vissza a cimoldalra
2018-07-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60950)
Momus társalgó (6347)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3631)
Erkel Színház (9426)
Balett-, és Táncművészet (5528)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (939)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4306)
Palcsó Sándor (220)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1441)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2603)
Élő közvetítések (7302)
Jonas Kaufmann (2260)
Erkel Ferenc (1048)
Franz Schmidt (3154)
Kimernya? (2722)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (742)
Lehár Ferenc (636)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (583)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

26   Semmelweis • előzmény24 2007-07-07 23:56:09
kobzos55:

A Sosztakovics V. (és a VIII.) szerintem is a zenetörténelem legnagyobb szimfóniái között van. A közelmúltban a MüPa-ban a Sztpéterváriak/Tyemirkanov is fantasztikusan jó volt, főleg az utolsó két tételben! Az utolsó hihetetlenül megrázó volt, eszük ágában se volt \"diadalmas\"-ra venni. (Talán csak a II. tételbe visznek még több zkri virtuózitást a New Yorkiak Bernsteinnel, nekem a Tokyo, 1979 live van meg.)
24   Semmelweis • előzmény23 2007-07-07 23:54:53
Semmelweis:

gen, épp az jutott nekem is eszembe délután, amikor a Soszti szimfóniáról írtam, hogy Mahlerre viszont ez jellemző. Nála jóval kevésbé \"indokoltnak” tűnnek, a váltások, kevesebb a párhuzamos szint, lineárisan ábrázol, és sokszor érthetetlen ugrásokkal.

Szóval nekem is eszembe jutott Mahler, csak nem párhuzamként. Inkább, mint ellenpélda.
23   Semmelweis • előzmény22 2007-07-07 23:54:01
sphynx:

Tegnap meghallgattam az 5-diket Rozsdgyesztvenszkijjel, és bár az 5-6 (nem számoltam) kölönböző szintet én is felfedezni véltem, nekem konkrétan Mahler jutott az eszembe, aki meglehetősen ad hoc módon váltogatja a különböző hangulatú blokkokat a zenéjében. Nyilván jobban meg kell hallgatnom még a művet, és ezért a blaszfémiás kijelentésért ezúton is elnézést kérek.
22   Semmelweis • előzmény20 2007-07-07 23:53:28
Semmelweis:

Soszti ötödikjében, ha jól számolom, 5-6 különböző, de szervesen együttműködő sík mondanivalója jelenik meg egyszerre. Szóval 5-6 különböző szint „történéseit” ábrázolja párhuzamosan a zenében. Gyönyörű összetettség. És hozzá kell tennem, hogy, ennek ellenére érzésem szerint, egy cseppet sem kaotikus, vagy kiforratlan a mondanivalója, és annak megfogalmazása. Minden szépen, rendben együtt van. Tudja, mit akar mondani, és el is mondja. (Most ezt ne úgy képzeljük el, hogy nekiállt, kigondolta, aztán fogta a ceruzát, és leírta a gondolatait. :-)
Ilyen párhuzamosságok azt írott/ beszélt nyelvben, vagy a filmvásznon nem ábrázolhatók máshogy csak időben egymás után. Ettől olyan nagyszerű dolog ilyen zenét hallgatni. Egyszerre jön minden, ahogy egyébként a valóságban is. Olyan, mint egy jó szimulátor: Nem kell ott lenni, és élni, ahová elvisz a mű, de egészen mélyen, és összetetten átélhetők a dolgok.
Bartóknál is találkoztam ilyesmivel, például a Zenében…
Beethovenék általában jóval egyszerűbb zenét írtak. Akkoriban nem volt még divat ilyen összetettségű mondanivaló megfogalmazása
20   Semmelweis • előzmény18 2007-07-07 23:52:17
Semmelweis:

„Persze, az csak egyfajta megközelítés, hogy moziszerűen élvezzük a zenét, mert a zenének (előadásnak) van elvont logikája is, és ha ez önmagában következetes, akkor hiteles lesz a dolog pusztán zenei szinten. Ez a biztosítéka annak is, hogy többféle interpretáció legyen lehetséges. Benne van minden lehetőség a zenében. Lehet így is, úgy is. Szörnyű lenne, ha csak egy olvasat lenne, amihez minden előadót oda lehetne lökni, mint egy centiméterrúdhoz, lemérni és felcímkézni.”

A „moziszerű megközelítés” távoli hasonlat. A zene sokkal teljesebb élményt nyújt. A különbség majdnem annyi, mintha benne is lennél a filmben, nem csak néznéd. Ez fontos. Nem leülök zenét hallgatni, hanem lényegében elmegyek, és átélem, a saját bőrömön tapasztalom meg, amit a szerző kínál. Ez a buli. Lehet így zenét hallgatni.
Innentől fogva viszont minden egyszerűvé válik, nincsenek kétségek, a szerző mondanivalóját, és az egész mű mibenlétét illetően, hiszen a dolgok szerves kapcsolatban vannak, mintegy egymást igazolják végig a mű során. És könnyen feltűnik, ami kilóg a sorból.
Ezért, szerintem, ha nem is egy olvasata, de bizonyos határokon belüli olvasatai vannak egy-egy műnek, és „minden lehetőség” nincs benne az érvényes előadások körében.
Mondom még egyszer az egész nagyon hasonlatos a versek megértéséhez, és előadásához, csak ott könnyebb felfedezni a lényeget, mert a beszélt nyelvet jobban értjük, könnyebben fordítjuk le, mint a zenéét.
18   Semmelweis 2007-07-07 23:50:55
Sphynx:

Meghallgattam a Sosztakovics 1. hgv-eimet, azóta született egy Sitkovetsky-s is, az közelebb áll a Vengerov-olvasathoz. Értem, amit mondasz, hogy Ojsztrahnak, aki benne élt a dologban, nem volt rálástása, sőt, nyilván önvédelemből pozitívabb attitűdöt vett magára, meg alkatilag is ilyen volt (romantikusabb), de ha belemegyünk ebbe a játékba, akkor a harmadik tételben, ami olyan nyomasztóan kezdődik, mint valami nagy állami felvonulás vagy temetés, Ojsztrah játékában az az imádság vagy himnusz szerű crescendo-s rész sokkal hitelesebb és szívhez szólóbb, mint kitörés és elvágyódás ebből a rideg, komor, nyomasztó környezetből, már csak azért is, mert ő (56-ban) mindezt a bőrén tapasztalta. De lehet, hogy mindez csak belemagyarázás: Ojsztrah egész egyszerűen zseniális, többet nyújt, mint egy kor hiteles lenyomatát, sokkal személyesebb és primérebb érzéseket tud megfogalmazni. És olyan is van, hogy egy előadást egy-két hang miatt szeretünk. Ott van pl. a Doktor Zsivágó film, ami ugye a törénet hollywoodi mázban, és mégis zseniális film, sőt megkockáztatom, ez alól a máz alól jobban meg lehet valamit érezni abból, hogy mi volt akkoriban a SZU-ban, mint valami hiperrealista dokumentumfilmből. Persze az csak egyfajta megözelítés, hogy moziszerűen élvezzük a zenét, mert a zenének (előadásnak) van elvont logikája is, és ha ez önmagában következetes, akkor hiteles lesz a dolog pusztán zenei szinten. Ez a biztosítéka annak is, hogy többféle interpretáció legyen lehetséges. Benne van minden lehetőség a zenében. Lehet így is, úgy is. Szörnyű lenne, ha csak egy olvasat lenne, amihez minden előadót oda lehetne lökni, mint egy centiméterrúdhoz, lemérni és felcimkézni.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
A mai nap
történt:
1782 • A Szöktetés a szerájból bemutatója (Bécs)
született:
1858 • Eugene Ysaye, hegedűs († 1931)
1937 • Pál Tamás, karmester
1948 • Pinchas Zukerman, hegedűs
elhunyt:
1979 • Alfred Deller, énekes (sz. 1912)
1989 • Herbert von Karajan, karmester (sz. 1908)