vissza a cimoldalra
2018-12-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4126)
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Társművészetek (1283)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2286)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3028)
Edita Gruberova (3066)
Élő közvetítések (7606)
Kodály Zoltán (381)
Diana Damrau (432)
Juan Diego Flórez (726)
Erkel Színház (9500)
Kedvenc magyar operaelőadók (1094)
Karita Mattila (63)
Opernglas, avagy operai távcső... (20168)
Operett, mint színpadi műfaj (3780)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1195)
Jonas Kaufmann (2318)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1549)
Franz Schmidt (3243)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

489   Búbánat • előzmény488 2013-06-15 19:01:25
Annyi pontosítást teszek, hogy két szerepben vendégek énekeltek: Sipos Marianna és Wágner Adrienn - erre külön kitértem a beszámolómban.
488   Búbánat 2013-06-15 17:09:52
Aki ott volt tegnap este az Operaház Ferencsik-termében, tanúja lehetett Gounod Mireille című operája nagysikerű budapesti bemutatójának!
A produkció zongorakísérettel és francia nyelven hangzott el. Az ötfelvonásos operának rövidített változatában az összes szerepet a Magyar Állami Operaház Énekkarának kitűnő művészei alakították – fenomenálisan!

A rendezés a német Nina Dudek munkája, aki munkatársaival (koreográfus: Jellinek György, jelmez: Szelei Mónika) korszerű „köntösbe bújtatott” (de nem modernkedő), könnyen befogadható és átélhető darabot állított színre Gounod romantikus operájából. Dudek, aki a látványtervezést is magára vállalta, sallangmentesen, nem didaktikusan, mégis láttató-beleérző módon tárja elénk a Franciaország provence-i vidékén az 1850-es években játszódó, tragikus végű, kissé misztikus irányba elvitt történetet: minden lényeges szituáció, történés bele van sűrítve a dramaturgiába, amihez társul az említett vizualitás. Ahhoz, hogy a néző jobban megértse és követni tudja a szünet nélkül előadott opera egymásba fonódó jeleneteinek cselekményét, további segítségül szolgál egy-egy nagyképernyős LCD televíziókészülék, melyek révén, magyar nyelven olvashatjuk az énekelt szöveget. (A francia eredetit Frédéric Mistral provanszál költő „Mireio” c. eposza nyomán Gounod mondhatni állandó librettistája, Michel Carré írta.)

Különben Gounod-nak ez a szerintem ritka szépségű, sajnos mára csaknem elfeledett, operája régi kedvencem - lemezekről már ismertem a zenéjét: érzelmes alaphangú dallamokra épül, s a drámai elevenségű jeleneteket lírai nyugvópontok váltogatják.

Az Operaház zenekarának Jókai utcában található próbatermébe lépve (ez a Ferencsik-terem), az első, ami szembeötlik, az egész termet középen, hosszanti irányban betöltő hatalmas pódium - ami engem egy talpas villáskulcs-alakzatra emlékeztetett (a „talp” alatt volt a zongora). Ettől jobbra és balra, a hosszabb falak mentén, kétlépcsős dobogók, ezeken három – három sor jutott a közönség elhelyezésére. Így a játéktér - a középen elhelyezett emelt pódium – mindkét oldalról jól belátható volt, hiszen egymással szemben ültek a nézők. Megjegyzem, akik középen foglaltak helyet, könnyebben olvashatták el a szemközt, a széksorok felett függő televízió képernyőjéről a szövegfeliratot, és jobb rálátásuk is volt a szereplőkre. Egyidejűleg követhettük figyelemmel az előttünk zajló cselekményt és olvashattuk közben a magyar szöveget.

Gounod Magyarországon szinte ismeretlen operáját eddig mindössze egyszer, 2007-ben, Miskolcon a Bartók +… nemzetközi operafesztiválon adták elő nemzetközi produkcióban (a Kassai Nemzeti Színház Zenekara, a „Choeurs Ouverts” Kórus és a Miskolci Nemzeti Színház Balettegyüttese, valamint francia énekesek működtek ott közre).
Ezt tekintve annál örvendetesebb, hogy a Mireille első budapesti előadását - a rendezőt nem számítva –most teljes egészében saját erőkkel, mégpedig a Magyar Állami Operaház kiváló énekkari művészeinek a közreműködésével sikerült létrehozni!
És, hogy ez a produkció 2013 nyarán egyáltalán megvalósulhatott, ebben a legnagyobb érdem meg szerep a zenei felelősnek és betanítónak jutott: Csiki Gábor roppant energiákat mozgósított és fektetett be ebbe a nagyszabású munkába - nem beszélve arról, hogy az igen nehéz lírai tenorfőszerep eléneklése is az övé volt! Vincent, a szegény kosárfonó megformálásával mind énekhangban, mind a színpadi játék és -alakítás tekintetében csúcsteljesítményt nyújtott! Ez a főszerep eddigi énekesi pályafutása során talán a legnagyobb horderejű megmérettetése volt a fiatal énekkari művésznek, címzetes magánénekesnek, aki ha ilyen sikeresen folytatja és építi fel művészetét – megkockáztatom –, az énekkari állományból simán átléphet a másik „kasztba” a tenorfach vezető magánénekesei közé…

A lírai koloratúrszoprán-címszerepben a remek énekesi és színészi képességekkel rendelkező Sipos Marianna tündökölt! A „bel canto” minden poézisa, árnyalata átjött szépséges szopránján, sugárzó lényén. Áriái, kettősei a lírai és drámai jelenetekben egyaránt élményekkel ajándékozta meg a néző-hallgatót. Az opera fináléja különösen megrendítő volt: a haldokló Mireille Vincent karjaiban örökre lehunyja a szemét, miközben - a Faust Margitjához hasonlóan - mennyei látomása van...ebben az utolsó jelenetben Sipos Marianna olyan átszellemült alakítást nyújt, melyet régen láttam nálunk operaszínpadon!

Nagyszerű választás volt Wágner Adriennt
megnyerni Vincenette szerepére. A fiatal szoprán énekesnő repertoárja Az Éj királynőjétől Rossini Hamupipőkéjének címszerepéig, az egyház zenétől az operettig terjed, aki pár éve Bellini és Donizetti egy-egy ritkán játszott művében az Ódry Színpadon a végzős akadémisták vizsgaelőadásában is kitűnt tehetségével. Most a Mireille-ben Vincent húgának megformálásával tűnt ki, és a megnyerő külső mellé lírai szopránján szép éneklés társult.


Hogy Csiki Gábor mellett még milyen remek énekesei vannak az Opera énekkarának, akik szinte már túllépnek saját közösségükön, és egyre többször mutathatják meg kimagasló egyéni képességeiket is az éneklés-szerepformálás együttes oldaláról, arra újabb bizonyságul szolgáltak a Mireille-ben bemutatkozó énekkari – köztük címzetes magánénekes – művészek: Bócz Annamária, Németh Mónika, Dobos Sándor, Fenyvesi Attila, Somogyi Zoltán és Ollé Attila is.
Közülük feltétlenül ki kell emelnem Dobos Sándort, aki Ourrias mathapásztort, Vincent szerelmi riválisát személyesítette meg. Erőteljes baritonja jól győzte a nehéz, sokívű énekszólamot, melyhez kifejező, szenvedélyes színpadi alakítás járult. Hasonló jókat mondhatok Fenyvesi Attiláról is, aki szerepe szerint Ramón gazdag farmert, Mireille apját énekelte-játszotta el nekünk – egészséges basszusán hol drámai, hol lírai hevülettel, ahogy a szövegkönyv és a zene megkívánja. Az ifjú testvérpár édesapjának, Ambroise-nak, az elszegényedett földművelőnek nincs sok énekelnivalója a darabban, de amikor színen van, fontos énekek jutnak neki is. Ezt a baritonszerepet remekül oldotta meg Somogyi Zoltán. A kisebb mellékszerepekben láthattuk-hallhattuk Bócz Annamáriát, aki mint Taven, cigányasszony, jövendőmondó segítette Mireille-t és Vincent-t, vagy Németh Mónikát, aki Clémence-ot, egy fiatal lányt formált meg az operában. A Révészt alakító Ollé Attila is figyelmünkre számíthatott abban a jelenetben, amikor a véres tettét elkövető és lelkében vad indulatokkal bujdosó, csónakkal a Rhone túlpartjára átevezni készülő Ourrias fejére olvassa bűneit.
Az operában fellépett összes művész több-kevesebb énekelnivalóikkal, főszerepekben és/vagy karakter-alakításukkal mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a budapesti Mireille-bemutató sokáig emlékezetes, maradandó élmény maradjon számunkra.
E ritka szép Gounod- opera nívós előadásáról szóló beszámolómban még két fontos tényezőre kell kitérnem. Az eredeti opera III. felvonásában („A Rhone partján) fontos szerepet kapnak Ourrias képzeletében megelevenedő, a folyóból felbukkanó szellemek, régvolt lányok-asszonyok, akik kedveseik elvesztése feletti bánatukban a folyóba ölték magukat. Itt, ebben a rendezésben, három csábos, lenge öltözetű – néma - lány alakítja ezeket a szellemlényeket, kik fátylaikkal, lepleikkel az opera teljes játékideje alatt a színen vannak; a dramaturgiailag fontos pontokon bizonyos kellékeket is behoznak-kivisznek, mikor mit, s ezalatt is folyamatosan fel-alá lejtenek, megállíthatatlan mozgásban vannak. A szellemek táncaihoz alkotott koreográfia Jellinek György ügyes, a képzeletet és fantáziát megmozgató míves munkája.

Végezetül, de talán a legelején kellett volna megemlékeznem az előadás abszolút főszereplőjéről, Szirtes Katalin zongoraművész-tanárról, az Operaház korrepetitoráról, aki egyhuzamban, szünet nélkül, közel két órán át, zongorán kísérte bravúrosan az énekeseket, aki hangszerén játszva megteremtette egy nagyzenekar hangzásvilágát! Nélküle, az ő zongorajátéka nélkül, mit sem ért volna a produkció. Így, vele viszont, teljes operaélményben részesültünk! Nem hiányzott a zenekar, mert ő maga volt a Zenekar! Hangszerén kísérve a kiváló énekes-gárdát, Gounod méltatlanul elfelejtett remekművének minden szépsége, poézise, drámája, szenvedélye feltárult előttünk az eperfaültetvényen, az amfiteátrum előtt, a „Pokol völgyében”, a Rhone partjánál, az uradalomban, a Crau-hasadékban, vagy a Saint Marie-i zarándoktemplomban játszódó helyeken. Szirtes Katalin a zongora hangjain át varázsolta körénk mindazokat a zenéből áradó érzelmeket, színeket, hangulati-indulati motivációkat, melyek a szereplők egymásközti kapcsolatát, viszonyát jellemzik vagy kiemelik, de a természetfestő képek is „megszólalnak” a zongora húrjain.

Óriási siker volt Gounod operájának ez a változata! Mindenkinek hatalmas gratuláció érte, aki ebben a vállalkozásban részt vett. Az Operaház egyetlen kamerával felvette az előadást, kár, hogy csak az Opera zenei archívuma gazdagodik a felvétellel, pedig mi is szívesen visszanéznénk ezt a szépséges produkciót! Ókovács Szilveszter és Bátor Tamás végig ott voltak a nézőtéren, remélem, levonták ők is a következtetést: igényünk van több és több belcantóra: legyen az olasz, a francia vagy német kora romantika is tele van - lehet, hogy kissé elfelejtett, de mégis - értékes, a mindenkori közönség számára fontos és élvezetes darabokkal, köztük remekművekkel. Ezeket sorba elő kell venni és bemutatni ahhoz hasonlóan, mint most a Mireille esetében is történt. Ehhez megvannak a kiváló énekeseink, nem kell drága pénzért „importálni”, mikor elegendő csak körül nézni a Magyar Állami Operaház Énekkarának háza tájékán a jobbnál jobb énekkari művészek között!Csíki Gábor, remélem, már gondolkozik a folytatáson!...

Addig is, holnap, vasárnap még egy előadást kapunk a Mireille-ből. Aki nem kíváncsi a Marton-gálára, annak ott a helye a Ferencsik-teremben!
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Monostori Gábor és Botvay Károly tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Doktorandusz koncertek 3.
J.S. BACH: 1. (d-moll) francia szvit, BWV 812
Simon Dorottya (zongora)
LISZT: Der du von dem Himmel bist (1. változat)
LISZT: Vergiftet sind meine Lieder
LISZT: Ihr Glocken von Marling
MIHALOVICH: Bitte
MIHALOVICH: Im Herzen Trüb und traurig
VÉGH: Mädchenlied
KORBAY: Loch Ness
Staszny Zsófia (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
R. STRAUSS: Esz-dúr hegedű-zongora szonáta, op.18. (fuvola-zongoraátirat)
Bán Máté (fuvola), Varga Máté (zongora)
RACHMANINOV: Moments Musicaux op. 16 – 3. Andante cantabile, 4. Presto, 5. Adagio sostenuto, 6. Maestoso
Varga Gergő Zoltán (zongora)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

LEONCAVALLO: Bohémek
Koncertszerű előadás

19:30 : Budapest
BMC, Koncertterem

Rohmann Ditta (cselló)
UMZE Kamaraegyüttes
Vezényel: Hollókői Huba
"Az erő legyen veled! - A zene titkos ereje"
GABRIEL MALANCIOIU: The Hidden Harmony – magyarországi bemutató
SEREI ZSOLT: L'ombre sur les structures pliées – Hommage a Pierre Boulez
LOTTA WENNÄKOSKI: Nosztalgiaim – magyarországi bemutató
ESA-PEKKA-SALONEN: Mania for Cello and Ensemble – magyarországi bemutató
19:00 : Szekszárd
Babits Mihály Kulturális Központ

Operát az Operából! – Belföldi turné
PUCCINI: Tosca

19:00 : Szombathely
AGORA – Művelődési és Sportház

Moszkvai Patriarchátus Kórusa
A mai nap
történt:
1865 • Schubert "Befejezetlen" szimfóniájának bemutatója (Bécs)
született:
1749 • Domenico Cimarosa, zeneszerző († 1801)