vissza a cimoldalra
2018-05-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60800)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1407)
Franz Schmidt (3127)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (577)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2527)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4274)
Simándy József - az örök tenor (536)
Élő közvetítések (7195)
Momus-játék (5488)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2731)
Kolonits Klára (1066)
Jonas Kaufmann (2255)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (842)
Operett, mint színpadi műfaj (3604)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (711)
Udvardy Tibor (185)
Miller Lajos (60)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

139   Ardelao • előzmény138 2017-12-13 14:02:57

Berlioz: Római karnevál - nyitány (1837.)

A mai hangszerelés atyamestere, a mesteri hanghatások virtuóza és a programszimfónia megteremtője ebben a művében «Benvenuto Cellini» című operájának hangulatát örökíti meg koncertnyitány formájában. (Az opera cselekménye ugyanis Rómában, farsang idején játszik.)

Sikere oly nagy volt, hogy nemcsak koncerttermekben adták, hanem a Benvenuto Cellini II-ik felvonása előtt is, mint második nyitányt. Berlioz aránylag kis zenekart foglalkoztat, de ez elég arra, hogy a legváltozatosabb színeket ki tudja keverni palettáján.

Programjáról maga a szerző tájékoztat bennünket. Áradozó jókedv hangja csendül fel a vonósokon — ez jelzi a karnevál kezdetét. Mámoros tömegek hömpölyögnek az utcán. Az angol kűrt egy szerelmes ifjú epedő dalát tolmácsolja a vonósok pengető, majd tremoló-kísérete mellett. Kérésére a fuvola ad igenlő választ s a két téma a brácsa és fuvola, izzó duettjében egyesül. A szerelmi kettőst megzavarja a farsangoló nép zajongása. A karnevál-téma folyton erősbödik, a zűrzavarban fölcsillannak az eddigi témák, előbb kánonszerűen, később humoros fugatóval. A farsangi mámornak gondtalan tobzódását fantasztikus zenei hatásokkal illusztrálja Berlioz muzsikája.

 

A ZENE, 1927. 11. szám.

[Az egész opera, remekmű!, megj. A.]

138   Ardelao • előzmény137 2017-12-13 13:34:41

BERLIOZ: „Rákóczi indulójának centenáriuma” (1846-1946)

 

A Magyar-Francia Társaság hétfőn este emlékhangversennyel ünnepelte meg századik évfordulóját annak, hogy Hector Berlioz — az újabb francia muzsikának ez a rendkívül érdekes és Debussy mellett kétségtelenül legszámottevőbb egyénisége — 1846. február 7-én (vagy, 9-én) Pestre érkezett és 15-én a Vigadó nagytermében bemutatta a Rákóczi-indulóra készült saját zenekari feldolgozását. Sajnos, a zenetörténészek nem tudták kétséget kizáróan megállapítani, vajon ki juttatta Berlioz kezéhez az induló dallamanyagát!

Annyi bizonyos, hiszen Berlioz maga írja egyik levelében, hogy ő az induló ragyogóan zengzetes hangszerelését Bécsben, az eljövetele előtti éjjel vetette papírra!

Dicsérendő, szép elhatározás volt, hogy ezt az operaházi estet teljes egészében Berlioz műveinek megszólaltatására fordították.

Lukács Miklós karmester a «Benvenuto Cellini» -nyitányt vezényelte és Varga Lívia nemes-csengésű énekét kísérő Ferencsik János a «Faust elkárhozása» három részletét adta elő, közöttük magát a jubiláló indulót.

Komor Vilmos végül a «Fantasztikus szimfóniá» -val remekeltette a Filharmonikusokat, aminthogy a mű értelmezése legjobb teljesítményei közé tartozik.

Dicsérendő volt ez a reprezentatív ünneplés minden politikai vonatkozásától függetlenül is, mert Berlioz most, száz év után, még mindig ugyanoly mostohán kezelt zeneszerző, amilyen egész életén át volt. Aminek oka kétségtelenül az, hogy szerzeményei mindmáig megőrizték merőben sajátos és nem könnyen hozzáférhető hangulatukat. Külön világ ez, - a forradalmiságnak és hagyománytiszteletnek, az ideges érzékenységnek és bátor lendületnek különös keveréke. A nagyszabású művek világa ez, aminthogy ezt a zeneköltőt, illetőleg zenefestőt mindvégig csak a nagyszerűség lelkesítette, akár a külső méretek, akár a benső eszmei elképzelések tekintetében.

Oltványi Tibor, a Magyar-Francia Társaság elnöke emlékbeszédében méltatta az ezeréves magyar-francia kultúrkapcsolatokat.

Szünet alatt Hűvös László hatalmas Berlioz-fejszobrát mutatták be az Operaház előcsarnokában, ahonnét ez a valószínűleg hiteles arckép után készült kőszobor a Károlyi-kertbe kerül. Ezek a zárkózott és éles arcvonások jól jellemzik a borús életű zeneszerzőt, akit kortársai főként csak szigorú és szellemes zenekritikusi tevékenységéből ismertek. Cikkeitől féltek és félelmüket a zeneszerzőn torolták meg.

J. S.

VILÁGOSSÁG, 1946. június 20. (2. Évfolyam, 127. szám)

137   Búbánat • előzmény135 2017-12-13 10:03:27

BERLIOZ,  RÁKÓCZI INDULÓ (BÓNIS FERENC TANULMÁNYÁVAL)

BERLIOZ, RÁKÓCZI INDULÓ (BÓNIS FERENC TANULMÁNYÁVAL)

A Rákóczi-induló kéziratának Bónis Ferenc eredettörténeti tanulmányával kommentált, fakszimile formában történő közreadása arra emlékeztet, hogy Berlioz az 1846-os pesti ősbemutató kéziratát Erkel Ferencnek ajándékozta, aki azt – számtalan filharmonikus koncerten megszólaltatva – haláláig őrizte. A kéziratot, amely Erkel hagyatékának több más darabjával együtt hazai köztulajdonba (Országos Széchényi Könyvtár) került, azóta is ott őrzik, legbecsesebb kincseik között. A mű, amely az ősi magyar rebellis hagyománynak és a XIX. századi francia forradalmi romantika találkozásának kivételes pillanatát örökíti meg, rendkívüli erejű zenetörténeti-történelmi dokumentum. Hatása Bartók Kossuth-szimfóniájáig, Kodály több művéig nyomon követhető. Bónis Ferenc másfél évtizedes kutatásai eredményeként megállapította, hogy a Rákóczi-nóta és -induló hatása már Berlioz előtt is feltűnt Európa műzenéjében: Mozart, Haydn, Beethoven, Schubert, Liszt, Erkel és mások műveiben. Ezeknek dokumentálását tartalmazza a fakszimilét kiegészítő kommentár, gazdagon illusztrálva kép- és kottaanyaggal.

  • Balassi Kiadó
  • Kiadás éve: 2009
  • Terjedelem: 88 oldal
  • Kötés: papírtábla
  • Formátum: A/4
  • ISBN 978-963-506-814-2

 

135   Búbánat • előzmény133 2017-12-12 23:54:17

"Hector Berlioz francia romantikus zeneszerző híres műve, a Rákóczi induló egy korai kottájának facsimile kiadását jelentette meg a Balassi Kiadó. A kötetet, amelyben a mű keletkezési históriája is olvasható Bónis Ferenc Széchenyi-díjas zenetörténész tollából, tegnap mutatták be Budapesten."

A Rákóczi induló, amely Berlioz Faust elkárhozása című műve révén vált szimfonikus formában világhírűvé, valójában vándordallam volt. Története sokrétű, a Berlioz-alkotás két-, illetve négykezes zongoraletétje Erkel Ferenc hagyatékából került az Országos Széchényi Könyvtár zeneműtárába. Mint azt Bónis Ferenc a bemutatón elmondta, itt találta meg és most, mintegy másfél évtizedes pályázás után végre közreadhatja. A könyv megjelenése így a 2010-es Erkel Emlékév bevezető eseménye.

A kötet nemcsak a Bécsben megjelent Berlioz-kotta másolatát tartalmazza, hanem másokat is, amelyekből kiderül, hogy az indulót ihlető Rákóczi nóta gyökereinek - mint azt Bartók Béla kimutatta - török, rutén és román rokondallamai is ismertek. A 17. században már országszerte ismerték motívumait, közölte a Vietorisz, illetve a Kájoni kódex. A 18. században kedvelt nótája volt a cigányzenészeknek, így ismerhette meg Haydn, Mozart, Beethoven és Schubert is, Bécs-szerte "magyarosként" játszott dallam volt.

Bónis Ferenc elmondta, hogy Berlioz - nem minden pontjában tényszerű, de irodalmi igényű - visszaemlékezése szerint Pest-Budára jövetele előtt egy műkedvelő beszélte rá, hogy a magyaroknak játsszék valami magyarosat, és egy kottagyűjteményt adott neki, amelyben talán ott lehetett Scholl Miklós, az Esterházy gyalogezred katona-karmesterének Festmarscha, a Rákóczi induló a katonazenész hangszerelésében.

Major Ervin, majd Szabolcsi Bence zenetörténeti kutatásai rávilágítottak, hogy az indulót nem Bécsben, hanem már Pesten komponálta a francia zeneszerző, két nappal koncertje előtt, s azt azután egy olyan kottában küldte meg Erkel Ferencnek, amelyben tudtára adja, hogy a darabot kiegészítette.

A Rákóczi induló dallamát Liszt és Erkel is feldolgozta, Berlioz változata a zeneszerző 1846 februári, pest-budai fellépése alkalmából keletkezett, majd a darabot beépítette a Faust elkárhozása című drámai oratóriumába.

/Zenetörténész a Rákóczi induló nyomában

2009. december 4. 15:10 MTI/

133   Búbánat 2017-12-12 23:09:49

Pesti Hírlap, 1890. május 10.

Berlioz „Rákóczy”- indulójának budapesti első előadásáról érdekes részleteket közöl a szerző, imént újból kiadott emlékirataiban.

Elmondja, mennyi nehézséggel jártak hangversenyének előkészületei, melyeket 1855. Pesten adott. A nemzeti színház zenekara nagyon kicsiny volt, a német színház zenészeinek pedig nem volt szabad ott játszaniuk. Végre a filharmóniai társulattól tizenkét kitűnő hegedűst kapott és be kell vallania, hogy az előadás egyike volt a legjobbaknak, a melyeket Pest valaha hallott. A műsor egyik száma volt a Rákóczy-induló átirata, mely most a „Faust-Iegenda“ első részének fináléját képezi. Ezt az átiratot Magyarországba való elutazása előtti éjjelen írta.

„Alig terjedt el Pesten, — így beszéli Berlioz tovább — e „honi“ zenedarab híre, forrni kezdett a hazafiak fantáziája. Mindenki azt kérdezte, vajon hogyan dolgoztam fel a híres témát, a melytől megdobban minden magyar szív és lelkesedést kelt benne. Sokan nyugtalankodtak és profnációtól tartottak. Ez az aggodalom jogosult volt, mert hiszen ismerünk átiratokat, változatokat, potpourrikat, a melyekben pompás dallamok silányul tönkre vannak téve. Horvát úr, egy napilap szerkesztője, meg tudta szerezni a kéziratot és azt alaposan megbírálta. Úgy látszik, nem volt vele megelégedve, mert így szólt hozzám: Ön piano vette a témát, holott mi hozzá vagyunk szokva, hogy fortissimo halljuk. — Igen ám, — felelém — a cigányoktól. Különben legyen nyugodt, majd jön olyan forte, a milyent még soha sem hallott. Ön nem jól olvasta. A hangverseny estéjén mégis nyugtalankodni kezdtem, mikor az ördöngös darabra került a sor. Az első ütemeket követő trombita-riadó után a fuvolák és klarinétok, a vonós hangszerek kísérete mellett halkan játszottak a témát. A közönség némán figyelt a váratlan felfogásra: de a midőn a hosszú crescendóban felhangzottak a téma töredékei, közbe pedig a nagy dob dörgött, utánozva a távoli csatazajt, mozgás keletkezett a teremben és a midőn a fékvesztett zenekar kiadta sokáig visszatartott teljes erejét, a falakat megreszkettette a riadó tetszészaj. E tüzes lelkek rajongása oly erővel tört ki, hogy rettegés fogott el, mert tudtam, hogy veszendőbe megy a darab befejezése, mivel a zenekar vihara nem bír megküzdeni ezzel a vulkanikus kitöréssel. Az indulót természetesen ismételni kellett és a közönség két másodpercig sem bírta magát visszatartani attól, hogy a „coda“ első ütemeibe dörgő tapssal bele ne zúduljon. Elképzelhető felindulásom és a mellékteremben éppen az izzadságot törültem homlokomról, a mikor hirtelen belép hozzám egy nyomorúságosan öltözött ember, akinek arcán különös kifejezés ült. Keblemre borult, megölelt, megcsókolt és könytelt szemekkel dadogta . „Ah, monsieur, moi hongrois . . . pauvre diable . . - pas parler francais .... un poco italiano . . . . Pardonnez, j’ ai compris votre canon .... oui, oui, grande bataille .... les allemands chiens.“ (Ah, uram, én magyar, szegény ördög vagyok .... nem beszélek franciául .... keveset olaszul .... Bocsásson meg, megértettem az ön ágyúját .... az, az, nagy csata .... a németek kutyák.)
És megdöngetve a mellét, folytatá: „Dans le coeur, moi .... je vous porte .... ah francais .... revolutions .... savoir faire la musique des revolutions.“ (Szívemben .... hordom önöket .... ah franciák .... forradalmak .... tudják csinálni a forradalom zenéjét.)

Nem kísérlem meg leírni ennek az embernek exaltációját, zokogását, fogcsikorgását: ez fönséges volt.

Természetes, hogy a Rákóczy-induló ezentúl programomnak állandó és legfőbb pontja volt.  

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Fejérvári Zoltán tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Shen Yue (zongora)
Shao Yingying (zongora)
"Shen Yue zongora diplomakoncertje"
J.S. BACH: Das Wohltemperierte Klavier, 2. kötet – D-dúr prelúdium és fúga, BWV 874
SCHUBERT: Három zongoradarab, D.946
BRAHMS: Hat zongoradarab, Op.118
MILHAUD: Scaramouche, Op.165b

19:00 : Budapest
Nádor Terem

A Harmonia Caelestis Barokk Zenekar szólistái:
Belovári Beatrix (barokk fuvola), Tóth-Vajna Zsombor (csembaló, orgona)
"Nagy Frigyes és zeneszerzői II."

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

MOZART: Requiem
A mai nap
született:
1928 • Hidas Frigyes, zeneszerző († 2007)
1929 • Beverly Sills, énekes († 2007)
elhunyt:
1934 • Gustav Holst, zeneszerző (sz. 1874)