A most megjelent Házy Erzsébet-könyv szerzőjével - Klemen Terézia -
FELVIDÉKI NAPLÓ - 2018. május 07.
A pozsonyi csalogányról a Reviczky Házban
Írta: Ševeček Judit
felvidek.ma - 2018.03.09
„Március 8-án a lévai Reviczky Társulás zenei szakosztálya szervezésében Dunajszky Géza A pozsonyi csalogány című, Házy Erzsébet Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekesnő, színésznő életéről és munkásságáról szóló előadását hallgathatta meg a közönség.
Bevezetőként Ürge László, a zenei szakosztály vezetője köszöntötte az előadót és a megjelenteket.
Dunajszky Géza ismertette Házy Erzsébet életét és pályáját, beszámolt arról, hogy kutatásai során sikerült megtalálnia Házy Erzsébet születési anyakönyvi kivonatát és így most már pontosan lehet tudni, mikor született, mivel eddig erről nem volt hiteles adat. Az előadás során egy közel 50 perces videót tekinthetett meg a közönség…”
Bizonyára vagyunk páran, akik nagy várakozással tekintünk ez új kiadvány és tartalma elé...
A könyv borítója igen tetszetős! :-)
Minden bizonnyal a tartalma is értékes, kíváncsi vagyok rá.
„A Nec Arte Nec Marte Polgári Társulás május 3-án, csütörtökön 17.00 órai kezdettel szervezi meg Klemen Terézia Az évszázad manonja – Házy Erzsébet című könyvének a bemutatóját a komáromi Zichy-pont épületében.
A szerzővel Bárány János újságíró beszélget.”
/Felvidek.ma/
- Magyar Ifjúság, 1970. –április 10.
A »prima donna«
„Príma donna — operatársulatokban vagy egyes operákban ezzel az olasz szóval nevezik a vezető szoprán énekesnőt.”
A Zenei Lexikon eme címszavának szűkszavúan precíz megfogalmazásához nincs sok hozzátenni való. A kifejezés nálunk is közismert, bár némi jelentésmódosulást szenvedett: inkább az operettek vezető énekesnőit illetjük e névvel, méghozzá magyarosított helyesírással : primadonna — így, egy szóként írva- mondva.
Hallatán szép, érdekes módon: a primadonna mindig szőke!), szeszélyes, kacér, férfiszíveket tipró, és női szíveket sárga irigységgel sápasztó nő képe jelenik meg képzeletünkben. A primadonnába szerelmesnek illik lenni, reménytelenül és elérhetetlenül, hódoló leveleket illik hozzá írni, vagy szenvedélyes verseket, rajongóinak illik kifogni a lovakat fiákeréből, s illik e járművet saját kezükkel vontatni végig a városon, miközben az ünnepelt primadonna kipirultan, kivirultan, tollboás toalettjében, s szőkébben, mint valaha, kegyesen nyújtja csókra könyökig érő kesztyűbe bújtatott kacsóját a fiáker hátsó üléséről a jármű körül — miként a ragyogó Napot hordozó mitológiai szekér körül —
Krúdy Gyula úr, színésznők és énekesnők gáláns és szépszavú csodálója, valahogy ekképpen írt volna valamely primadonnáról, ki elbűvölte volna őt énekével és játékával. S minden bizonnyal ezen őt elbűvölök sorába tartozott volna az, aki ma a „prima donna” fogalmát a régebbi, s a mai értelemben is, megtestesíti.
bolygópályájukon keringő hódolóknak, kik tülekednek, hogy részesüljenek az isteni primadonna közelről láthatásának öregkorukig visszasejlő, szívszorító szépségű és fenségű élményében.
Mily kár, hogy Krúdy úr, nem élvén már, nem választhatja írása — netán egynémely beszélye avagy regénye — hősnőjéül e mai „prima donná”-t, Házy Erzsébetet. Mert igazából az ő tollára illenék.
A természet szívesen gondolkodik szélsőségekben: valakire vagy minden kegyét ráárasztja, vagy semmit nem ád néki kincseiből. Házy Erzsébet nyilvánvaló kegyeltje: szép, dekoratív és szőke; nagy vivőerejű; szépszínű, drámai erejű és szenvedélyű szopránhang birtokosa; e hang birtokában szerepeit ritkán tapasztalható természetességgel, könnyedséggel és elhitető erővel szólaltatja meg; s hangbéli alakító készségéhez még — a ragyogó színpadi megjelenésen túl — kitűnő színészi adottságok is járulnak. Mindezek együtt méltán teszik őt igazi „prima donná”-vá.
Pedig nem énekesnőnek indult. Zongorázni tanult, s bizonyára hangszeres előadóként is az elsők között lett volna. Szinte véletlenül kezdett énekelni, s aztán itt is kötött ki, először a Rádió énekkarának tagjaként, majd innen került ösztöndíjasként az Operába. Itt már a tanulóévek alatt felfigyeltek rá, közönség és kritika egyaránt észrevette, hogy egy nagy énekesnő készülődik, csak a megfelelő szerepre várva, amelyben énekesi, színészi és megjelenésbeli adottságai egyszerre érvényesülhetnek. Ez a szerep Puccini Manon Lescaut- jának 1961-es felújításával jött el. Házy Erzsébet a címszerepben nyújtott alakításával berobbant az élvonalba, s azóta csak megszilárdította vezető helyét. Muzikalitása, stílusérzéke révén számos szerepben — és számos stílusban — bizonyította, mennyire életeleme a színpad, a zenés dráma. Puccini hősnői — Manon mellett Mimi, Cso-Cso-Szán vagy Minnie A Nyugat lányából éppúgy hibátlan megformálásban kelnek életre az ő előadásában, mint Csajkovszkij Anyeginjéből Tatjána, Nedda a Bajazzókból vagy Cherubin Mozart Figaro házassága című operájában. Ritka adottság, hogy e klasszikus figurák mellett valaki a modern, sőt egyenesen mai operák hősnőit is hitelesen tudja megszólaltatni. Házy Erzsébet e ritka adottságnak is birtokában van: Weill—Brecht Mahagonny-jának Jenny-je éppúgy közel áll hozzá, mint legutóbbi szerepe, Bess, Gershwin Porgy és Bess című operájában. De ugyanilyen otthonos az operetthősnők világában is.
Ami azonban még külön is kiemelkedő e rendkívül sokoldalú művésznő széles ívű repertoárjából, az a magyar operák szerepeiben nyújtott számos pompás alakítása. Kodály Háry Jánosának Örzséje már klasszikus feladat, de az utóbbi évek új magyar bemutatói Házy Erzsébet nélkül elképzelhetetlenek: Mihály András Együtt és egyedül című operájában, Szokolay Sándor Vérnászában és Hamletjében, Petrovics Emil C’ est la guerre-jében, s legutóbb a Bűn és bűnhődés című operájában övé volt a női főszerep, a szerzők az ő alakjában, adottságaiban is gondolkoztak, mikor hőseiket elképzelték. A magyar opera reneszánszában oroszlánrésze van Házy Erzsébetnek.
A Kossuth-díj második fokozata különösképpen ezt a tevékenységét jutalmazta most. Méltán.
/Takács István/
Áthozom ide az Operett a magyar rádióban (1949 - 1990) c. topicba írt mai bejegyzésem azon részét mely Házy Erzsébet Víg özvegy-rádiófelvételét érinti:
„Azok a boldog békeidők – 1870-1914”
A Dankó Rádióban a „Túl az Óperencián” e heti műsor-sorozata a „békebeli operettek” - az I. Világháború előtti korszak neves magyar operett-komponistáinak és műveinek – felidézése jegyében állt össze: Verő György, Czobor Károly, Huszka Jenő, Kacsóh Pongrác, Kálmán Imre, Szirmai Albert és Jacobi Viktormunkássága után ezen a hétvégén, tehát holnap is, csak Lehár Ferenc művészete és operettjei állnak a középpontban!
A mai adásnapon a szerkesztő-műsorvezető, Nagy Ibolya Lehár Ferenc zenetörténeti jelentőségét hangsúlyozta, az operett mint műfajban betöltött megkerülhetetlen, kimagasló alakját, az osztrák-magyar monarchiában, a Bécsben élő és alkotó magyar komponistát mutatta be: elsőként arról az önálló keringő darabjáról szólott, amellyel zeneszerző pályája első igazi sikerét aratta s mellyel befutott: Arany és ezüst – mellesleg ennek a keringőnek a dallamaival – Nagy Ibolya választotta szignálként - indul naponta a Dankó Rádióban az operettadás. Most a keringő hosszabb részletét is meghallgathattuk (km. a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Rácz Márton vezényletével).
Lehár az operett műfaját is megújította. Az első alkotói korszakából kiemelkedik, és azóta is az operett egyik csúcsa: A víg özvegy – mely az 1905-ös bécsi bemutatójával forradalmasította magát a műfajt, új utakat nyitott, kompozíciójával friss, megújult lendületre kapott a már kissé poros bécsi operett maga is…
A víg özvegyből két nagy lélegzetű jelenet, az első és a második finálé hangzott fel az alábbi rádiófelvételről:
A Rádió Dalszínházának bemutatója: 1962. december 8., Kossuth Rádió 18.55 – 21.27.
Lehár Ferenc: A víg özvegy (Házy Erzsébet, Kishegyi Árpád, Külkey László, Udvardy Tibor, Koltay Valéria, Kövecses Béla, az MRT Énekkara) (9:50 perc) - Jelenet, Danilo elbeszélése és a II. felvonás fináléja: (Házy Erzsébet, Koltay Valéria, Kövecses Béla, Palcsó Sándor, Udvardy Tibor, az MRT Énekkara) (10:36 perc) Ideírom ennek teljes dialógusát: Danilo: „- Mit kívánnak, megtudhatom…Hogy feleséget venni téboly. Kész hülyeség! A házasság, ezt tudni jó, egy kis perszonál-unió! A diplomáciában, hej, fáznak is tőle, mert csakhamar, s ezt tudni jó, kibővül ez az unió, s lesz hármas – lesz hármas szövetség belőle. Ilyenkor kész a zűrzavar, és gikszer rontja csakhamar az európai koncertet, mert hát az asszony, hogyha szép, más koalícióba lép. Az asszonynép, hej, furcsa szerzet, a férjre poklok pokla vár, valami bűzlik Dániában már! Szemtelen! Előkelők legyünk, az ám! Párizsban így szokás! Mondok: möszjő, ő szól: madám,Párizsban így szokás! Ebédeket, zsúrt, bált adunk,Párizsban így szokás! És egymás mellett – megfagyunk, Párizsban így szokás! Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! Hanna: És ezt teszem én is! Agyő! (indul) |
Ezt a délelőtti műsort a ma délutáni ismétléskor, 18 órától hallgathatjuk meg újra a Dankó Rádió hullámhosszán és az internetes oldalakon online.
Kapcs. 4252. és 704. sorszámok bejegyzései
- Magyar Ifjúság, 1965. július 3.
„SZTÁROK KÖZÖTT”
BÉCSI TUDÓSÍTÁSUNK
Az operettromantika változatlanul hatalmas tömeget vonz Strauss városában. S nehéz lenne hűen érzékeltetni, hogy milyen népszerűséget élvez Bécsben a bonviván Rudolf Schock, aki a Cigánybáró címszerepét — bár kissé megkopott hanggal, de rendkívül szuggesztív, férfias vonzóerővel — alakítja. Vagy, hogy milyen sztárnimbusz veszi körül a többi, jól kiválasztott főszereplőt: Eberhard Wächter, a Staatsoper világhírű baritonistája, Renata Holm, Hilde Rössel-Majdan, s Hilde Konetzni alakját. A színház szemmel láthatóan „biztosra ment” a szereplők és a karmester, az operett műfaj nagy öregje: Robert Stolz kiválasztásában.
'• Ebben a társaságban alakítja a tüzes-érzelmes női főszerepet — Házy Erzsébet. Ő is alaposan belekóstolhatott a sztárolással járó, fárasztó készenléti állapotba. A próbákat nap mint nap újságírók, fényképészek könyörtelen szenzációéhsége követte. Karwin, a bécsi televízió kedvenc riportere Maximillian Schell, Walter Slezak (a nagy Leo Slezak fia) és Johannes Hesters társaságában mutatta be a bécsi televízió gála adásában. Lesték, kivel megy színházba a szabad estéin, mibe öltözik, a premierről milyen autón távozik. A premieren csak erélyes rendőrök sorfala tudott véget vetni az autogramkérők hosszú ostromának... S megismerte a sztárvilág intrikáit is. Előre megmondták, melyik kritikus keres majd mindenáron ürügyet a „levágására” ...
Az eredmény? Már az évad végén szaporították fellépéseinek számát, s a színház szeretné, ha a jövő szezonban is vállalná a szerepet. Mert ha Ő énekli, játssza Szaffit, állandóan kint lóg a „Minden jegy elkelt!" tábla...
(fodor)
Kapcs. 970. sorszám
AZ ÚJ „BOHÉMÉLET”
Magyar Ifjúság, 1957. szeptember 28.
"A Bohémélet felújítása Ferencsik János vezényletével, Nádasdy Kálmán rendezésében és a felejthetetlen Oláh Gusztáv díszleteivel — igazi, nagy operai bemutatókra emlékeztető előadás volt az Erkel Színházban.
Ilosfalvy Róbert (Rodolphe). Bende Zsolt (Chaunard, zenész), Palócz László (Marcel, festő), Nádas Tibor (Colline, filozófus), Koltay Valéria (Musette), Házy Erzsébet (Mimi) az ifjúság tüzét és boldogságát varázsolták a színpadra: a fiatal művészek szerepeltetése várakozáson felüli sikert jelentett igazgatónak, karnagynak, rendezőnek s nem utolsósorban maguknak a művészeknek is. Ez a felújítás valóban felfrissítése volt a sokat játszott Puccini-dalműnek.
Hogy ez munkában, előkészítésben mit jelentett, arról beszéljenek pár szóval maguk a művészek.
HÁZY ERZSÉBET, ILOSFALVY RÓBERT: „Boldogok vagyunk, hogy — amint ez a közönség lelkes tapsaiból kiderült — sikerült megoldanunk feladatunkat. Igyekeztünk — Ferencsik János főzeneigazgató és Nádasdy Kálmán főrendező útmutatásai szerint — új színeket, új életet vinni az előadásba. Különösen nagy súlyt helyeztünk a játékos, fiatalos, humoros részek kidolgozására.”
KOLTAY VALÉRIA, BENDE ZSOLT, PALÓCZ LÁSZLÓ, NÁDAS TIBOR: „Nem volt könnyű megküzdenünk e szerepeket játszó nagy elődeink alakításának emlékével. A tanítványok tiszteletével gondoltunk a pompás Mimikre és Musette-ekre, Rodolphe-okra és Marcelekre, Chaunard-okra és Colline-okra.”
NÁDASDY KÁLMÁN: „Hogy mit jelent számomra egy felújítás? Újra elolvasom és tanulom a mű zongorakivonatát, hogy megtaláljam benne a szerző intencióit s alázattal tudjam tolmácsolni mindazt, amit a komponista muzsikában, játékban, színekben ki akar fejezni.”
(k. e.)
Kapcs. 3927. sorszám
„Nagy operett-film két operett-birodalomról”
- Magyar Ifjúság, 1957. szeptember 7.
„A napokban a moziközönség játékfilmet gyártó „új“ filmgyárat és új filmcsillagot avat.
A Budapest Filmstúdió bemutatta a „Gerolsteini kaland“- ot, főszerepben Házy Erzsébettel, az Operaház fiatal énekesnőjével.
A Farkas Zoltán rendezte film az eredeti Offenbach- operett átköltött meséjével szórakoztat, telitűzdelve örökszép áriákkal, kettősökkel. […]
… A film báját Házy Erzsébetnek köszönhetjük, akinek betörése ’a film szentélyébe’ annál is örvendetesebb, mert elragadó szépségénél csak játékénak finomsága és hangjának kelleme nagyobb.”
/Komomik Ferenc/
Kapcs. 677. sorszám
- Magyar Nemzet, 1965. július 20.
Garden party a Szigeten
A Garden partyhoz kettő kell: kert és ünnepség; a Margitszigeti Szabadtéri Színpad legutóbbi műsorában mindkettőt megtalálhattuk. A Szigetnél szebb kert kevés van Európában, és az ünnepség fényét néhány ismert, már-már világhírű művész jelenléte biztosította.
Nagyon kevés garden partyn vettem részt életemben, ezért nem tudom eldönteni: kell-e a kerthez és az ünnepi hangulathoz összekötő szöveg is? Főképpen kell-e olyan szöveg, amely nem összeköt, hanem szétválaszt; tudniillik a sok ezer főnyi közönséget a közreműködő művészektől. Annyi biztos: ha egy előadásnak az a célja, hogy vidám nyári hangulatot árasszon és ünnepélyesebb, tehát színvonalasabb legyen, mint a szokványos esztrádműsorok, akkor ez a csacskán csevegő szöveg bátran elhagyható. És a rendező is bátran megválhatott volna azoktól az unt fogásoktól — pezsgősüveg durrogtatása, fontoskodó újságíró, nyüzsgő statisztéria, affektált, sőt dramatizált műsorközlés —, amelyek valamirevaló vidéki operettelőadásokon sem találhatók már meg.
Mindez azért érdemel komoly bírálatot, mert az estnek olyan önálló része is volt, amely Európa bármely szabadtéri színpadán megállná a helyét. Olyan művészek léptek fel, mint Réthy Eszter, a bécsi Staatsoper tagja, Paolo Silveri, a New York-i Metropolitan és a milánói Scala tagja, Carelli Gábor, ugyancsak a Metropolitanból, és mellettük Honthy Hanna, Svéd Sándor, Ilosfalvy Róbert, Házy Erzsébet és Orosz Adél, s ez a program akkor is kielégített volna bennünket, ha pusztán a fellépő művészek nevét és az előadandó művek címét közlik velünk. Silveri például Figaro belépőjével és Rigoletto áriájával olyan légkört teremtett a színpadon, amelyhez sem keret, sem „körítés” nem kell. És ugyanígy nem igényelte az előzetes csevegést és híre beharangozását Ilosfalvy Róbert művészete sem.
A keretjátékban csupán egy mozzanat lehetett volna érdekes, ha nem is nagyon újszerű: az újságíró figurája, aki interjút készít a garden party részvevőivel. Miután Mécs Károly — a sekélyes szöveg hibájából — jobbat nem tudott kérdezni Réthy Esztertől, mint azt, hogy szívesen van-e Budapesten — amire a művésznő természetesen csak azt felelhette: óh, igen —, az az illúziónk is szertefoszlott, hogy az est keretében néhány művészt közelebbről is bemutatnak a számunkra.
A színvonalas számokat és neves művészeket is felvonultató műsorban még sokan szerepeltek, kevésbé értékes produkciókkal, néha arány- vagy stílusérzék híján. Az eredeti műsor gazdagabb programot ígért, de az idő előrehaladása miatt közülük több számot elhagytak. Mi azonban szívesen megnéztük volna a Kék Duna- keringőt Orosz Adél, Dózsa Imre és az Operaház balettkara előadásában, és örömmel hallottuk volna Svéd Sándort a műsor második részében is. Könnyű lenne megmondani, hogy melyik közepesen előadott operaáriával, operettdallal, vagy a programba szervesen nem illeszkedő cigánydallal lehetett volna fölcserélni. Az est végén a rendező kijött a színpadra, megköszönni a tapsokat. Ezek a tapsok azonban nem a keretjáték beállításának, hanem Honthy Hanna, Silveri, Ilosfalvy és mások művészetének szóltak.
Az esten közreműködött az Állami Hangversenyzenekar, Kerekes János és Sulyok Tamás vezényletével, valamint az Operaház balettkara.
/Gábor István/
Kapcs. 704. sorszám
- Magyar Nemzet, 1965. május 28.
BÉCSI ÜNNEPI HETEK, 1965
Házy Erzsébet sikere a Volksoperben
A vasárnap megnyíló Bécsi Ünnepi Hetek első színházi szenzációja a Theatre de France vendégjátéka mellett Johann Strauss Cigánybárójának felújítása a Volksoperben. Az előadásnak magyar primadonnája van: Házy Erzsébet — ő volt a hétfő esti premier (s egyben az első szereposztás) Szaffi-ja. A Cigánybáró-film és a Cigánybáró- hanglemezkeresztmetszet után a bécsi színpadon is „régi" partnereivel mutatkozott be nyilvánosan Házy Erzsébet; Rudolf Schockkal (Barinkay), Eberhard Wächterrel (Homonnay gróf), Hilde Rössel-Majdannal (Czipra) és Walter Slezakkal (Zsupán) — a bécsi énekesgárda elitjéhez tartozó nevekkel.
Az új bécsi Cigánybáró Alfréd Rott rendezésében került színre; külön érdekessége, hogy az előadást a világhírű bécsi operettszerző, a nyolcvan év körül járó, de még mindig bámulatosan friss Robert Stolz vezényelte. Ebben a kiegyensúlyozott művészi nívót jelentő, színvonalas együttesben Házy Erzsébet egyenrangúan állta meg a helyét. Hangjának szépsége kivételes feltűnést keltett, mindvégig jó diszpozícióban énekelt, s a második felvonástól kezdve a bemutatkozás szemernyi elfogódottsága is teljes fölényben és magabiztosságban oldódott fel. A második felvonás híres kettősét ("Ki esketett") partnerével, a népszerű Rudolf Schockkal kétszer kellett megismételnie. Ők ketten, s mellettük a kitűnő Eberhard Wächter és a kedvesen komédiázó Walter Slezák tartoztak az előadás legfőbb erősségei közé.
A bécsi fesztiválplakátokon és a belváros kirakataiban különben már napok óta Házy Erzsébet fényképeivel találkozhatunk, az ünnepi hetek világhírű vendégművészeinek társaságában. A vezető bécsi napilapok közül a Presse Házy Erzsébet és Rudolf Schock fényképét közli az előadásról; a Kurier kritikusa kiemeli Házy temperamentumát, vitalitását, nagy volumenű hangját; s fellépését minden szempontból "ideális szereposztásnak" nevezi.
Kovács János
- Magyar Nemzet, 1965. április 2.
„— A bécsi és a budapesti opera közötti művészcseréről tárgyalt a héten Budapesten dr. Egon Hilbert, a bécsi Állami Opera igazgatója. Ilosfalvy Róbert, Házy Erzsébet és Komlóssy Erzsébet vendégszereplésében állapodtak meg eddig.”
- Magyar Nemzet, 1964. november 5.
VERNÁS2
„Magyar bemutató az Operaházban”
„Házy Erzsébet, lobogó drámai intenzitásán túl, az érzelmi kifejezőképesség árnyalt sokrétűségével, magasfokú szerep-kultúrájával szerez pillanatonként ismétlődő élményt.”
/Kovács János/
Pótlólag ideírom a Dankó Rádió Túl az Óperencián műsorának mai adásában sugárzott operettrészletek megnevezését és előadóit:
Jurij Szergejevics Miljutyin: Nyugtalan boldogság
Rádió Dalszínháza bemutatója: 1959. január 1. , Kossuth adó, 19.10
Romhányi József írta a dalszövegeket.
Zenéjét átdolgozta Bródy Tamás
Km.: a Magyar Állami Operaház zenekara és az MRT énekkara
Vezényel: Bródy Tamás
A szzereposztásból:
Andrej Balasov, zeneszerző; kapitány – Melis György (Básti Lajos)
Natasa Malinyina, énekesnő – HÁZY ERZSÉBET (Váradi Hédi)
Iganyin professzor – Ajtay Andor
Nazár, a konzervatórium portása – Gózon Gyula
Borisz Aljenyics, zongoraművész – Viktor Gedeon
Jakov Burmak, gépkocsivezető – Bilicsi Tivadar
Nyefjedovics, a teaház üzletvezetője – Fekete Pál
Tánya, a leánya - Zentay Anna
Szenyka, a teaház vezetőjének segédje – Külkey László
Kapitolina, a hidegbüfé alkalmazottja – Kiss Manyi
- Kapitolina és Nyefjedovics vidám kettőse: „ Néha van ok, én is hallgatok, ám a nyelved arra van, hogy néha beszélj…/- Nőtlen férfi csak félember; Asszonyt verni mégsem kell, mert a férj bizony gyakran felsül bármily szerelemre nősül… - … ám ha tévedés, és szebb lesz életünk, mert a házasságban nincs oly nagy veszély.” (Kiss Manyi , Fekete Pál)
- Andrej dala: „ Mily álomszép! Mily álomkép! … Az édes dallam körben jár…” (Melis György)
- Burmak és Tánya vidám kettőse: „- Boldog ünnepnap énnekem, hogyha beszélget énvelem! Furcsa naptár ez, mondhatom, hogyha két nap ünnepnapom lesz két napon…/- Hogyha cseppet sem tévedek, ketten így élünk, édesem. - Sokkal többet ér az életed, hogyha mindennap itt leszek én veled…” (Zentay Anna, Bilicsi Tivadar)
- Közzene – Polkatánc
- Natasa dala (Szibériai rapszódia): „A május én vagyok…” (Házy Erzsébet, km. az MRT Nőikara)
- Magyar Nemzet, 1964. október 9.
„GIACOMO ARAGALL, egy alig huszonöt esztendős, szinte kamaszosan fiatal művész hozta meg végül is az évad első igazán forró és megérdemelt sikerét. Ritka alkalom már önmagában is, hogy megjelenésben, egyéniségben, sőt életkorban ennyire eszményien megfelelő jelenség akadjon a Bohémélet Rodolfó-jának szerepére; Aragall szenvedélytől fűtött, fiatalosan friss, szép tenorhangja, győzelmes elánja aztán persze meg is sokszorozta az első pillanat megnyerő benyomásait. Anélkül, hogy véglegesen kiforrott, teljesen érett művész állna még a produkciója mögött; a kitűnő zenei és színpadi ösztön, a természetes és fölényesen könnyed énekkészség, az egész alakítást beragyogó tehetség így is mindenképpen jogot formálhat már az európai színpadokra.
S ezúttal végre az egész Bohémélet előadás légkörével is többé-kevésbé elégedett lehetett a közönség; ha nem is kapott minden ponton ideálig szereposztást, egy jó karmester; Erdélyi Miklós, s egy bevált tehetségű Mimi: Házy Erzsébet mindvégig megőrizte a hallgató számára a művészi illúzió egységét."
/Kovács János/
- Magyar Nemzet, 1964. szeptember 24.
Magyar koncert a BBC televízióban
A BBC 1. nevű televízió csütörtökön Muzsika Magyarországról címmel egyórás zenei műsort sugároz a londoni Selfridges áruházban rendezett magyar hetek alkalmából.
Az angol tv első önálló magyar műsorán fellép Orosz Adél, Róna Viktor, Házy Erzsébet, Melis György, az Operaház művészei, Gabos Gábor zongoraművész, Gerencsér Ferenc és Szalai József cimbalomművész.
A műsort filmre rögzítették, a vendégművészek szerdán hazautaztak Londonból.
- Magyar Nemzet, 1962. november 21.
„Nincs korhatár” - vidám, zenés játék 2 részben a Zeneakadémián, november 25-én délután 4 és este 8 órakor.
Fellépnek: Kiss Manyi, Sárdy János, Házy Erzsébet, Horváth Tivadar, Garas Dezső, Géczi Dorottya és még sokan mások.
Konferál: Hegedűs János, közreműködik: Turán László és Hajdú Júlia.
Jegyek válthatók az Országos Rendező Iroda központi jegypénztáránál (V., Kossuth L. u. 20.), az üzemi közönségszervezőknél és a helyszínen. X
- Magyar Nemzet, 1962. május 30
"Bessenyei Ferenc véd a színészek csapatában"
A vasárnapi színészek—újságírók labdarúgó-mérkőzésre készülő színész-válogatott kedden zárt kapuk mögött tartott edzést. Az edzés után kijei ölték a csapatot, amely az Üllői úti pályáin Labdarúgó-művészetét mutatja be.
Az együttes a következő: Bessenyei — Gálcsiki, Komlós, Hadics — Varga, Szirtes — Garas, Mendelényi, Papp László, Zenthe, Bodrogi.
A mérkőzésen a kezdőrúgást Házy Erzsébet végzi el.
A Dankó Rádió mai operettműsorában - egyebek közt - részleteket hallottunk Jacobi Viktor - Martos Ferenc - Bródy Miksa Leányvásár című operettjéből:
Rádió Dalszínháza bemutatója: 1964. július 18. Kossuth Rádió
Darvas Szilárd átdolgozásnak felhasználásával rádióra alkalmazta Innocent Vincze Ernő
Vezényel: Sebestyén András
Km.: az MRT szimfonikus zenekara és énekkara (Karigazgató: Vajda Cecília)
- Bessy, Lucy és Tom hármasa, I. felv.: „Szép ez a vidék…” (Házy Erzsébet, Németh Marika, Udvardy Tibor)
- Bessy és Fritz kettőse, I, felv.: „Kettecskén, az élet édes álom, kettecskén…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)
- Lucy és Tom szerelmi kettőse, I. felv.: „Ha lennék egy lánykának édes, szerelmes babája, királynőnek tenném meg őt, az egész világ előtt…/Ha jönne egy leány, aki szeretne igazán, elibe elmennék…”(Németh Marika, Udvardy Tibor)
- Bessy és Fritz kettőse, II. felv. (Dzsilolo-duett): „Történt hajdanán, hogy egy hottentotta lány, Párizsba ment, a kis bohó, Dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló…” (Házy Erzsébet, Palcsó Sándor)
A Túl az Óperencián adásának ismétlésát ma délután hat és hét óra között hallgathatjuk meg.
Én is erre tippelnék...
Margitsziget Víg özvegy. Glavari Hanna 1958(??)
Házy Erzsébet
|
Áru mennyisége: 1 db
Az aukció kezdete:
2018.03.25. 19:08:37
Az aukció vége:
2018.04.15. 19:08:37
Kapcs. 4238. sorszámhoz
Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő
Pontosítom a rádióban sugárzott felvételről hallott Nagyhercegnő bordala – rondó kezdő szövegét:
"Élt egyszer régen nagybácsi, akinek híres volt a torka…./A serleg, mellyel koccintott, olyan volt, mint egy jó nagy dézsa, hogy tíz akóval felhajtott , de közben majd szomjan halt néha. Igyunk! Igyunk! …" (Házy Erzsébet, km. Kishegyi Árpád, valamint az MRT Énekkara)
Kapcs. 4082., 3817., 1431. és a 605. sorszámokhoz.
A Dankó Rádió Túl az Óperencián című műsorában ma az egyik nagy kedvenc operettem részletei is ismét helyet kaptak – újólag, hiszen a rádió műsorsorozatában időről-időre mindig újra adásba kerülnek, sokadszorra is, a „könnyű múzsa”, a zenés színpad műfaja ismert vagy kevésbé ismert alkotásainak a betét számai.
Jacques Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő
Ennek a klasszikus francia nagyoperettnek a magyar nyelvű teljes stúdiófelvétele - prózai dialógusokkal együtt -, először1970. augusztus 19-én, a Kossuth Rádióban hangzott el a Rádió Dalszínházának bemutatójaként (20.07 – 23.04 óra), de a darab ének-zenei hangfelvételére jóval előbb, már két évvel korábban sor került: Albert István összekötőszövegével – keresztmetszet formájában - 1968. november 20-án bemutatta a Petőfi Rádió (10.00 és 11.17 óra között).
Az énekszámokban Házy Erzsébet, Németh Marika, Erdész Zsuzsa, Koltay Valéria, Svéd Nóra, Divéky Zsuzsa, Réti József, Melis György, Bartha Alfonz, Kishegyi Árpád, Michels János és Pere János hallható.
Henri Meilhac és Ludovic Halévy librettója nyomán a szöveget magyarra fordította, és a rádióra alkalmazta: Romhányi József
Km.: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc)
Vezényel: Bródy Tamás
Zenei rendező: Balassa Sándor
Rendező: Cserés Miklós dr.
Szerkesztő: Bitó Pál
A délelőtti adásban a következő részletek szólaltak meg az operettből:
- Bevezető kórus
- Vanda és Fritz kettőse: „Szívem, Fritz, ó, milyen bátor! Csatába mégy!…/ Ki nekem ront, pórul járhat!...” (Németh Marika, Réti József)
- Fritz dala: „Gyertek, szép leányok, csókra epedőn, selymes ágyban háltok, mi a harcmezőn, levest kap a baka, komisz kenyeret, holnap puska ropog, ágyú riogat…/Körbe perdülünk, lengve lendülünk, mint a búgócsiga, mint a kerge nyáj…” (Réti József, km. az Énekkar)
- Jelenet és Bumm tábornok dala: „Ez botrány! Ezer ördög! Itt a táborban lányok! / - Bumm! Mindig rosszkor jön… /- Ahogy felnyihog harci ménem, föl, harcra hát, rohamra indulok én az élen, hegy-völgyön át…Piff, paff, puff, tarapapabumm, legyőzött a generál Bumm, bum!...” (Melis György, km. Németh Marika és Réti József, valamint az Énekkar)
- A nagyhercegnő dala, a nagyhercegnő és Fritz kettőse a II. felvonásból (Házy Erzsébet és Réti József):
Nagyhercegnő:
- A férj ezt mondta nékem, kérlek,
Mondd néki el azt, amit érzek!
Fritz:
-De mit?
Nagyhercegnő:
- Amit itt látsz…
Mondd el azt, hogy kellemes és megnyerő.
Mondd el azt, hogy bódító férfi…
Mondd el azt, mennyit tudna itt még hódítani!...
És győzni néha többet ér,
Ha ezt közvetíti a vágya. Ó!
Mondd el azt, hogy megláttam vágyait.
Mondd el azt, hogy mindenem lángol.
Mondd el azt, hogy így hatott rám a zsivány,
Pedig nem vagyok ám én fából. Ó!
Jaj, nincs nyugtom, percnyi sem,
Csak szenvedek nappal és éjjel!
Csak álmodom róla szüntelen,
És nem adom reményem, mégsem. Ó!
Mondd el azt, ha kerülni fog: meghalok!
Mondd el azt, hogy várok rá végig!
Mondd el azt, hogy adjon vigaszt!
Mondd el azt néki: vágyom, itt vagyok én is!
Nos, hát! Nos, hát, most mit válaszol nekem?
Fritz:
- Sorsom dől el ezen!
Nagy gond: igen vagy nem?
Nagy gond: igen vagy nem?
Nagyhercegnő:
- Mit mondd? Mit mondd? Nincs rosszabb, mint a kétség!
Mit mondd? Döntse el, hogy sorsa mit hív!
Mit mondd? Mit mondd? Mit mondd? Nos, hát?
Fritz:
- Mondja azt, hogy én vele érzek.
Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…
Fritz
- Biztos szép, biztos kedves lélek
Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…
Fritz
-Azon kell tehát igyekeznem
Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó…
Fritz:
- Hogy a szívem is így érezzen
Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó…
Fritz:
- Ez mind szép volna, csak azt kéne tudnom,
Hogy miről van itt szó? Miről volna szó?
Az ördög engem örök tűzbe dugjon,
Ha tudom, milyen sóvárgó..,
Nagyhercegnő:
- Nos, hát?
Fritz:
- Nos, hát…
Nagyhercegnő:
- Nos, hát?
Fritz:
- Mondja még, hogy én vele érzek.
Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…
Fritz
- Biztos szép, biztos kedves lélek
Nagyhercegnő:
- Eddig nagyon jó…
Fritz
- Azon kell tehát igyekeznem
Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó…
Fritz:
- Hogy a szívem is így érezzen
Nagyhercegnő:
- Ez is nagyon jó… Most érti már?
Fritz:
- Ez tehát a szó…
Nagyhercegnő:
- Én vagyok ő….
Fritz:
- Ez érthető…
- Nagyhercegnő bordala – rondó: „Élt egyszer nagybácsi, kinek torka felhörpintett…” (Házy Erzsébet, km. Kishegyi Árpád, valamint az Énekkar)
- Parasztdal - Jelenet és Fritz dala: „Nos, felség, hát megjöttem én, Holala…De nem, mint egy hősköltemény, Holala…/Csúnya volt. Csúnya volt. Ezt ismerjék el, egy tábornok mást érdemel…/ Az ajtóban állt már a férj. Bizony ám…Ott várt rám, és én nem tudtam, miért? Igazán..,/ Szégyen! Szégyen! Szégyen! Szégyen!...” (Réti József, km. Házy Erzsébet, Németh Marika és Énekkar)
- Jelenet és a III. felvonás fináléja: „- A díszsisakom visszakaptam! - A lantomat visszanyerem! A szívem végleg önnek adtam! - És viszontlátom két szép gyermekem! - Visszavár most a csendes fészek! - Ahol szépen megbújunk majd!.../- Mindenkor izgalmak és vétkek: Jobb a csend, elkerülni minden bajt. /- Bár főtábornok rangos serege csak most ér haza végre, egy jó tucatnyi vasgyúró szapora lesz a házam népe/… A józan ész most azt mondja, legyen a mókának most vége…Ha látna most a dédanyám, ő biztos büszke volna rám! Ó!…(finálé kórus) (Házy Erzsébet, Németh Marika, Bartha Alfonz, Réti József, Kishegyi Árpád, Melis György, Michels János és az Énekkar)
Ezt az adást ma délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk a Dankó Rádióban és az internetes elérhetőségein.
Sokan várjuk türelmetlenül a könyv megjelenését!
Örömünkre, elkészült a Házy Erzsébet emlékének szentelt könyv:
Klemen Terézia: Az évszázad Manonja
Talán hamarosan azt is megtudjuk, mikor jelenik meg az új kiadvány és hol lesz megvásárolható.
A Dankó Rádió operettműsorának ma délelőtti adásából kiemelem
Ifj. Johann Strauss - Fischer Sándor: A denevér
Részletek
(Km. a Magyar Rádió és Televízió Énekkara és Szimfonikus Zenekara, vezényel: Lehel György) – Rádió Dalszínháza bemutatója: 1963. december 25., Kossuth Rádió
- Nyitány
- Óra-kettős: „ Ez az ízlés, ez a szellem, ez a termet ritka kellem, óh, de lázít, csókra csábít… /Itt az óra, nézzük meg, lássuk, hogyan ketyeg...” (Házy Erzsébet és Szőnyi Ferenc)
- A II. felvonás fináléja: „Egy család, egy család a sok barát…/Dulidú, dulidú…/ A szőlő érett nedve…/Fenségnek ez mindig jár, mindig jár, így dukál, első pezsgő néven ő császár és király…” (Házy Erzsébet, László Margit, Kozma Lajos, Szőnyi Ferenc, Melis György, Radnay György, énekkar)
Délután hat és hét óra között ismét meghallgathatjuk ezt a délelőtt elhangzott műsort a Dankó Rádióban: "Túl az Óperencián"
Emmerich Kálmán: Gräfin Mariza
Házy Erzsébet (Philips, 1975) operettfilmben mint Marica
Forrás: Google - fotógaléria
Házy Erzsébet és testvére, Telessy Györgyi színésznő
- a televíziós Plusz egy fő c. filmben együtt énekelnek („Mi vagyunk a Házy-sisterek) - 1966
Forrás: Google - fotógaléria
Házy Erzsébet és Simándy József
A fotón Házy aláírása
Forrás: Darabanth - aukciósház
Házy Erzsébet és Melis György filmdalokat énekel a televízióban:
Miljutyin: Nyugtalan boldogság
Forrás: Google - fotógaléria; network.hu
Házy Erzsébet és Darvas Iván - "Új Gilgames" - magyar film. Rendező: Szemes Mihály (1963)
Házy Erzsébet: Eredeti fényképfelvétel az operaénekes saját kezű ajánlásával, aláírásával Axioart
- Budapest, 1953. május 11. 140x90 mm – „Évikének sok szeretettel, fény lenni..."
Forrás: Axioart - Google
Házy Erzsébet (1929-1982) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes. Hegoczki Ferenc fotóriporter felvétele a Képes Újság számára. Megjelent az 1980. XXI. évf. 1. számában. M: 22 x 18 cm. Simon Gy. Ferenc gyűjteményéből.
PORTOBELLO AUKCIÓSHÁZ
6. aukció (kézirat, aprónyomtatvány, fotó, numizmatika, bélyeg, műtárgyak)
2013. 04. 29. HÉTFŐ 17:00
Annyi régi magyar film már gyári DVD-n is elérhető... Bizonyára jogdíjak miatt is, egyelőre - sajnos - ez a remek zenés film ebben a formátumban a kereskedelmi forgalomban nem kapható. (Először csak videóra vettem fel a Gerolsteini kalandot, arról készítettem digitális másolatot; később már egyből DVD-lemezre vettem fel a filmet. Ezekkel így is boldogan elvagyok...)
Megnéztem tegnap este Gerolsteini-t. Érdekes, hogy mintegy 60 (Atyaég - hatvan!) év után sem tünt idejétmúltnak, porosnak, avittnak, stb - tehát semmi olyannak, amivel manapság színpadon pl. az OPERÁBAN a hasonló korú, vagy ifjabb rendezéseket, színpadképeket titulálják. Persze, lehetne színes, szélesvásznú, meg HD, meg minden - de ez közben eszembe sem jutott. Igaz,, hogy ebben a kor jeles színészei, színésznői játszottak, nyújtottak remek alakításokat, bebizonyították, hogy "kis szerepben" is lehet nagyot alakítani - Sazbó Ernő, Lázár Mária, Garas Dezső, Tímár József, stb. - emlékszik rájuk még valaki? És Házy Erzsébet kétségtelenül csodálatosan énekelt, és színésznőként is megállta a helyét. Darvas Iván - nos, ő is egy fogalom a maga nemében!
Sok korabeli remek külföldi film átdolgozott, modernizált, színesített stb. újra megfilmesített változata bukott meg a piacon, bizonyítva, hogy a régi is lehet értékes, sőt: Egyszer pár éve szörföztem a hazai csatornák műsorai között, és véletlenül rákattantam a Vuk mesefilm modernizált, digitalizált változatára. Nos, kb, másfél percig néztem, kissé égnek meredő hajjal - felnőttként kaptam frászt egyik-másik figurától. Míg az eredeti változat - nemrég adta valamelyik csatorna x+ezredszer - a mai napig élvezhető, csodálatos élmény - valamennyi gyermekem, unokaöcsém és unokahúgom 30-40 közötti korcsoportban imádja, és unokám is ott ül közöttük, Sőt, részére le kellett menteni, hogy bármikor nézhesse!
Ma este - újra - a televízió képernyőjén!
Gerolsteini kaland
magyar romantikus vígjáték, 96 perc, 1957
M3 csatorna, 21.25 – 23.05.
Zeneszerző: Patachich Iván, Jacques Offenbach
Operatőr: Hildenbrand István
Rendező: Farkas Zoltán
Házy Erzsébet, Darvas Iván, Kiss Manyi, Feleki Kamill, Tímár József, Lázár Mária, Gózon Gyula, Szemes Mari, Bárdy György, Szabó Ernő…
- Magyar Nemzet, 1962. február 23.
OPERA
AZ ANYEGIN ELŐADÁSA
hosszabb pihentetés után most az Erkel Színház színpadára került át (valóban az Erkel Színház repertoárjába kívánkozik inkább két dalszínházunk közül); s ami az ilyen változással együtt jár: új zenekari betanulásban próbákkal némiképp felfrissítve, s részben újabb szereplőkkel került a közönség elé. Olga szerepében Szabó Anitát, Fjodorovna, a dajka megszemélyesítőjeként Barlay Zsuzsát hallottuk (a fiatal mezzoszoprán-énekesnő szép színű középregiszterével és megbízható muzikalitásával tűnik fel).
Az előadást Kerekes János vezényelte; a megbízható irányítás, s a felfrissítés munkája bizonyos mértékig kétségtelenül megérzik az egész produkción. A stabil zenekari teljesítmény mellett az énekkarnak is akadt néhány sikerült perce (főleg az első felvonásban). DAVID OHANESIAN a bukaresti Operaházbál érkezett vendég; Amonasro- alakítása mellett a »Bajazzók «-ban, s az "Anyegin" címszerepében lépett fel. [Tehetséges, s még meglehetősen fiatal énekes; értékes, szép hang birtokosa. Erőteljes, zengő ’hősi’ színezetű baritonjára talán éppen találó volna az »érces hang« sokszor elkoptatott jelzője; az a típusú hang, amelynek — lírai baritonjaink többsége mellett — pillanatnyilag alig van megfelelő képviselője énekesgárdánkban. Bár, magvas teltsége mellett van valami nyerseség, darabos, érdes színezeti is ebben a hangban, s ha alapkaraktere rendkívül alkalmas is Amonasro szerepére, mégsem ez a bemutatkozás volt Ohanesian legelőnyösebb,! legjobb budapesti alakítása. Fiatalosan vad, s kissé egysíkú Amonasrója nem töltötte be teljesen a szerep igényét; az érett, összetett Verdi-figura gazdagabb drámai skálát, több méltóságot, hajlékanyabb ívű nagy dallamok súlyát követelné. A -Bajazzók- Beppója volt a tehetséges bukaresti vendégművész legsikerültebb — nyugodtan mondhatjuk: kiemelkedő produkciója. A szerepben előnyösen érvényesült Ohanesian színpadi rátermettsége, alakítókészsége, énekesi egyéniségének és hangjának minden értéke. A nagyszerű Prológus megérdemelte viharos sikerét.] — Anyegin-je is elegáns tartású, disztingvált, jól fogalmazott színpadi portré; énekes-megoldásában is színvonalas teljesítmény — legfeljebb, Ohanesian hangszínéből, énekesi alkatából eredően, itt-ott a líraibb árnyalatok hiányoznak belőle.
A címszereplő vendégművész mellett a főbb szerepek régebbi énekesei is, Udvardy Tibor, Palánkay Klára, Bódy József értékes vonásokkal rendelkező, rokonszenves alakítást nyújtottak. (Bódy elismerésre méltóan formás Gremin-portréja feltűnést keltett és jogos sikert aratott.)
Néhány szót külön a Tatjána főszerepét éneklő Házy Erzsébetről. Magam most hallottam őt először Tatjánaként: tehetsége, amellyel az alakot megeleveníti és belső intenzitással fűti át, rendkívül vonzó és megnyerő. Muzikalitás és ösztönös rátermettség tölti ki tartalommal alakítását — a megérdemelt siker nem is marad el. S mégis: ének-stílusa, hangjának jelenlegi karaktere nem fedi teljesen Tatjána szerepének alapvetően lírai jellegét. Éneklésében van valami túlfeszített, forszírozottan » dramatikus « vonás, amely, bár egyelőre nem jár semmiféle bántó, zavaró tünettel, nem a legjobb beidegzésre vall, s egyre messzebbre visz hangjának lírai alapadottságától. A jelenség nem is egészen új keletű; énektechnikai veszélyére talán érdemes lenne felfigyelni — a fiatalabb énekesgeneráció egyik legértékesebb tehetsége megérdemli a gondoskodást.
/Kovács János/
- Magyar Nemzet, 1961. december 24.
MANON LESCAUT
Az Operaház Puccini-felújítása Lamberto Gardellivel
„A z első szereposztás címszerepében Házy Erzsébet eddigi művészpályájának kiugró teljesítményét nyújtja. Egyéniség és szerep szerencsés találkozásának tűnik ez az alakítás: emberábrázolásként, színpadi jelenségként és énekesi megoldásként egyaránt teljesen meggyőző. Házy Erzsébet ösztönös alakító- és drámai kifejező-készsége ezúttal a szerep kivételesen gondos elemzésével, kidolgozásával és a művészi ambíció teljes, koncentrált jelenlétével párosul: eredménye egy sugárzóan intenzív és szép Manon-alakítás.”
Kovács János
III. Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekverseny meghirdetése (2018)
Kapcs. 3717. és 1848. sorszám
- Magyar Nemzet, 1961. november 10.
"Együtt a család"
Abody Béla rádiódrámája
„1942. A rezsim szempontjából nem teljesen makulátlan politikai múltú professzor, Miltényi élete váratlanul — számára váratlanul — minden oldalon roskadozni kezd és összeroppan. Fiát "baloldali ügyei" miatt letartóztatják; így akarják kizsarolni apjától titokban tartott repüléstechnikai találmányát; a zsarolás közvetítője saját, nyilas unokaöccse; Miltényi hamarosan rájön, hogy az árulók: menye, a »meg nem értett asszony", és másik fia, aki meg akart szabadulni fivérétől. Tehát: Együtt a család. S mikor Miltényi megtudja, hogy fiát kivégezték — ez a tragédia rádöbbenti egész élete csődjére: öngyilkos lesz.
Abody Béla rádiójátékénak egyik legszembetűnőbb sajátsága az igen jól kiválasztott drámai pillanat. Ilyen szerencsés — műfajilag szerencsés — pillanatok rendszerint történelmileg is sűrű levegőjű korszakokban rejlenek: egy családi tragédia ilyenkor válik társadalmi és politikai drámává, a családi ágyak titkaiból ilyenkor lesznek történelmileg koordinált kor-mozzanatok s a zárt magánlakás bútorait áthatja a vulkanikus korszak kénszaga. Ilyenkor derül ki, hogy kik ülnek a családi ebédlőasztal körül, jólnevelten kanalazva levesüket, míg el nem következik a színvallás pillanata, amikor egyikük sem tud ellenállni a lehetőség kényszerének, és hősnek vagy árulónak, közömbösnek vagy feleszmélőnek bizonyul.
Abody ezt a jól kiválasztott pillanatot gyümölcsözteti. Miltényi körül, aki • becsületes ember s tökéletesen tisztában van azzal is, milyen világban él, könyörtelenül érlelődik a tragédia, mert mindaddig nem tudja levonni mindebből a konzekvenciákat, amíg már csak egyetlen út marad a számára: az öngyilkosság. Abody a szoruló huroknak ezt a könyörtelen dramaturgiáját imponáló következetességgel, szuggesztív belső logikával viszi a végkifejletig. A dráma nyelvén bizonyítja be, hogy a helyes eszme a tettek aranyfedezete nélkül tisztességes embernél csak tragédiához vezethet.
Jó volt Abody intellektuális szövegét hallgatni. Ugyanakkor mégis azt kell mondanom: szerencséje volt a színészekkel. Mert ez a csiszoltan intellektuális szöveg — mialatt egy mindinkább forrósodó tragédia kibontakozását , közvetíti — veszedelmes hűtő-közeg lehetett volna, ha a színészek indulati ereje néhány hőfokkal alacsonyabb.
Miltényi dühöngő iróniája, indulatos okossága így valami nagyon sajátos feszültséget teremtett szöveg és cselekmény között. Egy-egy mondatával mintha jeges vizet öntött volna a dráma felizzított anyagára.
Ez a feszült hőfokingadozás nem csekély mértékben a rendező Gál Péter érdeme. De a munka oroszlánrészét mégis a Miltényit alakító Pécsi Sándor végezte el. Ezt az alakítását legjobb teljesítményei közé kell sorolnunk: tudatosan építkező színészi munka és indulati erő, átgondoltság és intuíció kitűnő példája volt, amit létrehozott.
Házy Erzsébet a rövid szerepből - Edit, Dr. Milltényi Károly, professzor menye - markáns, minden részletében kidolgozott figurát teremtett, ismét örömmel állapíthattuk meg, milyen jó színésznő.
Kamarás Gyula Bálintját nem kellőképpen árnyalt, túlzottan egy tömbből faragott figurának éreztük. Kitűnő volt nyegle romlottságában Szatmári István nyilas zsarolója, és Balázs Samu gyáva "kurzus-professzora". Egy rövid, szinte villanásnyi szerepből Pápai Erzsi teremtett meglepő élességű, emlékezetes miniatűr-alakítást.”
/Görgey Gábor/
- Magyar Nemzet, 1960. október 26.
„A világ legmulatságosabb operája”
Az "Albert Herring” bemutatója az Operaházban
„[…] Van itt még három kölyök (a darab legüdébb színfoltja), akik közül csak a kis Fehér András egyidős önmagával. A másik két „gyerek" az átlényegülés csodájának tekinthető. Házy Erzsébet az egyik, Koltay Valéria a másik. Szinte hihetetlen, mit művelnek a színpadon. Annyira kölykök, annyira hitelesen 12—13 évesek, hogy a közönség pukkadozik a nevetéstől, valahányszor ők megjelennek.”
Asztalos Sándor
- Magyar Nemzet, 1960. augusztus 25.
— A MOM Művelődésiházban 1960. augusztus 27-én, szombat este 8 órakor olasz opera-est, részletek Verdi, Puccini, Rossini, Donizetti legszebb műveiből.
Közreműködnek: Svéd Sándor mint vendég, Házy Erzsébet, Réti József, Pelles Júlia, a Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekara, vezényel: dr. Bogina Elemér, a műsort ismerteti: Gál György Sándor.
- Magyar Nemzet, 1960. január 9. , szombat
"AZ ERKEL SZÍNHÁZ zsúfolásig megtelt a hétfői Mozart-esten. Ferencsik János, a Budapesti Kórus, a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a két kései Mozart-remekmű - a g-moll szimfónia és a Requiem — mindez együtt rendkívüli élményt ígért.
A g-moll szimfónia előadása után a közönség még nem hajlandó engedni előlegezett bizalmából: hűségesen és lelkesen kitartott Ferencsik mellett.
Ferencsik János ízig-vérig zenedrámai karmester. Ezért aztán a Requiemben a Dies Irae, valamint a Sanctus és a mű néhány tömbhatású részlete valóban drámai hatást tett. De mintha az Erkel Színház közönsége előtt a Hostias és a Lacrimosa lírai szépsége nem tudott volna kibontakozni. (Az egyetemi bérlet előző hangversenyén ugyanis a produkciót teljes egészében meggyőzőnek találtuk.)
A szólisták közül Házy Erzsébetet emeljük ki, de dicséretet érdemel Antalffy Albert is a Tuba mirum nehéz basszus-szólójának megoldásáért. A Recordare-ban azonban a szólókvartett nem mindig tett eleget a tiszta intonálás követelményének."
Pernye András
- Magyar Nemzet, 1959. december 16.
„Lajos király válik”
Új magyar opera próbái az Ódry Színpadon
A rendező, Kenessey Ferenc, azt mondta, nem lesz érdekes a kezdeti próba, néhány mozgást láthatok csupán, melyet most állít be, fárasztó munkával. Engem éppen az érdekelt, hogyan születik meg a színpadon — miután a vonalkázott kottapapíron már életre kelt — egy új magyar opera.
Egy szál zongora az elsötétített nézőtéren, a színpadon Kenessey áll ingujjra vetkőzve és eljátssza néhányszor Gencsy Sárinak az osztrák hercegkisasszony bejövetelét.
„Lajos király válik” - ez az opera címe, Bródy Sándor egyfelvonásosából írta a szövegkönyvét Vidor Miklós.
Zeneszerzője viszonylag fiatal muzsikus, Ribáry Antal, aki 1947- ben végzett a Zeneakadémián, Szabó Ferenc tanítványaként. Nádasdy Kálmán, az Operaház igazgatója ösztönözte a munkára, ő irányította Bródy művei felé Ribáry figyelmét, aki a sok darab közül ezt a rövidebbet, az úgynevezett Király-idillek trilógia egyik kis gyöngyszemét választotta ki komponálásra.
A mű idén májusban elkészült, a hangszerelés októberben lett készen és szinte napok múltán próbálni kezdték. Azt hiszem, Erkel óta ritkán fordult elő, hogy egy magyar operát közvetlenül a megkomponálás után már be is mutassanak. Jó lenne ezt a szenvedéllyel párosult segítőkészséget jelképnek is tekinteni, mely azt bizonyítja, hogy az Operaház komolyan veszi ígéretét, az új magyar operák istápolását. A Lajos király válik mellett így születhetnek meg hosszabb lélegzetű művek, köztük mai témát feldolgozó dalművek is.
De most menjünk vissza a középkorba, és hallgassuk az osztrák hercegkisasszony dalát, mely az egyetlen zongora hangjaival kísérve is rendkívül dallamosnak, szellemesen és sok groteszk ötlettel megkomponáltnak tűnik. A rendező és a szereplő szemmel látható élvezettel dolgozik a darabon, s a zongorán kísérő Vasady-Balogh Lajos mellett már ott ül a premier karmestere is, Varga Pál, akinél az tűnik fel, milyen kitűnően ismeri az egész partitúrát. Máris — fejből, alig-alig pillantva a zongorakivonatra — részleteket idéz az operából, apró hangszerelési árnyalatokra is emlékszik.
Most a német hercegkisasszony — Eszenyi Irma — jön szépet tenni a királynak, és Kenessey vidám karikatúrát csinál ebből a XIV. századi német “fensőbbséges lényből"; finoman, de jól érzékelhetően benne van ebben a figurában a sok évszázaddal későbbi poroszosság is. Kedvesen szatirizált lesz az olasz hercegkisasszony alakja is, akit Házy Erzsébet jelenít meg a színpadon.
— Rendezésemben az élő történelmet és a mához szóló játékot akarom összekapcsolni — mondja Kenessey. — Drámai, szatirikus, vígjátéki elemekkel átszőtt lírikus operának tekintem ezt a művet, ahol a drámai elemeknek kell kifejezniük a szereplők érzéseit, nem nyomva el természetesen a vidám jelleget sem.
Ezt a kétszeres kettősséget, egyfelől a történelmi levegőt és a mát, másrészt a vidáman anekdotázó, szatirizáló humort és a lírát kell most megalkotni és eggyé formálni itt a színpadon. A lírát a királyné finom alakja — Sándor Judit ; — és a király — Tarnai Gyula, a most szerződtetett fiatal tenorista — képviseli, összhangban természetesen az opera más elemével.
A próba folyik tovább a zárai kolostornak ma még csak képzeletbeli termében, egyelőre állványok és trónt jelző szék körül.
Kíváncsian várjuk ennek az érdekes, zenei koncepciókban gazdagnak látszó muzsikának bemutatkozását a 26 tagú kis szimfonikus zenekarral és az Operaház művészeivel, december 21-én, az Ódry Színpadon, az Operaház első kamaraszínházi kísérleteként.
Gábor István
- Magyar Nemzet, 1959. november 26.
"14.000 forint értékű vásárlási utalványt osztunk szét
a FURFANGOSOK budapesti döntőjén
november 29-én délután 3 órakor az
ERKEL SZÍNHÁZBAN"
KÖZREMŰKÖDIK:
OPERA: HÁZY ERZSÉBET
OPERETT: SARDY JÁNOS
DRÁMA: BESSENYEI FERENC, UNGVÁRY LÁSZLÓ
BALETT: LAKATOS GABRIELLA, HAVAS FERENC
CHANSON: ZSOLNAY HÉDY
HUMOR: BENEDEK TIBOR
TÁNCDAL: NÉMETH LEHEL
ZENE: KÖRMENDY-EGYÜTTES
JÁTÉKVEZETŐ: PÁLOS MIKLÓS