vissza a cimoldalra
2018-09-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1068)
Élő közvetítések (7401)
Kimernya? (2752)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4338)
Ilosfalvy Róbert (812)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1480)
Franz Schmidt (3183)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2889)
Palcsó Sándor (227)
Balett-, és Táncművészet (5550)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)
Operett, mint színpadi műfaj (3700)
Pantheon (2260)
Lisztről emelkedetten (917)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

22   Semmelweis • előzmény20 2007-07-07 23:53:28
Semmelweis:

Soszti ötödikjében, ha jól számolom, 5-6 különböző, de szervesen együttműködő sík mondanivalója jelenik meg egyszerre. Szóval 5-6 különböző szint „történéseit” ábrázolja párhuzamosan a zenében. Gyönyörű összetettség. És hozzá kell tennem, hogy, ennek ellenére érzésem szerint, egy cseppet sem kaotikus, vagy kiforratlan a mondanivalója, és annak megfogalmazása. Minden szépen, rendben együtt van. Tudja, mit akar mondani, és el is mondja. (Most ezt ne úgy képzeljük el, hogy nekiállt, kigondolta, aztán fogta a ceruzát, és leírta a gondolatait. :-)
Ilyen párhuzamosságok azt írott/ beszélt nyelvben, vagy a filmvásznon nem ábrázolhatók máshogy csak időben egymás után. Ettől olyan nagyszerű dolog ilyen zenét hallgatni. Egyszerre jön minden, ahogy egyébként a valóságban is. Olyan, mint egy jó szimulátor: Nem kell ott lenni, és élni, ahová elvisz a mű, de egészen mélyen, és összetetten átélhetők a dolgok.
Bartóknál is találkoztam ilyesmivel, például a Zenében…
Beethovenék általában jóval egyszerűbb zenét írtak. Akkoriban nem volt még divat ilyen összetettségű mondanivaló megfogalmazása
20   Semmelweis • előzmény18 2007-07-07 23:52:17
Semmelweis:

„Persze, az csak egyfajta megközelítés, hogy moziszerűen élvezzük a zenét, mert a zenének (előadásnak) van elvont logikája is, és ha ez önmagában következetes, akkor hiteles lesz a dolog pusztán zenei szinten. Ez a biztosítéka annak is, hogy többféle interpretáció legyen lehetséges. Benne van minden lehetőség a zenében. Lehet így is, úgy is. Szörnyű lenne, ha csak egy olvasat lenne, amihez minden előadót oda lehetne lökni, mint egy centiméterrúdhoz, lemérni és felcímkézni.”

A „moziszerű megközelítés” távoli hasonlat. A zene sokkal teljesebb élményt nyújt. A különbség majdnem annyi, mintha benne is lennél a filmben, nem csak néznéd. Ez fontos. Nem leülök zenét hallgatni, hanem lényegében elmegyek, és átélem, a saját bőrömön tapasztalom meg, amit a szerző kínál. Ez a buli. Lehet így zenét hallgatni.
Innentől fogva viszont minden egyszerűvé válik, nincsenek kétségek, a szerző mondanivalóját, és az egész mű mibenlétét illetően, hiszen a dolgok szerves kapcsolatban vannak, mintegy egymást igazolják végig a mű során. És könnyen feltűnik, ami kilóg a sorból.
Ezért, szerintem, ha nem is egy olvasata, de bizonyos határokon belüli olvasatai vannak egy-egy műnek, és „minden lehetőség” nincs benne az érvényes előadások körében.
Mondom még egyszer az egész nagyon hasonlatos a versek megértéséhez, és előadásához, csak ott könnyebb felfedezni a lényeget, mert a beszélt nyelvet jobban értjük, könnyebben fordítjuk le, mint a zenéét.
18   Semmelweis 2007-07-07 23:50:55
Sphynx:

Meghallgattam a Sosztakovics 1. hgv-eimet, azóta született egy Sitkovetsky-s is, az közelebb áll a Vengerov-olvasathoz. Értem, amit mondasz, hogy Ojsztrahnak, aki benne élt a dologban, nem volt rálástása, sőt, nyilván önvédelemből pozitívabb attitűdöt vett magára, meg alkatilag is ilyen volt (romantikusabb), de ha belemegyünk ebbe a játékba, akkor a harmadik tételben, ami olyan nyomasztóan kezdődik, mint valami nagy állami felvonulás vagy temetés, Ojsztrah játékában az az imádság vagy himnusz szerű crescendo-s rész sokkal hitelesebb és szívhez szólóbb, mint kitörés és elvágyódás ebből a rideg, komor, nyomasztó környezetből, már csak azért is, mert ő (56-ban) mindezt a bőrén tapasztalta. De lehet, hogy mindez csak belemagyarázás: Ojsztrah egész egyszerűen zseniális, többet nyújt, mint egy kor hiteles lenyomatát, sokkal személyesebb és primérebb érzéseket tud megfogalmazni. És olyan is van, hogy egy előadást egy-két hang miatt szeretünk. Ott van pl. a Doktor Zsivágó film, ami ugye a törénet hollywoodi mázban, és mégis zseniális film, sőt megkockáztatom, ez alól a máz alól jobban meg lehet valamit érezni abból, hogy mi volt akkoriban a SZU-ban, mint valami hiperrealista dokumentumfilmből. Persze az csak egyfajta megözelítés, hogy moziszerűen élvezzük a zenét, mert a zenének (előadásnak) van elvont logikája is, és ha ez önmagában következetes, akkor hiteles lesz a dolog pusztán zenei szinten. Ez a biztosítéka annak is, hogy többféle interpretáció legyen lehetséges. Benne van minden lehetőség a zenében. Lehet így is, úgy is. Szörnyű lenne, ha csak egy olvasat lenne, amihez minden előadót oda lehetne lökni, mint egy centiméterrúdhoz, lemérni és felcimkézni.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
14:30 : Budapest
BFZ Székház

Kakaókoncert
ismétlés: 16:30

15:00 : Budapest
Zeneakadémia

"Liszt-Kukacok Akadémiája"
Zenelabirintus

15:00 : Budapest
Erkel Színház

ORFF: Carmina Burana

16:30 : Budapest
Napfényes Étterem és Rendezvényterem

Narihito Mukeda (zongora)
Shimizu Yosuke, Hagiwara Riku, Hagiwara Izumi (cselló)
Ifjú virtuózok és mesterművek
PAGANINI: variációk egy Rossini témára
POPPER: Koncertpolonéz Op. 14.
SCHUMANN: Adagio és Allegro
BARRIÉRE: Szonáta két csellóra
BOCCHERINI: Esz-dúr csellószonáta
POPPER: Szvitek két csellóra
POPPER: Requiem Op.66.

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

25 éves a Nemzeti Kulturális Alap
Fesztiválnyitó gálaest

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Nyíregyházi Pro Musica Leánykar
Vezényel: Szabó Dénes
Ittzés Gergely (fuvola), Balog József (zongora)
Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
Gyöngyösi Levente szerzői estje
Nőikarok
Fuvolaverseny
Zongoraverseny
A Mester és Margarita – I. felvonás
19:00 : Kecskemét
Hírös Agóra, Kulturális Központ

Operát az Operából! – Klasszikus és modern
Balett-est
A mai nap
született:
1923 • Kónya Sándor, operaénekes († 2002)
1973 • Ingrid Fliter, zongorista
elhunyt:
1835 • Vincenzo Bellini, zeneszerző (sz. 1801)
2006 • Pege Aladár, jazz-muzsikus, zeneszerző (sz. 1939)