vissza a cimoldalra
2018-06-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4006)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60840)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11277)
A csapos közbeszól (95)

Palcsó Sándor (211)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2763)
Charles Gounod (219)
Kolonits Klára (1073)
Opernglas, avagy operai távcső... (20083)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (886)
Élő közvetítések (7241)
Média, zene, ízlés (82)
Balett-, és Táncművészet (5525)
Pantheon (2227)
Erkel Ferenc (1039)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1422)
Franz Schmidt (3139)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4280)
Momus-játék (5497)
Rost Andrea (2026)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

597   Ardelao • előzmény595 2018-01-02 17:27:20

 

GOLDMARK, AZ ÖRÖKIFJÚ.
 

Aki még nyolcvan éves korában is kedvvel dolgozik: az csakugyan örökifjú. Hiszen a hetvenedik életévnél már a pátriárkák kora kezdődik, a csöndes szemlélődés bölcsességével megszentelt nyugalom kora. A ma legöregebb nagy zeneköltő és legnagyobb öreg zeneköltő, nekünk, magyaroknak méltán büszkeségünk, igazolja a latin mondást: «nomen est omen,» nevéből kiolvashatni végzetét; a «Goldmark» név «arany velőt» jelent s a tisztes-korú nagy zenész agyveleje nem rozsdásodik, nem veszíti el ragyogását és hatalmát. Tudjuk, hogy a halhatatlan «Sába királynője» szerzője most is operán dolgozik, immár a hetedik ilyen nagyszabású művén.

Sokan — gondolkozás nélkül élők — még a zeneértők közül sem iparkodtak tisztába jönni azzal, hogy mit is jelent operát írni. Vegyék csak elő valamelyik régi stílusú, «számokra» felosztott operát, például a nemcsak nálunk kedvelt, hanem Wagner Rihárd hazájában is állandóan (bár nem sűrűn) játszott «Troubadour»-t! Ebben Verdi harminc és egynéhány egész «strófás» áriát írt; annyi invenció kellett hozzá, mintha ugyanennyi zongoradarabot szerzett volna; de modern, Wagner-utáni zenét költeni, végtelen dallammal, olyan polifóniával, a minőt épen Goldmarknál is látunk: sokkal több teremtő képzeletet, invenciót igényel, és hogy a fölvett példánál maradjunk, a múlt század negyvenes éveinek szerény zenekarához képest menynyivel több hangszint és mekkora jellemző tehetséggel kell fölhasználni! Manap még a zongoradarabnak sem szabad a kellemes melódikára szorítkoznia: lelki élménnyé kell válnia a hallgatóban; mennyivel inkább a komoly, művészi igényű színházi zenének, a mely sok szereplő kisebb-nagyobb szenvedélyeinek egész történetét tolmácsolja!

Goldmark Károly, ötven éve Bécsben élő, de magyar honpolgárnak maradt sokoldalú zeneköltőnk, régen megértette a kornak ezt a követelményét. Első — időrend, de érték dolgában is legelső — operáját, a «Sába királynőjé»-t 1863-ban kezdte írni; minden bizonnyal ismerte a «Tannhäuser»-t, hiszen ezt a bécsi udvari opera már 1859-ben (sőt a kisebb «Thalia» színház már 1857-ben) előadta. Ennek mintájára Goldmark sem számozta többé dalművét, hanem csak a jeleneteket látta el számokkal. Zenéjét nem többé-kevésbbé hatásos részletek tárházának tekinti, hanem az egyfolytában tovább haladó dráma zenei tolmácsának. Vannak «zárt számai,» dallamai sok esetben az alaphangon érnek nyugvó pontot; de a hallható zárókőhöz jutott nagyobb részletek egységes egészet, hogy is mondjuk? «lélektani csoportot» tesznek, a szöveggel egybeforrott zenei remekműnek természetes, a cselekményből megállapítható tagozódása szerint. Ehhez Wagner eszméi által megtermékenyített intelligencia kellett, aminővel akkoriban bizony nem sok zeneszerző dicsekedhetett.

És annyival nagyobb érdeme Goldmarknak, hogy másrészt nem állt be a bayreuthi mester utánzói közé, apró mozzanatokban igenis lehet analógiát találni (pl. a «Tannhäuser» pásztorának vagy a «Tristan» matrózának dala és a «Sába» kerti jelenetében Astaroth csalogató éneke közt).

De utánzássá fajulást vagy éppen — amire a közönség nagyon mohón szokott lesni — «reminiszcenciának» nevezett plágiumot: nem találhatni egyik dalművében sem...Igaz, nem is szorult reá; invenciója, alkotó képzelete mindig helytállott.
 

Hanem ez a lelemény, a fantázia: csak szerencse dolga, adomány, éppen úgy, mint akár a magas életkor. Goldmarknak érdeme összes művészeink elé példaképül állítható nagy érdeme, egészen más. A gyémánt is hasonlíthatatlanul szebb, értékesebb lesz, ha vele bánni tudó ember megcsiszolja; az arany agyvelő értéke is attól sokszorosodott, hogy Goldmark folyton tanult, lélektani igazság szerinti alakítást épp úgy, mint zenekari technikát.

Ő is rég rájött arra az igazságra, hogy olyan ember nem is érdemli meg a maga — bárminő nagyságú — tehetségét, a ki ezt nem képezi tovább vasszorgalommal. Még kész műveit is tökéletesíteni szokta: átdolgozta «Merlin,» «Berlichingen Götz» operákat, a «Zrinyi» ouverture-t. Életének ez a nagy tanulsága nem csak művészetét vonja be maradandó becsű szépséggel, hanem egész lelkét, ember voltát, magasan a tömeg fölé emeli.
 

Ünnepeljük hát valamennyien ezt a nagy embert és nagy zenészt, jeleseink egyik legtiszteletreméltóbbját. Az a szeretet, a mivel az élőt körülrajongjuk, őneki többet ér — mert boldogítóbb — minden dicsőségnél, halhatatlanságnál. 

*

A budapesti tudományegyetem bölcsészeti fakultása elhatározta, hogy Goldmark Károlyt nyolcvanadik születésnapja alkalmából díszdoktorrá választja meg. Az erre vonatkozó határozatot az egyetemi tanács jóváhagyta és Sághy Gyula rektor a kultuszminisztérium útján a király elé terjesztette. A királyi jóváhagyást Goldmark Budapestre érkezéséig kieszközlik, és a díszdoktori diplomát Goldmark ittléte alatt ünnepség keretében adják át.

 

ZENELAP, 1910. május 20. (24. Évfolyam, 9. szám)

595   Ardelao • előzmény594 2018-01-02 07:23:42

Emlékek életemből

Szerző: Goldmark Károly
Cím: Emlékek életemből
Információk: Keménytábla, 220 oldal
ISBN: 978 963 693 762 1
Kiadás éve: 2017
Ár: 3 000 Ft

"A keszthelyi születésű és Németkeresztúron nevelkedett Goldmark Károly (1830–1915) Bécsben való letelepedését követően jutott pályája csúcsára: itt komponálta hat operáját (köztük a világsikert hozó Sába királynőjét), máig gyakran hallható Hegedűversenyét és „Falusi lakodalom” alcímmel ismert Első szimfóniáját. A zeneszerző visszaemlékezései elsősorban e gazdag életút legfontosabb állomásairól számolnak be a nyomorban töltött tanulóévek, az 1848-as hadiélmények, a különböző színházi zenekarokban hegedűsként eltöltött évtized vagy éppen a Sába királynője keletkezéstörténetének részletes bemutatásával. Goldmark azonban mindemellett bőségesen szól külföldi utazásainak meghatározó élményeiről, valamint az őt neves kortársaihoz – Brahmshoz, Wagnerhez, Hans von Bülowhoz vagy Anton Rubinsteinhez – fűződő kapcsolatról is.
Kötetünk nem csupán a zeneszerző emlékiratainak szövegét tartalmazza jelentősen korszerűsített fordításban, de illusztrációként egyszersmind gazdag válogatást közöl az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában őrzött Goldmark-hagyaték különféle dokumentumaiból, és a legfrissebb kutatások eredményeire támaszkodó jegyzetekkel segíti az olvasót a bő egy évszázada elhunyt komponista visszaemlékezéseinek értelmezésében."


Karl Goldmark - Sakuntala Overture, Op. 13 (1865)

594   Ardelao 2018-01-02 00:35:04

103 évvel ezelőtt hunyt el, ezen a napon (1915. január 2.)

GOLDMARK KÁROLY magyar zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus.

„Goldmark Károly, a keszthelyi kántor fiának, a századvég egyik legjelesebb zenei alakja, a muzsikus, aki keserű küzdelmekkel teli életével a haláláig töretlen alkotóerejével tett hitet művészi hivatása mellett.

«Goldmark ellentmondásos, sokirányú, téveteg, görögtűzben és forradalmi lángolásokban gazdag kor gyermeke” - írja róla László Zsigmond zenetörténész.
 

Életműve szerényen húzódik meg a zenetörténet legmagasabb csúcsai mögött, de tiszta hangjai, mély érzésektől fűtött lírája ma is költői magasságokban szárnyal.” 

 

BUDAPESTI HÍRLAP

1915. január 3.

Goldmark Károly meghalt.

Az újabb-kori zeneszerzők egyik legismertebb alakja, a magyar származású Goldmark Károly dr. kidőlt az élők sorából; tegnap délután Bécsben nyolcvanöt éves korában örökre lehunyta szemét. Sok hányattatás, rengeteg küzdés és félreismerés után jutott el a keszthelyi születésű ember pályájának addig a fokáig, hogy tehetségét érdeme szerint méltassák. Leghíresebb operája, a Sába királynője zökkentette ki negyvenöt éves korában az ismeretlenség homályából. Két magyar emberé, Liszt Ferencé és idősb Andrássy Gyula grófé az érdem, hogy új hangokat megütő, új csapást vágó muzsikáját a zeneértő közönség nagyobb tömege megismerhette és megszerethette. Munkásságának javarésze ez okból öregebb korára esik, a mikor már Európa valamennyi opera színpada megnyílt előtte. A Házi-tücsök, Hadifogoly, Berlichingeni Götz, Téli rege című operáit mind hatvanöt éves korán túl írta. Életének alkalmasint legboldogabb ideje az a nap volt, a mikor 1910-ben az egész magyar társadalom osztatlan lelkesedéssel ünnepelte születésének nyolcvanadik évfordulóját.

Goldmark Károly, mint Bécsből jelentik, délután négy órakor halt meg. Szinte utolsó napjáig teljes szellemi és testi frissességben élt. Már tizenöt éve vesebajban szenvedett, de ez nagy fájdalmat nem igen okozott neki. Karácsony első napján rosszullét fogta el, az agg zeneszerző elájult. Az orvosok csak arra szorítkoztak, hogy fájdalmát csillapítsák.
Goldmark, majdnem az utolsó pillanatig teljesen öntudatnál volt, és csendesen szenderült el. Négy héttel ezelőtt tért haza gmundeni nyaralójából, a hol ez év őszén zongora-ötöst fejezett be, néhány vázlatot készített új operájához és időnként emlékiratain is dolgozott Temetése hétfőn délelőtt fél-egy órakor lesz.

*

Goldmark Károly 1830. május 18-án született Keszthelyen, mint egyszerű zsidó család gyermeke. Zenei tanulmányait a soproni zeneiskolában kezdte, ahonnan 1847-ben a bécsi konzervatóriumra ment. A konzervatóriumot 1848-ban a forradalom miatt bezárták, ezért Goldmark magánúton folytatta zenei ismeretének bővítését. 1848-tól 1857-ig fölváltva Budán és Bécsben élt, ahol, mint színházi zenész és zenetanító tengette nagy nyomorúság közepette életét. 1857-ben Bécsben műveiből hangversenyt rendezett, amelyet elég kedvezően fogadtak. 1858-ban Pestre költözött, ahol ugyanabban az évben megismételte hangversenyét. 1867-ben Bécsben előadta «Sakuntala» című, nyitányát, ekkor az osztrák fővárosba költözött s, azóta ott élt állandóan.

Eötvös József báró kultuszminiszter 1869-ben nyolcszáz forint ösztöndíjat folyósított Goldmarknak, aki 1865—70-ig megzenésítette Mosenthal-nak «Sába királynője» című operaszövegét.

Az operát bemutatta Liszt Ferencnek és Andrássy Gyula gróf külügyminiszternek s e két férfi, szívós közbenjárásának lett az eredménye, hogy a bécsi udvari opera 1875-ben előadta a művet. Ez az opera lett hírének megalapozója. A következő év márciusában előadták a budapesti Nemzeti Színházban is, a hol nagy sikert aratott. Fölvették műsorukba a német és olasz operák is, a többi nemzet színpadára csak újabb munkáinak sikere után jutott. A dalmű 1897. február 21-én került a szerző személyes vezetésével színre századszor a budapesti Operaházban. 1886-ban írta és 1904-ben adták elő a Majna mellett levő Frankfurtban «Merlin» című operáját. Nagy sikert aratott a «Házitücsök» (1896), a «Hadifogoly» (1899), a «Berlichingeni Götz» (1902) és a «Téli rege» (1908) című operáival.

1910 májusában, születésének nyolcvanadik évfordulóján a budapesti Tudományegyetem díszdoktori oklevéllel, a király a «Pro litteris et artibus» éremjellel tüntette ki. Budapesten és különösen szülővárosában, Keszthelyen nagy ünnepségeket rendeztek tiszteletére.

Szerzett két szimfóniát: a Falusi lakodalmat és az Esz-dúr szimfóniát; uvertürjei: Szakuntala, Penteszilea, Tavasszal, a Leláncolt Prometeuz, Szaffó, Olaszországból. Írt két hegedűversenyt és a Zrínyi című szimfonikus költeményt, számos dalt, férfi- és vegyes kart, kamara-zeneművei:
suite hegedűre és zongorára, zongorahármasok, vonósnégyes, zongoraötös.
 

(35. évfolyam, 3. szám)

 

„Élre törni nem tudtam, másokkal menni nem akartam, inkább egyedül haladtam.”

(Goldmark emlékirataiból) 

*

Hírek
• Különleges előadással zárul a Nemzeti Filharmonikusok évadzáró hangversenye a Dohány utcai Zsinagógában
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
A mai nap
történt:
1821 • A bűvös vadász bemutatója (Berlin)
született:
1927 • Ilosfalvy Róbert, énekes († 2009)
1943 • Marton Éva, énekes