vissza a cimoldalra
2019-05-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10045)
Élő közvetítések (7868)
Kimernya? (3031)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (977)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1315)
Zenetörténet (254)
Kedvenc magyar operaelőadók (1109)
László Margit (198)
Jacques Offenbach (474)
Pantheon (2347)
A nap képe (2134)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3245)
Franz Schmidt (3329)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61687)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1658)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (140)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

782   Ardelao • előzmény781 2018-11-13 10:25:01

67 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el egy másik Tanyejev tanítvány:

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/26/Metner_N.K._Postcard-1910.jpg/170px-Metner_N.K._Postcard-1910.jpg 

Nyikolaj Karlovics Metnyer* (Николай Карлович Метнер) orosz zeneszerző és zongoraművész

(Moszkva, 1879.12.24. /a Gergely-naptár szerint: 1880.01.05./ - London, 1951.11.13.)

          É l e t e

          Metnyer (Medtner) skandináv és német felmenőkkel rendelkezett (apja dán, anyja skandináv-német származású volt), de születésekor családja már sok éve Oroszországban élt. Az első zongoraleckéket hat éves korában kapta anyjától, azután nagybátyjánál, Fjodor Goedickénél (Alexander Goedicke apjánál) tanult. 1892-ben felvételt nyert a Moszkvai Konzervatóriumba, ahol zongoratanulmányait Anatolij Galli, Paul Pabst, Vaszilij Szapelnyikov és Vaszilij Szafonov osztályaiban folytatta, és 1900-ban nagy aranyéremmel fejezte be. Főiskolai évei alatt elméletet Nikolai Kaskinnál, összhangzattant Anton Arenszkijnél, zeneszerzést pedig 1901-től 1903-ig magánúton Szergej Tanyevnél tanult.

          Röviddel a konzervatórium befejezése után részt vett a zongoraművészek Rubinsteinről elnevezett versenyén, amelyen a befolyásos zsűritől megtisztelő visszajelzést kapott, azonban idősebb bátyja, Emil, és Szergej Tanyejev tanácsára a koncertezés helyett a zeneszerzéssel foglalkozott komolyan, és csak alkalmanként lépett fel, akkor is alapvetően a saját szerzeményeivel.

          1903-ban néhány műve megjelent nyomtatásban. H-moll szonátája - Rachmanyinov ajánlására - felkeltette a híres lengyel zongorista, Josef Hofmann figyelmét.

          1904-1905-ben Metnyer Németországban koncertezett, de a kritikusokra nem tett különösebb benyomást. Ugyanakkor Oroszországban (és különösen Moszkvában) sok rajongója és követője akadt.

         Zeneszerzőként 1909-ben kapta meg az elismerést, amikor Glinka-díjat nyert a J. W. Goethe szavaira komponált dalciklusával. Számos dalát elsőként Dmitrij Filoszofov tábornok leánya, Valentyina Dmitrijevna Filoszofova adta elő.

          Aktív tevékenységet fejtett ki a „Dal házá”-ban, majd - ugyancsak 1909-ben - a Moszkvai Konzervatórium zongoraprofesszora lett. 1910-ben átmenetileg megvált hivatalától, de 1915-től 1919-ig ismét vállalta azt. Közben - 1916-ban - zongoraszonátáival újabb Glinka-díjat nyert.  

          Metnyer tagja lett az Orosz Zenei Kiadó Tanácsának is.

          1921-ben Metnyer és felesége Németországba emigrált, ahol azonban zenéje iránt csekély érdeklődés mutatkozott, és hangversenyezésre csekély lehetőség kínálkozott. Metnyer Rahmanyinovtól kapott anyagi segítséget oly módon, hogy az 1924-25-ben hangverseny-körutat szervezett az USÁ-ban a zongoraművész számára. Metnyer - miután visszatért Európába - Párizsban telepedett le, de ott, akárcsak Németországban, szerzeményeinek nem volt nagy sikere.

          Hangverseny-körútja során Metnyer eljutott Angliába is. Nagy-Brittania volt az az ország, ahol 1928-ban - hazáján kívül - a legérdeklődőbb közönségre talált. 1935-ben ezért Londonba költözött. 1946-tól a májszúri maharadzsa, Jayachamaraja Wodeyar támogatta, aki Metnyer műveinek lemezre vételét is szorgalmazta. E sellak-lemezek (78 min−1) azonban – röviddel a mikrobarázdás lemezek (33⅓ min−1) megjelenése előtt – nem születtek szerencsés csillagzat alatt, hamarosan eladhatatlanná váltak. 1948-tól Medtner ráadásul már nem tudott felvételeket készíttetni, mivel súlyos szívinfarktust szenvedett.

          Z e n e i  s t í l u s a

          Metnyer műveinek jegyzékében túlnyomórészt zongoraművek szerepelnek. Szerzeményeit a német és az orosz hagyomány ihlette, de az akkor uralkodó korszellem ellenére romantikus stílusban íródtak. Metnyer olyan környezetben nőtt fel, ahol a német zenetörténetet feltétel nélkül tisztelték, miközben a német zeneszerzők jellemző sajátosságai a zeneművekben csak tendenciaszerűen voltak felismerhetők. Nem lehet említés nélkül hagyni a Rahmanyinovval való szellemi rokonságát, akivel közeli barátságban volt. Rahmanyinov és Metnyer egymást tartották koruk legjelentősebb zeneszerzőjének. Mindketten erősen ragaszkodtak a tonalitáshoz, és elutasították az akkori avantgarde-ot (Schönberg, Stravinsky).  Technikailag mindketten hasonló nehézségű műveket komponáltak. Metnyer nagyon korán megtalálta a saját stílusát, de nem volt úttörő. Saját zenei nyelvezete már első szonátájában is félreérthetetlenül megmutatkozik. Kései műveiben azután egyre inkább megmutatkozik az ellenpontos komplexitás, miközben a harmonikus nyelvezet és a melodikusság alapvetően nem változik.  Metnyer időnként furcsa ritumusú tételeket komponál, miközben mindig figyelembe veszi a hangszerek sajátosságait. 14 zongoraszonátáját sok kedvelője a legérdekesebb orosz szerzemények közé sorolja. Szimfonikus művekkel, oratóriumokkal vagy operákkal azonban sohasem próbálkozott.

          Metnyer a sajtótól megkapta az „orosz Brahms” titulust, amelyen A. K. Glazunovval, Paul Jounnal és S. I. Tanyejevvel osztozik.  E „ragadványnevet” mindannyian megkapták, mivel ők ötvözték az orosz nemzeti iskola elemeit a nyugat-európai hatásokkal. Metnyer 1923. november 23-án Freiburgban tíz zongoradarabot vett fel a Welte-Mignon gépzongorára, ebből kilenc saját művet.

          2003. március 18-án róla nevezték el a 9329 sz. aszteroidát, a „Nikolamedtner”-t.

Forrás: https://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%9C%D0%B5%D1%82%D0%BD%D0%B5%D1%80,_%D0%9D%D0%B8%D0%BA%D0%BE%D0%BB%D0%B0%D0%B9_%D0%9A%D0%B0%D1%80%D0%BB%D0%BE%D0%B2%D0%B8%D1%87

*A zeneszerző felmenőinek családneve eredetileg „Medtner” volt, csak miután Oroszországban telepedtek le, a családnévből kiesett a „d”, és Medtner „Метнер” (fonetikusan ejtve: Métnyer) lett. Jóllehet, az orosz nevek latin betűkre történő átírásának szabályai már régen megváltoztak, engedtessék meg nekem, hogy önkényesen és makacsul éljek a magyar ábécé adta, nagyszerű lehetőséggel. Hiszen betűinkkel mi képesek vagyunk arra, hogy az orosz nyelvben meglévő, csaknem valamennyi hangot pontosan leírjuk.

Cecilia Hansen & Nikolai Medtner play Medtner - Violin Sonata No. 1 (rec. 1947)

781   Ardelao 2018-11-08 06:01:57

94 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el

Képtalálat a következőre: „Ляпунов, Сергей Михайлович”

Szergej Mihajlovics LJAPUNOV, orosz zongoraművész és zeneszerző

(Jaroszlav, /a Gergely naptár szerint/ 1859.11.30. - Párizs, 1924.11.08.)

          Mindössze nyolc esztendős volt, amikor apja, az asztronómus Mihail Vasziljevics meghalt. Egyik fivére, Alexandr, később neves matematikus, a másik, Borisz, nyelvész lett. Apjuk halála után anyjukkal mindhárman Nyizsnyij Novgorodba költöztek. Szergej Ljapunov kora gyermekkorától érdeklődött a zene iránt, de szisztematikus zenei oktatásban csak 1874-től, Nyizsnyij Novgorodban részesült. Ott végezte el a gimnáziumot.

          1878-ban – Nyikolaj Rubinstein, a Moszkvai Zeneművészeti Főiskola igazgatójának az ajánlására – beiratkozott a Konzervatóriumba, ahol Karl Klindworth (egykori Liszt tanítvány) zongorára, Szergej Tanyejev pedig zeneszerzésre tanította. Itt 1883-ban fejezte be tanulmányait.

          Az új orosz iskola nemzeti zenei elemei sokkal vonzóbbak voltak számára, mint a Csajkovszkij és Tanyejev által képviselt zenei irányzat.

          1885-ben Szentpétervárra megy, hogy Balakirevet felkeresse. Balakirev, aki maga is Nyizsnyij Novgorodban született és nevelkedett, szárnyai alá vette Ljapunovot, és korai kompozícióit ugyanúgy »felügyelte«, ahogyan azt korábban, az 1860-as években az «Ötök» körében tette. Ljapunov zeneszerzői tevékenysége ily módon rövidesen Balakirev meghatározó befolyása alá került. Rimszkij-Korszakov így ír erről: »Ljapunov szorosan Balakirevhez zárkózott fel, mindenben alávetette magát hatásának, és hamarosan teljesen olyan lett, mint Balakirev«.

          1893-ban - az Orosz Birodalmi Földrajzi Társaság felkérésére - Ljapunov, Balakirev és Anatolij Ljadov (Vologda, Vjatka és Kostroma térségéből) közel 300 dalt gyűjtött össze, amelyek 1897-ben jelentek meg. Ljapunov vagy harminc népdalt fel is használt saját szerzeményeiben (szimfonikus és zongora műveiben). Később is - az 1890-es években - több szerzeményében dolgozott fel hiteles népdalokat.

          1908-ban őt nevezték ki a Szabad (ingyenes) Zeneiskola igazgatójává, majd 1910-től 1923-ig pedig a Szentpétervári Konzervatórium professzoraként tevékenykedett.

          1923-ban Párizsba emigrált, és ott az orosz emigránsok zeneiskoláját vezette, valamint karmesterként is fellépett. A következő évben azonban - 1924. november 8-án – szívrohamban meghalt. A szovjet kormány hivatalosan sohasem ismerte el Ljapunov önkéntes emigrációját, hanem azt hangoztatta, hogy Ljapunovot párizsi koncert-körútján érte a halál.

          Ljapunov pályájának kezdetén zongoraművészként aratott sikereket. Nyugat-Európában, elsősorban Németországban és Ausztriában (1910 és 1911 között) számos koncertet tartott. 1904 és 1907 között - meghívásra - Berlinben és Lipcsében karmesterként is szerepelt.

          Falk Géza így ír róla: Ljapunov az »orosz nemzeti eszmék keménytollú harcosa. Balakirev, Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov barátja. Művei (szimfóniák, kantáták, zongora, – zenekari és karművek, dalok) értékesek és a tökéletes felkészültségű mestert igazolják. Mint népdalkutató és gyűjtő külön megemlítést érdemel«.

Forrás:

Ляпунов, Сергей Михайлович

Rimszki-Korszakov: Muzsikus életem krónikája (1974)

Falk Géza: Csajkovszkij különös élete (1940)

Sergei Lyapunov - 12 Transcendental Etudes Op. 11

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Előad és vezényel: Hollerung Gábor
"Megérthető zene"
A zeneirodalom mérföldkövei – Múlt és jövő harmóniája
BARTÓK: A fából faragott királyfi – szvit, BB 74

11:00 : Budapest
Erkel Színház

SEREGI / DELIBES: Sylvia
Balettkomédia két felvonásban

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. Terem

Házimuzsika a Zeneakadémián
Csalog Gábor tanítványai

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Közreműködik: Nikki Iles (zongora)
Új Liszt Ferenc Kamarakórus (karigazgató: Nemes László Norbert)
Vezényel: Pete Churchill
"Az elhagyatottság és vágyódás dalai – jazz a kóruszenében"
PETE CHURCHILL: Expectation
WHEELER: Brueghel
WHEELER: The Bereaved Swan
WHEELER: The Lover Mourns
ELLINGTON: Come Sunday
MARTINO: Estate
NIKKI ILES: Westerly
BENNET-PETE CHURCHILL: Weep O Mine Eyes
BENNET-PETE CHURCHILL: I Know Not Why I Cannot Cry
PETE CHURCHILL: Shame On You, Shame On Me
PETE CHURCHILL: Who We Are
PETE CHURCHILL: Cut From The Same Cloth
PETE CHURCHILL: Tapestry Of Life
21:00; Kóda - beszélgetés az előadókkal.

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Tosca

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Soós Máté (hegedű)
Kökény Eszter (hegedű), Soós Előd (brácsa), Aranyos János (cselló)
A hallgató barátaiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Rajna Martin
Soós Máté hegedű diplomakoncertje
J.S. BACH: 2. (d-moll) hegedűpartita, BWV 1004 – 5. Chaconne
DEBUSSY: g-moll vonósnégyes, op. 10
BARTÓK: 2. hegedűverseny, BB 117
A mai nap
született:
1861 • Nellie Melba, énekes († 1931)
elhunyt:
1954 • Charles Ives, zeneszerző (sz. 1874)