vissza a cimoldalra
2019-03-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61588)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2320)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11323)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5739)
Erkel Színház (9789)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2936)
musical (186)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3182)
Élő közvetítések (7781)
Jonas Kaufmann (2368)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1617)
Franz Schmidt (3296)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2655)
Kossuth-díj (1429)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (138)
Operett, mint színpadi műfaj (3873)
Simándy József - az örök tenor (590)
Edita Gruberova (3078)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4463)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

60920   IVA • előzmény60917 2018-07-03 03:33:48

Úgy érzékelem, mára mindkét operai játszóhely vendéglátói ambíciója túl hangsúlyos lett.
Az Erkel Színházban a Bernáth Büfének átkeresztelt csarnok az előadásokon kihasználatlan. Kong az ürességtől, szép, hosszú pultján nincs áru, néha le is zárják. Ugyanakkor a földszinti foyer-ba érkező néző azonnal tolongásba kerül, mert útjában állnak az asztalok és körülöttük a közönség, amely ott vásárol, eszik-iszik mohón. Újabban a bejárat elé, az esővédő alá is kihelyeznek pultot és székeket. A (nézői) bal oldali feljáró alatt pedig, mint egy rossz kocsma udvarán, rikítanak a piros műanyag kólásrekeszek – amelyek az emeleti büfé nagy pultja mögött takarásban lennének. Ilyen könnyű a magas művészet előkelő fellegvárába betelepíteni a snasszt.
Mielőtt bezárták az Operát, ott is érzékelhető volt a korábban megszokotthoz képest dühödt fogyasztás a büfében. Valójában meg sem tudtam ítélni a középre helyezett büfépultot, mert sosem volt kedvem a tömegbe nyomulni. A büfécsarnok körüli (eddig sötétkék–arany kárpittal falburkolt) folyosón is nehéz végigtolakodni, mert a szűk helyen is asztalok körül fogyasztanak. De nem is érdemes a balkonra törekedni, mert talpalatnyi hely sincs a poharazók sűrűjében.
Lehet persze, hogy ennek örülnöm kellene, és ha én is részt vennék a földi örömök habzsolásában, elnézőbben tekintenék a színpadi ötletek és látványok szegényességére.

60917   tiramisu • előzmény60915 2018-07-02 18:49:50

Nézőtéri büfé olyan lett, mint a volt Erzsébet téri buszvégállomás formája.   

Nincs tűzrendészeti előírás  a  nézőtéri "menekülő" útvonalra?         

60915   Myway • előzmény60914 2018-07-02 08:33:48

Kétség kívül érdekes Zoboki elképzelése, DE szerintem a nézőtéri ülésrend terve (a sorokban a székek egy tömbben való elhelyezése) éppoly baromság, mint az Operett Színház esetében. 

Továbbá sürgősen el kéne tüntetni a reprezentatív nézőtéri nagy büfé jelenlegi förtelmes "csata hajó" elrendezését és a "ravatalozó" gusztustalan fehér csónakjait, a shop-ot pedig vissza oldalra.

60914   Búbánat • előzmény60913 2018-07-01 20:20:46

Köszönöm a linket, igen érdekes cikk, érdemes ide kimásolni az interjú teljes szövegét:

 

„A nézők talpa alól szólhat a kórus a felújított Operaházban”

Interjú Zoboki Gábor építésszel

Zubreczki Dávid

Index.hu - 2018.07.01. 17:08

Szó szerint a pincétől a padlásig felújítják az Operaházat. Ráfért, a nyolcvanas évek eleje óta nem nyúltak érdemben hozzá, és akkor sem feltétlenül úgy, ahogy kellett volna. A rekonstrukció tervezője Zoboki Gábor,  aki nem csak neves építész és operarajongó, de ugye ő és csapata tervezte a Müpát és az Erkel Színház átalakítását is, szóval nem nagyon van más ma Magyarországon, aki annyira otthon lenne a témában, mint ő. Már több órányi beszélgetésen és közös helyszínbejáráson vagyunk túl, de még mindig csak ömlenek belőle a történetek, és a legapróbb részletekhez fűződő érdekességek. Nem csak a műfaj, de az épület lelkes megszállottja is. Az alábbi interjúban csak egy kis ízelítőt adunk mindabból, amit a házról mesélt, és a későbbiekben további posztokban térünk vissza a részletekre.

– Miért kell felújítani az Operát?

– Az Operaház a magyar építészet remekműve, Ybl Miklós egyik utolsó kiemelkedő alkotása, a 19. századi nemzeti építészetünk esszenciája. Ráadásul alig van operaház Európában, amelyik eredeti formájában, átépítés nélkül fennmaradt volna – se az olasz, se a német operakultúra területén. Leégtek, lebombázták, lebontották vagy átalakították őket. Ám nem csak ezért értékes és egyedülálló. A megépítésekor világszínvonalat képviselt: itt használtak először hidraulikus színpadtechnikát – ezt maga Ybl tervezte –, nézőtere akusztikailag kiválóan sikerült, belsőépítészetében pazar, a műfaj rangjához méltó volt. Viszont a legutóbbi nagy felújítás több mint harminc évvel ezelőtt, a nyolcvanas évek elején történt, amikor egy olyan színpadtechnikát építettek be az omladozó NDK-ból, ami a maga korában sem számított már korszerűnek. Emlékszem olyan Walkür előadásra, ahol Wotan búcsújának zárójelenetét a díszletváltás műszaki hibái miatt az előző kép díszletében énekelték végig. A legviccesebbet akkor éltük meg, amikor

az előadás közepén lassan elindult a függöny, úgyhogy az énekesek egyre kisebb függönynyíláson próbálták befejezni a felvonást.

Halkabb, pontosabb, gyorsabb és digitálisan irányítható, többfunkciós, 21. századi rendszert építünk be. Azonban legalább ilyen fontos, hogy Magyarország egyik legpatinásabb műemléképületét korhű állapotának megfelelően állítsuk helyre, azaz minél inkább visszanyúljunk Ybl Miklós eredeti terveihez. Nem csak azért, mert az elmúlt közel másfél évszázadban a felújítások, átalakítások – például a nézőtér korábbi bővítése, vagy a zenekari árok szűkítése – sokat rontottak az akusztikán, hanem mert a ház sokkal szebb volt eredeti pompájában. A közönség számára ez lesz a leglátványosabb változás – ugyanabba a házba léphetnek be, amely 1884-ben, a megnyitón várta a látogatókat, köztük őfelsége Ferenc József császárt, aki a korabeli beszámolók szerint igencsak el volt ragadtatva a látottaktól. Bár korábban kikötötte, hogy nem lehet nagyobb a bécsinél, de a legenda szerint a megnyitón azt mondta: ”valóban nem lett nagyobb, de azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”.

– A legtöbb operalátogató valószínűleg ma is nagyon szépnek látja a házat.

– Ma is az, de sokkal nemesebb volt egykoron. Az Ybl által tervezett épület a kor legnívósabb német és olasz operaházainak építészeti szintézisét jelentette. Ybl neoreneszánsz stílusérzéke olyan csodálatos, hogy méltó módon vetik össze a valóban reneszánsz kori „középületelődeivel”. Ybl keze nyomán nem találjuk a 19. századi eklektika „üres” idézeteit, a ház olyan tökéletes, hogy nem látom értelmét bármit változtatni rajta, ami nem a korszerű operajátszás feltételeit szolgálja. Egyedülálló tanúépületről van szó, kivételes építészeti értékekkel. Meg kell tisztítani a látszó felületeket, freskókat, képzőművészeti elemeket és el kell távolítani a korábbi felújítások éppen akkor aktuális műszaki következményeit, átfestéseit. Érdekes megfigyelni, hogy a díszítőfestés esetében a mester komplementer színekkel dolgozott, mint a reneszánsz festők. A túlnyomórészt meleg okker, lazac, sziennák és umbrák, meggyvörös és arany színvilága mellé olajzöld és türkizkék színek társultak. Egykor az épület összes belső terében összhangban voltak a díszítőfestések egymással és a freskók színvilágával. Ha a valamikori kerengők sötétokker és szienna színű, intim jellegű teréből léphetnénk be újra egy világos okker és aranyozott nézőtérre, akkor a hatás a jelenleginek a többszöröse lehetne. Csakhogy ma az Opera nézőterének legmeghatározóbb színe a sötétvörös, mindenhol ez jelenik meg – ám ez csak az ötvenes évek óta van így. Ma hiába keressük mondjuk az eredeti arany csillogású olajzöld előfüggönyt, azt is eltüntették, mint mindent, ami az arisztokráciára emlékeztetett a háború után. A nyolcvanas években már visszaállíthatták volna az eredeti színeket, de akkoriban a szakmának erre nem volt lehetősége. Most részben falkutatással, részben korabeli leírások alapján rekonstruáljuk, hogy is nézhetett ki a ház, de olyan nyomokat is fel kell használnunk, mint mondjuk az egykori számlák, amelyekből kiderül, milyen színű drapériákat vásároltak a díszítéshez. Persze nem elég a színeket visszaállítani. A teljes varázshoz megfelelő fény is kell.

– Nem jó a világítás sem? A nagy csillár látszólag ugyanolyan 135 éve.

– A nézőtér nagy csillárja keveset változott ugyan, de egészen máshol lógott eredetileg, mint ahogy mi azt ismerjük. A háború után a mennyezetig felhúzták, mintha valaki a mellkasánál szíjazná be a nadrágját. Talán azért tették, mert így lehetett a legtöbb fényt kibocsátani. Csakhogy a történeti korokban a csillárok a belső terek illúzióját fokozták azzal sejtelmes, derengő fényükkel, melyek megcsillantak az aranyozott és fényes felületeken. Tehát szét kell választani a funkcionális világítást – hogy megfelelő fényerőt biztosítsunk a nézőtéren – ettől a csodálatos hatástól. Tervünk az, hogy a Lotz-freskót méltó módon megvilágítva – ehhez a csillárt vissza kell engednünk négy méterrel lejjebb az eredeti helyére –, maga a mennyezeti freskó legyen a legdominánsabb elem a teremben. „A zene apoteózisa”. Az Olümposz világában vagyunk, Apolló lantjátékát hallgatják az ott lakó istenek és múzsák. Itt minden az illúzióinkat szolgálja. Még el sem kezdődik az előadás, de minket már elvarázsol a bejárat, a díszlépcső, a festmények, a színek, a bojtok és rojtok. Olyan ez, mint egy templom, ahol a füstös félhomályban érvényesül leginkább az építészet, képzőművészet és zene hatása.

– Kiegészítőfények eddig is voltak.

– Igen, de sajnos a legutóbbi átépítés során a részletekre – Ybl-lel ellentétben – nem mindig fordíthattak elég figyelmet. A páholyokban például egyszerű villanyégők árválkodnak, és még arra sem ügyeltek, hogy középre kerüljenek. Olyan, mintha némelyik páholy nem lenne befejezve. Az égőket drapériákkal takarták ki, hogy a nézőtérről nézve ne jelenjenek meg, de ez a rengeteg plusz függöny rendkívüli módon levette az utózengési időt, azaz rontották a nézőtér akusztikai környezetét. A restaurátori feltárások révén azt is látjuk, hogy a páholyok mennyezete és architrávjainak építészeti kiképzése, festése olyan értékes, hogy azt korszerű világítástechnikával meg kell mutassuk. A felvonások kezdetét jelző kialvó fények játéka az operai nézőtér belsőépítészeti nyitánya az előadás megkezdése előtt. Fontosnak tartom, hogy ez az illúzió is helyreálljon. Az előszínpadi nagyfüggönyt nem lehetett a proszcénium nyílás mögé kihúzni a helyhiány miatt. Így az énekesek egy bársonnyal kipárnázott keretet kellett áténekeljenek. Tehát minden, amit az eredeti helyreállításért teszünk, egyben egy tökéletesebb akusztikai és színház-technológiai megoldás felé is visz.

– Miért, mi az, amivel rontottak még az akusztikán?

– Például azzal, hogy megnövelték az ülőhelyek számát a földszinten. 1912 nyarán a zenekari árok rovására további sorokat tettek az első sor elé, ehhez viszont meredekebbre kellett dönteni a nézőteret. Azáltal, hogy a zenekari árok több mint két méterrel becsúszott a színpad alá, felborult a zenekari és színpadi hangzás aránya. A zenekari árok össze volt kötve a nézőtér alatti nyomótérrel. Itt az utcáról ideérkező levegő „légtócsát” képzett. A szellőzőcsatornákba behordott jéggel pedig a párásításról is gondoskodtak egyben. Minden szék alatt megtalálhatók ma is azok a rácsok, melyeken keresztül a levegő feláramolhatott a nézőtérbe. Hiszen a gázégők és testek melege elindított egy lassú áramlást. A csillár fölötti rács és az „Ördögpadlás” pedig arra szolgált, hogy a levegőt átvezessék az egész auditóriumon. Ez az úgynevezett elárasztásos szellőzés létrehozhatott olyan zengő tereket a nézőtér alatt és fölött, ami segíthette ezt a különleges akusztikai élményt. Mi újra összekötjük ezeket a tereket a zenekari árokkal, a talpunk alól szólalhat meg az orgona és a kórus hangja a Faust utolsó felvonásában

– Vannak még olyan terek, amelyekre ma már nincs szükség?

– Az alsó szinten működő elektromos berendezések nagy része mára feleslegessé vált. Ami egykor több szobányi területet foglalt el, azt ma egy mobiltelefon is helyettesítheti. Ezek helyére irodák és öltözők kerülnek. Az Operaházban működtek festőművészek, szobrászok, lakatosok, valamint férfi és női varroda, kalapos, parókás, cipész, ötvös és a díszletkárpitos műhely is. Ez mind kikerül az Eiffel Műhelyházba, ami újabb tereket szabadít fel. Az egyik ilyen műhelybe kerül például az új zenekari öltöző. A legnehezebb kérdés talán az akadálymentesítés, hiszen egy-egy liftet nem lehet csak úgy elhelyezni az Operában a rezgések miatt sem. Szerencsére van két karzatra felvezető lépcső, amely az oldalsó bejárattól vezetett a legfelső szintre, és eredetileg egy közbenső szintre se lehetett innen bejutni. Így nem találkozhattak a kakasülőre igyekvő szegényebb nézők a tehetősebb vendégekkel. Ebben kaphat helyet a felvonó, némi átalakítás után, hiszen a lépcsőfordulók sehol sem illeszkedtek pontosan a közönségforgalmi műemléki tereihez. A leglátványosabb változás azonban alighanem a nézőtéren lesz.  A széksorokat nem választja ketté többé folyosó, így a legértékesebb helyekről nem kell lemondani ezután. Eredetileg Ybl tervein is ez az elrendezés szerepelt, de a munkák befejezése előtt leégett a bécsi Ring-színház, a Staatsoper akkori ellenlábasa. 270-en vesztek oda. A színháztörténet legdrámaibb eseménye után minden nagyobb színházban vasfüggönnyel választották ketté a színpadot és a nézőteret, hogy a színpadon elinduló tűztől megmentsék a közönséget. Ybl operája volt az elsők között ebben a sorban, ezért kellett véleményem szerint három blokkra vágni a nézőteret és az akusztikailag értékes oldalfalakra „ráültetni” a közönséget. Ma már sokkal biztonságosabbak az anyagok és riasztórendszerek nincsenek túlsúlyban a tűzveszélyes anyagok, így visszaállíthatjuk azt az ülésrendet, amit Ybl Miklós megálmodott, és amit mindenütt ma is megtalálunk, elsősorban a német nyelvű operaszínházakban.

– Ahol lehet, Ybl terveihez nyúlnak vissza. Többen azt várták, hogy „zobokisabb” lesz az átalakítás.

– Szokták kérdezni, hogy hol van ebben Zoboki? Hát sehol. Nem azért, mert összesen háromszáz mérnök dolgozik a házon a vezetésemmel, hanem azért sem, mert Ybl Miklós zseniálisat alkotott.. Pedig neki is folyton csökkentették a költségkeretét, egyre kevesebből, egyre kisebb, mégis egyre nagyszerűbb operát tervezett. A végeredmény pedig sok szempontból túltett azokon a nyugat-európai mintákon, amiket követett. A mi feladatunk az, hogy megvalósítsuk azt, amit ő megálmodott, és csak nagyon finoman egészítsük ki a munkáját. Egy szót sem ejtettünk arról, hogy az Operaház volumenének több mint kétharmada azt szolgálja, hogy az operaüzem virtuózan működhessen. Felújított színpad, öltözők, műhelyek és irodák keletkeznek, melyekkel legalább akkora adósságot törlesztünk a művészeknek, mint amennyit a nézőtéren az operarajongóknak. A jelenkor operajátszás trendjeit nem hagyhatjuk figyelmen kívül, de törekednünk kell arra, hogy a technikai módosításokkal ne sértsük meg az Ybl-i hagyatékot. A Magyar Állami Operaház igazi kultúrtörténeti kuriózum és reméljük a felújítás után pedig hangzásában, belsőépítészeti pompájában és felszereltségében ismét világszínvonalú lehet.

60913   Edmond Dantes 2018-07-01 18:14:27

"A nézők talpa alól szólhat a kórus a felújított Operaházban"

Interjú Zoboki Gáborral a Magyar Állami Operaház felújításáról az index hírportálon.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-kukacok Akadémiája"

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Rajk Judit (ének) és Borbély László (zongora)
"Hol vagy, csillagocska... – Papp Mártára emlékezve"
LISZT: Elfeledett románc
MUSZORGSZKIJ: Hol vagy, csillagocska – 1. változat (Nyikolaj Grekov versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Keleti románc (Afanaszij Fet versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Szerettem Önt (Alexandr Puskin versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Bú nyom és unalom (Mihail Lermontov versére)
DARGOMIZSSZKIJ: Ne nevezd őt égi lénynek... (Nyikolaj Pavlov versére)
LISZT: Resignazione
MUSZORGSZKIJ: Gyermekszoba – 1. A dadával
LISZT: Bölcsődal
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 6 – 1. Ne higgy nekem barátom (Lev Tolsztoj versére)
CSAJKOVSZKIJ: Szellemem, angyalom, barátom (Afanaszij Fet versére)
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 28 – 5. Egy szó, egy üdvözlet se jön felőled (Alekszej Apuhtyin versére)
CSAJKOVSZKIJ: Hat dal, op. 65 – 2. Csalódás (Paul Collin versére)
LISZT: Mme Pelet-Narbonne körhintája
LISZT: Csendesedj (Henriette von Schorn versére)
LISZT: Valaha... (Friedrich von Bodenstedt versére)

11:00 : Budapest
4-es metró II. János Pál pápa téri megálló

Váradi Zita, Megyesi Zoltán, Bátki Fazekas Zoltán
vez.: Oberfrank Péter
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
J.S. BACH: Schweigt stille, plaudert nicht („Kávékantáta”), BWV 211

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sebestyén Márta
Vizin Viktória, Cser Krisztián
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
román népi táncok
BARTÓK: Román népi táncok, Sz. 68, BB 76
magyar népdalok
BARTÓK: Magyar parasztdalok, Sz. 100, BB 107
BARTÓK: A kékszakállú herceg vára, op. 11, Sz. 48, BB 62

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Bojta Zsuzsanna (alt), Kéringer László (tenor)
Pétery Melinda (tánc)
Bali János (furulya), Szászvárosi Sándor (viola da gamba), Pétery Dóra (csembaló, orgona), Bozzai Balázs (barokk hegedű)
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
J.S. BACH: G-dúr triószonáta voice flute-ra, hegedűre és basso continuóra BWV 1038
J.S. BACH: Liebt ihr Christen in der Tat - altária, BWV 76
J.S. BACH: O Seelenparadies - tenorária, BWV 172
J.S. BACH: Tételek az a-moll partitából csembalóra, BWV 827
J.S. BACH: Erbarme dich - altária a Máté-passióból, BWV 244
J.S. BACH: Das Blut, so meine Schuld durchstreicht - tenorária, BWV 78
J.S. BACH: Adagio és Allegro a g-moll szonátából viola da gambára és csembalóra, BWV 1029
J.S. BACH: Et misericordia - duett a Magnificatból, BWV 243
J.S. BACH: Largo és Allegro az A-dúr szonátából voice flute-ra és csembalóra, BWV 1032
J.S. BACH: Ich furchte zwar - duett és korál, BWV 66

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Regős Róbert műelemzéssel egybekötött koncertje a zeneszerző fórum keretében
HELMUT LACHEMANN: Serynade

18:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Faludi Judit tavaszi hangversenye

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kokas Katalin (hegedű), Maxim Rysanov (brácsa), Kokas Dóra (cselló), Lily Maisky (zongora)
CSAJKOVSZKIJ: a-moll zongoratrió, op. 50
SCHUMANN: Meseképek, op. 113
BRAHMS: 3. (c-moll) zongoranégyes, op. 60

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Fejérvári Zoltán (zongora)
Bevezetőt mond: Bolla Milán
HAYDN: C-dúr fantázia, Hob. XVII:4
BEETHOVEN: C-dúr szonáta, op. 53
SCHUMANN: C-dúr fantázia, op. 17

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Balga Gabriella (mezzoszoprán), Bakonyi Marcell (basszus)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
Házigazda: Eckhardt Gábor
"Salon de Musique 2. - Casanova"
RAMEAU: Zoroastre – nyitány
VIVALDI: Griselda – Ombre vane
BEETHOVEN: Nyolc variáció egy Waldstein témára
MOZART: Don Giovanni – nyitány
MOZART: Madamina, il catalogo
MOZART: La ci darem la mano

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Vida Mónika Ruth (zongora)
"Orosz-Lengyel zongoraest"
PADEREWSKI: Részletek a lengyel táncokból op.9
CHOPIN: H-dúr és a-moll "Vihar" etűdök op.25.no.10-11.
CHOPIN: H-dúr noktürn op.9. no.3.
CHOPIN: Desz-dúr noktürn op.27.no.2.
RACHMANINOV: b-moll szonáta op.36.no.2.
CSAJKOVSZKIJ: Dumka
CHOPIN: f-moll ballada op.52.no.4.
CHOPIN: a-moll és Asz-dúr maturkák op.58.no.1-2.
CHOPIN: 2 noktürn - c-moll és fisz-moll op.48.
STRAVINSKY - GUIDO AGOSTI: Firebird

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Seres Borbála (gitár)
SCARLATTI: A-Dúr Szonáta K. 208.
SCARLATTI: A-Dúr Szonáta K. 533.
DIABELLI: C-Dúr Szonáta Op. 29 No. 1
NAPOLÉON COSTE: Rondeau de concert Op. 12
PIAZZOLLA: Ausencias
LEO BROUWER: Nuevos Estudios Sencillos:
Omaggio a Szymanowski No. 9
Omaggio a Prokofiev No. 4
(Közreműködik: Egri Eszter)
BARRIOS: Julia Florida - Barcarola
Vals Op. 8 No. 4
MANUEL M. PONCE: Sonatina Meridional
17:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Tavaszköszöntő
A tavasz köszöntésére a Pannon Filharmonikusok az operairodalom legszebb áriáiból és musical részleteiből ad válogatást neves magyar szólisták közreműködésével.

17:00 : Martonvásár
MTA ATK Agroverzum, előadóterem

Csalog Gábor (zongora), Tury Enikő, Biró Tamás (hegedű), Török Mátyás (brácsa), Rönkös Ildikó (cselló)
"A zene természete - A vízről mindenkinek"
BEETHOVEN: Bagatellek op. 119/ részletek
BEETHOVEN: F-dúr vonósnégyes op. 18. no.1.
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes op. 47.
A mai nap
született:
1826 • Léon Minkus, zeneszerző († 1917)
1927 • Békés András, rendező († 2015)
1944 • Michael Nyman, zeneszerző