vissza a cimoldalra
2020-01-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (8354)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (605)
Zenetörténet (262)
Kimernya? (3421)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4662)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3645)
Franz Schmidt (3511)
Pantheon (2511)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1850)
Operett, mint színpadi műfaj (4207)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62059)
Kedvenc magyar operaelőadók (1155)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2708)
Palcsó Sándor (279)
Miller Lajos (91)
Ilosfalvy Róbert (875)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

800   Ardelao • előzmény799 2018-11-28 00:47:34

Milyen volt a játéka? Adolf Weissmann így jellemzi:

[…] „Rubinstein ösztöne nagyszerű. A virtuozitás nem öncél, az a játék nem marad a felületen. a mélyre hatol! A zongora és a romantika találkozik ebben a játékban, a leggyengédebb líra az őserővel párosul, a technika a muzsikával. Vagyis, jobban mondva: ezt a technikát a muzsika táplálja. Ez a zongorajáték magával-ragadó, elementáris!

Elhajlik a virtuozitás útjáról, elkanyarodik nagy ívben, — majd ismét visszatér hozzá. Lemond a látványos játékról, ami igen furcsa valakinél, aki a színpadon is szerencsét próbál! Operái („Démon”) azonban nem élnek, mert bár a fantasztikusat keresi, ebből meríti operái tárgyát, azt lírai módon átértékeli úgy, hogy végül a muzsika színpadon idegenül hat. A zongora szelleme hatja át egész valóját és minden elképzelését, ezt viszont vonzóvá tudja tenni fantáziája segítségével. Éppen azzal tűnik ki. hogy nem teátrális; mindig valódi a pódiumon. A hallgató-néző úgy látja: Beethovenhez hasonlatos. Mindenki várakozását ez a külsőség is a legmagasabbra fokozza — s amit hall, az megerősíti a hallgatót abban, hogy a Beethovenkor nagy virtuózainak szelleme született újjá."[...]

 

Somogyi Vilmos

MUZSIKA, 1963. március (3. szám)

799   Ardelao • előzmény785 2018-11-28 00:28:26

189 éve, ezen a napon született:

Anton Grigorjevics RUBINSTEIN orosz zongoraművész, zeneszerző, konzervatóriumi igazgató és tanár.

 

«Rubinstein (1829-1894)

Száz esztendeje, hogy megszületett és 35 éve halott (1929-ben, a cikk írásakor., megj. A.).

A 65 év alatt mindent megkapott, elért és elnyert az élettől, amiről művészember csak álmodozni szokott: zongorázott, komponált, turnézott, volt konzervatóriumi igazgató és zenei intézmények művészi vezetője.

Bejárta Amerikát és Európát. Szentpétervár, London, Párizs, Berlin, Budapest és Bécs egyaránt a lábánál hevert. Éveken keresztül egész Európa az ő nevétől volt hangos. És mindezeken felül módjában állott, hogy jövedelmező és tiszteletbeli állásait otthagyja, s hogy így csak a zenének és a komponálásnak szentelhesse életét.

Kívülről nézve, a legszerencsésebb művészpálya. Kis gyermek még, amikor felfedezik. Jómódú szülei lehetővé teszik, hogy a legelső európai mesterektől nyerhessen oktatást. 12 éves korában már beutazta az összes fővárosokat, végül is — Liszt tanácsára — Berlinben, a zenei világ akkori centrumában telepszik meg. A 48-as forradalom öt is, mint sok más társát, elsodorja Berlinből; nincs más választása, hazamegy Oroszországba, ahol Helén nagyhercegnő veszi pártfogásába és anyagilag és nagyszerű összeköttetéseinél fogva, erkölcsileg támogatja. Egykorú krónikák tudni vélik, hogy ebben a támogatásban nemcsak a művész, hanem a férfi is részesült, de ezekhez a pletykákhoz az alapot csak társaságban félhangon kiejtett félmondatok szolgáltatták. Mi igaz belőlük? Ki tudhatja?

Rubinstein életében különben is nagyon kis szerepet játszottak a nők. Ragyogóan ívelő pályáján sehol nincsen nevezetesebb női állomás, legfeljebb kisebb, feltételes megállóhelyek. Lehet, hogy gyönge szívét akarta megkímélni az izgalmaktól? Egyetlen nagyobb lángolásának tárgya: Berg orosz tábornok leánya, akit el akart szöktetni. Az apa azonban idejében rájött a fiatalok tervére és az idillnek vége-szakadt.

Egész élete szakadatlan diadalút; otthon és külföldön egyaránt ünneplik, dicsőítik, magasztalják. Liszt maga is mindig a legnagyobb elismerés hangján beszélt az orosz muzsikusról, aki viszont leplezetlen hódolattal és rajongással viseltetett a Mester iránt. Századvégi, elsárgult visszaemlékezések meghatóan mesélik, hogy amikor Rubinstein a hatvanas évek vége felé Pesten járt és Lisztet zongorázni hallotta, térdre-borult a Mester előtt és úgy csókolta a keskeny, varázsos ujjakat.

Rubinsteint, mint zenészt, és mint komponistát, egyaránt nehéz — visszanézve a huszadik század szemszögéből — klasszifikálnunk. Játéka személyes varázsánál fogva ellenállhatatlan volt; de lényegében nem volt pontos és korrekt játékos. Nem azt adta, amit más gondolt, érzett, szenvedett és zenei formába öntött, hanem mindig saját magát tárta hallgatósága elé. Szomorú szláv melódiák az ő szívét fájdították, szilaj lengyel táncok az ő vérét hozták mozgásba. Ez a rapszodikus játékmodor elbűvölte a hallgatóságot, amely hipnotizálva, lélegzetét visszafojtva ügyelt minden hangra és szinte varázslat alól szabadult az első tapsra. Kompozícióiból a végtelen orosz szteppék lehelete csapódik felénk, érezzük a szél süvítését, a Volga hullámainak ringását, Szentpétervár téli utcáin a hó csikorgását, a szánok csengetyűjét, a cári Oroszország fehéren csillogó, letűnt pompáját.

Egész korszak zárult Rubinstein zenéjébe, amelyet zongora mellett, letompított fényű, hangulatos szalonokban életre lehet hívni — egy órára. Tovább nem, mert megtörik a varázs. Rubinstein világa nekünk már mesevilág és a mesevilág alakjait nem szabad ideszólítanunk a magunk valóságába, hanem ott kell hagynunk, ahová, és ahogyan az orosz zeneköltő álmodta őket.»
 

Szekeres Ferenc

MUZSIKA, 1929. 9. szám.

785   Ardelao 2018-11-20 15:07:42

124 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el

Képtalálat a következőre: „Anton Rubinstein”

Anton Grigorjevics Rubinstein (1829.11.28.-1894.11.20.)

orosz zongoravirtuóz, zeneszerző, karmester és tanár

RUBINSTEIN

Rubinstein Antal halálakor, 1894-ben, id. Ábrányi Kornél emlékezést írt, melyet így fejezett be: »Rubinstein a művészet igazi képviselője, valódi ihletett magyarázója volt. Nevét késő századokon át dicsőítve fogja emlegetni a műtörténelem.« […]

[…]

Rubinstein elsősorban zongoraművész volt. Liszt mellett, még jobban mondva: Liszt után a 19. század legünnepeltebb pianistája. Virtuóz pályatársai közül magasan kiemelkedett. Végigjárta többször Európát, sőt Amerikát is; babérokon lépkedett; átélte, átélvezte a világ minden örömét és dicsőségét; a legelőkelőbbekkel, főrendűekkel és királyokkal barátkozott; a legragyogóbb szalónok ünnepelt hőseként hódítgatta a szépek legszebbjeit; küzdött az élet szegénységével, de aranyakban is dúskált; […]

Valamiképpen Liszt Ferencéhez hasonlatos ez a pálya, azzal a különbséggel, hogy Rubinsteinban nem volt meg Liszt nemes, nagy művészeti lélegzete. Túlfűtött temperamentumán és példátlan energiáján nőtt művészpályájának nyugtalanító vonása, hogy géniusza nem áldotta meg olyan teremtő erővel, mellyel rendkívüli eredményeket tudott volna elérni. Azt hitte, hogy mint zeneköltő fölébe kerülhet zongoraművészetének. Az alkotót sokkal nagyobbra tartotta magában, mint a virtuózt. Pedig fordítva volt.

[…]

Rubinstein Antalnak több magyar vonatkozása van. Tüneményes hangversenykörútjain öt ízben járt nálunk. […]

»Rubinstein Antal és Magyarország« címen Major Ervin zenetörténész a »Muzsika« c. zenei havi folyóirat novemberi számában kitűnő tanulmányt írt. Idevágó adataimat jórészt onnan vettem.

Rubinstein 18 éves korában volt először Magyarországon. Sopronban és Pozsonyban hangversenyezett. Pesten 1858-ban járt először, ahol öt hangversenyt adott. 1867-ben is több nagysikerű hangversenyt adott fővárosunkban, ahonnan lerándult Aradra, s bár vonata három órát késett, és ezért  a közönség nagyrésze otthagyta a termet, hangversenyének tomboló sikere volt. 1870-ben csak egy hangversenyre jött Pestre, de 1875-ben ismét meglátogatott bennünket, s Liszt Ferenc társaságában emlékezetes napokat töltött itt.

Ezek közül a művészkörutak közül bennünket kiváltképpen 1858-adik évi első látogatása érdekelhet, mert Pesten hirdetett három hangversenye alatt úgy megszerette a magyarokat, hogy itt időzését meghosszabbította, még két koncertet adott s azok egyikén, január 18-án, műsorában egy magyar zongorafantázia szerepelt, melyet itt és nekünk írt  […]. Címe: »Fantasie sur des mélodies hongroises”, vagyis – magyar fantázia. Szép és értékes művészeti ajándék a mestertől számunkra. Öt magyar dallamot dolgoz fel benne. A Largóban Egressy Béni »Ez a világ amilyen nagy« kezdetű, Petőfi szövegére írott dalát használta fel. Az ezután következő Allegro non troppo részben ugyancsak Egressy »Kis furulyám szomorú fűz ága« kezdetű dalának középrésze van feldolgozva, majd az átvezető rész után felhangzik a »Kis szekeres, nagy szekeres« kezdetű népdal, s a fantáziát Egressy »Ej-haj, félre te búbánat« kezdetű dalával nagyszerű fokozásban fejezi e. Rubinstein a kompozíciót gróf Nákó Kálmán zeneszerető, sőt zeneszerzéssel is foglalkozó feleségének, Gyertyánffy Bertának ajánlotta.

A  nagyszerű érzékkel, magyar hangulatokból szőtt fantázia Liszt Ferenc modorához áll közel, s megközelíti Liszt lelkességét. Rubinstein minden magyarországi hangversenyén játszotta a kompozíciót s külföldi körútjain is szép sikereket ért el vele.

*

Rubinstein nevét szeretettel őrzi a magyarországi zenekultúra.”  Forrás: Papp Viktor: Muzsika (Gergely R. Könyvkereskedés Kiadása, 1935)

A „Fantasie sur des mélodies hongroises” lapozható kottája

Artur Rubinstein plays Anton Rubinstein - Valse-Caprice in E-flat major

Anton Rubinstein „A démon” c. operája (teljes) angol felirattal

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

SCHUBERT: a-moll („Arpeggione”) cselló-zongora szonáta, D. 821
Dóczi Péter (cselló), Sándor Zsuzsa (zongora)
MOZART: 1. (D-dúr) fuvolanégyes, K. 285
Bíró Zsófia (fuvola), Ecseki Anikó (hegedű), Tóth Balázs (brácsa), Magyar Gábor (cselló)
GERSHWIN: Három prelűd (Novák András átirata)
Rumy Balázs, Novák András (klarinét), Mersei Zsolt, Csongár Péter (basszusklarinét)
BRAHMS: Magyar táncok (Veronique Poltz átirata)
Gjorgjevic Dóra, Ittzés Zsuzsa (pikkoló), Kassai István (zongora)
ROSSINI: Három ária a Sevillai borbélyból (Werner Gábor átirata)
Mohai Bálint, Bánfi József, Tüske Aladár (fagott)

11:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

16:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Schöck Atala (ének)
Háry Ágnes (brácsa)
Zuglói Filharmónia - Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Kovács János
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia; II. tétel: Bál, IV. tétel: Menet a vesztőhelyre; V. tétel: Boszorkányszombat
Faust elkárhozása – drámai legenda
Szilfek tánca a II. részből
Rákóczi-induló az I. részből
Nyári éjszakák – dalciklus
I. dal: Villanella
II. dal: A rózsa lelke
A trójaiak – opera
A núbiai rabszolgák tánca
Harold Itáliában – szimfónia brácsaszólóval
IV. tétel: Rablók orgiája – Emlékezés letűnt jelenetekre
Rómeó és Júlia – drámai szimfónia
Mab királynő – Scherzo

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Keskeny Richárd, Sas Dániel (zongora)
"Hangulatkoncert"
BRAHMS: VI. magyar tánc
LISZT: B-A-C-H fantázia és fúga
LISZT: XIII. magyar rapszódia
BARTÓK: Szonáta, Sz. 80, BB 88
BARTÓK: Improvizációk magyar parasztdalokra, op. 20, Sz. 74, BB 83
POULENC: Szonáta zongorára, négy kézre, FP 8

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Lajkó István (zongora)
David Oistrakh Quartet: Andrej Baranov, Rogyion Petrov (hegedű), Fedor Belugin (brácsa), Alexej Zsilin (cselló)
"Négyszer négyes plusz egy"
MENDELSSOHN: 6. (f-moll) vonósnégyes, op. 80
CSAJKOVSZKIJ: 1. (D-dúr) vonósnégyes, op. 11
DVOŘÁK: 2. (A-dúr) zongoraötös, op. 81
22:00 "Kóda" - beszélgetés a közreműködőkkel

19:45 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

A Budapesti Fesztiválzenekar művészei
Gálfi Csaba (brácsa), Juhász Barna (brácsa), Pivon Gabriella (fuvola), Polónyi Ágnes (hárfa)
Koncertmester: Pilz János
VIVALDI: g-moll concerto két hegedűre, csellóra és vonósokra, RV 578
HÄNDEL: D-dúr concerto grosso, HWV 323
BACH: 6. (B-dúr) Brandenburgi verseny, BWV 1051
MOZART: 4. (D-dúr) szimfónia, K. 19;
C-dúr versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra, K. 299
17:00 : Martonvásár
Brunszvik-kastély

Puskás Tícia (hegedű), Kállay Ágnes (cselló), Marosfalvi Tünde (zongora)
DEBUSSY: g-moll szonáta, no. 3, L. 140
DEBUSSY: G-dúr trió, L. 3
BARTÓK: Román népi táncok, BB 68 (Székely Zoltán átirata)
PIAZZOLLA: Oblivion (cselló-zongora átirat)
A mai nap
történt:
1909 • Az Elektra bemutatója (Drezda)
született:
1886 • Wilhelm Furtwängler, karmester († 1954)
1913 • Witold Lutosławski, zeneszerző († 1994)
elhunyt:
1967 • Ettore Bastianini, operaénekes (sz. 1922)
1978 • Palló Imre, énekes (sz. 1891)