vissza a cimoldalra
2018-07-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4309)
Operett, mint színpadi műfaj (3648)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (633)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2811)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (746)
A díjakról általában (1032)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (950)
Élő közvetítések (7310)
Balett-, és Táncművészet (5534)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1443)
Franz Schmidt (3156)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

467   Ardelao • előzmény462 2017-09-18 23:13:05

A LEGNAGYOBB MAGYAR OPERAÉNEKES LOS ANGELESBE JÖN


SIMÁNDY JÓZSEF operaénekes neve fogalom lett a magyar klasszikus zene vonalán. Mint a hirdetéseken keresztül hetek óta közöltük, egy magyar vendégművész csoporttal Los Angelesbe jön és december 6-án lép fel a Wilshire Ebell Színházban. Az együttes turnéját már hetek óta megkezdte a keleti partokon. Mikor Simándy a színpadra lépett, a közönség álló ovációval ünnepelte.

Budapesten az Állami Operaházban minden szerepe zsúfolt nézőteret vonzott. Visszatekintve karrierjére: 1945 szeptemberében Szegedre szerződött, ahonnan 10 éven belül Pestre, az Operához került. Kezdetben rövid ideig a karban énekelt, de tehetségét csakhamar felfedezték és remek tenorjával szóló szerepeket kapott. Minden fellépése a legmagasabb rendű operai teljesítmény volt. Simándyt olyan művészek nevelték Simándyvá, mint Klemperer, Ferencsik, Oláh, Nádasdy, a háború utáni operaházi stílust meghatározó karmesterek és rendezők. Ehhez járult a nagy művész született zsenialitása, szorgalma, mindig a művészetet szolgáló egyénisége. Ezáltal jött létre az ideális Bánk Bán, Otelló, Radames, Don Jose és még számos klasszikus operai alakítás.

Simándy autószerelőként kezdte karrierjét, éppen úgy, mint művésztársa, az olasz Mario Lanza és a budapesti Operaház legnagyobb tenorja és örökös tagja lett. Számos művészi díjjal tűn tették ki, a Kossuth díjat 1953-ban kapta. Mélyen hitében élő egyéniség, a Rákosi rendszer alatt sem változott.
Simándy és művész társai: Zentay Anna, Bodrogi Gyula, Voith Ági és Gyarmati István óriási sikerrel járják jelenleg a keleti partokat és könnyen elhihető, hogy az igényes Los Angeles-i közönséget is meghódítják.

CALIFORNIAI MAGYARSÁG, 1985. november 15. (62-64. Évfolyam, 44. szám)
462   Ardelao • előzmény461 2017-09-18 13:43:45

Csak az a nép-nemzet képes megbirkózni a XXI. század kihívásaival, amelyik megőrzi kultúráját.


Világhírű énekesünk életútját idézi a Simándy-emlékház


________ FÁBIÁN GYULA________


Magyarország szegletében, Aba-új és Zemplén megye találkozásában, Abaújkér-Aranyos falucskában már ünnepélyes felavatás és megnyitás után áll egy emlékház, múzeum, hogy minden idők legnagyobb, legnemesebb Bánk bánjának művészi életútjára emlékeztessen bennünket. Simándy József Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Állami Operaház örökös tagja életének utolsó esztendeiben gyakran időzött ebben a meséket és történelmet hordozó természeti környezetben. Az alkotó csendben, ahol lehetett pihenni, elmélyülni, készülni, és lehetett emlékezni is. Zemplén nektárt csepegő hegyei-dombjai koszorúzzák az abaúji völgyeket, s ezek egyikében búvik meg az összesen száznégy lelket számláló apró falu, Aranyos, ahol nemrég egy kis házacskában talált magához illő menedéket, „mint száműzött, ki vándorol”, a legemlékezetesebb kortársi Bánk bán.

Különös és megpróbáló század volt a XX. egész nemzetünk számára Néhányan megfogalmazták, hogy a híres bordal mondanivalója történelmi összefoglalás. Katona József alkotása óta, amikor nemzetünk történelmének mélypontjai, az események sorjázó próbái érnek bennünket, akkor mindig megújul a klasszikussá fogalmazott igazság, mely az elnyomó idegenek ellen szól: „Magyar, néked embered nem volt soha!” Törvényszerű hát, hogy aki a leggyönyörűségesebben énekelte nemzeti tragédiánk mondanivalóját, emlékeztetőnek legyen velünk, amikor teste ugyan elköltözött, de hangja-szelleme frissítheti tudatunkat, neveli az új nemzedéket, hogy minden új megpróbáltatások ellenére töltsük be küldetésünket.

Simándy József 1994. május elején Aranyosban, nagymise után itt énekelte utoljára a „Hazám, hazám, te mindenem”-et, a másik „nemzeti dalt”, amit a felavatott emlékház falán kézírásával megörökített. 2003. szeptember 18-án, az év talán egyik legszebb napsütéses napján itt készült felavatásra Aranyosban az életutat megidéző múzeumocska, amely emléktárgyak, díszletek, plakátok sokaságával végigkísér egy csodálatos művészpályát, bizonyságképpen arra a világjáró útra, melyet Simándy József végigjárt. Nemcsak országok, de földrészek, világvárosok dalszerető népe hallhatta egy mélyről induló, csodálatos, istenadta tehetséggel megáldott művész feledhetetlen hangját, népünk-nemzetünk-hazánk nevének fényesítésére rendelt ajándékát. Simándy József mindig tudta, kinek kell hálát adnia az áldott tehetségért.

Szeptember tizennyolcadika feledhetetlen ünnepnap Budapesttől kétszázötven kilométerre a zempléni-abaúji befogadó nép számára. A kicsi faluban négyszerte-ötszörte többen összegyűltek, mint egyéb, akár nagy ünnepeken, hiszen kiemelkedő esemény volt az itt élők számára. A határon túlról, Szlovákiából is jöttek, hiszen az énekhangnak nem lehet határt szabni, az bejárja a szíveket-lelkeket, gyógyít, vigasztal, lelkesít, mikor éppen mire van igénye az embernek.

Külön kiemelt megtiszteltetést jelentett az egybegyűltek számára, hogy a Magyar Köztársaság elnöke, Mádl Ferenc és felesége is eljött, hogy jelenlétükkel emeljék az esemény, az ünnep méltóságát Köztársasági elnökünk megnyitó szavaiban a többi között arra emlékeztetett, hogy a kiemelkedő, országos hírt elért nagy művészeket többnyire a rivaldafényben látjuk, de bennük az a legnagyobb és legkiemelkedőbb emberi tulajdonság, hogy szolgálatnak tekintik hivatásukat.

Az emberi alázat teszi feledhetetlenné emberi nagyságukat, mert művészetüket az emberért, értünk, a közönségért áldozzák. Külön kiemelte elnökünk, milyen jó, milyen felemelő, hogy a legegyszerűbb, ugyanakkor a legmagasztosabb környezetben, népünnepélyen, a legközvetlenebb emberi közösségben, az egyszerűség, a természetesség találkozásában idézzük fel a legmagasabb művészi pálya csúcsára jutott Simándy Józsefet.

A község polgármestere a falunak kijutott megbecsülést hangoztatta, mert íme, egy eddig a többiek közé sorolt kis falunak is meglesz az emlegetni való emlékháza, melyet az egyik legnagyobb énekművésznek köszönhetnek.

Jutka asszony, a művész özvegye azt idézte föl, milyen öröm volt számára, hogy az emlékház berendezéséhez a legféltettebben őrzött tárgyakat méltó helyen, a jövő számára közkinccsé avatva hozhatta a múzeumba, ahová minden bizonnyal eljönnek, elzarándokolnak tisztelők, tanítványok, művészetszeretők, eljönnek diákok, kirándulók, hogy megemlegessék a nemzet nagy énekművészét.

Természetesen az indulásról, a kezdetekről sem hallgathatunk. Simándy József életének utolsó öt évében a gazdagréti katolikus közösség tagjaként, őszinte barátként, László atyával került alkotó kapcsolatba. 1997 óta László atya itt, Aranyoson táboroztatja a hittanos ifjúságot. A táborhelyet a gazdagréti közösség újította fel, és ebben a munkában Simándy József is őszinte szívvel segített.
A táborban asztalosműhely található korszerű gépekkel felszerelve, ahol Simándy József sok hasznos és színes órát töltött el a gyerekekkel. Ebben a környezetben volt az ő kis aziliuma. A gyerekek pártolták először a kezdeményezést az atyánál, hogy a nagy művész házából miért is ne lehetne múzeum? Lett. Egyedül Istené a dicsőség érte, mondta megáldásakor az atya. így a felszentelt hajlék egyben az emlékház, ahová minden bizonnyal egész éven át érkezhetnek a látogatók.

Nem lehet méltatás nélkül hagyni azt a kertben felállított színpadon tartott hangversenyt, melyet a Magyar Állami Operaház művészei, magánénekesei tiszteletadásként tartottak Simándy Józsefre emlékezve Ötvös Csilla vezetésével. És a magyar művészet találkozót adott a népművészettel, hiszen a táj muzsikája, népművészcsoportja a kísérőkkel Abaúj-Zemplén dalaiból-táncaiból „kötöttek csokrot” az ünnepi alkalom megpecsételésére.

Csak az a nép-nemzet lesz képes megbirkózni a XXI. század kihívásaival, amelyik képes megőrizni és gyümölcsöztetni saját kultúráját-műveltségét, amely hűséggel ápolja elődei hagyatékát. Ebben a sok ellentmondással teli időben, amikor az idegen elemek olyan észrevétlenül plántálódnak a fogékony, de még nem eléggé felkészült új és új csapatok zsigereibe, szükséges és kötelező a tisztánlátás. Legyen világos, mi az érték, az örök érvényű, és mi a napi politikai felszínesség, amely gyorsan alámerül, akár egy gyönge szélfúvástól. De mi az érték őrzésére hívattunk!

SZABAD FÖLD, 2002. október 3. (59. Évfolyam, 40. szám)

[Gondolom, hogy ez is benne lehet Simándy Péter könyvében!]
461   Búbánat • előzmény460 2017-09-18 12:59:06
Ennek a Simándy-interjúnak teljes szövege ugyancsak megtalálható Simándi Péternek édesapjáról írt könyvében: Simándy József újra "megszólal"... - A nagy művész nyilatkozatai, a vele készült riportok és jubileumainak dokumentumai

Simándi Péter, 2005 (ez az írás a 200-204. oldalon olvasható a könyvben.)

Felelős kiadó: "Pro Patria, Pro Musica 1997"
460   Ardelao • előzmény458 2017-09-18 12:21:15

„Az istenhit életem vezércsillaga...”

Interjú Simándy Józseffel


Balatongyörök kis létszámú, parányi helység a Balaton mentén, ódon kis temploma mégis zsúfolt a vasárnapi szentmiséken. A misén résztvevőik közül egyesek talán nem is tudják, hogy nyaranta a 8 órakor kezdődő szentmiséken, a templom kórusán nem kisebb művész egyéniség kapcsolódik a nép-ének áhítatához, mint a hazai operakultúra kimagasló személyisége, a tenorok tenorja, a több mint negyven esztendeje fogalommá nemesült magyar énekes, a Kossuth-díjas, kiváló művész: Simándy József.

A hang, amelyet annyian ismernek operaszínpadról, hangversenyekről és különböző lemezfelvételekről, ma is töretlen szépséggel csendül fel a templom kórusán.
Balatongyöröki meghitt, nyári otthonában kérdezzük a művészt: hogyan lehet megőrizni ennyire frissen és ilyen hosszú időn át a vox humanát, az emberi hangot? Van-e összefüggés a művészet és az Isten dicsérete között?

„Kérdéssel válaszolok. Miért járunk templomba? Mi vezérel oda bennünket? Milyen belső igény késztet arra, hogy családommal együtt vasárnaponként fölkeressük az Isten házát?
A hit, pontosabban: az Istenben való hit. Az-az istenhit, amely egész életemen keresztül erőt adott, támaszt nyújtott, útmutatással szolgált és életem vezércsillaga volt. Meggyőződésem, hogy mindennek ez az alapja. A művésznek tudnia kell, hogy nem embertől kapott adottság ez, bár az életet emberektől, a szüleinktől kapjuk, de már a fogamzás pillanatától meghatározott a sorsunk. Súlyos áldozatok árán is az embereknek örömet, művészi élményt kell nyújtanunk. Ez a művész feladata s ennek műveléséhez elengedhetetlen az istenhit.”

Simándy Józsefről köztudomású, hogy tehetségével jól sáfárkodó művész, aki szerint ezt az isteni adományt kemény munkával, töretlen hittel és az emberi jellem nehéz tűzpróbáival kell kiművelni az évtizedek során. Rendkívül sikeres és szép pályádra visszatekintve
megerősíted-e ezt a korábbi véleményedet?

„Nem tagadhatom meg mindazt, ami korábban is a hitvallásom volt. Túlzás nélkül: minden pillanatom az Istené. Mások kisebb jelentőségű dolgokon is elkeserednek, kedvüket, majd hitüket vesztik. Magam elfogadom Isten rendelését, a világ adományait és a rosszat is, mint béketűrő Jób, elviselem. Mindent megköszönök a Teremtőnek.”

Simándy arról is jól ismert, hogy elsőrendű közösségi ember, aki művésztársaival harmonikus kapcsolatot tudott teremteni. Ilyen minőségben vált egyenrangú partnerévé olyan legendás hírű énekeseknek, mint Svéd Sándor, Gyurkovics Mária, Losonczy György, Székely Mihály, Osváth Júlia, Takács Paula, Fodor János és Melis György. A magyar zenei és operai élet legnagyobbjai, mint Kodály Zoltán, Ferencsik János, Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán is mindvégig nagyra becsülték művészi tehetségedet a pályakezdet óta. Minek köszönhető ez?

„A tehetség minden körülmények között fölismeri a másikban élő talentumot. Ehhez még
különösebb kapcsolat, barátság sem szükséges. Viszont elengedhetetlen az együttgondolkodás, az együttérzés: a művészetet az érzelem fűti fel magas hőfokúra. Az említett nagy egyéniségek bizonyára ezt ismerték fel bennem és művészi habitusomban. Kodály Zoltánnal kapcsolatban el kell mondanom: bennem mindig a legmagasabbra szökött a művészi akarat és vágy, hogy — a Psalmus tenorszólóját énekelve — híven kifejezzem ezt a remekművet, mely a keresztény magyarság lelkületéből fakadt.”

Pályád megítélésében a vélemények megegyeznek. Az operairodalom legszebb tenor szerepeit énekelted el avatotton, töretlenül magas színvonalon; a többség szemében, és tudatában, mint felülmúlhatatlan Bánk bán élsz ma is. Miből meríted ezt a tökéletes azonosulást a középkori nagyúr alakjával? És azt az utolérhetetlen patriotizmust, amely a Hazám, hazám kezdetű áriában annyira felforrósodva jut el előadásodban a közönséghez?

„Magyar vagyok, aki minden idegszálával szereti, félti gyönyörű, szép magyar hazáját! „

Már a bevezető részben, a szentmise látogatása kapcsán fölmerült a vallásos hit kérdése. Hogyan alakult ez életedben?

„Érdekes tény, hogy nem neveltek különösképpen vallásosnak. Bizonyára olyan adottság ez bennem, mint a művészi érzék. Mélységesen bennem gyökerezik és nemcsak ma, hanem akkor is, amikor ennek megváltása nem volt éppen veszélytelen. Az 1950-es évektől kezdve, amikor vasárnaponként megálltunk feleségemmel a Bazilika előtti téren, egyetlen gépkocsi parkolt csak ott a 12-es szentmise előtt — az enyém. Mindenki tudta, hogy én vagyok ott a déli misén. Vállaltam és sohasem tagadtam meg, hogy katolikus vagyok. És nem is féltem, mert Isten velem volt. Akikor is, most is. Nékem erős lelki igényem, hogy elmenjek tisztelegni az Isten házába, ahol a hívő ember mindig kap útmutatást és lelki táplálékot. „

Magán életedben nagy jelentősége volt és van a családnak, a családi élet szoros, harmonikus kötődésének. Valóban így érzed-e?

„Család nélkül nem lehet élni, ez elképzelhetetlen számomra. A család fenntartása és megőrzése a hívő családanya feladata; ő a családi tűzhely melegének élesztgetője. Magam szilárdan élek a hitben, ám a családhoz, a lelki élethez, annak megóvásához az anya áll közelebb. Ha ő nem érti meg a családfő elképzelését, nem támogatja kellően kialakult világnézetében — nagy baj van. Ahogyan az anyanyelvet az anyától tanulja meg a gyermek, ugyanúgy az istenhitet is tőle kell átvennie, megtartania. Magyarságtudat és hit ezen a ponton szorosan egybekapcsolódik egymással. — Egy gondolattal mindezt ki kell egészítenem. Rendkívülinek tartom, hogy annak idején Szent István királyunk a Boldogasszony oltalmába ajánlotta ezt a kis országot. ... Egy ország és egy család életében is ennek rendkívüli sugárzása és megtartó ereje van.”

Mit vársz a mai fiatalabb nemzedékektől?

„Az előző pontokban már jóformán minden elhangzott, amit a fiataloktól várok. Mindenekelőtt emberséget; a magyarság és a kereszténység mozdító tetterejét. Hogy ezt a kis országot és népet nagyon szeressék és becsüljék. Szokásaiban, anyanyelvében, kultúrális múltjában és dalaiban egyaránt. Meg kell őrizzük a jövőben is nemes hagyományainkat, mert e nélkül sem nemzet, sem egyén, nem képzelhető el.”

Szeghalmi Elemér


ÚJ EMBER, 1989. július 30. ( 45. Évfolyam, 31. szám)
458   Ardelao 2017-09-18 01:05:49

Ma 101 éve, hogy megszületett Simándy József, minden idők egyik legnagyobb magyar tenoristája!

Emlékére, a 80 éves Simándy Józsefet köszöntő Szeghalmi Elemér által írt, és az „Új Ember” című folyóiratban megjelent újságcikket idézem – kicsit múlt-időben átírva. Szíves elnézést kérek az írójától!



„A hit sugárzása és megtartó ereje”


A háború utáni magyar opera- és énekkultúra legjelentősebb férfi művésze, Simándy József. Nevéhez számos felejthetetlen operaházi és pódiumi fellépés fűződik. Ő volt az a rendkívüli művész, aki hangi képzettségben, muzikalitásban és szerepformáló tehetségben egyaránt a csúcsokon járt — szereplései valóságos ünneppé avatták az operaházi előadásokat.

A neves művész a 40-es évek elején még a Magyar Királyi Operaház énekkarában működött. A háború után a kiváló karnagy és színigazgató, Vaszy Viktor a szegedi Nemzeti Színházhoz szerződtette, mint szólistát, ahonnan 1948-ban került föl a fővárosi dalszínházba. A háború utáni Operaház a fénykorát élte: kiemelkedő művészek egész sorát foglalkoztatta ebben az időben. Ezek között az európai rangú énekesek, karnagyok és színházi szakemberek között bontakozott ki Simándy énekművészete.

Rövidesen a pesti Operaház fénylő csillagai között emlegették: Svéd Sándor, Gyurkovics Mária, Székely Mihály, Fodor János, Osváth Júlia, Udvardy Tibor és mások méltó partnereként. Néhány év alatt a tenor szerepkör teljes skáláját a magáénak mondhatta, mindezt rendkívüli felelősség-tudattal, szorgalommal és elhivatottsággal látta el szereplései során.

Ez a kivételes művész gyermekkorától fogva mélyen istenhívő volt. Az istenhit — egykori vallomása szerint, — egész életén át, erőt és támaszt nyújtott számára és minden ténykedésének, az alapja volt. Sikerei csúcsán sem feledkezett meg Arról, akinek szülei mellett a legtöbbet köszönhetett.

Művészi tehetségét és érzelmi felfűtöttségét kiválóan kamatoztathatta a szakrális zene területén is. Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának tenorszólójában mindig tudatosan szólaltatta meg a keresztény magyarság hangját s érzelmi világát, amelyhez egy valódi művésznek sohasem szabad hűtlenné, méltatlanná válnia.
Vasárnaponként Simándy József a gazdagréti katolikus közösséggel együtt vett részt a szentmisén: fölcsendülő, töretlen hangjával — amellyel évtizedeken át híven szolgálta hazája kultúráját és nemes hagyományait — dicséri a Teremtőt.

Szeghalmi Elemér (Új Ember, 1996. szeptember 29., 52. Évfolyam, 39. szám.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"A II. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny nyitókoncertje"
Fesztiválakadémia Budapest
BARTÓK: 44 duó két hegedűre, BB 104 (részletek)
Kokas Katalin, Kelemen Barnabás (hegedű)
MENDELSSOHN: d-moll hegedűverseny
Tóth Kristóf (hegedű), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
SCHNITTKE: Concerto grosso, No. 1
Shlomo Mintz, Kelemen Barnabás (hegedű), Dinyés Soma (csembaló, preparált zongora), Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
Vezényel: Jan Latham-Koenig

20:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

„Amikor leszáll az éj”
A Fesztiválakadémia Budapest nyitókoncertje
SAINT-SAENS: Violons dans le soir
Horti Lilla (szoprán); Natalia Lomeiko (hegedű); Balog József (zongora); Molnár Piroska (vers)
POPPER: Requiem, Op. 66
Danjulo Ishizaka, Natalie Clein, Jan-Erik Gustafsson (cselló); Balog József (zongora)
MOZART: g-moll vonósötös (K. 516)
Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű); Yuri Zhislin, Dmitry Smirnov (brácsa); Jan-Erik Gustafsson (cselló)
J.S. BACH: „Mein gläubiges Herze” – ária a BWV 68-as kantátából
Horti Lilla (szoprán); Dmitry Smirnov (hegedű); Philippe Tondre (oboa); Lakatos György (fagott); Dinyés Soma (csembaló)
SOSZTAKOVICS: d-moll cselló–zongora szonáta, Op. 40
Fenyő László (cselló); Diana Ketler (zongora)

20:30 : Budapest
Vajdahunyadvár

Közreműködik: Radnóti Katalin (fuvola), Kiovics Okszáná (hegedű), Szabadfi Mónika (csembalo)
Semmelweis Vegyeskar (karigazgató: Oláh Márta)
Musica Sonora Kamarazenekar
Vezényel: Illényi Péter
J.S. BACH: V. Brandenburgi verseny BWV 1050
VIVALDI: Gloria RV 589
SCHUBERT: Esz-dúr mise D. 950
A mai nap
született:
1866 • Francesco Cilea, zeneszerző († 1950)
1944 • Maria Joao Pires, zongorista
elhunyt:
1757 • Domenico Scarlatti, zeneszerző (sz. 1685)
1969 • Kemény Egon, zeneszerző (sz: 1905)