vissza a cimoldalra
2019-12-05
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11455)
A csapos közbeszól (95)

Nagy koncertek emlékezete (37)
Zenei események (1005)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1364)
Help me! (1106)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3525)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1814)
Franz Schmidt (3464)
Palcsó Sándor (273)
OperaDigiTár (33)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7233)
modern eszement rendezesek (335)
Kimernya? (3358)
Erkel Színház (10387)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4622)
Opernglas, avagy operai távcső... (20358)
Lisztről emelkedetten (979)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

37   eccerű • előzmény36 2006-08-15 00:18:30
Ez az egész kérdéskör felvet még egy problémát.
A 15-20 évvel ezelőtti magyar amatőr kórusmozgalom jobb kórusai egyértelműen egy jól körülírható személyi körhöz voltak köthetőek, akik még az \"aranykorban\" jártak a Zeneakadémiára és Kodály, Vásárhelyi, Bárdos, Ádám, Ligeti (!!) vagy éppen Bartha Dénes tanította őket. Ők kikerülvén az iskolákba vagy valamilyen szervezetbe (főképpen szakszevezetek, vállalatok, közművek) kórusokat hoztak létre, amelyeket egyértelműen az ő személyes varázsuk, szakmai tudásuk emelt magas szintre és tartott össze, majd később az iskolai tanítványok visszajártak, és ilyen-olyan néven együttmaradtak.
Ez az egy, vagy két karvezető-generáció (Maklári József, Tillai Aurél, Szabó Miklós, Katanics Mária, Csík Miklós, Reményi János, Pallos Béla, Szesztay Zsolt, Székely Miklós, Ugrin Gábor, Rozgonyi Éva, Zakariás Anikó, Sebestyénné Farkas Ilona, Cseszka Edit - bocs, ha valaki kimaradt - azonban egy-két kivétellel meghalt vagy visszavonult mára, és utánpótlás szinte alig van, mert a mai iskolákból már nem nagyon lehet kinevelni ekkora számban énekelni szerető embereket.
Ha megnézed a mai jó kórusokat kik vezetik: pl. Szabó Dénes, Gráf Zsuzsa, Szebellédi Vali, ifj. Sapszon Ferenc - hát ők sem ifjú 30-as titánok már (elnézést tőlük) - az igazán fiatalok közül talán csak Durányik Lászlót lehet említeni, de őt inkább hagyjuk...
Ha elmész templomba istentiszteletekre, ott is az öregek énekelnek, a fiatalok nem.
Szóval való igaz, hogy több évszázados tradíciója a kórusélnklésnek nincsen nálunk, de nem hiszem, hogy ez lenne az egyetlen oka a nagy hanyatlásnak.
36   Bali Cecília • előzmény35 2006-08-14 10:13:59
Amit az angol kisvárosi kórusról és arról a fiúról írsz, az tényleg a tradíció körébe tartozik. Az öregektől tanult. De nem vagyok benne biztos, hogy egyetlen zseniális ember vezetését hagyományteremtőnek tekinthetjük. Szabó Miklós, vagy Berkesi Sándor instrukcióival, vezénylésésvel hozza ki a legjobbat az énekesekből. De az kérdéses számomra, hogy ha fél évre magára marad akármelyik kórus, ugyanazt tudja produkálni, mint állandó karnagyával. Míg az angol kórus esetében azt hiszem mindegy, ki a vezető, ők ugyanúgy fognak szólni. Mert egymástól tanultak és nem valaki jól vezette őket.
De amit írsz, az felvet még egy dolgot. Nem lehet, hogy a helyes zenei megvalósítás érdekében tett erőfeszítések legalábbis részben magukkal hozzák a helyes éneklési technikát is? Amikor még Szabó Miklós kórusába énekeltem, azt figyeltem meg, hogy a 3 órás! próba végén könnyebben énekeltem, mint az elején. Pedig sosem tanultam énekelni. De amíg jó hangon, értelmesen nem szólt, nem hagyott nekünk békét.
35   Apika • előzmény34 2006-08-13 02:45:46
Kedves Búbánat, hát, jó nagyot fordítottál!(...)
Node, sebaj!
Azt hiszem, ez a téma egyszerre periférikus (ugyan kit érdekel manapság a kóruszene?), és mégis tömegek érintő (hiszen azért talán még mindig több tízezren, vagy akár százezren is énekelnek ma is, iskolai, templomi, városi, stb. kórusban)! Épp ezért nem igen lehet általános érvénnyel sem kritikát, sem tanácsot megfogalmazni. Ez utóbbi amúgy sem jellemző, mint ahogy arra már előttem is tettek utalást...
Én mégis megpróbálnék tanácsolni valamit, igaz, csak halkan és bátortalanul, és bármily meglepő is lehet, a vitaindító cikk írójának egy gondolatából kiindulva, arra rímelve:
Virágh László cikkében egy helyen a hagyomány erejére apellál, azt írja - és sajnos igaza van -, hogy nincsenek meg nálunk az éneklés középkori tradíciói, illetve, ha voltak is ilyenek, azok - ilyen-olyan okokból kifolyólag - elhaltak, megszüntek. Hát, ha nincsenek hagyományok, akkor teremtsünk újakat! Engem erről az egészről (ti. a hagyomány mindenél erősebb fontosságáról) az győzött meg, amikor egy nemzetközi zenei kurzuson egy olyan angol sráccal kerültem egy szobába, aki szülővárosának többszáz éves (anglikán) templomi kórusában énekelt 8 éves korától (lásd Josquin, Lassus vagy Haydn, stb.!) gyakorlatilag mindennap a délutáni Service-eken, és ez a srác 20 évesen már betéve ismerte az egész egyházi kórusirodalmat Tallis-tól Britten-ig, és Schütz-től Kodály-ig! Ja, és úgy blattolt és olyan eszméletlen szép hangon énekelt, hogy az egész nőikar szerelmes volt a hangjába! (sőt, lehet hogy nem csak abba... :-))
Amikor pedig megkérdeztem, hogy kitől tanult énekelni, akkor azt válaszolta: senkitől, náluk mindenki az öregebbektől tanult, ő(k) csak ugyanúgy próbál(tak) énekelni, mint a \"nagyok\", a szoprános/altos kisfiúkból mindenféle trauma és megrázkódtatás nélkül váltak a teenager-korukban tenorokká, baritonokká vagy basszistákká. És ez vele nem valamelyik frekventált College-ban (Cambridge, Oxford, Eton, stb.) történt, hanem egy kisvárosban. Szóval, el kell kezdeni csinálni, lehetőleg minél jobban, lehetőleg minél több helyen, és nagyon-nagyon kívánatos lenne, ha mindenütt lenne méltó utód, aki a megkezdett munkát, az esetleg elért magas színvonalat később törés nélkül folytatni tudná!
Tudom, hogy most nagyon illetlen és kényes témát kezdek el feszegetni, DE! Nem véletlenül tettem hangsúlyt az előző mondat végére! Magyarországon -természetesen Kodálynak és tanítványainak köszönhetően (kezdve Bárdos-sal, Ádám Jenőn és Vásárhelyi Zoltánon keresztül egészen Párkai tanár úr-ig!) - az utóbbi 40-50 évben jónéhány jelentős mester, meghatározó karvezető egyéniség teremtett egy-egy városban nemzetközi rangú és minőségű kórust, soroljam?
Győri Leánykar - Szabó Miklós,
Pécsi Kamarakórus - Tillai Aurél,
Miskolci Bartók Kórus - Reményi János,
Szegedi Bartók Kórus - Rozgonyi Éva,
Bárdos Lajos Leánykar (Debrecen) - Szesztay Zsolt, ugyanitt a nagymúltú, többszáz éves Kollégiumi Kántus - Berkesi Sándor vezetésével.
Vagy a Váci Vox Humana - Maklári József tanár úrral! És, még ha nem is kifejezetten a \"bevett\" kórusrepertoárt éneklik, ki lehet-e hagyni a Schola Hungaricát Dobszay László tanár úr és Szendrei Janka tanárnő említése nélkül?
És a sort lehetne még bőven folytatni, a kiváló gyermekkórusok, és néhány középiskolai énekkar szintén nagyvolumenű, korszakos jelentőségű mesterével.


És most akkor, a tiszteletlenség legkisebb szándéka nélkül kérdezném, ki, kik fogják folytatni ezen együttesek élén a munkát? Hol vannak az utódok?
Reményi tanár úr már 86-ban elment Miskolcról (a Rádió Gyerekkarát \"rázta gatyába\", sajnos rövid 10 év adatott meg neki erre), Miskolcon azóta sincs olyan vegyeskar, mint addig. A szegedi Bartók Kórus Rozgonyi tanárnő nyugállományba vonulásával feloszlott, még szerencse, hogy ott azért a Gyüdi Sándor vezette Vaszy Viktor kórus állja a sarat! Vácott Maklári tanár úr halála óta csak annyit tudok, hogy van utód, de nem hallani semmit az együttesről.
Azt hiszem, nem folytatnám tovább... Csak azt nem tudom, hogyan lesz így ebből több száz éves hagyomány, angol mintára, úgy, ahogy azt Kodály remélte?


Ui.: Azért hál\' istennek van ellenpélda is: \"Természetesen\" Nyíregyházán, az oly sokáig lenézett, elmaradottságáért igaztalanul gúnyolt északkeleti nagyvárosban, (igen, tessenek csak körülnézni!) Szabó Dénes, aki pályája zenitjén tart, már rég elkezdte az utánpótlás nevelését. Nyíregyházán minden remény meg van arra, hogy a 30-35 éve elkezdett - és vitathatatlanul világszínvonalú kórusmunka - még sokszor 30 évig hasonló színvonalon fog folyni!
34   Búbánat 2006-08-11 00:04:15
Kicsit fordítok a témában.

Más helyen már „foglalkoztam” az egyházzene és a kórusunk kapcsolatáról. Itt más aspektusát vizsgálom röviden a kérdéskörnek.

Én (mi), aki(k) a megboldogult „főnökünk” keze, pálcája alatt tanultam-tanultunk meg kórusban úgy-ahogyan énekelni, had elevenítsek fel két és fél évtized emlékeiből jellemző momentumokat. Huszonöt év után szokás a dolgokból mérleget vonni. Valahol nekem is ez a kötelességem, de el nem kerülhetem azokat, akik a pályámat segítették, irányították. Tudom, hogy kell olyan környezet, ami belenevel a hivatásba, egy otthoni légkör, egy tudásvágy, egy tenni akarás. De kellenek az úton mérföldkövek, irányító táblák, akik az igaz, a helyes irányba terelik azt, aki a cél felé tör. Van annak már vagy tizenöt éve, amikor húsvét előtt Bach: János passióját gyakoroltuk. A kórus akkori konzisztenciája jobb volt, mint most, de a kórussal kísért Eilt iht angefochtenen Seelen kezdetű basszusária kóruskísérete nem akart pontosan sikerülni. A Főnök alaposan megdolgoztatott minket, de a végére sem sikerült a dolog valami fényesen. Végül megígérte az egész kórusnak, hogy kvartettben felmondatja… lényeg az, hogy erre mindenki magába szállt, s azóta bárki megirigyelhette volna a pontos belépésünket. (Aki nem műveli ezt a „szakmát”, annak hiába is mondanám el, hogy mit jelent egy magyar kórus számára 3/8-os ütemben az utolsó tizenhatodra pontosan belépni, ugyanis a magyar zene csak idegen hatásra ismeri a hármas osztású ütemeket. Bármely új stílusú magyar népdalunk páros ütemezésű.)
Azok a próbák sem mehetnek feledésszámba, amikor „csak” Palestrinát, Lassust vagy Victoriát, netalán Liszt Missa Choralisát, Bárdos vagy Kodály, vagy valamely „kisebb”, de korántsem értéktelenebb szerző műveit gyakoroltuk, hogy aztán jóleső érzéssel nyugtázzuk azok „élesben” történt előadását. (Amikor pedig templomban énekeltünk, főnökünk azt mondta nekünk, hogy a templomban való éneklés vagy zenélés nem produkció, ezért kérte a jelenlévő közönséget, hogy a nem liturgia keretében előadott művek - mint pl. Handel Messiás, Bach-passiók vagy Liszt Christus – végén ne tapsoljanak.) Más. Énekeltünk olyan templomokban is, ahol a helyi plébánia vagy lelkészség nem tűrte el (az egyébként a ’60 -70-es években jó szándékkal elindult) többek közt a katolikus rock-beat mozgalom hajtásait, templomi szolgálatát: mint minden szórakoztató célú zene előadói körül, őkörülük is inkább személyi holdudvar, rajongói kör alakult ki, ami elvezetett egy szektásodó, illetve a kinyilatkoztatás alapjain nem, vagy ingatagon álló részegyházi lét felé (sztárkultusz), nem is beszélve arról, hogy dalaiknak kevés kivétellel, sajnos a liturgikus szövegekhez kevés, részleges vagy egyáltalán semmi közük nincs, tehát önmagukban liturgikus szolgálatra alkalmatlanok. A X. Pius pápa által kiadott Motu Proprio-ra (Tra le sollecitudini) gyakran hivatkozva idézte az egyházi zene kritériumait: legyen egyetemes, szent és művészi. Főnökünk éppen azért énekeltetett velünk templomokban sok gregoriánt, Palestrinát és Lassus-motettát, mert ezek azok a zenék, amelyek mindhárom kritériumnak megfelelnek. Ma már más karnagyunk van, de ez a lényegen, a közös gondolkodásunkon, a gyakorlatunkon, a műsorválaszték és a „szolgálat” lényegén mit sem változtatott. Legfeljebb annyiban vagyunk mégis mások, hogy az élet rendje szerint korosodtunk, s ami ezzel jár: tapasztaltabbak, nyitottabbak, rugalmasabbak, türelmesebbek, megértőbbek és bölcsebbek lettünk. Ez sem kevés. De ha nincsenek meg az alapok, hiányoznak a talentumok, akkor minden, mindez jóval nehezebb feladat, és több időráfordítást, több munkát, nagyobb szorgalmat követel meg azoktól, akik egy ilyen szellemiségű és összetételű kórusban képzelik el a jövőjüket.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Goda Sára (hárfa)
Hartenstein Péter (fagott)
A Zeneakadémia BA II-III. évfolyamos hallgatóiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Ménesi Gergely
J.S. BACH: 3. (G-dúr) brandenburgi verseny, BWV 1048
HÄNDEL: B-dúr hárfaverseny, HWV 294
VIVALDI: e-moll fagottverseny, RV 484
J.S. BACH–GOUNOD: Ave Maria
CORELLI: g-moll („Karácsonyi”) concerto grosso, op. 6/8

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő
Mesebalett három felvonásban

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Magyar Állami Operaház Gyermekkara (vezető karnagy: Hajzer Nikolett)
Vezényel: Halász Péter
CSAJKOVSZKIJ: A diótörő, op. 71
18:30 : Balatonfüred
Kisfaludy Színház

Bálint János (fuvola)
Mendelssohn Kamarazenekar
Művészeti vezető: Kováts Péter
"Komolyzenei Esték 2019 III."
BACH: h-moll szvit BWV 1067
GRIEG, E.: Holberg-szvit op. 40
BIZET: Gyermekjátékok (zenekari változat)
TURINA: A torreádor imája op. 34
BORNE: Carmen-fantázia

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Szabadi Vilmos (hegedű)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Madaras Gergely
WEINER: 1. Divertimento
DOHNÁNYI: 2. c-moll hegedűverseny
BARTÓK: Concerto

19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Schöck Atala, Kovácsházi István (ének)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Antal Mátyás
W.A. MOZART: Szabadkőműves gyászzene (K. 477)
DRAGONY TÍMEA: Szimfónia 'OBRETAM' (ősbemutató)
MAHLER: Dal a Földről – szimfónia
A mai nap
született:
1946 • José Carreras, énekes
1962 • José Cura, énekes, karmester
elhunyt:
1791 • Wolfgang Amadeus Mozart, zeneszerző (sz. 1756)
1916 • Richter János, karmester (sz. 1843)
1989 • John Pritchard, karmester (sz. 1921)
2007 • Karlheinz Stockhausen, zeneszerző (sz. 1928)