vissza a cimoldalra
2018-04-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60724)
Momus társalgó (6313)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3969)
Társművészetek (1243)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11263)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3568)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2672)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2480)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (747)
Erkel Színház (9195)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4253)
Momus-játék (5464)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1376)
Simándy József - az örök tenor (523)
Franz Schmidt (3102)
Lisztről emelkedetten (904)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (286)
Élő közvetítések (7035)
Zenei témájú könyvek (95)
Opernglas, avagy operai távcső... (20044)
Udvardy Tibor (182)

Fórumok teljes listája
Apróhirdetések
• 2018-04-17
A Magyar Nemzeti Énekkar meghallgatást hirdet bariton és basszus szólamra, valamint basszus szólamvezetői megbízatásra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező énekesek számára.

A meghallgatás anyaga:

1. Szabadon választott skála, ami a hangterjedelmet bemutatja.

2. Két szabadon választott, különböző karakterű darab (ária, vagy dal) előadása (zongorakísérőt biztosítunk)

3. Előre megadott énekkari állások előadása zongorakísérettel az alábbi művekből (kottát kérésre biztosítunk):

- Bach: h moll mise
- Brahms: Német Requiem
- Bartók: Cantata profana
- Verdi: Quattro pezzi sacri

4. Lapról olvasás

5. Szólampróba vezetése (csak szólamvezető-jelölt esetében!)


Jelentkezés részletes szakmai önéletrajzzal 2018. május 10-ig Tóth Antal menedzsernél a toth.a@filharmonikusok.hu e-mailcímen.
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

638   Ardelao • előzmény636 2018-02-22 12:56:34

 

Leo Delibes síremléke

PESTI HÍRLAP, 1893. DECEMBER 31.:

„A párisi Montmartre temetőben a napokban leplezték le Leo Delibes, a korán elhunyt jeles zeneszerző síremlékét, melyet Jean Girette szobrász készített. Sírfelirat gyanánt egy mondás van Delibes „Lakmé“ című operájából, mely így hangzik:

 „Tu m’as donné le plus doux réve“ (A legédesebb álmot adtad nekem)

s körülte díszül faágakon daloló madarak. Közepén pedig ez a felirat:
Leo Delibes 1836—1891.

A homlokzatán az elhunyt zeneszerző vonásai láthatók medaillonban. A leleplezésnél az irodalmi és művészvilág színe-java volt képviselve.”

636   Ardelao 2018-02-21 18:25:21

Képtalálat a következőre: „Delibes”

A 182 évvel ezelőtt született LEO DELIBES francia zeneszerző emlékére (1836.II.21. – 1891.I.16.)

1836. február huszonegyedike. …

Egy francia vidéki postaalkalmazott kisfiának, Clément Philidor Léo Delibes-nek születésnapja.

Szülőfalujának templomterén ércszobor, szerte-szét a világon a «Coppélia,» «Sylvia» és «Lakmѐ» simogató dallamai, válogatott harmóniái, változatos ritmusai és csillogó zenekari színei hirdetik Léo Delibes, Franciaország egyik legnagyobb zeneszerzőjének dicsőségét.

Delibes szüleinek szerény falusi hajlékában otthonos volt a zene, hiszen Delibes édesanyja (a párisi Opéra-Comique egyik baritonistájának leánya és a párisi Conservatoire egyik tanárának testvére) maga is képzett és lelkes zenész. Ő volt egyetlen gyermeke korán mutatkozó zenei hajlamának első irányítója.

A gondtalan gyermekéveknek az apa korai halála vetett véget. Az özvegy tizenegy-éves fiacskájával postakocsi tetején elindult Párisba és a napsütéses falu játékos szabadságát felváltja a Conservatoire egyik solfége-osztályának szigorú fegyelme. A kis Delibes derekasan állja meg helyét, már az első évben második, a következő évben első díjat nyer. Már a zsenge korban nehezednek Delibesre a kenyérkereset gondjai is. E tekintetben segítségére van kellemes csengésű hangja, és feltűnő muzikalitása, mely megnyitja előtte az utat a Madelaine-templom és a nagy Opera fiúkarába. A Conservatoire-ban folytatott tanulmányai egyre bővülnek, egyszerre látogatja az orgona-, zongora-, elméleti, majd zeneszerzési tanszakokat. De ugyanígy megnőnek a megélhetés gondja is. Nagynevű és befolyásos zeneszerzési tanára, Adam (a világsikert elért

«A lonjumeaui postakocsis» szerzője) korrepetitori álláshoz juttatja a Thѐâtre-Lyrique-ben. Egyidejűleg, mint templomi orgonista működik, tanítgat, sőt ha kell, házi mulatságokon tánczenét játszik.

A tanulóévek fárasztó szükségességét, mely nem kedvezett önálló, magasabb művészi célkitűzéseknek, váratlanul töri át a szerencse első mosolya. A 19 éves színházi korrepetitort felkereste Hervé, aki akkor már maga is neves operett-szerző és színigazgató volt és felkérte egy bohózat megzenésítésére. Delibes tanácsért siet mesteréhez, ki kacagva válaszolta: «aki ilyen korban ilyen ajánlatot kap, az áldja a sorsot és ne habozzék.» Így sodródott Delibes a könnyebb fajsúlyú zene terére és tehetségének előkelőségére és ízlésének biztonságára vall, hogy a tizennégy év, mely alatt további 14 operettje és zenés játéka került sikeresen színre, csak előnyösen fejlesztette technikai, különösen hangszerelési készségét.

Az 1866-os év végre meghozta a sorsdöntő fordulatot. Delibes-et bízták meg a III. Napóleon császár tiszteletére az Operában rendezett ünnepi előadás céljára az «Alger» című kantáta megírásával. A császár aranyéremmel és egy gyémánttűvel ajándékozza meg a szerzőt, kinek e sikere után tehetségéhez méltó újabb feladat jut; az Opera igazgatója az időközben az intézethez kinevezett fiatal korrepetitort bízta meg a lengyel Minkus-szal együtt (ki akkor már Párisban is ünnepelt balett-szerző volt) «A forrás» című (később «Naila»-ra átkeresztelt) balett megírásával. A «Nailá»-t ismét néhány operett követte, majd 1870-ben színre-került a «Coppélia,» mellyel Delibes a balett terén új korszakot nyitott meg. A bemutató előadáson a mű nem talált túlságosan lelkes fogadtatásra, mire Delibes, ki művészete irányításában mindig nagy szerepet juttatott a «közönségsiker»-nek, a balettől a víg opera felé fordult. 1873-ban mutatta be az Opéra-Comique «A király mondta» című vígoperát. A bemutatót követő negyven sorozatos előadás ugyan jelentős sikerre vall, de a mindig aggályoskodó Delibes művének többszörös átdolgozása után mégis ismét elfordul a víg-operától is.

Ebbe az időbe esik Delibes látogatása Bayreuth-ban, mely lenyűgöző hatással volt a francia művészre. Wagner művészetéhez való viszonyát legjobban Delibes saját szavai jellemzik: »Érzem Wagner szédületes nagyságát, de ez az óriás félelemmel tölt el. Arra, hogy kövessem és arra, hogy elzárkózzam előle, egyaránt képtelennek érzem magamat.»

De, az ízig-vérig francia művész féltette a francia zenét a német befolyástól és mintegy jó példával akart elől járni, mikor a német zenei titán iránt érzett személyes csodálata dacára rendületlenül haladt tovább saját útjain és megírta főművét, az 1876-ban színre került «Sylvia» balettet. E mű, bár meghozta szerzőjének a becsület-rend szalagját, a Conservatoire zeneszerzési tanszakát és a maradandó világsikert, hazájában csak lassan hódította meg a közönséget. Századik párisi előadása csak 1925-ben volt. A francia közönség e tétovázó magatartása ismét más irányba terelte Delibes munkásságát. 1883-ban került bemutatásra «Jean de Nivelle» című operája, mely egy év alatt száz előadást ért meg, majd 1886-ban a «Lakmѐ.»

E művén dolgozott Delibes a legnagyobb szeretettel (11 hónap alatt komponálta és a már megkezdett próbák alatt hangszerelte) és e műve hozta meg részére az első teljes sikert és egyúttal az utolsót. «Kassya» című operája már csak 1891. január 16-án bekövetkezett halála után került színre és csak rövid ideig maradt műsoron.
 

Delibes több-ízben járt Magyarországon, legutóbb 1885-ben, mint a Magyar Királyi Operaház vendég dirigense. Magyarországi emlékeinek egyik-másik művében is hódol. «Coppélia» első felvonásának régebbi keletű csárdásán kívül zongoradarabjai közt van a «Magyar románc» és dalai közt a «Chanson hongroise,» melynek szövegét Petőfi nyomán Coppée írta.

Színpadi művei közül Budapesten (részben még a Nemzeti Színházban, utóbb a Magyar Királyi Operaházban) a «Coppéliá»-t 1877-ben (eddig 214 előadás), «Sylviá»-t 1878-ban (eddig 165 előadás), «A király mondta» című operát 1879-ben (12 előadás) és «Lakmѐ»-t 1887-ben (eddig 129 előadás) mutatták be.

 Dr.M.R.

A ZENE, 1936. 12. szám.

Delibes: Sylvia

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Szabó Judit tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Rónaszéki Tamás tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kóta Vilmos (kürt)
Bánki Berta (fuvola), Eredics Zsófia (oboa), Szűcs Péter (klarinét), Fábry Bálint (fagott), Javier Lopez Jorge (zongora)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
Vezényel: Ménesi Gergely
"Kóta Vilmos kürt diplomakoncertje"
MOZART-LEVIN: D-dúr kürtverseny
ANDRÉS VALERO-CASTELLS: Las Tres Rosas del Cementerio de Zaro
FRANCAIX: L'heure du berger
GLIÉRE: B-dúr kürtverseny, Op.91

19:00 : Budapest
Erkel Színház

SEREGI / DELIBES: Sylvia
Balettkomédia két felvonásban

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Natalie Dessay (szoprán)
Philippe Cassard (zongora)
"Budapesti Tavaszi Fesztivál"
MOZART: Figaro házassága – „Giunse alfin il momento... Deh vieni non tardar”
SCHUBERT: Geheimes, D. 719
SCHUBERT: Die junge Nonne, D. 828
SCHUBERT: Lied der Mignon, D. 877, No. 4
SCHUBERT: Suleika I, D. 720
SCHUBERT: Gretchen am Spinnrade, D. 118
MOZART: A varázsfuvola – „Ach, ich fühl’s”
PFITZNER: Alte Weisen, Op.33
CHAUSSON: Chanson perpétuelle, Op.37
BIZET: Adieux de l’hôtesse arabe – a Húsz dal című sorozatból, No. 4
DEBUSSY: La Fille aux cheveux de lin – Prelűdök I. füzet
DEBUSSY: Ondine – Prelűdök II. füzet
DEBUSSY: Regret
DEBUSSY: Coquetterie posthume
GOUNOD: Faust – Ékszerária
18:00 : Debrecen
Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, Simonffy Terem

Bogáti Bokor Orsolya (hegedű), Bojti Eszter (zongora), Ürmössy Imre (ének)
SCHUBERT: A-dúr hegedű-zongora szonáta, D.574
SCHUBERT: Schwanengesang, D.957
A mai nap
született:
1892 • Germaine Tailleferre, zeneszerző, a "Hatok" tagja († 1983)
1965 • Natalie Dessay, énekes