vissza a cimoldalra
2019-07-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11352)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5840)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6951)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3308)
Erkel Ferenc (1059)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (985)
Opernglas, avagy operai távcső... (20256)
Operett, mint színpadi műfaj (3989)
Kimernya? (3175)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1696)
Franz Schmidt (3374)
Élő közvetítések (8013)
Erkel Színház (10287)
Társművészetek (1320)
A nap képe (2136)
Udvardy Tibor (208)
Edita Gruberova (3086)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

403   parampampoli • előzmény400 2016-11-06 14:15:45
Kolonits Libera me-je épp azért volt csodálatos, mert olyan volt, ahogy írtad: "hittel, alázattal, félelemmel, de ugyanakkor bizakodással és reménnyel előadott". Nem mellékesen technikailag is bámulatos tökéllyel.

Furcsa a te füled, már megbocsáss, takatsa. A hallgathatatlan Miklósa a Traviatában nagyon tetszett, Kolonits nem. Persze, ehhez is jogod van, de akkor is furcsa.
400   takatsa • előzmény399 2016-11-06 13:49:24
Én kicsit másképp látom a világot, úgy vélem, hogy maga az élet, a világ is szakrális, mert nemcsak a teremtéskor lebegett Isten lelke a vizek felett, hanem most is "benne élünk és létezünk". De félretéve ezt a gondolatsort, egy Requiem - márcsak a témáját, a szövegét tekintve is - eredendően szakrális. Szokták mondani, hogy a Requiem Verdi legszebb operája, ebben is van igazság, de ha ez így van, akkor ez egy szakrális opera. És egy hittel, alázattal, félelemmel, de ugyanakkor bizakodással és reménnyel előadott Libera me tétel közelebb hozza a földet az éghez.
399   Cilike • előzmény398 2016-11-06 13:36:23
Csak pár dolgot reagálnék:
Ez NEM szakrális mű.
Neill nem azért énekelt falzettben a Hostiasnál, mert a piínoja túl sok lenne, hanem mert nincs neki.
A karmestert illetően éppen hogy a szólistákat beküldte, hadd tapsolják meg őket és ő csak utána jött ki. Annyit mondhatok, hogy kiegyensúlyozott és nincs problémája az önbizalommal. Hiúnak hiú, ezt aláírom, de nem a többiek kárára. Számomra Saccaninál narcisztikusabb karmester nem volt, azok között, akikkel dolgoztam. Ő dönt minden csúcsot téren.
398   takatsa 2016-11-06 13:20:47
Nekem elég vegyes érzelmeim vannak a pénteki Requiemmel kapcsolatban. Az biztos, hogy összehasonlíthatatlanul jobb volt az egy évvel ezelőttinél, azzal a förmedvényes német szopránnal, még most is hideglelést kapok, ha rá gondolok. Kb. a fele előadásig nagyon tetszett a pénteki. A kis olasz karmester igen szépen indított, az első tétel áttetsző, bensőséges, áhítatos volt. A Dies irae nagyszerűen szólt. Aztán a Larcimosa közben történt valami, egy csodás alt-szóló után gyorsult és zaklatottá vált a tempó, a Sanctus még parádés volt, de aztán valahogyan elveszítette a scralitását az előadás, valószínűleg a hajszolt tempók miatt.
Az énekkar és a zenekar kiváló volt (egy csellószólamot leszámítva). A szólisták közül Stuart Neil nagyon tetszett. Ez a "szerep" sokkal jobban állt neki, mint Radamesé. Kotta nélkül énekelt, és a hangja elementáris. Az Ingemisco-ban az emberi érzelmek teljes skáláját felvonultatta. Egyedül a Hostias tételben volt túl sok a falzett, valószínűleg azért, mert az ő pianója az akusztikus környezetben inkább fortenak hatott volna. Shöck Atala bámulatos, világszép hang, átélt, hittel és alázattal teli előadás. Számomra az ő Lux aeterna tételénél ért véget az előadás. Palerdi nem képviseli azt a színvonalat, mint a többi szólista. És ez az előadás egészére is rányomta a bélyegét, hiszen sok tételben az ő szólójára kellett volna építkeznie a zenekarnak és a kórusnak.
Nem akarok ünneprontó lenni, de feltehetően az Erkel akusztikája miatt, ezen az előadáson Kolonits hangja nem érvényesült. Akik szeretik őt, azok feltehetően nem ezért az előadásáért szeretik.
Azért ezzel a fiatal olasz karmesterrel lehet egy kicsi baj. Nem vagyok pszichológus, de úgy érzem, túlkompenzál valamit, és ez a túlkompenzáció sajnos ront az előadás minőségén. Ez az előadás közben bennem motoszkáló gondolat a tapsnál tudatosult, amely során a karmester nagyon vigyázott arra, hogy végig a pulpituson álljon. Ha nagy művésszé akar válni, akkor először a saját maga hiúságát kell legyőznie.
Én - gondolom másokkal együtt - visszaemlékszem a "régi szép időkre", amikor Gardelli vezényelt, és a szólisták Tokody I., Pánczél É, B. Nagy I, Polgár L. voltak. Hát ez az előadás nem az az előadás volt.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Hagyományok Háza

"III. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny" - Elődöntő

19:00 : Budapest
Kiscelli Múzeum

Anima Musicae Kamarazenekar
"A barokk zene bölcsője"
VIADANA: Sinfonia a „Padovana”
CASTELLO: Sonata Prima
CIMA: Sonata a 2
FONTANA: Sonata 16 a 3 Violini
FRESCOBALDI: Canzon Sesta a 4
GABRIELI: Canzona due a septimi toni a 8
VIVALDI: Concerto a L’estro Armonicoból, Op. 3. No. 11.

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

A hongkongi Egyházmegyei Fiúiskola Szimfonikus Zenekara
19:00 : Szombathely
Savaria Egyetemi Központ

Sebestyén Márta
Szent Efrém Férfikar

19:30 : Eger
Egri Bazilika

Keith John (orgona)
A mai nap
született:
1927 • Kurt Masur, karmester († 2015)
1954 • Hollós Máté, zeneszerző