vissza a cimoldalra
2019-06-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61821)
Pantheon (2356)
Franz Schmidt (3351)
Opernglas, avagy operai távcső... (20233)
Ilosfalvy Róbert (847)
Operett, mint színpadi műfaj (3939)
Jacques Offenbach (477)
Palcsó Sándor (244)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3272)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (72)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1680)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4505)
Simándy József - az örök tenor (606)
Élő közvetítések (7916)
Társművészetek (1305)
Erkel Színház (10237)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

741   Ardelao • előzmény740 2018-07-12 17:09:09

Rimszkij-Korszakov így emlékezik vissza egykori tanítványára:

„[…] Az ősszel (helyesen 1906 februárjában) a halál elragadta Arenszkijt. Egykor tanítványom volt, s a pétervári konzervatórium elvégzése után a moszkvai konzervatórium tanári karába kerülve, hosszú évekig élt Moszkvában. Minden amellett bizonyít, hogy életét a kicsapongások, részegeskedés és kártyázás őrölte fel, ennek ellenére meglehetősen termékeny zeneszerzői munkásságot fejtett ki. Egy időben elmebaj vett rajta erőt, amiből teljesen kigyógyult. A 90-es években elhagyta a moszkvai konzervatórium tanári állását, átköltözött Pétervárra, és nem sokkal Balakirev távozása után az udvari kórus vezetője lett. A kicsapongó élettel itt sem hagyott fel, noha kissé mérsékelte magát. Amikor a kórus élére Seremetyev grófot állították, Arenszkij irigylésre méltó helyzetbe került: az udvartartási minisztérium különleges ügyekkel megbízott tisztviselői közé sorolták, s öt-hatezer rubel nyugdíjat kapott, és idejét egészen a zeneszerzésnek szentelhette volna. Sokat foglalkozott komponálással, de ugyanakkor fokozott tempóban kezdte eltékozolni életét. Dorbézolt, kártyázott, felelőtlenül visszaélt egyik gazdag tisztelőjének anyagi eszközeivel, időlegesen szakított feleségével. Végül is erőt vett rajta egy gyors lefolyású tüdővész. Nizzába már csak haldokolni ment el, azután Finnországban örökre lehunyta a szemét. Attól kezdve, hogy Pétervárott élt, mindig barátiak voltak kapcsolatai a beljajevi körrel, de mint zeneszerző távol tartotta magát, s ebben némileg Csajkovszkijra emlékeztetett. Tehetségének jellege és zeneszerzői ízlése Anton Grigorjevics Rubinsteinhez állt legközelebb, s ámbár zeneszerzői tehetségben nem érte el az utóbbit, a hangszerelés terén, mint jóval modernebb idők gyermeke, felülmúlta Anton Grigorjevicset. Fiatal korában egy kissé a hatásom is érződött rajta, később Csajkovszkij befolyása alá került. Hamar el fogják felejteni.*[…] ".

* Szerencsére ez nem következett be, értékes zeneművek maradtak utána. Megj. A.

Felhasznált irodalom:

J.V. Keldis:„Az orosz zene története” (1958)

Nikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov: „Muzsikus életem krónikája” (1974)

A. ARENSKY - Piano Concerto in F minor op. 2 "Russian Concert". A. Cherkasov, piano

Tamara Orlovsky performs "Fantasia on Russian Folksongs" by A. Arensky

740   Ardelao 2018-07-12 17:03:53

157 évvel ezelőtt, ezen a napon született

Képtalálat a következőre: „Arensky”

Anton Sztyepanovics ARENSZKIJorosz zeneszerző, zongoraművész, karmester és konzervatóriumi tanár

(Velikij Novgorod, 1861. július 12. – Zelenogorsk, Saint Petersburg,1906. február 25. /a Gergely naptár szerint/)

„Arenszkij műveinek értéke a közvetlen, egyszerű, őszinte kifejezésben, a nagy művészi hozzáértéssel és finom érzéssel tolmácsolt mondanivalóban, népe életének és a hazai népdalnak a szeretetében rejlik. Ezeknek köszönheti, hogy számos műve annyira népszerű lett. Alkotásának jelentősége azonban elmarad az olyan kiváló kortársak mögött, mint Glazunov és Tanyejev.

Kompozícióinak eszmei tartalma nem túl mély, nem is túlságosan eredeti, kifejezőereje sem átütő. Hangulatainak, gondolatainak köre nem nagy. Őszinte és lelkes muzsikájában nincs túláradó erejű kitörés és szenvedély, s felismerhető bennük a szárnyalásnak az a hiánya, ami a nyolcvanas évek orosz értelmiségének egy részét jellemezte.

Anton Sztyepanovics Arenszkij 1861. június 30-án (illetve, július 12-én) született Novgorodban. Atyja orvos. Anyja Potyehin, ismert dramaturg nővére. A zeneszerző szülei irodalom- és zenerajongók.

Arenszkij a Szentpétervári konzervatóriumban tanult zenét. Rimszkij-Korszakov zeneszerzési előadásait hallgatta, tanulmányait 1882-ben fejezte be.

1883-ban meghívják a moszkvai konzervatóriumba, ahol elméleti tárgyakat tanít. 1889-től kezdve a konzervatórium kinevezett professzora; elméleti tárgyakat és szabad zeneszerzést oktat. Itt tanul nála Rahmanyinov is. Konzervatóriumi tanársága idején néhány zeneelméleti művet ír:

„Vezérfonal az összhangzattan gyakorlati tanulmányozásához,”

„1000 összhangzati feladat” és

„Vezérfonal a hangszeres és vokális zenei formák tanulmányozásához.”

E tankönyvek a pedagógiai gyakorlatban igen jól beváltak.

Kapcsolata a moszkvai muzsikusok körével igen jelentős szerepet játszott művészi egyéniségének kialakításában. Szoros barátságba került Tanyejevvel. De különösen jelentős volt számára Csajkovszkijjal való megismerkedése, aki igen erősen hatott művészi fejlődésére. Csajkovszkij nagyra értékelte a fiatal zeneszerző képességeit, s mint „rendkívül tehetséges emberről” és „igen érdekes zenei egyéniségről” nyilatkozott róla. Maga Arenszkij nagy tisztelője volt Csajkovszkij zsenijének és személyiségének, feltétlen tekintélynek ismerte el mindabban, ami a zenét és általában a művészetet illette. Alkotó munkájában gyakran fordult Csajkovszkijhoz tanácsért és útmutatásért.

Csajkovszkij barátian felajánlotta Arenszkijnek korábbi, megsemmisített operájának, a Vajdának, Osztrovszkij „Álom a Volgán” című darabja nyomán írt szövegkönyvét. Ez a téma már akkor érdekelte Arenszkijt, amikor Rimszkij-Korszakovnál tanult. Az opera egyes részleteit még a konzervatórium elvégzése előtt megírta. A mű teljes befejezése a nyolcvanas évekre esik. Az „Álom a Volgán” első előadása a moszkvai Nagy Színházban volt 1890-ben. A premiert maga a szerző vezényelte. Az opera mind a zenei körökben, mind a közönség körében sikert aratott. Csajkovszkij nem sokkal a premier után ezt írta Tanyejevnek: „a legjobbak közé sorolom, helyenként pedig egészen kiváló orosz operának tartom.”

A nyolcvanas évek kezdetétől a kilencvenes évek közepéig Arenszkij Moszkvában élt és ez az időszaka zeneszerzés szempontjából igen termékeny volt. Ekkor írta a h-moll és az a-dúr szimfóniát, a g-moll zenekari szvitet, két vonósnégyesét, a d-moll triót zongorára, hegedűre és csellóra, ezen-kívül számos zongoradarabot és románcot. 1894-ben megrendelést kapott a «Rafael» című egyfelvonásos operára, melyet a művészek első összoroszországi kongresszusa alkalmával mutattak be.

1895-ben Balakirev ajánlására Arenszkijt kinevezik az udvari énekkar karmesterének és így Szentpétervárra utazik.

1901-ben megválik az Énekkartól és egészen az alkotásnak él, közben hangversenyeket vezényel. A kilencszázas évek elején oroszországi hangverseny-körútra indul. 1901-ben Rigában lép fel, mint karmester, 1902-ben nagy turnén vesz részt a Mecklenburg-Strelitz kvartettel, Kijevben, Orelben, Nyizsnyij-Novgorodban, Szaratovban, Rosztovban, Jekatyerinoszlávban, Ogyesszában és Kisinyevben.

Úgynevezett ”pétervári” korszakának művei közül kiemelkedik az 1894-ben befejezett «Nalj és Damajantyi» opera. Puskin „Bahcsiszeráji szökőkút” című versének megzenésítése és az «Egyiptomi éjszaka» balett. Ez utóbbit a perzsa sah 1900. évi peterhofi látogatásának alkalmára írta. (Akkor a balett nem került színre. Csupán a szerző halála után mutatta be Fokin, Gyagilev egyik párizsi rendezvénye keretében).

Egy zenekari kíséretes zongorafantáziát is írt, „Rjabinyin bilina” témáira, továbbá egy hegedűversenyt zenekari kísérettel, egy zongora kvintettet, a 2. zongoratriót (f-moll) és néhány sorozat zongoradarabot és románcot.

Évek múlva azonban csökken Arenszkij lendülete. Ennek nagyrészt rendszertelen életmódja az oka, nem szokta meg a rendszeres, szervezett munkát. Mindig lázas sietséggel dolgozott, könnyen fellobbant, de ugyanolyan gyorsan belefáradt abba, hogy terveit, elhatározásait végrehajtsa. Így például csak félig írta meg a 24 prelűdre és 24 zongora-etűdre tervezett ciklusát. [Nagy kár, mert amiket addig megírt, nagyon jó zongoradarabok. Megj. A.]

Alkotó tevékenységének csökkenéséhez élete utolsó éveiben hozzájárult megromlott egészségi állapota is. Tuberkulózisban megbetegedett. Jaltába, Nizzába, Sorrentóba utazott egészsége helyreállítása céljából, de utazásai nem hozták meg a kívánt eredményt. 1903-ben le kellett mondania hangversenyét. Utolsó művét, Shakespeare Viharának megzenésítését, melyet már úgyszólván betegágyában írt, a Kis Színház adta elő. Finnországi nyaralójában halt meg, 1906. február 13-án (illetve 25-én).”

(Folytatom.)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Wagner-Napok
WAGNER: A Rajna kincse

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Karmester vizsga III.
Győri Filharmonikus Zenekar
BEETHOVEN: 7. (A-dúr) szimfónia, op. 92
Vezényel: Rajna Martin
RAVEL: Pavane egy infánsnő halálára
PUCCINI: Bohémélet – részletek a 3. felvonásból
Vezényel: Tóth Sámuel

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Fejérvári Zoltán (zongora)
Borbély Károly (festőművész)
Anima Musicae
SCHMELZER: Vivóiskola
VARGA JUDIT: Mosi
BEETHOVEN: B-dúr zongoraverseny, No. 2, op. 19
SCHÖNBERG: Verklärte Nacht (A megdicsőült éj), op. 4

20:00 : Budapest
Pesti Vármegyeháza Díszudvara

Abouzahra Amira, Abouzahra Mariam (hegedű)
Concerto Budapest
vez.: Keller András
MOZART: Figaro házassága – nyitány
MOZART: C-dúr kettősverseny, K. 190
MOZART: g-moll szimfónia No. 40, K. 550
A mai nap
történt:
1947 • Az Albert Herring bemutatója (Glyndebourne)
született:
1819 • Jacques Offenbach, zeneszerző († 1880)