imádott szerelmetes ideálom, a muzsika után.

. . . így mesélte el nekem ezt a történetet a délvidéken a Zichy-családnak egyik régi hű embere és hozzátette azt is, hogy már akkor fölfogadta a fiatal gróf: ha sikerül meghódítani az ideálját és nagy zenész lesz belőle, a jótékonyságnak szánja mindazt, amit vele elér. Lehet, hogy legenda a történet és a fogadalom, de nem volt legenda a dicsőség, a siker és a jótékonyság.
Sokat ért el, nagyon sokat s annak elsősorban mindig a szegények örvendtek. Miután tanárai ezek voltak : Meyerbeer, Volkmann Róbert és Liszt Ferenc, európai körútra indult és ahova eljutott, dicsőség és elismerés volt az osztályrésze. Különösen a nyolcvanas években lett a neve egész Európában ismert és becsült, mint olyan virtuózé, ki egyedül áll a maga nemében s egy új iskolának a megteremtője.

 De Zichy Géza nem érte be ennyivel, hanem alkotni is akart mint zenész, nem csupán a legmagasabb tökéllyel kifejezésre juttatni a mások alkotásait. Az utóbbi évtized nagy sikerei bizonyítják, hogy ezen a téren is beteljesült forró vágya.
Dolores, Egy vár története, Alár és Roland mester mindmegannyi lépcsői zeneírói dicsőségének. Mint író és költő is kiváló, ami a zenésznek is nagy előnyére vált,
mert a szövegeket maga írta operáihoz és azok tartalma nagyon elütött más zeneszerzők sablonos szövegétől. Egy ideig a Nemzeti Színház és az Opera intendánsa is volt, de megunta az azzal az állással járó torzsalkodást és visszatért a múzsájához.
Mindezeket pedig — működését egészében korántsem adva vissza, csakis a legfőbb vonásaiban és kiemelve belőle azt, mi leginkább szembeötlő volt — abból az alkalomból írjuk meg róla, hogy huszonöt év előtt lett a Nemzeti Zenede elnöke. Abban az állásában is, mint mindenütt, a hol működött, sok jót és hasznosat mozdított elő.

Az Uj Idők bemutatja olvasóinak képben is azt a férfiút, kinek törekvése mindig eszményi volt, lelke és szíve a szépért és a jóért hevült.

808   Búbánat 2019-01-15 00:25:34
  • A Hét, 1909. február 7.

II. Rákóczi Ferencz.

Zichy Géza gróf, a tanult zeneszerző, a valaha európai hírű félkezes zongoraművész, Liszt Ferencz barátja stb. stb. ismét szövetkezett Zichy Gézával a lírikussal, a Kisfaludy Társaság tagjával, több akadémiai díj nyertesével. És ketten operát írtak.

Két külön dolog lévén 1. a szöveg és 2. annak zenéje: szóljunk külön-külön róluk. A szövegkönyv eszméjében sok nemes lelkesedés és finomult, szinte már konvencionális formákká szublimálódott hazaszeretet nyilatkozik meg. De mint drámai munka színtelen, erőtlen, csaknem összefüggéseket nélkülöző. Rímeiből nagy tetszés mellett idézhetnék egy csomót. Jóízűen lehetne mosolyogni rajtuk. Egészben azonban ez a szövegkönyv mégis egy impozáns férfiúi lélek revelációja. Valami naiv, kedves, ritka, elkésett emberé, aki a szabadságharcot, a történelmet mindétig olyan szemmel nézi, mint én vagy te gyermekkorunkban. Persze ezzel a látással művészetet csinálni alig lehet. És ha valakinek ez nem tetszik, meg szeretném magyarázni az illetőnek, hogy olykor megéri az operai zsöllye árát az is, ha nem éppen művészetet, hanem csupán emberi dokumentumokat kapunk. Az is igaz, hogy a közönség a színházban nem azért fizet, hogy érdekes egyéni megfigyeléseket tegyen a szerzőn, hanem hogy drámát, darabot lásson. A drámáról Zichynek, mint már mondottam, különös fogalmai vannak. Az ő romantikus álomvilágában nincs az emberek cselekvésének kényszerítő logikus kapcsolata, nincsenek feszültségek, ütközések, egyenlő értékű lelki erők, melyek mérkőznek egymással, hanem csak jó és rossz emberek vannak, mint a mesében. A gonoszság tör a jóság ellen, de persze a jóság diadalmaskodik s a mese nem volna szép és megható, ha minden diadal nem alakulna át szép tablóvá. Bábemberek pantomimikája, zenével és szép dekorációval, ez a Zichy Géza gróf Rákóczi-darabja. A szerző drámaírói kvalitásairól ez esetben egyáltalán vitatkozni sem lehet.

Zichy Géza mint zeneszerző azonban kétségtelen tehetség. Egyik kompozícióját a maga nemében elsőrendű művészi alkotásnak tartom. Egy kardal: Szerenád című. Néhány év előtt hallottam és egészen elbájolt. Ezek után kevésbé lesz meglepő, ha megjegyzem, hogy a »II. Rákóczi Ferencz« zenei értékekben nem is mérhető a kis férfikarhoz. Vannak érdekes részletei és nekilendülései, de nincs benne artisztikus elrendezés, konstruálás, fejlődés. Valószínű, hogy ennek a szöveg az oka. Belső igazság nélkül, egység nélkül a zene is élettelen és szervetlen. Apróbb és nagyobb, értékesebb és silányabb gondolatok mozaikja. Minden zenedarab invenczióból, dallami kitalálásból és szerkezeti töltelékből áll. A kettő kiegészíti egymást s egyik olyan szükséges, mint a másik. Az invenczió a maga helyén, a szerkezet is a maga helyén. Zichy gróf sajnálnivaló felületességgel bánik ezzel az elhelyezéssel. S onnan van, hogy elejtett és elrejtett dallamai igen sokszor nem hatnak, exponált pontokra pedig üres zenei konstrukció kerül. Mindvégig művész és poéta, a sablont kerüli, s magyaros stílusa is óvja a sablontól, nem mesterember, a partitúrában idegen gondolatot sem találunk, de az ötleteket — a jó és szép ötleteket — megöli a kidolgozás öntudatlan optimisztikus és meg nem kritizált volta s a zene vad, nyesetlen burjánzása. Az érték és értéktelenség egymás mellett és semmi a maga helyén.

Jókai regényeiben olvasunk ilyenféle emberekről, akik óriási kertjükben mosolyogva mutatják a látogatóknak a drága hollandi tulipánokat és hasonló amatőr büszkeséggel a papsajtot és a bogáncsot.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál

16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kalocsai Eszter (brácsa)
Várhalmi Vera (zongora)
Németh Gábor (hegedű)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
Vezényel: Rajna Martin
Kalocsai Eszter brácsa diplomakoncertje
J.S. BACH: 5. (c-moll) csellószvit, BWV 1011
BARTÓK-SERLY: Brácsaverseny, BB 128
MOZART: Esz-dúr Sinfonia Concertante, K. 364

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Blaskovics Bence cselló diplomakoncertje
J.S. BACH: 3. (C-dúr) csellószvit, BWV 1009 – Prelúdium, Allemande, Sarabande, Gigue
BEETHOVEN: 2. (g-moll) cselló-zongora szonáta, op. 5/2
Közreműködik: Saki Kono (zongora)
SCHUMANN: a-moll csellóverseny, op. 129
Közreműködik: Taraszova Brigitta (zongora)

16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Wagner-Napok
WAGNER: Az istenek alkonya

17:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Botos Veronika (brácsa)
Dallos Erika, Hegedűs Katalin, Laczkovich Miklós, Vida Mónika Ruth (zongora)
Kiss-Domonkos Judit, Maróth Bálint (gordonka), Csongár Péter, Székely Péter (klarinét), Mihályi Éva (hegedű), Menyhárt Zsuzsanna (fuvola), Szilvásy Júlia, Peták Ágnes (hárfa)
Botos Veronika, az Operaház szólóbrácsása vall életéről muzsikával és adomákkal fűszerezve
BACH: g-moll gambaszonáta, No. 3, BWV 1029
MOZART: Esz-dúr „Kegelstatt” trió, K. 498
BRUCH: Trió klarinétra, brácsára és zongorára, op. 83/1, Dal
HUBAY: Maggiolata, (Májusi dal), op. 15/2
BEETHOVEN: F-dúr románc, op. 50
PROKOFJEV: Rómeó és Júlia szvit - Mercutio
DOHNÁNYI: Serenade, op. 10 – részletek a C-dúr vonóstrióból
DEBUSSY: Szonáta hárfára, fuvolára és brácsára
RÁNKI GYÖRGY: Serenata all’antiqua (viola d’amore és hárfa)
SAINT-SAËNS: Le carnaval des animaux (Az állatok farsangja) – A hattyú (hárfa-mélyhegedű)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Mevsim Engin (hegedű)
Közreműködik: Saki Kono, Riho Noma (zongora)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
Vezényel: Rajna Martin
Mevsim Engin hegedű diplomakoncertje
MOZART: 5. (A-dúr) hegedűverseny, K. 219
J.S. BACH: 3. (E-dúr) hegedűpartita, BWV 1006
DEBUSSY: g-moll hegedű-zongora szonáta
HUBAY: Carmen-fantázia, op. 3/3

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál
18:00 : Edelény
Edelényi kastély

Kriston Tamás (hegedű), Nyíri Zsolt (hegedű), Siklósi Tamás (fuvola)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
vez.: Gál Tamás
"Kastély-szerenád koncert"
BACH: d-moll versenymű két hegedűre BWV 1043
MOZART: G-dúr fuvolaverseny K.313
MOZART: A-dúr szimfónia K.201
A mai nap
született:
1909 • Willi Boskowsky, karmester († 1991)