Bejelentkezés Regisztráció

Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek


530 Búbánat 2016-12-15 12:07:50 [Válasz erre: 416 Búbánat 2015-09-01 11:49:07]
Kemény Egon – Erdődy János: Komáromi farsang Üldözők kara - buffo hármas - az I. felvonásból (a rádiófelvételen hárman éneklik) Megjegyzem, a szövegkönyv szerint ez a jelenet egy „szextett” - szereplői a következők: Flixi és Flexi – arszlánok Hajós Gáspár Vajda Péter, Lilla apja Joachim von Kraxelstumpf – szekerész óbester Korponay báró Most egymás alá ideírom a két változat szövegét! I. változat – a rádiófelvételről (összevont szólamokkal: három énekhangra) - Gézengúz! - Léhűtő! - Imposztor! - Spitzbub ő! - Ki látott ilyesmit még! - Viszket a tenyerem, - A fejét beverem! - Elcsípni, az lenne szép - Léhűtő! Himpellér! - Itt jár és mégsem fél. - Szavamra: megölöm, megölöm én! - A méreg ha meg is esz, - Micsoda dolog ez! - Egyszer még fejünkre szakad az ég! - Ebadta költője, - Mindenki fél tőle! - Poéta, versfaragó! - Titokban, ott bujkál, - Megfogjuk, pórul jár! - Elcsípjük, az lenne jó! - Léhűtő! Himpellér! - Itt jár és mégsem fél. - Szavamra: megölöm, megölöm én! - A méreg ha meg is esz, - Micsoda dolog ez! - Egyszer még fejünkre szakad az ég! - Hol bujkál! Hadd látom! - Pincében… padláson… - Kályhában… háztetején… - Gézengúz, orcátlan! - Itt látták, ott látták! - Elcsípjük még idején! - Léhűtő! Himpellér! - Itt járkál és nem fél. - Szavamra: megölöm, megölöm én! - A méreg ha meg is esz, - Micsoda dolog ez! - Egyszer még fejünkre szakad az ég! II. változat az eredeti szövegkönyv szerint, hat énekszólamra, helyenként más szöveggel: Flixi: Gézengúz! Léhűtő! Flexi: Imposztor! Spitzbub ő! Hajós: Ki látott ilyesmit még?! Vajda: Viszket a tenyerem! Kraxel: A fejét beverem! Korompay: Elcsípni! – az lenne szép! Együtt: A méreg meg is esz, Micsoda dolog ez?! Fejemre szakad az ég! Flixi: Ebadta költője Flexi: Mindenki fél tőle! Hajós: Poéta, versfaragó! Vajda: Itt lappang… ott bújkál! Kraxel: Megfogjuk! Póruljár! Korompay: Elcsípni! – az lenne jó! Együtt: Rímet sző és skandál, Itt jár ő, - ez skandál! Akasztófára való! Flixi: Hol bujkál! Hadd látom! Flexi: Pincében… padláson… Hajós: Kályhában… háztetején… Vajda: Gézengúz, orcátlan! Kraxel: Itt látták! Ott látták! Korompay: Elcsípjük még idején! Együtt: Itt járkál és nem fél, Imposztor, himpellér! Megölöm, megölöm én!...

529 Búbánat 2016-12-15 11:33:26 [Válasz erre: 414 Búbánat 2015-09-01 11:42:50]
Javítom és kiegészítem a korábban hiányosan bemásolt szöveget: Kemény Egon – Erdődy János: Komáromi farsang Dal a nápolyi királyokról (Bájligeti és a kórus): Bájligeti (mint „Király”): Ferdinándusz büszke nevem, E sorban a kilencedik. Én voltam a fejedelem Nápolyban a múlt péntekig. Kórus Nápolyban, hol a citrom aranylik, Nápolyban, hol a narancs pirul, Ott székelt biz a trónusom, - addig Míg tűrték, ez királyi úr. Bájligeti (mint „Király”): De aztán jött a szörnyű végzet, Mely elsodorta a hatalmat! Képen rúgta az egészet, Kitörte hát a forradalmat. Majordomus: Kilencedik Ferdinánd Bizalmatlan mindenféle Forradalmi rend iránt. Kórus: Hát persze, persze, persze, Ha itt a végnek perce, Ilyenkor egy királynak Inába száll a mersze. Bájligeti (mint „Király”): Ferdinándok ősi bora, Végéhez ért, íme, velem, Lejárt ott az urak kora, Elfújta a történelem. Kórus: Nápolyban, hol a pálmafa bókol, Nápolyban, hol a Vezúv morog, Népünknek ma elég is a jóból, Úgy történt ez a csudás dolog. Bájligeti (mint „Király”): Hát ballagunk mi, szertehordván Történetünket, ezt a furcsát, A nép felébredt, s ennek folytán Voltam király, - vagyok: tanulság! Majordomus: Kilencedik Ferdinánd Lemondott… de sajnos ezért Nem neheztel senki ránk. Kórus: Hát persze, persze, persze; Ha itt a végnek perce, Olyankor egy királynak Inába száll a mersze.

528 Búbánat 2016-12-15 11:12:30 [Válasz erre: 527 Búbánat 2016-12-15 11:11:19]
Kemény Egon: Komáromi farsang Lilla románca (I. felvonás) (A szövegkönyv szerint könnyedén, mintha kis mesét mondana.) Dalszöveg: Erdődy János Könnyű lepke, kis madár Száll a lenge légben… Vajh ki tudja, hogy mi jár A lány fürtös fejében?... Könnyű lepke, kis madár Röpke hírnök, égi… Egy legény szavamra vár, A válaszom reméli, Vidd a szómat néki: Könnyű lepke, kis madár, Száll az ágról-ágra, Vágyva vár a lányka már A csókra, boldogságra… Merre jár a párja?...

527 Búbánat 2016-12-15 11:11:19 [Válasz erre: 415 Búbánat 2015-09-01 11:47:54]
Javítom és kiegészítem a korábban hiányosan bemásolt szöveget: Kemény Egon – Erdődy János: Komáromi farsang Lilla és Csokonai szerelmi kettőse a III. felvonásból „Az első reggel…” Csokonai: Az első reggel szép szavadra várok. Lilla: Az első reggel édes volt-e álmod? Csokonai: Az első reggel szíved dobbanását érzem én, Az első reggel enyém vagy, mondd, enyém? Lilla: Böjti szél fúj, véget ért a farsang. Csokonai: A böjti szél fúj, zúg süvít a nyers hang Lilla és Csokonai együtt: A böjti szél fúj, zúzmarás az ág, fehér a dér, A böjti szél fúj, szerelmünk mégis él. Csokonai: Az első reggel napsugár a hóra! Lilla: Az első reggel: itt a drága óra! Lilla és Csokonai együtt: Az első reggelt, Álmaimban egyre vártam én, Az első reggel: Enyém vagy, már enyém!

526 Búbánat 2016-12-13 12:51:08 [Válasz erre: 525 Búbánat 2016-12-13 12:17:56]
Helyesbítem az előbb beírt dalszöveget! Vincze Ottó – Csizmarek Mátyás: Boci-boci tarka „HARAGSZOM RÁD” Versek: Innocent Vincze Ernő Rozika és Tóbiás vidám kettőse Tóbiás: Kicsikém, figyelem, fegyelem, türelem! Mérges arccal nem vagy szép! Rozika: Te hibád ez a baj, ez a zord zivatar. Szebb a csendes együttlét! Tóbiás: De ha így veszekedsz, verekedsz Attól tartok megversz még! Ezen az alapon veszem a kalapom, S búcsúzom! Rozika: Kár volt néked én utánam járni, Ha szívemmel bánni nem tudsz igazán! Tóbiás: Ezt nem érti sohasem a férfi, De bizony a lány sem, ám! Rozika: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Nem is kell már a búcsúcsók, Ha többet nem jössz, úgyis jó! Tóbiás: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Haragszom rád, de szívem fáj, Na, gyere, kössünk békét már! Rozika: Sohasem faragom le az én haragom, Bárki bánt az szenvedjen! Tóbiás: Ha ez így szerelem, kereken felelem, Nem kell már egy cseppet sem! Rozika: Ha te ezt akarod, amit én akarok Szívem, tán megbékülnék, De ha nem, da ha nem, fel is út, le is út, Búcsúznék! Tóbiás: Kár volt néked én utánam járni, Ha szívemmel bánni nem tudsz igazán! Rozika: Szívhez szív kell, ez a titok, hidd el! De te benned kétség sincs, tán! Tóbiás Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Nem is kell már a búcsúcsók, Ha többet nem jössz, úgyis jó! Rozika: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Haragszom rád, de szívem fáj, Na, gyere, kössünk békét már! Ismétlés, együtt: a kettős szövegének kombinációja, szólamcserével. TÁNC!

525 Búbánat 2016-12-13 12:17:56
Vincze Ottó – Csizmarek Mátyás: Boci-boci tarka „HARAGSZOM RÁD” Tóbiás és Rozika vidám kettőse Versek: Innocent Vincze Ernő Tóbiás: Kicsikém, türelem, figyelem, fegyelem! Mérges arccal nem vagy szép. Te hibád ez a baj, ez a zord zivatar. Szebb a csendes együttlét. Refrén: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Haragszom rád, de szívem fáj, Na, gyere, kössünk békét már. Rozika: Sohasem faragom le az én haragom, Bárki bánt az szenvedjen! Tóbiás: Ezen az alapon veszem a kalapom, S távozom. Rozika: Kár volt néked én utánam járni, Ha szívemmel bánni nem tudsz igazán. Szívhez szív kell, ez a titok, hidd el! Tudja ezt a lány is ám! Refrén: Haragszom rád, mert nem szeretsz. Haragszom rád, hát elmehetsz. Haragszom rád, de szívem fáj, Na, gyere kössünk békét már! Ismétlés, együtt: kettősük szövegének kombinációja, szólamcserével. TÁNC!

524 Búbánat 2016-11-14 10:42:21
Eisemann Mihály: Fekete Péter Dal: „Lesz maga juszt is az enyém” Szövegíró: Harmath Imre Lesz maga juszt is az enyém, Csak az enyém, Csak az enyém! Nincs egyebem, csak a remény, Csak a remény, a remény. Karikagyűrű ragyoghat a kezén, Kacaghat gúnyosan ma még felém! Lesz maga juszt is az enyém, Csak az enyém, Az enyém! Hiába táncol éjszakán át, Hiába van babája száz, Tudom, hogy gyötröm minden álmát, Vidám szívét emészti láz. Hiába járja még a tangót, Ha pezsgő gyöngye könny csupán. A bánat ezerszer jajgatóbb, A sok-sok pohár után. Lesz maga juszt is az enyém, Csak az enyém, Csak az enyém! Nincs egyebem, csak a remény, Csak a remény, a remény. Karikagyűrű ragyoghat a kezén, Kacaghat gúnyosan ma még felém! Lesz maga juszt is az enyém, Csak az enyém, Az enyém!

523 Búbánat 2016-11-05 23:21:15 [Válasz erre: 410 Búbánat 2015-08-30 11:41:36]
Huszka Jenő: Gül baba Szöveg: Martos Ferenc „Rászállt a galambom a budai várra” - Gábor diák belépője (1. felv.) 1. vers Rászállt a galambom a budai várra, a budai várnak bástyája fokára. Le se került onnét, ott maradt bezárva, emelgeti szárnyát, de nem viszi szárnya. Keresi a párját, de nem jön a párja, Hej, pedig a párja valahol itt várja! 2. vers Utam, hogyha járom, csak utánad járom. Szárnyad csattogását éjjel nappal- várom, Mikor látlak újra, édes kicsi párom?! Közel vagy-e hozzám, távol vagy-e tőlem? De ahogy érzed, te utánad jöttem, A neved kimondom! Szállsz-e felém, mondd el! 3. vers Szép fehér madárka, minek szálltál a budai várra? Nem illik ez gyönge tollú, puhatestű madárra, Kutyafejű török népnek rabtartó láncára. Én szép Violám, várj, várj kicsit rám! Nélkülem is közeledik már a Szabadulás!

522 Búbánat 2016-10-30 20:44:21
Fényes Szabolcs: Fekete csillagok Ilonka és Péter szerelmi kettőse 1. változat (Házy Erzsébet és Melis György énekfelvételéről, km. a Magyar Rádió Szimfonikus és Tánczenekara, a Magyar Rádió Énekkara, vezényel: Polgár Tibor) Dalszöveg: Ambrózy Ágoston Péter: Fekete csillag a két szemed, Csillagok fényében élnék veled. Olyan szép lenne véled az életem, Csillagom, fényem, te légy nekem. Ilonka: Kettőnkön múlik a boldogság, kettőnkért szebb lesz a szép világ Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át! Kórus: zümmögi az előbbi dallamot Együtt: Kettőnkön múlik a boldogság, Kettőnkért szebb lesz a szép világ Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át! 2. változat (Házy Erzsébet és Bende Zsolt énekfelvételéről, km. a Magyar Állami Hangversenyzenekar; nincs benne kórus) Dalszöveg: Ambrózy Ágoston nyomán Innocent-Vincze Ernő Péter: Este ha gyúlnak a lámpák, Eljövök érted, elkísérlek én. Páros csillag fénye az égen: Két szép szemed úgy ragyog felém. Fekete csillag a két szemed, Csillagok fényében élnék veled. Olyan szép lenne véled az életem, Csillagom, fényem, te légy nekem. Kettőnknek nyílnak az orgonák, Kettőnkért szebb lesz a szép világ! Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át! Ilonka: Elmúlnak lassan az évek, Lehull a csillag, bánat és az éj. De két szemednek fénye, mint régen, Majd akkor is úgy ragyog felém. Fekete csillag a két szemed, Csillagok fényében élnék veled. Olyan szép lenne véled az életem, Csillagom, fényem, te légy nekem. Kettőnknek nyílnak az orgonák, Kettőnkért szebb lesz a szép világ! Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át! Együtt: Kettőnknek nyílnak az orgonák, Kettőnkért szebb lesz a szép világ! Gyere, induljunk szépen kettesben Kéz-kézben egy boldog élten át!

521 Búbánat 2016-10-30 20:23:00
Fényes Szabolcs: „Van-e szerelmesebb vallomás” Dalszöveg: Békeffy István I. Maga ott kérem, a nézőtéren, könyörgök nézzen rám. Virággal vallok szerelmet önnek, lám. Maga ott kérem, ide ne nézzen, neje féltékeny rám. A bácsi tetszik, de minden szóért kár. Van-e szerelmesebb vallomás, Mint egy szál virág és semmi más, Elsúgja azt, amit most néked mondanék. Van-e szerelmesebb vallomás, És ezt meg nem érti senki más, Egy szál virág, amelyben szívem bennem ég. Minden szó elkopott és nem mond semmi újat. Szavakból meg sem érti szívem sóhaját. Van-e szerelmesebb vallomás, Mint egy szál virág és semmi más, Szó nélkül nyújtom hát, e kis virágot át. II. Sok ezer éve van ezerféle szerelmi vallomás, A szöveg persze nem lehet mindig más. Fűzfapoéták százszor megírták: Szerelem! Csillag! Csók! Nincsen több téma, legszebb a néma bók. Van-e szerelmesebb vallomás, Mint egy szál virág és semmi más, Elsúgja azt, amit most néked mondanék. Van-e szerelmesebb vallomás, És ezt meg nem érti senki más, Egy szál virág, amelyben szívem benne ég. Minden szó elkopott és nem mond semmi újat. Szavakból meg sem érti szívem sóhaját. Van-e szerelmesebb vallomás, Mint egy szál virág és semmi más, Szó nélkül nyújtom hát, e kis virágot át.

520 Búbánat 2016-10-29 15:44:36 [Válasz erre: 519 Búbánat 2016-10-29 15:42:04]
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No.15. „KETTESBEN VELED” - Pepita és Miki vidám kettőse (szoprán/szubrett és buffo tenor énekhangra) Dalszöveg 1. vers Miki: Lassan pirkad kint, kelni kell megint, jaj nekem, ti reggelek! Marasztal a lágy, meleg puha ágy, majd csak lassan felkelek. Pepita: Hallgass tehát a kakasra! Nap süt már a hasadra. Szégyelld magad lustaság! Vár kint már a munka rád. Bőg a tarka tehenünk, ezzel üzen be nekünk. Szénát vár, éhes már. Refrén Együtt: Kettesben veled oly boldog leszek. Büszke lennék rád! Hogyha te akarod jó reggel kelek, kettesben veled, így kétszer szebb lesz a világ. Megosztjuk a bajt, félannyi lesz majd. Száz évig élek és te is annyi évet, míg ketten együtt élünk, az kétszáz boldog év. 2. vers Pepita: Ha az ég alatt leszállt már a nap, nem állok a lábamon. Gyorsan ágyba hát, szép jó éjszakát. És majd szépet álmodom. Miki: Kedvesem, ezt már nem lehet. Aludhatsz még eleget. Kint a tücsök ciripel, buzgón, egész szívével. Neked szól a szerenád, sétálgassunk, gyere hát! Szebb estéd nem volt még. Refrén Együtt: Kettesben veled oly boldog leszek… (stb.)

519 Búbánat 2016-10-29 15:42:04 [Válasz erre: 518 Búbánat 2016-10-29 15:39:31]
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No.9. INDULÓ –„Szél, szél, szállj keletről hozzánk” - Vegyeskarra baritonszólóval Dalszöveg Markó: Orvul tört ránk, eltiporta földünk úrrá lett itt az ellenség! Már azt hittük rabigába törtünk, minket már senki meg nem véd! Ám bent a vén erdők ölén fegyverre kész száz férfikéz! Új zászlót bontott a szél, lángra gyúlt a hős vér. Új dal kél, felkelt a szél! S küld harcra szánt, százezer partizánt! Bennünk él most is e dal… messzire száll a sóhaj: Refrén (Markó és vegyeskar): Szél, szél, szállj keletről hozzánk! Szél, szél új világot hozz ránk! Jöjj el, te zengő hajnal, győztes szabadság dallal! Zúgj, búgj, űz el minden árnyat! Haj-hó! Zengj te szabad szél! Bármerre száguld szárnyad, (Az indulódal egészének ismétlése: már csak a vegyeskar énekli)

518 Búbánat 2016-10-29 15:39:31 [Válasz erre: 517 Búbánat 2016-10-29 15:37:57]
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No.8. TENGERÉSZ DAL – Matrózkórus Dalszöveg 1. vers Tengerésznek, tengerésznek ej-haj, az a jó, Hogyha neki vág a vésznek, ej-haj, a hajó. Ott van otthon, hol a hal, szárazon se él, se hal, S áradozva szól a dal: Refrén: Kék a mély tengerár, fut a fürge hajó, messze jár, Aki matróz, a tengeren él, ha vihar dühe kél, sose fél, célhoz ér. 2. vers Tengerésznek, tengerésznek ej-haj, a vízen gondjai mind elenyésznek ej-haj, íziben. Él vidáman, mint a hal, rosszról, bajról, hírt se hall, S áradozva szól a dal: Refrén: Kék a mély tengerár, fut a fürge hajó, messze jár, Aki matróz, a tengeren él, ha vihar dühe kél, sose fél, célhoz ér. Kék a mély tengerár, fut a fürge hajó, messze jár, Aki matróz, a tengeren él, ha vihar dühe kél, sose fél, célhoz ér.

517 Búbánat 2016-10-29 15:37:57 [Válasz erre: 516 Búbánat 2016-10-29 15:34:09]
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No.3. KERINGŐ - Stella és Markó szerelmi kettőse, I. felv. Dalszöveg Markó: Stella, nézd, hogy szikrázik a fény a kék tengeren! Mégis, titkon sötétlik mélyében száz rejtelem. Stellám, sorsunk mélyén is rejtőzhet még száz veszély! Bár még csak néma sugárban ég s nem beszél. Stella: Párom! Hozzon akármit e tiszta szép fénysugár! Várom! Mert ha velem vagy, mit bánom én bármi fáj! Boldog úgy is csak egyszer lehet a lány, higgyed el. Jöjj, mondj el mindent s a szívem felel. Markó: Nézd, hajam sötétje ezüstös már! Stella: Így is szép! Markó: Nézd, szemem tükrében sok emlék fáj! Stella: Mégis ég! Markó: A nyár, amely tündöklőn ragyog le ránk, most vár! Stella (együtt Markóval): A nyár, Drágám! Vár! Együtt: És míg szíved ég, soha el nem száll már. Stella: Nézd csak, nézd hogy sugárzik a fény a kék tengeren. Bármily titkon sötétlik, mélyében száz rejtelem. Markó: Szívem, lehet, hogy rejthet hulláma még száz veszélyt. De én érzem, szerelmem örökre ég, s kék az ég. Stella: Párom! Hozzon akármit e tiszta szép fénysugár! Szívem! Szívem! Bármi vár, véled oly szép a nyár! Párom, örökszép álmom csakis te légy! csak te légy! Markó: Várom! Mert ha velem vagy, könnyebb a sors, bármi fáj! Örökszép csillagom csakis te légy! Stella, Stella! Együtt: Jöjj! Ha te velem vagy, élni oly szép!

516 Búbánat 2016-10-29 15:34:09
Iszaak Oszipovics Dunajevszkij: Szabad szél Szöveg: V.V. Vinyikov, V.K. Kracht, V.J. Tipot Fordította: Hámos György és Gáspár Endre No. 1. MATRÓZKETTŐS - Filipp és Foma kettőse: „DULI-DULI” (buffo tenor és buffo basszus énekhangra) Dalszöveg Foma: Szegény matróz kesereg, míg a parton tekereg tengerésznek tengeren a helye. Vízre vágyik már nagyon, mint a hal a szárazon. Azt se tudja, mire jó a feje. Filipp: Az a pompás, az a jó, hogyha ringat a hajó, lábunk alatt imbolyog a talaj. Ezért iszunk leginkább borhoz egy kis pálinkát. S megbillen a szárazföld is hamar. Refrén: Együtt Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli-ó De jó volna végre elindulni! Haj-hó! Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli-ó. Végtelen nagy vízre szabadulni! Oly jó! Tengerésznép tettre kész, száz viharral szembenéz, Csak a parton nem viseli el a vizet! Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli, Duli-ó. De jó volna végre elindulni! Haj-hó!

515 Búbánat 2016-10-02 22:16:29 [Válasz erre: 514 Héterő 2016-10-02 17:55:22]
A Hatvani diákjai rádiófelvételén azt a szöveget éneklik, amit az 511. sorszám alatt leírtam. Úgy látszik, többféle változata van ennek a dalszövegnek, az egyik, amire rátaláltál a Youtube-on. Ám, legyen meg itt ez a másik változat is, a teljes szöveget idemásolom: Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak, Nem, ha néki cipellőt, bő nadrágot varrnak. De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek, Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek. Az én ingem lengyel gyolcs, csakhogy rojtja nincsen, Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen. Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne, Ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne. A franc tánc mind negédes, mind szeles a német, Nincsen mutációja, mind egyrül varr hímet, Melancholis az ánglus szövevényes lánca, Csak az ugrós magyar tánc a Szent Dávid tánca. Forrás: http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=5257 Kalamajka együttes előadásmód: ének, hegedű, kontra, nagybőgő, cimbalom etnikum: magyar felvétel helye: Za-Ki Stúdió felvétel időpontja: 2002 leírás: A dudacsárdás népi szövegének eredetijét Tuboly Liza írta a XVIII-XIX. század fordulóján. A népi-kisnemesi ellenállás így tiltakozott ebben az időben a beszivárgó "német módi" ellen és állt ki a magyar viselet mellett. forrás: Haj, Rákóczi, haj, Bercsényi...

514 Héterő 2016-10-02 17:55:22 [Válasz erre: 513 Búbánat 2016-10-02 14:43:10]
:-) Most még az első versszakot is...

513 Búbánat 2016-10-02 14:43:10 [Válasz erre: 512 Héterő 2016-10-01 23:59:40]
Köszönöm, figyelmes vagy: elírtam, a második vers akkor így szól: A franc tánc mind negédes, mind szeles a német, Nincsen mutációja, mind egyrül varr hímet, Melancholis az ánglus szövevényes lánca, Csak az ugrós magyar tánc a Szent Dávid tánca.

512 Héterő 2016-10-01 23:59:40 [Válasz erre: 511 Búbánat 2016-10-01 22:29:53]
[url]http://folkradio.hu/szoveg/nepdal_show.php?id=5257;...mind egyrűl volt himet?[/url]

511 Búbánat 2016-10-01 22:29:53 [Válasz erre: 510 Búbánat 2016-10-01 22:27:36]
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai II. felvonás 3. kép No. 11. Pálóczy Horváth dala „Még azt mondják, nem illik” (Hegedű szóló vezeti be a kórussal kiegészített dalt.) Pálóczy Horváth: Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak! Nem, ha néki bugyogót, félnadrágot varrnak. De illik a sarkantyúnak, kócsagtollas főnek, Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek. Kar: Hopp! Ördöngös boszorkányos debreceni korcsmáros! Annyit vettem az örömből, majd kibúvok a bőrömből, Hopp! Hopp! Járjuk reggelig! Míg felvirrad a magyarnak, míg az éj eltelik! (Ismétlés) Pálóczy Horváth: A frank tánc mind negédes, mind szeles a német, Nincsen mutációja, mind egyrűl volt himet Az ánglusé nem alkalmas szövevényes táncra. Csak az ugrós magyar tánc, a szent Dávid tánca! Pálóczy és Énekkar - refrén

510 Búbánat 2016-10-01 22:27:36 [Válasz erre: 506 Búbánat 2016-03-26 12:52:00]
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai Amálka és Máté kettőse (No.5.) - „Nincsen messzebb ez az utca…” Amálka: Jaj Istenkém, engedj el már, sietek, éjfél van, az idő úgy szalad… Máté: Ne haragudj rám, én arról nem tehetek, hogy megcsókoltalak. Ó, mért vagy olyan édes, kedves? Oly szép veled az édes kettes, Oly kár, hogy tiltva van, hogy nem szabad. Refrén: Nincsen messzebb ez az utca az ég csillagától, Mint a szegény szolgadiák a gazdag leánytól, Mégis mikor néha napján találkozom véled, Hozzám jönnek a csillagok, Nem az égen, hanem a te kék szemedben égnek. Ketten: Nincsen messzebb… stb. Amálka: Ó, mért vagy olyan édes, kedves? Oly szép veled az édes kettes, Oly kár, hogy nem szabad, hogy tiltva van, Hogy nem szabad. Máté: Ne búsulj, látod, én már nevetek. Nézd, ragyognak ránk a csillagok. Amálka Jaj, Istenkém, én erről nem tehetek, hogy szomorú vagyok. Együtt: Kék szemedben égnek. Ó, mért vagy olyan édes, kedves? Amálka: Oly szép veled az édes-kettes, oly kár, hogy Együtt: tiltva van, hogy nem, hogy nem szabad!

509 Búbánat 2016-09-07 11:13:43
[url] http://nol.hu/kultura/az-orangyal-1614715; Az őrangyal [/url] 2016-05-08 13:39:47, Nol.hu – Rab László Dalos Gábor: A vén budai hársfák poétája. Egedesign Kft., 2015. 195 oldal, 777 forint "Egy vonzatot rosszul írtam, akkor telefonált először. Utána mindig megrettentem, amikor rám csörgött, de nem kellett tőle félnem, mert akkor is jelentkezett, ha dicsérni akart. Afféle őrangyalom lett, és egy idő után már nagyon büszke voltam a barátságunkra." [...] "Dalos László segített akkor is, amikor riportot írtam Magyar Állami Viperaház címmel az Opera körüli botrányokról. Leszóltak, hogy nem érthet egy műparaszt a magasművészethez, én pedig nem mondhattam, hogy a legjobb forrástól szereztem az információkat, attól, aki mindent tudott a műfajról. A Színházi Életnél kezdte az újságírói pályát a háború előtt, majd 33 évet húzott le a Film Színház Muzsikánál. Fordított olaszból (közte A szicíliai vecsernyét 1962-ben) , oroszból (Pausztovszkij egész életművét ültette át magyarra), megírt több ezer újságcikket, mindenféle műfajban otthonosan mozgott." "Legérdekesebbek a dalszövegei voltak, ezek közül a Bástyasétány 77 című operetthez szűk két óra alatt készült el A vén budai hársfák slágerével. Előtte Eisemann Mihály zeneszerző annyit mondott neki és a librettista Baróti Gézának, hogy „itt Török professzor valamit Budáról énekel”. A darabot 1957-ben mutatták be, Ajtay Andor fátyolos énekhangjára sokan emlékeznek." "[Dalos László] 1924-ben született és 2011-ben halt meg, üde, kedves figuraként emlékszem rá, akinek szavai, szép verssorai visszaköszönnek fia, Dalos Gábor újságíró-szerkesztő könyvecskéjéből. Szerencsére igen sok a fotó, Dalos szinte mindegyiken önfeledten mosolyog, s őszintén visszanevetnek rá interjúalanyai, Füst Milán, Giuseppe Taddei, Páger, Simándy, Váradi Hédi." "Bár a könyvben nincs róla szó, de Dalos írt szöveget Kemény Egon zenéjére is, a dal címe Kinyílott a pitypang. Kerényi Imre lopta el pár éve, amikor a Magyar Krónikához ötletelt. Gondoltam, megírom..."

508 Búbánat 2016-05-06 17:20:05
Rádióműsor-adattárak böngészése közben figyeltem fel erre a zenés rádiójátékra, melynek három adásidőpontját leltem fel: Tizenkilencen. Alexandr Fagyejev regényét rádióra írta E. Mjetyelszka. Zenéjét szerezte Kemény Egon. A rádiózenekart vezényli Török Emil. Rendező: Rácz György 1950. november 12., Petőfi Rádió, 20.20 - 21.20 A darabot 1951. február 11. (Kossuth adó, 20.20 - 21.20) és július 2. (Kossuth adó, 20.00 -21.00) ugyancsak műsorra tűzte a rádió. Bővebbet nem tudok erről a Fagyajev nyomán készült, dramatizált zenés rádiójátékról. Az író eredeti művéhez viszont hozzá lehet jutni a könyvesboltokban (antikvárium).

507 Búbánat 2016-04-28 23:02:41 [Válasz erre: 307 Búbánat 2015-08-04 11:27:05]
A Szép a világ című Lehár-operett (1930) egyik híres tenor-dalát – „Ugye gondolsz rám…” kétféle magyar szövegfordításban is ismerem; Szenes Andor nyomán Dalos László átiratában készült verseket használta fel a Rádió Dalszínháza a darab keresztmetszete stúdiófelvételekor; George dalát - amit ebben a változatban (bemutató1974. május 1., Kossuth Rádió 14.30) Korondy György énekel – már beírtam ide a topicba a 307. sorszám alatt. Korábban, az 1950-es évek végén, Szenes Andor eredeti versfordítása alapján készült el az operett négy részletének felvétele: egy-egy dal Raskó Magda és Zentai Anna, két dal (a címadó „Szép a világ” és az „Ugye gondolsz rám…”) pedig Szabó Miklós tolmácsolásában került megörökítésre. Legyen meg akkor itt az utóbbi tenorária szövege is – az eredeti magyar fordításban: Lehár Ferenc: Szép a világ Magyar szöveg: Szenes Andor „Ugye, gondolsz rám…” / szerelmi dal tenor hangra/ Ugye gondolsz rám, Csupa vágy a szám! Így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél vagy nyár, Olyan mindegy már, Az én szívem egyre téged vár. Én nem tudom, hogy történt velem, Hogy éltem eddig és merre jártam? Ma egészen más lett az életem! Oly jó, hogy rád találtam! Én nélküled meghalnék, higgyed el ezt! De élnék boldogan érted! Árva szíved mit felel?! Egy szót mondj, azt, hogy: érted! Ugye gondolsz rám, Csupa vágy a szám! Így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél és nyár, Olyan mindegy már, Az én szívem egyre téged vár. Ugye gondolsz rám, Ugye vágysz hozzám! Hisz nem kell nékem többé senki más! Ha enyém lennél, az a legszebb szív, Te vagy az utolsó vágy! Nincs más! Lehár Ferenc: Szép a világ Dalszöveg: Szenes Andor nyomán Dalos László: George dala (tenor hangra) No.10 Ugye, gondolsz rám, csupa vágy a szám, így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél vagy nyár, olyan mindegy már, az én szívem egyre téged vár! Én nem tudom, hogy történt velem? Hogy éltem eddig, és merre jártam! Ma egészen más lesz az életed! Oly jó, hogy rád találtam! Én nélküled meghalnék, higgyed ezt el! De élnék boldogan érted! Vállalom, szívem, mindhalált! Csak annyit mondj, hogy: Érted! Ugye, gondolsz rám, csupa vágy a szám, így nem szerettem senkit még talán! Jöhet tél vagy nyár, olyan mindegy már, az én szívem egyre téged vár! Ugye, gondolsz rám, ugye, jössz hozzám? Hisz, jól tudod, a boldogság a cél! Ha enyém lennél, olyan jót tennél, hisz az én szívem csak érted él!

506 Búbánat 2016-03-26 12:52:00 [Válasz erre: 505 Búbánat 2016-03-26 12:50:59]
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai Bule Lajos dala (No.12.) I. Aki felönt a garatra, ne tegyék fel az asztalra! Asztal alá való, aki sokat beszed. Nem vagyok én rántott csir-csir…. Rántott csir-csir… Rántott keszeg. Refrén: Egy-két literát jó bor, ha megárt - Nem találsz jobb patikát – Nyelj le rá egy hipihupi kupicányi sligovica pálinkát. II. Már azt hittem, hogy meghóttam, pedig csak pityókás voltam! Ha még élek, mért fektettek ravatalra? Ha meghóttam mi-mi-mi-mi, mért szomjazom az italra? Refrén ism. III. Megfogadom, hogy ezután nem iszom, csak ebéd után, Akkor is csak, hogyha po-po-potyán mérik – És legfeljebb mixi-muxi-maximum csak másnap délig. Refrén ism.

505 Búbánat 2016-03-26 12:50:59 [Válasz erre: 455 Búbánat 2016-02-11 16:16:57]
Kemény Egon – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai Elmira és Fodoríto kettőse a bon-tonról (No. 8.) Elmira: Csak finoman, mindig csak finoman! Semmi se’ baj, ha jó modora van. Fátyol, fodor: a jó modor, a látszat Megszépíti a lényeget, a vázat, Elkendőzi a zordon elveket. A finom bók a csókhoz elvezet. A bon-ton roppant fontos! Nincs bon-ton nélkül sikk! Hiszen bon-ton nélkül kellemetlen, Ami másképp jólesik. A gáláns férfi hódít, Azaz illemtan tanár, Aki klakkban, frakkban, Új kalapban, tánclépésben jár. Dank’ schön Fräulein, merci monsieur, Ez ám a finom beszéd, És az a nő kinek amúgy sincsen, Elveszti az eszét. A bon-ton roppant fontos és kényelmes divat: Ami bon-ton nélkül botrány lenne, Ha bontom, úgy szalad! Fodorító: Hát rontom, bontom, légyen bármi jó, A finom bon-ton nem nekem való! Hát hogy festenék én fátyollal, fodorral?! Nem élek én csipkeborral! De ha muszáj, úgyis jó! Hisz maga, úgy érzem, épp nekem való! Együtt (refrén): A bon-ton roppant fontos és kényelmes divat: Ami bon-ton nélkül botrány lenne, Ha bontom, úgy szalad! Ism. refrén

504 Búbánat 2016-03-25 12:11:43 [Válasz erre: 496 Búbánat 2016-03-19 13:47:45]
A 496. sorszámhoz beírt versből lemaradt Danilo belépőjének az eleje, ezt pótolva teljessé teszem most a dalszöveget: Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf Daniló belépője, I. felvonás Nekem, szerelmetes hazám, Sok bajt, munkát csinál ám! Mivel a dolgom sok nagyon, Délnél tovább nem alhatom. A hivatalban, óh, egek, Egy teljes órát görnyedek, Tele aktákkal asztalom, S a körmömet piszkálgatom. Én nálam nincs kihallgatás, Bölcsebb dolog a hallgatás, Mindig felhős a homlokom, A hon javára gondolkodom. Meg kell jelennem énnekem Finom, hosszú ebédeken, El így telik egész napom, Alig hogy állok lábamon. Ha jön az est sötétedőn, Akkor kezdődik pihenőm, S fáradtan persze éjjelem A nyugalomnak szentelem. Az orfeum tanyám - Ott békén hagy hazám! Ott éltem vígan élem, Mert átkarol tündérem: Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, S a hazaszeretetnél Szerelmünk többet ér! Pezsgőben úszom én, A kánkánt járom én. Nyakába ott ez úrnak, Hej, csókokkal borulnak, Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, S a hazaszeretetnél Szerelmünk többet ér!

503 Búbánat 2016-03-25 11:52:24
Lehár: A víg özvegy Fordította: Mérei Adolf Szerelmi kettős, III. felvonás – szerelmi dalkeringő Danilo: Minden vágyam, Súgom lágyan, Csak szeress! Szívem tágul, Majd elkábul, Csak szeress! Szép szemedbe nézek, S éltet a remény, Hogy te bűvös, szép szerelmem Légy enyém! Hanna: Dalod szívemhez szól! Jól esik, igen jól, Érted dobog e szív, Ez a hű szív csak téged hív! Némán elhallgat a száj, Titkolja, hogy szívem mint fáj, Érted, büszke legény, Szeretlek én! Hanna és Danilo együtt: Szép szemedbe nézek, S éltet a remény, Hogy te bűvös, szép szerelmem Légy enyém! Ennek a fenti eredeti versszövegnek van két további verziója is, ezeket is ideírom: 2. változat: Danilo: Minden vágyam, Súgom lágyan, Jöjj, szeress! Szívem tágul, Majd elkábul, Jöjj, szeress! Minden érintésed szívem járja át, Hinni kell, hogy eljön majd a Boldogság! Hanna: Dalod szívemhez szól, Jólesik, nagyon jól! A szív csak ver szegény, És arra kér, hogy légy enyém. Némán elhallgat a száj, De mégis minden zengi már: Szeretlek téged én, És vágyom rád. Hanna és Danilo: (Zümmögve énekelnek a „Minden vágyam…” kezdetű rész dallamára, majd a vers vége következik:) - Minden érintésed szívem járja át, Hinni kell, hogy eljön majd a Boldogság! 3. változat („Ajk az ajkon…”) Danilo: Hallgat ajkam, Hív e dallam: Jöjj, szeress! Kínok tépnek, Mégsem kérlek: Jöjj, szeress! Büszke némaság van már az ajkamon. Érzem, érzem, hogy szeretsz, szeretsz nagyon. Hanna: Dalod szívemhez szól, Jól esik, igen jól, A szív csak ver szegény, És arra kér, hogy légy enyém! Némán elhallgat a száj, De mégis minden zengi már: Szeretlek téged én, És vágyom rád! Danilo: Minden vágyam súgom lágyan.. Hanna: Jöjj, szeress! Danilo: Minden nézés forró kérés... Hanna: Jöjj, szeress! Együtt: Minden érintésed Szívem járja át, Hinni kell, hogy Eljön majd a boldogság! Minden érintésed Szívem járja át, Hinni kell, hogy Eljön majd a boldogság!

502 Búbánat 2016-03-25 11:15:10 [Válasz erre: 345 Búbánat 2015-08-16 12:02:24]
A Pavillon-duett dalszövegét korábban beírtam a 345. sorszám alatt; nem a teljes, van bevezetése is, ezzel kiegészítem azt, az eredeti fordítás alapján: Lehár Ferenc: A víg özvegy Magyar szöveg: Mérei Adolf Pavillon-duett, II. felvonás: Valencienne és Camille de Rosillon jelenete I. Bevezetés Camille: Valencienne! Valencienne: Szegény fiú… Camille: Megöl a kínom! Valencienne: Meggyógyítom, megházasítom: Az özvegyet, uram, még ma eljegyzi! Camille: Ez a beszéd szívem halálra sebzi! Valencienne: Nem mondanék,hej, nemet én, S nem volnék már régen ilyen bamba, Ez átkozott, gyűlölt erény… Ha nem tolakodnék utamba! Camille: Lemondjak rólad, boldogságom? Valencienne: Van annyi szép nő a világon! Camille: Én a tiéd, te az enyém! Valencienne: Ne gondolj rá, hiú remény! Camille: Egy csókot kérek! Valencienne: Uram, ez erőszak! Camille: Ne félj, nem bántalak én! II. Camille de Rosillon áriája Májusban nyílnak a rózsák! Pompázva színesen. A szerelem virága Bimbózik szívemen! Magját te szép, te drága: Te ültetéd belém. Az égnek boldogsága: Mint álom száll felém! És most tőled el kell válnom? A boldogság csaló? Csak délibáb volt álmom? S a rózsa hervadó? Lelkemben él reményem, Hogy győzök száz bajon, Hogy összeforr majd vélem : Az én kis angyalom, Hogy összeforr majd vélem Az én kis angyalom. Nézd! ez a kicsi pavillon, Az istenke küldte őt nekünk! Lásd! ez a kicsi pavillon: Lesz szerelmetes búvóhelyünk! Jó lesz fészekül Hol a szív megrészegül! Jöjj, ez a kicsi pavillon Üdvöket ígérget csábítón . . . Jó ez a kicsi pavillon, Jer, hadd fogjalak karomba! Ah! no jöjj, no jöjj, — Hív ez a kicsi pavillon, Üdvöket ígérget csábitón .. , ! III. Folytatólag a Pavillon- jelenet: Valencienne és Camille de Rosillon kettőse: Valencienne: Oh, Camille! Camille: Valencienne! Valencienne: Hagyj, kérlek! Hagyj! Megőrjítsz, a vágyam elragad! Camille: Úgy könnyebb a búcsú, Hogyha csókot adsz! Valencienne: De nem itt! Camille: Nézd, itt e kicsi pavillon, Mely megőrzi majd a Titkunk jól! Jöjj, vár a kicsi pavillon, Mindig hallgat, Még egy szót sem szól! Áldott félhomály, Mely csak csókot kínál, Jöjj, vár a kicsi pavillon, Hű szerelem és A forró vágy! Valencienne: Hát jól van... Bevallom én, Úgy vonz már... Camille: Jöjj, vár a kicsi pavillon... Valencienne: Biztos, hogy hallgat? Camille: Mindig hallgat, Még egy szót sem szól! Valencienne: Elhagy erőm... Camille: Hív ez a kicsi pavillon, Jer, hadd fogjalak karomba! Valencienne: E pavilonnak szava merész, csalogató! Camille: No, jöjj, no jöjj! Valencienne: Nem! Nem megyek én! Nem megyek be! Nem, nem megyek be! Camille: Hív ez a kicsi pavillon! Üdvöket ígérget csábítón! Együtt: Hív ez a kicsi pavillon, Üdvöket ígérget csábitón…!

501 Búbánat 2016-03-23 13:22:58 [Válasz erre: 345 Búbánat 2015-08-16 12:02:24]
Lehár Ferenc: A víg özvegy Fordította: Mérei Adolf A II. felvonás fináléja: jelenet, együttes, tánc, Danilo elbeszélése (előzmény: a Pavillon-duett) /Hanna, Camille de Rosillon, Nyegus, Zéta, Valencienne, Danilo, énekkar/ Eredeti dalszövegfordításban: Zéta: Hah! Danilo: Hah! Zéta és Danilo: Hah! Hanna (ártatlanul): Miért e zaj? Mi baj? Mi baj? Danilo (rémülettel): Camille és Hanna, jaj! Zéta (kétkedve): Nem nőm volt hát a nyomorult! Danilo: Camille és Hanna, jaj! A tűzre ez olaj! Na, nékem ugyan beborult! Zéta: De hol a hitvesem? Valencienne (ártatlan képpel): Parancsolsz? Zéta: Megáll az eszem! Valencienne: Mondd, férjecském, miért e zaj? Danilo: Camille és Hanna, jaj! Camille (Danilóhoz): Ne félj, nincs semmi baj! Zéta: Egy hölgyecskével járt ott e legény, A kulcslyukon kilestem én! Hanna: Úrhoz méltó foglalkozás! Danilo: Hasznos egy szokás! Zéta: Hallatszott suttogás és cuppogás. Ki volt a párja, ez a bökkenő? Hanna: A párja voltam én. Danilo (fájdalmasan): Te voltál? Zéta: Kétkedem, mint hajdan Szent Tamás! Valencienne: Elhárul hát fejemről a csapás! Camille: Itt nem segít, csak a bősz tagadás! Danilo: Elszédülök, de iszonyú e csapás. Zéta: Még kétkedem, miként Tamás! Nyegus: Ki fúrja oldalam rengő kacagás! Hanna: Kettőnk titka már nyilvánvaló, De hát e legénynek a célja jó! Ismétli ő, ismétli bátran itt is, Mit ott bent megvallott nekem! Camille: Kérem, ismétlem. Danilo (túlzottan): Jaj, én szerencsétlen! Camille (túlzottan): Nincs nála szebb asszony a földtekén! Néki kitártam a szívemet én! Hanna: „Májusban nyílnak a rózsák, S most tőled el kell válnom!” Hiszékeny jámbor férj, szegény, Irgalmas hályog ül szemén, Gróf úr, bosszút így állok magán! Szívét most már kitárja tán! Valencienne: Várjon, segítek én baján, én baján Egy árva szót sem értek én! Elpártolsz tőlem, csúf legény? Én nékem énekléd szép dalát, S most hűtlenül szerelmed néki vallanád! Te nyomorult! E nő talán az új babád? Már arád? Danilo: Csak délibáb volt álmom? Hazug? Csaló, csaló? S most tőled el kell válnom? Kába dőreség volt szép reményem, Győzni száz bajon! Túl e csapást nem élem, Búcsúzom, angyalom! Zéta: Gyanúm szamár volt, már belátom, Akár a hó, oly tiszta párom! Ártatlan hű e nő! Valódi drágakő! Tetten ha értem volna, imádott angyalom, A hűtlent én apróra szabdalom! Hanna (prózában): Most már tudják, hölgyeim és uraim, hogy mi történt odabent a pavillon sötétségében. (félre): Most már nem lehet visszavonulni. (Danilo felé:) És most jön az utolsó ütés! Az adu ász! Énekkar: No lám, no lám! Hanna (újra ének): S akit kiválasztottam férjnek: Rossilon úr! (általános meglepetés:) Camille: Én? Én? Valencienne: Nagy ég! Zéta: Nagy ég! Hanna: A boldog vőlegény! Énekkar: No lám, minő regény! Valencienne: Nagy ég! Camille: Nagy ég! Danilo: Nagy ég! Zéta Nagy ég! Hanna (Danilót lesi): Látom, a szeme lázban ég! Énekkar (Hannához): Mi gratulálunk! Danilo (Zétához): Felsültünk szépen mind a ketten! Zéta (Danilóhoz): A milliókat elvesztettem. Camille (Hannához): De ugyebár, tréfát űz velem? Hanna (halkan): Valencienne-t csak így menthetem! Zéta (Hannához): Ugye, csak tréfál? Valencienne (Hannához): Tréfál, ugyebár? Hanna: Komoly való. Zéta (gúnyosan): A gróf? Danilo (közelebb megy, alig tud magán uralkodni): Hajam egyáltalán nem tépem én, Ellenben már a házasságról – azt vélem én,... Hanna (félre): Szeme hogy ég! Danilo: … Hogy feleséget venni téboly. Kész hülyeség! A házasság, ezt tudni jó, Egy kis perszonál-unió! A diplomáciában, hej, fáznak is tőle, Mert csakhamar, s ezt tudni jó, Kibővül ez az unió, S lesz hármas – lesz hármas szövetség belőle. Ilyenkor kész a zűrzavar, És gikszer rontja csakhamar Az európai koncertet, Mert hát az asszony, hogyha szép, Más koalícióba lép, Az asszonynép, hej, furcsa szerzet, A férjre poklok pokla vár, Valami bűzlik Dániában már! Hanna: Szemtelen! Előkelők legyünk, az ám! Párizsban így szokás! Mondok: möszjő, ő szól: madám, Párizsban így szokás! Ebédeket, zsúrt, bált adunk, Párizsban így szokás! És egymás mellett – megfagyunk, Párizsban így szokás! Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! Énekkar: Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! II. Valencienne: Nem kell nekünk fiúcska, lány! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: Asztalunk közös csupán! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: Tiltott gyümölcsöt is eszem! Hanna: Párizsban így szokás! Valencienne: A vége válóper legyen! Hanna: Párizsban így szokás! Mert ez sikk! Sikk! Tralalala! A házasságban szerelem – Nem is kell énnekem – Nem – nem – nem Ne-ne-ne-ne-nem! Énekkar: Mert ez sikk!.... Stb. (Kánkán – tánc) Danilo: Verejtéket ont e homlok! Forrok, égek, még megbomlok! Megölöm!!! – kora öröm! Csillapulj le, hűlj le vér: Bosszút állok én ezér’, Lesz még szőlő, lágy kenyér! Danilo (Hannához megy): Egy megható, naiv mesét, A szép arának hadd mesélek! Hanna (gúnyosan): Mesél? Ilyesmi érdekel. No, szaporán, grófocskám, Kezdje el! Halljuk! Halljuk! Danilo (alig bír magával): Hallj, hallja. Egy ősi királyi családban Egy leányka élt és egy legény. Egymásért szerelmetes vágyban Epedtek ők – úgy hiszem én! Bár nagy volt az úrfi szerelme, Ő kelme nem nyilatkozott. A hercegkisasszony türelme Egy szép napon elfogyott. (- Hanna találva érzi magát - ) Gondolt nagyot akkor, bolondot, Kezét másnak nyújtja a lány, Hogy erre a herceg mit mondott? Azt sejtik is kérem, talán! Száz kígyóval versenyre szállnál, Gyarlóság! – asszony a neved! (- Hanna titkon nevet -) A Deákné híres vásznánál Csöppet se jobb, kérem, kegyed! Hogy siratni foglak örökké, Hohó, ne képzeld szegény! Nem gondolok rád – soha többé! Így szólott a herceg – nem én! (- Hanna öklét üti, feláll, Camille-ra mutat. -) És végül így szólott a herceg: Bírd békén a gyászalakot! S aztán mosolyogva ellépett És ezt teszem én is! Agyő! (indul) Hanna (elébe áll): Hová gróf úr? Hová? Danilo: Hogy hová? Az orfeumba talán, segít szívem baján, Nyakába ott ez úrnak, Hej, csókokkal borulnak! Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, Szívem sajgó sebére Ott orvosság kerül! Hanna (magában): Szeret, engem szeret! Hanna (kitörő ujjongással, és a tánc folytatódik): Mert ez sikk-sikk! Tralalala….stb. Énekkar: Mert ez sikk-sikk! Tralalala….stb. (általános tánc)

500 macskás 2016-03-23 12:39:41
500

499 Búbánat 2016-03-23 11:48:16 [Válasz erre: 498 Búbánat 2016-03-23 11:42:53]
Kevéssé ismert, hogy A víg özvegy partitúrájában a „nőkről” énekelt férfikar indulót azonnal követi a válasz: a nőknek a „férfiakról” énekelt dala ugyanarra a zenére, majd a két kar együtt énekli a refrént. (A rádió 1962-es stúdiófelvételén is csak a férfikar indulója szerepel.) Itt a teljes, eredeti dalszöveg: Lehár Ferenc: A víg özvegy Induló, II. felvonás A dalszöveget fordította: Mérei Adolf I. Danilo, Zéta, Brioche, Cascada és a férfikar jelenete Danilo: Asszonynéppel! Férfikar: Asszonynéppel! Danilo: Hogy kell bánni! Férfikar: Mondd meg, na, mondd! Danilo: Ezt nem tudja kitalálni Sem a bölcs, sem a bolond. Zéta: Biztos módszert, Férfikar: Biztos módszert Zéta: Kár keresni! Férfikar: Hasztalan! Zéta és Danilo: Mert hát minden asszonyszívnek Férfikar: Más-más tolvajkulcsa van. Danilo: Egyiknek bókot súgsz fülébe, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Zéta: Tapintatosan jársz el véle, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Brioche: Jó néha imponálni nekik! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Cascada: Ha kell, bosszants babádat végig! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo: Gyöngéd legyél, sok ezt kívánja, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Zéta: Házsártos néha Éva lánya! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Cascada: Bőrükben néha alig férnek! Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo, Zéta, Cascda, Brioche együtt: S tőlünk olyan furcsákat kérnek, Férfikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Danilo és Zéta: Bár az asszonyokhoz senki sem ért, Férfikar: Óh, az asszony! Danilo: De rajongunk a női nemért! Zéta: Mert a földön s égen a fő: Férfikar: Csak a nő, nő, nő, nő, nő! Zéta: Barna, szőke, cseléd, úrinő, Danilo: Tüzes asszony, leány epedő? Pityegő, nevető? Egyformán a nyakunkra nő! Férfikar: Asszony, asszony, asszony?! Bár az asszonyokhoz senki sem ért: De rajongunk a női nemért! Mert az égen s a földön a fő: Csak a nő, nő, nő, nő, nő! II. Hanna, Valencienne, Olga, Sylvaine, Praskovia és két másik nő együttese Hanna: Férfinéppel, Nőikar: Férfinéppel, Valencienne: Hogy kell bánni! Nőikar: Mondd, óh mondd! Hanna: Ezt nem tudja kitalálni Sem a bölcs, sem a bolond. Biztos módszert, Nőikar: Biztos módszert, Valencienne: Kár keresni! Nőikar: Hasztalan! Hanna: Mert hát minden férfiszívnek Nőikar: Más-más tolvajkulcsa van. Hanna: Egyiknek szépet súgsz fülébe, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Valencienne: Tapintatosan bánsz el véle, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Jó néha imponálni nékik, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Gyöngéd legyél, sok azt kívánja, Nőifikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Valencienne: Házsártos néha, avagy léha, Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna: Bőrükben vígan alig férnek! Nőikar: Így vagy úgy! Meg így, meg úgy! Hanna és Valencienne együtt: S tőlünk olyan furcsákat kérnek! Bár a férfi mind huncut, zsivány, De a szívünk csak férfit kíván, Mert a nőknél a fő főszemély, Csak a férj, férj, férj, férj, férj! Barna, szőke, kopasz lehet ő, Okos, ostoba, hőn epedő, Vakmerő, reszkető, bárminő, Az a fő, hogy fejünkre egyik se nő. Férfi, férfi, férfi, férj, férj, féééérj! Férfikar és női kar együtt: Asszony, asszony, asszony! Férfi, férfi, férfi! Bár az asszonyokhoz senki sem ért stb.

498 Búbánat 2016-03-23 11:42:53 [Válasz erre: 447 Búbánat 2015-09-16 22:28:21]
A 447. sorszám alatt már ismertettem az alábbi duett szövegének rádióra átdolgozott változatát (az 1962-es Víg özvegy stúdiófelvétele), most legyen meg itt a dalszöveg eredeti magyar fordítása is: Lehár Ferenc: A víg özvegy A dalszöveget fordította: Mérei Adolf Hanna és Danilo kettőse, II. felv.: „Bamba-bamba gyászvitéz” Hanna: Hoppla, drágám, kis hamis! Jönnek a huszárok, Vígabban süt a nap is, Hogyha süthet rájuk! Hoppla, a kis szemfüles! Férjet foghat menten, Csípd meg, fogd meg! Légy ügyes! Koccints rája szentem! Danilo: Víg mosollyal ajakán csalja-hívja őt a leány! Hanna: Tetszik néki a huszár, Ezt a vak is látja már! Bamba-bamba gyászvitéz, A leányra rá se néz! Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz! II. Danilo: Bamba-bamba gyászvitéz! Nyargaljunk mi is tovább! Hopplá! Nézd csak, visszatér! S most bagóért táncol! Szóval, szemmel, óh de kár! Lova is viháncol. Hasztalan vagy most merész! Szól a lányka ígyen – Nem huszár vagy! Szekerész! Tied nem lész szívem! Illeg-billeg a huszár! Teremtette, óh de kár! Víg mosollyal ajakán, Lovast lóvá tesz a lány. Hanna: Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz! Danilo: Óh de bölcs, de bölcs vitéz, Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Óh de bölcs, de bölcs vitéz. Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Hopplá, hopplá, hopplá-hó! Nem kell neki angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz! Hanna: Felsült a kis angyal, Lova tova nyargal! Bamba-bamba gyászvitéz!

497 Búbánat 2016-03-19 13:54:50 [Válasz erre: 496 Búbánat 2016-03-19 13:47:45]
Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf „Az otthon édes varázsa leng körül” - Valencienne és Camille de Rosillon kettőse, I. felv. (No.5.) Camille: Mikor? Valencienne: Édeske, csak csendesen! Camille: Nézem! Valencienne: Ülhetünk itt kettesben. Camille: De jó! Valencienne: A férj, a feleség… Együtt: S te vagy eredmény… Camille: Add a szád! Valencienne: A férjem csendben néz!… Camille: Mily gyönyör! Valencienne: Míg gyűrűt kézbe vész… Camille: Szegény! Valencienne: Az irigyek csendje vesz körül… Együtt: Az otthon édes varázsa leng körül. Ne félj a tűztől, a szívem üdvözül! Mint két lángon bolyong a nagyvilág, Nekünk e kis világ nyugalmat ád! Valencienne: Hol van a boldogság hazája?... Hol, a túl a világ nagy zaján… Boldog feleség az oldalán. Ott van a boldogság hazája Hű igaz, férfi vigyáz reád. Kicsi család, kis feleség. A földön üdvöt vesz át. Camille: Szívem! Valencienne: Hiába álmodunk! Camille: Ó jaj! Valencienne: Le kell hát mondanunk! Camille: De kár! Valencienne: Nem lesz így soha… Együtt: Elmarad a szép csoda! Camille: Egy csók! Valencienne: Csalfa délibáb! Camille: Ne csalj! Valencienne: Ne kábíts hát tovább! Camille: Beszélj!... Együtt: Az otthon édes varázsa leng körül. Ne félj a tűztől, a szívem üdvözül! Mint két lángon, bolyong a nagyvilág, Nekünk e kis világ nyugalmat ád! Ne félj a tűztől! Te kis virág!

496 Búbánat 2016-03-19 13:47:45 [Válasz erre: 495 Búbánat 2016-03-19 13:44:49]
Az eredeti magyar fordításban ideírom a dalszöveget: Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf Daniló belépője, I. felvonás Az orfeum tanyám - Ott békén hagy hazám! Ott éltem vígan élem, Mert átkarol tündérem: Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, A hazaszeretetnél Szerelmünk többet ér. Pezsgőben úszom én A kánkánt járom én, Nyakába ott ez úrnak, Hej, csókokkal borulnak, Lolo, Dodo, Frou-Frou Clo-Clo, Margo, Zsuzsu, A hazaszeretetnél Szerelmünk többet ér!

495 Búbánat 2016-03-19 13:44:49 [Válasz erre: 494 Búbánat 2016-03-19 13:43:01]
Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf Hanna belépője és jelenet; együttes (Hanna, Cascada, Brioche, urak) - I. felv. Hanna: Uraim! Elég! Cascada: Nem rejthet szebb angyalt az ég! Hanna: Ilyen bókolás! Cascada: Oly szép, oly csodás! Hanna: Szavamra, már rémítő! Brioche: Kegyed a napja, égi nő, az estélynek! Hanna: Ej, mit izélnek, már elég! Nem hallgatom tovább. Zavar ez émelyítő bókolás! Férfikar, Cascade, Brioche: Oly ifjú, bájos, szép, csodás! Köszöntse hódolás! Mély bókolás! Hanna: Párizsban én csak jövevény és özvegy is vagyok, Az urakat nem értem én, miért e sóhajok? Húszmillióm, ha nincs nekem, Koldus vagyok, szegény… Megkéri akkor is kezem E sok finom legény? A millióknak, vagy nekem csapják a szelet? Kíváncsian lesem, hogy minő a felelet? Férfikar (hadakozva): Óh, óh, óh! Hanna: Ez „Óh” tiltakozó! Se nő, égő ajkán Nem édesebb s forróbb a csók, Ha melegítik, édesítik A tehermentes szép milliók! Cascasde és Briosche együtt: Hogy a hozomány zsíros vagy sovány? Én nem kérdezem: Férfikar: E csók tündéri jó! Mert véle jár húsz millió! Hanna: Hull reánk vádja, óh méltatlanul! Arcomon szégyen pírja gyul! Cascasde és Briosche együtt: Hull reám méltatlanul. II. Hanna: Hazámban tudni nem szokás, a flört mi fán terem? Ott nincs léháskodás, ott szent a szerelem! A szív beszéde hallgatás! S a némaság beszél! Sok szóban fér el sok csalás! A hízelgés veszély! Ez a sok mohó udvarló, Istenkém, de önző, gyarló! Szívem mégsem dobog, Csak pénzkérdés ez a dolog! Férfikar: Így még százszor bűvölőbb ez a nőcske, És én százszor jobban imádom őt! Nagysád! Imádom én! Cascasde és Briosche együtt: Akár minő szegény. Nem hízelgek én! Hisz szeretem én! Bárminő szegény! Brioche: Én nem futok a pénz után Cascade: Nekem a szíve kell csupán! Férfikar: Nekem a szíve kell csupán!

494 Búbánat 2016-03-19 13:43:01 [Válasz erre: 493 Búbánat 2016-03-19 13:41:27]
Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf Valencienne és Camille de Rosillon kettőse - I. felv. 2. jelenet Valencienne: Jöhet, uram, magunk vagyunk! Camille: Talán még csókot is válthatunk. Valencienne: Ne gondoljon erre, barátom! Camille: Ah! Istennő! Szeretem, imádom! Valencienne: Elég! Orcámon az erkölcs szemérme ég! Camille: Szép szemed lángja megbabonáz! Ah, légy enyém! - tovább ne tétovázz! Valencienne: E dőreségnek vessünk véget! Majd szerzek magának… Camille: Ne mondja! Valencienne: Én szép feleséget! Camille: Nem kell nekem más feleség, A szívem csak érted ég! Valencienne: Bolond szegény! Hideg zuhannyal gyógykezelem én! Tisztességes asszony e nő! Erényem szilárd, mint a kő! Bár száz úr szíve ver értem. Én félre, óh, még sose léptem! Kis számon, tanúm az ég: Csak férjemnek csókja ég! Tiltott gyümölcsből nem evő, Tisztességes asszony e nő! Mert látja, barátom, a szememben szálka Az édes-bűnös találka! Hőstett, erény! S kínos kemény sanyargatás a böjtölés! Ám csók terén, jaj, félek én: Síkos lejtő a flörtölés. Jónak jó a házasságtörés, De rémes rossz a bűnhődés. Lelkem szegény, mennybe mén, Pokol tüzében égek én! Camille: Tisztességes asszony e nő! E tény szomorú, leverő! Nincs szánandóbb férfi énnálam, Mert felkopik éhen az állam. Ön nékem fügét mutat, óh! S bár ő maga ennivaló, Fügéje az nem ehető! Tisztességes asszony e nő! A férjurának becses homlokára, Drágám, ne vigyázzon, nem lesz benne kára! Valencienne: Hőstett! Erény! S kínos kemény sanyargatás a böjtölés! Ám csók terén, jaj, félek én: Síkos lejtő a flörtölés. Jónak jó a házasságtörés, De rémes rossz a bűnhődés. Lelkem szegény, mennybe mén, Pokol tüzében égek én! Camille: Nincsen helyén a böjt!, a böjtölés, Nem bűn ám, sőt talán erény a pajkos flörtölés! Ajkamon ajkát ha érzem én, Lelkem szegény a mennybe mén. S a boldogság forró tüzében égek én!

493 Búbánat 2016-03-19 13:41:27 [Válasz erre: 367 Búbánat 2015-08-21 12:51:45]
Az eredeti magyar fordításban ideírom a dalszöveget: Lehár Ferenc: A víg özvegy Dalszöveg fordítója: Mérei Adolf I. felvonás - Nyitójelenet (Cascada és Zéta kettőse, km. kórus) Cascada: De szép ez az estély, de fényes, Pompás, ragyogó, vidám! Ó miért is nem vagyok szónok? Úgy fáj most ez a hibám! Ürítlek hát, Champagne nektára: Dadogón e háznak urára! A derék és népszerű báró Sokáig éljen, éljen Ő! Kórus: A konyha és a pince kiváló, Sokáig éljen, éljen Ő! Zéta: A szívemet nagy öröm járja. Hogy éljenzés vesz itt körül! De nem csupán a ház gazdája, A diplomata is örül! Urának születésnapjára Ő rendezé az ünnepet, Mert szívében ég hű lojálisa, Alattvalói érzület, Mily fényes estre módot ad, Az alkalmat itt nagyra tartja Alattvalói hódolat! Nézz áhítattal ez úrra nagykövet, Hej, nagy személy, Fenséges úr ő, per prokura, Montenegro benne él! Szólók és kórus: Nézz áhítattal hát ez úrra nagykövet, Hej, nagy személy, Fenséges úr ő, per prokura, Montenegro benne él!

492 Búbánat 2016-03-10 22:47:06 [Válasz erre: 106 Búbánat 2009-10-18 15:06:07]
A 106. és 57. sorszámokhoz: Korábban ismertettem Lehár Víg özvegyéből a Vilja-dal szövegének variánsait - itt és a Házy-topicban (más szöveggel a rádió- és más szöveggel a hanglemez felvételéről, azokat visszahallgatva); mindegyiket hiányosan írtam le, és a bevezető jelenetében elhangzó dal szövege sem volt meg. Most már teljessé tudom tenni az 1962-es rádiófelvételről ismert Vilja-dal verseit; pontosítva, és a bevezető jelenet szövegével kiegészítve azokat: Bevezetés és Vilja-dal Magyar szöveg: Mérei Adolf fordítása nyomán Rácz György /Bevezetőzene/ Hanna: A mi hazánk, szép Montenegro, Ma itt van Párizs kellős közepén! Ma táncot jár a lány meg a legény, Ma Cettinjében van az otthonom. /Bevezetőzene folytatása – ismétlés/ Vegyeskar (többszólamú): Haj! /Tánc: kóla/ Haj! Vegyeskar: Mi velimo dase, dase veslimo, hejeho! Mi velimo dase, dase veslimo, hejeho! Vígan! Félre a gond! Mulassunk! Hej! Táncot járjatok! Kurjongassunk, Vígan! Félre a gond! Mulassunk! Hej! Táncot járjatok! Kurjongassunk, Mi velimo dase, dase veslimo, hejeho! Hej! Hanna: Az otthon hangja visszatér, hadd mondjak el egy szép mesét. Egy tündérlányról szól ekképp: Viljának hívja őt a nép. I. vers: Hanna: Élt egyszer egy Vilja, egy tündéri lény Meglátta az erdőn egy ifjú legény. Csak nézte, csak nézte és úgy megörül, Hogy lángokat érez a szíve körül. Remegett a lány előtt, Csak bámulta a tündérnőt, Sóvárgott. Vágyakozva kérte őt: Vilja, ó, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, Néked adom éltemet, Vegyeskar: Vilja, óh, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Hanna: Vilja, egy csókod a sírba temet, Néked adom éltemet. II. vers: Hanna: Így szólt rá a Vilja: tiéd leszek én! Ölelte mohón, lobogón a legény! A földi leánynak a csókja hideg, De másnak a csók sosem érez ilyet De ha a csók véget ér, És tovatűnt a tündér kép Egy csókot! - sóhajtott az ifjú lény: Vilja, óh, Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Üdvözítő csókod a sírba temet, Néked adom éltemet! Vegyeskar: Vilja, ó Vilja, te szép és csodás! Légy az enyém, soha el nem bocsáss! Hanna: Vilja, egy csókod a sírba temet, Néked adom éltemet! Jöjj, értem hát! Értem hát! (A kórusnak zümmögő éneke kíséri a dalt; festi alá ezt az utolsó verssort.)

491 Búbánat 2016-03-06 12:09:51 [Válasz erre: 490 Búbánat 2016-03-06 12:01:11]
Az előbbi sorszámnál rossz szöveget írtam be, ez itt a helyes: Az eredeti szöveget is beírom ide, mert a 431. sorszám alatt bejegyzett dalszöveg (a rádiófelvételen hallható) ettől sok helyen eltért: Lehár Ferenc: A cárevics Magyar szöveg: Kulinyi Ernő „Napolitana” (No.14.) - Szonja és Aljosa (a cárevics) szerelmi kettőse, III. felv. Aljosa, a cárevics: Napfénybe rengő, Örök tenger, te szép, te zengő! Ringasd a sajkám Oly lágyan, mint a régi dajkám! Te rengő, merengő Azúrszín tükör, Ó, mondd meg, ha kérdem, A sok kétség miért gyötör? Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár? Miért repül szerelmünk, mint a gyors madár? Miért, hogy még a legcsodásabb csók is arra int Hogy utána majd válni kell megint. Szonja: Miért, miért is hervad úgy a rózsaszál? Miért, hogy nem süt mindig ránk a napsugár? Aljosa: Ne kérd, mit rejt a végzet, Csak szeress, és bánatod nem érzed! Együtt:. Csak szeress, ne kérd miért! Te csak szeress, szerelmem és ne kérd! Ne kérd, ne szólj! Cárevics: Figyeld a tengert, mit dalol Örül,j míg párod rád hajol, S dalolj!

490 Búbánat 2016-03-06 12:01:11 [Válasz erre: 431 Búbánat 2015-09-06 17:53:56]
Az eredeti verseket is beírom ide, mert a 431. sorszám alatt bejegyzett dalszöveg (a rádiófelvételen hallható) ettől sok helyen eltért: Lehár Ferenc: A cárevics Magyar szöveg: Kulinyi Ernő „Napolitana” (No.14.) - Szonja és Aljosa (a cárevics) szerelmi kettőse, III. felv. Aljosa, a cárevics: Napfénybe rengő, Örök tenger, te szép, te zengő! Ringasd a sajkám Oly lágyan, mint a régi dajkám! Te rengő, merengő Azúrszín tükör, Ó, mondd meg, ha kérdem, A sok kétség miért gyötör? Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár? Miért repül szerelmünk, mint a gyors madár? Miért, hogy Szonja: Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár? Miért repül szerelmünk, mint a gyors madár? Miért, hogy még a legcsodálatosabb csókos álmaink… Együtt:… hogy utána már válni kell megint! Miért, miért is hervad úgy a rózsaszál? Miért, hogy nem süt mindig ránk a napsugár? Aljosa: Ne kérd, mit rejt a végzet, csak szeress! És várhatod, ne kérdezz! Csak szeress, ne kérd, miért. Te csak szeress, szerelmem, és ne kérd. Ne kérd, ne szólj! Örülj, és szeress, várlak ott, csak várj! Miért, miért van egyszer csak egy évben nyár? Miért repül szerelmünk, mint a gyors madár? Miért, hogy még a legcsodásabb csók is arra int Hogy utána majd válni kell megint? Szonja: Miért, miért is hervad úgy a rózsaszál? Miért hagy este itt az édes napsugár? Aljosa: Ne kérd! Mit rejt a végzet, Csak szeress és bánatod nem érzed! Együtt: Csak szeress, ne kérd miért! Te csak szeress, szerelmem és ne kérd! Ne kérd, ne szólj Cárevics: Figyeld a tengert, mit dalol Örülj míg párod rád hajol, S dalolj!

489 Búbánat 2016-03-06 11:36:24 [Válasz erre: 488 Búbánat 2016-03-06 11:17:15]
Lehár Ferenc: A cárevics Magyar szöveg: Kulinyi Ernő „Légy a mindenem, vigasztalóm /őrangyalom/, szerelmesem...” Szonja és a cárevics szerelmi kettőse, II. felv. Cárevics: Légy enyém és ragyogj felém, drága lány! Nekem virulj csupán! Hints derűt, szerte mindenütt El ne hagyjál Napfényem maradjál! Szonja: Kérd az ifjú szép életem, Érted eldobom szívesen! Messze űzöm a bánatod egy mosolyér! Nékem e kincseket ér! Cárevics: Légy a mindenem, Vigasztaló, szerelmesem, Az édes üdvöm légy! Fönn, a mennybe még Egymásnak szánt minket az Ég! Szonja: Gyöngyvirágot hintenék, amerre mégy! Szívem minden dobbanása csak tiéd! Együtt: Légy a mindenem, Őrangyalom, szerelmesem, Az édes üdvöm légy! Cárevics: Felvidul szívem s lángra gyúl, S hogyha lát, Nyíl benne száz virág! Benne él, száz csodát remél! Egy szavadtól, Édes mosolyodtól! Szonja: Mint a lágy harang, cseng felém! Hangod boldogan hallom én! Bár egy élten át hallanám dallamát, Boldogabb lenne e szív! Együtt: Légy a mindenem, Őrangyalom, szerelmesem, Jöttödre vártam rég! Szonja: Gyöngyvirágot hintenék, amerre mégy! Szívem minden dobbanása csak tiéd! Együtt: Légy a mindenem, Őrangyalom, szerelmesem! Az édes üdvöm légy! Nékem szánt fönn az ég! Szerelmem és napom te légy!

488 Búbánat 2016-03-06 11:17:15 [Válasz erre: 432 Búbánat 2015-09-06 17:54:55]
Apróbb pontosításokkal újra beírom ide a 432. sorszám alatt már bejegyzett Volga-dal szövegét: Lehár Ferenc: A cárevics Magyar szöveg: Kulinyi Ernő Volga-dal (Aljosa, a cárevics dala, I. felv.): Egyedül!.... Újra egyedül! ….Magam, mint mindig! Az ifjúságom elrepül, Az űr magánya vesz körül. Úgy fáj e bús, e zord magány! Aranykalitka ez csupán. A Volga vizénél őrszem áll… Mint fészkét őrző darumadár. A pusztaságom éj és csend, Nincs holdsugár, se csillag fent. Mozdulatlan, néma táj, Kozáklegény szíve, ó be fáj! Mert a szív, az megérzi mit jelent, Ha az ember elhagyott, S úgy zokog, Így eseng?: Nézz rám az égből, teremtő Atyám! Úgy vágyom már én is egy szív után! Trónod körül annyi angyal virul, Küldj le egyet az én páromul! Trónod körül annyi angyal virul, Küldj le egyet az én páromul! Nézz rám az égből, teremtő Atyám! Úgy vágyom már én is egy szív után! Trónod körül annyi angyal virul, Küldj le egyet az én páromul!

487 Búbánat 2016-03-05 12:48:36
Lehár Ferenc: A cárevics. Magyar fordítás: Kulinyi Ernő Szonja dala, 1. felv. Jön majd egy férfi, ki lángol a vágytól, Csókokat óhajt a reszkető számról. Remeg-e szívem vágya tüzében? Száz mennyországban lesz-e majd részem? Jön majd egy férfi, ki csókomért lángol! Nehéz a szívem, remegve kérdem, miért? Éjfélre jár… A csend muzsikál, S a csókról remél…. Még megejt az éj!... Elszökhetsz bár, De várom őt már!... Tudnám csak: Öröm vagy bánat, mit küld a sorsom felém? Nem leszek puszta játék egy férfi kezén? Akármi vár reám. Csókolni vágy a szám! Szerelmes csókra vár csupán! Jön majd egy férfi, ki lángol a vágytól, Csókokat óhajt a reszkető számról. Remeg-e szívem vágya tüzében? Száz mennyországban lesz-e majd részem? Jön majd egy férfi, ki csókomért lángol! (Megjegyzem, az eredeti szövegkönyvben néhány szó másként van leírva, mint amit a hatvanas években készült rádiófelvételen - Házy Erzsébet énektolmácsolásában - ma ismerünk: Kulinyi Ernő verse így kezdődik: "Eljön egy úr majd, ki lángol a vágytól..."

486 Búbánat 2016-03-05 12:25:49 [Válasz erre: 485 Búbánat 2016-03-05 12:24:22]
"felettem"

485 Búbánat 2016-03-05 12:24:22 [Válasz erre: 484 Búbánat 2016-03-04 14:35:14]
A 15. sz. dal (Rodrigo – Jutka kettőse) szövegét ( „Ha meggondolnád mégis a dolgot, szép kislány…”) már korábban beírtam ide. A No. 16. II. finálé (Km. Bodzás, Kar, Péteri, Anna, Lolita); a No. 17/a. Gonzales és a detektívek bevonulása (Km. Rodrigo, Serna, Gál); a No. 17/b Reminescencia – duett (Km. Gonzales, Rodrigo) és a No. 18. Finale ultimo (km. Kórus, Anna, Péteri, Bodzás, Krizsán) dalszövegeit nem írom le itt. A hangsúlyt mindig azoknak a daloknak, kettősöknek a szövegére helyezem, amelyek a rádió operettműsoraiban – zenéjével - elhangzottak régen és elhangzanak mostanság is, a Dankó Rádióban. Ilyen dalszöveg még, végezetül, Kemény Egon - Erdődy János Valahol Délen című operettjéből a No.17. Krizsán dala a 3. felvonásban: „Úgy arattam, ahogy magam vetettem” kezdetű verse: I. Úgy arattam, ahogy magam vetettem, Sok év szállt el már azóta felette,. Bizony, bizony, sovány búzát arattam, Hej, az élet gyorsan röppen, Meg se szoktam, meg se szöktem, Maradtam. II. Azt reméltem, öregkorom sorára Magam leszek majd a magam gazdája, Szakács vagyok, folyton rántást kavartam, Most megeszem, amit főztem, Meg se szoktam, meg se szöktem, Maradtam. III. Feleségül csínos leányt kerestem, De a végén fogasincset szereztem. Igaz, igaz, jó asszonyra akadtam, Bár egy kicsit vén a szentem, Meg se szoktam, meg se szöktem, Maradtam.

484 Búbánat 2016-03-04 14:35:14 [Válasz erre: 483 Búbánat 2016-03-04 14:34:29]
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Anna – Péteri szerelmi kettős, No. 14. I. Péteri: Csillagos ég alatt minden sötét, Nyáréjszakán kis lámpa ég. Anna: Pillangók rajzanak nyugtalanul, Mikor a fény este kigyúl. Péteri: Repdes a szívem is szüntelenül, Mint esti pille lámpa körül. Anna: Fény hullott szárnyára, Boldogság lángjába szédül. Refrén Péteri: Két szívet ért a láng. És forró láva hull most reánk. A szenvedély tisztító tüzén át Visz az út tehozzád. Anna: Két szívet ért a láng, És forró láva hull most reánk. A szenvedély tűzpiros virágként Már kinyílt, már miénk. Száll, száll a szó felém. Szeretlek én, csak érted élek! Péteri: Vár, vár a szép remény, Már követlek én mindörökre téged. Anna és Péteri együtt: Két szívet ért a láng. És forró láva hull most reánk. A szenvedély perzselő tüzén át Visz az út tehozzád. II. Péteri: Ragyog a csillag, az esteli fény, Ketten vagyunk, csak te meg én. Anna: Csöndes az éjszaka, csöndes a szó, Jó ez a csönd, boldogító! Péteri: Álmaim álma vagy, csak az enyém, Vágyaim vágya, szeretlek én. Anna: Mint pille, megpihen Szívem a kedvesem szívén. Refrén Anna: Két szívet ért a láng, És forró láva hull most reánk. A szenvedély tűzpiros virágként Már kinyílt, már miénk. Száll, száll a szó felém. Szeretlek én, csak érted élek! Péteri: Vár, vár a szép remény, Már követlek én mindörökre téged. Anna és Péteri együtt: Két szívet ért a láng. És forró láva hull most reánk. A szenvedély perzselő tüzén át Visz az út, várok rád!

483 Búbánat 2016-03-04 14:34:29 [Válasz erre: 482 Búbánat 2016-03-04 14:33:27]
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Lolita dala: Valahol Délen (slowfox, foxtrott, konga és közzene) Refrén: Valahol Délen, ezen a tájon, Dobog a szív, tüzes a vér. A pálma bókol, alatta csókról Dalol a szél, a búgó szél. Csak oda száll ma a vágyam, az álmom, A mesetáján száz gitár zenél, Ölelj ma még, ha holnap másra vágyom, A régi párom viszi a szél. Valahol Délen, ezen a tájon, Tüzes a csók, a szív és vér. Vers: Százszínű trópusi tarka virág, Illata kábít, részegítő. Nem mégy el innen, itt a hazád, Bár múlnak az évek, száll az idő. Minden hiába, rab vagy örökké, Nem szabadulsz soha többé. Refrén: Valahol Délen, ezen a tájon, Stb.

482 Búbánat 2016-03-04 14:33:27
Kemény Egon – Erdődy János: Valahol Délen Lolita kép-chansonja, No. 11. I. Fénykép… egy férfiarc… mit monjak róla, Némán néz rám – mégis, mintha szólna. Az arc borotvált, domború homlok, Kissé már végigkarmolták a gondok. Az orra: orr. Az álla, szája rendes. Az ember rajta furcsát észre nem vesz. A nyakkendőnél végződik a kép, Szívet nem lát a lencsén át a gép. Refrén: Fénykép. Ajándék volt… dehát minek, Dehát minek? Milyen bolond dolog. Egyet tanácsolok: Ne adjál képet soha és senkinek. II. Szív, a képen nincs. Hol is keressem? Itt egy sor írás: „Szeretem – szeressen!” Akkor még magázott: ez volt a kezdet. És később tegeztem, ő is tegezni kezdett, Aztán már arra kért:” Ne hagyj el engem!” És nemsokára már csak én remegtem. Akkortól máig hosszú az út. Ma már a két szóból kettő hazug. Refrén: Fénykép. Ajándék volt… dehát minek, Dehát minek? Milyen bolond dolog. Egyet tanácsolok: Ne írj egy sort se soha és senkinek. III. Egy kép és néhány szó, mindez mit ér ma? Ezerszer megtörtént, elcsépelt a téma, Unalmas szinte már a régi bánat, De annak, aki érzi, mégis fájhat, A dolgok rendje, sokszor megtörtént az: Te még maradnál, és a másik végez. Akit még szeretsz, az már nem szeret. Mint szárnyatört madár, vergődik szíved. Refrén: Fénykép. Ajándék volt… dehát minek, Dehát minek? Milyen bolond dolog. Egyet tanácsolok: Ne add a szíved soha és senkinek. No. 11/a sz. Közzene No. 12. sz. Magyar táncjáték (táncok)

481 Búbánat 2016-03-03 11:03:56 [Válasz erre: 480 Búbánat 2016-03-03 11:00:45]
Javítom, helyesen: "nem leszel újra párom"





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.