vissza a cimoldalra
2017-12-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1223)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60226)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3862)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (6764)
Operett, mint színpadi műfaj (3417)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2431)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2458)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (431)
Jacques Offenbach (467)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1144)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1209)
Franz Schmidt (2980)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2881)
A nap képe (2016)
Mi újság a debreceni Csokonai Színházban? (89)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4126)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (586)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6453)
Palcsó Sándor (192)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

2963   Beatrice • előzmény2962 2016-12-13 22:46:33
Köszönöm a megerősítést.
Tegnap a művésznő a Berliner Domban adott adventi koncertet Pavol Breslik, valamint Zuzana és Richard Šveda társaságában, Peter Valentovič zongorakíséretével.
A program első részében dalok szerepeltek, Gruberova Dvořák Cigánydalaiból a kedvencemet, a Když mne stará matka-t énekelte (ezt Pesten is előadta januárban). Elénekelte a Dolina, Dolina-t is, ami mostanában gyakran szerepel a műsorán. A második rész az operának volt szentelve, Breslikkel énekelte a kettőst a Luciából, valamint elénekelte a Straniera fináléját. A ráadások a Rigoletto négyes és a Traviata Brindisi voltak. Előbbit még sose hallottam vele élőben, nagy élmény volt, a többi előadó is jó volt.
(A koncerten nemcsak a magas művészet, hanem a politika is a legmagasabb szinten képviseltette magát, a szlovák EU-elnökség alkalmából.)
Idén lesz még egy koncert, a Stephansdomban.
2962   Heiner Lajos • előzmény2957 2016-12-12 10:06:44
Két napja beszélgettem Prágában egy ismert cseh muzsikussal, aki a Statny Opera teljes japán turnéján aktív résztvevőként jelen volt s Gruberova valamennyi fellépését hallotta - ha lehet egyáltalán, akkor Beatrice beszámolójához képest még több szuperlatívuszt használt.
2957   Beatrice 2016-11-07 18:09:13
Tokióban vasárnap volt Gruberova jelenleg zajló japán turnéjának utolsó Norma-előadása, a Prágai Nemzeti Színház vendégjátéka, melyet volt szerencsém megtekinteni. Nagyon pozitív élmény volt. Mind Gruberova, mind Zoran Todorovich csúcsformában volt. Utóbbit pár éve láttam utoljára Pollione szerepében, emlékeim szerint akkor kicsit száraznak és fáradtnak hangzott, és mivel tudtommal azóta nemigen énekelt belcanto szerepet, azokhoz képest súlyosabb szerepekben lépett föl, most nem vártam tőle hangilag sokat, de nagyon kellemesen csalódtam. Megszilárdult a technikája, amely most már bombabiztosnak tűnik, mindent kiénekel (a nem kötelező magas C-n kívül), szépen díszít, nem sumákol el semmit. Mindennek tetejébe remek színész, jól hozza a tesztoszteron-vezérelt macsót, akiben azonban érző szív is dobog. Nagyon jó a kiállása is, tökéletes római hadvezér, sportos külsejét sok fiatal tenor is megirigyelhetné. Remek színpadi párt alkotnak Gruberovával (a Normában együtt láthatók a Bayerische Staatsoper 2006-os videójában, de korábban felléptek a Roberto Devereux-ben is, sőt egy még korábbi koncertszerű Luciáról is tudok). Gruberova is nagyot énekelt, nem volt a hangján egyetlen szeplő sem, és most nem hallottam egyetlen ponton se élesnek. Amikor az ember már azt mondaná, hogy, hát igen, itt-ott egy kicsit már hallatszik, hogy a művésznő már benne van a korban, akkor fogja magát, és megújul, mint egy főnixmadár. (Nagyon kemény munka lehet emögött.) A Norma a jelek szerint nagyszerűen megy neki mostanában (pár hónapja Berlinben is jól sikerült a két koncertszerű előadás) - pedig pont ez a szerep nem szokott idősödő dívák parádés szerepe lenni. A Bunkamura Orchard Hall közönsége gyönyörben úszott a lebegtetett pianissimók hallatán, a drámai kitörések kedvelői sem csalódtak.
Adalgisa alakítója a fiatal Zuzana Sveda volt. Kellemes, gömbölyű hang, a magas regiszterben szokatlanul nazális rezonanciával. Jó technikával énekel, csak mintha a magas C-ket kerülte volna. Színpadi jelenlét tekintetében remélhetőleg még fejlődni fog.
Orovesót egy orosz basszus énekelte, elfogadhatóan, bár aligha nevezhető belcanto specialistának. Flavio kis szerepében kitűnt egy nagyon jól éneklő cseh tenor, Clotilde is rendben volt, szerepének utolsó frázisait egy másik énekesnő, valószínűleg egy kórustag énekelte, feltehetően rendezői döntés következtében. (Bocs, hogy nem nevezem meg most őket, a szereplőlista a feladott kofferemben van, én meg Heathrow-n ülök, a csatlakozásra várva.) Örvendetes módon a rendezés semmit se tett a zene és a libretto ellen, és jól át volt gondolva. Modern, illetve inkább időtlen, a modernség csak néhány mozzanatban nyilvánult meg, mint a rómaiak jelmeze (macsós bőrszerkó, pisztollyal), meg az, hogy az 1. felvonás duettje után, amikor Adalgisa megmutatja Normának Pollionét, ez egy fénykép előhúzásával történik, ami jól oldja azt a kis sutaságot, ami a librettóban itt megmutatkozik. Az időtlenség hatását erősítette a megrendezett nyitányban alkalmazott köd, melyben időnként a tépelődő Normát láttuk (ez jó alkalom volt Gruberovának, hogy kihangsúlyozza az általa mindig is vívódónak és bajban levőnek ábrázolt figura ilyetén vonásait), máskor meg azt láttuk, hogy Pollionéval elmennek egymás mellett a ködben, mintha nem is látnák egymást, ami utalt a párkapcsolat problematikus voltára. A Casta diva jelenet után megjelent Pollione, és ölelkezett és smárolt Normával, ami első pillanatra furcsának tűnt, de aztán rájöttem, hogy ez csak Norma képzelete/emlékei. Csak egyetlen gyerek-statiszta van, a másik gyerek még csecsemő, egy pólyába bugyolált bábu szimbolizálja. Az opera végén, ugyan konvencionális módon, de hatásosan, Norma és Pollione kéz a kézben mennek a - vetített - máglyára. A díszlet mozgatható szögletes fal-elemekből állt, ezek az 1. felvonás veszekedős tercettje alatt valósággal táncot jártak.
Halihó, végre egy rendezés, ami modern, és erősíti a zenét és a történetet! Nem bánnám, ha meghívnák ezt a rendezőt Budapestre is.
Norma jelmeze laza, decens, világos színű, nem hivalkodó nadrágkosztüm. Egyik német barátnőm, aki látta már korábban Prágában is a produkciót egy másik Normával, azt mondta, az akkor látott jelmezhez egy vékony pántos felsőrész tartozott, de ez a mostani, többet elfedő verzió Gruberovához jobban illik. Adalgisa öltözéke hasonló, de szoknyával. A druidák öltözete általában véve egyszerű, és utal szegénységükre.
A prágaiak zenekara élén Peter Valentovic mindent megtett a líra és a dráma szép kifejezéséért. A kórus is jól szólt, bár időnként egy-egy egyedi hangot ki lehetett hallani.
Az előadás után a japánok százas nagyságrendben álltak sorba autogramért. Európai szemnek szokatlan volt az a regula, ahogy a várakozókat a számos jegyszedő először kiterelte az előcsarnokból, majd az autogramosztásra megjövő művészek megérkezésekor visszaengedte és párosával sorba állította (egyébként a szünetben a WC-re várakozókat ugyanígy állították sorba a folyosón). Ez a stílus nyilván a japán hagyományokból következik: kis helyen élő nagyszámú, fegyelmezett ember életét kell megszervezni. Ami végképp furcsa volt, hogy annyira nem engedték a fényképezést, még az autogramosztás közben sem, hogy a fényképezni akarókkal kifejezetten fizikailag támadólag léptek fel, tenyérrel nekimenve a fényképezőgépeknek és mobiloknak, illetve el akarták azokat venni (vagy legalábbis azt imitálták). Mindez valószínűleg Gruberova ottani szupersztár státuszával van összefüggésben. Ő akkora szupersztár Japánban, amit európai fejjel szinte el se lehet képzelni. Az előző turnéja alkalmával még a császári család is meghívta a palotába.
Úgy néz ki, ez a mostani nem az utolsó japán turnéja lesz.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Rolla János tanítványai

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Fejérvári Zoltán tanítványai

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Falvay Attila tanítványai

19:00 : Budapest
Megbékélés háza

Misura Zsuzsa (ének) és zenészbarátai

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Jevgenyij Koroljov, Anna Vinnitskaya, Ljupka Hadzigeorgieva (zongora)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
J.S. BACH: Karácsonyi oratórium, BWV 248 – Pastorale
J.S. BACH: d-moll háromzongorás verseny, BWV 1063
J.S. BACH: A-dúr zongoraverseny, BWV 1055
J.S. BACH: c-moll kétzongorás verseny, BWV 1060
J.S. BACH: c-moll kétzongorás verseny, BWV 1062
J.S. BACH: f-moll zongoraverseny, BWV 1056
J.S. BACH: C-dúr háromzongorás verseny, BWV 1064

19:30 : Budapest
Festetics Palota

Pulzus Vonósnégyes
HAYDN: Esz-dúr vonósnégyes, Op.33/2
DVOŘÁK: Románc az f-moll vonósnégyesből
DVOŘÁK: G-dúr vonósötös, Op.77
A mai nap
történt:
1892 • a szentpétervári Marinszkij színházban bemutatják Csajkovszkij Diótörőjét
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1890 • Sergio Failoni, karmester († 1948)
elhunyt:
1737 • Antonio Stradivari, hegedűkészítő (sz. kb. 1644)
1869 • Louis Moreau Gottschalk, zongorista, zeneszerző (sz. 1829)
1990 • Paul Tortelier, csellista, zeneszerző (sz. 1914)