vissza a cimoldalra
2018-09-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4058)
Kedvenc előadók (2822)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61044)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1072)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2892)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4339)
G.F. Händel Operák, Zeneművek (1719)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1238)
Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (94)
Operett, mint színpadi műfaj (3706)
Élő közvetítések (7409)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (775)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1481)
Franz Schmidt (3184)
Balett-, és Táncművészet (5556)
Kedvenc magyar operaelőadók (1090)
A nap képe (2095)
film és zene (189)
Kimernya? (2752)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

719   Búbánat • előzmény718 2018-06-01 12:03:48
  • Délmagyarország, 1953. március 25.

A nagy muzsikus - Glinka

színes szovjet film

(filmismertető)

1828. Pétervár. Kegyetlen vihar korbácsolja a Névát. A víz ereje elsodorja a hidakat, megrongálja a házakat. A folyó kiöntött a Finn öbölnél és elárasztotta a szegények negyedeit. A nép bátran harcol az áradattal. Puskin az egyszerű emberek hősies küzdelmét Nagy Péter szobra mellől figyeli. A kép vigasztalanul sötét; a víz ólomszürke, ömlik az eső. Itt-ott jelzőtüzek narancssárga fénye villog. A viharzó vízen bárka közelít. A lángok nyugtalan tánca megvilágítja a költő arcát. Micsoda drámai élmény ez háborgó lelke számára!  A bárkában a költő egy fiatal barátja ül: Mihail Glinka, zeneszerző. A mentő munka hősei, szegény munkásemberek — énekelnek. Vajon milyen érzéseket mozdít meg ez az ének a bárka utasának lelkében? Az erős és bátor orosz emberek végre is legyőzik a dúló elemeket. És Puskin mindkettőjük gondolatát formálja szavakba: „Csodálatos nép ez! Erős a bajban!"

Glinka hangversenyt rendez, azonban nincs sikere. A főnemesek megszokták az olasz muzsikát, a népi dallamokon felépülő orosz zenét „műkedvelésnek" tartják. Váratlanul olasz énekesek érkeznek, s a főurak azonnal megfeledkeznek Glinkáról.

Glinka pétervári lakásában barátai: Puskin, Gogol, Vijelgorszkij, Odoljevszkij és Zsukovszkij veszik közre a nagy muzsikust. —Ennek a zenének - mondja Glinka - ki kell fejeznie az orosz ember nagyszerű sajátságait, hősiességét, elszántságát, hazaszeretetét, lelkének kincseit... Itt az ideje, hogy megalkossuk végre az első nagyszabású zeneművet, mely a népről - a néphez szól. — Gogol elmélázva fűzi hozzá: - Milyen nagyszerű operát lehetne írni az orosz népdalok motívumaiból... Nincs még egy nép a földön, amelynek több dala tenne, mint a miénknek! Az orosz szerzőkre hatalmas munka vár - teszi hozzá elgondolkozva Glinka. — Megteremteni az új orosz zenei stílust!... És megszületik az első nagyszabású orosz opera: Glinka dalművében megörökíti Iván Szuszanyint, az orosz paraszti hőst, aki életét áldozta hazájáért, népéért!

A következő képben Glinka vezényli a kórust. Harsog, szétárad a dal: „Dicsőség néked, te nagy orosz nép!..." A próba a színház büféjében folyik. A színpadon egy olasz karmester dirigálja a zenekart, valami érzelmes melódiát játszanak; Glinka mesteri zenéje úgy tör be ide, mint a fergeteg. A színház igazgatója ordítva parancsolja, hogy szüntessék meg ezt a hangzavart. De a „Dicsőség..." hangjai tovább zengenek, diadalmasan; jelezve hogy megszületett az első orosz opera — az „Iván Szuszanyin". A bemutató az orosz zenei kultúra valóságos ünnepe. Az ifjúság lelkesen köszönti a szerzőt. Barátai: Puskin, Zsukovszkij, Vijelgorszkij, Cserepányin forró szívvel üdvözlik őt. Glinka alkotó szelleme nem pihenhet. Új mű izzik már szívében, amelyben benne él — a soknyelvű haza —a nagy orosz hon valamennyi népének zenéje.

Tárgyául Puskin gyönyörű költeményét a „Ruszlán és Ludmillá"-t választja. A z új mű hatalmas orosz zenei alkotás. A cár azonban más véleménnyel van az operáról; mikor megtudta, hogy szövegkönyvét a gyűlölt Puskintól vették, előadás közben elhagyja a színházat.

Súlyos évek következnek Glinkára. Műveit nem játsszák. A színpadokon átvette az uralmat a külföldi zene. A nagy orosz zenei zseni lelkét azonban nem törhették meg. Mellette állottak barátai és hűséges harcostársa, nővére Ludmilla. Az uralkodó osztály megnemértése csak átmenetileg kényszerítheti idegenbe a nagy muzsikust. Amikor visszatér hazájába, a legszebb elégtételt kapja. Pétervár utcáin Szevasztopol hősei vonulnak, akik dicsőség koszorújával övezték az orosz zászlót. Szárnyaló énekük messzire száll. „Dicsőség a hazai földnek, dicsőség Oroszországnak!..." A dal az „Ivan Szuszanyin"-ból való. Glinka kimondhatatlanul boldog.  A legnagyobb öröm jutott osztályrészéül. Azt, hogy zenéjét átveszi a nép, indulója hangjaival vonul a harcba. „Úgy akarok élni, hogy mindig és mindenben egy lehessek népemmel, egy legyek vele bánatban és dicsőségben, borúban és fényben ..."mondja Glinka a film utolsó jelenetében s ezzel művészi hitvallását fejezi ki.

 

  • Somogyi Néplap, 1953. április 9.

„[…] A film egyik legérdekesebb jelenete Glinka találkozása Liszt Ferenccel. A régi Pétervár hóborította utcáin Glinka szánon Liszt hangversenyére igyekszik. A kavargó hó, a rohanó lovak, a trojka merész száguldása,  mintegy visszatükrözik a nagy muzsikus lelkében izzó feszültséget, izgalmat, várakozást. Liszt boldogan szorít kezet Glinkával, akinek partitúráját ismeretlenül játszotta el, de amelyről a szerzőt nem is sejtve felismerte a zenei zsenit. […]”
 

Érdekesség, hogy a filmben Liszt Ferenc szerepét

Szvjatoszlav Richter  zongoraművész alakítja - lásd: filmbejátszás!

 

A film rendezője: Grigorij Vasziljevics Alekszandrov (Szverdlovszk  - ma: Jekatyerinburg-,  1903 – Moszkva, 1983)

718   Ardelao 2018-06-01 00:41:49

 

214 éve született a nagy orosz zeneszerző, Mihail Ivanovics GLINKA emlékére

(1804.VI.1. – 1857.II.15.)

 

„A NAGY MUZSIKUS“
Színes szovjet filmalkotás

„A Glinkáról szóló új szovjet film ismét egyike azoknak az alkotásoknak, amelyek azt bizonyítják, hogy a zene történetét s általában a kultúra fejlődését is csak abban a küzdelemben lehet mélyen és hitelesen ábrázolni, amelyet az alkotó vív a kifejezés szabadságáért, művészi erejéért, igazságáért; abban a küzdelemben, amely elválaszthatatlanul egybeforr az osztályharccal. Glinka zenéje haragra lobbantja a cárt, elképeszti a finnyás és nemzetietlen arisztokráciát. az orosz nép lelkének legbensőbb megnyilvánulását lefitymáló nemességet, de felgyújtja s harcra lelkesíti az orosz nép legjobbjait, írókat, költőket, zeneszerzőket — Puskint, Gribojedovot, Gogolt, Dargomizsszkijt, Sztaszovot.

A film története — ennek a harcnak a története, fordulói ennek a harcnak fordulóit, élesedését jelentik. Azért nagyszerű, azért magával ragadó. mert sohasem egy önmaga problémáiba zárt s azokkal vég nélkül bajlódó zeneszerző kínlódásait — hanem egy, a népért élő, annak küzdelmeit segíteni akaró, azzal szorosan egybeforrt nagy művész bátor és megalkuvást nem ismerő harcát mutatja be nagyszerű művészi eszközökkel Glinka jelszava — «dicsőség néked nép!» — a film mondanivalóját fejezi ki. A nagy zeneszerző eszét és szívét az a felismerés ragadja meg s viszi előre pályáján, amit egy öreg ezermester jobbágyparaszt fogalmaz meg neki: «Ha a jobbágy szabad lenne, az egész ország képét átformálná».

A film Glinka gazdag és harcos életéből azokat a fordulópontokat emeli ki, amelyek döntően befolyásolták a művész életét és művészetét. Három nagy eseményre épül a film: az «Iván Szuszanyin» opera munkájára. a «Ruszlán» meg születésére s végül a harcokban megerősödő öreg mester nagyszerű tettére: a szimfonikus nemzeti zene megteremtésének első orosz kísérletére. Ebben a három fordulópontban sűrítve látjuk nemcsak Glinkának, de korának és kortársainak életét

Glinka kora az orosz nemzeti kultúra, művészet és irodalom első nagyszerű virágzásának ideje. A film művésziesen mutatja meg, hogy ez a bátor és szárnyaló alkotó — megtanulja ugyan a külföldi nagyoktól mindazt, ami számára szükséges, de félreérthetetlen nyíltsággal és világossággal harcol az orosz nemzeti zenéért A film feltárja, hogy Glinka milyen kapcsolatban állt kora legnagyobbjaival, Puskinnal, Gogollal, Gribojedovval. Az-az összefüggés, amelyet a film feltár, mélyen törvényszerű, igaz összefüggés — a nagy művészek közös küzdelmének, együttes harcának törvénye a nép szabadságáért, fejlődéséért. Gribojedov már a kezdő lépések elején óva inti a művészt, vigyázzon, kár lenne, ha örökös műkedvelő maradna, mint a legtöbb orosz zenei tehetség. Puskin, az ünnepelt, nagy költő, könnyekig meghatottan üdvözli az első igazán orosz operát, a Szuszanyint, a fiatal Dargomizsszkij boldogan szorít kezet a nagy művésszel — s valamennyien együttesen azon fáradoznak, hogy Glinka közös ügyüket, a nemzeti kultúrát sikerre vigye. Ez a közös harc nem csupán a keretét, hanem a tartalmát is megadja a műnek, nem egyszerűen kortársak barátságát, hanem harcostársak küzdelmét látjuk.

Puskin, a «Szuszanyin» bemutatója után mondja ki a cár színházában, hogy: «Először érzem magam e helyen otthon».

Gogol nagyszerű pátosszal és perzselő szenvedéllyel beszél Glinkának az orosz népdalok kifejező erejéről, arról a népről, amely megteremti ezeket a dalokat: «Daltól zeng a végtelen ukrán föld, a Volgán a hajó-vontatók éneklik édes, bús, csodálatos dalaikat, dalolva építi kunyhóját a paraszt. nótaszó mellett jár kézről kézre a tégla, énekszóra nőnek ki a városok a földből! Nekünk ne lenne egy operára való anyagunk?»

A hazaszeretetnek a meleg barátságnak ez a felbecsülhetetlen segítsége ad szárnyakat Glinkának ahhoz, hogy hozzákezdjen munkájához s győzelmesen be is fejezze azt. De a barátok és harcostársak önzetlen és nyíltszívű odaadásán túl Glinka egy még mélyebb forrásból merít — a nép életéből.

A film egyik legnagyobb érdeme éppen az, hogy megmutatja — minden egyes nagyobb munkánál az alapgondolatot a nép adja Glinkának, a nép, amely bánatát és örömét dalban fejezi ki, a nép, amelyről egy élet tapasztalatát foglalva össze, igy beszél a művész- „Én mindig tudtam, hogy az igazi zenét a nép alkotja és mi zeneszerzők csupán formába öntjük”

Glinka már fiatal zeneszerző korában megérzi nemcsak hivatásának, hanem e hivatás eszmeiségének fontosságát A hatalmas pétervári árvíz idején, a csónakon átcsapó hullámok erejét legyőző parasztok énekére figyel, itáliai utazása során pedig még jobban megerősödik igazában — a nép zenéjének nagyszerűségében, erejében. A velencei lagúnák tűzijátékos forgatagában Meyerbeerrel és Berliozza! ü! egy asztalnál. Itt mondja ki Meyerbeer a maga kozmopolita tételét: «Csak kétféle zene van, jó és rossz. A művészetnek nincs hazája.» S Berlioz válaszát — «csak abban az esetben, ha a művésznek sincs hazája» — Glinka a felcsendülő csodálatosan szép olasz dal hallatára még meg is erősíti: «Ennek a dalnak van hazája, tisztelt Meyerbeer úr! Ez az igazi Itália hangja»

De a nagy élményt, a döntő lökést, az elhatározó szándékot hazatérve kapja meg. Glinkát megrázzák s magasba emelik azok az élmények, amelyek a nép csodálatos alkotóerejét mutatják, amelyet még az elnyomatás sem tud teljesen visszafojtani.

Glinka első nagy sikerei egyúttal a cári elnyomás elleni harc kezdeteit is jelentik. Első operáját, a «Szuszanyint» maga a cár ellenőrzi, ő rendeli ki hozzá a szövegírót, ő adja meg az opera címét. — «Életünket a cárért» — s személyesen nézi végig az első előadást. Aligha kérdezhet a cár jellemzőbbet Zsukovszkijtól, amikor először terjesztik elébe az opera elképzelését: «Puskinnak ehhez nincs semmi köze?» Miklós cár itt nem egyszerűen saját félelmét, minden haladástól való rettegését jellemzi, hanem világosan megmutatja Puskin szerepét is a forradalmi-demokratikus mozgalmakban. Am Puskinnak mindehhez köze van, mint ahogy köze van az új, a készülő nagyszerű műhöz az ő verses elbeszéléséből kiboruló «Ruszlánhoz» is. Glinka ekkorra már felkészült a harc vállalására. Puskin mutatja itt is az utat; «Életünket a cárért? — mondja —... jobb lenne: életünk a cár nélkül».
Puskint megölték a cár bérencei — de Glinka Puskin szavaival szívében indul országjáró kőrútjára, hogy összegyűjtse a népek dalait, a soknyelvű haza minden ritmusát készülő, új művéhez, a Ruszlánhoz. Zenei forrást keres? A zene óceánját találja!

A színekben gazdag film legszebb jelenetei közé tartoznak a vásári forgatag vidám, dalokkal, tánccal teljes képei. Glinka szinte habzsolja a nagyszerű élmény) — a nép teli szívvel, gazdagon ömlő dalos kedvét, játékos mulatságait. Oroszok és grúzok, ukránok és kaukázusiak — a hatalmas ország minden részéből összesereglett népek dalai csendülnek fel, hogy újból és újból bizonyítsák Glinkának, amit már úgyis régen tudott — csak a népről és a népnek szóló zene az igazi zene. A nagy műhöz itt is megkapja a legnagyobb segítséget — a dallamok bőven ömlő folyamát. Bátorságánál csak munkakedve nagyobb — nekilát a munkához. Hatesztendei küzdelem után megszületett a nagy alkotás. .

Ám a «Ruszlán» megbukik. A cár, akit feldühít a Puskinra való emlékezés az opera kezdetén, otthagyja az előadást s az udvaroncok, mint süllyedő hajóról a patkányok, hanyatt-homlok menekülnek uruk nyomában. S Glinka mégsem marad magára — szegényen, gondokkal küzdve, de barátaitól támogatva harcol tovább az orosz, nemzeti zenéért, a népért, amely felemelte őt. s akit ő is felemelt.

A film bővelkedik feledhetetlen jelenetekben.

Akár a Liszt Ferenccel való találkozás, akár a befejezett Ruszlán partitúrájának elolvasása, amikor a mester az elromlott zongorán már nem is tudja lejátszani s csak olvasva mutatja be barátjának Dargomizsszkijnek, akár a csodálatosan szép zárójelenet, amikor Szevasztopol védői az öreg Glinkát ünnepelve, az ő indulóját énekük a hősi menetben — mindezek azt bizonyítják,a nagy művész élete eltéphetetlenül egybeforrt a néppel s azokkal, akik, a nép ügyét akarják szolgálni.

Az életrajz-filmeket általában az a veszély fenyegeti, hogy nem tudják ábrázolni az életet, csak illusztrálják, hogy az események menete vagy túlságosan egy pont köré sűrűsödik, vagy nagyon szétomlik s ennek következtében az eszmei mondanivaló nem, alkotja művészi gerincét is a filmnek. «A nagy muzsikus» rendezője, Alekszandrov. példát mutat arra, hogyan kell a világos eszmei mondanivalót világos művészi kompozícióval kifejezni. Glinka élete — a nép és a művészet közös igazságát kereső és megtaláló zeneszerző élete, nemcsak a maga mozgalmasságában, győzelmeiben és kudarcaiban, hanem a maga szenvedélyességében erejében, nagyszerűségében is megmutatkozik előttünk.

A rendező kiváló munkáját, a rendezés eszmei-művészi mélységét nagyszerűen támasztja alá, egészíti ki és fejleszti tovább a színészek, az operatőr munkája. Szmirnov, Glinka szerepében, nemcsak a nagy művészt, de a nagy embert is bemutatja, akinek egyéni élete, egyéni sorsa, művészetének, a népnek van alárendelve. Egyszerű s mégis megrendítő eszközökkel fejezi ki például a nagy művész honvágyát. hazaszeretetét: torkot fojtogató keserűsége a lagúnák színes és forgatagos világában kitör belőle, szinte eltorzítva arcát, de ez az arc kisimul, tele lesz derűvel. vidámsággal, nyugatommal, amikor a művész orosz földre lép. Nagyszerű színész — Duraszov — játssza Puskint, az orosz nép csodálatos költőjét. Egy-egy mondata, mozdulata, arcjátéka, az a pillanat, amikor nagy versének, az «Emlékművem»-nek sorait szavalja — feledhetetlen. Meghatóan egyszerű és kedves Orlova, Glinka húgának szerepében De különösképpen kiváló munkát végzett a főoperatőr, a sokszoros Sztálin-díjas Tissze. Felvételei szinte elkápráztatják az embert, a legkülönbözőbb világokban és hangulatokban tud eleven étetet teremteni, nemcsak mozgalmassá, de rendkívül széppé is varázsolja a film egyes jeleneteit. A velencei karnevál színes áradata tökéletesen más. mint az orosz vásár dalban és táncban gazdag forgataga, az operatőr itt a mozgalmasságon túl megragadta a nemzeti sajátosságokat. Szépek és hatásosak az operajelenetek, megrázó a pétervári árvíz képe, a jobbágyarcok sorozata, (akik, amikor a cár kijelenti, hogy isten akarata ellen már ő sem tehet semmit), teljes erejük megfeszítésével azon dolgoznak, hogy mentsék, ami menthető, hogy megmásítsák «Isten rendelését.»

A felvételek, amelyek tökéletes összhangban vannak a film eszmei mondanivalójával, a rendezői és színészi munkával — sok tanulságot szolgáltathatnak filmgyártásunk számára is.
 

A «Nagy muzsikus» a szovjet filmművészet új sikerét mutatja. Megismerteti népünkkel az orosz nemzeti kultúráért vívott évszázados harc egy kiemelkedő részletét, fontos állomását.”
 

Aczél Tamás (1921-1994) író, újságíró [megj., A.]

SZABAD NÉP, 1953. III. 24. (11/83)

*

Aczél Tamás filmkritikája – a kornak megfelelően – erősen vonalas. Glinka életéről szóló film jó volt. Glinka zenéje, azóta is a kedvenceim közé tartozik.( megj.,A.)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
SCHUMANN: Hat tanulmány pedálzongorára, Op. 56 (Debussy átirata)
BEETHOVEN: Nagy fúga, Op.134
MAHLER: 1. szimfónia (Bruno Walter átirata)

19:45 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Kovács Ágnes, Gavodi Zoltán, Szigetvári Dávid, Cser Krisztián (ének)
A Budapesti Fesztiválzenekar Barokk Együttese
koncertmester és szólót játszik: Lesták Bedő Eszter
JARZĘBSKI: Spandesa
JARZĘBSKI: Chromatica
JARZĘBSKI: Tamburetta
J.S. BACH: d-moll hegedűverseny, BWV 1052R
ŻEBROWSKI: Magnificat
GORCZYCKI: In virtute tua
J.S. BACH: Am Abend aber desselbigen Sabbats, BWV 42
18:00 : Szombathely
Bartók Terem

Savaria Szimfonikus Zenekar
Házigazda és karmester: Madaras Gergely
Hangos látás- Színes hallás 1.

19:00 : Pozsony
Szlovák Nemzeti Színház

"V4 Operaturné"
JANÁČEK: Jenůfa
A mai nap
történt:
1835 • A Lammermoori Lucia bemutatója (Nápoly)
született:
1877 • Alfred Cortot, zongorista († 1962)
1891 • Charles Münch, karmester és hegedűs († 1968)
1898 • George Gershwin, zeneszerző († 1937)
1930 • Fritz Wunderlich, énekes († 1966)
elhunyt:
1945 • Bartók Béla, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1881)