vissza a cimoldalra
2020-02-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11466)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3700)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4558)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2716)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7329)
Franz Schmidt (3541)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1875)
Kimernya? (3483)
Franz Schubert (311)
Pantheon (2541)
Balett-, és Táncművészet (5982)
Erkel Színház (10544)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2359)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4694)
Zenei események (1012)
Élő közvetítések (8407)
Opernglas, avagy operai távcső... (20417)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

789   Ardelao • előzmény788 2018-11-21 23:14:16

 

Didó és Aeneas az Operaházban 

Az angol nemzeti opera története szinte azonos legnagyobb muzsikusának, Henry Purcellnek élettörténetével. Amit Purcell tett az angol lírikus színpadon, annál több alig történt az eredeti angol operai kultúra felépítésében. Henry Purcell (1659 —1695) nagy múlt hagyományaiban élt, anélkül, hogy muzsikája szolgai másolás lenne. A másodlagos jellegnek egyébként élesen ellentmond Purcell közvetlen természete, a könnyű áttekinthetőség, amellyel egyszerű színpadi történését zeneileg aláfesti, a dal, az ének örömteli, könnyed lendülete mely a kor ünnepélyes stíluskísérleteivel szemben realisztikus hatásokat állít a siker szolgálatába. ízlelhetjük benne az élet ízeit, érezhetjük a szabad természet. a rétek, mezők, erdős illatát. 

Mindez az együttes jelenetekben összpontosul, kórusaiban, táncainak féktelen, üde ritmusában. A központi cselekményt szolgáló erek, fájdalom, kissé vérszegények, meggyőző erejük hanyatlik, valahányszor a dráma kezdetét veszi. Didó fájdalma, Aeneas küldetése, de még Didó halála sem több szcenikai kelléknél, a költő igazán mélyet, nagyot akkor lélegzik, amikor hősei búbánatától felemelkedhetik a kórusok megtisztult metodikájába.

 A fordítás, a színpadi átültetés és a rendezés munkáját Nádasdy Kálmán végezte abban a múltat tisztelő keretben, mit a rendkívüli mű szelleme ír elő. Ugyancsak e stílusos elvet tette magáévá Oláh Gusztáv, a díszletek és a jelmezek tervezője. Purcell zenekarának kényes feladata új emberre hárult, Ádám Jenőre, a Főiskola kiváló, nagyképességű tanárára. Bármennyire érett, kiforrott karmester Ádám ma, a színpad átképzést kíván még a legnagyobb talentumtól is. A kapcsolat a történés és a muzsika között fokozott lélekjelenlétet igényel, nagyobb tüdőt, átfogóbb lendületet, határozottabb áttekintését a részleteknek. Nem kétséges, Ádám rövidesen birtokába veszi azt a részben rugalmasabb, részben keményebb zenekari formát, melynek segítségével nem kell követnie a színpadot, a színpadnak sem őt, mert egyesülnek ritmusban, kifejezésben, erőben.

Az énekesek: Némethy Ella, Basilides Mária, Budanovits Mária, Osváth Júlia, Palló Imre, Sárdy János, Horányi Karola, Kováts Jolán, Jámbor László külön zárt fejezetei a nagy operastílusnak. A tánckar élén Ottrubay Melinda a letisztult, antik táncforma életre feslő virága.

 

KOVÁCS KÁLMÁN

MAGYARORSZÁG, 1938.XII.7.

 

788   Ardelao • előzmény787 2018-11-21 23:04:16

 

Purcell 1695. november 21-én, Szent Cecília napjának előestéjén hunyt el. Sírfelirata a Westminster Apátságban található, melyen a valószínűleg John Dryden tollából származó sorok állnak: — „Itt nyugszik Henry Purcell úriember, aki elhagyta ezt az életet és ama áldott helyre költözött, ahol zenéje egyedül felülmúlható."

Az írás megemlíti, hogy halálakor Purcell „37. életévében” volt - tulajdonképpen ez az egyetlen utalás, melynek alapján születési dátumául az 1659-es évet valószínűsíthetjük.

Így 323 évre módosul a halálának évfordulója. (Megj., A.)

 

787   Ardelao 2018-11-21 16:48:38

                                               322 éve hunyt el

                             HENRY PURCELL, angol barokk zeneszerző.

                                 (1658. vagy 1659.09.10. - 1696.11.21.)

Péterffy Ida:

„SZÉP MUZSIKÁÉRT – FILCKALAP”

Henry Purcell, a legnagyobb angol zeneköltő, éppúgy mint sok zeneszerző társa, énekes-fiúként kezdte zenei pályafutását a királyi énekkarban. Ezeknek az éveknek eseményeiről alig maradt fenn írás. Csak azt tudjuk, hogy amikor hangváltozása miatt meg kellett válnia a gyermekkórustól, kinevezték „a királyi és állami orgona és virginál* hangolójának s fizetés-nélküli felügyelőjének John Hingston úr segítségére és ennek halála, avagy munkaképtelensége esetén utódjául – fizetéssel.”

Ez a ma már komikusan ható, körülményes leírás azt bizonyítja, hogy elismerték az ifjú Purcell sokoldalú tudását, képességét. Hogy a „fizetés-nélküli felügyelőség” ideje alatt miből élt? Az egykori híradás erre is kitér: „Mint a királyi énekkar egykori tagja évi 30 font sterlinget kap, ezen kívül jó hollandi vásznat, zsebkendőt, filckalapot. . . .” 

Nem tudjuk ma már megítélni, hogy a maga korában mekkora volt ez a javadalmazás. Aligha tévedünk, ha úgy gondoljuk kevés!

A zenészek helyzete igen nyomorúságos volt akkoriban Angliában. Az uralkodó – II. Károly – elvárta, hogy dicsőítő énekeket írjanak róla zenészei, de megélhetésükről nem gondoskodott. Egy alkalommal Thomas Purcell – a zeneköltő bátyja – segélyért folyamodott. A király elutasította azzal, hogy „tekintélye” rovására menne, ha ilyen „lealázó” alamizsnák nyújtásával foglalkoznék. De azt úgy látszik nem érezte magára nézve megalázónak, hogy uralkodása alatt a muzsikusok nyomorogtak.

Amikor Ewans, a messze-földön híres hárfás éhenhalt, szégyenszemre éjszaka kellett eltemetni, . . . . a szegények alamizsnáján.”

* virginál: a korabeli zongora latinos neve

Forrás: „Kis történetek nagy zeneszerzőkről” (Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1959.)    

Henry Purcell - The Fairy Queen - If love's a sweet passion

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Szabó Sára (hegedű), Hirling Bettina (zongora)
moderátor: Fülei Balázs


"Hangulat Junior" - A kitapintható zene
BEETHOVEN: c-moll szonáta hegedűre és zongorára, op. 30, No. 2

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Reconnections 2020 Zárókoncert"
RAVEL: Bevezetés és allegro
Szabady Ildikó (fuvola), Yehiel Lock (klarinét), Tamar Frenkel (hárfa), Varga Oszkár, Talia Herzlich, (hegedű), Sztojka Zoltán (brácsa), Tomasz Máté (cselló)
FAURÉ: 1. (c-moll) zongoranégyes, op. 15
Jan Lichuid (hegedű), Alexis Pelton (brácsa), Csőke Flóra (cselló), Kiss Péter (zongora)
JOLIVET: Chant de Linos
Dávid Boglárka (fuvola), Talia Herzlich (hegedű), Soós Előd (brácsa), Michal Korman (cselló), Tamar Frenkel (hárfa)
TZVI AVNI: Fúvósötös
Dávid Boglárka (fuvola), Ács Anna (oboa), Sándor Norbert (klarinét), Daniel Luria (fagott), Hezi Nir (kürt)
R. STRAUSS: Szextett a Capriccio című operából
Varga Oszkár, Jan Lichuid (hegedű), Sztojka Zoltán, Alexis Pelton (brácsa), Csőke Flóra, Tomasz Máté (cselló)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ROSSINI: Olasz nő Algírban

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Bozay Melinda (zongora), Pólus László (gordonka)
BEETHOVEN: A-dúr szonáta, op. 69
LISZT: Szerelmi álmok, Elfelejtett románc
WEINER: Románc
SCHUMANN: Adagio és allegro, op. 70

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bine Bryndorf (orgona)
J.S. BACH: e-moll prelúdium, BWV 548
BUXTEHUDE: d-moll passacaglia, BuxWV 161
J.S. BACH: Allein Gott in der Höh' sei Ehr' - korálelőjáték, BWV 662
BRUHNS: G-dúr prelúdium
J.S. BACH: Allein Gott in der Höh' sei Ehr' - trió, BWV 664
BÖHM: Vater unser im Himmelreich
J.S. BACH: e-moll fúga, BWV 548
MENDELSSOHN: VI. (d-moll) orgonaszonáta („Vater unser im Himmelreich”), op. 65, No. 6
NIELSEN: Commotio, op. 58
19:30 : Szeged
Szegedi Nemzeti Színház

Razvaljajeva Anasztázia (hárfa), Bálint János (fuvola)
Szegedi Szimfonikus Zenekar
vez.: Pál Tamás
HAYDN: f-moll szimfónia, No. 49, „La passione”
MOZART: Versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra, C-dúr, K.299
BEETHOVEN: VII. szimfónia, A-dúr, Op.92
A mai nap
született:
1727 • Armand-Louis Couperin, zeneszerző († 1789)
1873 • Enrico Caruso, énekes († 1921)
1940 • Jesús López-Cobos, karmester († 2018)