vissza a cimoldalra
2019-11-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Zene, ifjúság, jövô (80)
Operett, mint színpadi műfaj (4152)
Élő közvetítések (8250)
Kimernya? (3303)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3512)
Társművészetek (1463)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (88)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4611)
Erkel Színház (10375)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (999)
Palcsó Sándor (271)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1806)
Franz Schmidt (3457)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2358)
Meg kell újítani az ének-zene oktatást! (137)
Pantheon (2446)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2857   Petyus • előzmény2856 2017-02-06 14:35:56
Remélhetőleg a könyv magyar fordításban is megjelenik.
2856   Búbánat 2017-02-06 14:26:45
„Ágai Karola művészete a saját pályafutásomat vörös fonalként követi” – beszélgetés Némedi Csabával, az Ágai-könyv szerzőjével

- zéta -, 2017-01-23 [ Interjúk ]

„Egy nemzetközi reputációval rendelkező német kiadó, a LIT egyik vadonatúj kiadványát tartom a kezemben a jeles magyar drámai koloratúrszoprán, Ágai Karola Melinda-alakításáról. A német nyelvű könyv kapcsán annak szerzőjével, Némedi Csabával együtt idézzük föl a néhány éve elhunyt énekesnő alakját.”

„- Ágai Karola 1969-ben énekelte először Melinda szerepét és mintegy tíz évig tartotta repertoáron. Mennyire van ez a korszak dokumentálva szerinted?

- Ez nagyon ellentmondásos időszaka volt az Operaháznak a média szempontjából. Elvileg nem létezhetett volna ún. sztárkultusz, de visszaolvasva és –hallgatva az akkori forrásokat, nagyon jól tudjuk, hogy adottak voltak a korszak sztárjai. A teljesség igénye nélkül, csak a szopránoknál maradva kiemelném a lírai szoprán László Margitot és a drámai szoprán Déry Gabriellát. Szerintem ők ketten bárhol a világban megállták volna a helyüket akkoriban. Ágai Karolát a hazai, illetve a töredékesen fellelhető külföldi sajtó jelentős Mozart- és bel canto énekesnőnek könyvelte el. Szinte mindenki kiemelte még Zerbinetta szerepét, ami mint tudjuk egyben a belépőt is jelentette a New York-i Metropolitanbe, de ezen a tárgykörön kívül nagyon kevés egyebet lehetett fellelni róla. Ráadásul a kevés nemzetközi irodalom jó része ún. kereszthivatkozás, amely sztereotípiákra épül, kiemelik a virtuóz koloratúrkészséget, az üzembiztos topregisztert, a szuggesztív szerepformálást, az átlagos koloratúrszopránokhoz képest dúsabb középhangokat, nagyobb volument és átütő erőt. Nehéz volt olykor kibogozni, melyik forrás volt az első, s melyik az átvett híradás.”

„- A szerep még ugyanebben az évben lemezfelvétellel is járt, ami az évszám miatt nagyon fontos. Ekkoriban futott igazán fel a Hungaroton komolyzenei kínálata, és ez a felvétel mostani mércével elképesztő példányszámot ért el. Az Ágai-Komlóssy-Simándy-Melis-Faragó-Réti-Ferencsik csapat rendkívüli igényességű munkája a mai napig etalonnak számít. Véleményed szerint ez mennyiben befolyásolta a Művésznő pályáját a továbbiakban?

- 1969 májusában volt a felújítás, s tudjuk, hogy ez alig pár hónappal volt a nagysikerű MET-debütálás után. Ez művészileg fantasztikus szimbiózist jelentett, hiszen az olasz bel canto emblematikus szerepét össze lehetett kapcsolni a korszak magyar bel canto gyökerekkel rendelkező csúcsszerepében. Határozott meggyőződésem, hogy Ágai Karola Melinda szerepében tökéletesen tudta kamatoztatni a korábbi években, a bel canto szerepekben és természetesen korábbi Erkel szerepeiben szerzett tapasztalatait. Fantasztikus módon tudta ötvözni az alap bel cantót a helyivel, az ún. lokálkolorittal. Erkel Melinda szerepében elrejtette a magyar haza stilizált alakját (milyen érdekes, hogy mi anyaföldről beszélünk, míg a német például apaországról), ahol Melindában a magyar haza sorsa kumulál. Mindezt Ágai Karola megejtően tudta életre kelteni, tökéletesen azonosulva a karakterrel, ahogy a francia terminus is kifejezi, a Physique du rôle klasszikus és ritka esete valósult meg, amikor egy énekes vokális és szerepformáló készsége mellett a habitus, az attitűd, a színpadi játék és jelenlét is ötvöződik. Ebben a szerepben szinte végig a magyaros színek, a verbunkos stílus dominál. Számomra nagyon fontos tapasztalat volt, amikor Sieghart Döhring professzor, a német nyelvterület egyik legkiemelkedőbb bel canto és francia nagyopera kutatója a disszertációban kifejtette, hogy mik azok a stílusjegyek, amelyek nélkülözhetetlenek egy klasszikus őrülési jelenet során. Csak címszavakban felsorolva: a természeti hangok, a vihar, a szellemhangok megjelenése, olyan pillanatok, ahol az őrületbe esett személy a múltat megidézi. Nagyon fontos még a táncos ritmika, ami sokszor egy keringőre épül.”

„- A nemzetközi szakirodalom mennyire fogadja el egy kis ország külföldön ismeretlen komponistájának a belterjesnek tűnő egyéni megoldásait?

- Mi magyarok is hajlamosak vagyunk arra, hogy Erkelt egy kézlegyintéssel elintézzük, pedig ennél sokkal többet érdemel. Ha például Melinda szerepét csak az Őrülési jeleneten keresztül vizsgáljuk, azt kell mondanom, hogy a mi „kis” Erkelünk egy olyan zseniális megoldással állt elő, ami Bellininek vagy Donizettinek is csak el-elvétve jött össze, mégpedig a fent említett stílusjegyek kombinációja. A Tisza-parti jelenetben minden ilyen tipikus stílusjegy benne van: egy viharral indul, szellemhangok ugyan közvetlenül nem szólalnak meg, de a férfikar által imitált szél hangjai óva intik Melindát és Tiborcot a Tiszán való átkeléstől. Donizetti hasonló szituációban „megelégedett” a reményét vesztett Lucia nosztalgikus érzelmeinek felidézésével, s egy gyors keringővel (ez a Cabaletta) áttáncol egy másik dimenzióba. Ettől Erkel semmiben sem marad el, hiszen ott megjelenik a lassú és a gyors csárdás váltakozása. Olyan fogást alkalmazott, amitől mindez összetettebben kerül színpadra, mint a vezető olasz bel canto komponisták megoldásaiban. Mindezt a perfekciónak olyan fokán, ami annyira természetes, hogy elsőre szinte fel sem tűnik.”

„- Említetted, hogy Ágai Karola Ferencsik János vezénylete alatt visszatérhetett az ősváltozatra épülő szólamhoz a Tisza-parti jelenetben. Különös ugyanakkor, hogy a második szereposztásban nem koloratúrszopránra, hanem Dunszt Máriára bízták a feladatot.

- A rendelkezésemre álló adatok szerint ebben a rendezésben (ami 1979-ig ment) csak akkor játszották a koloratúr-verziót, amikor Ő volt kiírva. A váltótársak (a házon belül Dunszt Mária, Vámos Ágnes, Moldován Stefánia, beugróként a debreceni együttes kiemelten sokoldalú vezető énekesnője, Marsay Magda, a széria utolsó előadásain pedig az akkori fiatal generációt képviselő Tokody Ilona) abban az időszakban nagy valószínűséggel a Kenessey-verziót énekelhették (például azért, mert egyikőjük sem volt kimondottan koloratúrszoprán), amit sajnos még napjainkban egy-egy kivételtől eltekintve (például Debrecen korábbi és Szeged aktuális produkciója) sokan a standard változatnak tekintik. Az a tény, hogy az Operaház a koloratúr-verziót játszotta Ágai Karolával, egyedülálló jelenség volt, és egyben a Bánk bán recepciótörténetének is kiemelt eseménye. Ha jól emlékszem, Szűcs Márta volt a következő énekesnő, aki ugyanezt a változatot először elénekelte színpadon 1993-ban (egyébként egy későbbi előadás felvételének részletei a YouTube videomegosztón is elérhetők). Később Kertesi Ingrid, majd Keszei Bori énekelte, különféle nyitottabb, az ősváltozatból szemezgető formában. Kertesi Ingrid különleges helyet foglal el a Bánk bán diszkográfia szempontjából, mivel 1993-ban egy olyan teljes felvétel közreműködője, amely részben az ősváltozatból merít, majd 2011-ben kiadták vele az ősváltozat kritikai kiadása alapján készült teljes felvételt is. Színpadon Kolonits Klára vitte diadalra az ősváltozatot egy félig szcenírozott verzióban 2010-ben. De megállapíthatjuk, hogy az ősváltozatból kiinduló koloratúrverziónak praxisa, komoly előadási gyakorlata Ágai Karola után sem alakult ki. Én teljes mértékben elutasítom a csonkolt, dekolorált változatot, mert nemcsak a szerep vokális karaktere lett megváltoztatva (aminek a szándéka az lehetett, hogy a szerepet elérhetővé tegyék lírai szoprán, lirico-spinto, vagy akár drámai szopránok számára is), de ezáltal komolyan sérült az a zeneszerzői óhaj, hogy egy igazi magyar bel canto női főszerepet magunkénak tudhassunk. És akkor, amikor kesergünk Erkel munkáinak külföldi elutasítása miatt, tudni kell, hogy ennek oka lehet az is, hogy pont mi rángattuk ki az eredeti környezetéből ezzel az idegen átdolgozással. Manapság már szentségtörésnek számít, ha valaki transzponál vagy dekolorál, alapjaiban átdolgoz egy szerepet, hiszen ezzel meghamisítja a szerzői szándékot. Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor például Joan Sutherland akár az Éj királynője szerepét, illetve Anna Moffo a Lucia szerepét transzponált verzióban énekelte akár a New York-i Metropolitanben is.”

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Jókai Anna Szalon

Kónya István (barokk lant)
"La conversation"
A fejedelmi udvarok és polgári szalonok lantmuzsikája: Weiss, Visée, Bittner és Blohm művek

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Varga Oszkár (hegedű), Matuska Flóra (cselló), Dani Imre (zongora)
"Haydn Reloaded"
TORNYAI PÉTER: Piano Trio No. last-but-one
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
BALOGH MÁTÉ: Mrs. Trio
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
21: "Kóda" - kötetlen beszélgetés az előadókkal

19:00 : Budapest
Duna Palota

Dimitris Dekavallas (gitár)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Garo Avessian
Műsorvezető: Zelinka Tamás
"Csodák a zenében"
BEETHOVEN: Coriolan – nyitány, op.62
RODRIGO: Concierto de Aranjuez
BEETHOVEN: 8. (F-dúr) szimfónia, op.93

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Kelemen Zoltán (bariton)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Pál Tamás
Házigazda: Eckhardt Gábor
LUI (apák, szerelmek, barátok)
Verdi-portrésorozat Ecjhardt Gáborral 3.
VERDI: Stiffelio – Nyitány
Macbeth – Perfidi!... Pietá rispetto amore
Traviata – Di Provenza il mar, il suol
Don Carlos – Per me giunto
Rigoletto – Cortigiani, vil razza dannata
Macbeth – Balettzene
Az álarcosbál – Eri tu
Don Carlos – O Carlo, ascolta

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Farkas Katalin (hegedű), Fervágner Csaba (nagybőgő)
MORTARI: Duettini Concertati (1966)
PENDERECKI: Duo Concertant for Violin and Double bass
GLIERE: Suite for Violin and Double Bass
SÁNDOR LÁSZLÓ: Duó hegedűre és nagybőgőre - ősbemutató
PIAZZOLLA: 3 Tangos (arr. Andreas Wiebecke-Gottstein)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János, Szakcsi Lakatos Béla (zongora)
MVM Koncertek "A zongora 1-ben"
Az improvizáció

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Elisabeth Leonskaja (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
DVOŘÁK: d-moll legenda, op. 59/1
DVOŘÁK: II. szláv tánc, op. 46/2
DVOŘÁK: Nem mondom el - kórus vegyes karra, op. 29, No. 3
BEETHOVEN: IV. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58 (11.21-én és 23-án)
BEETHOVEN: V. (Esz-dúr, „Császár”) zongoraverseny, op. 73 (11.22-én)
DVOŘÁK: VII. (d-moll) szimfónia, op. 70

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
A mai nap
történt:
1928 • A Bolero bemutatója (Párizs)
született:
1458 • Jacob Obrecht, zeneszerző († 1505)
1710 • Wilhelm Friedemann Bach, zeneszerző († 1784)
1901 • Joaquin Rodrigo, zeneszerző († 1999)
1913 • Benjamin Britten, zeneszerző († 1976)
1951 • Kent Nagano, karmester
1962 • Sumi Jo, énekes
elhunyt:
2007 • Maurice Béjart, koreográfus (sz. 1927)
2017 • Dmitrij Alekszandrovics Hvorosztovszkij, énekes (sz. 1962)