Bejelentkezés Regisztráció

Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ?


51 Ardelao 2021-06-21 08:34:34

 (1844-1908)

Rimszkij-Korszakov (1866-ban)

NAGY OROSZ HÚSVÉT: Nyitány

 


50 Ardelao 2020-06-21 10:58:48


49 Ardelao 2020-06-21 10:55:57

RIMSZKIJ-KORSZAKOVRA EMLÉKEZVE, HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN (1908.VI.21.)
 

Rimszkij-Korszakov és az orosz zene.

A Pétervárott nemrég elhunyt Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1844.II.18.-1908.VI.21.) egyike volt annak az öt orosz muzsikusnak, akik a hatvanas években az orosz nemzeti zene megteremtésén fáradoztak. Köztük kétségkívül Rimszkij-Korszakov volt a legfinomabb művész. Az orosz opera 14 nagy művet köszönhet neki, melyek közül a „Szadko” lett a leghíresebb. Operái közül, melyek jellegzetesen orosz karakterűek, egyet sem adtak elő a német színpadokon. Az „ötök társaságáénak” kívüle Borogyin és Muszorgszkij voltak legkiválóbb tagjai. A társaság irányának ma már számos követője van, akik bár technikai ügyességben megközelítik mestereiket, eredetiség dolgában mégis elmaradnak tőlük. Közülük ismertebbek a rafináltan technikázott Glazunov, a pétervári konzervatórium igazgatója, a fiatalon meghalt Kalinnyikov, ki erős, friss szimfóniáiról híres, Arenszkij, Ljadov, Grecsanyinov, akik csaknem mind Rimszkij-Korszakov tanítványai voltak.

Rimszkij-Korszakovot külföldön csaknem kizárólag szimfonikus zene-költeménye, „Seherezade" révén ismerték, mely egyike a legkiválóbb orchester-daraboknak. Művészetének alapja az orosz népdalban rejlett, melynek a legeredetibb, szellemes módon való földolgozásához kitűnően értett.

Rimszkij-Korszakov hatvannégy évet élt.

NÉPSZAVA, 1908.IX.23.


48 Ardelao 2020-03-18 07:34:07

Képtalálatok a következőre: rimszkij korszakov

RIMSZKIJ-KORSZAKOV (1844.03.18.-1908.06.21.)

EMLÉKÉRE

Symphony No. 1 in E Minor, Op. 1 (1884 Version) : III. Scherzo: Vivace


47 Ardelao 2019-06-21 22:10:17

Rimszkij-Korszakov és az orosz zene.

A Pétervárott nemrég elhunyt Nyikolaj Rimszkij-Korszakov (1844.II.18.-1908.VI.21.) egyike volt annak az öt orosz muzsikusnak, akik a hatvanas években az orosz nemzeti zene megteremtésén fáradoztak. Köztük kétségkívül Rimszkij-Korszakov volt a legfinomabb művész. Az orosz opera 14 nagy művet köszönhet neki, melyek közül a „Szadko” lett a leghíresebb. Operái közül, melyek jellegzetesen orosz karakterűek, egyet sem adtak elő a német színpadokon. Az „ötök társaságáénak” kívüle Borogyin és Muszorgszkij voltak legkiválóbb tagjai. A társaság irányának ma már számos követője van, akik bár technikai ügyességben megközelítik mestereiket, eredetiség dolgában mégis elmaradnak tőlük. Közülük ismertebbek a rafináltan technikázott Glazunov, a pétervári konzervatórium igazgatója, a fiatalon meghalt Kalinnyikov, ki erős, friss szimfóniáiról híres, Arenszkij, Ljadov, Grecsanyinov, akik csaknem mind Rimszkij-Korszakov tanítványai voltak.

Rimszkij-Korszakovot külföldön csaknem kizárólag szimfonikus zene-költeménye, „Seherezade" révén ismerték, mely egyike a legkiválóbb orchester-daraboknak. Művészetének alapja az orosz népdalban rejlett, melynek a legeredetibb, szellemes módon való földolgozásához kitűnően értett.

Rimszkij-Korszakov hatvannégy évet élt.

NÉPSZAVA, 1908.IX.23.

*

Szenzációs sikerrel mutatták be New York-ban Rimszkij-Korszakov „Sadko”-ját.

Rimszkij-Korszakov lírai dalműve, amelyet a huszonkét év előtt elhunyt nagy orosz zeneszerző 1897-ben irt rendkívül nagy sikert aratott most a New Yorki Metropolitan operaházban, ahol épp úgy, mint nálunk és mindenütt másutt régi és részben már feledésbe merült dalművekkel akarják a repertoárt felfrissíteni. A választás helyességét mutatta az a tomboló tetszés, amellyel a különben nehezen lelkesülő közönség a bemutató előadást fogadta.

Rimszkij-Korszakov Sadko-ja szövegileg egy orosz legendát visz színpadra.

Szadkó énekes. Olyanfajta, mint Franciaországban a trubadúrok, vagy Németországban a minnesängerek voltak. Hangszere a guzslica, amellyel énekét kíséri. Maga Szadkó egy álmodozó lélek, aki folyton romantikus utazásokról, tengerekről, folyókról ábrándozik. Nagyszerű a dalműben az a bankett-jelenet, amelyet az előkelő kereskedők céhházában tartanaik. Szadkó dala itt valósággal fellelkesíti a már kissé italos kereskedőket, de amikor az énekes felszólítja őket, hogy szereljenek fel két hajót és induljanak felfedező útra, a tengerre, kincseket keresni, kigúnyolják őt. Mindazonáltal a gúny és a csúfolódás nem veszi el Szadkó kedvét a felfedező úttól. Vágyát a tengerparton meleg melódiában önti ki. Énekét meghallgatja a tenger királyának a leánya: Volkova, aki szerelemre gyullad az énekes iránt és hűséget esküszik neki. Megjósolja Szadkónak, hogy álmai megvalósulnak, és hogy hálójával aranyból való halakat fog ki a tengerből. A jövendölés valóra válik és Szadkó dúsgazdag ember lesz. De midőn a novgorodi kereskedőket felszólítja, hogy kísérjék el őt felfedező útjára, valamennyien bolondnak tartják. A nép azonban ünnepli az énekest és harminc jól felszerelt hajóst bocsát rendelkezésére. Szadkó el is megy a felfedező útra és nagy kincseket hoz haza Mivel azonban nem rótta le a köteles adót a tengerek királyának, ez nagy vihart támaszt. Szadkó, hogy a tenger urának haragjától megmentse az embereit, sajátmagát áldozza fel és a habok közé ugrik. Volkova azonban megmenti őt, atyjához vezeti és könyörög érte. A dalmű egyik legszebb jelenete az a rész, ahol Szadkó és Volkova a tenger fenekén lakodalmukat tartják. A tengerek királya azonban látja, hogy ember nem való az ő birodalmába és ezért megparancsolja Szadkónak, hogy térjen haza az emberek közé. Szadkó visszatér, Volkova pedig fájdalmában folyóvá változik.

A gyönyörű zenéjű operát pazar kiállításban mutatta be a színház. Johnson Edward énekelte a címszerepet, Fletcher kisasszony pedig Volkova poétikus alakját személyesítette meg. Mindkettőjüket viharos lelkesedéssel ünnepelte a közönség, amely valósággal szenzációs tetszéssel fogadta a harminchárom éves újdonságot.

AZ ÚJSÁG, 1930.II.26.


46 IVA 2018-06-22 07:16:11 [Válasz erre: 45 Ardelao 2018-06-21 09:45:50]

Nagyon is megértem!


45 Ardelao 2018-06-21 09:45:50 [Válasz erre: 44 IVA 2018-06-21 04:21:12]

Köszönöm a kiegészítést, és a balettből betett részletet.

Tudom, Rimszkij-Korszakov zenéje nem mindenkire hat olyan erőteljesen, mint rám, de – megvallom – én e zeneszerző és általában az orosz zene irányában meglehetősen elfogult vagyok. Az orosz zene eredetisége, természetessége, a nyugati zenéhez viszonyított bizonyos fokú nyersesége, ugyanakkor a benne kifejeződő érzelmek gazdagsága és mélysége olyan elegy, amely engem mindig magával ragad.  


44 IVA 2018-06-21 04:21:12 [Válasz erre: 41 Ardelao 2018-03-19 14:00:38]

A kritika végén említett balettjelenet a Szadko indiai kereskedője dalának zenekari átiratára készített jelenet volt. A hatkarú Sivát három balerina személyesítette meg, akik külön testté válva ragadozó pók módjára öltek meg egy szenvedélyes ifjút.
Seregi László már ebben a kissé revüszerű koreográfiában is megmutatta oroszlánkörmeit. Nem kevésbé Markó Iván, illetve a másik szereposztásban Jurkovits Mátyás, aki Markónál is hamarabb, viszont végleg eltűnt a magyarországi balettéletből.
Tán többször is meg kellett volna nézni az eladást az Erkel Színházban, és jó lett volna, ha az opera magyar nyelvű szövegkönyvét is kiadják. Nem bolondított magába a zenéje annyira, mint jóval fiatalabban, még gyerekkoromban a Seherezádé első hallásra, az említett balettbetét szépségének és hőfokának lélegzetelállító hatása mégis katartikussá tette az élményemet.
A táncjelenet alighanem televíziós stúdiófelvételéből sajnos mindössze ez a töredék maradt fenn, se eleje, se vége, se tiszta hangja:
https://www.youtube.com/watch?v=s3bf1fsMwfk
De még így is felkavaró!


43 Ardelao 2018-06-21 00:27:42

Képtalálat a következőre: „Rimszkij korszakov”

110 évvel ezelőtt, ezen a napon hunyt el a nagy orosz zeneszerző, az orosz Ötöktagja, Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov.

(1844.III.18 – 1908.VI.21.)

 Rimszkij-Korszakovnak egyik leghatalmasabb alkotása az ANTAR című szimfonikus szvit (Op. 9.). Csupa fantázia, szín, erő és ötlet.

Antar híres arab hős és költő volt. Az iszlám előtti időben élt. Az arab nép köztudatában a sivatag hőseinek egyik legkiválóbbja. Életéhez s kalandjaihoz a népmondák és népmesék sokasága fűződik.

Rimszkij Korszakov Antar életének egyik epizódját dolgozta fel szimfonikus szvitjében, jobban mondva szimfóniájában.

Bár Rimszkij-Korszakov „Muzsikus életem krónikája” című könyvében ezt írja: "… Kompozíciómat – képtelen módon – második szimfóniának neveztem el, évek múlva azonban átkereszteltem szimfonikus szvitre. A szvit meghatározást akkor általában nem nagyon ismerte körünk, igaz, hogy a nyugati zeneirodalomban sem volt ekkor divatos. Nem volt igazam, amikor az Antart szimfóniának neveztem el, hiszen az Antar költemény volt, szvit, mese, elbeszélés vagy bármi más, de szimfónia semmiképp. Szimfóniára csupán azért emlékeztetett, mert négy önálló tételből állt.”…  

Érdekes a története is:

― Antar Palmyra romjai közt észrevesz egy gazellát. Ragadozó madár kergeti. A ragadozót Antar megöli, a gazellát megmenti, de a gazella nincs sehol, eltűnt. Antar elalszik, s azt álmodja, hogy ragyogó palotába viszik, ahol megtalálja a gazellát, aki nem más, mint Fee Gul-Nazar, Palmyra gyönyörű királynője. Gul-Nazar felszólítja Antart, hogy jutalmul megmentéséért, adja elő három kívánságát. Ezek: a bosszú élvezete, korlátlan hatalom és a szerelem legszebb öröme. A királynő Antar kívánságait teljesíti, de mikor a hős a szerelem örömeiben fáradni kezd, Antart egyetlen csókjával megöli.

Ezt a mesét mondja el a hangok nyelvén a zeneköltő. Programját maga a szerző írta meg vezérkönyvében. A szimfóniának zenetörténeti jelentősége, hogy Rimszkij-Korszakov «Sadko» című szimfonikus költeményével együtt az első orosz szimfonikus mű. Így, a zseniális orosz mester Borogyint és Csajkovszkijt is megelőzte. Az «Antar» 1868-ban készült. Szenkovszkijnak, a híres orosz újságírónak arab meséjére. E kompozícióban részben még meglátszik, hogy a zeneszerző lelkesedik a nyugati romantikus szimfonikus zene néhány példaképéért.  Szellemében Berlioz és Liszt Ferenc irányával rokon, de ősi, faji muzsikájában teljesen egyéni, orosz.

Hősét egy komor, ridegen magasztos karakterű vezértémával írja le, amely a szimfónia valamennyi tételében visszatér. Rá kell mutatni többek közt zenekari koloritjának szokatlan fényére és sajátszerűségére, amely oly nagy lelkesedést váltott ki Debussyből. Az Antar hangszerelésben a ragyogó és hatásos hangzáshoz finom, ornamentális rajz társul. A finálé zenekari koloritjának bámulatos tisztasága és költői ihletettsége, amely a boldog „Szerelem gyönyöré"-t fejezi ki, minden együtt úgy hat, mint valami ragyogó színeivel varázslatos és vakító, hatalmas dekoratív falfestmény.  

A mű négy tétele: 

― Az első, széles (fisz-dúr) Largoval kezdődik. (Largo-Allegro-Largo-Allegretto-Adagio-Allegretto-Largo),

― A második rész a bosszú tétele. (Allegro, cisz-moll),

― A harmadik a korlátlan hatalomé. (Allegro risoluto, h-moll),

― A negyedik a szerelemé. (Allegretto, Adagio, D-dúr).

Az egész szimfonikus mű borús, fájdalmas, mély orosz harmóniák zenéje.

[Nagy kedvencem ez a szimfonikus remekmű!]

Válogatás Papp Viktor írásából, Keldis: „Az orosz zene története” című könyvéből, Rimszkij-Korszakov: „Muzsikus életem története” című könyvéből és a DG CD-felvételének az ismertetőjéből.


42 telramund 2018-03-19 14:10:24 [Válasz erre: 41 Ardelao 2018-03-19 14:00:38]

A másik szereposztásban Semaha királynőt Marton Éva énekelte.Ez is egyike volt annak 10 valahány szerepnek,amikbe beállt néhány év leforgása alatt,mielőtt mellőzöttség miatt külföldre szerződött(???) évekre.

Különösebb közönségsikere nem volt a műnek.


41 Ardelao 2018-03-19 14:00:38 [Válasz erre: 40 Ardelao 2018-03-18 18:04:00]

«AZ ARANYKAKAS»

Bemutató az Erkel Színházban


«Rimszkij-Korszakov gazdag életművének lezárása ez az opera, szerzőjének utolsó színpadi alkotása. 1906-07-ben komponálta, de bemutatóját már nem érhette meg. Az Aranykakas, melynek szövegkönyve Puskin költeményén alapul, 1909. október 7-én került színre először a moszkvai Szolodovnyikov színházban. A műnek ez a magyarországi bemutatója.
 

Nagy korszakok határán álló, különös művel ismerkedhetett meg a magyar közönség az Erkel Színház Rimszkij-Korszakov-bemutatóján. A zeneszerző már nem érhette meg utolsó színpadi alkotásának bemutatóját: amikor az Aranykakas Moszkvában először színre került, már halott volt. Pedig ez az opera valóban korszakalkotó, s egy nagy korszakot lezáró alkotás az orosz operairodalomban. Lezárja azt a nagy és dicsőséges időszakot, mely az orosz nemzeti, kritikai realizmus megvalósulása volt a zenében, s melynek alapító, nagy mesterei közé Rimszkij-Korszakov is tartozott.

Az Aranykakasban így saját múltjára is visszatekint. Mégpedig valami különös iróniával, s nekünk, mai hallgatóknak, rendkívül „modern' szemlélettel, valósággal „elidegenítve" a nemzeti operastílust. Így szólal meg a Borisz, a Hovanscsina, az Igor herceg, s Rimszkij-Korszakov saját műveinek korábbi hangja furcsa, groteszk átváltozásban, szinte idézőjelbe téve. De egyben megszólal már a következő nemzedék: Sztravinszkij és Prokofjev alkotásainak hangja is. Az Aranykakasban a Tűzmadár, a Petruska, s a „Tovatűnő látomások” előfutárát is üdvözölhetjük. De ami ebben a remekműben a legmeghökkentőbb, az Rimszkij-Korszakov „visszatekintésének” intellektuális ereje; ahogyan zenéje egyértelműen figyelmezteti a hallgatót: mennyire lehetetlen már 1907-ben úgy komponálni, mint 20— 30 évvel azelőtt; mennyire elképzelhetetlen a régi dicsőségnek olyan visszaidézése, melyre néhány évtizeddel előbb ő maga is vállalkozott; mennyire más, megváltozott értelmük támadt a „régi igéknek."

Rimszkij-Korszakov nagyságát bizonyítja, hogy erre a számvetésre vállalkozott, s egyben megsejtette a jövő útját is. S nem szabad figyelmen kívül hagynunk operájának erős társadalomkritikáját sem: köztudomású, hogy utalásai nagyon is közvetlenül kapcsolódtak az akkori orosz állapotokhoz. Ezt a cenzúra észre is vette, s késleltette a darab bemutatóját. Az opera rendkívüli történeti-stiláris helyzete nagy rendezői koncepció kibontására adott volna alkalmat. Ezzel a felfedező, láttató erővel a budapesti bemutató sajnos adósunk marad. Békés András túlságosan „egyenesben" játszatja el a művet, a alig-alig fog meg valamit a darab intellektuális, differenciált mondanivalójából. Sajnos ezt a magyar szövegfordítás sem vette figyelembe: Romhányi József szellemes fordítói ötletekkel a vígopera irányába vitte el a művet. Pedig mennyire itt lett volna az alkalom rá, hogy az orosz eredeti szöveg szülessék újjá a magyar bemutatón, s ne másodkézből, német átdolgozásból kerüljön magyar színpadra 1968-ban! Értelmét veszti az operát záró epilógus is a magyar fordításban, azzal, hogy teljesen eltér az eredetitől, mely furcsa kétértelműségével, s talányos tanulságaival hagyja nyitva a darabot.

Dodón cár szerepében Melis György sok egyéni, ízes humorral van jelen a színpadon. — A semahai királynő nehéz koloratúr-szólamát Ágay Karola énekli, imponáló biztonsággal, tudása, énekesnői kvalitása teljében. — Barlay Zsuzsa, mint Analfa, igen kultúrált zenei szerepformálásával, Réti József, mint csillagjós, szép hangjával arat megérdemelt sikert. — Dodón cár két fiát Bordás György és Karizs Béla, Polkán hadvezér szerepét Várhelyi Endre énekli. — Külön elismeréssel kell szólnunk a második felvonás balett-jelenetének szólistájáról, Markó Ivánról. — Az Aranykakas szólamát Kovács Eszter énekli. Komor Vilmos vezénylése az előadás egységes zenei hatásának fő bizonyítéka. A látványos díszleteket és jelmezeket Köpeczi Bócz István tervezte, a balett-jelenet koreográfiáját Seregi László.»

 

Fábián Imre

Film Színház Muzsika, 1968. november 23. (12. Évfolyam, 42. szám)


40 Ardelao 2018-03-18 18:04:00

 

174 évvel ezelőtt, ezen a napon született Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov a kiváló orosz zeneszerző, az orosz „Ötök” egyik legelismertebb tagja.

Emlékére:

Néhány gondolat J.V. Keldis: „Az orosz zene története” című könyvéből:

 

― «Rimszkij-Korszakov művészete Oroszország zenei fejlődésének bonyolult, gazdag és sokarcú korszakát fogja át. A balakirevi kőr tagjai között ő a legfiatalabb. Mint zeneszerző, szokatlanul gyorsan fejlődve bontja ki nagyszerű és önálló egyéniségét és már a hatvanas évek végén számos nagyméretű és rendkívül eredeti-művet szerez, sok mindenben megelőzve az „Ötök” közé tartozó idősebb fegyvertársait.

De művészetének legértékesebb része jóval későbbi időkre esik. Akkor válik teljesen kiforrott mesterré, amikor az egységes, összetartozó művészeti irányvonalat jelentő „Ötök” csoportja már elbomlik és az orosz zenei életben új törekvések tűnnek fel, amelyek némelykor egyenesen ellentétei a „60-as évek örökségének.”

Rimszkij-Korszakov azt mondta magáról, hogy csak a „Hópelyhecske” befejezése után, 1881-ben „érezte magát kiforrt muzsikusnak.” Még ezt megelőzően, csupán önmagára támaszkodva, felülvizsgálta az „új orosz zenei iskola” legfőbb művészeti elveit, mert arra törekedett, hogy összhangba hozza azokat a fejlődő és továbbhaladó élet követelményeivel.

Rimszkij-Korszakovnak az volt egyik legkiválóbb tulajdonsága, hogy – szakadatlanul bővítve feladatainak és művészi eszközeinek körét – gyorsan magáévá tudott tenni minden újat és meg tudta válaszolni a kor felvetett kérdéseit. Mindig kora élenjáró törekvéseinek színvonalán igyekezett maradni és távol állt attól, hogy különféle jelenségek alkalmi irányzataihoz passzívan alkalmazkodjék. Szigorúan megbírált minden újító keresgélést a zenében s az igazán értékes, haladó elemeket elválasztotta a hamisaktól, mesterkéltektől, kiagyaltaktól.

Örökké arra törekedett, hogy új művészi területeket ismerjen meg, kutatott, kísérletezett, mert hajtotta a „kielégíthetetlen tudásszomj” – ahogy egyszer Glazunov mondta róla. Ez tette lehetővé, hogy gyakran „megelőzze századát” és áttekinthető formába öntse s kifejlessze a zeneművészet fiatal, kialakulóban lévő irányzatait.

Ezért sereglett köréje évtizedeken keresztül a felnövekvő zeneszerző ifjúság sok tagja, akik nagytekintélyű pedagógusnak és vezetőnek ismerték el. Már a 80-as években megteremti a maga zeneszerző iskoláját, amely bizonyos értelemben a balakirevi kőr örököse és folytatója. Rimszkij-Korszakov iskolája az „Ötök” nemzeti hagyományaira támaszkodott, de felülvizsgálta, kibővítette azokat, megszabadította az „Ötök”-re jellemző szektás különcködéstől és szigorú rendszerezésnek vetette alá. Tanítványai közt olyan mestereket találunk, mint Glazunov, Ljadov, Ippolitov-Ivanov, Arenszkij, Sztravinszkij, Gnyeszin, M. Stejnberg.

Rimszkij-Korszakov pedagógiai hatása alatt állt részben Prokofjev, Mjaszkovszkij, Aszafjev is és még sokan az élő, legkiválóbb muzsikusaink közül.

A műveire mindig jellemző finom és nemes művésziesség. Glinkához hasonlónak mutatja őt. Gondolatait nagy tökéletességgel és igen arányosan formálta meg, művészi ízlése kifogástalan volt, zenei gondolatai világosak. Ezek a sajátosságok művészi arculatának legjellemzőbb vonásai közé tartoztak. Valamennyi műve igen komoly esztétikai értékkel készült. Ami azt illeti, itt nemcsak külsőleges mesterségbeli tudásról s a kivitelezés tökéletességéről van szó, hanem arról a benső átszellemült szépségről és költőiségről is, amely Rimszkij-Korszakov gondolatainak legtöbbjét áthatja.

Mint ahogyan az „Ötök” csoportjának többi tagja, Rimszkij-Korszakov is főleg az orosz népi életből merítette művészi anyagát. Művészetének tartalma és tematikája rendkívül sokrétű volt. Népének története, az eposz, a legenda, a pszichológiai dráma egyaránt érdekelte. Tág teret nyitott a romantikus szemléletű lírának és a tájképszerű megjelenítésnek. Egészen különleges erővel vonzotta őt a világ, amely az orosz mesékből és a természet erőinek istenítésén alapuló régi pogány szertartásokból árad.

Zenei stílusában mindenekelőtt a különböző elemek nagy benső rendje és kiegyensúlyozottsága vonja magára a figyelmet. A képzőművészet területéről kölcsönzött kifejezéssel azt mondhatnók, hogy Rimszkij-Korszakov zenéjének egyik legjellemzőbb vonása a kolorit és a rajz egyensúlya. Zenekari és harmóniai nyelvezetének színessége és festőisége arányos, tökéletes formával és közérthető megjelenítési eszközökkel társul.[…]…

…[…] ― Zenei gondolkodásának és stílusának szerves, el nem hanyagolható részes a hangszeres kolorit, a hangzás színezete. Rimszkij-Korszakov szilárdan kitartott azon véleménye mellett, hogy a hangszerelés nem csupán külső járuléka a műnek, hanem annak egyik legfontosabb oldala, amely csak akkor lehet valóban művészi, ha a kompozícióval egyszerre születik. Zenei gondolatainak mindig határozott hangszín-jellege van. Hangszerelésének csillogása és virtuozitása teljes mértékben, összhangban áll stílusának díszítő-színező természetével és faktúrájának, melodikájának, egész zenéje egyéb elemeinek sajátosságaiból ered. Ezért szállt szembe oly állhatatosan Wagner pompázó, nyúlós, masszív hangszerelési modorával, bár néha akaratlanul is a pazar, kábító szépségű hangszelés csábításának a hatása alá került, s akkor, ― ha úgy tetszett ― Wagner modorában is tudott kitűnően hangszerelni.[…]…

…[…] ― Rimszkij-Korszakov az összhangzat terén is merész újító volt. Az európai funkciós harmóniarendszert néhány új, sajátságos karakterű és koloritú hangnemmel gazdagította. Az ő érdeme az egészhangok során alapuló úgynevezett „bővített hangnemnek” nagyarányú kifejlesztése és felhasználása. Az eszközöknek ugyanehhez a csoportjához tartozik a „szűkített hangnem” (a tonika minőségében használt szűkített szeptakkorddal) és még néhány más. De ezeket az eredeti hangnemi és harmóniai képződményeket csupán különleges hangszínenként alkalmazza, egyes, szabatosan körülhatárolt szerkezetekben. Egészében véve harmóniai stílusában ragaszkodik a szilárd és határozott tonális alaphoz.[…]…

…[…] ― Sajátságos harmóniarendszerének egyik legfőbb és legfontosabb forrása az a hangnemi sajátszerűség, amely az orosz népzenére jellemző. Rimszkij-Korszakov gyakran nyúlt zenéjében a népi hangnemekhez, a plagális fordulatokhoz stb. Erre a népi diatonikára megy vissza a hangnemek „mellékhármashangzatainak” sokféle felhasználása is. De ezeket a jelenségeket Rimszkij-Korszakov az „Ötök” egyéb képviselőinek a munkáiból is ismeri, akiknek egy és ugyanaz volt a példaképük: a lángeszű Glinka művészete.[…]…»

*


39 Búbánat 2016-03-19 22:21:13 [Válasz erre: 38 Ardelao 2016-03-19 19:48:54]
Szívesen, nincs mit.

38 Ardelao 2016-03-19 19:48:54 [Válasz erre: 35 Búbánat 2016-03-19 14:48:12]
Megnéztem a felvételt. Jó az előadás, de Rimszkij-Korszakovnak ez a műve nem tartozik a legjobbjai közé. Mint tudjuk, a története nem a valóságon alapszik. Polgár László nagyon jó alakítást nyújt benne. Köszönöm a linket.

37 Ardelao 2016-03-19 15:47:16 [Válasz erre: 36 Ardelao 2016-03-19 15:42:41]
Meg voltam elégedve ... (elírás, elnézést).

36 Ardelao 2016-03-19 15:42:41 [Válasz erre: 35 Búbánat 2016-03-19 14:48:12]
1897-ben Rimszki-Korszakov önéletrajzi könyvében irta az alábbi sorokat: ...... „Már régen nem írtam románcokat. Amikor Alekszej Tolsztoj költeményei alapján megkomponáltam négy románcot, éreztem, hogy most másként járok el, mint korábban. A románcoknak a szöveg fordulataihoz igazodó dallamai teljesen vokális jellegűek lettek, azaz már születésük pillanatában ilyenek voltak, és a kíséret csupán harmóniai és modulációs utalásokat tartalmazott. A kíséretet a dallam megkomponálása után írtam, míg azelőtt, kevés kivételtől eltekintve, a dallam mintegy hangszeres módon készült, vagyis a szöveg mellőzésével, és csupán arra törekedtem, hogy a szöveg általános tartalmával egyezzék; máskor a dallam a harmóniai felépítésnek volt függvénye, amely néha a dallam előtt készült el. Éreztem, hogy ez az új komponálási módszer igazi vokális zenét eredményez, és mert meg voltam elégedve első kísérleteimmel, egymás után írtam a románcokat.. nyaralni, már 20 románcom volt. Ezeken kívül egy kis jelenetet is felvázoltam Puskin „Mozart és Salieri-jének” szövegére (Mozart belépését és Salierivel folytatott beszélgetésének egy részét), amikor is a recitativo minden egyébtől függetlenül ugyanolyan könnyedén és szabadon ömlött el a kompozíción, mint utolsó románcaim dallamvilága. Éreztem, hogy új korszakba léptem, s olyan eszközök válnak sajátommá, amelyek nálam eddig csak esetlegesek vagy véletlenek voltak” Később így folytatja: ........”Utánuk kezdtem (a románcok után, megj. A.) el a Mozart és Salierit két recitativós és ariozós stílusú operajelenet formájában. Ez a kompozíció valóban egyértelműen az énekszólamokra épült. Mindenekelőtt a dallami szövedéket komponáltam meg, amely a szöveg fordulataihoz igazodik. Az eléggé bonyolult kíséret később készült, és első megfogalmazása nagyon eltért a zenekari kíséret végleges megoldásától. Meg volltam elégedve a munkámmal.” ........ Részlet: Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov: „Muzsikus életem krónikája” című önéletrajzi könyvéből. (Ford. Legány Dezső)

35 Búbánat 2016-03-19 14:48:12 [Válasz erre: 34 Ardelao 2016-03-19 12:47:11]
Rátaláltam a youtube-on a teljes operafilmre: [url] https://www.youtube.com/watch?v=TZ2ACui-ElA; Mozart és Salieri – video [/url]

34 Ardelao 2016-03-19 12:47:11 [Válasz erre: 32 Búbánat 2016-03-19 10:18:27]
Erről az operáról, az alábbiakat olvashatjuk Jurij Vszevolovodics Keldis „Az orosz zene története” című könyvében: — Puskin „Mozart és Salieri” című művében kevés a tulajdonképpeni drámai elem és túlsúlyban vannak az elmélyült koncentrált monológszerű eszmefuttatások. Közülük sok kérdés igen közelről érintette Rimszkij-Korszakovot, amilyen például a művészi alkotó munka lényege és előfeltételei, a „szabad ihlet” és a „mesterség” szerepe és viszonya a műalkotásban stb. Különösen vonzotta őt Mozart „sugárzó zsenije.” Az operában Mozart zenéjének két eredeti töredékét idézi (Zerlina áriájának témáját a Don Juan-ból, amelyet az 1. képben a vak hegedűs játszik és a Requiem kezdő taktusait a 2. képben). Ez számára példaként és normaként szolgál Mozart alakjának a megkomponálásához. Idézet : „Az orosz zene története” Ю.B.КЕЛДИШ: „ИСТОРИЯ РУССКОӤ МУЗЫКИ” (Moszkva-Leningrád, 1947-1954. 3.kötet) c. orosznyelvű könyvből (ford. Mannó Sándor)

33 Búbánat 2016-03-19 10:21:01 [Válasz erre: 32 Búbánat 2016-03-19 10:18:27]
Ma éjjel az M3 csatornán láthatjuk az operafilmet.

32 Búbánat 2016-03-19 10:18:27
2016. március 19. szombat 22:20 - 23:05 Zenés TV Színház Nyikolaj Andrejevics Rimszkij – Korszakov: Mozart és Salieri Operafilm (1986) Puskin drámáját fordította: Szabó Miklós Szereplők: • Márk László (Mozart) • Polgár László (Salieri) Km. a Magyar Állami Operaház Zenekara és az MRT Énekkara Vezényel: Erdélyi Miklós Dramaturg: Ruitner Sándor Zenei rendező: Fejes Cecília Vezető operatőr: Sík Igor Rendezte: Ádám Ottó (40 perc) Rimszkij-Korszakov operája Puskin drámájának felhasználásával a zseni és mesterember között feszülő ellentétet mutatja be. Antonio Salieri megbecsült olasz zeneszerző, pályájáról és zenéjéről gondolkodik, de lelkébe aggodalom költözik, mert érzi, hogy osztrák kollegája, Wolfgang Amadeus Mozart nem pusztán jó zenész, hanem zseniális nagy művész… eközben Mozarttól egy titokzatos idegen requiem-et, gyászmisét rendel…

31 Ardelao 2016-03-18 16:03:18
Néhány gondolat a 172 éve született (1844.III.18.) Rimszkij-Korszakovról. — Mint ahogyan az „Ötök” csoprtjának többi tagja, Rimszkij-Korsszakov is főleg az orosz népi életből merítette művészi anyagát. Művészetének tartalma és tematikája rendkívül sokrétű volt. Népének története, az eposz, a legenda, a pszichológiai dráma egyaránt érdekelte. Tág teret nyitott a romantikus szemléletű lírának és a tájképszerű megjelenítésnek. Egészen különleges erővel vonzotta őt az a világ, amely az orosz mesékből és a természet erőinek istenítésén alapuló régi pogány szertartásokból árad. — Zenei stílusában mindenekelőtt a különböző elemek nagy benső rendje és kiegyensúlyozottsága vonja magára a figyelmet. A képzőművészet területéről kölcsönzött kifejezéssel azt mondhatnók, hogy Korszakov zenéjének egyik legjellemzőbb vonása a kolorit és a rajz egyensúlya. Zenekari és harmóniai nyelvezetének színessége és festőisége arányos, tökéletes formával és közérthető megjelenítési eszközökkel társul. Az orosz zene története Ю.B.КЕЛДИШ: „ИСТОРИЯ РУССКОӤ МУЗЫКИ” (Moszkva-Leningrád, 1947-1954. 3.kötet) c. orosznyelvű könyvből idéztem. (Ford. Mannó Sándor) [url] https://www.youtube.com/watch?v=7FHFJ0lU9Us; Rimsky-Korsakov - Russian Easter Festival Overture, Op. 36 (1888) [/url]

30 Ardelao 2015-02-25 20:24:45 [Válasz erre: 28 -zéta- 2015-02-23 21:55:53]
Kedves zéta ! Olvastam érdekes és kimerítő írásodat ("Van új a nap alatt"), Rimszkij-Korszakovról. Nagyon élveztem és azt hiszem ehhez az irományodhoz már semmit sem lehet hozzátenni. Egy biztos, hogy Rimszkij soha nem lesz olyan népszerű zeneszerző mint Csajkovszkij. De, ha egyszer valaki hozzájut valamelyik művéhez hallgassa meg feltétlen, mert ezzel is tisztelgünk a csodálatosan hangszerelő nagy orosz zeneszerző elött !

29 Ardelao 2015-02-23 22:15:32
bocs ! rosszul írtam, egyetértünk !

28 -zéta- 2015-02-23 21:55:53
Tavaly a Tavaszi Fesztiválon volt egy pompás áriaest a műveiből. Nekem egyébként a Legenda a láthatatlan Kityezs városáról c. operája a kedvencem, írtam is róla [url]http://www.momus.hu/article.php?artid=6202&skey=rimszkij;itt[/url]...

27 Ardelao 2015-02-23 21:27:17
Kedves Lajos, ebben egyetértük !

26 Heiner Lajos 2015-02-23 21:22:38 [Válasz erre: 24 Ardelao 2015-02-23 15:55:27]
Kedves Ardelao! Némely hozzászólást elolvasva, én ebben nem lennék olyan biztos...:-)

25 tollnok 2015-02-23 20:54:08 [Válasz erre: 22 Ardelao 2015-02-23 15:38:19]
Cári menyasszony, Hópelyhecske, Az aranykakas, Szadko. Ezeket az operákat hallgatgattam tőle korábban. Az aranykakasból opera DVD-m is van. Nekem tetszettek, meg a szimfóniái is. Csillogó harmónia világ, illetve az operáit sokszor olaszos stílus jellemzi, ami nekem bejön.

24 Ardelao 2015-02-23 15:55:27 [Válasz erre: 23 Heiner Lajos 2015-02-23 15:41:32]
Kedves Lajos ! ez elsősorban zenei topic és nem orvosi !

23 Heiner Lajos 2015-02-23 15:41:32
És kinek tetszik Wernicke-Korszakov?

22 Ardelao 2015-02-23 15:38:19
Úgy látom, hogy ez a topic évek óta alig mozdult. Senki sem szereti vagy nem ismeri Rimszkij-Korszakov zenéjét ? Pedig a kiváló orosz zeneszerző operái mellett nagyon sok szimfónikus művet is irt. Kiváló művei a "Spanyol capriccio", a "Nagy-orosz húsvét nyitány, a Sheherezade pl. A II.szimfóniáját, az "Antar"-t egyenesen imádom.

21 Búbánat 2013-02-26 22:45:41
[url] http://ujember.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=21260:rimszkij-korszakov-lírája&Itemid=127; Rimszkij-Korszakov lírája [/url] ÍRÁSMÓDOK| ÚJ EMBER – MÉRTÉKADÓ, HÁRS ERNŐ 2013.02.24. „Alábbi fordításommal dalainak érzelemvilágát igyekszem érzékeltetni. Rimszkij-Korszakov kompozícióit elmélyültség és kiegyensúlyozottság jellemzi, és megállapítható, hogy a szerző nagy gondot fordított a dallamvonal tisztaságára. Dalszerzői célkitűzéseihez jelentős segítséget kapott az 1817-től 1875-ig élt Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj gróftól, Lev Tolsztoj unokatestvérétől, akinek a vallásosság, hazaszeretet és humanizmus hármasságával fémjelzett, a népköltészetből is sokat merítő alkotásai igen alkalmasnak bizonyultak a megzenésítésre. Nem véletlen, hogy Csajkovszkij is szívesen élt ezzel a lehetőséggel.” Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj: A lélek csendben repült… Fordította: Hárs Ernő A lélek csendben repült magasában a mennynek, s miközben szomorú szempillái lecsukódtak, hulló könnyeiből fényes csillagok születtek, melyek mögötte hosszan kígyózva sorakoztak. Az égitestek, melyek a térben szembejöttek, azt kérdték tőle, miért csillog könny a szemében. Mire ő ezt felelte: „Nem feledtem a Földet, bármennyi volt is ott a bánatom, szenvedésem, Itt csak a boldogság s az öröm hangjai zengnek, nem ismer bút a bűntől, kíntól megszabadult nép. Ó, engedd, Teremtőm, hogy a Földre visszamenjek, lenne ott, akit sajnálni, vigasztalni tudnék.”

20 telramund 2005-06-26 18:05:38 [Válasz erre: 19 Orfeusz 2005-06-26 17:31:54]
Nemfigyelk ma úgy ztünik,mert én az utolsó hozzászólásom első 2 sorában sestot idéztem csak elflejtettem macsakkörmözni... Számomra fantasztikus ahogy Gruberova előadja az áriát.....

19 Orfeusz 2005-06-26 17:31:54 [Válasz erre: 18 telramund 2005-06-26 17:12:26]
Nekem nagyon tetszik, ahogy Gruberova énekli a Márfa áriáját, igaz mással ezt az áriát nem is hallottam.

18 telramund 2005-06-26 17:12:26
az a Nightingale-es \"Örülési jelenetek\" c. albumon szerepel,...ha nem tévedek... Nekem nem tetszik Aztán miért nem tetszik tele poezissel és csodás hangi megoldásokkal...?

17 Sesto 2005-06-26 12:11:10 [Válasz erre: 16 Orfeusz 2005-06-26 12:00:28]
...az a Nightingale-es \"Örülési jelenetek\" c. albumon szerepel,...ha nem tévedek... Nekem nem tetszik,...bár a Gergiev-felvételen Shaguh énekli: elég közepes, mig live legutóbb Maya Dashuk(=tk. az Veronai Arena \"sztárja\"-csak tudnám mitöl???) megküzdött a szereppel,...nehéz, összetett szólam: alapvetöen majdnem egy Tatjana-hang(=lirico-spinto) kellene hozzá,...de biztos \"topregiszterrel\"-lásd: \"Iwan Szergejics\"...(Örülési jelenet)-virtuózitás nem elsödleges szempont, de a \"láge\" kellemetlen. Mind ezek ellenére hálátlan szerep, mert egy \"dögösen jó Ljubascha\" mellett Marfa nem igen tud labdába rúgni!

16 Orfeusz 2005-06-26 12:00:28
Nekem a IV.felvonásbeli áriája(őrülési jelenet) van meg Gruberovával.

15 telramund 2005-06-26 11:43:49 [Válasz erre: 14 Sesto 2005-06-26 10:43:01]
Borogyina az egyik legnagyobb csalódás számomra.Valaha drámai mezzoként fungált és lemezen ill hangzókon át megfogott.Aztán jött a hidegviz.Miután ltalában véleményt csak Élő produkció után alkotok/ld Mosuc Ő a poz. eredmény/ 2 éve salzburgban volt szerencsém elaludni Borogyina Ebolijána Don Carlosban.Egy pillanatra sem fogott meg sem a hangja,sem a lénye.Azóta csak a Metből hallottam Ceneremtola-ként az viszont elég jó volt-bár kissé drabális,viszont jól birta a koloraturákat.... Videon láttam Márfáját ott szépen énekel de uncsi--nagyon......

14 Sesto 2005-06-26 10:43:01 [Válasz erre: 13 telramund 2005-06-26 10:35:55]
...az Aranykakas Sills-szel nyilván nem kis dobás, annak ellenére, hogy stilisztikailag minden más csak \"nem szláv operaként\" jön át-Sills bombasztikus show-t csinál Shemakha-szerepéböl,...jókat röhögötk rajta,...de azért nem szabad/lehet igázán komolyan venni-bár kérdéses, hogy mennyire kell/muszáj az egész darabot komolyan venni???... A \"Zarenbraut\"-felvételt Gergiev-vel korábban nagyon szerettem, de mióta live Fedosejev-vel átéltem 6 héten keresztül az egészet, azóta a Gergiev-felvételt nem hallgatom: unalmas, lassú, nincs sodrása-söt(!) még az egyébként szenzációs Borogyina is helyenként vérszegénynek tünik-az egykoron \"lirai mezzo és mai napig Harnoncourt kedvenc\"-Liliana Nikiteanu live pezsgö alakitása van elöttem! VAGY Domashenko a CD-röl,...aki egyébként most júliusban Zürich-ben szinpadon is elénekli 2 alkalommla Ljubascha-t!

13 telramund 2005-06-26 10:35:55
Mivel mindnevő vagyok eme zeneszerző és csodás hangszerelő is igen nagy kedvencem. A Cári menyasszony bizony nagyon nagyon szépséges mü és sok utánajárásomba került még megszereztem felvételm.Többnyire Ljubas ária forognak a rádióban.Spec nekem a Borogyinával készült felvétel van de eeznkivül nagyon kellemes zene a Szadko,Aranykaks/Sills-el,a Május éj,a kicsit terjengős Hópelyhecske....A Rettegett Iván több felvételen... Nagyon szeretem Muszorgszkijtól a Hovanscsinát de eme szerző hangszerelésével-bár Sosztakovics változat sem rossz.Sosztakovics hangszerelés csodája nekem a Kisvárosi hangszerelése....

12 Sesto 2005-06-26 10:19:28
...átlapozva a Momus \"Topic-listát\" most vettem észre, hogy az emlitett komponista külön fórumon is szerepel!... Nem rossz! Bár az \"Aranykakast\" mindig is szerettem,...végül sikerült a \"Cári mennyasszony-hoz\" is megtalálni a \"kulcsot\"!... ;-)

11 Szilgyo 2005-02-01 16:09:57
A Seherezádé nagy királyság (ez ám a képzavar, vagy mifene)!

10 WiseGentleman 2005-02-01 14:20:05
Rimszkij-Korszakovot leginkább a hangszerelései nyomán ismerem, és be kell vallanom, igencsak közel állnak hozzám \"romantikus operás\" Borisz- és Hovanscsina-feldolgozásai (annak ellenére, hogy az eredeti változatok nyerseségét, népi zenedrámaiságát is szeretem).

9 Megén 2005-02-01 13:36:07 [Válasz erre: 8 kapa 2005-02-01 12:51:55]
Ahhoz is ragaszkodsz? :-)

8 kapa 2005-02-01 12:51:55 [Válasz erre: 6 Megén 2005-02-01 09:30:03]
Tényleg ragaszkodom:-) Vessetek meg!

7 Búbánat 2005-02-01 09:57:34 [Válasz erre: 6 Megén 2005-02-01 09:30:03]
Így már értem.

6 Megén 2005-02-01 09:30:03 [Válasz erre: 5 Búbánat 2005-02-01 08:57:14]
Gondolom ő tetszik kapának! Ha már ragaszkodik a nőkhöz.

5 Búbánat 2005-02-01 08:57:14 [Válasz erre: 2 Megén 2005-02-01 08:31:00]
MI a gondod vele?

4 frushena 2005-02-01 08:43:42 [Válasz erre: 3 Caligula 2005-02-01 08:41:23]
Attól szoktam a falnak menni! Sőőőt! A mobiltelefonokon (ami nem többszólamú, pl Nokia) borzalmas élményt nyújt!

3 Caligula 2005-02-01 08:41:23
Lám, eljött az ideje, hogy Danny Kay-t idézzük: most pedig következzék két brit szerző, Rimszkij és Korszakov műve, a dongó

2 Megén 2005-02-01 08:31:00 [Válasz erre: 1 kapa 2005-01-31 21:03:52]
Seherezádé?





A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.