vissza a cimoldalra
2019-07-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11352)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3323)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7047)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (308)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1710)
Franz Schmidt (3378)
Élő közvetítések (8039)
Belcanto (922)
Opernglas, avagy operai távcső... (20270)
Társművészetek (1322)
Operett, mint színpadi műfaj (4012)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1324)
Kedvenc magyar operaelőadók (1125)
Pantheon (2371)
Kimernya? (3179)
Haspók (1259)
Fischer Ádám (512)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

782   Ardelao • előzmény781 2018-11-13 10:25:01

67 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el egy másik Tanyejev tanítvány:

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/26/Metner_N.K._Postcard-1910.jpg/170px-Metner_N.K._Postcard-1910.jpg 

Nyikolaj Karlovics Metnyer* (Николай Карлович Метнер) orosz zeneszerző és zongoraművész

(Moszkva, 1879.12.24. /a Gergely-naptár szerint: 1880.01.05./ - London, 1951.11.13.)

          É l e t e

          Metnyer (Medtner) skandináv és német felmenőkkel rendelkezett (apja dán, anyja skandináv-német származású volt), de születésekor családja már sok éve Oroszországban élt. Az első zongoraleckéket hat éves korában kapta anyjától, azután nagybátyjánál, Fjodor Goedickénél (Alexander Goedicke apjánál) tanult. 1892-ben felvételt nyert a Moszkvai Konzervatóriumba, ahol zongoratanulmányait Anatolij Galli, Paul Pabst, Vaszilij Szapelnyikov és Vaszilij Szafonov osztályaiban folytatta, és 1900-ban nagy aranyéremmel fejezte be. Főiskolai évei alatt elméletet Nikolai Kaskinnál, összhangzattant Anton Arenszkijnél, zeneszerzést pedig 1901-től 1903-ig magánúton Szergej Tanyevnél tanult.

          Röviddel a konzervatórium befejezése után részt vett a zongoraművészek Rubinsteinről elnevezett versenyén, amelyen a befolyásos zsűritől megtisztelő visszajelzést kapott, azonban idősebb bátyja, Emil, és Szergej Tanyejev tanácsára a koncertezés helyett a zeneszerzéssel foglalkozott komolyan, és csak alkalmanként lépett fel, akkor is alapvetően a saját szerzeményeivel.

          1903-ban néhány műve megjelent nyomtatásban. H-moll szonátája - Rachmanyinov ajánlására - felkeltette a híres lengyel zongorista, Josef Hofmann figyelmét.

          1904-1905-ben Metnyer Németországban koncertezett, de a kritikusokra nem tett különösebb benyomást. Ugyanakkor Oroszországban (és különösen Moszkvában) sok rajongója és követője akadt.

         Zeneszerzőként 1909-ben kapta meg az elismerést, amikor Glinka-díjat nyert a J. W. Goethe szavaira komponált dalciklusával. Számos dalát elsőként Dmitrij Filoszofov tábornok leánya, Valentyina Dmitrijevna Filoszofova adta elő.

          Aktív tevékenységet fejtett ki a „Dal házá”-ban, majd - ugyancsak 1909-ben - a Moszkvai Konzervatórium zongoraprofesszora lett. 1910-ben átmenetileg megvált hivatalától, de 1915-től 1919-ig ismét vállalta azt. Közben - 1916-ban - zongoraszonátáival újabb Glinka-díjat nyert.  

          Metnyer tagja lett az Orosz Zenei Kiadó Tanácsának is.

          1921-ben Metnyer és felesége Németországba emigrált, ahol azonban zenéje iránt csekély érdeklődés mutatkozott, és hangversenyezésre csekély lehetőség kínálkozott. Metnyer Rahmanyinovtól kapott anyagi segítséget oly módon, hogy az 1924-25-ben hangverseny-körutat szervezett az USÁ-ban a zongoraművész számára. Metnyer - miután visszatért Európába - Párizsban telepedett le, de ott, akárcsak Németországban, szerzeményeinek nem volt nagy sikere.

          Hangverseny-körútja során Metnyer eljutott Angliába is. Nagy-Brittania volt az az ország, ahol 1928-ban - hazáján kívül - a legérdeklődőbb közönségre talált. 1935-ben ezért Londonba költözött. 1946-tól a májszúri maharadzsa, Jayachamaraja Wodeyar támogatta, aki Metnyer műveinek lemezre vételét is szorgalmazta. E sellak-lemezek (78 min−1) azonban – röviddel a mikrobarázdás lemezek (33⅓ min−1) megjelenése előtt – nem születtek szerencsés csillagzat alatt, hamarosan eladhatatlanná váltak. 1948-tól Medtner ráadásul már nem tudott felvételeket készíttetni, mivel súlyos szívinfarktust szenvedett.

          Z e n e i  s t í l u s a

          Metnyer műveinek jegyzékében túlnyomórészt zongoraművek szerepelnek. Szerzeményeit a német és az orosz hagyomány ihlette, de az akkor uralkodó korszellem ellenére romantikus stílusban íródtak. Metnyer olyan környezetben nőtt fel, ahol a német zenetörténetet feltétel nélkül tisztelték, miközben a német zeneszerzők jellemző sajátosságai a zeneművekben csak tendenciaszerűen voltak felismerhetők. Nem lehet említés nélkül hagyni a Rahmanyinovval való szellemi rokonságát, akivel közeli barátságban volt. Rahmanyinov és Metnyer egymást tartották koruk legjelentősebb zeneszerzőjének. Mindketten erősen ragaszkodtak a tonalitáshoz, és elutasították az akkori avantgarde-ot (Schönberg, Stravinsky).  Technikailag mindketten hasonló nehézségű műveket komponáltak. Metnyer nagyon korán megtalálta a saját stílusát, de nem volt úttörő. Saját zenei nyelvezete már első szonátájában is félreérthetetlenül megmutatkozik. Kései műveiben azután egyre inkább megmutatkozik az ellenpontos komplexitás, miközben a harmonikus nyelvezet és a melodikusság alapvetően nem változik.  Metnyer időnként furcsa ritumusú tételeket komponál, miközben mindig figyelembe veszi a hangszerek sajátosságait. 14 zongoraszonátáját sok kedvelője a legérdekesebb orosz szerzemények közé sorolja. Szimfonikus művekkel, oratóriumokkal vagy operákkal azonban sohasem próbálkozott.

          Metnyer a sajtótól megkapta az „orosz Brahms” titulust, amelyen A. K. Glazunovval, Paul Jounnal és S. I. Tanyejevvel osztozik.  E „ragadványnevet” mindannyian megkapták, mivel ők ötvözték az orosz nemzeti iskola elemeit a nyugat-európai hatásokkal. Metnyer 1923. november 23-án Freiburgban tíz zongoradarabot vett fel a Welte-Mignon gépzongorára, ebből kilenc saját művet.

          2003. március 18-án róla nevezték el a 9329 sz. aszteroidát, a „Nikolamedtner”-t.

Forrás: https://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%9C%D0%B5%D1%82%D0%BD%D0%B5%D1%80,_%D0%9D%D0%B8%D0%BA%D0%BE%D0%BB%D0%B0%D0%B9_%D0%9A%D0%B0%D1%80%D0%BB%D0%BE%D0%B2%D0%B8%D1%87

*A zeneszerző felmenőinek családneve eredetileg „Medtner” volt, csak miután Oroszországban telepedtek le, a családnévből kiesett a „d”, és Medtner „Метнер” (fonetikusan ejtve: Métnyer) lett. Jóllehet, az orosz nevek latin betűkre történő átírásának szabályai már régen megváltoztak, engedtessék meg nekem, hogy önkényesen és makacsul éljek a magyar ábécé adta, nagyszerű lehetőséggel. Hiszen betűinkkel mi képesek vagyunk arra, hogy az orosz nyelvben meglévő, csaknem valamennyi hangot pontosan leírjuk.

Cecilia Hansen & Nikolai Medtner play Medtner - Violin Sonata No. 1 (rec. 1947)

781   Ardelao 2018-11-08 06:01:57

94 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el

Képtalálat a következőre: „Ляпунов, Сергей Михайлович”

Szergej Mihajlovics LJAPUNOV, orosz zongoraművész és zeneszerző

(Jaroszlav, /a Gergely naptár szerint/ 1859.11.30. - Párizs, 1924.11.08.)

          Mindössze nyolc esztendős volt, amikor apja, az asztronómus Mihail Vasziljevics meghalt. Egyik fivére, Alexandr, később neves matematikus, a másik, Borisz, nyelvész lett. Apjuk halála után anyjukkal mindhárman Nyizsnyij Novgorodba költöztek. Szergej Ljapunov kora gyermekkorától érdeklődött a zene iránt, de szisztematikus zenei oktatásban csak 1874-től, Nyizsnyij Novgorodban részesült. Ott végezte el a gimnáziumot.

          1878-ban – Nyikolaj Rubinstein, a Moszkvai Zeneművészeti Főiskola igazgatójának az ajánlására – beiratkozott a Konzervatóriumba, ahol Karl Klindworth (egykori Liszt tanítvány) zongorára, Szergej Tanyejev pedig zeneszerzésre tanította. Itt 1883-ban fejezte be tanulmányait.

          Az új orosz iskola nemzeti zenei elemei sokkal vonzóbbak voltak számára, mint a Csajkovszkij és Tanyejev által képviselt zenei irányzat.

          1885-ben Szentpétervárra megy, hogy Balakirevet felkeresse. Balakirev, aki maga is Nyizsnyij Novgorodban született és nevelkedett, szárnyai alá vette Ljapunovot, és korai kompozícióit ugyanúgy »felügyelte«, ahogyan azt korábban, az 1860-as években az «Ötök» körében tette. Ljapunov zeneszerzői tevékenysége ily módon rövidesen Balakirev meghatározó befolyása alá került. Rimszkij-Korszakov így ír erről: »Ljapunov szorosan Balakirevhez zárkózott fel, mindenben alávetette magát hatásának, és hamarosan teljesen olyan lett, mint Balakirev«.

          1893-ban - az Orosz Birodalmi Földrajzi Társaság felkérésére - Ljapunov, Balakirev és Anatolij Ljadov (Vologda, Vjatka és Kostroma térségéből) közel 300 dalt gyűjtött össze, amelyek 1897-ben jelentek meg. Ljapunov vagy harminc népdalt fel is használt saját szerzeményeiben (szimfonikus és zongora műveiben). Később is - az 1890-es években - több szerzeményében dolgozott fel hiteles népdalokat.

          1908-ban őt nevezték ki a Szabad (ingyenes) Zeneiskola igazgatójává, majd 1910-től 1923-ig pedig a Szentpétervári Konzervatórium professzoraként tevékenykedett.

          1923-ban Párizsba emigrált, és ott az orosz emigránsok zeneiskoláját vezette, valamint karmesterként is fellépett. A következő évben azonban - 1924. november 8-án – szívrohamban meghalt. A szovjet kormány hivatalosan sohasem ismerte el Ljapunov önkéntes emigrációját, hanem azt hangoztatta, hogy Ljapunovot párizsi koncert-körútján érte a halál.

          Ljapunov pályájának kezdetén zongoraművészként aratott sikereket. Nyugat-Európában, elsősorban Németországban és Ausztriában (1910 és 1911 között) számos koncertet tartott. 1904 és 1907 között - meghívásra - Berlinben és Lipcsében karmesterként is szerepelt.

          Falk Géza így ír róla: Ljapunov az »orosz nemzeti eszmék keménytollú harcosa. Balakirev, Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov barátja. Művei (szimfóniák, kantáták, zongora, – zenekari és karművek, dalok) értékesek és a tökéletes felkészültségű mestert igazolják. Mint népdalkutató és gyűjtő külön megemlítést érdemel«.

Forrás:

Ляпунов, Сергей Михайлович

Rimszki-Korszakov: Muzsikus életem krónikája (1974)

Falk Géza: Csajkovszkij különös élete (1940)

Sergei Lyapunov - 12 Transcendental Etudes Op. 11

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Horti Lilla (szoprán), Joshua Bell, Kelemen Barnabás, Dmitry Smirnov (hegedű), Kokas Katalin, Lars Anders Tomter, Maxim Rysanov (brácsa), Kokas Dóra, Maximilian Hornung, Enrico Bronzi (gordonka), Dejan Lazic, Balog József (zongora)
BEETHOVEN: F-dúr (“Tavaszi”) hegedű-zongora szonáta, op. 24
BARTÓK: 5. vonósnégyes, BB 110
BARTÓK: Magyar népdalok, BB 42
DVOŘÁK: A-dúr vonóshatos, op. 48
14:30 : Kapolcs
Művészetek völgye

Főszerepben: a zongorista - Az igazi zongorista: Dokumentumfilmek Horowitztól Anderszewskiig

17:30 : Kapolcs
Művészetek völgye

Szalai Éva (zongora)
COUPERIN: Válogatás a „Pièces de clavecin“ darabjaiból
CHOPIN: Prelűdök No. 1-8
CHOPIN: Esz-dúr rondó Op.16
CHOPIN: c-moll noktürn Op.48 No.1
DEBUSSY: Estampes – "Metszetek”.

19:00 : Keszthely
Zenepavilon

Szent Efrém férfikar
A mai nap
született:
1866 • Francesco Cilea, zeneszerző († 1950)
1944 • Maria Joao Pires, zongorista
elhunyt:
1757 • Domenico Scarlatti, zeneszerző (sz. 1685)
1969 • Kemény Egon, zeneszerző (sz: 1905)