vissza a cimoldalra
2018-12-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1284)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4126)
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5586)
Momus-játék (5565)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1200)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3031)
A nap képe (2113)
Opernglas, avagy operai távcső... (20169)
Jonas Kaufmann (2319)
Diana Damrau (437)
Élő közvetítések (7609)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1551)
Franz Schmidt (3244)
Operett, mint színpadi műfaj (3781)
Pantheon (2286)
Edita Gruberova (3066)
Kodály Zoltán (381)
Juan Diego Flórez (726)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

38   Búbánat • előzmény37 2017-04-05 20:20:47
Az előbb közölt Radnay György-történetek a Film Színház Muzsika "Maszk és toll" sorozatában kapott helyet. (1974., 13. szám)
37   Búbánat 2017-04-05 20:13:31
Radnay György: Történeteim - I.

/Film Színház Muzsika, 1974. március 30./

Ízlések és igények – 1.

Benyitottam az ajtón.
- Jó estét kívánok! Kérek szépen tíz deka puha karamella cukorkát.
A kis édességbolt csinos szőke eladónője megszokott mozdulattal veszi kézbe a papírzacskót és merőkanálkát, közben rámpillant, egy másodpercig néz, majd megszólal:
- Elnézést, Ön nem Radnay György, az operaénekes?
Mosoly terül el az ábrázatomon: még a legkevésbé hiú művész is örül. ha felismerik. Boldogan felelem az igent.
Ő elkezdi mérni a cukrot, közben komoly arccal közli:
- A napokban láttam Önt az Otellóban, nagyon tetszett a Jágója.
- Igazán örülök – mondom még mindig mosolyogva, bár kissé zavar az a komolyság, amellyel tetszését közli. Elkészül a méréssel, és most már komor arccal folytatja:
- Nemrég a tévében is láttam…
- Milyen műsorban? Mert elég sokfélében szoktam közreműködni.
- Hát éppen ez az, kérem! Hogyan tehetnek meg az Operaház művészei olyat, hogy odaállnak táncdalénekesekkel egy műsorban slágereket énekelni és hülyéskedni (sic!)?! Ne, gondolnak arra, hogy sokezer operarajongónak illúzióját rombolják össze?

Mentegetőztem: az a műsor Kellér Dezső rendkívül szellemes ötlete, amely szerint humoros versenyre kelnek a táncdalénekesek és az operaénekesek. S a magam részéről megtiszteltetésnek vettem, hogy Gyurkovics Mária, Székely Mihály és Udvardy Tibor mellett negyedikként én képviselhettem az Operaházat. A tévéhez érkezett levelek, de még a sajtó is a sikerült műsorok közé sorolta ezt…

- Ez minket, operarajongókat nem vigasztal, nem is győz meg. Nagyon reméljük, hogy a jövőben nem okoznak nekünk ilyen csalódást! – zárja le a vitát a csinos szőke.
Lesújtva botorkáltam ki az üzletből.

Ízlések és igények – 2.

Meglátogattam egy barátomat. Beszélgetünk, közben bejön az édesanyja. Örömmel üdvözöljük egymást. Megkérdezem, hogy van.
- Hát csak úgy, öregesen – feleli -, elég jól. Igaz, többet vagyok egyedül, mint szeretném, de enyhíti az egyedüllétet a rádió. Magát is sokszor hallom benne énekelni, Gyurika – mondja kedvesen, anyásan -, és mindig úgy örülök. Különösen ha operarészletet énekel. Azért az operettet is szeretem. Hanem, már meg ne haragudjék érte: vigyázni kellene a hangjára. Miért énekli folyton azokat a magyar nótákat?!

Ízlések és igények – 3.

Mintegy húsz éve mindig Balatonfüreden töltöm a nyári szabadságomat, az operai horgásztanyán. Mivel a bevásárlást is el kell „valakinek” intéznie, elég gyakran megfordulok a faluban is. Némiképp már ismernek a helybeliek, rámköszönnek, pár szóra meg is állítanak: hogyan „kap” nálunk a ponty. De akad más téma is. Egyszer egy kedves ismeretlen ismerős a ponty-kapás megtárgyalása után így folytatta:
- Az idén elég keveset tetszett nótázni a rádióban is, a tévében is. Hiányoltuk!
Mentegetőztem:
- Elsősorban az Operaház tagja vagyok. Van ám ott munkám bőven.
- Meglehet – feleli -, de azért talán el lehetne valamit hagyni azokból az operákból, és többet kéne nótázni, mert mégiscsak az a legszebb a világon!

No most már az ördög tudja, hogyan lehetne mindenkinek a kedvére tenni.


Radnay György: Történeteim – II.

/Film Színház Muzsika, 1974. március 30./

Édes anyanyelvünk – 1.

Nem kell megijedni, nem Lőrincze professzorral akarok versengeni. Csak megerősíteném azt az állítást, hogy nyelvünk „világnyelv”! Bárhol a világon megment minket az elkallódástól.
Athéni repülőtér, délelőtt. Bábeli hangzavar, időnként angolul felbömbölő hangszórók. Elárvulva üldögélek. Várom, hogy leteljék az óra s beszállhassak az isztambuli gépbe.
Egyszercsak, mintha a nevemet hallanám a hangszóróból. Amikor néhány másodperc múlva ismét megszólal a hangszóró, már jól hallom az angol szöveg között a nevemet. Most mi lesz? Angolul nem tudok,a repülőterek nyelve az angol; olasz és német nyelvtudásommal itt semmire nem megyek. Riadtan nézek körül. S ekkor, szemközt velem egy mosolygó ősz hajú hölgy megszólal, magyarul:
- Igen, művész úr, Önt kérik a tájékoztató irodába.
Velem jött az irodába, ő beszélt helyettem angolul. Kiderült: egyik bőröndömmel volt zavar, nem találták. Hála az eredményes tolmácsolásnak, törökországi fellépésemre nem érkeztem frakk és jelmezek nélkül.

Édes anyanyelvünk – 2.

Ülök feleségemmel Rómában, a híres spanyol lépcső tetején és szidom magamban a derék olasz egyházfit, aki az orrunk előtt bezárja a templomot.
Mennénk is tovább, de megállít minket három csitri lány kiabálása. Messziről futnak, integetnek felénk. Megvárjuk őket. Zihálva, lihegve érnek oda, és kérdések özönét zúdítják ránk angolul. Leintem őket, s áttérek az olaszra. Fejrázás, sűrű „nem értjük” kézmozdulat-sorozat. Feleségem átvált a francia nyelvre. Ugyanaz az eredmény. Én megkísérlem németül. A helyzet változatlan.

- De szeretném – fordulok feleségemhez tréfálkozva - , ha négynyelvű kísérletezés után kiderülne, hogy tudnak magyarul!
Az egyik kislány hatalmasat sikít:
- Én tudok magyar, mert otthon csak magyar beszélünk…
Még a nagypapa vándorolt ki valamikor Amerikába, derült ki, és unokájának a jó bizonyítványért fizette be az európai körutazást, amelynek Olaszország a második állomása volt. Az első, a nagypapa kívánságára – az óhaza!

Kedves olvasók! Jobban érzem magam maszkban, mint tollal a kezemben. Puccini Gianni Schicchijéből kölcsönzött, módosított idézettel búcsúzom:

„Ha valamelyik kis történetemen jól mosolyogtatok – szegény fejemnek ez írásért megbocsássatok…”
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:30 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Takács-Nagy Gábor Kamarazene Kurzusa

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Pálfalvi Tamás (kornett), Lukács Gergely (szerpent, basszus szaxkürt), Stürzenbaum Róbert (sackbut, ventil harsona), Szepesi Bence (alt szaxofon); Dévényi Gábor (nagybőgő); Szelcsányi Ágnes (csembaló, zongora); Szabó Zsolt (viola da gamba), Magyar Bálint (ének)
Szentpáli Roland tuba DLA zárókoncert
PALAZOTTI: Montechiaro
PALAZOTTI: Vallone secco
ZUCCARO: Ricercar
FARNABY: The Old Spagnoletta
FARNABY: A Toy
FARNABY: The New Sa-hoo
DESVIGNES: Antiennes du jour des Morts
DE FESCH: B-dúr szonáta, op. 4/6
VEIT: Romance
CORBIN: Teutatès – Fantasie mystique
DEMERSSEMAN: Ave Maria
PILATI: Le serpent de village

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Fülei Balázs tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Horváth Ágnes (brácsa)
G. Horváth László, Kiss Enikő (hegedű), Kónya Attila (cselló)
Zuglói Filharmónia
Vezényel: Ménesi Gergely
Horváth Ágnes brácsa diplomakoncertje
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 - 1. Adagio, 2. Fúga
BARTÓK-SERLY: Brácsaverseny, BB 128
SOSZTAKOVICS: 8. (c-moll) vonósnégyes, Op.110

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő - balett
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Jónás Krisztina, Bakos Kornélia, Szerekován János, Jekl László
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Savaria Barokk Zenekar korhű hangszereken
Vezényel: Németh Pál
MICHAEL HAYDN: Te Deum MH 28
MICHAEL HAYDN: d-moll szimfónia MH 393
JOSEPH HAYDN: Nelson-mise, Hob. XXII/11
A mai nap
történt:
1892 • a szentpétervári Marinszkij színházban bemutatják Csajkovszkij Diótörőjét
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1890 • Sergio Failoni, karmester († 1948)
elhunyt:
1737 • Antonio Stradivari, hegedűkészítő (sz. kb. 1644)
1869 • Louis Moreau Gottschalk, zongorista, zeneszerző (sz. 1829)
1990 • Paul Tortelier, csellista, zeneszerző (sz. 1914)