(Folytatom )

—  Ne tépjünk fel fájdalmas sebeket, ezen a jókedvű estén. Maga  játékos ember volt világéletében. Mit szeretett leginkább?

(Folytatom )

Ezt  elmondta a képernyőn is, és Abody erre kesernyésen, valami olyasfélét  jegyzett meg, hogy olykor ez a legsúlyosabb ítélet...
— A  tenoristának a legrosszabb, amikor már nincs módja  meghalni...

(Folytatom)

Játsszunk  tovább Udvardyval. Élőszóban rejtvénnyel folytatom a kérdezést: „A büszke, hős Cavaradossi halálra készül Eccellenza?”
— Értem a kérdést és válaszolok rá. Ezt Spoletta mondja a Toscában.  Dehogyis készülök halálra. Csakhogy operai pályámat téglákból raktam össze, de hátralévő életemet a kor szellemének és követelményeinek megfelelőn előregyártóit elemekből formálom.
—  Hogyhogy?
— Szombat este főidőben kétmillió ember nézi meg a műsort. Ekkora közönséget évi ötven operai fellépéssel, harminc év alatt toborozhattunk  össze. Amikor az ember úgy érzi, már nem tud versenyre kelni  önmagával, más területen lép tovább.
—  Hány műsorra való kérdést rejteget tarsolyában?
— Tíz műsorra való is akad. A kérdések sose fogynak  ki.
—  Tudjuk, töviről hegyire ismeri az operairodalmat.
— Ötvenhat főszerepet énekeltem. És szívesen bogarásztam ezekkel  kapcsolatos minden felbukkanó  adattal. De nemcsak a földrajz, hanem  a  történelem  is izgat. Kérdezhetnénk a tévé képernyőjén történelmi vonatkozású kérdéseket is: mi történt abban  a városban,  ahol  legelőször mutatták be az operát?  Mi történt általában a világban, azon a napon?
—  Mitől félt leginkább a színpadon?
— Háborúban születtem, háborúban éltem, mégis a puskagolyótól  féltem a legjobban  a színpadon. Egyszer az Anyeginben Svéd Sándor  puskájának vaktöltésével megperzselte a hajamat. Ettől kezdve arra  kértem partnereimet, még a kivégző osztagot is, hogy
a lövésnél ne rám célozzanak, hanem mellém, a nézőtéren ezt amúgy sem veszik észre. A színpadon a legváltozatosabb halálnemekkel  végeztem életemet. Sőt: a Ránki Ember tragédiájában az Úr életre ítélt.
 

„Játsszunk tovább Udvardyval”
 

"A legjobb lazítás"

Felcsendül Réti József hangja szívbemarkolón, mert hiszen  még mindig  úgy  érezzük, mintha  itt volna közöttünk. „Utam muzsikával járom”: a  Garabonciás diák dala, Lehár zenéje. Aztán Abody Béla egycsapásra otthonos légkört teremt. Baráti hangon konferálja UdvardyTibort,  cirógatóan szól Tamási Eszterhez.

Mi  ez, újabb rejtvényműsor? Udvardy elmagyarázza:
— Ha  rejtvényeinket megfejtik, az operaszínpadokon át  körülutazhatják a  Földet. Van érvényes útlevelünk  és vízumunk, de harminc  percünkből most  csak  európai útra futja. Ha aztán a nézők úgy vélekednek, hogy szívesen utazgatnak velünk, akkor messzebbre is  elkalandozhatunk,  akár  a Földet is elhagyhatjuk, kimerészkedhetünk az Űrbe, sőt az alvilágba is ...

A  kérdések ezúttal mind földrajzi vonatkozásúak. Palló Imre jelenik meg  a  képernyőn, a Köpenyből  énekel  áriát  gyönyörűen.  Melyik városban játszódik a történés? Melyik folyó partján? Hősünk  melyik városban vállalna   munkát? Jó ez a játék, a kérdéseket nemcsak halljuk, hanem meg  is  elevenednek  szemünk  láttára. Köztük Windgassen  Lohengrinja, Melis a Gianni Schicchiben. Csak Anja Siljáról mondtam volna le ezúttal szívesen: a Tosca igazán nem az ő szerepe. Olyannyira  nem, hogy már- már elhomályosítja bennünk izgalmas Saloméját.
 

Akkor megpróbálom részletekben beírni

Kapcs. 152. sorszámhoz

Magyar Televízió,1970. november 20., 20.55 – 22.05 óra

"Felelj, ha tudsz!"  

Művészeti vetélkedő.

Udvardy Tibor ötlete alapján a forgatókönyvet írta: Gál-György Sándor és Udvardy Tibor

A Film Színház Muzsikában jelent meg az alábbi interjú Udvardy Tiborral, akit televíziós vetélkedő-sorozatáról kérdezett Gách Mariann. 

Úgy látszik, itt is probléma merül(t) fel ha egy hosszabb cikk bemásolásáról van/lesz szó?...