vissza a cimoldalra
2018-10-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61156)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Kiss B. Atilla (177)
Operett, mint színpadi műfaj (3716)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1118)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1505)
Franz Schmidt (3198)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Élő közvetítések (7454)
Gioacchino Rossini (1019)
Opernglas, avagy operai távcső... (20146)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2932)
Kelemen Zoltán, operaénekes (90)
Simándy József - az örök tenor (552)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

444   álmodó • előzmény443 2010-02-17 09:38:32
Köszi a beszámolót, kedves Búbánat!
A jelenlévők említését is... (Jólesik, hogy megemlítetted őket)

Én úgy hallottam, hogy a Macbeth ária (Kovács Irma), a Carmen (Borbély Henrietta) és a 3 dal (Adamovits Magda) szereplése különösen jól sikerült és nagy sikert aratott.
(ott volt nézőként/hallgatóként Misura Zsuzsa művésznő is, akinek szintének növendékei voltak a fellépők között).
Nagyon örülök, hogy szépen sikerült az Est, bízom benne, hogy sok hasonló élményben lesz része a lelkes nézőseregnek.

Részemről Gratulálok Minden Résztvevőnek!
443   Búbánat 2010-02-17 01:30:13
Elragadó élményt jelentett számomra – és gondolom, mindazok számára, akik jelen voltak az Óbudai Társaskör dísztermében – a Magyar Állami Operaház Énekkari művészeinek hétfő esti, „A RÁK ELLEN, AZ EMBERÉRT, A HOLNAPÉRT!" Társadalmi Alapítvány javára tartott jótékony célú hangversenye! Az est ünnepinek bizonyult, melynek programját láthatóan (és hallhatóan!) nagy gonddal állították össze a szervezők. A Meghívóban olvastam és itt a topicban előzetesen már közzétettem a különleges műsor-összeállítást, mely igen nagy várakozást keltett bennem, s amúgy több érdekességet is tartalmazott: pl. Macbeth-blokk, vagy Brahms dalciklusa, melyek mind arra engedtek következtetni, hogy valami ünnep-féle van készülőben, hogy ez a opera- és dalest a korábbiakénál is rangosabb kíván lenni, még választékosabb műsorával. Aztán közvetlenül a kezdés előtt mindez a sejtés értelmet nyert, kaptuk a megfejtést: az Alapítvány képviselője kívánt szólni hozzánk, egyebek közt felhívta a figyelmünket, hogy az Énekkar művészeinek ez a mostani lesz a 25. koncertje, amit az Alapítvány megsegítése céljából szeretettel nyújtanak át kedves közönségüknek! - különben, amikor körülnéztem a teremben, csupa ismerős arcot láttam magam körül, tehát mondhatom, sokan vagyunk, akik szeretjük és szimpatizálunk az énekművészekkel, akikhez ragaszkodunk s évek óta hűségesen kitartunk mellettük. S itt kell megemlítenem az énekkar karigazgatóját, Szabó Sipos Mátét és az énekkar tanárnőjét,Tordai Éva művésznőt – ő most nem lépett fel „növendékeivel” -, nem megfeledkezve három nagyszerű zongoraművészről, korrepetitorról, akik remek zongorajátékukkal nemcsak segítséget, támaszt nyújtanak az énekesüknek, de hangszerükkel olykor megteremtik akár egy nagyzenekari kíséret hangzásvilágát is: Fekete Valéria, Kovács Ágnes és Szirtes Katalin művészi produktuma önmagában is tapsokat kiváltó és érdemlő – az énekkar tagjai mellett. Ez így történt most is.

A korábban ismertetett műsorterv csak annyiban változott meg, hogy betegség miatt kimaradt Olga áriája az Anyeginből. Az első részben így olasz- azon belül meghatározó módon Verdi - dalművek részletei kaptak helyett - Puccini és Bizet egy-egy alkotásának részlete mellett.
Kovács Irma és Réti Jolán kettőse a Don Carlosból (Fátyol duett) megadta az alaphangot, a hangulatot forrósította Kárpáti Attila Luna- áriája (végre, ismét magyarul hallhattam ezt a gyönyörű baritonáriát!), és Ambrus Imre meggyőző tolmácsolásában az f-moll ária is némileg pótolta azt a hiányérzetemet, hogy egy ideje nem élvezhetem az Operában az „operák operáját”. De igazán tűzbe-lázba a Macbeth-blokk hozta a közönséget. Régen nem játssza az Operaház és a vidéki operatagozatok sem ezt a gyönyörű zenedrámát, így nagy várakozás élt bennem a három soron következő műsorszám iránt. Le kell írnom, hogy Dobos Sándor már korábban is felhívta magára figyelmét szép éneklésével; maga a hangszín sötét tónusú, inkább basszbaritonnak mondanám, és énekében benne volt mindaz a színárnyalat, alakításában pedig az a mélyen átélt szituáció, valamint felizzott a feszültségnek és drámai hatáskeltésnek olyan foka, mely nélkül Verdi zenéje sem igazán érvényesült volna itt az Óbudai Társaskör dísztermében. És Dobos Sándor mellé társult Ladyként a most is remek hangon éneklő Kovács Irma, aki a kettős után azonnal érkezett önálló áriájával, a kavatínával, amit már máskor is hallottam tőle, s most is - ezt is - egész kiválóan oldotta meg. A másik duettben pedig Tóth Béla volt Dobos partnere, kettőjük éneke megint egy másik érzelemvilágba repített bennünket, s végül borzasztóan örültünk, és többször visszatapsoltuk az énekeseket, hogy ezekkel a csodálatos dallamokkal felidézték nekünk Verdi remekét, amit bizony nagyon jó lenne, ha újból az Operaház színpadán láthatnánk!
A Puccini- ária Kozári Andrea tolmácsolásában szép – régvolt – emlékeket idézett fel bennem. Jó volt őt is újra hallanom. kinek finom, érzelem dús hangján igazán megrázóan szólalt meg Manon III. felvonásbeli gyönyörű áriája. Eddig nem igen volt alkalmam Borbély Henrietta énekkari tagot ilyen jótékonysági koncerten viszontlátni. A részlet, amit énekelt a Carmenből (Seguidilla) mindenesetre arra elegendő volt, hogy kedvező benyomásokat szerezzek szép altjáról (vagy mezzoszopránjáról? Nem tudom eldönteni, hová soroljam az övét…)

Szünet után egész más korok, stílusok, műfajok következtek, melyek jól reprezentálják, mennyire sokoldalú, képzett énekesek alkotják az Opera Énekkarát. Először Kovács Zsuzsa ihletett előadásában hallottunk egy részletet Händell Semeléjéből. A „Hence, hence, Iris” barokk ária sok technikai nehézséget tartogat, melyet azonban könnyedén abszolvált. Magyari Eszter Fiordiligi áriáját énekelte a Cosi van tutte-ből, mellyel jelét adta képzett, technikás énekhangjának, s emellett kiállása is igazán megnyerte tetszésemet. Következett Kovács Zoltántól egy szép egyházi dal (Sancta Maria - Mascagni dala) és Hajdú Katalintól egy szép Liszt-dal (Ha álmom mély), majd Adamovits Magdolnától hallottuk Richard Strauss három dalát (Die Nacht, Allerseelen, Zueigung). Adamovits éneke, gyönyörű – pasztellszínekben pompázó – szopránja mindig elbűvöl, ha ilyen alkalmakkor, mint volt a mostani is, találkozom vele, s a hangjával….

És jött az egész est megkoronázása, a zárószám. Ezúttal nem szóló énekszámmal mérettette meg magát valaki az énekkarból: a fellépett énekkari művészek – kiegészülve továbbin tagokkal - kis vegyeskarrá alakultak át: kezükben kottával 19 fő lépett fel a dobogóra, a zongora elé, mögé, mellé: 12 hölgy és 7 úr. Továbbá két korrepetitor-zongorakísérő foglalt helyett a zongoránál, hogy az énekkar kíséretét a kottában előírt négykezes formában lássák el. A kórus elé állt karnagyként a karigazgató: Szabó Sipos Máté. Következett egy rendkívül szépséges alkotás: Brahms szerelmi dalkeringője (op. 52.) ciklusából, mely 18 dalból áll, 12 darab. Szabó Sipos Máté elmondta, hogy ezt az 1869-ben alkotott dalciklusát Brahms Robert Schumann leányának komponálta és ajánlotta. Valamint felhívta figyelmünket, hogy a dalciklus utolsó darabja, a Nr.18., nem más, mint Petőfi verse, a „Reszket a bokor, mert madárka szállott rá…” című költemény, melynek megzenésítésekor Brahms nem volt tisztában, honnan, kitől ered ez a költemény.(Es bebet das Gesträuche. ) Ezután a műsorvezető hölgy az Énekkarból, Nagy Gabriella, felolvasta az elhangzó tizenkét dal (Nr.1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9,10,11,18.) magyar fordításának szövegét. Eredeti szöveg: Georg Friedrich Daumer (1800–1875) :

Rede, Mädchen, allzu liebes. Im Ländler-tempo
Am Gesteine rauscht die Flut
O die Frauen
Wie des Abends schöne Röhte
Die grüne Hopfenranke
Ein kleiner, hübsche Vogel nahm. Grazioso
Wohl schön bewandt
Wenn so lind dein Augen mir
Am Donaustrande
O wie sanft die Quelle
Nein, est ist nicht auszukommen
Es bebet das Gesträuche. Lebhaft

Mondanom sem kell, feltette a koronát az egész gálaest programjára az énekkar és a négykezest játszó korrepetitorok együttes produkciója, mely méltó módon tette emlékezetessé és számunkra is felejthetetlenné ezt az ünnepi 25. jótékonysági koncertjüket. Kívánom, együtt érjük meg a következő huszönötöt is!
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Hold utcai református templom

Christoph Bossert (orgona)
J. S. Bach összes orgonaműve / 9. – Neumeister korálok

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Ránki Fülöp (zongora)
"Liszt születésnap - esti koncert"
LISZT: Nagy koncertszóló
LISZT: 5. (e-moll) magyar rapszódia
LISZT: h-moll szonáta

19:30 : Budapest
Klebelsberg Kultúrkúria

Rumy Balázs (klarinét), Fülei Balázs (zongora)
BRAHMS: f-moll szonáta klarinétra és zongorára, Op. 120/1
BRAHMS: Esz-dúr szonáta klarinétra és zongorára, Op. 120/2

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
19:00 : Cegléd
Kossuth Művelődési Központ, Kamaraterem

Melody Quintett
Andrásik Attiláné (hegedű), Drávucz Renáta (zongora), Kreszits Margit (klarinét), Pócz Ildikó (fuvola), Sindel-Kocsis Zsuzsanna (cselló)
A mai nap
történt:
1845 • A Tannhäuser bemutatója (Drezda)
született:
1913 • Forrai Miklós, karmester, karnagy, zenetanár († 1998)
1916 • Emil Gilelsz, zongorista († 1985)
elhunyt:
1987 • Jacqueline Du Pré, csellista (sz. 1945)