vissza a cimoldalra
2020-09-29
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62453)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4111)
Régizene (4463)
Társművészetek (2103)
A MET felvételei (1216)
Operett, mint színpadi műfaj (4557)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4937)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4747)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (309)
Callas (454)
Bartók Béla szellemisége (284)
Bartók Béla (1881-1945) (218)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2061)
Franz Schmidt (3692)
Eiffel Műhelyház (293)
Jazz (80)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

155   Búbánat • előzmény148 2017-10-14 13:59:34

Dalos László: Az Udvardy-sztori – I. rész

/Film Színház Muzsika – 1979. október 6.

"Ma  negyven  éve,  1939.  október 6-án tanítási  szünet  volt.  Reggel  kilenckor elindultam tehát  a  harminckettes  villamoson  Pest  felé,  hogy  B.-né  kottaboltjába  pénzt  vigyek.  A  Boráros  téren  átszálltam  a  hatosra.  Akkor  még baloldalt  közlekedtek  a  járművek.  A hatos  az Oktogon sarkán  ugyanott állt meg,  ahol  most  visszafelé  úton  a  tizenkettes  busz.  Egyébként  a  tizenkettesnek  is  ugyanott  volt  a  megállója, csak ellenkező irányban.
Így  a  villamosról,  közvetlen  megállás  előtt,   átpillanthattam   az  éppen mellettünk  lassító  autóbuszra,  s  látom,  hogy  széles  karimájú,  sötét  kalapban,  elegáns  felöltőben,   karcsúra összecsavart  esernyővel  a  kezében  leszállni  készül  az  Operaház  ifjú  tenoristája, Udvardy  Tibor.
Az  Abbázia  előtt  mellészegődtem. Hivatkozási   alap?   Egy  autogramgyűjtő  gimnazistának  nem  kell  sok. Talán  két  héttel  azelőtt  az  Operaház kiskapujában  lebzseltem,  Udvardy Tibor  a Hunyadi  László  zongorakivonatát  lapozgatta,  s  hallhattam  tőle: most  kapta,  hirtelenjében meg kell tanulja,  mert  október   6-án előadás lesz!  A  két  „öreg”  címszereplő  külföldön  rekedt,  ki  tudja,  mikor  érhetnek  haza.  Szeptember  elején  kezdődött  a  háború, Laczó István,  az  Operaház  egyik Hunyadi  Lászlója  Dél- Amerikában  vendégszerepelt, indult is  hazafelé,  csak hát a  fegyverek  fenyegette tengeren ki tudja, mikor  érkezik hajója Genovába? Pilinszky Zsigmond,  az Erkel-opera  másik címszereplője  is  valahol  külföldön  van.
Udvardy Tibor  elvállalta,  hogy  napok alatt megtanulja a szólamot.

(Harmincnégy  évvel  később, 1973-ban közvetlenül  nyugdíjba  vonulása  előtt: Hunyadi László kis felújítás. Az előadás napján reggel, telefonálnak neki:  ugorjon be  este,  mert  mind  a két új  címszereplő  beteg. Vállalta!)

És október  6-án délelőtt  háromnegyed  kilenckor  együtt  baktattunk  az Operaház  felé,   az   Andrássy   útnak azon  az  oldalán,  ahol  a  Párizsi  Áruház állt.

Sosem  tudtam  volna  ezt  ilyen gyorsan  megemészteni  —  mondta élete  első Hunyadi-előadásának délelőttjén  Udvardy Tibor,  miközben a Nagymező   utca  sarkához  értünk  —, ha nem  énekelek annyit az Egyetemi Énekkarokban  meg másutt.
Most,  négy  évtized  múltán,  amint fölidézzük a történetet,  egyébre is emlékszik :
— Kőbányán  jártam  gimnáziumba.  Sajó Sándor  költő  volt  az  igazgatónk. Kedvenc dalát, azt, hogy  A  Csap  utcán  végestelen  végig, sokszor   elénekeltette  velem . Az énekkar tagjai zümmögőkórussal kísértek. Akkortájt ott, Kőbányán kezembe került egy zacskó. Gyümölcsöt, vagy mit  csomagolhattak bele. Azt a staniclit  régi kottából kitépett papírból   ragasztották, egy Hunyadi  László-zongorakivonat kiszakított lapjából. Rajta  volt László első felvonásbeli áriája!  Megtanultam akkor, gimnazista fejjel. Alighanem az a biztonság, ahogy a nehéz ária  már a  torkomban  és a fejemben volt, segített az egész szerep gyors megtanulásában."


Udvardy Tibor  1939 júniusában végzett a Zeneakadémia operai tanszakán. A  vizsgaeredmény  első  felében  Canio áriáját, a Kacagj, Bajazzót énekelte,  a  második részben  pedig a Bánk bán Hazám, hazám-ját.  A  magyar nagyurat  természetesen  bajusszal,  szakállal.  Egy műszaki  a  Bánk-ária után gratulált neki, és hozzátette:
—  Magának  csak  attól a másik tenoristától van  félnivalója, aki a Bajazzókat énekelte ...
Nem ismert rá a maszkos Udvardyra.
Ami  egyébként  legnépszerűbb  nemzeti  operánkat  illeti,  később,  operaházi  tagként  Udvardy Tibor  először  Ottót  énekelte benne,  majd az Erkel című  filmben Bánkot. (És Hunyadi Lászlót is!).
Ha  már magyar  műveket  idézünk föl,  említsük   meg   esetét  a Psalmus Hungaricusszal.  Udvardy Tibor  még zeneakadémiai  növendék,  amikor dr. Székelyhidy Ferenc  —  bár  nem  az  ő tanítványa  —  maga helyett  az  ifjú tenoristát  ajánlja Kodály Zoltánnak a mű  szólistájául.  Kodály  meg  is hallgatja,  el  is fogadja.  U.  T.  azonban, tisztelettel,  megszólal:
Még  soha  nem  énekeltem   szólót zenekari   kísérettel.   Csak  akkor  merem   vállalni,  ha  három  zenekari  próbát  kapok.
—  Természetesen — mondja Kodály tanár  úr  —,  három  zenekari  próbát kap.
A  Kodály-hangverseny színhelye  a Károlyi-kert.  Az  első  zenekari  próbát elmossa  az  eső.  A  másodikat  elmossa az  eső.  A  harmadikat  is.  A  koncert napján  gyönyörű  az idő.  Csak a  Psalmus  tenoristája  nincs sehol!  Félelmében szabályosan  megszökött.  Elképzelhető  Kodály  tanár  úr  haragja!
Később  megbocsátott  —  emlékszik  vissza  U.  T.  — Igaza   volt   magának . . . ”  — mondta   egyszer.  — A Kodály-mű azután  fontos  pillanata lett  az  életemnek: amikor 1945  tavaszán ismét megnyílt  az Operaház,  én énekelhettem a  Psalmus Hungaricust.
Kodály azt  is  szerette,  ha Udvardy a  Legény a Székelyfonóban.  Ez a szerep  is  hamarosan,  már  az  1939—40-es évadban az övé lesz.
Magyar operák szerepei végigkísérik egész harmincöt éves pályafutását. Emlékezetes  siker  ezek  között A  garabonciás,  amelyet Lehár  Ferenc  a háborús évek közepén komponált az Operaháznak, a Cigányszerelem  egyes dallamainak  fölhasználásával.  A  szabadságharcban játszódó operával  a zeneszerző a maga mindig  vállalt magyarsága mellett akart hitet tenni.  A premiert  Lehár  vezényelte. Udvardy Tibor  volt A  garabonciás címszereplője.  Sokszor fölhangzott  azóta  rádióban,  hangversenyteremben, egyebütt a dal:  „Utam  muzsikálva  járom ...”
Ez a  mondat  mintha  Udvardy Tibor művészi programja volna.
Az 1848-as szabadságharcból   egy korábbi  nagy történelmi küzdelem
idejébe,  a kuruckorba  lép vissza  az 1951-ben  bemutatott Huszti kaland, Kadosa Pál  és Szabolcsi Bence  vígoperájának Farkas Tamásaként.  Majd ismét előrefut egy évszázadot, és A kérők  című Kisfaludy Károly-vígjáték  operaváltozatában  Gyuri  ő,  a sárospataki  diák.  Ezt  a Polgár Tibor- vígoperát 1955 májusában  mutatta be az Erkel Színház.
— Volt egy  jelenet,  amikor  Udvardy Tibor,  vagyis Gyuri női ruhában jelenik   meg  —  idézi  föl  az  előadás egyik pillanatát  a  vígopera szövegkönyvének  írója, Kótzián  Katalin  —A krinolin a tenoristán olyan mérhetetlen jókedvet  fakasztott a közönség között, akkora szívből  jövő kacagást, amilyent  én operai nézőtéren még nem tapasztaltam.
Igen, a humor is erős oldala a művésznek,  nemcsak a líra.
És hogy milyen félelmetesen ellenszenves tudott lenni, mennyire gyűlöletes,  azt következő magyar szerepe igazolja:  a C’est  a guerre-ben, Petrovics  Emilnek Hubay Miklós egyfelvonásos drámájából írott operájában bizonyítja,  1962 tavaszán, Vizavi- ként. Ő a  tolókocsihoz láncolt katonatiszt, aki   „beteges kíváncsisággal, látcsövön figyeli a környező lakásokban lévő nőket.”  (A  minap írt Illés Endre  egy ilyen távcsövesről, közölve a típus francia  nevét: voyeur.)
Nyolc évvel később, 1970.  december 4-én  a  legközelebbi  új magyar szerep: Ránki György misztérium-operájának, Az ember tragédiájának Lucifere.  (Ez Udvardy utolsó premierje.)
— Mindig nagyon szerettem  Az ember tragédiáját, Madách Imre remekművét.  —  mondja  U.  T.  — És gyakran  gondoltam  arra, milyen jó lenne   elénekelni, ha a Tragédiából valaha operát írnak, Lucifert. Ám erre aligha kerülhet sor, hiszen  „a tagadás ősi szellemét” nyilván basszbaritonra   komponálják . . . így aztán kétszeres öröm ért, amikor megtudtam, hogy Ránki  operájában Lucifer — tenorszerep, és hogy el is énekelhetem. Ha tőlem  függne, ezt a művet rendszeresen az Operaház repertoárján tartanám, hiszen  akik még nem jutottak el az eredeti alkotásig, az operaváltozattal könnyebben  eljuthatnának hozzá.
...  Egyszóval: ott  megyünk, 1939. október 6-án délelőtt, az Operaház felé.  Udvardy Tibor  (talán  hogy az esti bemutatkozás, a  nagy beugrás,  élete első   operaházi fellépése előzetes feszültségét leplezze) arról beszél, milyen nagy  nyári élménye volt, hogy a Margitszigeten Aureliano Pertile Caniója  mellett  Beppót,  vagyis Arlecchinót énekelhette.  Meg hogy már új szerepet is kapott:  a Traviata Alfrédjét.
Este  aztán  a  Hunyadi  László  karmestere, Berg Ottó  —  szigorú,  tartózkodó művész, például nemigen tegeződött  —  előadás  előtt,  ismervén  az előzményeket:  a  gyors  tanulást,  a  minimális  próbalehetőségeket,  így  szólt Udvardyhoz:
— Ma még maga „rángathat” engem.  De legközelebb már szó sem lehet róla ...
Vagyis nem veszi a fiatal énekestől rossz néven, ha lassabb vagy  gyorsabb az ő  tempóinál; majd ő megy utána, kíséri.
U.  T.  elénekelte  élete  első  Hunyadi Lászlóját.  Hogyan?  Berg  Ottó  karmester  az  előadás  végeztével  kezet nyújtott  neki,  és  ennyit  mondott:
— Szervusz. . .

(Folytatjuk) „

148   Búbánat 2017-10-06 13:41:53

A Dankó Rádióban hallható Udvardy Tibor-emlékhét mai adásának szerkesztett összeállítása Nagy Ibolya részéről egyben fejet hajtás volt az 1848/49-es szabadságharcunk leverését követő megtorlás áldozatainak, az Aradon és Pesten 1849. október 6-án kivégzett 13 tábornok és első alkotmányos miniszterelnökünk, gróf Battyány Lajos vértanúk emléke előtt.

Czigány György, zongoraművész, költő, szerkesztő, riporter az egyik rádiós műsorában portrét készített vendégéről, Udvardy Tiborról. Ez az interjú 1975-ben készült a rádió stúdiójában.

Erről az archív hangfelvételről több részletet játszik be az Udvardy-emlékműsor hét végi adásaiban a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.

Czigány György (Cz.Gy.):

"Kedves hallgatóink, mint hallják, műsorunk nyitánya, a Hunyadi-nyitány. Vendégünk első választása ez. Mielőtt azonban elhangzana, miért? hadd mondjam el, hogy Udvardy Tibor pályafutását nagyjából magam is végig követhettem. Talán azért nem egészen az elejétől, mert úgy tudom, hogy 1939-ben kezdődött operai pályafutása, akkor én talán nyolc éves voltam, és hát nem igen jártam még operába, legfeljebb rádióközvetítésből hallhattam a hangját. Éppen ezért nagyon kíváncsiak vagyunk ezekre a kezdeti időkre is, ahogy az ilyen kalandozásban az ember szeret a régmúltnál indulni, a régmúltat föleleveníteni, tudva azt, hogy az élethez is meg az operaénekesi pályához is, a tehetségen kívül nagyon sok mindenre szükség van. Hát mi mindenre?

Udvardy Tibor (U.T.):

Hát, kérlek, úgy ahogy mondod, a szerencse elengedhetetlenül kötelező. S ahogy említetted, 1939. október 3-án Márkus László, az Opera akkori legendás igazgatója azzal hivatott magához, hogy október 6-án minden körülmények között a Hunyadi Lászlónak kell felhangzania. A színháznak akkor két Hunyadija volt: Laczó István és Pilinszky Zsigmond, de mind a kettő külföldön tartózkodott és nem tudtak hazaérkezni a kitűzött dátumra. Márkus a darabot vezénylő karmesterrel, Berg Ottóval átbeszélte a problémát, és aki úgy informálta, hogy én képes volnék három nap alatt megtanulni a szerepet. Habár én szabódtam, és féltem, érthető okokból, hisz életem első fellépését rögtön címszerepben, és csak három nap állt rendelkezésemre, nem fogadhattam azonnal el. Halasztást kértem reggelig, mert ez számomra tragikus is lehetett volna. Válaszomat az igazgatóm nagyon szimpatikusnak találta és azt mondta, hogy ezzel bizalmát máris elnyertem. No de hát  most jön az a bizonyos szerencse!  Gyerekkoromban édesanyám gyümölcsöt vett, melyet kottapapírból ragasztott zacskóban árultak.

Cz. Gy.:  Ezt nem is tudtam, hogy ilyen szokás is volt…

U.T.: Akkoriban ez így volt.

Cz. Gy. : De ez nem zenepropaganda… ez véletlen…

U.T.:  Persze, ez papírhiány … A zacskóimon Hunyadi László nagy áriája volt.  A zacskót akkor precízen megtanultam, és ezzel az opera egyik legexponáltabb részét már magaménak tudhattam.  E szerepet éjjel-nappal tanulva másnap a karmesternek elénekeltem, majd a jóváhagyása után az előadást elvállaltam.   Tudod, az amúgy is igen hosszú nyitány olyan hosszúnak tűnt, hogy számomra még most is tart, de legalábbis minden október 6-án este hét óra öt perckor csak erre tudok gondolni. A mellettem álló ügyelő, drága jó, kedves Gyuri bácsi elkezdett kiabálni: Hunyadi, Hunyadi, Hunyadi! Jelenés! És én ott álltam mellette szótlanul, nem tudtam, hogy én vagyok és csak azt vártam, hogy mikor kiabálják már, hogy: Udvardy, Udvardy, Udvardy!..."

Felcsendültek Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának részletei a Magyar Rádió stúdiófelvételéről (először 1959. március 31-én, a Kossuth rádióban hangzott el az opera 19.00 - 22.00 óra között.):

  • Hunyadi László áriája az I. felvonásból (Udvardy Tibor)

          „Van végre néhány nyugodt pillanat…/Ó szállj hozzám, ég angyala”

  • Az I. felvonás fináléja – „Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály” (Külkey László, Udvardy Tibor, a Magyar Rádió Énekkarának Férfikara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Komor Vilmos)
  •  
  • A III. felvonás zárójelenete - „Magyarok, halljátok búcsúmat: én ártatlan vagyok!…”(Takács Paula, Udvardy Tibor, Pálffy Endre,  Losonczy György, Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Komor Vilmos)

 

Kacsóh Pongrác Rákóczi című történelmi daljátékából következtek részletek.

A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00

Szövegkönyv: Bakonyi Károly (alapötlet és dialógusok), Endrődi Sándor, Pásztor Árpád (dialógusok) és Sassy Csaba (versek). 
Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília, Vezényel: Kerekes János)
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: László Endre

A szereposztásból csak azokat nevesítem, akik a most megszólalt részletekben énekben és prózában is hallhatóak voltak:

II. Rákóczi Ferenc – Udvardy Tibor 
Andris, tárogatós hadnagy – Palcsó Sándor
Katica – Andor Éva
Kuczug Balázs – Palócz László
Bodinyi, Rákóczi nevelője – Horváth Jenő
Bercsényi Miklós – Ujlaky Gábor
Galgóczi Imre, jobbágy – Ambrus András
Esze Tamás – Zenthe Ferenc
Andris apja – Márkus Ferenc
Gránátos Mihály – Rajz János
Wratislaw gróf, császári követ – Horváth Tivadar
Tiszt Rákóczi seregéből – Turgonyi Pál
Inas a hercegnőnél – Dózsa István
I. hang – Zoltai Miklós
II. hang – Szoó György

A daljáték bejátszott részletei között az operaénekesek prózában mondott dialógusai is helyet kaptak, a fenti  szereplők  mindegyike hallható volt az adásban elhangzott jelenetekben.

  • Persze felcsendült a daljáték legismertebb dala is, Udvardy Tibor előadásában, a  Rákóczi megtérése: „Szívemben csendül egy nóta még…”
  • Kuczug Balázs dala az I. felvonásból Palócz László tolmácsolásában: „Adj egy csókot édes lelkem, gyöngyvirágom, adj egy csókot kicsi piros rózsaszálom, legédesebb te vagy ezen a világon…”
  • Rákóczi várása a táborban, tárogató jelzi Rákóczi és híveinek érkezését (próza + tárogató hangjai)
  • A labancok támadása előtti készülődés a táborban (próza)
  • Kuczug Balázs dala, II. felv. (Palócz László): „Csillagos az ég, az éj csöndes, jöjj ki, galambom, senki sem lát…”
  • Jelenet, Katica és Andris dala, kuruckar: „Ne bántsátok, ő a legnagyobb vitéz!…/Összebújunk csöndesen, míg a labanc elmegyen… /Kuczug Balázs olyan vitéz, aki mindig előrenéz../”…Kocsmárosné haragjában elájul… Dunán túl, Dunán túl…”  No.9. (Andor Éva, Palcsó Sándor, Palócz László, a férfikar)
  •  
  • Rákóczi búcsúja (Udvardy Tibor)

A felvételen a színészek mellett, a felsorolt dalbetéteket éneklő operaénekesek is a saját hangjukon szólalnak meg a jeleneteket bevezető dialógusokban! 

 

Huszka Jenő: Szabadság, szerelem

Háy Gyula (dialógusok) és Fischer Sándor (versek) librettója Jókai Mór Politikai divatok című, 1864-ben megjelent regénye nyomán készült.

Most az adásban két részletet hallhattunk a „regényes daljátékból” – (a rádiófelvételt 1955. május 10-én hallhattuk először a Kossuth Rádióban.)

  • Lévay Béla a hadszíntérre indulásakor a megzenésített Petőfi-verset szólaltatja meg: „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom az életet, szabadságért föláldozom szerelmemet.” (Hadics László, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Várady László)
  • Melchior dala: „Társtalanul járogat az orvos,…/Doktor úr, doktor úr, itt bent valami fáj…” (Csákányi László)

 

„Túl az Óperencián” délelőtt elhangzott adását 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió elérhetőségein.

Hírek
• Most Budapesten is ingyen hallhatják a Fesztiválzenekart
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Szenthelyi Miklós zeneakadémiai osztályának hallgatói
Mozart: C-dúr concertone két hegedűre és zenekarra, K. 190 – 1. Allegro spiritoso
Paulik Lídia, Zemplényi Zsófia (hegedű)
Lalo: Spanyol szimfónia, op. 21 – 1. Allegro non troppo
ifj. Mága Zoltán (hegedű)
Csajkovszkij: Hat darab, op. 51 – 6. Valse sentimentale (átirat)
Bruch: Skót fantázia, op. 46 – 4. Finale. Allegro guerriero
Kuti Róbert (hegedű)
Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny, op. 35 – 1. Allegro moderato
Bácsy-Schwartz Zoltán (hegedű)
Mozart: „Deh, vieni alla finestra” – Don Giovanni szerenádja a Don Giovanni második felvonásából
Bizet: „Votre toast, je peux vous le rendre… Toreador, en garde” – Escamillo Torreádor-dala a Carmen második felvonásából
Szenthelyi Krisztián (ének)
Brahms: D-dúr hegedűverseny, op. 77 – 2. Adagio, 3. Allegro giocoso, ma non troppo vivace
Korb Vanessza (hegedű)
Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny, op. 35 – 2. Canzonetta. Andante, 3. Finale. Allegro vivacissimo
Hodos Dániel (hegedű)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Szenthelyi Miklós

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Bogányi Gergely (zongora)
Chopin: Bolero, op. 19
Chopin: E-dúr scherzo, op. 54
Chopin: Berceuse, op. 57
Chopin: Tarantella, op. 43
Chopin: Asz-dúr „Polonéz-fantázia”, op. 61
Liszt: Mazeppa - transzcendens etűd
Műsorváltozás
A mai nap
született:
1930 • Richard Bonynge, karmester
1942 • Jean-Luc Ponty, jazz-muzsikus