vissza a cimoldalra
2018-12-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1284)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4126)
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Momus-játék (5564)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1200)
Balett-, és Táncművészet (5585)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3031)
A nap képe (2113)
Opernglas, avagy operai távcső... (20169)
Jonas Kaufmann (2319)
Diana Damrau (437)
Élő közvetítések (7609)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1551)
Franz Schmidt (3244)
Operett, mint színpadi műfaj (3781)
Pantheon (2286)
Edita Gruberova (3066)
Kodály Zoltán (381)
Juan Diego Flórez (726)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

22   Semmelweis • előzmény20 2007-07-07 23:53:28
Semmelweis:

Soszti ötödikjében, ha jól számolom, 5-6 különböző, de szervesen együttműködő sík mondanivalója jelenik meg egyszerre. Szóval 5-6 különböző szint „történéseit” ábrázolja párhuzamosan a zenében. Gyönyörű összetettség. És hozzá kell tennem, hogy, ennek ellenére érzésem szerint, egy cseppet sem kaotikus, vagy kiforratlan a mondanivalója, és annak megfogalmazása. Minden szépen, rendben együtt van. Tudja, mit akar mondani, és el is mondja. (Most ezt ne úgy képzeljük el, hogy nekiállt, kigondolta, aztán fogta a ceruzát, és leírta a gondolatait. :-)
Ilyen párhuzamosságok azt írott/ beszélt nyelvben, vagy a filmvásznon nem ábrázolhatók máshogy csak időben egymás után. Ettől olyan nagyszerű dolog ilyen zenét hallgatni. Egyszerre jön minden, ahogy egyébként a valóságban is. Olyan, mint egy jó szimulátor: Nem kell ott lenni, és élni, ahová elvisz a mű, de egészen mélyen, és összetetten átélhetők a dolgok.
Bartóknál is találkoztam ilyesmivel, például a Zenében…
Beethovenék általában jóval egyszerűbb zenét írtak. Akkoriban nem volt még divat ilyen összetettségű mondanivaló megfogalmazása
20   Semmelweis • előzmény18 2007-07-07 23:52:17
Semmelweis:

„Persze, az csak egyfajta megközelítés, hogy moziszerűen élvezzük a zenét, mert a zenének (előadásnak) van elvont logikája is, és ha ez önmagában következetes, akkor hiteles lesz a dolog pusztán zenei szinten. Ez a biztosítéka annak is, hogy többféle interpretáció legyen lehetséges. Benne van minden lehetőség a zenében. Lehet így is, úgy is. Szörnyű lenne, ha csak egy olvasat lenne, amihez minden előadót oda lehetne lökni, mint egy centiméterrúdhoz, lemérni és felcímkézni.”

A „moziszerű megközelítés” távoli hasonlat. A zene sokkal teljesebb élményt nyújt. A különbség majdnem annyi, mintha benne is lennél a filmben, nem csak néznéd. Ez fontos. Nem leülök zenét hallgatni, hanem lényegében elmegyek, és átélem, a saját bőrömön tapasztalom meg, amit a szerző kínál. Ez a buli. Lehet így zenét hallgatni.
Innentől fogva viszont minden egyszerűvé válik, nincsenek kétségek, a szerző mondanivalóját, és az egész mű mibenlétét illetően, hiszen a dolgok szerves kapcsolatban vannak, mintegy egymást igazolják végig a mű során. És könnyen feltűnik, ami kilóg a sorból.
Ezért, szerintem, ha nem is egy olvasata, de bizonyos határokon belüli olvasatai vannak egy-egy műnek, és „minden lehetőség” nincs benne az érvényes előadások körében.
Mondom még egyszer az egész nagyon hasonlatos a versek megértéséhez, és előadásához, csak ott könnyebb felfedezni a lényeget, mert a beszélt nyelvet jobban értjük, könnyebben fordítjuk le, mint a zenéét.
18   Semmelweis 2007-07-07 23:50:55
Sphynx:

Meghallgattam a Sosztakovics 1. hgv-eimet, azóta született egy Sitkovetsky-s is, az közelebb áll a Vengerov-olvasathoz. Értem, amit mondasz, hogy Ojsztrahnak, aki benne élt a dologban, nem volt rálástása, sőt, nyilván önvédelemből pozitívabb attitűdöt vett magára, meg alkatilag is ilyen volt (romantikusabb), de ha belemegyünk ebbe a játékba, akkor a harmadik tételben, ami olyan nyomasztóan kezdődik, mint valami nagy állami felvonulás vagy temetés, Ojsztrah játékában az az imádság vagy himnusz szerű crescendo-s rész sokkal hitelesebb és szívhez szólóbb, mint kitörés és elvágyódás ebből a rideg, komor, nyomasztó környezetből, már csak azért is, mert ő (56-ban) mindezt a bőrén tapasztalta. De lehet, hogy mindez csak belemagyarázás: Ojsztrah egész egyszerűen zseniális, többet nyújt, mint egy kor hiteles lenyomatát, sokkal személyesebb és primérebb érzéseket tud megfogalmazni. És olyan is van, hogy egy előadást egy-két hang miatt szeretünk. Ott van pl. a Doktor Zsivágó film, ami ugye a törénet hollywoodi mázban, és mégis zseniális film, sőt megkockáztatom, ez alól a máz alól jobban meg lehet valamit érezni abból, hogy mi volt akkoriban a SZU-ban, mint valami hiperrealista dokumentumfilmből. Persze az csak egyfajta megözelítés, hogy moziszerűen élvezzük a zenét, mert a zenének (előadásnak) van elvont logikája is, és ha ez önmagában következetes, akkor hiteles lesz a dolog pusztán zenei szinten. Ez a biztosítéka annak is, hogy többféle interpretáció legyen lehetséges. Benne van minden lehetőség a zenében. Lehet így is, úgy is. Szörnyű lenne, ha csak egy olvasat lenne, amihez minden előadót oda lehetne lökni, mint egy centiméterrúdhoz, lemérni és felcimkézni.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:30 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Takács-Nagy Gábor Kamarazene Kurzusa

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Pálfalvi Tamás (kornett), Lukács Gergely (szerpent, basszus szaxkürt), Stürzenbaum Róbert (sackbut, ventil harsona), Szepesi Bence (alt szaxofon); Dévényi Gábor (nagybőgő); Szelcsányi Ágnes (csembaló, zongora); Szabó Zsolt (viola da gamba), Magyar Bálint (ének)
Szentpáli Roland tuba DLA zárókoncert
PALAZOTTI: Montechiaro
PALAZOTTI: Vallone secco
ZUCCARO: Ricercar
FARNABY: The Old Spagnoletta
FARNABY: A Toy
FARNABY: The New Sa-hoo
DESVIGNES: Antiennes du jour des Morts
DE FESCH: B-dúr szonáta, op. 4/6
VEIT: Romance
CORBIN: Teutatès – Fantasie mystique
DEMERSSEMAN: Ave Maria
PILATI: Le serpent de village

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Fülei Balázs tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Horváth Ágnes (brácsa)
G. Horváth László, Kiss Enikő (hegedű), Kónya Attila (cselló)
Zuglói Filharmónia
Vezényel: Ménesi Gergely
Horváth Ágnes brácsa diplomakoncertje
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 - 1. Adagio, 2. Fúga
BARTÓK-SERLY: Brácsaverseny, BB 128
SOSZTAKOVICS: 8. (c-moll) vonósnégyes, Op.110

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő - balett
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Jónás Krisztina, Bakos Kornélia, Szerekován János, Jekl László
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Savaria Barokk Zenekar korhű hangszereken
Vezényel: Németh Pál
MICHAEL HAYDN: Te Deum MH 28
MICHAEL HAYDN: d-moll szimfónia MH 393
JOSEPH HAYDN: Nelson-mise, Hob. XXII/11
A mai nap
történt:
1892 • a szentpétervári Marinszkij színházban bemutatják Csajkovszkij Diótörőjét
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1890 • Sergio Failoni, karmester († 1948)
elhunyt:
1737 • Antonio Stradivari, hegedűkészítő (sz. kb. 1644)
1869 • Louis Moreau Gottschalk, zongorista, zeneszerző (sz. 1829)
1990 • Paul Tortelier, csellista, zeneszerző (sz. 1914)