vissza a cimoldalra
2020-01-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62050)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1848)
Franz Schmidt (3508)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2707)
A nap képe (2177)
Élő közvetítések (8350)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3638)
Bernstein- és Stokowski-szabály (35)
A díjakról általában (1083)
Társművészetek (1576)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4660)
Palcsó Sándor (278)
Kimernya? (3406)
Zenetörténet (260)
Milyen zenét hallgatsz most? (25051)
Operett, mint színpadi műfaj (4206)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

46   WiseGentleman • előzmény45 2006-08-31 15:32:44
Abban a rádiós előadásban tudtommal Róka István énekelte Kékszakállt, ha jól tudom.

Egyébként még mindig a fülemben van az a keringő, amiről írsz...

\"...ma új nő az álmom
s a vágy kerget tovább\"
45   Búbánat 2006-08-31 13:25:05
Szó esett - dicsérőleg - Karizs Béla Kékszakáll címszerepe alakításáról.
Akkor hadd szóljak erről is valamit, ott voltam az Erkel Színházban, mindkét premieren, s életem egyik legnagyobb operett-élménye volt ez az Offenbach-darab, benne Karizs Bélával.

Sokarcú darab: ha akarom, vidám operett, ha akarom, társadalmi szatíra, de tekinthetem állandóan irizáló játéknak, a nagyopera és a tánc-operett közti bújócskának. Minderre van közös kifejezés is: remekmű. Itt pompás játék van. Felvonul a meyerbeeri nagyopera minden eszköze, s mindegyik idézőjelben, parodizálva. Példák: Kékszakáll belépője úgy kezdődik, mint egy ballada az Ördög Róbertből vagy a Prófétából, ám néhány frázis után abszolút frivol kuplé-hangba fordul át. Az utolsó kép párbaj-jelenete előtt a szokványos nagyoperai \"preghiera\"-szcéna tanúi vagyunk, ismét csak pár frázis erejéig - maga a párviadal az Orfeusz-kánkánhoz méltó galoppba torkollik. Az utolsó előtti képben Kékszakáll Donizetti-stílusú lamentót énekel \"elhunyt\" hitvesei emlékére - s a dallam - alig vesszük észre - máris triviális keringővé válik. Elragadó, artisztikus, finom mívű és Mozart-hoz, Rossinihez foghatóan szellemes partitúra! Békés András rendezése az egyik legjobb, amit tőle valaha láttam. A rendező inkább a paródiát húzza alá, a színpadi játék gesztusai, a mozgatások, a gagek összhangban vannak a vizualitással. Régóta nem láttam - sem előtte, sem utána - ennyi ötletet, ilyen karakterisztikus játékot, ilyen egyénített kórusmozgatást. Mindenképpen meg kell emlékezni a magyar fordításról is, amely Iglódi István munkája. Nagyszerű szó-fordulatok, poének, ragyogóan pendülő rímek és gördülékeny jól mondható próza - amire még ma is emlékszem.
Nagy Ferenc volt a karmester, a zenekari szövet jól kimunkált, korrekt volt. (Megjegyzem, a pár évvel korábbi rádiófelvételen az MRT Ének- és Zenekara Bródy Tamás irányításával ennél is jobb zenei hangzást produkált.) Itt az a probléma, hogy az offenbachi zene megköveteli a perfekt műgondot, a zenei pontosságot és kidolgozottságot. A kórus remek volt, pl. az udvaroncok kara, az \"opportunizmus-dala.
A szereplőkről szólva a népes gárda abszolút első helyezettje Karizs Béla volt. A kiváló hőstenor alakítása számomra azért volt olyan frenetikus hatású, mert egész habitusa, hangja és magatartása a paródia szolgálatába kerül. Igazmagát adta, hőstenort formált, s ez az alakítás ebben a szituációban, összefüggésben, e figura esetében maga a humor. Prózai dikciója, \"komoly\" és kuplé-hangja egyaránt magával ragadó volt. S mindezt betetőzte Békés fenomenális ötlete, a tök kopasz paróka. Csak meg kellett jelennie a színpadon, elénekelni belépőjének meyerbeeres első frázisait, és a közönség velem együtt dőlt a kacagástól. De emellett \"adta\", \"hozta\" a karaktert, a figurát is! Pompás volt! A többi szereplő alakításáról most hadd ne szóljak, szinte mindegyikük hozzátett a maguk egyéniségéből is egy csipetkét a Kékszakáll elementáris erejű sikeréhez: Sudlik Mária, Melis György, Begányi Ferenc, Benedek Miklós - prózai szerep -, Pászthy Júlia, a fiatal Bándi János, Póka Eszter, Számadó Gabriella, Szabó Anita,Takács Mária, Takács Tamara, Jász Klári, Szücs Márta, Decsi Ágnes.

Teltházas előadások mentek a további előadásokon is. Joggal!

A Kékszakáll előadás más vonatkozásban fájó emlékem, mert a mű pár évvel korábban történt említett rádiós feldolgozásában Házy Erzsébetnek -bár kissé megfáradt hangján, de még mindig illúziókeltő módon - ez volt élete utolsó operett-szerepe!
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

A Zeneakadémia Doktori Iskolájának hallgatói
Nagy Judit (fuvola), Papp Tímea (hárfa), Horváth Albert (zongora), Sárosi Áron (bőgő), Centgraf Benjámin (ütőhangszerek)
"Hangulat Extra"
PIAZZOLLA: A tangó története - Bordell 1900, Café 1930, Night Club 1960
CLAUDE BOLLING: Szvit fuvolára és jazz trióra

19:00 : Budapest
MTA Díszterem

Honvéd Férfikar
Kiss Emma, Oberfrank Pál (színművész)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
vez: Strausz Kálmán
"A Nagy Háború"
CSEMICZKY MIKLÓS: De profundis
VAJDA JÁNOS: Memento 1914
ORBÁN GYÖRGY: Versus Psalmi
A mai nap
történt:
1934 • A Kisvárosi Lady Macbeth bemutatója (Leningrád)
született:
1904 • George Balanchine, koreográfus († 1983)
1916 • Henri Dutilleux, zeneszerző
1922 • Varga Magda, operaénekesnő († 2015)
elhunyt:
1999 • Carelli (Krausz) Gábor, énekes (sz. 1915)