Nem tudtam, koszonom, nem ismerem a szegedit. A pestit igen, ha nem is "beteve" es nem ertettem egyet azzal, hogy a miniszterek "megsugjak" a megfejtest Kalafnak. Csalnak...ahogyan csalt = mert torzitott a rendezo is ezzel a csavarral, de voltak sokan, akik elfogadtak igy. A jelen vitatott ugyet csak belinkeltem, velemenyhez a szerzodeseket kellene pontosan ismerni es a harom versiot a szerzodesek ismereteben osszevetni faltol-falig. Egyik sem all modomban, Kovaliknak igen. A ket igazgato reagalasa mindenesetre akkor is minimum feltuno es kevesse rokonszenves, ha jogilag netan nekik van igazuk.
Nem értem, hogy miért probléma, hogy egy új rendezés van, 22 év az sok idő, addigra sokat változik a világ.
Ez a Turandot-rendezés eredetileg 1995-ben lett bemutatva Szegeden és ez volt Kovalik Balázs legelső rendezése. Két évvel később, 1997 novemberében volt a budapesti premier az Erkel Színházban. Nem láttam a szegedi előadást, de úgy tudom, ott három mandarin szerepelt Kovalik ötleteként, vagyis a császár rendeletének mondatait külön-külön énekes énekelte. Ezt a budapesti premier karmestere, Rico Saccani nyilván ellenezte, ezért a nyitókép két plusz mandarinja statiszta lett.
Most érkeztünk el a darabtemetėshez, mert ezt a rendezést Ókovács végleg levéteti a műsorról. Élt 22 évet. Amúgy a Nádasdy és Mikó fémjelezte előző rendezés 30 évet élt.
Lehet, hogy Kovalik Balázs valamilyen hangsúly vagy a rövidség kedvéért beszélt a Szegeden játszott rendezésről, de ugyanarról a Turandot-rendezésről van szó.
Az Eiffel Műhelyházzal kapcsolatba hozható etikai kérdések közül engem leginkább az foglalkoztat, hogy helyes-e operaelőadás címén technikailag erősített hangzású produkciókat prezentálni. Aki szabadtéri előadásra vált jegyet, tudja, hogy ott hangerősítés van, aki mozis vetítésben néz opera- és balettközvetítést, úgyszintén (egy-egy próbálkozásom óta nem járok ilyenekre, tudom, hogy nem nekem valók), olyan balettműsorra sem megyek szívesen, amelyet gépi zenére táncolnak.
A nem természetes hangzású előadás tényét közölni kell, hogy a néző tisztában legyen azzal, hogy nem kap reális képet az énekesek hangjáról, esetleg kellemetlen számára olyan hangerő, amelyet a popzene és a multiplex mozik közönsége élvez.
Rossz tapasztalatomat ingyen szereztem, a próbaközönségnek nyújtott kedvezményért köszönetet mondok.
Aki emlékszik régi hozzászólásaimra, vitáimra, vagy utánanéz azoknak, tudhatja, hogy sohasem szerettem Kovalik Balázs Turandot-rendezését, sőt magával a rendezővel sem szimpatizálok, enyhén szólva.
Sajnos a jog sok disznósághoz biztosít szabadságot. Ma már az sem lehetetlen, hogy Csehov hősei trágár szavakat használjanak a színpadon. Egyfelől megértem Kovalik Balázst, hogy ha művészi szándékai voltak a Turandot-rendezés elemeivel, azok megváltoztatásához nem szívesen adja a nevét. Hiszen élő, elérhető alkotó, fel lehetett volna kérni a rendezés szabadtérre adaptálására, illetve hogy ne tartson erre igényt. Illett volna!
Másfelől végképp nem értem, hogy ha Kovalik Balázs már a plakát-malőr idején értesült rendezésének margitszigeti előadásáról (jómagam 2018. december 7-én fényképeztem le az ominózus plakátot a Corvin-közben), miért nem akkor jelezte kifogását az Operaház és a Szabad Tér Színház vezetése felé, illetve indította el sajtóhadjáratát? Miért várt ezzel a szigeti bemutató napjáig? Akkor is tudhatta, hogy a margitszigeti színpad adottságai és lehetőségei mennyire eltérnek mind a Szegedi Nemzeti Színház, mind az Erkel Színház, mint az Operaház színpadáéitól.
Ókovács Szilveszter reagálása, személyeskedés ízű visszavágása nem meglepő: ilyen ő, ez ő. Arról a gesztusáról, hogy megemlíti Kovalik rendezésének gyengeségeit (amelyek végignézéséért én mindannyiszor pénzt fizettem az Operaháznak!), óhatatlanul (és nem először) jut eszembe a gombamérgezésről szóló kabaréjelenet, amelyben az ebédelő társaság, a halál kapujában tudva magát, kipakolja a családi szennyest.
Egyébként az Operaház nem nyolc évadon keresztül tartotta műsoron ezt a Turandotot. Én 1999 szeptemberében láttam először, amikor átplántálták az Operába (Misura Zsuzsa címszereplésével), és 2014 januárjában legutóbb, az Erkel színházi szériában (Rálik Szilviával). Tehát legalább 15, de inkább 20 éven át volt a Magyar Állami Operaház műsorán.
Az eset kapcsán nem tudok nem megemlékezni arról, hogy mialatt az Operaházban, később az Erkel Színházban a Nádasdy Kálmán, Mikó András, Fülöp Zoltán és Márk Tivadar nevével fémjelzett, pazar kiállítású Turandot ment (amely még az Erkel Színházban kihagyott színváltozás, a kulisszák megcsonkítása és rongyosra kopása idején is erősen hatott), mi sem volt természetesebb annál, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon nem az Operaház produkcióját láthatja a honi és külföldi közönség, hanem a színpad méreteihez és egyéb adottságaihoz igazodó, új rendezést, történetesen ugyancsak a zseniális Fülöp Zoltán eltérő, monumentálisabb, díszleteivel. Történt ez a Kádár-korszak mélyén, 1978 nyarán (Kazue Shimada címszereplésével), és az is természetes volt, hogy a produkció a következő nyáron is színre kerül (Berit Lindholmmal).
Mi van most, hogy a Szabad Tér Színház az Operaház és néhány vidéki színház korántsem kiemelkedő produkcióiból táplálkozik? Tort ül az alkotói és anyagi szegénység?
Nagy köszönet a linkért, kedves Szenszansz! Első átfutásra is nagyon rokonszenves, élvezetes munka.
népszavatást → népszavazást; Ugray Klodild → Ugray Klotild – bosszankodom!
Köszönöm megértésed. Hidd el , hogy sajnos teljesen rapszodikusan dolgozik a nyomtatás. Mindig megnézem az első küldés után, hogy sikerült-e, aztán megpróbálom mégegyszer. Például a privát üzeneteknél, ha nincs kedve kis masinámnak , bizony esze ágában sincs elküldeni! (Ám az is lehet, hogy azért nem küldi, mert eszes ! )
De te voltál, ártatlanul. -:) Gyakran az első kattintásra nem viszi el az üzenetet a rendszer, ezért te többször is kattintottál. Pont annyiszor, ahányszor itt megjelent ugyanaz a beírásod. Velem is előfordult már. Máskor ne kattints újra, hanem lépj egy oldalt vissza, és nézd meg, megjelent-e a fórumon! Legtöbbször ott van, de ha nincs akkor be kell gépelni újra.
Becsszó, nem én voltam!
Örülnék, ha lefordítanád! Műfordítást nem igénylek. ( Azt már ismerem..,)
Örülnék, ha lefordítanád! Műfordítást nem igénylek. ( Azt már ismerem..,)
Örülnék, ha lefordítanád! Műfordítást nem igénylek. ( Azt már ismerem..,)
Örülnék, ha lefordítanád! Műfordítást nem igénylek. ( Azt már ismerem..,)
Örülnék, ha lefordítanád! Műfordítást nem igénylek. ( Azt már ismerem..,)
Örülnék, ha lefordítanád! Műfordítást nem igénylek. ( Azt már ismerem..,)
Örülnék, ha lefordítanád! Műfordítást nem igénylek. ( Azt már ismerem..,)
Örülnék, ha lefordítanád! Műfordítást nem igénylek. ( Azt már ismerem..,)
Örülnék, ha lefordítanád! Műfordítást nem igénylek. ( Azt már ismerem..,)
Vagy az én írókészségem, vagy a te olvasókészséged hibádzott most.
Beírásaid szerencsére üdítően aktuálpolitika-mentesek. Ha leszámítjuk a nagy bemásolókat, ez a tulajdonság lassan a ritka és magasra értékelendő kivételek közé tartozik. Ami pedig a " Mehet! " -nyomkodást illeti, lám, sikerrel alkalmaztad, kár lett volna bölcsen hallgatnom.
Ha jónak látod, (n+1) x Jaj! helyett egy sima bocs, esetleg kösz is megteszi.:-)
Tisztelt héterő! Ha hallgattál volna bölcs maradtál volna! Miféle politikáról beszélsz? Amit leírtam a volt Balettinézet régi helyéről, tények! Kérlek ne kötekedj állandóan , inkább fordíts - jó pap holtig tanul. Mint a muzsikusok , gyakorolni kell! - Vázsemi psátelej! Ezt pedig kérlek javítsd ki egy nyomással!
Ld. ugyanezeket a Nemzeti Hangversenyterem és más helyszínek topikban, mivel a produkciót nem MÁO-ban/Erkelben, hanem a Margitszigeten mutatják be. További pikantériája az ügynek, hogy Kovalik Balázs nem is az Erkel Színházban játszott Turandotja miatt írt levelet Szabad Tér Kft-nek, hanem 1995-ös, Szegeden játszott Turandot-rendezése illetve annak "átbuherálása" ellen emelt szót.
off Ha már Matild és Wagner, akkor inkább Wesendonck-palota legyen a déli épület neve.
on A Műhelyház mint játszó hely megszüntetése súlyos pénzek eltékozlásának beismerése lenne, tekintve, hogy próba- és raktárhelyiségek mellett a vezetőség és a tervező(k) deklarált célja volt-van, hogy régizenei és modern-kisérleti produkciók előadására létrehoznak egy előadótermet is. Közben az is kiszivárgott vagy tájékoztattak arról, hogy 10.000 Ft-os jegyárral kalkulálnak. Ennek a projektnek a kikukázása ilyen előzmények után értelemszerűen kimeríthetné a hűtlen kezelés kategóriáját, annak minden következményével következménye nélkül, mivel annak beismerése lenne, hogy fölöslegesen dobtak ki súlyos százmilliókat csak és csupán az előadóterem és az azt kiszolgáló infrastruktúra létrehozására + máris elköltöttek egy csomó pénzt az eddigi, amúgy ingyenes előadások létrehozására és lebonyolítására. Üresen kongó stadionokat sem zárnak be,sőt.
https://hvg.hu/kultura/20190607_Kovalik_Balazs_Elhatarolodnom_a_nevemmel_kituzott_Turandot_szakmai_es_muveszi_szinvonalatol
és a válasz
https://hvg.hu/itthon/20190607_Szappanoperahaz__Brutalisan_nekimegy_Kovaliknak_az_Okovacs_vezette_Opera
Mindig van lejjebb. Kíváncsi leszek a produkcióra, no nem annyira hogy pénzt is adjak érte.
Az Operaház jelenlegi sok "problémája" mellett, időnként a múlt dicsőségéből is lehet erőt, reményt meríteni. A magyar operajátszás nagy alakjairól - anyagiak és akarat függvényében - jelentek/jelennek meg a művészetüket bemutató könyvek, hangfelvételek. Az internet viszont már lehetővé teszi az olcsó és szélesebb körben elérhető publikációkat is. A Parlandó zenepedagógiai folyóirat 2019. évi 3. számában jelent meg egy száz oldalas tanulmány Komlóssy Erzsébetről. Az eddigi legteljesebb írásmű, ami az ő pályájáról megjelent. Érdemes ezt átolvasni - aztán előszedni néhány Komlóssy-felvételt és újra hallgatni.
Kedves Joska141! Bármennyire megváltoztatták is a szerződések típusát, az Operaháznak van két játsszóhelyre való énekkara, zenekara, személyzete – ez nagyon fontos!
Ne dőljünk be az 50-70 produkció adatának: nem minden operaelőadás, amit akként számolnak el!
Az „élet helyett” majd válaszolnak mások, szerintem nincs szükség 3 játszóhelyre. A Bánffy terem nevű, elektronikus hangerősítéssel működő játszóhelyet nem kellett volna létrehozni, és remélem, az Operaház megnyitásáig, vagy még előbb, megszüntetik. Aki megjárta, áldani fogja az Erkel Színházat.
OFF: A Facebook különböző, Budapest történetéről társalgó csoportjában már kioktatták a tagokat: északi és déli Klotild-palota létezik, a Matild elnevezés: népi hiedelem. Ha a paloták átnevezése ügyében mégis népszavatást tartanak, természetesen arra fogok voksolni, hogy az egyiket Ugray Klodildról, a másikat Brünnhild’-ről nevezzék el.
Köszönöm IVA fórumtársunk sorait az előző felújítás időszaka alatti operai működésről. Erényként hozza fel az akkori heti 8-10 Erkel Színházbeli előadást, ami akkor tényleg nagy erőfeszítés volt. Igaz, hogy ez akkor az operatársulat egyben tartását igényelte és ma az Operaháznak lényegében nincs társulata. (Csak 1-1 produkcióra kérik fel a művészeket. Ókovács Szilveszter nyilatkozata szerint.)
Az akkori, mondjuk havi 40 produkcióval szemben, idén március-áprilisban az Erkel Színházban és kapcsolódó operai tevékenységként 50-70 havi produkció szerepelt!!! Gondoljunk bele, micsoda munka lehetett ezeket kézben tartani, ezekhez megfelelő művészi és kiszolgáló személyzetet biztosítani.
Ilyen számosság mellett, szinte óhatatlan, hogy magára a fő produkcióra, az Erkel Színház nézőterének közönséggel történő megtöltésére már nem marad energia. A jövő pénteki Álarcosbál előadásra például a mai jegytérkép szerint 850 (!!!) eladatlan, már félárú jegy kapható!
Ez még hangsúlyosabban felveti: szükség van-e/lesz-e Budapesten majd egyidőben 3 azaz Három operai produkciókat játszó helyre? Gondolom az élet fogja ezt a kérdést megválaszolni, de a jelenlegi tapasztalatokból már levonhatók bizonyos következtetések. Bízom benne, hogy ezen következtetések levonása az Operaház épülete felújítás befejezéséig megtörténik, valamilyen irányban. (Az épület – hasonlóan a példának felhozott, szemben levő Balettintézethez, vagy a Kossuth Lajos utca ékköveként álló Klotild és Matild palotához – önmagában is nagyon szép.)
Bizony, a Magyar Táncművészeti Főiskola már 2002-ben elköltözött a Drechsler-palotából.
Néhány idősebb, vagy már nem élő táncművész említette riportokban, hogy annak idején a tanintézet közelsége miatt szinte az Opera épületében éltek. De a szakma – mesterek és növendékek – egyértelműen nem tartotta megfelelőnek a Balettintézet oktatási lehetőségeit a Drechsler-palotában, és dicséri, szereti a Columbus utcai campust.
Mindig újdonság, amikor megjelenik egy sajtóhír arról, hogy meddig nem működik az Operaház biztosan.
Az Operaház jelenlegi rekonstrukciójában az volt a legellenszenvesebb, hogy nyitányként elkezdték szapulni az 1980-tól 1984-ig tartó felújítás hosszadalmasságát és igénytelenségét. Magam sem voltam elégedett az eredménnyel annak idején, aztán harminc éven át nem, de mindannyian tudjuk, milyen korban éltünk akkor, milyen pénzügyi lehetőségei voltak az államnak, és hogy akkor nem lehetett választani egy anyagilag kedvezőbb klímát, mert az épület bezárása halaszthatatlanná vált. Ez „elmúlt negyven év” című dalciklusba tartozó szöveg nem tűnt elegánsnak – amíg az Operaház nem tudja felmutatni a most gyorsabban és jobb minőségben elkészült rekonstrukciót. (Az eredeti elképzelés szerint egy teljes évadot sem vett volna igénybe!)
Azt nem emlegetik, hogy 1980-tól 1984-ig milyen példásam megőrizte az Operaház a társulatát, repertoárját és közönségét, milyen hősiesen látta el feladatát az Erkel Színház egyetlen operaépületként, heti akár 9-10 előadás abszolválásával.
A másik legellenszenvesebb dolog az, hogy az Operaház felújításával (amelynek időtartama és minősége nyilvánvalóan pénzkérdés elsősorban) egyidejűleg csapott bele az új kiszolgáló üzem és egy új játszóhely kialakításába. Ezt előtte kellett volna megtenni, rosszabb esetben utána. Legjobb esetben nem azon a helyen és nem úgy. Ez újabb visszatetsző csúszások és késedelmek lehetősége lett, amellyel éltek is.
Általában olyan nyilvánvaló, ugyanis látványos pénzszórás folyik, amely mellett az lenne a csoda, ha lehetne látni az operafelújítás végét.
A szakmai hozzászólásnak álcázott politikai pamflethalmaz mellett talán elfér egy pusztán technikai is:
kedves tiramisu, a " Mehet! " -gombot csak egyetlenegyszer nyomd meg, és ha látszólag nem történik semmi, akkor is várj türelemmel.
Rózsát terem. :-)
Nem tudom pontosan, régóta nincs ott a Balettintézet. Rég eladták az egész épületet ....
Ennyi társbérlővel :-) súlyosbítva még kevésbé lehetett alkalmas hely tanintézménynek..
Trafik - teagik helyett!
Ismét elnézést, de önállósította magát az oldal!
A Balettintézet csak egy része volt a Drechsler palotának. Volt ott raktár a Paulay Ede utcai részen,teagik, stb. Lakóház volt amúgy, “tanácsi”, később öröklakasokkal. Később eladta a Vi. Kerületi Önkormányzat kanadaiaknak és így tovább...
A Balettintézet csak egy része volt a Drechsler palotának. Volt ott raktár a Paulay Ede utcai részen,teagik, stb. Lakóház volt amúgy, “tanácsi”, később öröklakasokkal. Később eladta a Vi. Kerületi Önkormányzat kanadaiaknak és így tovább...
A Balettintézet csak egy része volt a Drechsler palotának. Volt ott raktár a Paulay Ede utcai részen,teagik, stb. Lakóház volt amúgy, “tanácsi”, később öröklakasokkal. Később eladta a Vi. Kerületi Önkormányzat kanadaiaknak és így tovább...
A Balettintézet csak egy része volt a Drechsler palotának. Volt ott raktár a Paulay Ede utcai részen,teagik, stb. Lakóház volt amúgy, “tanácsi”, később öröklakasokkal. Később eladta a Vi. Kerületi Önkormányzat kanadaiaknak és így tovább...
Csak kiegészítés: a Drechsler-palota (ex-Balettintézet) környékén mostanában némi mozgást észlelek, talán megkezdődött az épület 5* szállodává történő ki- illetve átalakítása. Azt az épületet nem volt szerencsés Balettintézet céljára használni, legfeljebb az ott tanulók és oktatók szerint, kényelmi szempontból. Veszélyes dolog annak a kérdésnek felvetése, hogy "szükség van-e Budapesten 2 azaz Kettő, illetőleg immár 3 operai produkciókat előadó házra?" A kérdés ui. óhatatlanul fölveti az Erkel Színház kizárólag opera- és balettelőadásokat játszó helyként való létjogosultságát, márpedig az Erkel itt szent tehénnek számít, tekintve, hogy megmentése-újranyitása a 2010 óta regnáló kulturális kormányzat úgyszólván egyetlen jelentős érdeme...már ha az. Figyelem! Az Erkel megmentésének-újranyitásának szükségessége nem (volt) kérdéses, annál inkább kérdéses jelenlegi profilja a nőttön csökkenő látogatottság, a kihasználtsági mutatók és valós kereslet = teljes áron jegyet vásárló nézők becsült száma alapján. Egy szép, új operaház (MÁO) a budapesti opera jelenlegi helyzetét pedig pozitív irányban garantáltan nem fogja megváltoztatni. Várható árai ugyanis -már bezárás előtt sem voltak- köszönő viszonyban sem lesznek az itthoni jövedelmi helyzettel: ebben a StOP biztosan jóval előttünk jár, bár ígéret szerint 2030-ra utolérjük Ausztriát, de legalábbis fölzárkózunk nyugati szomszédunkhoz. Bíztató lehet, hogy addigra MÁO felújítása is jó eséllyel befejeződik.
Sajnos ebben semmi újdonság nincs. A világ bármely ilyen jellegű építményének felújítása sohasem marad az előzetesen becsült határidő és költségkereten belül.
Gondoljunk a berlini Staatsoper nálunk sokkal alaposabban előkészített felújítására. 2008-ban 2013-as befejezést terveztek, aztán 2017.végén már ténylegesen be is fejeződött. A költségek azt hiszem az előzetes becslés háromszorosára emelkedtek.
Ehhez képest mi abszolúte előkészítetlenül, irreálisan rövid, kerek évfordulókhoz kapcsolódó, hazafias határidőt állapítottunk meg, aztán csodálkozunk. A jelenlegi kormányelőterjesztés arról tanúskodik, hogy még évekkel a felújítás megkezdése után sem tudjuk, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk csinálni a Magyar Állami Operaház épületével/épületéből.
Sajnos az Erkel Színház jelenlegi, döbbenetes látogatottsági mutatói felvetik azt a kérdést, hogy egyáltalán szükség van-e Budapesten 2 azaz Kettő, illetőleg immár 3 operai produkciókat előadó házra?
Látjuk: az Operával szemben levő Balettintézet épülete évtízede használaton kívül van, a budapesti operai balett helyzete ettől függetlenül olyan amilyen, nem kívánom minősíteni. Mi a garancia, hogy egy szép, új operaház a budapesti opera jelenlegi helyzetét pozitív irányban fogja megváltoztatni?
Vesszőparipám Bécs, onnan veszem a példát. Érdekes módon ott is 3 házban lehet operát látni-hallani. De: a reprezentatív Staatsoper kezd „leülni”. Rövid időn belül már a harmadik levelet kapom, hogy a jövő évad előadásaira ilyen-olyan kedvezménnyel vásároljak jegyeket. Néhány éve ez még elképzelhetetlen volt.
A Volksoper kínálata nagyon vegyes opera, operett, musical, balett, de ennek ellenére én még ott teltházas előadást nem láttam. Bármikor mentünk, aznap estére mindig volt jegy.
A Theater an der Wien gyakorlatilag egy befogadó színház, nagyon réteg jellegű, alapos előzetes felmérés, közönségkutatás után mutatnak be, egész kiváló nemzetközi szereplőgárdával többnyire barokk operákat. Ott még irreálisan drága jegyárak mellett is, a teltház biztosított.
Látható, hogy ott kész, szakosodott, bejáratott épületek megléte mellett is küzdenek a változó közönségigényekkel. Mi ebből a helyzetből természetesen nem tanulunk, mi megmutatjuk, hogy…
Minél jobban elhúzódik az újranyitás időpontja, annál több újabb rejtett hibára deerül majd fény, ami tovább késlelteti majd a visszaköltözés lehetőségét.
Vagy figyelmetlenül nem találkoztam ezzel a kormányülés előtti hírrel a fórumon, vagy mások figyelmét is elkerülte:
https://www.napi.hu/ingatlan/operahaz-felujitas-ingatlan-kormany.685025.html?fbclid=IwAR06ksE-MK8Af25Q6fYRfkdznE0SxRg3dsjFLW39ggux008QSmbdjI1p8Ck
„Az Andrássy úti épületet a jelenlegi tervek szerint legkorábban 2021 őszén adhatják át a visszaköltöző dalszínháznak.”
Más megfogalmazásban: Budapesten még legalább két teljes évadon át csak az Erkel Színházban és az Eiffel Műhelyházban játszik az Operaház.
A kormányülés döntéséről mintha a média is hallgatna.
Békülni látszik a Táncművészeti Egyetem és az Operaház.
Nem rossz hír, de alap kell, hogy legyen a Magyar Nemzeti Balettintézet azonnali megszüntetése!
Komoly szívességet tesznek újságírók Főig. Úrnak. Néhány pontatlan információval rendszeresen magas labdát adnak neki, amit ő lankadatlanul, évszámra ki is használ. Így kitünően lehet terelni, el lehet leplezni a figyelmet mindkét ügyben a lényegről, amit az újságírók sosem vagy rosszul írnak meg, mert precízen megírva "nem lenne elég ütős", nevezetesen:
1) Billy Elliot: nem melegpropaganda, rosszabb. Hibásan felmért közönségigény--->komoly erkölcsi-anyagi bukás tavaly is, idén is. Elmaradt előadások, többnyire rossz házak.
2) Porgy és Bess: nem rasszizmus. Súlyos szerződésszegés. Nem George, hanem Ira Gershwin ma is érvényes végakaratának jogi trükközésekkel történő kijátszása.
A Levélária berekedt vagy Tatjána néném operarehabilitáción vesz részt?
(The) Time(s) goes by, avagy még valami a haladó Nyugat sajtóetikájáról
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2019.05.22. 08:59 Origo.hu
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA 2/112. levélária
"Kedves Tatjána Néném!"
[...]
