vissza a cimoldalra
2019-06-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3116)
Operett, mint színpadi műfaj (3942)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61835)
Erkel Színház (10247)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1683)
Franz Schmidt (3355)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3278)
Momus-játék (5692)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6903)
Opernglas, avagy operai távcső... (20241)
Kedvenc magyar operaelőadók (1119)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (979)
Élő közvetítések (7933)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4507)
Balett-, és Táncművészet (5819)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (73)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

4350   Búbánat • előzmény4349 2018-10-07 14:55:42

A „Túl az Óperencián” mai adásában Házy Erzsébet énekfelvételei közül ezek a részletek hangoztak el a Dankó Rádióban: 

1. Leonard Bernstein - Arthur Laurents, Stephen Sondheim  – Reményi Gyenes István: West Side Story (musicalrészletek - Qualiton LP-1967; Kossuth Rádió, 1969. június 22.,19.10 -19.44)

Km. Házy Erzsébet, Szirmay Márta, Ádám Anna, Korondy György,  a Harmónia Vokál, valamint a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc – Erről a stúdiófelvételről csendült most fel:

- Maria dala: „Oly szép vagyok, arcom ragyog…” (Házy Erzsébet, énekegyüttes)

2. Carl Zeller – Moritz West, Ludwig Held - Márkus József: A bányamester (részletek, 1964. szeptember 6., Kossuth Rádió 14.55 – 15.20)

A két főszerepben: A grófnő – Házy Erzsébet; Martin, a bányamester – Kelen Tibor

Az MRT énekkarát és szimfonikus zenekarát Bródy Tamás vezényli. (Az operett stúdiófelvételén csak a két főszereplő dalai találhatók!)  A most bejátszott részlet volt:

-     A grófnő és Martin kettőse (Házy Erzsébet, Kelen Tibor)

3. Leo Fall – Rudolf Schanzer, Ernst Welisch – Harsányi Zsolt - Innocent Vince Ernő:  Pompadour

A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1967. szeptember 9., Kossuth Rádió, 20.31-22.00

Km.  Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Szirmay Márta, Korondy György, Palcsó Sándor, Kishegyi Árpád, Külkey László, Nádas Tibor, Katona Lajos, az MRT énekkara és szimfonikus zenekara. Vezényel: Bródy Tamás.

Erről a teljes stúdiófelvételről ma két részlet szólalt meg:

  • Pompadour belépője, I. felv. (Házy Erzsébet, km. Koltay Valéria és az MRT Énekkara)

„- Ma érzek itt magamban valamit, ami nyugtalanít! Oly furcsa ez, olyan izgató, mi biztató! A vérem úgy bizsereg, tenyerem viszket, oly ideges vagyok, hogy széttörnék mindent! És hogyha még ez sem elég, lesz valami más is, adja az ég! Óh, óh, óh, óh! /- Ajh ha kezembe kapnék egy férfit, férfit, de igazit ám! Szinte gondolni sem merem végig, oly forró, oly vad a szám! Lázas csók, mely izzóan ég, elkábító, az volna jó! Jaj, ha egyet ma kaphatnék! Mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még, mi lenne itt ma még!...”

  •  Pompadour és René kettőse, I. felv. (Házy Erzsébet és Korondy György)

„ - Drága kincsem, van egy utca, hol ismerős nincsen, ott egy eldugott kis szobát vettem, etikettre nem voltam tekintettel, elfeledtem… /- Ejnye, hallod, a szerelmet kissé gyorsan vallod, első percben már… Könnyed lángolás, hálás álcolás, az ablakon integet a fény, napsütés, ez nem rossz, ezt meg fogom gondolni még, ezt meg fogod gondolni még! …. /- Mondd meg, hogy hívnak?...Kérlek, mondd már, na, mondd meg, hogy hívnak? - Jeanne. – Jeanne? Te világom, tündéri lány!!! – Nemcsak kettesben, tán, megcsókolhatsz, babám!?...”

4. Fényes Szabolcs - Harmath Imre - Romhányi József: Maya

A Rádió Dalszínházának a bemutatója: 1971, április 12., Kossuth Rádió 19.57 – 22.00

Km.  Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, Németh Marika, Korondy György, Bende Zsolt, Palcsó Sándor, Rátonyi Róbert, Palócz László, Radnay György, Bilicsi Tivadar, az MRT Énekkara és Szimfonikus Zenekara. Vezényel: Gyulai Gaál Ferenc.

Az adásban két részlet csendült fel erről a stúdiófelvételről:

  • Maya belépője, I. felv. (Házy Erzsébet, énekkar)

„- Megjöttem, tessék! Kérek egy cigarettá!… Azt mondják rólam, hogy szívem titkon jó’ van. Barátaim! Ne higgyétek el! Jó lenni rossznak..../Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni, óó-ó, óó-ó … szeretnék egyszer kicsit szeretni, óó-ó, óó-ó, szeretnék egyszer egy vidám napot! De én csak útszéli virág vagyok. Tán még a napfény se tud rám nevetni! óó-ó, óó-ó…”

- Maya, Barbara és Rudi hármasa, II. felv. (Házy Erzsébet, Galambos Erzsi, Rátonyi Róbert)

„- Ahol mi járunk tapsorkán…   /- Odavagyok magáért, a fekete hajáért, egyetlenegy szaváért, mosolyáért. - Odavagyok egészen, a szívembe bevésem, hallgassa meg, ha kérem, a kérésem! – Szeretném, ha szeretne, rám nevetne! Nem kívánom sokáig, csak örökre!...”

A rádióműsorban Klemen Terézia mellett megszólalt még az érsekújvári Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekverseny „házigazdája” és zsűritag, Klein Ottokár, operaénekes, Érsekujvár polgármestere; Farkas Pál karmester, az énekverseny zsűritagja; Farkas Tamás – a III. nemzetközi énekverseny egyetlen „fiú tagja” , második helyezett – akik a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya telefoni érdeklődésére beszámoltak a Házy Erzsébet nevét viselő énekversenyek légköréről, színvonaláról, eredményeiről, a meglévő és alakuló szakmai-baráti kapcsolatokról, a jelenlegi munkájukról,  feladataikról és a jövőbeli terveikről, célkitűzéseikről.

Házy Erzsébet születése 89. évfordulóján mi mással is fejeződhetett volna be az egész heti megemlékezés-sorozat a rádióban, mint az emblematikus Manonjának rádiófelvételéről elhangzó megrendítő szépségű búcsúária Puccini operájának IV. felvonásából: „Sola perduta, abbandonata” (km. az MRT Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lamberto Gardelli)

Ezt a délelőtti adást újra meghallgathatjuk az ismétlésben ma délután hat és hét óra között a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségeken is (www.dankoradio.hu)

4349   Búbánat 2018-10-07 12:40:21

Egész héten Házy Erzsébet alakja kapott primer hangsúlyt a Dankó Rádió operettműsorában –a szopráncsillagunk születésének 89. évfordulóján.  Ebben a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya segítségére volt a rádió e heti kedves vendége, Klemen Terézia, aki szívügyének érzi a felvidéki származású Házy Erzsébet mára kissé elfeledett életútját, művészetét a szlovák-magyar határ mindkét oldalán túl élő emberek között népszerűsíteni:  hogy az egykor nagyhatású szopránunk emléke ne halványuljon el, tovább éljen bennünk.  Szeretné  az operaénekesnő személyét, művészetét, hírét, emberi tulajdonságait a  zenét, éneket, az operát és az operettet is kedvelők (esetleg azt művelők) és persze a rajongók nem kicsiny táborához közelebb (el)hozni…

Így született meg benne a gondolat s követte a kezdeményezés: három évvel ezelőtt létrehozta - és azóta minden évben megszervezi Érsekújvárra (ahol befogadásra és felkarolásra talált) – a Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekversenyt; egyúttal a  felfedezettek, a győztesek és helyezettek számára ígéretes kiugrási lehetőséget  teremtenek ezek a megmérettetések . Örömünkre,  az eddigi három verseny nyertesei és helyezettjei között magyar fiatalok is vannak!

Az énekverseny kapcsán fogalmazódott meg Klemen Teréziában az a szándék, hogy talán érdemes lenne a szélesebb közönségrétegek részére is  „elérhetőbbé” tenni Házy Erzsébet lényét…; bizonyára örülnének, ha kezükbe vesznek  egy hozzáférhető, egy a korábbi képes-szöveges kiadványoknál  még átfogóbb, bővebb tartalmú olvasmányt a legendás operaénekesnőnkről.  Az ötletet tett követte és az információgyűjtés eredményeképp idén tavasszal megjelent Az évszázad Manonja című, gazdag kiállítású, sok képet magába foglaló albumszerű életrajzi könyv - benne művész- és egykori pályatársak visszapillantásai, személyes emlékei, vallomásai a nagyszerű szopránról.

Ebből a kiadványból olvasta fel a szerző most az adás végén - a megemlékezések sorát zárva - Medveczky Ádámmal készített interjújának egy rövid részletét: Házy Erzsébet és a karmester között kialakult bizalmi-és munkakapcsolatukat illusztrálva.  

Idézek itt Medveczky Ádám visszaemlékezéséből néhány mondatot:

„[…] Nagyon muzikális volt, s mindenre felkészült. Ahogy egy akkordra berobban, például Minnie, a Nyugat lányában a szép kocsmárosnő, csak őrá lehetett figyelni. Mindig mindent kiszámított, még a lépéseket is, hogy ritmusra lépjen. Zeneileg nagyon képzett volt, hisz zongoraművész szeretett volna lenni, kottaolvasó ember volt. […] A korrepetitorok tartottak tőle, mert ha nem úgy játszottak, akkor megmondta nekik. Azonnal észrevette az elütést, hibát. Annyira magabiztos zenei képzettségű volt, hogy az egyik alkalommal, mikor gyakoroltunk, s betanulta a Pillangókisasszonyt, rászóltam, hogy nem úgy kell énekelni, mert itt negyed szünet van, ezt nem úgy írta a zeneszerző. Erre ő: ha most itt lenne Puccini, beolvasnék neki, megmondanám, hogy miért nem így írta, mert sokkal jobban hangzana.  És bizony abban egy sor változtatásában is igaza volt.

Mindig megmondta a véleményét. Nem bántón, hanem a szünetben odahívta az illetőt, s figyelmeztette, hogy mit nem csinált jól. Nem alázott meg soha senkit. Nagyon igényes volt, és ez sokak szemében rossznak számított. Én sohasem akadtam fenn semmiféle viselkedésén, ő így volt komplett. Élt, halt a színpadért. Annyira vágyott színpadra, hogy nem bírta elviselni a fellépés előtti órákat, főleg ha premier volt, mert már annyira színpadon akart lenni. Azt kérdezte egyszer tőlem: tudod hol voltam a Manon Lescaut bemutatója előtt? Kiskunfélegyházán megnéztem az óriás bálnát, mert már nem bírtam magammal, hát inkább elautóztam oda.

Ő égett, egy különös lázban égett, s ezt a színpadért, a művészetért tette. Ha nem égette volna el magát, ha jobban ügyel és kíméli magát, főleg a hangját, Európa legnagyobb énekese lehetett volna.

[…] Azt is meg kell említeni, hogy nem szerette a fölösleges dolgokat. Adott a viselkedésre, de a mesterkéltséget, a pózolást nem szerette, a hamis hízelgést, az álnokságot nem tűrte. Nagyon muzikális volt, és talán senki nem tudta, hogy mennyi rengeteg munka van a mögött, hány éven keresztül dolgozik valaki azért, hogy felmenjen a színpadra, s ott úgy teljesítsen, ahogy a színpadon kell. Erzsi nagyon kidolgozta a karaktereket, alapos volt. Persze erre születni is kell, de ő nagyon megdolgozott érte. […] A magyar operajátszás egyik legnagyobb alakja volt. Egyedi, nagy művész, s ezt mindenkinek tudatosítania kell.”

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1767 • Georg Philipp Telemann, zeneszerző (sz. 1681)