vissza a cimoldalra
2018-10-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61159)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20149)
Kiss B. Atilla (185)
Operett, mint színpadi műfaj (3727)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2934)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1120)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4357)
Lisztről emelkedetten (921)
Élő közvetítések (7459)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

26   Semmelweis • előzmény24 2007-07-07 23:56:09
kobzos55:

A Sosztakovics V. (és a VIII.) szerintem is a zenetörténelem legnagyobb szimfóniái között van. A közelmúltban a MüPa-ban a Sztpéterváriak/Tyemirkanov is fantasztikusan jó volt, főleg az utolsó két tételben! Az utolsó hihetetlenül megrázó volt, eszük ágában se volt \"diadalmas\"-ra venni. (Talán csak a II. tételbe visznek még több zkri virtuózitást a New Yorkiak Bernsteinnel, nekem a Tokyo, 1979 live van meg.)
24   Semmelweis • előzmény23 2007-07-07 23:54:53
Semmelweis:

gen, épp az jutott nekem is eszembe délután, amikor a Soszti szimfóniáról írtam, hogy Mahlerre viszont ez jellemző. Nála jóval kevésbé \"indokoltnak” tűnnek, a váltások, kevesebb a párhuzamos szint, lineárisan ábrázol, és sokszor érthetetlen ugrásokkal.

Szóval nekem is eszembe jutott Mahler, csak nem párhuzamként. Inkább, mint ellenpélda.
23   Semmelweis • előzmény22 2007-07-07 23:54:01
sphynx:

Tegnap meghallgattam az 5-diket Rozsdgyesztvenszkijjel, és bár az 5-6 (nem számoltam) kölönböző szintet én is felfedezni véltem, nekem konkrétan Mahler jutott az eszembe, aki meglehetősen ad hoc módon váltogatja a különböző hangulatú blokkokat a zenéjében. Nyilván jobban meg kell hallgatnom még a művet, és ezért a blaszfémiás kijelentésért ezúton is elnézést kérek.
22   Semmelweis • előzmény20 2007-07-07 23:53:28
Semmelweis:

Soszti ötödikjében, ha jól számolom, 5-6 különböző, de szervesen együttműködő sík mondanivalója jelenik meg egyszerre. Szóval 5-6 különböző szint „történéseit” ábrázolja párhuzamosan a zenében. Gyönyörű összetettség. És hozzá kell tennem, hogy, ennek ellenére érzésem szerint, egy cseppet sem kaotikus, vagy kiforratlan a mondanivalója, és annak megfogalmazása. Minden szépen, rendben együtt van. Tudja, mit akar mondani, és el is mondja. (Most ezt ne úgy képzeljük el, hogy nekiállt, kigondolta, aztán fogta a ceruzát, és leírta a gondolatait. :-)
Ilyen párhuzamosságok azt írott/ beszélt nyelvben, vagy a filmvásznon nem ábrázolhatók máshogy csak időben egymás után. Ettől olyan nagyszerű dolog ilyen zenét hallgatni. Egyszerre jön minden, ahogy egyébként a valóságban is. Olyan, mint egy jó szimulátor: Nem kell ott lenni, és élni, ahová elvisz a mű, de egészen mélyen, és összetetten átélhetők a dolgok.
Bartóknál is találkoztam ilyesmivel, például a Zenében…
Beethovenék általában jóval egyszerűbb zenét írtak. Akkoriban nem volt még divat ilyen összetettségű mondanivaló megfogalmazása
20   Semmelweis • előzmény18 2007-07-07 23:52:17
Semmelweis:

„Persze, az csak egyfajta megközelítés, hogy moziszerűen élvezzük a zenét, mert a zenének (előadásnak) van elvont logikája is, és ha ez önmagában következetes, akkor hiteles lesz a dolog pusztán zenei szinten. Ez a biztosítéka annak is, hogy többféle interpretáció legyen lehetséges. Benne van minden lehetőség a zenében. Lehet így is, úgy is. Szörnyű lenne, ha csak egy olvasat lenne, amihez minden előadót oda lehetne lökni, mint egy centiméterrúdhoz, lemérni és felcímkézni.”

A „moziszerű megközelítés” távoli hasonlat. A zene sokkal teljesebb élményt nyújt. A különbség majdnem annyi, mintha benne is lennél a filmben, nem csak néznéd. Ez fontos. Nem leülök zenét hallgatni, hanem lényegében elmegyek, és átélem, a saját bőrömön tapasztalom meg, amit a szerző kínál. Ez a buli. Lehet így zenét hallgatni.
Innentől fogva viszont minden egyszerűvé válik, nincsenek kétségek, a szerző mondanivalóját, és az egész mű mibenlétét illetően, hiszen a dolgok szerves kapcsolatban vannak, mintegy egymást igazolják végig a mű során. És könnyen feltűnik, ami kilóg a sorból.
Ezért, szerintem, ha nem is egy olvasata, de bizonyos határokon belüli olvasatai vannak egy-egy műnek, és „minden lehetőség” nincs benne az érvényes előadások körében.
Mondom még egyszer az egész nagyon hasonlatos a versek megértéséhez, és előadásához, csak ott könnyebb felfedezni a lényeget, mert a beszélt nyelvet jobban értjük, könnyebben fordítjuk le, mint a zenéét.
18   Semmelweis 2007-07-07 23:50:55
Sphynx:

Meghallgattam a Sosztakovics 1. hgv-eimet, azóta született egy Sitkovetsky-s is, az közelebb áll a Vengerov-olvasathoz. Értem, amit mondasz, hogy Ojsztrahnak, aki benne élt a dologban, nem volt rálástása, sőt, nyilván önvédelemből pozitívabb attitűdöt vett magára, meg alkatilag is ilyen volt (romantikusabb), de ha belemegyünk ebbe a játékba, akkor a harmadik tételben, ami olyan nyomasztóan kezdődik, mint valami nagy állami felvonulás vagy temetés, Ojsztrah játékában az az imádság vagy himnusz szerű crescendo-s rész sokkal hitelesebb és szívhez szólóbb, mint kitörés és elvágyódás ebből a rideg, komor, nyomasztó környezetből, már csak azért is, mert ő (56-ban) mindezt a bőrén tapasztalta. De lehet, hogy mindez csak belemagyarázás: Ojsztrah egész egyszerűen zseniális, többet nyújt, mint egy kor hiteles lenyomatát, sokkal személyesebb és primérebb érzéseket tud megfogalmazni. És olyan is van, hogy egy előadást egy-két hang miatt szeretünk. Ott van pl. a Doktor Zsivágó film, ami ugye a törénet hollywoodi mázban, és mégis zseniális film, sőt megkockáztatom, ez alól a máz alól jobban meg lehet valamit érezni abból, hogy mi volt akkoriban a SZU-ban, mint valami hiperrealista dokumentumfilmből. Persze az csak egyfajta megözelítés, hogy moziszerűen élvezzük a zenét, mert a zenének (előadásnak) van elvont logikája is, és ha ez önmagában következetes, akkor hiteles lesz a dolog pusztán zenei szinten. Ez a biztosítéka annak is, hogy többféle interpretáció legyen lehetséges. Benne van minden lehetőség a zenében. Lehet így is, úgy is. Szörnyű lenne, ha csak egy olvasat lenne, amihez minden előadót oda lehetne lökni, mint egy centiméterrúdhoz, lemérni és felcimkézni.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Zeneakadémia megújult orgonája
Nyilvános családi rendezvény

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Gál-Tamási Mária, Gátay Tibor, Illési Erika, Mózes Anikó, Bodó Antónia (hegedű), Csoma Ágnes, Polónyi István (brácsa), Kertész György, Liptai Gabriella, (cselló), Kovalszki Mária, Taraszova Brigitta (zongora)
HAYDN: D-dúr („A pacsirta”) vonósnégyes, Op. 64, No. 5
DEBUSSY: g-moll hegedű-zongora szonáta
BRAHMS: f-moll zongoraötös, Op. 34

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

The King's Singers:
Patrick Dunachie, Timothy Wayne-Wright
Julian Gregory
Christopher Bruerton, Christopher Gabbitas
Jonathan Howard
The King's Singers
16:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Zhang Márkó, Radnóti Róza (zongora), Kapor Andrej (hegedű), Matuska Flóra (cselló), Szilasi Dávid (zongora)
BEETHOVEN: Hét variáció egy Mozart témára WoO 46 “Bei Männern welche Liebe fühlen”
SCHUMANN: Adagio és Allegro Op. 70.
DEBUSSY: Szonáta csellóra és zongorára
CHOPIN: g- moll ballada op 23.
LISZT: E-dúr Legenda
GRIEG: Norvég tánc Op.35 No.1
DVOŘÁK: Szláv tánc Op.72 No.2
RACHMANINOV: Orosz dal Op.11 No.3
BRAHMS: Magyar táncok No.2, No.1

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Operát az Operából! – Belföldi turné
PUCCINI: Turandot

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Ránki Fülöp (zongora)
LISZT: Nagy koncertszóló
LISZT: V. (e-moll) magyar rapszódia
LISZT: h-moll szonáta
A mai nap
történt:
1937 • Sosztakovics V. szimfóniájának bemutatója (Leningrád)
született:
1912 • Solti György, karmester († 1997)
1917 • Dizzy Gillespie, jazz-muzsikus († 1993)
1921 • Malcolm Arnold, zeneszerző († 2006)