Elizabeth Kolbert írja a National Geografic 2018. júliusi lapszámában:
A kutatók éppen ezeket az eltéréseket, a genetikai változatosságot vizsgálva rajzolták meg az emberiség „családfáját”, és derítettek fényt a másik alapigazságra: minden ma élő ember Afrikából származik. Fajunk, a Homo sapiens tehát az afrikai kontinensen alakult ki.
Noha a multiregionalizmus elméletének hívei ezt cáfolják, de a cáfolatot is cáfolják számos "tudományos" cikkben.
Vajon a jelen cikk fogalmazói tudják-e, hogy az afroamerican -szóhasználat a mai fejlett (?), polkorrekt szótárban legalább olyan sértő, mint a nigger, és "tisztességes" újságíró, aki faji kérdésekben követi a trendet, csakis afriacan-american jelzővel illeti a feketéket (black men)?
A jövő pedig mit hoz? Csak drogos énekelheti a "kábítószeres"-szerepeket? Csak alkoholista a "piásat"? Ha a tengerentúlon dívó 126 nem közül mondjuk a 78-adik nemre írnak szerepet, aki délelőtt szemérmetes szűzleány, délután meg vadorzó macsó, arra hogy kerül alkalmas előadó?
Szomorú és sötét Ira előírása, még szomorúbb, hogy ezzel ma még törődni kell. A MÁO megoldása dicséretet érdemel, mégha két balszemmel nézik is páran. És ez a nagyobb szégyen...
Egy érdekes cikk az operaházi Porgy-közreműködők nyilatkozatairól...
Bartók Rádió ma esti műsora:
19:00 – 19.30 Összhang
- a zenei élet aktualitásai
Wolfgang Amadeus Mozart: A kairói lúd – bemutató az Eiffel-csarnokban
Szerk.-mv.: Katona Márta
(Ism. holnap, 9.30)
Az Opera honlapjáról:
Új Mozart-opera az Eiffel Műhelyház első bemutatója
- 2019. április 09.
A kairói lúd, avagy A rászedett vőlegény című Mozart-pasticcio ősbemutatójával veszi kezdetét az előadások sora az Eiffel Műhelyházban április 14-én. A Németh Pál karmester és Ókovács Szilveszter főigazgató koncepciója mentén szervesen összekapcsolt két operatöredéket Balczó Péter, Bakonyi Anikó, Kovács István és Biri Gergely főszereplésével Toronykőy Attila állította színpadra.
Mozart a Szöktetés a szerájból megírását követő években tevékenyen foglalkozott a vígopera műfajával. A rászedett vőlegény is feltehetően ebből az időszakból való, amelynek azonban csupán a nyitánya, néhány zenei részlete és librettója maradt fenn. Az 1784-ben keletkezett A kairói lúd pedig figyelemreméltó fináléval, ám kevésbé erős szövegkönyvvel rendelkezik, amit Varesco abbé, az Idomeneo című Mozart-opera librettistája jegyez. A szüzsé a kor divatja szerint egy szöktetéstörténet foglal magába: az öreg Don Pippo márki lányát, Celidorát egy ellenszenves férfinak ígéri, és toronyba zárja, ahonnan csak a lány igaz szerelme, Biondello tudja kiszabadítani egy óriási műlúd segítségével. A darab végül talonba került Varesco abbé színházi világban való járatlansága és Mozart más munkái miatt.
Az 1991-ben, Mozart halálának 200. évfordulóján megjelent összkiadást hallgatva Ókovács Szilveszterben merült fel a gondolat, hogy a Figaro házassága vagy a Don Giovanni zenei ötleteit előrevetítő, magyarországi utalást is tartalmazó (A kairói lúdban esztergomi parókákról esik szó), töredékességük miatt azonban szinte elfeledett operakezdeményeket egy darabbá lehetne kovácsolni. A koherens, színpadra alkalmazható mű elkészítése érdekében a régizene kiváló szakértőjéhez, Németh Pálhoz fordult. Míg Ókovács Szilveszter feladata a szövegkönyvek egyesítése volt, a Savaria Barokk Zenekart alapító és vezető fuvolaművész-karmester a hiányzó zenei anyagok kiegészítéseként Mozart más operáiból kölcsönzött áriákat, részleteket vagy maga komponált zenét a fennmaradt szöveghez.
A darabot az Operában rendszeresen dolgozó Toronykőy Attila rendezi. „Ez a Mozart-opera egy olyan helyen születik meg, amely a Magyar Állami Operaház kortárs játszóhelye lesz a jövőben. Egy olyan operát szeretnénk létrehozni, mely klasszikus értékekkel bír, de a mai kor szellemisége, vizualitása is megjelenik benne” – mondta. Számára A kairói lúd nem volt ismeretlen, hiszen egy korábbi, szegedi operatanszakos vizsgarendezésénél már foglalkozott vele. Az előadás látványtervezője Juhász Katalin, aki legutóbb tavaly, a Gördülő Opera Szerelmi bájital előadásán dolgozott a rendezővel, de a Figaro 2.0 vizuális megoldásai is az ő nevéhez fűződnek. A fukar Don Pippo márkit Kovács István, titkárát, a szerelemeseket segítő Calandrinót Biri Gergely alakítja. A márki gyámleánya, Celidora szerepét Bakonyi Anikó, míg a szerelmét, Biondellót Balczó Péter formálja meg. A további szerepeket Váradi Zita, Keszei Bori, Szerekován János és Fülep Máté énekli. Az alkotók reményei szerint egy hangulatos, vidám művet ismerhetnek meg az érdeklődők, benne számos olyan muzsikával, amik eddig csak Mozart fiókjában lapultak. „Érdekesség lesz, nemes kísérlet, méltó a »harmadik operaház« megnyitásához” – fogalmazott Ókovács Szilveszter főigazgató.
Az Opera Kőbányai úti új integrált műhely-, raktár- és próbacentrumában működő új játszóhely, a Bánffy-terem első bemutatóját az április 14-i premiert követően az évadban még egy előadás követi április 18-án. Az Eiffel Műhelyházban az elmúlt héten megkezdődött, 100 napos próbaüzem alatt a 2018/19-es évadra meghirdetett előadások ingyenesen megtekinthetők, de regisztrációhoz kötöttek. Az érdeklődők jegyigényüket az Opera Értékesítési Centrumban, valamint a jegy@opera.hu e-mail címen jelezhetik.
Restellem magam, megfogadtam, nem foglalkozom Főigazgató Úr most már mindennapossá váló megnyilvánulásaival. De azért szeretném felhívni a figyelmet a 81612.számő hozzászólásban közzétett 2/108.számú levéláriában foglalt két „gyöngyszemre”:
Idézet a szövegből: Az opera összművészeti műfaját 400 éve Firenzében szinte laboratóriumi körülmények között kilötybölő mindenféle művész az ókori Európa örökségének és a keresztény jelen időnek metszetében létezett.
Eddig úgy tudtam, hogy a „lötyböl” szó a pohárba kitöltött bor fogyasztás előtti forgatását, lötykölését jelenti. Az opera műfajával ezt a szót eddig semmilyen módon sem tudtam párosítani, Főigazgató Úr jóvoltából ez most sikerült.
A másik idézet más kevésbé profán, azt mondhatjuk, szerencsétlen fogalmazás, ízléstelen: „szezon végi tematikus KeresztFesztbe”
A „KeresztFeszt” szó hangzásilag a „keresztre feszítés” kifejezéssel rokon. Ennek további értelmezéséről, tematikával, szezonvéggel kapcsolatos alkalmazásáról inkább nem írok.
Nem szeretek ilyet írni, de azt hiszem, „most már a csapból is…”
Ma reggeli hír az interneten:
http://www.atv.hu/belfold/20190408-okovacs-magyarorszagon-nincs-borszin-nyilvantartas/hirkereso
A következő évadról:
„Ókovács Szilveszter, Magyar Állami Operaház főigazgatója elmondta: az ókori, a hellenisztikus, meg a római és a zsidó kultúrából kinövő keresztény kultúra valamennyiünké, ezért gondolták úgy, hogy ha e köré szerveznek egy évadot, akkor az azt jelenti, hogy mindenkinek köze van hozzá.”
Az ominózus előadásról:
„Magyarországon nincs bőrszín nyilvántartás, bűnügyben sincs, személyes adat, és nem tudom megmondani tulajdonképpen a szereposztásról, hogy ez megfelel-e, vagy nem felel meg a feltételnek, ezért inkább megkérdezem tőlük”
Ahol az ateista is keresztény, avagy néhány szelíd szó az új évad elé
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2019.04.08. 12:38 Origo.hu
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/108. levélária
Kedves Tatjána Néném!
„Amikor Keresztény Évadot hirdetünk, nem vallásos, nem ájtatos, végképp nem a más meggyőződésűt kirekesztő gondolkodás vezet, hanem az, hogy együtt értsük meg: az ókori Hellász és Róma értékei, valamint a zsidóság története és könyvei nyomán támadt az új, immár krisztusi ember, aki nemcsak kereszténnyé lett, de európaivá is a történelem folyamán. És több ezer esztendő kincsestára védendő érték, ám ha fel sem ismerjük, ha azonosítani se bírjuk, miképp is bírhatnánk, védhetnénk?
És történhet bármi, az európai ember kulturális genomjából kitörölhetetlen a kereszténység talaján álló közössége más európai nemzetekkel, s mindez alapértéke kultúránknak, annak a kimagasló szellemi, művészeti teljesítménynek, amely az egész világra megtermékenyítő hatással van ma is. Ez az évszázadokon át hömpölygő viszonyulás, a keresztény gyökerekből való táplálkozás, és az ebből sarjadó artisztikum csúcsteljesítménye maga az opera és a balett műfaja: mindez pedig tőről metszetten európai, s ezzel keresztény értékünk is.
Mozart Szöktetés-ében a renegát basa megkegyelmez őt tönkre tévő ellensége fiának, aki ráadásul szíve hölgyét is csaknem megszöktette: halálnak halálára juttatni is bőven lenne ok, végül mégis feltolul a keresztényi megbocsátás. De ugyanez a más, a szemet-szemért elv alapján álló kultúrák számára érthetetlen bűnbocsánat itatja át Az álarcosbál utolsó felvonását – és mi maradna kedvenc Diótörő-nkből, ha kivonnánk belőle a karácsony (nálam sic!) varázsának rejtelmes, várakozástól vibráló kulisszáit? (Szándékosan „indirekt” produkciókat említek, amelyeket nem válogattunk a szezon végi tematikus KeresztFesztbe.)
Kulturális és morális értelemben az európai ember nem tud kibújni „keresztény bőréből”. A kereszténység nemcsak vallás, liturgia, hanem jog, erkölcs és rend is. Az opera összművészeti műfaját 400 éve Firenzében szinte laboratóriumi körülmények között kilötybölő mindenféle művész az ókori Európa örökségének és a keresztény jelen időnek metszetében létezett. Azóta minden, ami e műfajokban (operában, balettben) létrejött, kapcsolatot tart a kereszténységgel. Lehet, hogy ünnepli, lehet, hogy reformálná, vitatná, tagadná, üldözné. Lehet kármelita Blanche, lehet Stiffelio, Tannhäuser, Mefistofele, vagy akár a Poppea Nérója is: az igazodási pont, a kereszt mindig ugyanaz.
Semmi más nem célunk e szezonnal, minthogy a választott tematika addicionális fényforrása révén elménkbe és szívünkbe fejgépezze, miféle szellemi, lelki kinccsel is rendelkezünk a maga sokszínűségében, s hogy az iránytű hegye nemcsak azt mutatja meg, merre a jó és a rossz, észak és dél, de közvetve azt is, merre nyugat, merre kelet. Így a Jobb Latornak és Klingsornak, nyugatnak és keletnek is szüksége van iránytűre.
És lesz, aki az évadpremiereken, fesztiválon (és határon) túli előadásainak, programjainak százait értetlenül nézi: „normális” operaszezon ez csak, mitől volna keresztény? És e nagy felismerés illik a kezdősor idézetére rímként csengeni, hisz nehéz dolgunk tényleg nem volt ám. Péterfillér, tamáskodás, pálfordulás, júdáspénz és hegyibeszéd, no meg kanosszajárás és a többi reflexes villámima, a „Jézusom!”, az „Úristen!” és a „Szent ég!", meg a „Szűzanyám!” hallatán is azt mondom ma már:
„Valójában minden európainak minden évada keresztény.”
[,,,]
Poppea megkoronázásától István, a királyig terjed az Opera Keresztény Évada
"467 nagytermi és turnéelőadás, 21 bemutató, köztük szcenírozott oratórium, akrobatákkal tarkított musicalopera és könnyűzenei előadókat is felvonultató balettprodukció színesíti a palettát a Magyar Állami Operaház 2019/2020-as tematikus évadában. Az új szezonban mutatkozik be az Eiffel Műhelyház, az Erkel Színházban egy darabon belül két szerepben tér vissza Erwin Schrott, Tannhäusert énekel Peter Seiffert, míg Komlósi Ildikó, Kálmándy Mihály, Ferruccio Furlanetto, Nino Machaidze és Michael Volle gálaesteken lép a budapesti közönség elé."
Hamarosan megtudjuk. Szerintem, várjuk ki a következő operaévadról a "hivatalos" tájékoztató közreadását…
Milyen operai program lesz még a MÜPÁ-ban? MÁO-ra gondolok.
Erről nincs infóm...
Stiffelio mikor lesz?
A Mefistofele előadása - az Operaház produkciójában - a Müpában lesz megtartva: 2020. január 9-én. Úgy gondolom, koncertszerű formában adják majd.
Minek?? Úgyse tartják be évek óta, amit előre meghirdetnek. Olyan ez mint Vágó István Fele sem igaz című tv műsora volt.
De hol lesz Mefistofele? Mert az Erkelben el nem fér, hacsak újra nem rendezik?
Nyilván van olyan hely, ahonnan tudni lehet, de az nem az Operaház honlapja, sem a Facebook-oldala.
Nem az én nyugalmamról van szó. Az Operaháznak kellene nyugtalannak lennie amiatt, hogy aki leköti (lekötötte) magát más intézmények programjaira, azokra az időpontokra már nem fog operabérletet, jegyet váltani. Esetleg az ilyesmire szánt pénzét is elköltötte.
Holnap, április 4-én, este, a Zeneakadémián Dvorák Stabat Mater tenorszólamát énekli Fekete Attila
Április 8-án, a Szépművészeti Múzeumban tartják a meghívottaknak a sajtótájékoztatót az Operaház 2019-2020-as évadáról. Úgyhogy jövő hét kedden már okosabbak leszünk a MÁO jövő évadra vonatkozó terveit illetően.
Azt már tudni lehet, hogy újra lesz Boito: Mefistofele..., aztán
Eifman/Rachmaninov: Karamazov testvérek (balett)
Kálmándy30 Operagála
StOP-é már megvan: itt. Most látom, Haandel fórumtársunk -szokott gondosságával- ugyancsak kitette az Opernglas topikban. Úgyhogy -ha csak ezen múlt- jöhet MÁO-é..
Még a bécsi operaháznak sincs meg a jövő évi műsorterve. A MÁO évadismertetése pusztán a felújítási bizonytalanságok miatt késett, de a jövő hét elején az is ismertté válik.
Szóval nyugi!
Jaj mááár, hová lett a humorérzéked?! Az "utazok el" is jóízű, egészséges humor mint a "bizniszklassz" hejesírása...én már vörösre csapkodtam rajta a térdem...de ha Főig. Úr szerint a cikk elején általa célba vett médium "a magaskultúrát alulról cikiző, felperzselni és sóval hinteni álmodó lap", akkor egyéb gazságokra is képes forduljon bizalommal N.Horváth Zsófiához vagy a Pilhál Művekhez itt és itt. Ott meg amott már fogadták őtet nagy szeretettel.
Gulyás Dénest 1981 végén (vagy 1982 elején?) láttam a "levélben" is emlegetett Rigolettóban, talán egy külföldi vendég "oldalán" -emlékezetből írom, talán valaki emlékszik rá- az egyébként nem protokoll-előadáson a ciprusi elnök is megjelent. Jól tette, mert szédületes Herceget láttunk azon az előadáson.
Noha Ókovács Szilveszter kicsinyessége – még ilyen drámai időszakban is, amikor a Zeneakadémia és a Müpa már nagyban árulja a bérleteit, míg az Operaház csak egy pontatlan emlékeztetőt rejtett el a Facebook-oldalán erről az égetően esedékes témáról –, szóval a főigazgató kicsinyes tevékenysége a sajtóban felülmúlhatatlan, mégis bátorkodom megjegyezni, hogy amíg az utazok nem kötelező, választani lehet az utazom változatot is.
A születésnapos tenor, avagy „Energiaital és bújnivaló"
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2019.04.02. 10:54 Origo.hu
Gulyás Dénes 65. születésnapjára. (A cikk második felében.)
Molnár Levente szólólemeze:"Hangemlékmű"
https://faymiklos.hu/2019/03/16/hangemlekmu
https://nepszava.hu/3030951_nagy-a-fluktuacio-a-magyar-nemzeti-balettnel
Ez a "bal(j)os" Nepszava-opera(haz)ellenes iras olyan jol es jokor jon Foig.Urnak a kormanyzat altal meglepo (?) modon reklamokkal kitomott ellenzeki (?) ujsag hasabjain mint egy falat kenyer, flaska viz a sivatagban...vagy mint kedves pacsirtajanak a nyar. Szamara itt es most igazi ajandek. Sokkal inkabb mint pl. a kormanykozeli media es kulturkampfosok ismetelt tamadasai az o szemelye es nemely intezkedesei ellen.
https://www.origo.hu/kultura/20190327-okovacs-szerint-az-opera.html
Ránk jár a sztrájk, avagy ilyen lenne a jövő operapolitikája? II.
ÓKOVÁCS SZILVESZTER2019.03.27. 14:30 Origo.hu
ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/106. levélária
Kedves Tatjána Néném!
Láttam a cikket, amit átküldött. Ezek szerint opera iránt Magyarországon csak ötezer ember érdeklődik, a többi néző a bérletek miatt, a társaságiesemény-jellegért és valamilyen „ráhatás, elvárás” okán „téved be”. Illetve „külföldi”. Mindez pedig a Népszavában jelent meg, a jótollú szerző azonnal alapíthatna is egyszemélyes közvélemény-kutató céget, melynek nulla forint kiadása volna, ellenben a flekkdíjak miatt tiszta bevétele. Mondhatnám szép magyar nyelvünk állandó dupla-tripla fenekűségével: mérhetetlen bevétele.
A végleges színlap megmenthet egyes kritikusokat is. Többször olvastam már lebukott kritikusokról, akik előző esti előadás megbetegedett szereplőjéről írtak, "persze" rosszakat. Legutóbb Krénusz József kettes számú MET-es memoárkönyvében említ egy ilyen esetet. Az illetőnek a New York Times-beli állásába került a csúnya baki, majd nemsokára teljesen lekerült a pályáról, elzüllött és földi élete is viszonylag fiatalon lezárult.
Magára adó színházban illik a fogadócsarnok feltűnő helyén látható táblán feltüntetni a legfrissítettebb, már nem változó színlapot. (A szórólapokért köszönet jár az Operának, de a szereposztás nemegyszer még azok nyomtatása után változik.) Az Erkel Színház előcsarnokában az utóbbi években két monitor szolgált erre, bár egy hosszabb castot nem lehetett végigolvasni, olyan hamar reklámra váltott a monitor. Azért írok erről múlt időben, mert újabban az egyik képenyőn csak reklám látható, a másik nem működik. Legutóbb tegnap is tapasztaltam ezt.
Faragó András és Melis György aligha volt első torreádorom, az ő hangjukra máig emlékeznék és emlékszem.
Köszönöm. A román baritonra emlékszem, de csak későbbről. Lehet, hogy Szőnyi Ferenc énekelte első Don Josémat.
Tisztelt „IVA”! Köszönöm a kiegészítést. Sajnos az emlékezetem rostáin már csak egy-egy szó maradt meg az akkori nyilatkozatokból. De a kettős szereposztásokra még azért emlékszem, mert az egyes bemutatók/felújítások plakátjai voltak ilyenek: szépen, három oszlopban a szereposztás. A hírdetőoszlopokon (hol vannak már azok is?) magasan voltak, mindig ágaskodnom kellett, hogy jól olvashassam. És hol vannak már az ilyen plakátok? Szerencsére a bécsi Opera valamit megőrzött ebből, hiszen az aktuális, napi szereposztások még mindig ilyen jellegű, nagy plakátokon jelennek meg körbe az Opera épületén.
Én azt tartom valószínűnek, hogy nem ügyelve az egzakt kifejezésre, a kifogását akarta erősíteni.
Tíz-tizenöt év, átszámítva más időegységre: három-négy parlamenti ciklus.
Az archívum elkészültéig hadd valószínűsítsem én a tippedet. Nem csak Orosz Júlia állt vissza hamar Micaela szerepébe, hogy aztán ő énekelje leggyakrabban. 1965. november 21-én Mátray Ferenc lett a régi-új Don José. Azon az estén Dan Jordacescu énekelte Escamillót m. v., viszont Szabó Anita volt Carmen. Másnaptól Faragó Andrással bővült a torreádorok választéka, Melis György és Palócz László mellett, és abban az évadban többször is szerepelt együtt Komlóssy, Orosz Júlia és Mátray. Amikor Ilosfalvy elhagyta a produkciót, Szőnyi Ferenc is beállt tizedesnek.
Szerencsére azóta is, ma is gyakoribb a bemutatók, felújítások kettős szereposztása.
Ama gesztus a fiatal művészek felé pontosabban azt jelentette, hogy olyanok kapták a premiert, akik az adott szerepet először éneklik. Így jutott Carmen szerepe is Szabó Anitának az 1965. február 25-i premieren, amelyet, korabeli jó szokás szerint, egyenesben közvetített a rádió. (Komlóssy a másik szereposztásban lett újból Carmen.) Gardelli produkciója volt ez, ő vezényelte az első 10 előadást. Ferencsik János és Lukács Ervin folytatta a szériát. Egyébként döbbenettel nézem a feljegyzésemet: abban az évadban a bemutatótól június 26-ig 20-szor adták a Carment! (A főpróbával együtt 21-szer.)
A Carmen Jonest csak akkor láttam, amikor a tévé sugározta. Csalódás volt számomra: nem az a kivételes eset, amikor az operát élvezni tudom nem operai hangokkal.
Valószínűbbnek tartom, hogy amennyiben felvonást értett volna alatta, felvonást mondott volna, nem képet. Mint ahogy mondhatja valaki, hogy Carment a negyedik kép végén szúrják le és az is korrekt lenne, de sokkal valószínűbb, hogy negyedik felvonást fog inkább mondani.
Köszönöm. 2014-ben még nem voltam itt, infód alapján rákerestem az említett adatbázisra, itt van vagyis itt nincs, sehol nincs. És ahogy olvaslak, ami volt, az egy nagy kis kamu volt, ti. még kamunak is kicsi: a) korlátozott körű (R.Strauss) b) helyhez kötött (MÁO épülete) c) korlátozott körnek (helybe látogatók-nézők) d) megszűnt-eltűnt a köz számára. Egyébként biztosan szép volt, jó volt. MÁO-ban úgy látszik még nem fedezték fel a regisztrált virtuális-netes adatbázis látogatást, még R. Straussra szűkítve sem. Öt év alatt sikerült azt is leépíteni, ami volt.
Richard Strauss Magyar Királyi/Állami Operaházban játszott valamennyi színpadi alkotásáról a DigiTár opera-adatbázis már 2014-ben teljes körű adatokkal szolgált számomra. Legalábbis Strauss vonatkozásában a „full” feltöltés rendelkezésre állt. Magam is használtam a rendszert, ebből profitáltam itt, amikor Házy Erzsébet Strauss-operáiban játszott alakításaira vonatkozó adatgyűjtést végeztem; a DigiTar használatával tudtam kiegészíteni, teljesebbé tenni a Házyval kapcsolatos ill. Házyra vonatkozó, korábbi adatfelvitelemet a topicjában.
Idemásolom onnan a 2014. szeptember 14-i bejegyzésemet (2997. sorszám)
„A DigiTárat, a digitális archívumot már üzembe helyezték az Operaház előcsarnokában: kihelyezett két tableten sok-sok adat lekérdezhetővé vált. Egyelőre Richard Strauss Pesten színre került valamennyi operájára vonatkozó anyag megtekintése lehetséges. Később – az ígéretek szerint – ez a program az Opera honlapjáról is elérhető lesz.
A program használatával, érintőképernyőn, kutathatjuk a teljes Richard Strauss-játszás adatait (színlap, művész, énekes, táncos, rendező, karmester, a bemutatók és előadások helye, ideje, előadás-fotók, recenzió részletek stb.) Ez a hozzáférés hasznos lesz számomra is: lehetővé teszi, hogy kiegészítsem és/vagy korrigáljam Házy Erzsébet szereplésével bemutatott három R. Strauss-opera előadásainak hiányos forrásokból lejegyzett adatait. Itt a topicban fokozatosan teljessé teszem Házy operafellépéseinek számát – mindenekelőtt az említett R. Strauss művekre kiterjedően látok ehhez hozzá: az összes előadás időpontjára, a teljes szereposztásra, a karmester megnevezésére mostantól kezdve forráshű adatokból látok rá, frissíthetem az eddigieket, pótolhatom, ami kimaradt.
(Persze, a DigiTár minden érdeklődő részére szabadon rendelkezésre áll, más, az Operában fellépett művészekre ugyanígy rákereshetünk.)
Karcag Márton az Opera Magazin legújabb számában a digitális archívum elkészült programját mutatja be az olvasónak, de ezen túl a további fejlesztések irányát is körvonalazza. Mint mondja, „ahhoz, hogy a DigiTár teljessé váljon legalább tíz-tizenöt évi munka hátra van.
A rendszerbe csak pontos és ellenőrzött adatok kerülhetnek, ez pedig nem egyszerű feladat. Egyetlen előadás szereposztását három helyen kell ellenőrizni.”
Ehhez most hozzáteszem: Idővel, sajnos, a DigiTár adatbázishoz való közönség-hozzáférést lehetetlenné tette az Opeta menedzsmentje: az Operaház előcsarnokában elhelyezett, ezzel a programmal feltöltött, érintőképernyős tableteket „eltüntették” a pultokról, azt megelőzte az informatikai adatrendszerbe való belépés letiltása/zárolása.
Az engedéllyel rendelkező személyek nyilván a mai napig tudják használni ezt az adatbázist – de az „utca embere” úgy látszik, ebből már az ötödik éve ki van rekesztve.
Nem ők voltak, talán -de ez csak tipp- Mátray Ferenc volt Don José. Vajh' egyszer elkészül-e még a mi életünkben MÁO digitális archivuma vagy legalább eljutnának vele valameddig...Nem muszáj rögtön -pesti szlenggel- "fullba tolni", de legalább kezdenék már el. Nem hinném, hogy megoldhatatlan feladat vagy hogy nincsen rá anyagi és emberi forrás.
A "fiúk" az egyik felújításnál Ilosfalvy Róbert és Simándy József voltak, így ebben a sorrendben. Akkor még kettős szereposztásban mentek a bemutatók/felújítások. Még az Operaház közleményére is emlékszem, hogy a meglepetésszerű első szereposztás "gesztus" a színház fiatal művésze felé.
Persze, csak tegnap nem tettem ki a szmájlit ;-) legelső operám volt a Carmen, Komlóssyval, Orosz Júliával, a "fiúkra" már nem emlékszem. Emlékszem viszont a Carmen Jones-filmre, amit gyerekkoromban vetítettek. A szomorú életű, korán eltávozott Dorothy Dandridge alakította Carment, Don José azaz "Joe" a most 92 éves, mozgalmas életű Harry Belafonte volt.
OFF: Elsőre azért nekem Mérimée és Bizet Carmenje „ugrik be”, de felkavaró élményem volt a ¡Ay Carmela! című filmdráma is, elsősorban Carmen Maura szépsége és szeretetre méltósága (valamint a gyerekkoromban oly sokszor hallott dal) miatt.
Sajnos ma mindenki az eredetivel törődik. Rossz, rosszabb és még rosszabb rendezések mentek, mennek franciául (ó!...). Még szerencse, hogy több száz jól megrendezett előadás magyarul ment, és ezzel is törődik még valaki.
Kedves Héterő, ha a Carmen eredeti szövegének egészét ide másolod, akkor sem tudsz meggyőzni arról, hogy az opera, bár számos (és számozott) jelenetből áll, négy felvonáson keresztül mindössze 4 képből. A scène ugyan helyszínt is jelent, egy drámai szövegben viszont jelenetet. A Carmenben – a zenéje és a dramaturgiája stb. mellett az is csodálatos, hogy míg Mérimée novellájában valóságos utazást teszünk Spanyolhonban, az operában mindössze 4 (azaz négy) helyszínre sűríti a cselekményt.
OFF: A „bulgár emberek” miatt nem korholtalak, csak megijegyeztem az észrevételemet. Meg sem jegyeztem volna, ha nem lennél nyelvi szakmai tekintély ezen a fórumon.
Az ország nevében és a jelzőben mutatkozó magánhangzóeltérés a magyar nyelvhelyesség kívánalma. Mellőzése nem indokolható azzal, hogy más nyelvekben nem nincs kétalakú használata a szónak. (A balett szavunk írásán sem változtatunk azért, mert a nyugati nyelvekben másképp írják.)
Szövegreklamációmban a főigazgatónak arra az állítására szorítkoztam, amely szerint „a Carmen első képeiben csak férfikar számára írt szólamot a zeneszerző”. Az „első képeket” már azért is az első két felvonásként értelmezem, mert ha a sztrájkfelhívás a 17 és 20 óra közötti időre szólt, az egy 18 órakor kezdődő előadás esetében az első két felvonást érinti. (Nem csak az első 15-20 percet.)
Így van. Az első felvonás az egyben egy kép, a direktor nem jelenetekről beszélt.