vissza a cimoldalra
2020-09-29
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Társművészetek (2108)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62459)
Kolonits Klára (1183)
Eiffel Műhelyház (294)
Joan Sutherland - La Stupenda (121)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4114)
Zenetörténet (295)
Régizene (4463)
A MET felvételei (1216)
Operett, mint színpadi műfaj (4557)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4937)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4747)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (309)
Callas (454)
Bartók Béla szellemisége (284)
Bartók Béla (1881-1945) (218)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

281   Búbánat • előzmény45 2019-04-09 16:25:02

Kapcs. 45. és 15. sorszámokhoz

1983. november 28. -  Erkel Színház

Puccini: Tosca

Háromfelvonásos opera

Szövegét - Victorien Sardou drámája nyomán - Luigi Illica és Giuseppe Giacosa írta.

Fordította: Várady Sándor

Vezényel: Medveczky Ádám

Km. a Magyar Állami Operaház zenekara és énekkara

Rendezte: Nádasdy Kálmán és Oberfrank Géza

Szereposztás:

Tosca - Rohonyi Anikó

Cavaradossi - Nicolai Gedda mv.

Scarpia - Berczelly István

Sekrestyés - Bordás György

Angelotti - Tóth János

Spoletta - Tarnay Gyula

Sciarrone - Szüle Tamás

Pásztorfiú - Tordai Éva

Roberti - Domokos Endre

Vizsgálóbíró - Nemes Gyula

Börtönőr - Lukács László

Tiszt - Lux Tibor

Megjegyzem: az operaelőadás hangfelvételét  - "Közvetítés az Erkel Színházból" -  1984. április 1-jén sugározta a Kossuth Rádió, 20.26 és 22.54 óra között (közben 22.00 – 22.00 hírek voltak).

45   parampampoli 2007-01-22 22:54:03
„Gedda fellépése Cavaradossi szerepében olyan volt, mint egy frappáns illusztráció Diderot Színészparadoxon című művéhez, amely tudvalévően arról szól, hogy a színész érzéseinek, „lelkének”, átélésének semmi köze sincs az alakítás hitelességéhez, hacsak az nem, hogy lehetetlenné teszi. Gedda jóformán semmiféle színészi alakítást nem nyújt ebben a szerepben. Többnyire igen laza, pihenő tartásban áll a színpadon, az alak azt a lágyan hullámzó fordított S vonalat veszi fel, amely Praxitelész óta az európai művészet alakkompozíciójának egyik kedvelt motívuma, s amely kétségkívül illik Cavaradossi lovaghoz, bár elképzelhető volna, hogy a számára nem egészen zökkenőmentes cselekmény olykor fizikailag is megmozgassa. Ám a viselkedés hanyag eleganciájánál jóval érdekesebb volt, hogy Gedda, aki ezen az estén valószínűleg torokbántalmakkal küzdött, színpadi jelenléte folyamán mindvégig hangszálai állapotával törődött leginkább: krákogott, köhögött, nyelt, beénekelt stb. Amikor azonban énekelni kezdett, a hangban és csak a hangban megjelent Cavaradossi. Gedda egész szereplése úgy is leírható, mint torokköszörülés és éneklés váltakozása, ami a Levéláriában odáig ment, hogy az énekes az egyes frázisokat elválasztó szünetekben is a hangját hozta rendbe, majd a költői kifejezés legmagasabb szférájában folytatta az éneklést. Átélésnek sehol semmi nyoma nem volt, Gedda csak a hangjával bajlódott és énekelt, minden álemfázis és mímelt érzelmi-lelki élet, minden művészi misztifikáció nélkül csak egyszerűen énekelt, ebben az éneklésben azonban egy emberi lélek tárult fel. Persze megfogható és leírható, hogy a „Son qui!” fordulatnál a hang miként telt meg fénnyel és melegséggel, hogy a kényes hangok, az I. felvonásbeli h és a II. felvonásbeli aisz micsoda biztonsággal és kvalitással szólaltak meg, hogy az „O dolci mani” légies pianissimója milyen gyöngédséget fejezett ki, hogy Gedda micsoda titkokat tud a Puccini dallam frazeológiájáról, belső életéről, de hogy a tökéletes megformáláson túl és minden átélés híján itt mégis mitől lelkesült át a hang, s vált sugárzóan tartalmassá, miért lett több ez az éneklés leírásnál és illusztrációnál, s jelenítette meg az ábrázolt embert, az pontosan olyan rejtély számomra, mint hogy Scottónál a produkció roppant és szakadatlan intenzitása ellenére miért nem.”

Puccini: Tosca – Erkel Színház 1983. november 28.
Fodor Géza MUZSIKA 1983.
Hírek
• Most Budapesten is ingyen hallhatják a Fesztiválzenekart
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szenthelyi Miklós zeneakadémiai osztályának hallgatói
Mozart: C-dúr concertone két hegedűre és zenekarra, K. 190 – 1. Allegro spiritoso
Paulik Lídia, Zemplényi Zsófia (hegedű)
Lalo: Spanyol szimfónia, op. 21 – 1. Allegro non troppo
ifj. Mága Zoltán (hegedű)
Csajkovszkij: Hat darab, op. 51 – 6. Valse sentimentale (átirat)
Bruch: Skót fantázia, op. 46 – 4. Finale. Allegro guerriero
Kuti Róbert (hegedű)
Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny, op. 35 – 1. Allegro moderato
Bácsy-Schwartz Zoltán (hegedű)
Mozart: „Deh, vieni alla finestra” – Don Giovanni szerenádja a Don Giovanni második felvonásából
Bizet: „Votre toast, je peux vous le rendre… Toreador, en garde” – Escamillo Torreádor-dala a Carmen második felvonásából
Szenthelyi Krisztián (ének)
Brahms: D-dúr hegedűverseny, op. 77 – 2. Adagio, 3. Allegro giocoso, ma non troppo vivace
Korb Vanessza (hegedű)
Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny, op. 35 – 2. Canzonetta. Andante, 3. Finale. Allegro vivacissimo
Hodos Dániel (hegedű)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Szenthelyi Miklós

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bogányi Gergely (zongora)
Chopin: Bolero, op. 19
Chopin: E-dúr scherzo, op. 54
Chopin: Berceuse, op. 57
Chopin: Tarantella, op. 43
Chopin: Asz-dúr „Polonéz-fantázia”, op. 61
Liszt: Mazeppa - transzcendens etűd
Műsorváltozás
A mai nap
született:
1930 • Richard Bonynge, karmester
1942 • Jean-Luc Ponty, jazz-muzsikus