vissza a cimoldalra
2019-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7227)
Erkel Színház (10362)
Opernglas, avagy operai távcső... (20352)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1802)
Franz Schmidt (3455)
Vincenzo Bellini (478)
Élő közvetítések (8243)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4608)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1362)
Palcsó Sándor (268)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3504)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (998)
Kimernya? (3282)
Kedvenc magyar operaelőadók (1148)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4457)
Simándy József - az örök tenor (633)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2842   tiramisu • előzmény2832 2016-06-26 19:34:08
Egyetértek.
2832   Kaliban • előzmény2831 2016-06-21 20:38:51
De a vitának úgy sincs semmi értelme, mert mindenki ragaszkodik a saját elképzeléseihez. Nem is akarok vitatkozni.

És még valami: számomra Simándy vagy Ilosfalvy, de Molnár András és Bádni János is tekintélyt parancsoló nagyúr volt. Ahogy Simándy elénekelte a végén a címszereplő utolsó mondatait az igazán megrázó volt. Ahogy fellépet Gertrúddal szemben a kettősben az igazán jelentőség teljes és tekintélyt parancsoló alaknak mutatta Bánkot. Éneklésével, színpadi megjelenésével, színészi alakításával egyaránt súlyt adott a figurának. Ahogy Ilosfalvy is,de Molnár vagy Bándi is képes volt erre. Nemrég meghallgattam a tubuson a Tiborc-Bánk kettőst Turpinszky Gippert Béla és Sándor Csaba előadásában. Mindkét énekes ígéretes tehetség szerintem, de az egész előadásuk jellegtelen, kifejezéstelen volt. Na, ez a legnagyobb baj, nem a tenor hiány. Hanem a kifejezőkészség hiánya. Ezt fiatal énekeseknél sokszor érzem manapság. Nincsenek nagy érzelmek, nincsenek igazi drámák a színpadon, izzó szenvedélyek, magukkal ragadó alakítások. Amit sajnálok. Simándyék felvétele ezért etalon. Mert az üt. Pozitív értelemben. Nagyon.
2831   Kaliban 2016-06-21 20:32:09
Szerintem a bariton verzió egész egyszerűen azért született meg, mert az átdolgozóknak volt egy rendezői-alkotói koncepciójuk, amibe nem fért bele az eredeti erekeli darab ezért saját elképzeléseikhez igazították azt. Az egész átdolgozás erről szól. Fodor Géza elemezte ezt részletesen. Szerintem igaza van. Nincs ebben semmi nagy dolog. Nádasdyék mindössze egy élő színházi gyakorlat szerint jártak el. Anno más operákat is átdolgoztak különböző okoknál fogva már a 19. században is.

Aztán ez Bánk átdolgozás tovább alakult a különböző felújítások alkalmával: tenor verzióhoz való visszatérés - egyébként egy Tiborc, Petur és Gertrud szólamának lejjebb szállításával is járt: az eredetileg bariton szerepek basszusok lettek -, Melinda szólamának átírása, aztán a koloratúrás részek megrövidített formában való visszaállítása, majd a közzenék elhagyása, szöveg variánsok, módosulások. Vagyis az "eredeti átdolgozás" nem volt "Szentírás", tehát nincs semmi benne, hanem a Nádasdy-Rékai-Oláh nevével fémjelzett verziót adják. Ez nem értékítélet velük szemben és nem megy szembe az átdolgozók akaratával sem. A bel canto operák brutális megcsonkítása külföldön is divat volt - lásd a két vh. között vagy a z1950-es években készült felvételeket - erre a tényre is Fodor mutatott rá.

Nálunk meg - lássuk be - igazi hagyománya sohasem volt a bel canto darabok előadásának. Szerintem ez is közre játszott az átdolgozásokban, illetve abban, hogy senkit sem érdekelt mit írt meg valójában Erke évtiezdeken át. Tehát lehet cinikusa viszonyulni egy autentikusabb verzió színpadra állításához, vagy Csiky Gábor hozzászólásához, csak kicsit komikusnak érzem azt. Ismerve a színházi előadói gyakorlatot akár egy Verdi-opera átírása se lehetett volna elképzelhetetlen. Azt hiszem a Staud Géza szerkesztette könyvben olvastam, hogy anno Verdi operát is adtak Budapesten a felére húzva. Ami azért brutális csonkítás volt és torzóvá tette a darabot. Nekem az átírt Bánk is torzó-szerű. Feszes dramaturgiával, de megcsonkított, esetenként a korszakban nem létezett zenei formákkal. Ami idegenül hatott számomra miután megismertem Erkel mintaképeit, azaz a kora romantikus olasz,francia operák világát. De ez az én véleményem. A színházak nyilván maguk döntik el melyik verziót játsszák.

Engem a bariton-verzió nem érdekel, ahogy az átírt Tisza-parti jelenettől is kirázz a hideg. Moldován Stefánia és Osváth Júlia számomra korántsem ideális Melinda. Nekem Ágay Karola, Szűcs Márta vagy Kolonits Klára az igazi Melinda. Ők nem voltak azok. Lehet emiatt kioktatni, hogy élőben nem is hallottam Osváth vagy Moldován alakítását - így igaz nem hallhattam, de a felvételek alapján nem is bánom. A bariton verzióból nincs hangfelvétel, de ettől függetlenül sem érdekel. Mert teljesen idegen a darab eredeti stílusvilágától. Ahogy az átírt Tisza-parti jelenet is. Ettől még lehet játszani bármelyik változatot és szeretni is. Csak a helyén kellene kezelni azokat. Mert azok bizony rendezői verziók! Elsődlegesen nem Erkel, hanem a színpadra állítók darabról alkotott koncepcióját és elképzeléseit tükrözik. Ami nem baj, mert ilyet csináltak mások is. Csak jó lenne már ezt kimondani. Ennyi.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Doktorandusz koncertek 2."
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
Varga Oszkár (hegedű) Matuska Flóra (cselló) Dani Imre (zongora)
DEBUSSY: Romance
FAURÉ: Après un rêve
RAVEL: Öt görög népdal
Bódi Zsófia (szoprán) Farkas Mira (hárfa)
D. SCARLATTI: f-moll szonáta, K. 46
PAGANINI: 2. (h-moll) hegedűverseny, op. 7 – 3. Rondo à la clochette („La campanella”)
Farkas Eszter (cimbalom) Farkas Mira (hárfa)
CSAJKOVSZKIJ: Melankolikus szerenád, op. 26
Kondorosi Karolina (hegedű) Taraszova Brigitta (zongora)
MOZART: 4. (D-dúr) hegedűverseny, K. 218 – 1. Allegro, 2. Andante cantabile
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 – 3. Siciliana
Osztrosits Eszter (hegedű) Dani Imre (zongora)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Hegedűs Endre (zongora)
"Az örökifjú Chopin"
CHOPIN: E-dúr etűd, op. 10/3
CHOPIN: cisz-moll etűd, op. 10/4
CHOPIN: f-moll etűd, op. 25/2
CHOPIN: c-moll („Forradalmi”) etűd, op. 10/12
CHOPIN: 5. (fisz-moll) polonéz, op. 44
CHOPIN: c-moll mazurka, op. 30/1
CHOPIN: h-moll mazurka, op. 30/2
CHOPIN: Desz-dúr mazurka, op. 30/3
CHOPIN: cisz-moll mazurka, op. 30/4
CHOPIN: 6. (Asz-dúr) polonéz, op. 53
CHOPIN: 1. (Esz-dúr) keringő, op. 18
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: Barcarolle, op. 60
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: Andante spianato és nagy polonéz, op. 22
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Henrik Wiese (fuvola)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Bényi Tibor
HAYDN: g-moll szimfónia No. 39, Hob I:39
REINECKE: D-dúr fuvolaverseny, op. 283
MOZART: C-dúr “Linzi” szimfónia, No. 36, KV 425
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)