Téma ismertetése: lemezek, filmek, vélemények
https://www.gramofon.hu/archivum/idomeneo-aleko-orontea-operabeszamolo
Kedves Lujza, "kinek a pap, kinek a papné". Pontosan azért töltöttem fel mindkét felvételt, hogy mindenki megtalálja a számára kedveset. Én úgy gondolom, hogy a két felvétel kiegészíti egymást, két különböző perspektívából láttatva a művet a hallgatónak komplexebb és árnyaltabb élményt nyújtva. Kis szójátékkal élve, nekem az volt a benyomásom, hogy a MET felvételnek a tökéletességében rejlik a tökéletlensége, a salzburginak pedig a tökéletlenségében a tökéletessége. De ez persze csak magánvélemény. Remélem, hogy a Fösvény lovag nemcsak meglepetés lesz, hanem elnyeri a tetszésedet is. Nem az Alekót tartom rossz műnek, hanem azt az előadást, amelyen elérhető. De remélem, egyszer előkerül majd egy olyan tökéletes felvétel, mint amilyen a glyndebourne-i Fösvény lovag.
Köszönöm, meg fogom hallgatni! De az Alako se rossz, ha jól adják elő. A Müpának biztos megvan az a felvétel, és biztos vannak itt, akik nálam jobban is emlékeznek rá.
Én mégis maradnék a MET előadásnál Mattilával, ami nem Grigorian hibája. Természetesen lenyűgöző a színpadi produkciója, nem az ő teljesítményével van bajom, hanem ezzel az előadással. Én, aki híve vagyok a modern rendezéseknek, amikor nyújtanak is valamit, ezért lenyakaznám azt a drága Castelluccit! Nekem ez így borzalmas, nézhetetlen, és kénytelen voltam arra gondolni, hogy azért, amit művelniük kell, biztos sokat fizetnek a szereplőknek. Szabadon asszociál, fura dolgokra. Hogy Salome már nagylány, azt csak a ruháján lévő vörös folttal lehet jelezni? De ami sokkal rosszabb, amikor a fehér ruhájához a koronát is feltette a fátyollal, olyan volt, mint a Fatimai Szűz szobra. És nem ez volt az egyetlen blaszfémia. Jochanaán mint King Kong, majd mint egy ló ? Nem is folytatom. Nekem szerencsém volt amikor közvetítették, mert pont az előadás közben valami tönkrement a gépemben, és miután Jochannaán megjelent a fekete korongban, az egész képernyőm vörös lett. Először azt hittem, ez is az előadás része. És onnantól kezdve már csak hallgatnom kellett az előadást.
Azt hittem, Grigorian sokkal fiatalabb, ezért végig a hangját féltettem ettől a gyilkos szereptől. De látom, hogy idén már 40 éves, és Wagnert is szokott énekelni, hát ő tudja. Én nem bánom, ha Salome idősebb. Ahogy Mattila, úgy nekem Marlis Petersen is nagyon tetszett, amikor Münchenben énekelte Salomét, szintén ötvenen túl. De jó lenne azt a szintén kiváló (Petrenko vezényelte) Salome előadást is megszerezni valahogy!
Egyébként Bretz jó volt, de nekem Uusitalo azért jobban tetszett, viszont a tetrarcha házaspár nem különösebben. Vagyis megcsodálva Grigoriant, maradok Mattilánál (és ha meglenne, Petersennél).
Hogyan találtam meg? Írhatnám azt, hogy úgy, hogy kerestem, de ez így nem igaz, teljesen véletlenül, a "vak tyúk is talál szemet" metódussal. Az Alekoval kapcsolatban, gondolkodtam, hogy megvásárolom az egész Troikát, de belehallgatva cseppet nem tetszett, így várok egy jobb felvételre. A fösvény lovagban viszont nem fogsz csalódni, fantasztikus felvétel és igazi Rachmaninov zene.
Tudom, hogy a műveltségem hiányos, de el nem tudtam képzelni, hogy Rachmaninovnak van még operája. Ugyan hogy találtad meg? Nagyon köszönöm, kíváncsi vagyok rá!
Pár éve a Müpában hallottam az Alekót, nagyon jó orosz szereplőkkel, kifejezetten tetszett az előadás. Az is rövid opera, talán befejezetlen is. Nálam jobb memóriájuak tán megírják, hogy kik is adták elő akkor.
Nálam a letöltés már folyamatban van, nem ígérem azonnalra, de megnézem és visszajelzek! Szép napokat!
Kedves Klára köszönöm szépen a visszajelzésedet. Asmik Grigorian Salome alakítása engem is lenyűgözött, éppen ezért osztottam meg veletek, mert az öröm csak akkor válik teljessé, ha megosztjuk másokkal és együtt örülünk. A mai technika óriási lehetőséget ad arra, hogy egy-egy fantasztikus előadás élménye ne csak a jelenlevő szerencsések kiváltsága legyen, hanem mi, kevésbé szerencsések is osztozni tudjunk ebben, ráadásul a kamera által olyan közeli felvételeket is láthassunk, amely a nézőtéren ülőknek nem adatik meg, és amelyek teljessé teszik élményünket. Remélem, hogy ez az ismeretlen Rahmaninov opera is eljut hozzátok. :)
Kedves Takatsa Fórumtárs! Ez az újabb ajándék eszembe juttat egy súlyos adósságot, melyre csak magyarázkodni tudok. Igyekszem minden alkalommal mindenkinek mindent megköszönni, akkor is, ha megtekintésre csak késleltetve kerül sor. A cca egy hete feltöltött két Salome felvételt most köszönöm meg, jobb későn, mint soha!
A 2008 MET felvételt ismertem, tv-ből is, és a covid miatti MET stream is adta, csodálatos előadás, remek szereplőkkel, ettől függetlenül, nagyon örültem az ismételt lehetőségnek, a magyar felirat mindig új benyomásokat kelt bennem. A 2018-as salzburgi változatot csak "futólag"ismertem, egy akkori tv közvetítésből. Ez az előadás lélegzetelállító, egyszerűen kolosszális. Nem vonok párhuzamot a két Salome között, Mattila csodálatos énekesnő, sok szerepben láttam, ez az alakítása is remek, de más korosztály, más hang, más habitus, mint Asmik Grigorian. (és persze más rendezés, más koncepció, de önmagában mindkettő teljes egész.)
Asmik Grigorian számomra nagy meglepetés! Az opera 1 felvonáásos, ami kb 2 óra! Egy Wagner opera egy felvonásának 1 óra, vagy másfél óra idötartamán már szörnyűlködünk, holott abban több szereplő jelenik meg, és felváltva énekelnek. Itt ez a vékonyka, kislányforma nő csaknem végig színpadon van, énekel, játszik, csodálatos gesztusokkal, mimikával. Az opera mondhatni első részében kb 40 percig folyamatosan színen van, énekel - csodálatosan, remek partnere az egyesek által lekicsinyelt Bretz Gábor. Lehet jelentkezni a feladatra! Ahogyan Grigorian végigviszi a szerepet, kezdetben kíváncsi kislány, aki látni akarja a prófétát, majd hisztis, akarnok nő, a végén pedig végtelenül csalódott szerelmes, aki megölette azt az egyetlen embert, akit szeretett, és ezért Salome számára megváltás a halál - ez prózai színpadon színpadon is kiemelkedő teljesítmény lenne. A magyar felirat nekem nagyon tetszett, hiába ismerem az opera cselekményét, akár "töviről hegyire"- hiszen vannak operák, melyekben szinte együtt énekelhetnénk a szereplőkkel, annyira ismertek - a jelenetek alatt futó magyar szöveg olyan plusz élményt jelent, ami a cselekmény pontosabb megértését adja, és más dimenzióba emeli az egészet.
Egy megjegyzés a vájtfülű és sas-szemű kritikusok felé: nem minden honfitársunk járogat a MET-be, Madridba, Münchenbe, Bécsbe, stb, és sokaknak még a nálunk esetlegesen megjelenő CD vagy DVD megvásárlása sem lehetséges! Ezért illet meg külön köszönet minden Fórumtársat, aki megadja egy elérhető közvettés linkjét, netán feltölt valamit a yt-re, vagy a NET-re. Ha eltekintünk Takatsa fórumtárs magyar felirataitól, amiért lehet őt szeretni, és lehet nem szeretni, feltöltéseivel megadja nekünk egy teljes opera letöltésének és személyes használatra betárolásának lehetőségét. Ez sokak számára megfizethetetlen ajándék, akkor is, ha netán nem merik, nem akarják ezt így megfogalmazni. És egy apróság, megnyugtatásul: néhány helyen a zene és az éneklés lassú, és tökéletesen érthető! Akaratlanul is lecsekkoltam: a felirat szöveghű.
A Rachmaninov opera számomra teljesen ismeretlen, nem is tudtam, hogy ilyen van! Orosz szakos koromból dereng valami Puskin irományaiból, de ott elsődleges az Anyegin, minden más háttésbe szorult. Hálás köszönet ezért is!
Most pedig egy igazi ritkaság következik. Rachmaninovot mingnyájan ismerjük zongora virtuózként, karmesterként, szimfonikus művek és zongoraversenyek zeneszerzőjeként, de operaszerzőként szinte ismeretlen. Életében több opera komponálásával is foglalkozott, de ezek közül csak három egyfelvonásos művet fejezett be. E három, szinte ismeretlen opera közül "legismertebb" az Aleko, amelyet 1892-ben diplomamunkaként írt, Puskin Cigányok című verse alapján. Másik két operája, A Franceska da Rimini (Dante drámája alapján) 1907-ben, a Fösvény lovag (Miserly Knight, Skupoy Ritsar) pedig 1903-ban született. Ezeket az operákat nagyon ritkán adják elő, nagyon kevés lemezfelvételt készítettek, jobbára ezek a felvételek is csak részleteket tartalmaznak, a 3 opera komplett előadásáról "Troika" néven pedig - tudomásom szerint - csak egy DVD-felvétel készült, de ez a 2015-ös felvétel (rendezésében, előadásában, művészi megvalósításában) sajnos nem magas színvonalú, így hamis képet fest Rachmaninov opera-szerzői munkásságáról. Ráakadtam viszont egy fantasztikus Fösvény lovag felvételre, és most ezzel a felvétellel szeretnélek megismertetni titeket.
Ezt az egyfelvonásos (nyitány és 3 szín) operát Puskin azonos című verse alapján Rachhmaninov 1904-ben szerezte. A munkát Csajkovszkíj nagy lelkesedéssel támogatta, és Csajkovszkij hatása a zenén is érződik. Az opera érdekessége, hogy csak 5 férfi szerepel, női szereplő nincsen.
A felvétel a 2004-es Glyndebourne-i Fesztiválon készült, a Londoni Filharmonikus Zenekart Vladimir Jurowsky vezényelte, a főszereplő Sergei Leiferkus volt. A Fösvény lovag innen tölthető le egy hétig. A felvétel természetesen magyar feliratot is tartalmaz (amely tetszőlegesen kikapcsolható, illetve váltható más nyelvű feliratokra). Meghagytam a nagyon jó minőségű, eredeti, 6 csatornás DTS audio sávot, a lejátszás VLC lejátszóval javasolt. Remélem, hogy örömmel fogadjátok ezt a ritka, zenei csemegét.
Meggyőztél, ebben abszolút igazad van.
ha nem tudnátok, akkor a kedve nc felvételek topiicjában vagyunk
Palerdi Bretztől teljesen függetlenül lesz nemjó Gurnemanz...
Egy kisterc ide vagy oda Palerdinek tényleg nem számít, már ha lehet pontosan definiálni nála a hangmagasságot, de kétlem, hogy Palerdi előadása jobb és átéltebb lesz, mint amilyen Bretzé lett volna. De mindegy, számomra felejtős lesz az az előadás, mert legalább Kovács János vezényelne. Pedig rendszeresen, évről-évre mentem én a Parsifálra, de egyszer minden sorozatnak vége...
Csak egy mondatra reagálnék, Bretz Gáborról írod:
"... még a Gurnemanz-szerepből is kigolyózták, ki érti ezt?"
Ha kigolyózták, akárki is volt, jól tette, mert nem való neki. Mélybasszus szólam, Bretz pedig Don Giovannit énekel, meg Scarpiát mostanában. Fülöp sem jött be neki, Gurnemanz pedig egy kis terccel mélyebb...
Bohémélet- Kincses Veronika, Peter Dvorský /CD 1980 OPUS/.
A muvészno szavaival élve, ez a felvétel maga a fiatalság és milyen igaza van.Egy jo opera tv-film is készult, fent van a tubuson.
151
Most pedig, a Nyugat lánya, Hoffmann és Manon után jöjjön egy picivel nehezebben emészthető, de azért már klasszikusnak nevezhető és közkedvelt opera, Richard Strauss Saloméja, ráadásul azonnal két előadásban, természetesen mindkettő magyar felirattal. A két előadás innen tölthető le, egy hétig. (Egyesével töltsétek le, akkor nem kell kicsomagolni, ajánlott VLC lejátszó használata, a magyar felirat automatikusan indul, de más nyelvű feliratra is váltható)
Azért gondoltam erre az operára, mert egyrészt ezt az operát nagyon szeretem, másrészt gyógyírnak szánom a tavalyi borzalmas előadásra.
Azért töltöttem fel két előadást, mert mindkettő fantasztikus, ráadásul ég és föld közöttük a különbség, az embernek néha az az érzése, mintha nem is ugyanazt az operát nézné-hallaná. A két felvételben egy közöset találtam: mindkettőben van magyar énekes, ami méltán töltheti el büszkeséggel a szívünket.
Az első felvétel a MET 2008-as előadásáról készült (Summers; Mattila, Komlósi, Uusitalo, Beglei). Ez az előadás a maga nemében felülmúlhatatlan, igazi etalon. Megvallom, én pontosan a tökéletességük miatt szeretem a MET előadásait, itt minden klappol, a díszlet, a rendezés, a jelmezek és persze elsősorban az énekesek, a mellékszereplőket is beleértve, a zenekar, a karmester. Minden annyira tökéletes, hogy az már időnként szinte fáj. Mattila talán a legjobb hangi állapotában és legjobb szerepében, a romlottság és a gonosz igazi megtestesítője, és persze ott van a mi Komlósi Ildikónk, a (szerepének megfelelően) tökéletes boszorkány, egy nagyon jó hangú és kiválóan játszó Heródes és Jokanaan, és persze a zsidók, és sorolhatnám tovább, a legkisebb szereplők előadása is tökéletes. És persze szól ez a fantasztikus strausszi zene, mérnöki precizitással adagolva. Egy igazi amerikai előadás, ahol minden egy picit egysíkú, egy picit szájbarágós, de nagyon egyértelmű: a jó nagyon jó, a rossz pedig nagyon gonosz, és ha igazi katarzis talán nincs is, de azért a végén van egy halvány happy end, bár a jó sajnos meghalt, de a gonosz azért megbűnhődött, mert még a kéjenc Heródesben is maradt egy kis etikai norma, a világ, bár nem a legszebb arcát mutatta meg nekünk ma, de azért nyugtalanságra nincs okunk, igaz, hogy János meghalt de Krisztus már melegít és a gonoszon majd végleg győzedelmeskedik: Christus vincit... Azért nem akarok senkit sem lebeszélni erről az előadásról, sőt!!! Ez egy csodálatos előadás, mindenkinek látnia kell, még akkor is, ha az előadás végén az embernek marad egy pici hiányérzete.
Ha pedig van egy kis hiányérzet, akkor jöjjön a második felvétel amely 2018-ban készült Salzburgban (Franz Welser-Möst; Asmik Grigorian, Bretz Gábor, Julian Prégardien, John Daszak, Anna Maria Chiuri, Wiener Philharmoniker). Egy dolog biztos: ez nem Amerika. A rendezés (Romeo Castellucci) igencsak zavarbaejtő, minenkiről csöpög a szétkenődött vörös festék, Salome tejben fürdik, de véres foltját - csakúgy, mint Ágnes asszony- hiába mossa. A mellékszereplők egyenetlen teljesítményt nyújtanak, és még a hétfátyoltáncból is (amelyre annyira várunk) csak a zene marad. De akkor mit kapunk helyette? Megkapjuk a mi Bretz Gáborunkat, aki egy igazi, fekete színű, mindenki fölé tornyosuló, mindenkit megátkozó ószövetségi próféta. (Bretz Gáborra nemcsak illik a próféta-szerep - nagyszerűen teljesíti - hanem róla aztán igazán elmondható, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. A salzburgiaknak megfelel, de nekünk, másra van szükségünk, még a Gurnemanz-szerepből is kigolyózták, ki érti ezt? - mert én nem.) És itt van persze Asmik Grigorian. Nos, ő megérdemel egy picit hosszabb méltatást. Én először az apukája, Gegam nevével találkoztam, ő volt az a szomorú-sorsú tenor, aki a Gergiev féle Forzában énekelt, amit 1 éve töltöttem fel nektek (az Amazonnál 34 dollárért kapható, persze azon nincsen magyar felirat). És ez a kis Asmik a nagy Gegam lánya, egy csoda. Csaknem szeretni-való Salome. Ez persze kicsit túlzás, de az biztos, hogy sajnálni való. Nem egy főgonosz, mint az a Mattila, hanem egy gyötrődő, frusztrált, kissé pszichotikus emberi lény, aki valahogyan szabadulni vágyik abból a környezetből, amely a személyiségét eltorzította és tönkretette, de amely környezetnek egyben ő, a fő haszonélvezője is. Ez a szabadulni vágyás persze perverz és patológiás, olyan, amilyen kitellik az ő megnyomorított emberi lényéből. Az ember csak szeretetre vágyik, ő is, bármi áron. Na, ez az, amit nem fog megkapni Jánostól, nem is kaphat meg tőle, mert ezekből a vallási fanatikus, eszelős prófétákból egy dolog hiányzik: a szeretet. De ő egy királylány: minden az övé, mindent megkaphat - bármi áron - és meg is kap, még azt a csókot is, a mérhetetlenül aljas és gyáva nevelőapja közreműködésével. Ez az Asmik lány egy igazi Salome, olyan, amilyennek Wilder és Strauss megálmodta, egy förtelmesen-gyönyörűséges Salome, aki magában hordozza mindazt a vágyat, mindazt a szeretet-éhséget, mindazt a brutalitást és mindazt a félelmet, ami hét lakat alatt ott rejtőzik minden emberi lényben. Igen: ilyen az ember. És ilyen - minden kis hibája ellenére - egy hiteles előadás, és ilyen a strauss-i zene, és ilyen Salome. Asmik játéka döbbenetes, egy szerepet így nem lehet megtanulni, ilyen játékra, ilyen átélésre, ilyen intenzitásra csak a legnagyobbak képesek. Nézd meg ezt az előadást, szeresd meg Asmik Grigoriánt, szeresd meg (még jobban, mint eddig) Richard Strausst, és ismerd meg egy kicsit jobban - önmagadat.
Végezetül óhatatlanul eszembe jut a Vörös Győző-féle díszlet, amellyel reklámozták a tavalyi előadást. Mintha a díszlet ebben a lélektani drámában bármit is számítana. Istenem, milyen nyomorultak.....milyen nyomorultak vagyunk.
U.i.: Úgysem tudom teljesen magamban tartani, de elkészültem további két opera magyar feliratával, amelyeket a következő hetekben mutatok be. Elsőként egy igazi raritást, egy nagyszerű Rachmaninov operát, pompás előadásban és szereposztásban. A másik opera pedig ... a XX. század talán legmegrendítőbb operája.
Bartók: 1.hegedű-zongora szonáta. Kocsis - Kelemen.
Sikerült megszereznem.
https://www.youtube.com/watch?v=Rj03hr8qfYQ
Elkezdtem hallgatni, és nem tudtam abbahagyni. Hogy mire voltam képes 12 éve...Önmagammal játszom playbacket. És milyen gyönyörű darabot! (ez a IV tétel, rajta van az egész a tubuson)
"Legyen a Horváth kertben Budán" a nekem legszebb felvétele letünt két éve a youtubról. Sajnos nem tudom az elöadó neveket. Azota keresem és nincs. tudtok e segiteni?
[url]http://www.telegraph.co.uk/music/what-to-listen-to/best-funeral-songs/;Best funeral songs[/url]
url]http://www.telegraph.co.uk/music/what-to-listen-to/best-funeral-songs/;Best funeral songs[/url]
[url]http://www.telegraph.co.uk/music/what-to-listen-to/best-funeral-songs/;Best funeral songs [/url] The Telegraph | 24 May 2016
Bartók Rádió ma délutáni műsorán szerepel 16.00-18.30 Lemezelő - nem csak gyűjtőknek 1. Muzsikus legendák - Rösler Endre operaénekes. Vendég: László Ferenc újságíró. 2. Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operház főigazgatója legkedvesebb felvételei. Mv.: Madarász Zsolt Szerk.: Bánkövi Gyula
Bartók Rádió műsora, ma 16.00-18.30: Lemezelő - nem csak gyűjtőknek Boros Attila, a Bartók Rádió nyugalmazott szerkesztő-műsorvezetőjének legkedvesebb felvételei A mikrofonnál: Madarász Zsolt Szerkesztő: Bánkövi Gyula
Délután a Bartók Rádió műsorában: 16.00 – 18.30 Lemezelő - nem csak gyűjtőknek I. Muzsikus legendák: Kurt Masur (II/2. rész). Vendég: Fáy Miklós kritikus. II. KASZA KATALIN énekművész legkedvesebb felvételei. A mikrofonnál: Madarász Zsolt Szerk.: Bánkövi Gyula
A Bartók Rádió esti műsorán szerepel: 19.35 – 22.00 Cilea: Adriana Lecouvreur Négyfelvonásos opera Szövegét - Eugene Scribe és Ernest Legouvé drámája nyomán - Arturo Colautti írta Vezényel: James Levine Km. az Ambrosian Kórus (karig. John McCarthy) és a Philharmonia Zenekar Szereposztás: Adriana Lecouvreur - Renata Scotto (szoprán) Maurizio - Placido Domingo (tenor) Michonnet - Sherrill Milnes (bariton) Bouillon hercegnő - Jelena Obrazcova (mezzoszoprán) Bouillon herceg - Giancarlo Luccardi (bassus) Chazeuil abbé - Florindo Andreolli (tenor) Mlle Jovenot - Lillian Watson (szoprán) Mlle Dangeville - Anne Murray (mezzoszoprán) Poisson és Udvarmester - Paul Crook (tenor) Quinault - Paul Hudson (basszus).
[url]http://www.wdr3.de/musik/operbeiwdr3/altemusik-oper100.html;"Medonte"[/url] 14.6.2015 | 20.05 - 23.00 Uhr | [url]http://www.listenlive.eu/germany.html;WDR 3[/url] | (Web/Astra 19.2°E) Opera seria nach einem Libretto von Giovanni de Gamerra von Josef Myslivecek Medonte: Thomas Michael Allen, Tenor Selene: Juanita Lascarro, Sopran Arsace: Susanne Bernhard, Sopran Evandro: Siphiwe McKenzie, Sopran Zelinda: Claudia Codreanu, Mezzosopran Talete: Ulrike Andersen, Alt L'arte del mondo Leitung: Werner Ehrhardt [url]http://www.prestoclassical.co.uk/r/Deutsche%2BHM/88697861242;CD[/url] (Für Frushena ;)
Meghallgattam a beszélgetést, ahol szóba került a színházi- és operarendezés kérdésköre is. Sok szempontból tanulságos volt, kellemes légkörben, finom muzsikával.
Bartók Rádió, ma 16.00-18.30: Lemezelő – nem csak gyűjtőknek I. Békés András, a Magyar Állami Operaház volt főrendezője, örökös tagja és mesterművésze. Vendég: Békés Itala színművész és László Ferenc kritikus II. Kincskereső - Bogár László közgazdász legkedvesebb felvételei A mikrofonnál: Madarász Zsolt Szerkesztő: Bánkövi Gyula
De egy-két Attilát azért csak láttál?
23-án jártam Kárpátalján Dolhán, de semmi zene!
ez kb. annyival lehetett jobb, hogy már el kikvidálták is!
Ez ugye csak vicc... Neeeem komoly. Nem hiszem el! :-D
Haladjunk a korral és süssünk ( ismét ) Váncza sütőporral???
A "Rózsalevelet", amit Sárdy János énekelt, nevezték annak idején "kapadalnak". Rózsalevél felkap a szél.
Ez a Dolhai gyerek a Jézus Krisztus Szupersztárban különben tetszett, de ez botrány. Meg elvinnyogta a Rózsalevél című számot is, ami külön felháborított, mert -tudom, hogy giccses- de nagyon szeretem.
Az a Ti nagy bajotok, hogy nem haladtok a korral (kórral?).
Ez nagyon dúúúrva, ilyen belinkelésért hozzászólásijog-megvonás jár...:))) De az alatta lévő komment sem semmi...:-O
Bakker, ez nem semmi!!!!! [url]http://www.youtube.com/watch?v=AMbFG4_JGQE&feature=related;EZ jobb, csak az idő nem:)))[/url]
Csak erős idegzetűeknek.
[url]http://www.youtube.com/watch?v=cXtzRdoSwdE&feature=related;Jajjajajjj[/url]
Nemrég rendeltem, tegnap hallgattam meg először: Puccini: Madama Butterfly Butterfly: Renata Tebaldi B.F Pinkerton: Carlo Bergonzi Suzuki: Fiorenza Cossotto Sharpless:Enzo Sordello Goro: Angelo Mercuriali Bonzo: Paolo Washington Kate Pinkerton: Lidia Nerozzi Yamadori:Michele Cazzato Orchestra e Coro dell'Accademia di Santa Cecilia, Roma Tullio Serafin (DECCA, 1958) Kiváló felvétel, szerintem. Hallottam már a fülnek kellemesebb, érzékibb Butterfly felvételt is (pl. Karajan, Sinopoli felvételei), de ennél őszintébb, megrázóbb tolmácsolást még nem. Tebaldi csodálatos, ártatlan nőt állít elénk, aki a végsőkig hisz férje visszatérésében. Bergonzi előadásában nem derül ki, hogy Pinkerton valójában csak játéknak tekinti az egész házasságot. Éneklése elegáns, mint (szinte) mindíg. Érdekes hallani Suzukiként az akkor 23 éves Fiorenza Cossotto - t. Enzo Sordello empatikus, becsületes konzult állít elénk. De minden közreműködő közül szerintem Tullio Serafin viszi el a pálmát. A felvétel idején 80 éves mester csodás zenekari környezetet teremt. Egyszóval léterejön a lemezen a varázs, melynek köszönhetően a hallgató élménnyel gazdagodik. Legalábbis én így éreztem.
Köszönöm szépen! Privátban is kaptam néhány tippet, mindenkinek köszönet érte!
Van egy Derek Lee Ragin-nel, ha jól tudom Gardiner vezényli és Sylvia McNeer énekli Euridice-t. Még múltszázadi felvétel : )