(Folytatom a cikk befejező szakaszával )
— A kártyát, a lóversenyt meg a totót. Ezeket rendszeresen űztem régebben Meghatározott módszerrel játszottam: a számokban hittem, nem pedig a futballistákban.
Egyszer betegen feküdtem, de kitöltöttem a szelvényeket, átadtam egyik 'jóbarátomnak’, aki futballtudós volt. Valami kis változtatásra beszélt rá. Szófogadásom akkor kétszázezer forintomba került.
— A nyerés kedvéért játszott-e? Vagy a játékot a játékért szereti-e?
— A játék számomra a legjobb lazítás. S lazítás nélkül nincs jó munka sem. Egyébként örök aranyszabály: a játékban nyerni lehet, veszteni kötelező, de visszanyerni sohasem sikerül. Háromszor volt a totóval találatom. Ez nagy szerencse. Mégis életem legnagyobb szerencséjének azt érzem, hogy sokszor bizony ellenszéllel és megtépázott vitorlával, de eljutottam idáig.
A cikkhez tartozó fotón:
„Az utam muzsikával járom…” egyik pillanata. A verseny jegyzője, Tamási Eszter, Abody Béla és Udvardy Tibor
(Folytatom )
— Ne tépjünk fel fájdalmas sebeket, ezen a jókedvű estén. Maga játékos ember volt világéletében. Mit szeretett leginkább?
(Folytatom )
Ezt elmondta a képernyőn is, és Abody erre kesernyésen, valami olyasfélét jegyzett meg, hogy olykor ez a legsúlyosabb ítélet...
— A tenoristának a legrosszabb, amikor már nincs módja meghalni...
(Folytatom)
Játsszunk tovább Udvardyval. Élőszóban rejtvénnyel folytatom a kérdezést: „A büszke, hős Cavaradossi halálra készül Eccellenza?”
— Értem a kérdést és válaszolok rá. Ezt Spoletta mondja a Toscában. Dehogyis készülök halálra. Csakhogy operai pályámat téglákból raktam össze, de hátralévő életemet a kor szellemének és követelményeinek megfelelőn előregyártóit elemekből formálom.
— Hogyhogy?
— Szombat este főidőben kétmillió ember nézi meg a műsort. Ekkora közönséget évi ötven operai fellépéssel, harminc év alatt toborozhattunk össze. Amikor az ember úgy érzi, már nem tud versenyre kelni önmagával, más területen lép tovább.
— Hány műsorra való kérdést rejteget tarsolyában?
— Tíz műsorra való is akad. A kérdések sose fogynak ki.
— Tudjuk, töviről hegyire ismeri az operairodalmat.
— Ötvenhat főszerepet énekeltem. És szívesen bogarásztam ezekkel kapcsolatos minden felbukkanó adattal. De nemcsak a földrajz, hanem a történelem is izgat. Kérdezhetnénk a tévé képernyőjén történelmi vonatkozású kérdéseket is: mi történt abban a városban, ahol legelőször mutatták be az operát? Mi történt általában a világban, azon a napon?
— Mitől félt leginkább a színpadon?
— Háborúban születtem, háborúban éltem, mégis a puskagolyótól féltem a legjobban a színpadon. Egyszer az Anyeginben Svéd Sándor puskájának vaktöltésével megperzselte a hajamat. Ettől kezdve arra kértem partnereimet, még a kivégző osztagot is, hogy
a lövésnél ne rám célozzanak, hanem mellém, a nézőtéren ezt amúgy sem veszik észre. A színpadon a legváltozatosabb halálnemekkel végeztem életemet. Sőt: a Ránki Ember tragédiájában az Úr életre ítélt.
„Játsszunk tovább Udvardyval”
"A legjobb lazítás"
Felcsendül Réti József hangja szívbemarkolón, mert hiszen még mindig úgy érezzük, mintha itt volna közöttünk. „Utam muzsikával járom”: a Garabonciás diák dala, Lehár zenéje. Aztán Abody Béla egycsapásra otthonos légkört teremt. Baráti hangon konferálja UdvardyTibort, cirógatóan szól Tamási Eszterhez.
Mi ez, újabb rejtvényműsor? Udvardy elmagyarázza:
— Ha rejtvényeinket megfejtik, az operaszínpadokon át körülutazhatják a Földet. Van érvényes útlevelünk és vízumunk, de harminc percünkből most csak európai útra futja. Ha aztán a nézők úgy vélekednek, hogy szívesen utazgatnak velünk, akkor messzebbre is elkalandozhatunk, akár a Földet is elhagyhatjuk, kimerészkedhetünk az Űrbe, sőt az alvilágba is ...
A kérdések ezúttal mind földrajzi vonatkozásúak. Palló Imre jelenik meg a képernyőn, a Köpenyből énekel áriát gyönyörűen. Melyik városban játszódik a történés? Melyik folyó partján? Hősünk melyik városban vállalna munkát? Jó ez a játék, a kérdéseket nemcsak halljuk, hanem meg is elevenednek szemünk láttára. Köztük Windgassen Lohengrinja, Melis a Gianni Schicchiben. Csak Anja Siljáról mondtam volna le ezúttal szívesen: a Tosca igazán nem az ő szerepe. Olyannyira nem, hogy már- már elhomályosítja bennünk izgalmas Saloméját.
Akkor megpróbálom részletekben beírni
Kapcs. 152. sorszámhoz
Magyar Televízió,1970. november 20., 20.55 – 22.05 óra
"Felelj, ha tudsz!"
Művészeti vetélkedő.
Udvardy Tibor ötlete alapján a forgatókönyvet írta: Gál-György Sándor és Udvardy Tibor
A Film Színház Muzsikában jelent meg az alábbi interjú Udvardy Tiborral, akit televíziós vetélkedő-sorozatáról kérdezett Gách Mariann.
Úgy látszik, itt is probléma merül(t) fel ha egy hosszabb cikk bemásolásáról van/lesz szó?...
Dalos László: Az Udvardy-sztori – III. rész
/Film Színház Muzsika – 1979. október 20./
Volt egy idő az életünkben, amikor rengeteg történet kezdődött így: „Budán még dörögtek az ágyúk .."
Nos, 1945 januárjának végén Budán még csakugyan dörögtek az ágyúk. De Pest már élni kezdett a romok között.
Mentem a Körúton a hóban, leszaggatott villamosvezetékek között, kiégetten ásító kirakatok között, és valahol a Barcsay utcával szemközt, a páros oldalon, egy csaknem a föld színéig leomlott ház kapubejárata helyén, valamiféle vitrin összetört üvegdarabjai alatt, a piszkos hóban három átázott fényképet találok. Lám, ez Udvardy arca! Húszéves lehetett a tenorista, amikor a felvételek készültek. (A vitrin nyilván egy fotográfus reklámkirakata volt, amíg szét nem vetette a bombatalálat.) A fotókat zsebre tettem. Hátha találkozom még a tenoristával?! Hátha túlélte ő is?!
Azután elcsöndesedtek az ágyúk Budán is, az országban is, egész Európában is.
Most pedig, amikor Udvardy Tibor nagy dobozban rejtező, régi fényképei között együtt keresgélünk, örömmel akadok rá a sok szerepfotó között arra a háború megviselte, rozsdás hóléáztatta három portréra is! Ezek szerint hamarosan találkoztam Udvardy Tiborral, és átadhattam neki a törmelék, az üvegcserép közül „kimentett” arcképeket.
Mintha csak rímelni kívánnának a három privát portréra: három kép a Carmenból. Don José ezen is, azon is, amazon is ugyanaz: U. T., a spanyol cigánylány viszont három világhírű vendég, különböző esztendőkből: a szovjet Irina Arhipova, az olasz Giulietta Simionato, a román Zenaida Pally.
A spanyol kiskatona, a szerelmes tizedes, Udvardynak a Faust mellett másik reprezentatív francia szerepe.
Ez a sötét pillantású megszállott, a Pikk Dáma Hermannja — akinek ugyancsak kezünkbe akad a fotográfiája —1945 kora nyarán indítja az orosz figurák vonulatát. Ez is zaklatott lélek, a kártya segítségével megszerezhetőnek vélt pénz megszállottja.
— Egy Cavaradossit vagy Don Josét — mondja a művész — úgy énekel el az ember, hogy tele a világ „modellekkel". Sokan énekelték már előttünk. Én jó néhány olyan szereppel találkoztam, amelyeknek nem volt „modellje”. Már Zandonai Rómeója ezekhez tartozik, ilyen Peter Grimes is; az Anyegin Lenszkijéről sem volt közvetlen élményem, a Halka Jontek- jéröl, az Örvény című Suchoň -opera Andrásáról, a Katya Kabanovában játszott Tyihonról sem volt modellem. Meg kellett álmodni, meg kellett teremteni, a hangjegyekből életre kellett kelteni, akit még nem láttam, nem hallottam senkitől! Sőt, ezeknél még törekedtem is arra, hogy amíg nem találok rá magam az alakra, az esetleges lemezfölvételeket se hallgassam meg.
Georges Sebastian, a magyar származású karmester a Pikk Dámát vendégként vezényelni érkezett. Azt kérte, hogy teljes kosztümmel próbáljanak a művészek a zenekari próbán. Szezon vége, iszonyú a meleg, és bizony nem könnyű a vastag színpadi ruhákban. Nehezteltek is az énekesek a dirigensre, aki ilyen külön megpróbáltatásnak teszi ki őket. Udvardy például, miután a kártyaasztalon öngyilkosságot követ el, és holtan rogy össze, néhány keresetlen mondatot mond, a kánikulát és a karmesteri ötletet kommentálván. Georges Sebastian ekkor fölszól a színpadra:
— Udvardy kérem, Csajkovszkijban itt nincs semmi próza ...
Lenszkijt, az Anyegin tragikus sorsú költőjét is Puskin álmodta meg, akárcsak Hermannt. Udvardy Tibornak, úgy látszik, valami mély affinitása van a klasszikus orosz költővel; ennek is köszönhető, hogy a művész a Pikk Dáma után öt évvel az Anyegin tenorfőszerepében pályafutásának a Peter Grimes-szel egyenrangú remeklését hozta létre.
Azt mondja: Dombrovszkijnak, a rendezőnek köszönheti! Aki a legmagasabb szinten „tudta az anyagot”!
Svéd Sándor Anyeginje, Osváth Júlia Tatjánája, Székely Mihály Gremin hercege mellett— micsoda társaságban! — volt U. T. Lenszkij. És a kritikák, szinte kivétel nélkül, az első helyen említik a sorban! Íme, az egyik: „A fényes sikerű premier-szereposztásban Udvardy Tibort illeti első helyen dicséret. A szólam drámai akcentusait és a nevezetes Lenszkij- ária dallamíveinek megragadóan szép megszólaltatását egyaránt teljes értékű művészi tettként kell feljegyezni.”
„A legnagyobb színházi élmények egyike, amikor egy művésznek sikerül ennyire minden idegrezzenésével átadni magát a játszott személy kifejezésének, hogy teljesen eggyé olvad vele, és felszínre hozza minden jellegzetességet” — idézhetem egy másik bírálatból.
Suchoň professzornak, az Örvény című opera szlovák komponistájának magyar nyelvű levelét is őrzi: „Nagy örömmel értesültem, hogy szíves volt Örvény című operámban az András szerepet elvállalni. Ismerem kiváló és nagyszerű ének- és alakítóképességét. Ezért előre is örülök, hogy alkalmam lesz személyesen élvezni művészetét a bemutató alkalmából, amikor leutazom Budapestre, hogy személyesen is megköszönjem fáradozását. Szívélyes üdvözlettel: Eugen Suchoň.”
Az „orosz vonulathoz”tartozik még két herceg: a Hovanscsina Golicinja és a Borisz Godunov Sujszkija. (Ez a Sujszkij ismét Puskinnak köszönhető!)
— Apám lakatos volt — mondja U. T. —, a MÁV-Gépgyárban dolgozott, és az Acélhang Dalárdában tenort énekelt. Gyerekkoromban, még réges-régi Borisz Godunov-előadásokon az Acélhang kisegített az Operaháznak. Édesapám, emlékszem, mesélte, hogyan jelent meg dr. Székelyhidy Ferenc, a korszak ünnepelt tenoristája a forradalmi jelenetben—Dmitrijként — lóháton!
Őt, Udvardyt (mármint a fiút) a Borist alakító Székely Mihály kérte: vállalja el Sujszkijt.
A művész, igen sok későbbi előadás közül egy vendégjáték élményét említi most. Nicola Rossi Lemeni énekelte a cárt. Nagy kettős jelenetükben az olasz vendégbasszista játszani kezdett a kezében levő sálkendővel; összecsavarta (kötéllé?), a vita hevében Udvardy nyakába dobta, és fojtogatni kezdte vele ...
A fojtogatás nem végződött halállal. Sujszkij mindig életben marad. Holott hány halálnemmel is halt meg Udvardy Tibor a színpadon?
Ha a fojtogatásnál tartottunk, hát: A köpenyben, Henriként csakugyan megfojtják. (Nem összecsavart kendővel: csak amúgy két kézzel...) A Hunyadi Lászlóban lefejezik, a Toscában sortűzzel kivégzik, A walkürben Hunding dárdája oltja ki életét; a Trisztán és Izoldában kard párbaj okozza halálát, az Anyeginben pisztolypárbaj; a Salome Narrabothjaként tőrt döf keblébe, a Pikk Dámában főbe lövi magát, a Peter Grimesben tengerbe fullad, a Veronai szerelmesekben mérget csókol le holt Júliája ajkáról...
— A Nyugat lányában majdnem fölakasztottak, de nem sikerült: Minnie megmentett — teszi hozzá mosolyogva —, ezért tudtam mindezt elmondani… Egyébként a tenorista akkor hal meg, amikor nem hagyják többé meghalni... A tenorista elbúcsúzott. Beugrással kezdte, beugrással végezte… Az ember — új utakra indult ...
Annak idején nehezen tudott dönteni: a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezzék-e, vagy a Zeneművészeti Főiskolára. Végül a bontakozó énekes fölülkerekedett a bontakozó festőn.
Tájképek készülnek a keze nyomán, csendéletek. Nem titok: Udvardy Tibor egy idő óta kezébe vette a pasztellkrétát.. Egy-két képét annak idején elvitte a finom akvarellistához, Diósy Antalhoz, hogy megmutassa őket.
Valamelyik karácsony este kopognak Udvardynál. Nagyajtay Teréz, a kiváló kosztümtervező, Diósy Antal felesége áll az ajtóban, és nagy fadoboz pasztellt hoz, finom francia pasztellt, D. A. ajándékát az új pályatársnak.
Itt a nyitott ládikó: Udvardy Tibor azóta is ezzel a nagy művész küldötte pasztellal dolgozik.
A képek száma egyre nő. Megnézte őket egyszer a kiváló szobrászművész, Pátzay Pál mester, és ennyit mondott a tegnapi Hunyadi Lászlónak, Peter Grimes-nek, Lenszkijnek:
— Tiborkám, te így tovább énekelsz . . .
Dalos László: Az Udvardy-sztori – II. rész
/Film Színház Muzsika – 1979. október 13./
Ennek is már harmincnyolc éve. 1941 szeptemberének első vasárnapján föl- alá róttuk a Keleti pályaudvar peronját. Vonatra vártunk, ugyanarra a vonatra, amelynek a Mátra felől kellett érkeznie; ő is kijött valaki elé, én is. A vonat, persze, késett, sokat késett. Udvardy Tibor ismét hallatlanul elegáns volt, különösen a cipőjére irigykedtem, a lábbeli csau színű finom bőrére.
— Lohengrint tanulom — mondta. Majd Pataky Kálmánért lelkesedett. A nagyhírű magyar tenorista akkor éppen a Margitszigeten énekelte a Három a kislány Schubertjét. Olyasmit mondott Udvardy, hogy Gigliért sem adná oda Patakyt; a hangja: akár a folyékony arany.
Egyszóval Lohengrin. Udvardy és Wagner. A fiatal énekes már első évadjában találkozott a nagy mesterrel: Melot szerepét bízták rá a Trisztán és Izoldában. Melot fontos figura, ő ejti a halálos sebet Trisztánon. Viszonylag későn lép színre. Addigra talán már eléri a karmestert az első fáradtság-hullám.
Azon a nevezetes Trisztán-előadáson, úgy látszik, elérte. Sergio Failoni vezényelt, és mint mindig: partitúra nélkül. Melot belépése előtt többször ismétlődik egy motívum, Melot-nak csak közvetlenül a harmadik után kell megszólalnia. A karmester már az elsőnél beintett Udvardynak! A súgó azonban fölemelt ujjal figyelmeztette: még ne. A maestro másodszor is jelt adott a belépésre! Ám Udvardy még mindig nem szólalt meg, mert nem kellett. Ekkor Jancsin Ferenc, a hangversenymester a maga kottájából mutatta Failoninak: hol tartanak. És közben csakugyan be kellett lépni, Udvardy tehát énekelni kezdett — ezúttal beintés nélkül. Failoni egy pillanatra letette pálcáját, megtörölte homlokát, majd mind a két kezét fölemelve gratulált a fiatal tenoristának.
— Akkor loptam magam a szívébe — emlékszik vissza most U. T. — Egyszer, a Verdi-Requiemben elrontottam valamit, pedig kottából énekeltem! Failoni vezénylés közben mutatta: mi volt a hiba. Pedig akkor is fejből dirigált. És azután, ha olyan részhez érkeztünk, akár operában, akár koncertpódiumon, ahol korábban hibát ejtettem, az exponált hely előtt figyelmeztetően fölemelte a kezét. Vigyázott rám. Nehogy ismét elkövessem ugyanazt a hibát.
És mindjárt az első szezonban: még egy Wagner- szerep, a Tannhäuser Walther von de Vogelweidéje. Set Svanholm, a korszak ünnepelt Wagner-tenoristája jött Tannhäusert énekelni. Az utolsó percben érkezett, nem próbálhatott az együttessel, így csak a színpadon hallotta, hogyan szólal meg Walther alakítója. Fölkapta a fejét, odanézett, ahol Udvardy állt. Előadás után gratulált, és sokak füle hallatára így toldotta meg: „Minek kellek ide én, ha ilyen jövendőbeli Tannhäuserük van!”
— Ez persze amolyan kollegiális udvariasság volt, de azért igen jól esett — teszi hozzá U. T., amikor most fölidézzük a történetet.
A második évad is hozott Wagnert, A Rajna kincse Froh istenét. Abban az előadásban Závodszky Zoltán énekelte Logét, a tűzistent. A fiatal Froh egy öltözőben öltözött az idősebb pályatárssal. És föltűnt neki, hogy a már maszkos Závodszky egy széket tolva jár körben, egyre szaporábban! Miért? Loge jeles alakítója — a szó igazi értelmében — „bemelegített”, egész testét föl akarta hevíteni, hogy így robbanjon be a színpadra. (Az 1941-es emlék jó segítségére volt Udvardy Tibornak 1969- ben, amikor a maga kitűnő
Logéját formálta meg A Rajna kincse-fölújításon.)
Készülni készült tehát Lohengrinre, ám előbb mégis A walkür Siegmund- ját kellett megtanulnia. Szobapróbák folytak; a felújításra — ez 1942-ben történt — Max Hirzelt kérte és várta az Operaház, a világhírű német Wagner-tenor azonban nem tudott jönni, Udvardynak kellett beugornia! A főpróbán még kezében tartotta a kottát, úgy énekelt! Aztán nagy sajtó- és közönségsikerrel megvolt az első előadás.
Lohengrinre már csak a fölszabadulás után kerülhetett sor.
— Életem egyik legfélelmetesebb élménye volt — idézi föl U. T. a percet —, amikor Lohengrinként megérkeztem a hattyún, ezüst páncélban, földöntúli fényben. A nézőtéren, mintha vezényszóra, mindenki egyszerre emelte föl látcsövét: a lencsékben négyzetre emelve tükröződött vissza a színpad vakító képe, mint több száz szentjánosbogár, vagy mint a csillagos ég, csak nem olyan megnyugtatóan —, és a körülvevő félelmetes tömegben olyan egyedül éreztem magam, hogy féltem. És az első felvonás után? Soha akkora fáradtságot! Mintha három Cavaradossit énekeltem volna végig.
No lám, hosszú idő után egy olasz név! A Traviata Alfrédjét nemcsak megkapta már 1939 őszén, el is énekelte, még abban az első évadban. És bár ez az Alfréd is végigkísérte pályafutását (utolsó szezonjában is, beugrásként, elénekelte!), más Verdi-szereppel többé nem akadt össze! Puccinival annál inkább. A Turandot egyik minisztere után a Pillangókisasszony Yamadorija, majd Pinkertonja következett, A Nyugat lánya Ramerreze, a Tosca Cavaradossija, A köpeny Henrija.
A köpenyben volt az a nevezetes eset, hogy Sergio Failoni „találkozási helyeket” jelölt meg az opera verekedési jelenetében: úgy verekedhetett Henri és Marcel, a hajósgazda, hogy nem kellett ügyelniük az éneklés pontosságára. A maestro csupán azt kívánta, hogy a „találkozási ponton” csakugyan együtt legyenek ismét.
Mozart? Egyetlen Mozart-szerepet nem énekelt az Operaházban.
— Pályám, repertoárom nem aszerint alakult — mondja Udvardy Tibor —, hogy én mit szerettem volna énekelni, hanem aszerint, hogy a színháznak mire volt szüksége. Akadt olyan hét, amikor Faustot, Heródest és Alfrédot énekeltem. Pedig szinte kizárják egyik a másikát. Környei Béla hajdanában még azt vallotta: „Minden énekes annyit ér, amennyi kellemetlenséget okoz az igazgatójának.” Szerintem minden énekes annyit ér, ahány premiert bíznak rá.
Udvardy Tiborra bízták a fölszabadulást követő évek egyik legnagyobb sikerű premierjét: az ő címszereplésével aratott olyan emlékezetes sikert Britten operája, a Peter Grimes. Azt hiszem, nem is kell rákérdezni: ő maga is pályafutása egyik csúcspontjának tartja ezt az alakítást. (Van egy másik csúcspont is. Arról majd legközelebb.) Peter Grimes egy kis angol halászfaluban él; a gazdagság megszállottja. Hajszolja a pénzt, hogy imádottjához, Ellenhez, a falu tanítónőjéhez fölemelkedhessék. Peter Grimesnek gyanús körülmények között meghal a kisinasa. És nemsokára az új kisinast is holtan találják a tengerparton. Grimes alighanem „az ördöggel cimborál”. És Peter Grimesnek nincs más útja, csak a tenger; és elsüllyed vele a csónak.
Az angol énekbeszéd új hang volt akkor, modern az operaszínpadon. Udvardy nagyszerűen szólaltatta meg. Itt járt Edward Dent angol zenetudós, és minden általa addig látott Peter Grimesek közül a magyar művésznek adja a pálmát!
Milyen különös, hogy ezt a megszállott lelket (és olyan másfajta hisztérikust, mint a Salome Heródese) olyan döbbenetes színészi eszközökkel megalkotó énekes nem sokkal azelőtt — Siegmundjával egy évadban — még Rómeó volt!
Az egyik az operaműfaj több Rómeója közül: Zandonai dalművének — nálunk Veronai szerelmesek címmel játszották — ifjú veronai szerelmese, Romeo. Júliát Warga Lívia énekelte.
Riccardo Zandonai, olasz komponista még élt, amikor a Shakespeare-tragédiából írott operáját nálunk bemutatták.
— Oláh Gusztáv főrendezőnek támadt az az ötlete — emlékszik vissza U. T. —, hogy Júlia halálhírének vételekor pattanjak lóra, úgy induljak Mantovából Veronába. Azelőtt sosem lovagoltam, mégis — sikerült. Lovam ösztönösen jól eltájékozódott a színpadon, a díszletek között, nem ment neki semminek, nem döntött fel semmit.
Volt még egy ló azon a Veronai szerelmesek-előadáson, egy másik szereplő ült rajta. A ló áll szemközt a közönséggel, ám abban a pillanatban, amikor a rajta ülő énekes meg kell, hogy szólaljon, a derék állat — hátatfordít a karmesternek! A lovas belépése késik: nem látja a dirigens vezénylő pálcáját!
A maestro, Sergio Failoni, ekkor fölszól a színpadra:
— Tessék csak a lóra figyelni. Igen muzikális jószág. Mindig arra a zenére fordít nekem hátat, amikor önnek be kell lépnie…
(Folytatjuk)
Dalos László: Az Udvardy-sztori – I. rész
/Film Színház Muzsika – 1979. október 6.
"Ma negyven éve, 1939. október 6-án tanítási szünet volt. Reggel kilenckor elindultam tehát a harminckettes villamoson Pest felé, hogy B.-né kottaboltjába pénzt vigyek. A Boráros téren átszálltam a hatosra. Akkor még baloldalt közlekedtek a járművek. A hatos az Oktogon sarkán ugyanott állt meg, ahol most visszafelé úton a tizenkettes busz. Egyébként a tizenkettesnek is ugyanott volt a megállója, csak ellenkező irányban.
Így a villamosról, közvetlen megállás előtt, átpillanthattam az éppen mellettünk lassító autóbuszra, s látom, hogy széles karimájú, sötét kalapban, elegáns felöltőben, karcsúra összecsavart esernyővel a kezében leszállni készül az Operaház ifjú tenoristája, Udvardy Tibor.
Az Abbázia előtt mellészegődtem. Hivatkozási alap? Egy autogramgyűjtő gimnazistának nem kell sok. Talán két héttel azelőtt az Operaház kiskapujában lebzseltem, Udvardy Tibor a Hunyadi László zongorakivonatát lapozgatta, s hallhattam tőle: most kapta, hirtelenjében meg kell tanulja, mert október 6-án előadás lesz! A két „öreg” címszereplő külföldön rekedt, ki tudja, mikor érhetnek haza. Szeptember elején kezdődött a háború, Laczó István, az Operaház egyik Hunyadi Lászlója Dél- Amerikában vendégszerepelt, indult is hazafelé, csak hát a fegyverek fenyegette tengeren ki tudja, mikor érkezik hajója Genovába? Pilinszky Zsigmond, az Erkel-opera másik címszereplője is valahol külföldön van.
Udvardy Tibor elvállalta, hogy napok alatt megtanulja a szólamot.
(Harmincnégy évvel később, 1973-ban közvetlenül nyugdíjba vonulása előtt: Hunyadi László kis felújítás. Az előadás napján reggel, telefonálnak neki: ugorjon be este, mert mind a két új címszereplő beteg. Vállalta!)
És október 6-án délelőtt háromnegyed kilenckor együtt baktattunk az Operaház felé, az Andrássy útnak azon az oldalán, ahol a Párizsi Áruház állt.
— Sosem tudtam volna ezt ilyen gyorsan megemészteni — mondta élete első Hunyadi-előadásának délelőttjén Udvardy Tibor, miközben a Nagymező utca sarkához értünk —, ha nem énekelek annyit az Egyetemi Énekkarokban meg másutt.
Most, négy évtized múltán, amint fölidézzük a történetet, egyébre is emlékszik :
— Kőbányán jártam gimnáziumba. Sajó Sándor költő volt az igazgatónk. Kedvenc dalát, azt, hogy A Csap utcán végestelen végig, sokszor elénekeltette velem . Az énekkar tagjai zümmögőkórussal kísértek. Akkortájt ott, Kőbányán kezembe került egy zacskó. Gyümölcsöt, vagy mit csomagolhattak bele. Azt a staniclit régi kottából kitépett papírból ragasztották, egy Hunyadi László-zongorakivonat kiszakított lapjából. Rajta volt László első felvonásbeli áriája! Megtanultam akkor, gimnazista fejjel. Alighanem az a biztonság, ahogy a nehéz ária már a torkomban és a fejemben volt, segített az egész szerep gyors megtanulásában."
Udvardy Tibor 1939 júniusában végzett a Zeneakadémia operai tanszakán. A vizsgaeredmény első felében Canio áriáját, a Kacagj, Bajazzót énekelte, a második részben pedig a Bánk bán Hazám, hazám-ját. A magyar nagyurat természetesen bajusszal, szakállal. Egy műszaki a Bánk-ária után gratulált neki, és hozzátette:
— Magának csak attól a másik tenoristától van félnivalója, aki a Bajazzókat énekelte ...
Nem ismert rá a maszkos Udvardyra.
Ami egyébként legnépszerűbb nemzeti operánkat illeti, később, operaházi tagként Udvardy Tibor először Ottót énekelte benne, majd az Erkel című filmben Bánkot. (És Hunyadi Lászlót is!).
Ha már magyar műveket idézünk föl, említsük meg esetét a Psalmus Hungaricusszal. Udvardy Tibor még zeneakadémiai növendék, amikor dr. Székelyhidy Ferenc — bár nem az ő tanítványa — maga helyett az ifjú tenoristát ajánlja Kodály Zoltánnak a mű szólistájául. Kodály meg is hallgatja, el is fogadja. U. T. azonban, tisztelettel, megszólal:
— Még soha nem énekeltem szólót zenekari kísérettel. Csak akkor merem vállalni, ha három zenekari próbát kapok.
— Természetesen — mondja Kodály tanár úr —, három zenekari próbát kap.
A Kodály-hangverseny színhelye a Károlyi-kert. Az első zenekari próbát elmossa az eső. A másodikat elmossa az eső. A harmadikat is. A koncert napján gyönyörű az idő. Csak a Psalmus tenoristája nincs sehol! Félelmében szabályosan megszökött. Elképzelhető Kodály tanár úr haragja!
— Később megbocsátott — emlékszik vissza U. T. — Igaza volt magának . . . ” — mondta egyszer. — A Kodály-mű azután fontos pillanata lett az életemnek: amikor 1945 tavaszán ismét megnyílt az Operaház, én énekelhettem a Psalmus Hungaricust.
Kodály azt is szerette, ha Udvardy a Legény a Székelyfonóban. Ez a szerep is hamarosan, már az 1939—40-es évadban az övé lesz.
Magyar operák szerepei végigkísérik egész harmincöt éves pályafutását. Emlékezetes siker ezek között A garabonciás, amelyet Lehár Ferenc a háborús évek közepén komponált az Operaháznak, a Cigányszerelem egyes dallamainak fölhasználásával. A szabadságharcban játszódó operával a zeneszerző a maga mindig vállalt magyarsága mellett akart hitet tenni. A premiert Lehár vezényelte. Udvardy Tibor volt A garabonciás címszereplője. Sokszor fölhangzott azóta rádióban, hangversenyteremben, egyebütt a dal: „Utam muzsikálva járom ...”
Ez a mondat mintha Udvardy Tibor művészi programja volna.
Az 1848-as szabadságharcból egy korábbi nagy történelmi küzdelem
idejébe, a kuruckorba lép vissza az 1951-ben bemutatott Huszti kaland, Kadosa Pál és Szabolcsi Bence vígoperájának Farkas Tamásaként. Majd ismét előrefut egy évszázadot, és A kérők című Kisfaludy Károly-vígjáték operaváltozatában Gyuri ő, a sárospataki diák. Ezt a Polgár Tibor- vígoperát 1955 májusában mutatta be az Erkel Színház.
— Volt egy jelenet, amikor Udvardy Tibor, vagyis Gyuri női ruhában jelenik meg — idézi föl az előadás egyik pillanatát a vígopera szövegkönyvének írója, Kótzián Katalin —A krinolin a tenoristán olyan mérhetetlen jókedvet fakasztott a közönség között, akkora szívből jövő kacagást, amilyent én operai nézőtéren még nem tapasztaltam.
Igen, a humor is erős oldala a művésznek, nemcsak a líra.
És hogy milyen félelmetesen ellenszenves tudott lenni, mennyire gyűlöletes, azt következő magyar szerepe igazolja: a C’est a guerre-ben, Petrovics Emilnek Hubay Miklós egyfelvonásos drámájából írott operájában bizonyítja, 1962 tavaszán, Vizavi- ként. Ő a tolókocsihoz láncolt katonatiszt, aki „beteges kíváncsisággal, látcsövön figyeli a környező lakásokban lévő nőket.” (A minap írt Illés Endre egy ilyen távcsövesről, közölve a típus francia nevét: voyeur.)
Nyolc évvel később, 1970. december 4-én a legközelebbi új magyar szerep: Ránki György misztérium-operájának, Az ember tragédiájának Lucifere. (Ez Udvardy utolsó premierje.)
— Mindig nagyon szerettem Az ember tragédiáját, Madách Imre remekművét. — mondja U. T. — És gyakran gondoltam arra, milyen jó lenne elénekelni, ha a Tragédiából valaha operát írnak, Lucifert. Ám erre aligha kerülhet sor, hiszen „a tagadás ősi szellemét” nyilván basszbaritonra komponálják . . . így aztán kétszeres öröm ért, amikor megtudtam, hogy Ránki operájában Lucifer — tenorszerep, és hogy el is énekelhetem. Ha tőlem függne, ezt a művet rendszeresen az Operaház repertoárján tartanám, hiszen akik még nem jutottak el az eredeti alkotásig, az operaváltozattal könnyebben eljuthatnának hozzá.
... Egyszóval: ott megyünk, 1939. október 6-án délelőtt, az Operaház felé. Udvardy Tibor (talán hogy az esti bemutatkozás, a nagy beugrás, élete első operaházi fellépése előzetes feszültségét leplezze) arról beszél, milyen nagy nyári élménye volt, hogy a Margitszigeten Aureliano Pertile Caniója mellett Beppót, vagyis Arlecchinót énekelhette. Meg hogy már új szerepet is kapott: a Traviata Alfrédjét.
Este aztán a Hunyadi László karmestere, Berg Ottó — szigorú, tartózkodó művész, például nemigen tegeződött — előadás előtt, ismervén az előzményeket: a gyors tanulást, a minimális próbalehetőségeket, így szólt Udvardyhoz:
— Ma még maga „rángathat” engem. De legközelebb már szó sem lehet róla ...
Vagyis nem veszi a fiatal énekestől rossz néven, ha lassabb vagy gyorsabb az ő tempóinál; majd ő megy utána, kíséri.
U. T. elénekelte élete első Hunyadi Lászlóját. Hogyan? Berg Ottó karmester az előadás végeztével kezet nyújtott neki, és ennyit mondott:
— Szervusz. . .
(Folytatjuk) „
Bródy Tamás – Gombos László: Nílusparti randevú – Nászút-kettős (Petress Zsuzsa és Udvardy Tibor
Közreműködik az MRT szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1962. február 3. Kossuth rádió.
„- A legszebb volt az indulás, a bécsi repülőút, a schönbrunni kirándulás, a fiákeres út…/Nászút! Egy tündöklő délibáb! Nászút! Egy tündéri szép világ! Álom, mely valót ad! Vágyom nem csalódhat, várom, hogy valóban boldogság töltse el újra meg újra… /Nászút, te hajnali napsugár…”
(Az operett.network oldalára töltötték fel a dalbetétszámot)
Udvardy Tibor: Lehár Ferenc operett egyveleg
Részletek A víg özvegy, a Pacsirta, a Frasquita, a Kék mazur, a Cárevics, a Mosoly országa, és a Luxemburg grófja c. operettekből.
(Youtube - 23 perc)
A víg özvegy
„A szerelmetes szép hazám…Az orfeum tanyám, ott nem zavar hazám …”
„Minden vágyam súgom lágyan, csak szeress…”
Keringő
Pacsirta
„Hol pacsirta zeng, hol a kasza peng…/Kis Juliska, kis pacsirta, kis dalosmadár…”
Frasquita
„Kicsikém, ne tétovázz, szűk utcában kicsi ház, oly régóta vár, hogy jössz-e már?...”
Kék mazúr
„Fáj a szívem érted, dalom is oly bús,… úgy jönnél vissza már!... Jöjj, veled álmodok én!…kedves, jöjj, várlak már!”
Cárevics
Volga-dal : „Egyedül, egyedül, újra egyedül… A Volga vizénél őrszem áll... Nézz rám az égből, teremtő Atyám!...”
„Óh, de régen vártam én reád, végre-végre itt a boldogság…Hív a tenger, vár a fényes ég, és szívem tiéd…. /Jöjj már, a május…”
A mosoly országa
„Oly meghatott érzéssel nézek körül… Mosolygó nézés és jól nevelt arc, mögötte fájjon akármilyen harc…”
„Vágyom egy nő után…”
Luxemburg grófja
„Hogy ősöm volt gróf Luxemburg, a nagy tivornyák hőse, ezt eddig én nem sejtettem, most tettem szert az észre…/Hej, lirilirilári, ez mind csak lárifári, mert fenn az ernyő, nincsen kas, nincs sosem ebben egy garas…”
„Várj, vár, szép délibáb…”
Farsangi kórus-jelenet
Magyar Televízió,1970. november 20., 20.55 – 22.05 óra
"Felelj, ha tudsz!"
Művészeti vetélkedő.
Udvardy Tibor ötlete alapján a forgatókönyvet írta: Gál-György Sándor és Udvardy Tibor
Játékvezető: Bárány Frigyes
Közreműködik:
Antal Imre, Básti Lajos, Kálmán György, Kézdy György, Mányai Lajos, Radnay György, Simándy József, Udvardy Tibor, Újlaki László, valamint az Állami Bábszínház együttese
A zsűri: Baross Imre, Fasang Árpád, Gál-György Sándor, Mátrai-Betegh Béla,Pátzay Pál
Szerkesztő: Kármán György
Díszlettervező: Kocsis Mária
Jelmeztervező: Apostol Éva
Vezetőoperatőr: Kocsis Sándor
Rendező: Horváth Zoltán
„Az új típusú vetélkedő igyekszik felhasználni a tévé hasonló jellegű műsorainak legjobb hagyományait. Alapgondolata: hogyan ábrázolnak egy-egy témát a különböző művészeti ágak. A játék lényege tehát, hogy a versenyzőknek a zenén kívül más művészetekben is tájékozottaknak kell lenniük. A sorozat első adásának témája a bohóc lesz.” (Forrás: az RTV újság ajánló sorai voltak ezek.)
VIGILIA – 1977. októberi száma
NAGY MAGYAR ELŐADÓMŰVÉSZEK ÉS TEHETSÉGEK - UDVARDY TIBOR
A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat egyik rokonszenves sorozata viseli a "Nagy magyar előadóművészek" címet. Operai múltunk, félig-meddig jelenünk legnépszerűbb, legemlékezetesebb hangjai csendülnek fel e lemezeken, s a technika varázslata révén néhány percre ismét részesei lehetünk régi nagy sikereknek, nem fakuló előadói élményeknek. Ezúttal Udvardy Tibor idézi fel nagy sikereit. Hozzá hasonló énekes természetesen rendkívül nehéz helyzetben van, mikor legjelentősebb szerepeiből kell körülbelül egy órányi műsort összeválogatnia, hiszen Mozartot kivéve mindegyik stíluskörben otthon volt, Wagnertől Verdiig főszerepeket énekelhetett, s valamennyiben emlékezetes teljesítményt nyújtott. Sajnos nem hallhatjuk a lemezen talán legsikeresebb szerepét, annak részletét. Természetesen a Peter Grimesra gondolunk. Britten operáját I948-ban mutatta be Operaházunk, a főszerepben Udvardyval, aki élete legnagyobb alakítását nyújtotta a rendkívül összetett figura életre keltésében. Humoros villanásai éppúgy akadtak, mint tragikus pillanatai. Valóban dickensi figura Peter Grimes-é, s az angol humor éppúgy körüllengi, mint a sokat emlegetett kedvpusztító, komor albioni köd. Ugyancsak kitűnően állt helyt a mű 1958-as felújításán, melyen az első nagy siker részeseivel, Losonczy Györggyel, Maleczky Oszkárral, Palánkay Klárával és Németh Annával léphetett ismét a színpadra. Felejthetetlen együttes volt, felejthetetlen operai est, szerep és énekes ritka szerencsés találkozása. Nagy kár, hogy az életmű gazdag változatosságát többé-kevésbé híven érzékeltető lemezre ez az operatörténeti pillanat nem került fel. Puccinitól a Tosca Levéláriáját hallhatjuk, mi mást választhatna egy remek hangú, kitűnő színészi képességekkel megáldott, ráadásul világosan deklamáló tenorista? Volt azonban Udvardy Tibornak egy talán ennél is jelentősebb Puccini-sikere "A köpeny"- ben. Két évvel nagy sikerű operaházi bemutatkozása után énekelte egyik főszerepét a többi között Palló Imre és Walter Rózsi társaságában, Failoni vezényletével. Kár, hogy abban az időben még nem készültek magnetofon-felvételek. Szerencse, hogy sok más emlékezetes alakítását azért megőrizték a szalagok, s az utókor is tanúja lehet e valóban izgalmas pálya teljesítményeinek. (Hungaroton LPX 11822).
/R.L./
Adós vagyok még a Dankó Rádió mai adásnapján sugárzott operettműsora krónikájával.
Utolsó részéhez érkezett az Udvardy Tiborra emlékező egész heti műsorsorozat, melynek szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Ibolya mára is tartogatott „csemegéket” a rádióhallgatók számára:
Lehár Ferenc - Jenbach Béla - Heinz Reicher – Kulinyi Ernő: Cárevics (Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara, vezényel: Bródy Tamás) – Rádiófelvétel bemutatója: 1968.
Cárevics dala - Volga-dal (Udvardy Tibor)
„Egyedül, egyedül, újra egyedül… A Volga vizénél őrszem áll... /Nézz rám az égből, teremtő atyám!...” (a hét elején már elhangzott ez a dal, akkor az 1942-ben, 28 éves korában felvett stúdióelvételen énekelt Udvardy, maga Lehár dirigálta az Opera zenekarát!)
Cárevics dala (No.9.) (Udvardy Tibor)
„Óh, de régen vártam én reád, végre-végre itt a boldogság…Hív a tenger, vár a fényes ég, és szívem tiéd…. /Jöjj már, a május…”
Udvardy Tibor nóta felvételeiből is hallottunk párat.
Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa: Leányvásár
– nyitány (Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) - A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18., Kossuth Rádió
- Lucy és Tom kettőse, I. felv. (Németh Marika és Udvardy Tibor)
„Ha lennék egy lánykának édes, szerelmes babája, királynőnek tenném meg őt… /Ha jönne a lány, ki szeretne igazán…”
- Lucy és Tom kettőse, III. felv.(Németh Marika és Udvardy Tibor)
„Mondjad igazán, leszel-e babám, szerelmes párom.. / Vártalak ide én, szép tavasz idején…”
Poldini Ede: Farsangi lakodalom - Kálmán diák dala, I. felv. (Udvardy Tibor, km. a Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kerekes János)
„Jártam künn a zivatarba, szélbe,vészbe,hóba,fagyba, szerelemvágy a szívembe,nem fáztam kint a hidegbe.”
Kálmán Imre – J. Brammer – A. Grünwald – Kulinyi Ernő: Cirkuszhercegnő
A részletekben közreműködött
Házy Erzsébet, Kishegyi Árpád, Udvardy Tibor, valamint a Fővárosi Operettszínház Énekkara és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Bródy Tamás (1965 – Hungaroton)
- Mister X belépője (Udvardy Tibor)
„Trombita zeng és pereg a dob, lesi a nép az attrakciót…/ Hisz nem vagy te más csak rongyos komédiás…/ Máma itt, holnap ott - oly mindegy! Itt se jobb, ott se jobb - oly mindegy!...
- Fedora és Mister X kettőse, Fedora dala (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor)
„ Boldogságra vágyok én… Jöjj, te édes álomvarázs…””
- Nagyherceg és Mister X kettőse, kórussal (Kishegyi Árpád, Udvardy Tibor és az énekkar)
„Kislány, vigyázz, csókra szomjas a huszár, kislány, vigyázz, minden ablakot bezárj.”
Nagy Ibolya segítőtársa volt az emlékezésben egész héten Dr. Szomolányi Gy. István, fogorvos, diszkográfus, aki Udvardy Tiborról, pályájáról, szerepeiről adatokkal, továbbá énekművészete jellemzőiről is, sok érdekes tudnivalóval szolgált. A mai adásban is kitért nézetére, milyen nagy kár, hogy leszármazott híján nincs ki ápolja Udvardy művészi örökségét, hagyatékát; ugyanakkor szerencsére rengeteg rádió- és hanglemezfelvétel megörökítette Udvardy énekhangját, televíziós felvételeken is látható. Sajnos, nincs róla szóló könyv. Kevés cikk jelent meg róla 1981-es halála után. Szomolányi párhuzamot vont a Simándy-családdal, hogy milyen szerencse, náluk volt és van, aki ezzel a hagyatékkal törődni tudott és tud, a mai napig ápolják saját kincsüket…
Czigány György, zongoraművész, költő, szerkesztő, riporter 1975-ben riportot készített Udvardy Tiborral a rádióban, aki mintegy önvallomásban-számadásban visszatekint az életútjára, művészi pályájára. Az archív felvétel - melynek szerkesztője Boros Attila – első részét a pénteki emlékműsorban már bejátszotta Nagy Ibolya az adásban.
Udvardy Tibor:
„Tulajdonképpen legbüszkébb arra vagyok, hogy harmincöt éven keresztül az ország első színházában vezető tenorszerepeket énekeltem az utolsó pillanatig. Hunyadival kezdtem, Hunyadival fejeztem be. A történelmi okokból kétszer bezárt színházunk megnyitó előadásait, a Psalmus Hungaricust Kodály vezényletével, és a Hunyadi László címszerepét is, én énekeltem. Tudod ez színházamtól művészi, emberi és politikai elismerés is volt. Feladatom csak az volt, hogy ott és akkor szolgáljam a színházamat, amikor és ahol rám szükség van. Legutóbb, amerikai utam alkalmával meggyőződhettem arról, hogy csak a toppon lévő művészeket - de azok rendszerint nem operaiak - ismeri a világ, és a népszerűség is igen relatív. Többek között azért is éltem szívesen hazámban, lehetőségekről lemondva, mert többre becsültem embertársaim szeretetét. Nagyon megdöbbentett az, amikor kedves, világhírű tenorista barátom New Yorkban meghívott vacsorára magához és utána kérdezősködve nagy büszkén kérdeztem háza portásánál a nevét, aki viszont kínos keresés után tudta csak megmondani, hogy itt és hányadik emelet és hány szám alatt lakik. Tudod, sajnos, ez a tünet az utóbbi időkben átcsap mifelénk is, eléggé eldurvultak az emberi kapcsolatok, a formák és igen gyengül a népszerűség is. Kevesebb lesz az operát szeretők emberek tábora, és ez által kevesebb jut a megtiszteltetésből is ránk. De nézd, az is lehet, hogy mindent rosszul látok. Valahogy úgy vagyok, mint a jó Salamon Béla bácsi volt maszek revüigazgató korában, mikor revüje olyan jól ment, hogy a pincérei az asztalfoglalásból kitűnően megéltek, és Béla bácsi mégis változtatta a műsort, és amikor azok, akik nem kaptak jegyet, megkérdezik, miért teszi mind ezt, azt felelte, azért, mert a pincérek unják. Hát én azt kívánom színházamnak is, hogy olyan gazdag legyen, hogy akik elmentek, vagy akiket menésre késztettek, azoknak a hiányát ne érezze. Ez volna a kívánságom.
Főiskolai vizsgám után rögtön felvétetett az Opera. Azóta 38 szerepet énekeltem, első felléptem a Margitszigeten a Bajazzókban volt. Nagy erőpróbát jelentett a kis Arlecchino szerepe, mert partnerem, Pertile, minden idők egyik leghíresebb, nemzetközi értékű tenoristája volt. Fiatal énekes első fellépte, világhíresség mellett, és nem lett baj. Pertile nagy segítségemre volt. Ez a jó kollegialitás emléke kísért a pályámon. Kedvenc szerepeim az Anyegin, Carmen, Tosca, Bajazzók. Szeretek kirándulni az operett területére is. Szériában énekeltem A víg özvegyet, Szigeten a Varázskeringőt, A mosoly országot. Szívesen énekeltem Lehár műveit, annál is inkább, mert meleg barátság fűzött Lehár Ferenchez.. Játszottam az Erkel című filmben Bánk bánt, Hunyadit, tetszett a közönségnek. Ez az életem tartalma. Szeretem az embereket. Művészi játékomban és énekemben igyekszem szépet, a a művészit, a valóságot, az embert adni. Szeretném, ha mikrofonbarátságunk, levelezésünk szorosabb lenne. Búcsúzóul eléneklek egy áriát a Gyöngyhalászokból.” ( „A hangját egyre hallom…”)
Bizet operájából, Nadir románcának felvételével, Udvardy Tibor énekhangjával, búcsúztunk el a nagyszerű tenoristától.
Remélem, nem végleg, hiszen a Túl az Óperencián műsora eddig is folyamatosan műsorán tartotta Udvardy operettszerepeinek hangfelvételét, melyből bőven tud és fog meríteni a továbbiakban is, újra és újra!
Köszönetem fejezem ki Nagy Ibolyának az Udvardy Tibor-emlékhét szerkesztéséért!
Udvardy Tibor-emlékhetet tart a Dankó Rádió operettműsora, a „Túl az Óperencián”.
A szerkesztő – műsorvezető Nagy Ibolya társa ma is dr. Szomolányi Gy. István fogorvos, diszkográfus volt, aki a rádió mikrofonja előtt igyekszik Udvardy Tibor operaénekesi pályáját és korát - színpadi partnereit is – megidézni; a művész személyiségét opera- és operettszerepein, a rádió- és hanglemezfelvételein keresztül, és kapcsolódó anekdoták , kis színes történetek felelevenítésével közelebb hozni a rádióhallgatókhoz.
Így például megint szóba került Udvardy Tibor tragikusan korán elhunyt művésztársa, egyben mennyasszonya, Tamás Ilonka koloratúrszoprán (korábban már férjnél volt: Hámory Imre operaénekestől aztán elvált), aki mindössze 29 évesen távozott el (1913-1943) és megtudhattuk, Udvardy 1981-ben bekövetkezett elhunytáig hordta a szeretett nőtől kapott jegygyűrűt!...
"Tamás Ilonka halálához."
A M. Kir. Operaház az alábbi gyászjelentést adta ki:
A Magyar királyi Operaház igazgatósága mély fájdalommal jelenti, hogy Tamás Ilonka, a M. Kir. Operaház magánénekesnője f. hó 18-án hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogultat szombaton, 1943. március 2o-án délután 3 órakor a római katolikus egyház szertartásával a Kerepesi temetőben /X. Fiumei út/ a Székesfőváros által adományozott díszsírhelyen helyezzük örök nyugalomra. Tamás Ilonka egyike volt a legszebb reménységeinknek, emlékét elköltözött kiválóságaink sorában el nem múló kegyelettel fogjuk megőrizni.
/MTI, 1943. március 18./
Ardelao fórumtársunk "A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei" topicba a 246. sorszám alatt írta be a Népszava cikkét - 1943.03.19.:
„MEGHALT TAMÁS ILONKA. Az Operaház egyik fiatal és tehetséges tagja volt, akin két esztendővel ezelőtt súlyos veseoperációt hajtottak végre. A műtét és a pihenés után jobban lett és már újra a fellépés terveivel foglalkozott, amikor hirtelen ismét megbetegedett. Azóta fel sem kelt. Tamás Ilonka 1938-ban került az Operaházhoz, mint a Zeneművészeti Főiskola kitűnően végzett növendéke. Nagy sikere volt a „Falstaff-ban, a „Fidelio"-ban, a „Traviatá”-ban, a „Turandot"-ban és a „Don Juan"-ban. Halálhírét osztatlan részvéttel fogadta nemcsak a művészvilág, hanem a közönség is.”
Tamás Ilonka énekhangját most egy stúdiófelvételről Kacsóh Pongrác János vitézéből afrancia királykisasszony dalában hallhattuk: „Ó, csak ne volnék gyönge leányka”
A további zenéket is említem, melyek Udvardy Tibor felvételeiről szólaltak meg az adásban:
.Buday Dénes- Szilágyi László: „Nem tudok hinni magának”
A Csárdás c. operett részlete. Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel Behár György /Qualiton SLPX 16577/
Pjotr Iljics Csajkovszkij: Anyegin - Lenszkij áriája, II. felv. (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kórodi András)
„Hová, hová tűnt el a tavasz napja? Ki mondja meg, hogy merre szállt? Sorsunkat sűrű fátyol rejti, nem láthat által azon senki…”
Zerkovitz Béla-dalok (Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András)
- „Hulló falevél, sárgult falevél”
- „Van a Bajza utca sarkán egy kis palota" (a duettben Udvardy partnere, Petress Zsuzsa)
- „Szeretnék úgy szeretnék sírni”:- Bánatos szemű poéta, apró dalocskát ír, az arca fonnyadó sápadt, úgy látszik, titokban sír.../Sokszor úgy szeretnék sírni, magam sem tudom miért...
- Lehár Ferenc: A mosoly országa (Km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Rubányi Vilmos) – az operett keresztmetszetének rádiós bemutatója: 1957. március 14., Kossuth adó 19:10
- Szucsong dala, II. felv.: „Vágyom egy nő után”
- Szerelmi kettős, II. felv. (km. Osváth Júlia): „Lótuszvirág! Érted élek csupán! Senki másért! Szív, hogyan tudsz így tele lenni, mondd? Hogyan fér beléd, ennyi vágy és tűz. És ennyi láz?”
- Az adás zárásául a Kék Duna keringő dallamai csendültek fel az ÁHZ előadásában, Ferencsik János vezényletével.
A délelőtti műsort a Dankó Rádióban újra meghallgathatjuk délután hat órától.
A Dankó Rádióban hallható Udvardy Tibor-emlékhét mai adásának szerkesztett összeállítása Nagy Ibolya részéről egyben fejet hajtás volt az 1848/49-es szabadságharcunk leverését követő megtorlás áldozatainak, az Aradon és Pesten 1849. október 6-án kivégzett 13 tábornok és első alkotmányos miniszterelnökünk, gróf Battyány Lajos vértanúk emléke előtt.
Czigány György, zongoraművész, költő, szerkesztő, riporter az egyik rádiós műsorában portrét készített vendégéről, Udvardy Tiborról. Ez az interjú 1975-ben készült a rádió stúdiójában.
Erről az archív hangfelvételről több részletet játszik be az Udvardy-emlékműsor hét végi adásaiban a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya.
Czigány György (Cz.Gy.):
"Kedves hallgatóink, mint hallják, műsorunk nyitánya, a Hunyadi-nyitány. Vendégünk első választása ez. Mielőtt azonban elhangzana, miért? hadd mondjam el, hogy Udvardy Tibor pályafutását nagyjából magam is végig követhettem. Talán azért nem egészen az elejétől, mert úgy tudom, hogy 1939-ben kezdődött operai pályafutása, akkor én talán nyolc éves voltam, és hát nem igen jártam még operába, legfeljebb rádióközvetítésből hallhattam a hangját. Éppen ezért nagyon kíváncsiak vagyunk ezekre a kezdeti időkre is, ahogy az ilyen kalandozásban az ember szeret a régmúltnál indulni, a régmúltat föleleveníteni, tudva azt, hogy az élethez is meg az operaénekesi pályához is, a tehetségen kívül nagyon sok mindenre szükség van. Hát mi mindenre?
Udvardy Tibor (U.T.):
Hát, kérlek, úgy ahogy mondod, a szerencse elengedhetetlenül kötelező. S ahogy említetted, 1939. október 3-án Márkus László, az Opera akkori legendás igazgatója azzal hivatott magához, hogy október 6-án minden körülmények között a Hunyadi Lászlónak kell felhangzania. A színháznak akkor két Hunyadija volt: Laczó István és Pilinszky Zsigmond, de mind a kettő külföldön tartózkodott és nem tudtak hazaérkezni a kitűzött dátumra. Márkus a darabot vezénylő karmesterrel, Berg Ottóval átbeszélte a problémát, és aki úgy informálta, hogy én képes volnék három nap alatt megtanulni a szerepet. Habár én szabódtam, és féltem, érthető okokból, hisz életem első fellépését rögtön címszerepben, és csak három nap állt rendelkezésemre, nem fogadhattam azonnal el. Halasztást kértem reggelig, mert ez számomra tragikus is lehetett volna. Válaszomat az igazgatóm nagyon szimpatikusnak találta és azt mondta, hogy ezzel bizalmát máris elnyertem. No de hát most jön az a bizonyos szerencse! Gyerekkoromban édesanyám gyümölcsöt vett, melyet kottapapírból ragasztott zacskóban árultak.
Cz. Gy.: Ezt nem is tudtam, hogy ilyen szokás is volt…
U.T.: Akkoriban ez így volt.
Cz. Gy. : De ez nem zenepropaganda… ez véletlen…
U.T.: Persze, ez papírhiány … A zacskóimon Hunyadi László nagy áriája volt. A zacskót akkor precízen megtanultam, és ezzel az opera egyik legexponáltabb részét már magaménak tudhattam. E szerepet éjjel-nappal tanulva másnap a karmesternek elénekeltem, majd a jóváhagyása után az előadást elvállaltam. Tudod, az amúgy is igen hosszú nyitány olyan hosszúnak tűnt, hogy számomra még most is tart, de legalábbis minden október 6-án este hét óra öt perckor csak erre tudok gondolni. A mellettem álló ügyelő, drága jó, kedves Gyuri bácsi elkezdett kiabálni: Hunyadi, Hunyadi, Hunyadi! Jelenés! És én ott álltam mellette szótlanul, nem tudtam, hogy én vagyok és csak azt vártam, hogy mikor kiabálják már, hogy: Udvardy, Udvardy, Udvardy!..."
Felcsendültek Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának részletei a Magyar Rádió stúdiófelvételéről (először 1959. március 31-én, a Kossuth rádióban hangzott el az opera 19.00 - 22.00 óra között.):
- Hunyadi László áriája az I. felvonásból (Udvardy Tibor)
„Van végre néhány nyugodt pillanat…/Ó szállj hozzám, ég angyala”
- Az I. felvonás fináléja – „Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály” (Külkey László, Udvardy Tibor, a Magyar Rádió Énekkarának Férfikara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Komor Vilmos)
- A III. felvonás zárójelenete - „Magyarok, halljátok búcsúmat: én ártatlan vagyok!…”(Takács Paula, Udvardy Tibor, Pálffy Endre, Losonczy György, Magyar Rádió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Komor Vilmos)
Kacsóh Pongrác Rákóczi című történelmi daljátékából következtek részletek.
A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00
Szövegkönyv: Bakonyi Károly (alapötlet és dialógusok), Endrődi Sándor, Pásztor Árpád (dialógusok) és Sassy Csaba (versek).
Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília, Vezényel: Kerekes János)
Zenei rendező: Ruitner Sándor
Rendező: László Endre
A szereposztásból csak azokat nevesítem, akik a most megszólalt részletekben énekben és prózában is hallhatóak voltak:
II. Rákóczi Ferenc – Udvardy Tibor
Andris, tárogatós hadnagy – Palcsó Sándor
Katica – Andor Éva
Kuczug Balázs – Palócz László
Bodinyi, Rákóczi nevelője – Horváth Jenő
Bercsényi Miklós – Ujlaky Gábor
Galgóczi Imre, jobbágy – Ambrus András
Esze Tamás – Zenthe Ferenc
Andris apja – Márkus Ferenc
Gránátos Mihály – Rajz János
Wratislaw gróf, császári követ – Horváth Tivadar
Tiszt Rákóczi seregéből – Turgonyi Pál
Inas a hercegnőnél – Dózsa István
I. hang – Zoltai Miklós
II. hang – Szoó György
A daljáték bejátszott részletei között az operaénekesek prózában mondott dialógusai is helyet kaptak, a fenti szereplők mindegyike hallható volt az adásban elhangzott jelenetekben.
- Persze felcsendült a daljáték legismertebb dala is, Udvardy Tibor előadásában, a Rákóczi megtérése: „Szívemben csendül egy nóta még…”
- Kuczug Balázs dala az I. felvonásból Palócz László tolmácsolásában: „Adj egy csókot édes lelkem, gyöngyvirágom, adj egy csókot kicsi piros rózsaszálom, legédesebb te vagy ezen a világon…”
- Rákóczi várása a táborban, tárogató jelzi Rákóczi és híveinek érkezését (próza + tárogató hangjai)
- A labancok támadása előtti készülődés a táborban (próza)
- Kuczug Balázs dala, II. felv. (Palócz László): „Csillagos az ég, az éj csöndes, jöjj ki, galambom, senki sem lát…”
- Jelenet, Katica és Andris dala, kuruckar: „Ne bántsátok, ő a legnagyobb vitéz!…/Összebújunk csöndesen, míg a labanc elmegyen… /Kuczug Balázs olyan vitéz, aki mindig előrenéz../”…Kocsmárosné haragjában elájul… Dunán túl, Dunán túl…” No.9. (Andor Éva, Palcsó Sándor, Palócz László, a férfikar)
- Rákóczi búcsúja (Udvardy Tibor)
A felvételen a színészek mellett, a felsorolt dalbetéteket éneklő operaénekesek is a saját hangjukon szólalnak meg a jeleneteket bevezető dialógusokban!
Huszka Jenő: Szabadság, szerelem
Háy Gyula (dialógusok) és Fischer Sándor (versek) librettója Jókai Mór Politikai divatok című, 1864-ben megjelent regénye nyomán készült.
Most az adásban két részletet hallhattunk a „regényes daljátékból” – (a rádiófelvételt 1955. május 10-én hallhattuk először a Kossuth Rádióban.)
- Lévay Béla a hadszíntérre indulásakor a megzenésített Petőfi-verset szólaltatja meg: „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom az életet, szabadságért föláldozom szerelmemet.” (Hadics László, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Várady László)
- Melchior dala: „Társtalanul járogat az orvos,…/Doktor úr, doktor úr, itt bent valami fáj…” (Csákányi László)
A „Túl az Óperencián” délelőtt elhangzott adását 18 és 19 óra között újra meghallgathatjuk a Dankó Rádió elérhetőségein.
Délelőtt a Dankó Rádióban folytatódott a kiváló tenoristára, Udvardy Tiborra emlékező heti műsorsorozat („Túl az Óperencián”)
Buday Dénes - Füredy Imre dalát énekelte Udvardy Tibor: „ Orgonavirág, orgonavirág, gyógyítsd meg a lelkemet”
A műsorba vendégként meghívott Dr. Szomolányi Gy. István Udvardy Tibor pályája ismertetésén és operaszerepein túl szólt az énekesnek a rádióban és hanglemezre is felvett sok-sok operettfelvételéről, Lehár Ferenccel való kapcsolatáról is: a zeneszerző rajongott Udvardyért, a művészetéért, többször dirigálta is az Operaház előadásain (A mosoly országa; Garabonciás…)
Egy archív felvételről Lehár Ferenc Cárevics című operettjéből a Volga-dal hangzott el a műsorban. Az idők folyamán Udvardy több rádió- és lemezfelvételen énekelte el ezt a híres áriát. Most egy különleges értékű, archív felvételről szólaltak meg Lehár csodálatos dallamai: a 28 éves Udvardy Tibor énekét a Magyar Állami Operaház zenekara kíséri: az 1942-ben készült stúdiófelvételen maga a komponista, Lehár Ferenc vezényel. (A magyar dalszöveg: Kulinyi Ernő)
- „Egyedül, újra egyedül…/A Volga vizénél őrszem áll…/Nézz rám az égből, teremtő Atyám…”
Lehár Ferenc: Luxemburg grófja (magyar dalszöveg: Gábor Andor)
- Nyitókórus, farsangi jelenet és René belépője: ” Farsang van, itt a karnevál -- „Szép igazán, barátim, ez a rajongás személyemért… Hogy ősöm volt ama Luxemburg, a nagy tivornyák hőse…./ Hej, lirilirilári, ez mind csak lárifári, fenn az ernyő, nincsen kas…” (Udvardy Tibor, km. az MRT Énekkara)
- A II. felvonás fináléja (Sándor Judit, Zentay Anna, Melis György, Palcsó Sándor, Udvardy Tibor, az MRT énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András) a Rádió új stúdiófelvételének a bemutatója: 1966. február 26., Kossuth Rádió, 20.25 - 22.00
Puccini: Pillangókisasszony – Szerelmi kettős - az I. felvonás zárójelenete (Szecsődi Irén, Udvardy Tibor, km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vaszy Viktor ) – 1954-es stúdiófelvételről
Bródy Tamás – Gombos László: Nílusparti randevú – Nászút-kettős (Petress Zsuzsa és Udvardy Tibor, az MRT szimfonikus zenekarát Bródy Tamás vezényli) „Nászút, te hajnali napsugár…” A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1962. február 3. Kossuth rádió.
Dr. Szomolányi Gy. István az adásban kitért arra is, hogy Udvardy miért maradt itthon, hiszen külföldön többször is énekelt, Amerikában is megfordult…
Udvardy Tibor példaképére, Pataky Kálmán tenoristánkra meg külön emlékezett a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, aki felhívta a rádióhallgatók figyelmét a televízió hétvégi adásaira:
(„A hősies tenor” - Pataky Kálmán) – Duna World, 14.50 – 15.30; M5 csatornán: 17.25-18.05; éjjel: 2.30-3.00
Kálmán Imre: Ördöglovas „ Suhan a szél, elkerül az álom…./ Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszony…” (Pataky Kálmán magyar nyelvű felvétele)
A délelőtti adás végén Offenbach Egy éj lámpafénynél c. operettjének a bevezető zenéje csendült fel (a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Fischer Sándor vezényelte) – itt megjegyzem, Nagy Ibolya , nyilván tévedésből ,a „Három a kislány” (Schubert-Berté daljáték) címet és közreműködőként az Állami Hangversenyzenekart konferálta be.
A "Túl az Óperencián" operettműsorát hat órától ismét sugározza a Dankó Rádió!
A szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya, a Dankó Rádió Udvardy Tiborra emlékező mai műsorában („Túl az Óperencián) részletet olvasott fel egy 1962-ben megjelent cikkből, melyet Kellér Andor írt az Esti Hírlapban. Címe: Udvardy, a tenorista. A rádióban elhangzott szöveget teljes terjedelmében kiírtam, idemásolom:
„A közönség egyszerűsítő képzeletében a tenorista háziak aggódó tekintetétől kísérve bebugyolált nyakkal ül otthon, vigyáz a hangjára. A mi Udvardy Tiborunk ezzel szemben nagy sétáló. Járkálás közben memorizál, készülődik az előadásra. Útjain megáll ismerőseivel egy kis traccsra, és szívesen elmondja, miért is romlott el az előző heti totószelvénye. A római szenátor külsejű Udvardy a legpestibb jelenség talán valamennyiünk közül, akik itt tapossuk városunk kövezetét. De Budapesttel is úgy van, mint a művészetével. Nem beszél róla. Szemérmes, gátlásos. Holott hosszú pályája alatt rengetegszer telepedhetett volna át külföldre. Fiatalon már nagy sikere volt Amerikában, de hazajött, nem ragadt meg sehol. Hozta haza imádott városa, a magyar szó és mindenekelőtt az édesanyja. Persze erről sem beszél a tenorista, aki mindig társaságban ül, de végtelenül magányos. Aki harsányan nevet a vicceken, pedig alapjában véve szomorú ember. Miért szomorú? Nyilván, mert rabja művészetének, s rabja a féltett hangjának, ezért kell fegyelmezetten élnie, kilengés és passziók nélkül. Egyszer összeszámolta, hányféle módon hal meg az Operaház színpadán:
mint Cavaradossit agyonlövik, mint Rómeót csókkal mérgezik, Lenszkij szerepében párbajban hal meg, mint Narraboth megszemélyesítője a Saloméban, agyonszúrja önmagát, a Hunyadi Lászlóban lefejezik, a Trisztánban kardtól pusztul, mint Siegmundot lándzsával döfik át, a Köpenyben megfojtják, még szerencse, hogy a Nyugat lányában fel akarják akasztani - de megmenekül.
A tenorista – mosolyog Udvardy – akkor hal meg, ha nem hagyják többször meghalni. Kavargathatja nyugodtan a kávéját délután az az ember, aki este meghal a színpadon? Nehéz - feleli. Az én hivatásom akkor is trombózisveszélyes, ha folyton sínre teszik az embert, ha minden akadályt elhárítanak az útjából. A nagy szerepekbe való beleélés, a mások bőrébe bújás, nyomot hagy. Az érzések mesterséges előállítása, az átélés, áldozatot követel. Ezért roppannak meg a tenoristák, ezért megy tönkre a szívük, az idegzetük. És a félelmek: a hurut, a kondíciótartás, a koncentrálás. Előadás után reggelig forgolódik az ágyában, nem tud elaludni, főleg olyan felhevítő szerepek után, mint amilyen a Heródes, a Cavaradossi vagy a Canio. Ilyenkor az altató sem használ. Pályája tanulságát így fogalmazza meg. A tenorista öttusázó. Öt kellék szükséges hozzá: hang, muzikalitás, színészi képesség, külső és szerencse. Ha mind az öt megvan, az illető: világmárka.”
Az Udvardy Tibor-emlékhét mai adásnapján a Dankó Rádió operettműsorában Szomolány Gy. István fogorvos, diszkográfus folytatta a tenorista színpadi szerepeinek ismertetésével:
Erkel Hunyadi Lászlója, a Traviata Alfrédje, a Bajazzók Caniója, a Peter Grimes címszerepe, a Carmen Don Joséja, Pikk dáma Hermannja, A víg özvegy Danilója, a Három a kislány Schubertje,A denevér Eisensteinje vagy A cigánybáró Barinkayja mellett következtek a további sikerek: még a pálya elejéről Melot a Trisztán és Izoldában, Walter a Tannhäuserben, Ottó a Bánk bánban, a későbbiekben érkezett a Faust címszerepe, Lenszkij az Anyeginben, Sujszkij a Borisz Godunovban, Siegmund a Walkürben, Cavaradossi a Toscában, Loge A Rajna kincsében, Pinkerton a Pillangókisasszonyban, András az Örvényben, Jani a Pomádé királyban, Jontek a Halkában, Heródes a Saloméban, Henri A köpenyben, Vizavi a C’ est la guerre-ben, Ramerrez a Nyugat lányában stb. Az utolsó szerepe volt Lucifer Ránki György Az ember tragédiája c. operájában, melynek ősbemutatója 1970-ben volt az Operaházban.
Szomolányi kitért Lehár és Udvardy kapcsolatára is: a Garabonciás ősbemutatóján Udvardy énekelte Józsit, a premieren az Operaházban maga Lehár vezényelt! Lehárra kitérve még megemlítette szokását: szerette a premier-darabjait azonnal lemezre venni (amikor a technika ezt már lehetővé tette), így volt ez a Giudittájával is, melynek a bécsi Operában volt az ősbemutatója, Richard Tauber énekelte a tenor szerepet, partnere a címszerepben pedig Jarmila Novotná lépett fel.
Ennek zenei illusztrálására szólalt meg egy archív felvételről Giuditta dala: „Meine Lippen, sie küssen so heiss” - Jarmila Novotná énekel, a Wiener Philharmoniker élén maga Lehár dirigál – (1934-es stúdiófelvételen).
Lehár Ferenc – Zágon István – Dalos László: A kék mazúr – részletek (1965. augusztus 20., Kossuth Rádió 14.05 – 15.15; az új Lehár-felvételek között a másik bemutató a Frasquita részletei voltak)
Km.: Koltay Valéria, Németh Marika, Rátonyi Róbert, Udvardy Tibor, valamint az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás.
- Közzene és dal (Udvardy Tibor):
„Fáj a szívem érted, dalom is oly bús,… úgy jönnél vissza már!... Jöjj, veled álmodok én!…kedves, jöjj, várlak már!”
- Blanka és Julian kettőse (Németh Marika és Udvardy Tibor, km. énekkar):
„ Zeng a tündér, kék mazúr, ellenállhatatlanul. Csak te leszel a párom, így való lesz az álom, járod mással is a táncot. Nem baj, én csak terád várok! Csak velem járod egyszer még, ha rám nevet az ég, járd együtt velem újra még, talán rám nevet az ég …/- És hogyha a szívünk ellenáll….- a kék mazúr hátra van még… /- Ezt a régi táncot egy lánnyal táncoljuk már…”
- Gretl és Muki vidám kettőse (Koltay Valéria és Rátonyi Róbert) :
„- I. vers: Férjül veszlek, kicsi violám, beköti a fejedet a lány. Neki senki nem kell, csakis ez az ember, te leszel a párocskám! /- Miért pont én rám esik ez a kegy, minek vagyok magam ez az egy? Nem is puszta frázis, akad olyan fázis, ki szívesen férjül megy. /- Bánom én, hogy mennyi van: száz vagy százezer, te kedves kicsi uram, te uram leszel, tralla-lalla-lallala, te kedves kicsi uram, te uram leszel!
Refrén: - Hölgyem, én édes hölgyem – Mondj le a nászról szépen bölcsen – A józan szíven nem fog a hymem – A férfi nem kell neki semmi rózsaláng – Szívem, oly nagyon vártam rád, nekem kell a házasság! – Bármi tervet forral, szépem, én velem könnyen el nem bánsz! ---„
A szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya elmondta az adásban azt a tragikus eseményt, amiről a neten, a Caruso blogban is olvashatunk:
„A jó kiállású művész mindig is a hölgyek bálványának számított. Ifjú korát egy tragikusan végződő szerelem árnyékolta be. Tamás Ilonka, a szépséges koloratúrszoprán a tenorista menyasszonya volt, amikor 1943-ban mindössze harminc évesen váratlanul elhunyt. („Egy egyenes derekú úr – Udvardy Tibor születésének centenáriumára” - 2014.09.08. 11:42 caruso_blog.hu)
Tamás Ilonka és Udvardy Tibor előadásában egy közös archív felvételükről felcsendült a szerelmi kettős Buttykay Ákos – Földes Imre Ezüstsirály című operettjéből:
„ …Indulj velem, a tenger harsonázik, csábító dallal orgonákat ír, itt benn a szívben minden sötétben ázik…Jöjj velem, indulj velem, gyönyörben a veszély /- Hová, hová, hová, hová? - a boldogság szent szigetére! - Hová, hová, hová, hová? - a csókok csodaligetébe! - Hová, hová, hová, hová? - a mámoros hajnal elébe! – Hova szívünk áldott vágya vonz, odamegyünk tündérszárnyakon!…”
Ezt követően Nagy Ibolya felolvasott egy 1962-ben megjelent cikket, melyet Kellér Andor írta az Esti Hírlapban: „Udvardy a tenorista” - ezt az elhangzott szöveget teljes terjedelmében kiírtam, be fogom másolni a topicba.
Kálmán Imre - Kulinyi Ernő: A bajadér - az operett keresztmetszetének rádiós felvételéről hangzottak fel még részletek a mai emlékműsorban: 1962. augusztus 8-án sugározta először a Kossuth Rádió, 20.20 - 21.10 óra között ezt a stúdiófelvételt, melyen Vámos Ágnes Odette, a bajadér, Udvardy Tibor pedig Radjami herceg szólamát énekelte. A Magyar Rádió és Televízió Énekkarát és Szimfonikus zenekarát Bródy Tamás vezényelte.
- Radjami dala (Udvardy Tibor):
„Szerelmes álmaimban látlak én! Én bajadérem, szép bajadérem, szegény Radjami, bús lesz a sorsod, érzem! / Éj borong a földön, ég és csend , kis farsangi lantom rajtam peng, rajta, bajdérem, lengd be hófehéren, holdsugár gyenge rózsaszálon légy a szende párom, édes szerelemről beszélj!/Óh, bajadérem , kit a szívem imád! Óh, bajadérem, megöl érted a vágy, magányom éjjelén, szívemnek drága napsugára csak te légy! .... Ó bajadérom, táncolj még!”
- Odette és Radjami kettőse (Vámos Ágnes, Udvardy Tibor) "Hajlik ide, hajlik oda… /a Gangesz kék vízénél még édesebb a csók, a Gangesz kék vízénél a szív is lángoló…"
- Odette és Radjami kettőse (Vámos Ágnes, Udvardy Tibor):
„- Mondd, szeretsz-e hát? - Szeretlek én; - Forrón szívből? - Forrón, szívből; -Szerelmem, jöjj ide….Dúdolj, dúdolj és írj most egy tündérmesét…”
- Odette és Radjami kettőse (Vámos Ágnes, Udvardy Tibor):
„Ó, bajadérom, szebb vagy, mint fent az éj, mely csillagfényben ég! Ó, bajadérom, táncolj még ! Jöjj, várnak a mangófák….Szólj, szép kis angyalom, mondd, mondd, hogy jössz-e már… /- Éjsötét e szempár, kárhozatba visz, sugároz, akár a villám…”
A Túl az Óperencián délelőtti adását ismét meghallgathatjuk a rádióban 18 és 19 óra között, az internetes elérhetőségeken online is.
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című adása Nagy Ibolya szerkesztésében és műsorvezetésével ezen a héten Udvardy Tiborra emlékezik: ma is kaptunk egy különleges értékű bejátszást, egy régi, archív hanganyagot : örömömre, most Simándy József prózai hangja szólalt meg az éter hullámhosszán és hallhattuk megfogalmazni gondolatait a nagy tenor-pályatársról.
Simándy József visszaemlékezése Udvardy Tiborra a rádió mikrofonja előtt.
„Udvardy Tibor, pályatársam és barátom két évvel volt idősebb nálam, de tulajdonképpen egyszerre indultunk 1939 őszén. Ő akkor lett az Operaház magánénekese, engem akkor szerződtetett a hajdani Városi Színház az énekkarába. Udvardy Tibor hamarosan bemutatkozott a Hunyadi László címszereplőjeként, majd elénekelte a Traviata Alfrédját. Magam egy évvel később, 1940 őszén ismerhettem meg közelebbről, amikor az Operaház kórusának tagja lettem. Tibor igen rokonszenves megjelenésű, szép hangú, színpadra termett énekes volt már akkor is. Nem csak az Operaház színpadán szerepelt sokszor, de a rádió mikrofonja előtt is. Neve és népszerűsége mind jobban nőtt. Emlékszem, milyen hitelesen Shakespeare-i Rómeó volt ő Warga Lívia nagyszerű Júliája oldalán A veronai szerelmesek című Zandonai-operában, és milyen tűzet gyújtó vándordiák a Garabonciás című Lehár Ferenc-daljáték címszereplőjeként. Később, 1947-ben, amikor a Szegeden töltött két szólista évem után engem is magánénekesnek szerződtetett az Operaház, Udvardy Tiborral még közelebbi kapcsolatba kerültem, hiszen szinte naponként találkoztunk a próbatermek táján, a folyosókon, a művészek büféjében. Ő akkor tájt aratta művészpályafutásának egyik legnagyobb sikerét a Peter Grimes című Britten-opera címszereplőjeként. Ez az opera abban az időben igen modernnek számított, és különleges énekes- és színészi feladatott rótt a főszereplőre. Tibor teljesen azonosult a zaklatott lelkű Peter Grimes-szal, és bebizonyította, hogy nemcsak énekesnek nagyszerű, hanem színésznek is. Ugyanezeket mondhatom Hermann-járól is, amelyet a Pikk Dáma című Csajkovszkij-operában alakított. Pályánk párhuzamosan haladt tovább. Ő sok olyan szerepet énekelt, amit én nem, például Gounod Faustját énekelte talán a legtöbbször, és továbbra is gyakran volt ő a Traviata Alfrédje. Ezt a szerepet igen szerette.
… Figyeltük és beszéltük meg egymás munkáját. És igen hatott rám az a kedvesség és művészi sokoldalúság, amelyet A denevér Eisensteinje vagy a Három a kislány Schubertjeként mutatott. Emlékszem, 1943 egész nyarán együtt énekeltünk, ő a Danilót, én pedig a tenor szekund kis kóristája Lehár Ferenc Víg özvegy című operettjében. Tulajdonképpen, ott szövődött a barátság közöttünk. Sokszor, sok mindenről beszélgettünk. Nagy jó humorú ember volt, szerette a tréfát, de érdekes módon a humorában mindig éreztem valami szomorúságot, keserűséget.”
Az adásban először Verdi Traviatájából következtek részletek:
- Alfréd áriája, II., felv. (Udvardy Tibor)
- Pezsgőduett, I. felv. (Udvardy Tibor, Orosz Júlia, km. énekkar)
Következett Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjének négy jelenete a Magyar Rádió Dalszínházának 1962-es stúdiófelvételéről:
- Danilovics Danilo belépője (Udvardy Tibor): „Szerelmetes szép hazám… Az orfeum tanyám, ott nem zavar hazám…”
- Danilo és Glavary Hanna kettőse, II. felv.: (Házy Erzsébet, Udvardy Tibor) „Bamba-bamba gyászvitéz, ki a lányra rá se néz. Nem kell neki angyal, lova tova nyargal, bamba-bamba gyászvitéz. Hoppla, hoppla, hoppla-hó!...”
- A II. felv. fináléja (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Kövecses Béla, Palcsó Sándor, Udvardy Tibor, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekar, vezényel: Sebestyén András)
- Induló-kórus, II. felv. (a fináléból, ismételve) (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor, Udvardy Tibor, Nagy István, Szoó György, Balázs István, az MRT Énekkara) "Bár az asszonyhoz senki sem ért, de rajongunk a női nemért, mert a földön, az égen a fő: csak a nő, nő, nő, nő, nő!...”
Szomolányi Gy. István fogorvos, diszkográfus egész héten át vendég a stúdióban: Udvardy Tibor művészpályáját tekinti át, szerepeit veszi sorra és lexikális adatokkal is szolgál a rádióhallgatóknak.
Udvardy Tibor egyik nagy szerepe volt az Operában Eisenstein is, Johann Strauss A denevér című operettjében. A Magyar Hanglemezgyár parádés stúdió-felfelvételt készített a dalműből (Qualiton, LPX 16558/59 - 1968; CD-1996), erről szólaltak meg most részletek:
- Eisenstein – Rosalinda duett: „Órakettős”, II. felv. (Udvardy Tibor Ágai Karola)
„Ez az ízlés, ez a szellem, ez a termet ritka kellem, ó, a láb itt csókra csábít…/ El ne szállj, te lelkem álma, te csábító szirén, vedd a maszkodat le drága, hogy az arcod lássam én…/ - Régi baj, csak néha érzem, gyorsan elmúlik ma már, gyorsabb most az érverésem, mint ahogy az óra jár/ - Itt az óra, nézzük meg…” (Udvardy Tibor - Ágai Karola)
- Pezsgődal (Külkey László, László Margit, Udvardy Tibor, énekkar):
„A szőlő égi nedve, lalala, életünknek kedve, lalala, a császárok, királyok, a grófok és lakájok mind szolgái, míg élnek. a szőlővenyigének. No, koccints hát, az áldásunk ma rászáll, ki császárok közt császár…”
- Falke dala, jelenet és a II. felvonás fináléja ….” (Ágay Karola, Gaál Éva, László Margit, Bende Zsolt, Külkey László, Palócz László, valamint a MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György)
„Most minden kézben egy telt pohár, s dalolja együtt mindegyik pár: egy család a sok barát…/A csókból már elég, keringőre várunk rég, fel mind vidám táncra…”
A Qualiton Denevér-LP felvétele dobozában a lemezhez tartozó librettó-füzetben több fotótalálható, amelyek a stúdiófelvétel ideje alatt készültek a közreműködőkről, közülük azokat sorolom, melyeken Udvardy Tibor is rajta van:
- A címoldalon (mások mellett) Udvardy Tibor
- Korondy György (Alfréd), Ágay Karola és Udvardy Tibor
- Falke a bálra csábítja Eisensteint (Bende Zsolt, Udvardy Tibor)
- „Ó, jaj, szívem szakad!...” (Ágay Karola, Udvardy Tibor, László Margit)
- Renard márki és lovag Chagrin találkozása (Palócz László, Udvardy Tibor)
- Egy vidám pillanat Orlovszky bálján (Külkey László, László Margit, Udvardy Tibor)
- Eisenstein saját feleségének udvarol (Ágay Karola, Udvardy Tibor)
- Lehel György karmester és Udvardy Tibor
- Vámos László prózai rendező, Lehel György karmester és Udvardy Tibor
A délelőtti adás ismétlése 18 és 19 óra között hallgatható meg újra a Dankó Rádióban és online az internetes elérhetőségeken. Holnap pedig folytatódik az Udvardy Tiborra emlékezés a rádióban.
Udvardy Tibor Cavarradossi szerepében...
Udvardy Tibor-emlékhét kezdődött el a Dankó Rádió Túl az Óperencián-műsorsorozat ma adásnapján.
A szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Szomolányi Gy. István, fogorvos, diszkográfust hívta be a stúdióba, aki a hét minden napjára tartogat mesélni valókat a nagy magyar tenoristáról, életéről, pályájáról, szerepeiről... ma a neves tenorista életútjának első szakaszát, az első Hunyadi László-címszereptől, és a kezdeti kisebbektől, a már jelentős és későbbi nagy színpadi karakterek, szerepek megformálásáig, elevenítette fel a kronológiából a II. világháború utáni első évekig,a Bajazzók Caniójáig jutva el a sorban…
Zenei illusztrációt is kaptunk Leoncavalló operájából arról a stúdiófelvételről (1961), melyen Orosz Júlia, Udvardy Tibor, Bende Zsolt, Radnay György és Réti József énekel, a Magyar Rádió és Televízió Énekkarát és Szimfonikus Zenekarát Komor Vilmos vezényli:
- Canio áriája
- Nedda áriája, I. felv. – „Madárdal”
- Az opera zárójelenete
Nagy Ibolya a délelőtti adást Johann Strauss műveivel indította:
A denevér nyitányának dallamai után az Egy éj Velencében című operettből két részlet csendült fel:
- Az urbinói herceg dala –„ Gondoladal” (Udvardy Tibor)
- Az I. felvonás fináléja (Udvardy Tibor, Házy Erzsébet, Sándor Judit, Zentay Anna, Ilosfalvy Róbert, Kishegyi Árpád, Maleczky Oszkár, valamint a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel Bródy Tamás) – a Rádió Dalszínháza bemutatója: 1966. július 16., Kossuth Rádió, 20.28 22.00
Az adás végén pedig Lehár Ferenc operettjének, a Pacsirtának két részlete hangzott el, két duett, melyben Udvardy Tibor partnere Németh Marika volt, az MRT Szimfonikus Zenekarát Sebestyén András vezényli (Bemutató: 1962. július 8., Kossuth Rádió, (17.10 – 17.40): „Új Lehár felvételeink” - Km. Németh Marika, Koltay Valéria, Udvardy Tibor, Külkey László, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Sebestyén András
- Juliska és Sándor keringő-kettőse: „Mint álom a múlt ködében, úgy tűnsz elő…/Rózsa tudja, senki más” (Németh Marika és Udvardy Tibor)
- Juliska és Sándor kettőse: „Hol pacsirta zeng, hol a kasza peng…” /”Kis pacsirta, kis Juliska” (Németh Marika és Udvardy Tibor)
A rádióadásban egy ritka hangdokumentum is bejátszásra került, melyen Udvardy Tibor az életútjának főbb állomásaira tekint vissza és vall emberi tulajdonságairól (a felvétel 1956 júliusában készült).
Kimásoltam a szöveget:
„Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót és mindig a legjobbat cselekedje. Amikor hivatásomról, életem eddigi folyásáról szeretnék pár mondattal beszámolni, mindenekelőtt azt kell előrebocsájtanom, hogy nem vagyok női szíveket tipró hős, a színpadtól távol is elsősorban egyszerű ember vagyok. Tele érzésekkel, törekvésekkel, hibákkal. Hogy az életemről beszéljek mégis, apám kőbányai vendéglős volt. Derűs, jókedélyű környezetben nőttem fel, már kisdiák koromban a kőbányai gimnázium énekkarában énekeltem, sima volt a diákpályám. Eldaloltam az igazgató kedvenc dalát [… ] és a vizsga könnyebben ment. Sajnos, aztán új igazgatót kaptunk , és én beleszerettem a hatodikos fejjel a tanítóképzős lányába és az igazgató olyan rövidlátó volt, hogy az orráig sem látott, de engem már kilométerekről felismert, mikor első szerelmem után futottam. Gimnáziumi tanulmányaim befejezése után beiratkoztam a Zeneművészeti Főiskolára, Dr. Molnár Imre volt a tanárom. Ha visszatekintek a főiskolai éveimre, úgy látom, hogy pályámnak ez a szakasza általában sima, zökkenőmentes volt. Családom bízott a tehetségemben, ez a bizalom sokat segített pályám kezdetén. Apám maga is énekelt a híres Acélhang dalárdában. Sokszor énekeltem vele egyetlen húgom zongorakísérete mellett. Nem hagyhatom ki főiskolai éveimre való visszaemlékezésből, hogy akkor jártam be Európát, Amerikát az egyetemi énekkarokkal, Vaszy Viktorral. Énekeltem a chicagói rádióban is, de egy percig sem gondoltam arra, hogy hazámon kívül keressem művészi ambícióim kielégítését. Ami zökkenő akadt életemben, az csak makacsságomnak volt köszönhető. Így például a háború előtt utolsó éves főiskolás koromban Kodály Psalmus Hungaricusában kellett volna énekelnem. A megtiszteltetés ellenére lemondtam az előadást, mert nem adtak zenekari próbát. Haragudott is Kodály, de 1945-ben, amikor Budapest még romokban hevert, én énekeltem a Psalmust az Operaház megnyitásakor. Utolsó vizsgámon a Bajazzókból és a Bánk bánból énekeltem. A Bajazzók már lefutott, a Bánk bánhoz nagy szakállt tettek fel rám, a felismerhetetlenségig elmaszkíroztak. Komoly, nagy siker volt. Az egyik kedves öreg díszletező bácsi következőképpen gratulált: - Fiatalember, csak attól féljen, csak az jobb magánál, aki a Bajazzókat énekelte! Hát én nem féltem önmagamtól. A díszletező nem ismerte fel, hogy a két szerepet ugyanaz az ember énekelte. Ez jellemzi művészi alakításaimat ma is. Minden szerepben igyekszem az az ember lenni, akit éppen alakítok.”
A délelőtti operettműsort ma 18 és 19 óra között ismét meghallgathatjuk, holnap délelőtt pedig folytatódik az Udvardy Tibor operaénekesre való emlékezés a Dankó Rádióban.
„Kalapemelés az Opera előtt” Százhúsz éve - világszínvonalon /Szeghalmi Elemér - Új Ember, 2004. október 24./ A főváros egyik legszebb kulturális épülete, a Magyar Királyi Operaház százhúsz évvel ezelőtt, 1884 őszén nyitotta meg kapuit. A hazai operakultúra ezáltal nyert végleges otthont Magyarországon. A korábbi időszakokban a Nemzeti Színházon belül „albérlőként" működő opera Ybl Miklós remekmívű épületében rövid idő leforgása alatt központi művészi intézménnyé emelkedett. Az Qperaház igazgatói beosztásában olyan vitathatatlan tudású és műveltségű egyéniségek követték egymást, mint Erkel Sándor, Gustav Mahler, Nikisek Artúr, Máder Rezső, Kerner István, majd a későbbiek során Radnai Miklós, Márkus László, Tóth Aladár, Nádasdy Kálmán és Lukács Miklós. A zenei irányítók közül a már felsorolt dirigens igazgatókon kívül Erkel Gyula, Tango Egisto, Sergio Failoni, Otto Klemperer, Fricsay Ferenc és Ferencsik János, hogy csak a csúcsra emelt neveket említsük. A rendezők között bizonyára az 1945 utáni, úgynevezett „aranykorszak" briliáns alakjai: Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv jelentették a legmagasabb színvonalat. A korszakokra bontható százhúsz esztendőt egyetlen középponti elv vezérelte: a világ operakultúrájának (s benne a magyar zenének) igaz szolgálata. A kiváló zenei egyéniségek mellett olyan értékes énekesi nemzedékek nőttek föl, amelyeket Európa legrangosabb dalszínházai is örömmel befogadtak volna. Ezzel párhuzamosan minden dicséret megilleti a dalszínház balettegyüttesét is. A teljességre nyilvánvalóan nem törekedhetünk, az egyes korszakok nagy énekeseit hatalmas regiszterben tudnánk csak fölsorolni. Anthes György,Takács Mihály, Ney Dávid, Rózsa Lajos, Pataky Kálmán, Németh Mária, Svéd Sándor, Palló Imre, Székely Mihály, Kóréh Endre, Némethy Ella, Osváth Júlia, Gyurkovics Mária, Simándy József, Melis György, Házy Erzsébet, Ilosfalvy Róbert és Marton Éva - ezek a nevek valóságos fogalommá nemesedtek az illető művészek ünnepet jelentő fellépései kapcsán. S e nagy egyéniségek megjelölése mellett hangsúlyoznunk kell, hogy az opera műfajának művelésében a zenekari, az énekkari és a szcenírozási munka emelkedettsége, kiváló teljesítménye sem hanyagolható el. E sorok írója harminchat esztendőt töltött el az Operaházban mint az énekkar szólamvezető tagja. Az éneklés mellett betekintést nyerhetett az intézmény mindennapi életébe és szellemi műhelymunkájába. Embert nevelő és magasságokba emelő mindaz, ami az Operaház légköréből megérintette az itt munkálkodót és a jól előkészített előadásokat élvező nézőt egyaránt. A művészek általános véleménye, hogy az operaházi munka valóságos misszió, az emberi élet szebbé tételének komoly lehetősége. Pirosbetűs ünnepként emlékezhetnek a kortársak egy-egy Bánk bán- vagy Hunyadi László-felújításra; Verdi, Wagner, Puccini, Rossini és sokak műveinek remekbeszabott előadásaira. Soha nem feledhető, amit az Operaház kiemelkedő művészei produkáltak a színpadon. Mindez a százhúsz éves múlt élő kincsestára, hiszen megtermékenyíti a jelent és a jövőt is. Néhány kiragadott emlékepizód az elmúlt évtizedekből. Verdi Otellójának egyik zenekari próbáján a viharjelenet megrázó pillanatainál tartottunk. „Jézus, ítélőnk az égben, Jézus, éjszakánknak fénye" - hangzott föl az énekkar szólamaiból a veretes szöveg. Otto Klemperer, a vezénylő karnagy hirtelen leállította a próbát. - Mi az, maguk kommunisták? - kérdezte a neves karmester az énekkar egyes tagjaitól, akik nem térdeltek le a fohásznak beillő zenei résznél. Klemperer mit sem törődött azzal, hogy egy kommunista vezetésű ország operaházában dolgozik. És ennek köszönhetően a következő percekben már kellő áhítat és meghatottság övezte a megismételt részt. Ferencsik Jánosnak, minden idők legjelentősebb magyar karnagyának utolsó művészi produkciója Wagner Parsifaljának felújítása volt a nyolcvanas években. A szakrális elemeket jócskán tartalmazó opera egyes részeinél a karmester az egész művészi gárda számára megszívlelendő eligazításokat adott. „Itt valóban le kell borulni, és hinni kell!" - mondta mély meggyőződéssel. Nála a későbbiek során a megváltás valóban átélt és érzékeltetett megváltás lett, s általában a mű keresztényi elemeiben a megjavulásra, a szebb és Istennek tetsző életre való törekvés tükröződött. Vaskos köteteket tölthetne meg mindaz, amit operai tagként vagy érzékeny fülű hallgatóként megélhetett az ember a most százhúsz esztendős zenepalotában. Éppen ezért nem tartjuk túlzásnak, hogy Udvardy Tibor érdemes művész, a hírneves tenorista minden alkalommal kalapot emelt, amint elhaladt az Operaház előtt. Mert a művészet szakrális épületének tekintette, amelyet élete végéig ilyen formában is tisztelnie és becsülnie kell. /Szeghalmi Elemér/
Már most jelzem előre: a Dankó Rádió október 2-8. heti Túl az Óperencián c. operettműsorában Udvardy Tibor-emlékhét lesz!
[url] https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1565668913445762&set=pcb.1284889648273483&type=3&theater; Lehár: A víg özvegy – fotók: Házy Erzsébet és Udvardy Tibor – Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 1958) [/url]
1969. augusztus 17-én, a Kossuth Rádióban, 15.30 és 15.50 óra között került először adásba: „Bemutatjuk új operettfelvételeinket” – Moldován Stefánia és Udvardy Tibor énekel. Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara. Vezényel: Sebestyén András 1.) Zerkovitz Béla – Szilágyi László: Csókos asszony – „Hulló falevél…” (Udvardy Tibor) „Nagy árnyas kert közepében áll ott egy sötét platán, alatta sok álmot szőttünk, szép tavaszi éjszakán. Szerelemről, boldogságról ábrándozánk kiskerti padunkon ülve, rózsanyílás idején…. /Hulló falevél, suttogva beszél, a szép tavasznak már vége, S a nyárnak, mely lelkünkben égett, már csak az emléke él… Hulló falevél, sárgult falevél…” 2.) Leo Fall: Pompadour – Pompadour belépője „Ma érzek itt magamban valamit…/Hej, ha kezembe kapnék egy férfit! Férfit, de igazit, ám…” (Moldován Stefánia) „Ma érzek itt magamban valamit, ami nyugtalanít! Oly furcsa ez, olyan izgató, mi biztató! A vérem úgy bizsereg,tenyerem viszket, oly ideges vagyok, hogy széttörnék mindent! És hogyha még ez sem elég, lesz valami más is, adja az ég! Óh, óh, óh, óh! /- Hej, ha kezembe kapnék egy férfit, férfit, de igazit ám! Szinte gondolni sem merem végig, oly forró, oly vad a szám! Lázas csók, mely izzóan ég, elkábító, az volna jó! Jaj, ha egyet ma kaphatnék! Mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még!” 3.) Pjotr Csajkovszkij–Josef Klein – Erdődy János: A diadalmas asszony a.) Mencsikov dala, I, felv.: ”Hol az az asszony, ki rabul ejtett? hol az az asszony, kit nem felejtek? hol van mámor, az örök lobogás? hol az a nő, aki minden nap más? (Udvardy Tibor és az MRT Énekkarának Férfikara) b.) Márta és Menysikov „Csók-kettőse”: „Elszállunk, mint a madár…” (Moldován Stefánia, Udvardy Tibor)
[url] http://operett.network.hu/video/operettegyveleg/udvardy_tibor__lehar_egyveleg; Udvardy Tibor: Egyveleg Lehár Ferenc operettekből [/url] Részletek a Víg özvegy, a Pacsirta, a Frasquita, a Kék mazur, a Cárevics, a Mosoly országa, és a Luxemburg grófja c. operettekből.
[url] https://www.youtube.com/watch?v=yedOi1A8emE; Lehár Ferenc: Frasquita – „Kicsikém, ne tétovázz…” – Udvardy Tibor [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=zr7qZfxvh0s; Gounod: Faust - Szerelmi kettős - Szecsődi Irén, Udvardy Tibor [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=3ZoHx1oSOh8; Zerkovitz Béla: „Sokszor úgy szeretnék sírni” – Udvardy Tibor [/url]
Egy igazi kuriózum 1961 szilveszteréről! Aki kíváncsi, hogyan ropta a Rock and roll-t Gyurkovics Mária, Radnay György, Székely Mihály és Udvardy Tibor a televízió 1961. évi szilveszteri kabaréműsorában; a Kellér Dezső (és segítőtársa, Gyimesi Pálma színésznő) által vezetett tévés ál-vetélkedőben miként mérik össze a kor nagy operaénekesei tehetségüket a táncdalénekesekkel, Németh Lehellel és kolléganőivel: Ákos Stefivel, Hollós Ilonával és Kovács Erzsivel; hogy Gyurkovics Mária milyen átéléssel képes előadni az Énmellettem elaludni nem lehet című slágert, vagy hogy Székely Mihály miként énekli, szalmakalappal a fején, a Lehet, hogy szép nem vagyok vagy az Esik eső csendesen, lepereg az ereszen című nótát; Udvardy Tibor előadásában előadott örökbecsű slágerre: Teve van egypúpú, van kétpúpú…; Radnaytól Mozart - kissé „átigazított” - Don Juan-szerenádjára; és nem utolsósorban a Rigoletto-kvartett „összecsapására” a 2x4-es formációban való megszólaltatásában; és miként döntött a játékos zsűriben helyett foglaló Lajtai Lajos, Fényes Szabolcs és Mikó András? - hát csak meg kell nyitnia ezt az archív videót: [url] https://www.youtube.com/watch?v=4PSPrISpLl8; Táncdalénekesek és operaénekesek vetélkedője - Részlet az 1961-es szilveszteri műsorból [/url]
Kapcs.: a 70. sorszámhoz Amíg 1964-ben nem bemutatták a „Rákóczi” teljes stúdiófelvételét, addig korábban (1957) csak részleteket rögzített rádiófelvételről szólaltak meg Kacsóh daljátékának szép dalai: Polgár Tibor vezényelte a Magyar Rádió szimfonikus zenekarát, Szecsődy Irén, Szabó Miklós, Palló Imre, Déri Pál énekelt. Kacsóh Pongrác: Rákóczi - Történelmi daljáték Teljes felvétel. A Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. január 4. Kossuth adó 20.25 – 22.00 Szövegkönyv: Bakonyi Károly (alapötlet és dialógusok), Endrődi Sándor, Pásztor Árpád (dialógusok) és Sassy Csaba (versek). Vezényel: Kerekes János Km.: az MRT énekkara és szimfonikus zenekara (Karigazgató: Vajda Cecília) Zenei rendező: Ruitner Sándor Rendező: László Endre Szereposztás: II. Rákóczi Ferenc – Udvardy Tibor Reutheim Magda – Sándor Judit Andris, tárogatós hadnagy – Palcsó Sándor Katica – Andor Éva Kuczug Balázs – Palócz László Sienowski hercegnő – Neményi Lili Amália, Rákóczi felesége – Barlay Zsuzsa Heister Hannibál, császári ezredes – Bende Zsolt (Kálmán György) Bodinyi, Rákóczi nevelője – Horváth Jenő Bercsényi Miklós – Ujlaky Gábor Galgóczi Imre, jobbágy – Ambrus András Esze Tamás – Zenthe Ferenc Andris apja – Márkus Ferenc Gránátos Mihály – Rajz János Wratislaw gróf, császári követ – Horváth Tivadar Tiszt Rákóczi seregéből – Turgonyi Pál Inas a hercegnőnél – Dózsa István I. hang – Zoltai Miklós II. hang – Szoó György A cselekmény helyszíne és ideje: a bécsi Hofburg (I. felv.), a nagyszombati kuruc tábor (II. felv.), a trencséni vár (III. felv. 1. kép), a Vereckei- szoros (III. felv. 2. kép), 1711-ben, a Rákóczi-szabadságharc idején A daljáték legnépszerűbb dala Rákóczi I. felvonásbeli „megtérése” („Fülembe csendül egy nóta még, ott szunnyadott már a szívembe rég, a dajkanóták emléke kél, egy árva népről bús dalt regél.”), az a dal, amelyet a címszereplő anyja levelének elolvasását követően énekel. Ruitner Sándor zenei szerkesztő az alábbi gondolatokat fogalmazta meg és írta le a Rádióújságban, a daljáték rádiós bemutatója elé: „December 15-én múlt 90 esztendeje, hogy megszületett Kacsoh Pongrác, a magyar daljátékirodalom kimagasló egyénisége, az a ’magányos csillag’, akinek pályája üstökösként ragyogott fel a hazai zeneirodalom egén. Az ő ’hangján’ sem előtte, sem utána nem beszélt senki, zenéjének őszinte bája, megnyerő varázsa, amely lázba hozta a századeleje színházi szakembereit és közönségét, ma is töretlen erővel hat. A népmesék hitető varázsa árad dalaiból és e dalok formálta színpadi alakokból. Zenei ábrázolása sohasem öncélú, mindig a dráma hű szolgája, sőt néha az az érzésünk, azért a színpadi játék, hogy e kitűnő muzsikusnak alkalma nyíljon a zenélésre. Pedig ez korántsem igaz. Hiszen ma is legnépszerűbb János vitézére a kész darabhoz fedezte fel Beöthy László, a Király Színház igazgatója. S amikor a János vitéz sikerén felbuzdulva Bakonyi Károllyal Rákóczi alakját formázták daljátékba, mást, újat tudtak nyújtani. Ez már nem a népmesék világa. Ez már dráma, a színpad szigorú törvényei szerint is. A Rákóczi 1906-os bemutatóján a címszerepet az akkori idők kimagasló énekes egyénisége, Környei Béla alakította, és úgy gondoljuk, a Magyar Rádi úgy áldoz méltó módon a zeneköltő emlékének, ha mostani felújításán a Magyar Állami Operaház kitűnő énekesgárdájával mutatja be a daljátékot.
Kapcs.: 66. és 38. sorszámok [url] https://www.youtube.com/watch?v=PnhCOCQSokI; Georges Bizet: Gyöngyhalászok – Nadir és Zurga kettőse - UDVARDY TIBOR - JÁMBOR LÁSZLÓ [/url] Km. a Magyar Állami Operaház zenekara, vezényel Pless László
[url] https://www.youtube.com/watch?v=4Y97XK4Y_po; Lehár: A mosoly országa - Barackfavirág-dal - Udvardy Tibor [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=sr6rwJmqoCE; Huszka Jenő – Szilágyi László: Mária főhadnagy „Nagy árat kér a sors a boldogságért” – Udvardy Tibor [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=OUKqV8uGj6I; Oscar Straus: Varázskeringő – Szerelmi kettős - Vámos Ágnes, Udvardy Tibor [/url]
Kapcs. 82. sorszám [url] https://www.youtube.com/watch?v=PtF57njIkaw; Erkel: Bánk bán - Bánk-Gertrudis kettős (részlet) - Udvardy Tibor, Palánkay Klára [/url] Erkel: Bánk bán - Bánk és Gertrudis kettőse - Részlet az Erkel c. filmből (rendezte: Keleti Márton) - 1952 Bánk: Udvardy Tibor Gertrudis: Palánkay Klára Ottó: Kövecses Béla
[url] https://www.youtube.com/watch?v=cxU4tZV39-o; Jacobi Viktor - Martos Ferenc: Leányvásár – Szerelmi kettős „Mondjad igazán” - Németh Marika, Udvardy Tibor [/url]
[url] https://www.youtube.com/watch?v=b1nqdHxi3eg; Jacobi Viktor - Martos Ferenc: Leányvásár – Szerelmi kettős „Ha lennék egy lánykának édes…” - Németh Marika, Udvardy Tibor [/url] [url https://www.youtube.com/watch?v=cxU4tZV39-o; Jacobi Viktor - Martos Ferenc: Leányvásár –Szerelmi kettős „Mondjad igazán” - Németh Marika, Udvardy Tibor [/url] [url] http://operett.network.hu/video/jakobi_viktor_leanyvasar/leanyvasar__iifelvonas_finaleja__udvardy_tibor; Jacobi Viktor - Martos Ferenc: Leányvásár – a II. felvonás fináléja (Udvardy Tibor, Németh Marika, Bilicsi Tivadar, énekkar) [/url] Km. az MRT Szimfonikus Zenekara és énekkara, vezényel: Sebestyén András (1964)
[url] http://operett.network.hu/video/lehar_ferenc_frasquita/udvardy_tibor__kicsikem_ne_tetovazz; Lehár: Friderika – „Kicsikém ne tétovázz” – Udvardy Tibor [/url] [url] http://operett.network.hu/video/lehar_ferenc_frasquita/orosz_julia_udvardy_tibor__frasquita__kettos; Lehár: Friderika – szerelmi kettős „Várni rád” – Orosz Júlia, Udvardy Tibor [/url]
[url] http://operett.network.hu/video/nador_mihaly__a_babavasar/andor_evaudvardy_tibor__szeme_tengerkek; Nádor Mihály- Kulinyi Ernő: A babavásár –„Szeme tengerkék…” Andor Éva, Udvardy Tibor [/url] [url] http://operett.network.hu/video/nador_mihaly__a_babavasar/andor_evaudvardy_tibor__hallod_a_valcert__babavasar; Nádor Mihály- Kulinyi Ernő: A babavásár – „Hallod a valcert… Régi nyár, elszállt már” - Andor Éva, Udvardy Tibor [/url] Km. a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. vezényel: Sebestyén András
Kapcs. 121. sorszám Kálmán Imre: A bajadér című operettjének keresztmetszetét (részletek) – új rádiófelvétel bemutatóként - 1962. augusztus 8-án sugározta a Kossuth Rádió, 20.20 - 21.10 órakor. A dalszövegek Kulinyi Ernő magyar fordítása. Az összekötőszöveget Innocent-Vincze Ernő írta. Rendező: Rácz György Zenei rendező: Fejes Cecília Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és a Fővárosi Operettszínház Énekkara. Vezényel: Bródy Tamás Szereposztás: Odette, operettprimadonna – Vámos Ágnes (Gordon Zsuzsa) Radjami, Lahore hercege – Udvardy Tibor (Bitskey Tibor) Marietta – Zentai Anna Lajos Fülöp – Árossy Aladár (próza) Napóleon – Kishegyi Árpád (Szoó György) Parker ezredes – Balázs István (próza) Pimprinette, reklámfőnök – Csákányi László (próza)
Az említett Bajadér című Kálmán-operettből is elhangzanak részletek a Dankó Rádió hamarosan kezdődő operettadásában ( 9 óra; ism. 18 órától)
[url] https://www.youtube.com/watch?v=TgzupsXHjqM; Kálmán Imre: A bajadér „Óh, bajadérom…” – Udvardy Tibor [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=7aeurVnIn6s; Kálmán Imre: A bajadér - "Dzsajpur csodakertjén" – Németh Marika, Udvardy Tibor [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=9_7CbZxIof0; Kálmán Imre: A bajadér „Jobb kezem a bal kezében….A Gangesz kék vizénél…” - Németh Marika, Udvardy Tibor [/url] [url] https://www.youtube.com/watch?v=SV7V5TW66oM; Kálmán Imre: A bajadér „Éjsötét szempár” - Németh Marika, Udvardy Tibor [/url] Km. a Fővárosi Operettszínház Énekkara, az Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Bródy Tamás (1965) Hanglemezen a Qualiton jelentette meg az operett részleteit. A bajadér keresztmetszetét, amin Vámos Ágnes is énekel, a Magyar Rádió sugározta.
Kuriózum! [url] https://www.youtube.com/watch?v=UEmHobTZPY8; Mr. X belépője egy kicsit másképp ... – Udvardy Tibor [/url] Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő Részlet a Színészek a porondon c. tv-adásból. Műsorvezető: Kellér Dezső
[url] http://operett.network.hu/video/lehar_ferenc_carevics/udvardy_tibor__volga_dal; Lehár: A cárevics – „Volga-dal” – Udvardy Tibor [/url] [url] http://operett.network.hu/video/lehar_ferenc_carevics/hazy_erzsebet_udvardy_tibor__carevics__kettos; Lehár: A cárevics – szerelmi kettős – Házy Erzsébet és Udvardy Tibor [/url] [url] http://operett.network.hu/video/lehar_ferenc_carevics/udvardy_tibor__carevics__dal; Lehár: A cárevics –Dal – Udvardy Tibor [/url] [url] http://operett.network.hu/video/lehar_ferenc_carevics/hazy_erzsebet_udvardy_tibor__carevics__tango; Lehár: A cárevics – „Tangó” – Házy Erzsébet és Udvardy Tibor [/url] [url] http://operett.network.hu/video/lehar_ferenc_carevics/zentai_annakishegyi_arpad__carevics_kettos; Lehár: A cárevics – kettős – Zentay Anna és Kishegyi Árpád [/url] Közreműködik: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Bródy Tamás
Karczag Márton írása az Udvardy Tibor 100 CD kísérőfüzetből 1939. október 6-án egy új hang csendült fel az Operaház színpadán. Jelképes is lehet, hogy szinte napra pontosan harminc évvel Székelyhidi Ferenc bemutatkozása után a 25 éves Udvardy Tibor ugyanabban a szerepben, Hunyadi Lászlóként mutatkozott be, mint legendás elődje. (A sort 1954-ben Ilosfalvy Róbert, 1979-ben Molnár András fogja folytatni.) Jemnitz Sándor így látta az előadást: … a fiatal tenoristát úgyszólván első jelenetétől kezdve a nagyszámú közönség rokonszenve és bizalma kapta szárnyra. Egyéniségében van valami, ami ezt a két feltétlenül fontos tényezőt hamarosan megnyeri. Ifjú lendülete és e lendület őszintesége, tisztasága ugyanis rokonszenvet és bizalmat ébreszt! Nem érezzük benne a kizárólag csakis önmagával törődő akarnok-énekesek szokványos és ridegségükben hidegen hagyó tulajdonságait. Remélni merjük, hogy az Operaház nem csupán jó énekessel, hanem énekművésszel gazdagodott, akiben a művészlélek keres és talál magasabbrendű célkitűzéseket.” A kiváló ítész ráérzett, hogy Udvardy megjelenésével egy új, modern művész jelent meg az Operaházban. A Hunyadi László Udvardy egyik ikonikus szerepe lett, több mint százszor énekelte egészen 1973-ig! A fiatal sorra kapta a kisebb-nagyobb szerepeket: A Székelyfonó Legényét, Alfred Germontot, Faustot, Siegmundot és a Garabonciás ősbemutatójának Józsiját Lehár vezényletével. Udvardy karrierje a világháború után új irányt kapott, amikor 1945-ben elénekelhette Pikk dáma játékszenvedéllyel küszködő Hermannját, két évvel később pedig a Peter Grimes címszerepét a mű magyarországi bemutatóján. Lírai, magas C-t követelő szerepek, Puccini, Wagner és operett. Mindez elfért az énekes repertoárján, aki olyan okosan énekelt, hogy ezek a változatos szerepek semmilyen kárt nem tettek hangjában, mely hosszú pályafutása során sohasem hagyta cserben. De hiába a ragyogóan megoldott főszerepek sora (Don José, Cavaradossi, Lohengrin), Udvardy körül lassan fogyni kezdett a levegő. Az 1950-es évek elején még ő énekli a fontosabb premierek első szereposztását, így Lenszkijt is Simándy József előtt, de a művész lassan háttérbe szorul. Udvardy igazi békebeli egyenes tartású, mindig jól öltözött úriember benyomását keltette. Ez pedig a pártállam éveiben nem számított erénynek. A megbízhatatlanok közé sorolták. Külföldre alig engedték, díjakkal sem halmozták el. Udvardyra, az énekes-színészre következőleg 1958-ban csodálkoztak rá, a Salome Heródeseként ismét egy komplex figurát varázsolt a színpadra. Ezután sorra jöttek a nagy karakteralakítások: a C’est la guerre Vizavija, Sujszkij herceg, Loge és végül Ránki Ember tragédiájának Lucifere a mű 1970-es ősbemutatóján. A tenorista 1981-ben, 66 évesen balatonboglári nyaralójában hunyt el. Udvardy Tibor azok közé a közkedvelt művészek közé tartozott, akikkel számos felvételt készítettek. Az MTVA Archívumában őrzött anyagokból a válogatáson a tenorista magyar szerepeiből – a pályakezdő Hunyaditól Luciferig -, legnépszerűbb alakításaiból – köztük az 1958-as élő Peter Grimes-szal – és operett dalaiból hallhatók részletek, melyek közül több először jelenik meg CD-n.
Az Opera Trezor sorozatában nemrég megjelent az általam már nagyon várt CD: [url] https://www.facebook.com/Operahaz/photos/pcb.10154296552848181/10154296542073181/?type=3&theater; Udvardy Tibor 100 [/url] Az archív válogatásban Erkel, Kodály, Poldini, Ránki, Verdi, Csajkovszkij, Puccini, Bizet, Leoncavallo, Britten, Johann Strauss, Lehár, Kacsóh és Erdélyi Mihály művei kaptak helyet és csendül fel a részletekben a legendás tenor énekhangja: 1. Erkel Ferenc: Hunyadi László – László áriája az I. felvonásból (Udvardy Tibor, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Komor Vilmos) 2. Erkel Ferenc: Hunyadi László – Börtönkép (Udvardy Tibor, Orosz Júlia, Losonczy György, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Komor Vilmos) 3. Poldini Ede: Farsangi lakodalom – Kálmán diák dala (Udvardy Tibor, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Kórodi András) 4. Kodály Zoltán: Székely fonó – A csitári hegyek alatt (Udvardy Tibor, Szecsődy Irén, Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekara, vezényel: Sebestyén András) 5. Ránki György: Az ember tragédiája – Bűnbeesési jelenet (Udvardy Tibor, Házy Erzsébet, Bende Zsolt, Ütő Endre, Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, vezényel: Erdélyi Miklós) 6. Pjotr Iljics Csajkovszkij: Anyegin – Lenszkij áriája a II. felvonásból (Udvardy Tibor, Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Lehel György) 7. Giuseppe Verdi: Traviata – Alfréd áriája a II. felvonásból (Udvardy Tibor, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Pless László) 8. Giacomo Puccini: Pillangókisasszony – Szerelmi kettős (Udvardy Tibor, Szecsődy Irén, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Vaszy Viktor) 9. George Bizet: Gyöngyhalászok – Nadir románca (Udvardy Tibor, Szecsődy Irén, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Vaszy Viktor) 10. Ruggero Leoncavallo: Bajazzók – Canio áriája (Udvardy Tibor, Mátyás Mária, Magyar Rádió Szimfonikus zenekara, vezényel: Komor Vilmos) 11. Benjamin Britten: Peter Grimes – Grimes monológja a III. felvonásból (Udvardy Tibor, Mátyás Mária, Losonczy György, Magyar Állami Operaház Zenekara, vezényel: Kórodi András) 12. Johann Strauss: A cigánybáró – „Ki esketett?” (Udvardy Tibor, Raskó Magda, Magyar Állami Hangversenyzenekar, vezényel: Tóth Péter) 13. Lehár Ferenc: A mosoly országa – „Egy kis virágzó barackfa ága” (Udvardy Tibor, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Rubányi Vilmos) 14. Lehár Ferenc: A mosoly országa – „Vágyom egy nő után” (Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Rubányi Vilmos) 15. Kacsóh Pongrác: Rákóczi – Rákóczi megtérése (Udvardy Tibor, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kerekes János) 16. Erdélyi Mihály: Sárgarigófészek – „Az ember egy léha” (Udvardy Tibor, Erzsébetvárosi Színház tánczenekara, vezényel: Endre Emil) Játékidő: 73’52
Kapcs.: a 65. sorszámhoz Verdi: Traviata Az opera jelzett szereposztású (Simon Albert - Orosz Júlia, Udvardy, Melis) rádiófelvétele bemutatójának ideje: 1959. április 16., Kossuth Rádió 19.00 - 22.00 (Egy szünettel)
Erkel Ferenc: Hunyadi László Háromfelvonásos opera Szövegkönyvét Egressy Béni írta Tóth Lőrinc Két László című drámája alapján. A Magyar Rádió stúdiófelvétele Az operafelvétel első sugárzásának ideje: 1959. március 31., Kossuth rádió 19.00-22.00 (Egy szünettel) Vezényel: Komor Vilmos Km. a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Vajda Cecília) és Szimfonikus Zenekara Zenei rendező: Ruitner Sándor Szereposztás: Hunyadi László – Udvardy Tibor V. László - Külkey László Czillei Ulrik – Melis György Hunyadi Mátyás – Szőnyi Olga Gara Miklós, nádor – Losonczy György Gara Mária – Orosz Júlia Szilágyi Erzsébet – Takács Paula Szilágyi Mihály - Bódy József Rozgonyi - Pálffy Endre Hadnagy – Rajna András