vissza a cimoldalra
2019-05-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

A díjakról általában (1067)
Erkel Színház (10134)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3256)
Élő közvetítések (7885)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1320)
Operett, mint színpadi műfaj (3918)
Opernglas, avagy operai távcső... (20222)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6726)
Kocsis Zoltán (662)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4492)
Lisztről emelkedetten (952)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1666)
Franz Schmidt (3337)
Kimernya? (3067)
Elena Mosuc-drámai koloratúra (901)
Jonas Kaufmann (2385)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

624   Andante Spianato • előzmény623 2018-04-22 08:44:26

Így, ahogy Lehár mondja! Ő ezt már akkor is tudta! Sokan még ma sem.  A kritika....a kritikusok.... mi önmagunk...    Köszönöm. 

623   Búbánat 2018-04-21 19:17:10

Lehártól; Lehárnak; Lehárról; Lehárra – levelekből, nyilatkozatokból, visszaemlékezésekből

(LXXV.)

Lehár Ferenc -  és a kritika

Otto Schneidereit Lehár című könyvében (Zeneműkiadó, 1988) úgy fogalmaz, hogy Lehár világéletében a kritika pergőtüzében állott, s írásban fejtette ki, hogyan is áll a kritikához és legfőképpen a kritikusokhoz:

Lehár Ferenc: „A kritikus azt szeretné, ha a mű szebb és jobb lenne, mint amilyen. Keresi a vezérlő gondolatot, mely az ő bonckése alatt vonagló művészt uralta, hogy aztán interpretálja. A kritikus lelki szemei előtt valami ideálisan tökéletes műalkotás lebeg, amilyen a valóságban nincs is, s aztán megvizsgálja, mennyire felel meg az adott mű ennek az ideálnak. Vagy, hogy mennyire marad el tőle… A kritika megkülönbözteti és meghatározza azokat a tulajdonságokat, melyek révén az operett kellemes avagy ellenkező hatást kelt… Ám komoly oka van annak, ha többé nem fogadjuk el, ha a műítész tanító bácsinak képzeli magát, aki jó vagy rossz jegyeket osztogat. S különben is: az a kritikus, aki a szemem előtt lebeg, ne nyargaljon valamiféle szabályokon, s ne próbáljon esztétikai elveket diktálni. Nem a szabályozás a kritika feladata, hanem az, hogy a dolgok mélyére hatoljon… Persze minden kritikus másféleképpen látja a műalkotást, aszerint, hogy milyen a neveltetése, a műveltsége, az agyműködése és a kedélye. Az egyiket a téma ragadja meg, a másikat a stílus, vagy a felépítés és a kidolgozás, vagy a kifejezés ereje, vagy valami, ami neki szívügye. Mindannyian ugyanabba a tükörbe néznek. Ám, amit meglátnak benne, az mindig a saját személyiségük, a saját beállítódásuk.”

/Forrás:  Franz Lehár: Auseinandersetzung mit meinen Kritikern. So ist es – ist es so?  (Vitáim a kritikusaimmal. Így van ez – így van-e?), Neues Wiener Journal, Bécs, 1930., IV.20.

Ez nem azt jelenti, hogy Lehár elzárkózott a kritikától, s különösen nem áll ez zeneszerzői munkássága első esztendeire.  Ám mi mindent össze nem írtak akkoriban! Rengeteg újság jelent meg Berlinben, s 1912-ben, az Éva berlini bemutatója után, Lehár imigyen sóhajtott fel:

1. számú recenzió: Mily jelentős haladás a korábbi művekhez képest… végre egy valódi operett, a megfelelő engedményekkel a közönséggel szemben!”

2. számú recenzió: Sajnos, érezhető a visszaesés a korábbi művekhez képest… merő operai ambíció… Semmiféle engedmény a széles tömegek számára!

3. számú recenzió: Végre egy valóban értékes mű… a zeneszerző szerencsével törekszik a vígopera magasabb céljai felé!

4. számú recenzió: A zene remek, a könyv pocsék. A közönség el van ragadtatva!

5. számú recenzió: A szövegkönyv remek, a zene pocsék, a közönség csalódott!

6. számú recenzió: A librettó és a zene remek!

7. számú recenzió: A zene és a szövegkönyv pocsék!

Félretettem a kritikákat, és teljesen tisztában voltam azzal, hogy a muzsikám operaszerű, ám ízig-vérig operettszerű, hogy azzal a sajátos képességgel rendelkezem, miszerint egyszerre lépek előre is, hátra is, hogy a szövegkönyv és a zene egyaránt nagyszerű és pocsék, hogy a lelkes közönséget csalódás érte, míg ezzel szemben a csalódott közönség ujjongott…”

Forrás: n.n., Lehar, als Satiriker (Lehár, mint szatíraíró), Neuigkeits-Welt-Blatt, Bécs, 1919. I. 9.

S mindaz, amit az Éva kritikáinál megfigyelhetett, évről évre megismétlődött valamennyi művével kapcsolatban. Mit tehet a komponista?

Lehár Ferenc: „Ha komoly zenét írok, akkor túl operaszerű, ha komolytalant írok, akkor túl triviális. Ha slágert írok, akkor azt mondják: a kakasülőnek írok! Ha nem írok slágert, azt mondják, kifogyott az ötletekből! Ha sokat követelek az énekestől, azt mondják: elvégre nem operaénekes! Ha keveset követelek meg az énekestől, azt mondják: régebben persze minden másképpen volt, akkor az operett mesterei még gondoltak az énekesekre is! Ha az énekkarnak adok munkát, azt mondják: merőben fölösleges, senki nem figyel arra, amit azok ott fent hangicsálnak! Ha nem adok munkát a kórusnak, azt mondják: milyen pompásan zengtek a kórusok a régi operettekben! Ha hárfát alkalmazok, azt mondják: idegesítő ez az állandó ciripelés! Ha nem használom a hárfát, azt mondják: hova lett a zenekar fénye, ma oly üresen kong! Ha feltűnő helyen felcsendül egy keringő, azt mondják: egyre csak keringő! Offenbachnak bezzeg nem volt rá szüksége! Ha nem írok keringőt, azt mondják: hol maradt ezúttal a nagy keringő? Ha nyitányt írok, azt mondják: hát az meg mire való? Ez nem modern, az ember belefárad, mielőtt felgördül a függöny! Ha nem írok nyitányt, azt mondják: ez aztán könnyen veszi a dolgot, még nyitányt sem írt! Ha minden esztendőben kihozok egy új művet, azt mondják: csak irkál és firkál, ez már rég nem művészet, ez már operett-ipar! Ha nem rukkolok ki minden évben egy operettel, azt mondják: Mi  van vele: Úgy látszik, már semmi nem jut az eszébe!  Ha keresem a kritikusok társaságát, azt gondolják a kritikusok: na, megállj csak, engem aztán nem fogsz behálózni! Ha nem keresem a kritikusok társaságát, azt gondolják: na, megállj csak, te arrogáns fickó, majd még megemlegeted!”

Forrás: Franz Lehár: Wie soll man es all den lieben Mitmenschen recht machen? (Hogyan tegyünk kedvére valamennyi kedves embertársunknak?), Die Theater- und Musikvoche. 11. évf., Bécs, 1920.

E véleménye ellenére – vagy talán éppen, mert ez volt a véleménye – Lehár gondosan elolvasott minden kritikát műveiről, bár túl sokat nem törődött velük. „Akit soha meg nem kritizáltak, nem tudja, mennyire nem kell törődni a rossz kritikával, s mennyire a jóval.” – hajtogatta: ez volt az életelve. Hozzáállását a legpregnánsabban talán ez a mondat jellemzi: „Ahogyan a kritikusnak is csupán a lelkiismeretére szabad hallgatnia, ugyanúgy a művésznek is csak a saját művészi lelkiismeretére kell figyelnie: az a legfőbb instancia!”

 

(Folytatom)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Házimuzsika a Zeneakadémián
Csalog Gábor tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
PERSÁNYI ZSÓFIA: 3 tétel vonósnégyesre
Korossy-Khayll Csongor, Tóth Kristóf (hegedű), Albert Julianna (brácsa), Devich Gergely (cselló)
BEETHOVEN: 4. (a-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 23
Holló Mirella (hegedű), Ulysse Burnod (zongora)
BEETHOVEN: 4. (C-dúr) cselló-zongora szonáta, op. 102/1
Petruska Emma (cselló), Juhász Eszter (zongora)
BEETHOVEN: F-dúr kürt-zongora szonáta, op. 17 – 1. Allegro moderato
Liu Sicong (kürt), Tóth Kamilla (zongora)
Grieg: 1. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 8
Lin po Sheng (hegedű), Takumi Nashimoto (zongora)
BEETHOVEN: B-dúr („Gassenhauer”) klarinéttrió, op. 11
Mészáros Dániel (klarinét), Yuya Mizuno (cselló), Souhei Yamagami (zongora)
Felkészítő tanárok: Csalog Gábor (1, 3, 6), Mali Emese (4, 5), Szabó Judit (2)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Varga Oszkár tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
J.S. BACH: 4. (c-moll) hegedű-csembaló szonáta, BWV 1017
Rábai Benedek (hegedű), Róbert Ágoston (zongora)
DE FESCH: G-dúr szonáta nagybőgőre és csembalóra
Xu Yi (nagybőgő), Ma Cheng (zongora)
MIŠEK: Szonáta nagybőgőre és zongorára, op. 5/1 – 1. Allegro, 2. Andante religioso
Li Na (nagybőgő), Nadira Ajanović (zongora)
PROKOFJEV: C-dúr szonáta két hegedűre, op. 56 – 1. Andante cantabile
BARTÓK: 44 duó két hegedűre, BB 104 – részletek
Somogyi Barnabás, Nyári Kornél (hegedű)
SCHUMANN: Három románc, op. 94 – 1. Nicht Schnell
J.S. BACH: 1. (h-moll) hegedű-csembaló szonáta, BWV 1014
Gyódi Norbert (hegedű), Szalacsovis Sándor (zongora)
GLIÈRE: Nyolc darab, op. 39 – 1. Prélude, 2. Gavotte, 3. Berceuse, 5. Intermezzo
Klein Zsófia (hegedű), Tunç Çivril (nagybőgő)
BOTTESINI: Grand duo concertante, no. 2 – 1. Allegro agitato, 2. Andante
Kocsis Gerda, Tunç Çivril (nagybőgő)
MOZART: 4. (C-dúr) vonósnégyes, K. 157
Hévizi Virág, Rebeca López (hegedű), Albert Elemér (brácsa), Friderikusz Péter (cselló)
FRANCK: A-dúr hegedű-zongora szonáta – 1. Allegretto ben moderato, 2. Allegro
Hadobás Gergely (cselló), Ayumu Maehara (zongora)
BEETHOVEN: Esz-dúr variációk Mozart Varázsfuvolájának „Bei Männern, welche Liebe fühlen” című áriájára, WoO 46
Alice Valbon (cselló), Dahee Choi (zongora)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A fecske
A mai nap
született:
1799 • Jacques François Halévy († 1862)
elhunyt:
1840 • Niccolo Paganini, hegedűs, zeneszerző (sz. 1782)
2003 • Luciano Berio, zeneszerző (sz. 1925)