vissza a cimoldalra
2019-12-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11455)
A csapos közbeszól (95)

Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2978)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62003)
Kolonits Klára (1147)
Opernglas, avagy operai távcső... (20364)
Franz Schmidt (3472)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1819)
Társművészetek (1519)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4623)
Cziffra György (110)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (118)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3530)
Lisztről emelkedetten (980)
Verdi-felvételek (552)
Élő közvetítések (8271)
Palcsó Sándor (274)
Pitti Katalin (828)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

992   IVA • előzmény973 2017-01-23 01:59:37
Beatrice fórumtárs Carreras-koncertről szóló beszámolójának (Kedvenc előadók, 2773. sz.) olvastán késztetést érzek megjegyezni, hogy az Operaházban a megvásárolható drága darabfüzetek mellett csaknem minden előadáshoz van ingyenes műsorlap. A Renée Fleming-esthez ingyenes, színes, magyar és angol nyelvű, fényképes, 8 oldalas leporellót adtak. Ez akkor is szép gesztus, ha a kiadványban (kizárólag az esthez kapcsolódó) reklámjellegű tájékoztatás is szerepel. Én is megemlítek belőle egy adatot, szintén ingyenesen, csak azért, mert beszámolómban a ruhákat is méltattam:
„Renée Fleming ruháját Vivienne Westwood tervezte.”
A műsor alatt a feliratozón is közölték a számok szerzőjét és címét, valamint szövegüket magyar fordításban.
973   IVA 2017-01-22 05:32:13
Renée Fleming dal- és áriaestje – Erkel Színház, 2017. január 21.

A dalest műfaji megjelölés csábított Renée Fleming fellépésére (és valamennyire az Erkel színházi helyszín is). Nem mintha nem az opera izgatna jobban a daloknál, hanem mert szeretek teljes műveket hallgatni, akár többórás zenedrámákat, akár néhány perces dalokat; illetve nem szeretem, amikor több mű, sőt több zeneszerző darabjainak részleteit összefésülik, összekeverik, mint a kártyát, vagy a golyókat a szerencsejáték húzásakor, és nyilván valamilyen koncepció szerinti, ám engem irritáló sorrendben.
Persze nem futamodtam meg, amikor kiderült, hogy Fleming koncertje dal- és áriaest lesz, és nagyon örülök, hogy jelen lehettem; sose legyen ennél súlyosabb büntetésem.
Először hallottam Fleminget élőben, csak felvételei jelenthetnek összehasonlítási alapot, azazhogy jelenthetnének, ha nem azt igazolná a tegnapi est is, hogy mennyivel átütőbb a közvetlen élmény ereje. Bizonyos, hogy Fleming hangi állapota magasabb csúcsokon is járt már, ezt azért mondom így, mert kétségtelenül ma is csúcson van. Vajon akad-e jelenleg futó előadásainkhoz olyan lírai vagy könnyebb drámai szopránunk, aki ilyen nagyszerűen, kiegyenlítetten és biztos levegővel énekelné a Fűzfadalt és az Ave Mariát, vagy Lauretta áriáját? Akár csupán zongorakísérettel. Nincs próbája annak, hogyan szólna Fleming hangja az Erkelben zenekarral, hogyan győzné az Otello nagy együttesét, milyen hatást érne el, ha a rendező eltérő figurát sulykolna játékába, ha a karmester ledaráltatná vele az áriákat, holott ő nemcsak mutatványnak szánja a kitartásokat és a pianókat, hanem érzelmeit is közli azokkal. Minden frázisának van töltése, és kiénekli a zeneszerző kottafejek közötti láthatatlan kódjait is.
Fleming hangszíne alapvetően világos, csak néha indít sötéten, vagy sötétít kissé, sosem modorosan és mindig kiegyenlítő átmenettel a tónusok között. Előadásában a dalok gondosan értelmezettek, megformáltak, a hangvétel egyéni és színes, de mindig természetes és kedves. Szintén ez mondható el létező, de visszafogott gesztusairól is, melyek íve is, mennyisége is a hangzásélményt kíséri, nem tolakodik az elé, és nem is akarja azt helyettesíteni, hiszen nem szükséges.
A mindvégig élvezetes és gyorsan elszálló est élményeiből Delibes Cadízi lányok című dalát azzal emelem ki, hogy beleszerettem, felejthetetlenül cseng a fülemben. Fleming nem fukarkodott a ráadásokkal és azok változatosságával sem. A Summertime stílusérzékének és színkészletének pazar megnyilvánulása: szinte „négeresen” adta elő, és olyan mívességgel, amilyenről azt mondanám, sosem hallottam még így az Erkel Színház színpadán – ha nem hallottam volna ugyanezen a helyen Házy Erzsébet előadásában is, nem mindig egyforma eredménnyel, ám egyszer, egyetlenegyszer olyan hihetetlenül csodásan, amelyhez Fleming mostani produkciója sem ért fel. Udvariatlanság és igazságtalanság lenne halhatatlan emlékű helyi kedvencünkre hivatkoznom, de úgy gondolom, Házyról szólva ez nem sértő, és jó példája annak, hogy mennyi esetlegesség is közrejátszik ahhoz, hogy leszálljon az Isten a színpadra.
A sajnos hagyományos ráadásszám, az O mio babbino caro után Fleming a My Fair Lady „I could have danced all night” kezdetű dalát énekelte, közreműködésre buzdítva a közönséget, nem is hiábavalóan. Ritka pillanat, amikor nem haragudhattam azért, hogy néző szomszédok dúdolni, énekelni kezdenek a szólista produkciójához. Ráadásul mögöttem éppen egy tisztán és szépen is éneklő szoprán buzgólkodott, de mert hátranézni akkor sem szoktam, ha leszakad mögöttem az ég, megnevezni vagy leírni sajnos nem tudom ebben a beszámolóban.
Egyedül Richard Strauss Morgen című dalának előadásakor éreztem, hogy adhatta elő Fleming ezt már ennél is szebben, esetleg nem egy ilyen este végén, és hogy még szívesebben hallanám őt legközelebb egy Strauss-összeállításban.

Összességében: a hallott műsor alapján Renée Fleminget ma érzéki élményt nyújtó, nagy szoprán énekesnőnek találtam, és ez független a megjelenésétől, amelyet viszont nem észrevenni és nem megemlíteni sem lehet. Hiszen arca bájának és termetének megőrzésében éppoly sikeres, mint a hangjáéban, és feltételezem, hogy ez a megőrzés (társulva az adottságokkal és kicsit a szerencsével is) tudatos és tevékeny dolog, amit nem elemezni, hanem csodálni kell.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a színpadi dekoráció tetszett, noha zavaró sem volt. Fleming eleganciája viselkedésben és öltözködésben egyaránt mutatós, nagyvonalú és finom. Az első részben viselt toalettje tetszett jobban: ruha és köntös (vagy inkább palást) együttese. Mindkettő az énekesnő természetes hatású, hamvasszőke hajával harmonizáló, csillogó óarany, a ruha sötétebb árnyalatú, erősebb kontrasztokkal, a kiegészítő halványabb árnyalatú és csillogású. Mindkettő hossza a talp szintjénél is alábbzuhanó, amilyenben természetesen közlekedni is művészet. A második rész szintén hosszú fellépő ruhája galambszürke alapú, gazdagon átszőve–díszítve smaragdzöld csillogással.
A frakkhoz érkezve említem meg, hogy Fleming zongorakísérője, Hartmut Höll, lenyűgöző és az énekesnőhöz méltó művészete mellett ugyancsak megnyerő személyiség a színpadon.
Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Pro Musica Leánykar (karigazgató: Szabó Dénes)
Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
A Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium növendékei
Vezényel: Antal Mátyás
Műsorvezető: Becze Szilvia
"Magyar Karácsony" - Szokolay Sándor művei
A Szokolay InspirArt – SZIA 2019 zeneszerzőverseny díjnyertes művei
SZOKOLAY: Magyar Karácsony – magyar karácsonyi énekek és népi betlehemesek
SZOKOLAY: Mohácsi Betlehemes – népdalkantáta nőikarra és zenekarra

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Balogh Eszter (mezzoszoprán), Varga Oszkár, Osztrosits Eszter (hegedű), Kurgyis András (brácsa), Matuska Flóra (cselló), Radnóti Róza (zongora)
"A tehetség kötelez"
Mendelssohn-est
MENDELSSOHN: Három dal, op. 84 – 2. Herbstlied
MENDELSSOHN: Hat dal, op. 71 - 5. Auf der Wanderschaft, 6. Nachtlied
MENDELSSOHN: 1. (d-moll) zongoratrió, op. 49
MENDELSSOHN: Hat dal, op.57 - 5. Venetianisches Gondellied
MENDELSSOHN: Hat dal, op. 86 – 5. Der Mond
MENDELSSOHN: Hat dal, op. 34 – 6. Reiselied
MENDELSSOHN: 6. (f-moll) vonósnégyes, op. 80
21:00 "Kóda" Beszélgetés az előadókkal

19:35 : Budapest
Erkel Színház

Komlósi 35
Jubileumi gálaest
19:00 : Debrecen
Csokonai Színház

MOZART: Szöktetés a szerájból
A mai nap
történt:
1905 • A Salome bemutatója (Drezda)
született:
1915 • Elisabeth Schwarzkopf, énekes († 2006)
1934 • Kun Zsuzsa, balettművész
1967 • Joshua Bell, hegedűs