Szerintem jelenleg az operaház kiemelkedő énekese Kolonits Klára. Sajnos csak két évvel ezelőtt hallottam először (bel canto reoladed) és meg kell mondjam elvarázsolt. A hangja kiegyenlítetten szól a legnagyobb magasságokban és mélységekben is. Technikai problémája nincs. Egy hamis hangja nincs. Vannak énekesek, akiknél az ember azon izgul, hogy ki tudja énekelni az ária végi magas hangot. Kolonitsnál ez meg sem fordul a fejemben. Csak rá lehet figyelni. Lucia, Hugenották, Norma – mindben a maximumot adta. Csak megjegyzem, hogy nála sokkal gyengébb énekesek kaptak már Kossuth díjat. Sok operát láttam életemben (70) , megfordultam Europa jelentős operaházaiban, ő mindenhol megállná a helyét. Hogy mi a titka, nem tudom! A fentieken kívül valószínű egy kisugárzó egyéniség. Mindezt azért írom, mert szerintem ő ma nem hasonlítható senkihez az operaház jelenlegi énekesei közül.
Bohémélet: a hangjának nem passzolt, a játéka tetszett. 2.0 igenis jó rendezés. Van élet a Nádasdy-rendezésen túl és kívül. Szerencsére.
Maradjunk annyiban, hogy Sáfár már egyáltalán nem annyira fiatal énekesnő, csakúgy mint Röser Orsolya, és még jó néhányan,akikről ezt szeretnék elhinteni! Sáfár full protekciós a férje miatt, kéz kezet mos alapon! Ókovács többek között az ilyen intézkedései miatt nem vehető komoly operadirektornak!
Rengeteg mindent énekelt már, de valóban nem kiemelkedő, ahogy Szegedi Csaba sem, de ez van. Ókovácsék az ő szekerüket tolják, mint fiatalabb tehetségek és valamiért Molnár Leventét is megtették Bánk bánnnak. Nem tudhatjuk miért.
Nekem Norinaként se nagyon tetszett. Laurettája nem volt kiemelkedő, de nem volt rossz. Margitként is hallottam - az Mimije mellett is felejthető volt. Most biztos valaki megjegyzi, hogy abban a rendezésben hogyy lehetne jó Mimit énekelni - Netrebkónak azért sikerült, tehát nem lehetetlen. Ha valakinek nem sikerül, az nem a rendezés milyensége miatt van.
Sáfár Orsolya pl. jó Lauretta és jó Norina volt és/de pl. nem volt túl jó Mimi. Amúgy mit jelent és mivel jár a "kamaraénekesi" rang/cím MÁO-ban? Mert ha azt jelenti, amit pl. Bécsben, ahol leginkább a legnagyobbak kapják, akkor attól tartok, megint túltolták a biciklit (vagy a gépkocsit) ebben az esetben (is).
Megjegyzem, most, hogy a tegnapi Játék-kérdés okán átfutottam az örökös tagok listáját...hát ott is akadnak "kakukkfiókák", nem kevesen. Senki nem vádol(hat) azzal, hogy a "régi nagyok" kizárólagos tisztelője lennék, na de...nem folytatom.
Még szubrettnek sem nevezném, mert ahhoz is jóval szebb és jobb minőségű hang kell!
Az a baj, hogy az emlegetett szubrett szoprán sok mindent énekel, amit nem kellene, mert két számmal nagyobb a hangához képest a szerep. Persze amíg kiosztják rá a szerepeket, addig miért ne vállalja el?
A szubrett nem minőségi kategória. Jó szubrett nélkül előadhatatlan lenne a Szöktetés a szerájból, a Così fan tutte, a Don Giovanni. Az operett műfajában is sokoldalúan tehetségesnek kell lennie egy igazi szubrettnek.
„Versenyzőket” látnánk az operaszínpadon?
Sáfár Orsolya és Szegedi Csaba valóban fiatalabb Kolonits Kláránál, ezzel együtt inkább ugyanabba a generációba tartoznak, mint ifi versenyzőkébe.
A számos szitok ellenére megjegyzem: a leköszönt évad tapasztalata szerint Sáfár Orsolya éneklése és játéka is sokat csiszolódott az előző időszakhoz képest. Nem tehet arról, hogy olyan rendezők kezébe kerül, mint Anger Ferenc vagy Almási-Tóth András. Szegedi Csaba Tiborca a Bánk bán-koncerten kiváló volt!
Érdemes lenne tudni a kamaraénekesi kitüntetés kritériumait operaházunkon belül. Ha ezt a díjat elsősorban a vonatkozó évad teljesítményéért és a színvonal fejlődő tendenciájáért adják, én egyetértek Sáfár és Szegedi díjazásával is. Ha az csak világszínvonalon teljesítő és nagy formátumú művészt illethet meg, akkor csak Kolonits választása vitathatatlan. De úgy látszik, három énekes elismerésére volt (van) keret, és ez esetben el kellett tekinteni a díjazottak kaliberének kiegyenlítettségétől.
1. Az operaházi előadásra nem gondoltam.
2. Egy hiányos vagy téves tévés vagy képes riportból emlékeztem úgy, hogy a diósgyőri Don Giovannit Horváth Ádám címszereplésével rendezte Kovalik Balázs. De azt sem zárhatom, hogy én nem figyeltem eléggé tudósításra, amely a későbbiekben nem foglalkoztatott.
Köszönöm az alapos korrigálást, mind az ismereteim, mind a fórumanyag javára! Előzményre való hivatkozás mellőzésével is zavarba ejtő a figyelmed irányomban.
Egy fele hangját elvesztett,indulatos kiabálással kompenzáló baritenor....és egy szubrett szopránocska férji háttérrel.....Kamaraénekesek....szép hogy itt tartunk.
Bizonyára az is sokat nyom a latban hogy ki mennyit énekel(het), Kolonits Klára nagyságrenddel kevesebbet mint a két fiatal versenyző. Sajnos. De és mégis kapott díjat.
Kolonits és BMW Sáfár, ők ketten azonos kategóriák? Na és Szegedi Csaba? Jézusom!
Egyébként megvannak az új kamaraénekesek. Kolonits Klára, Sáfár Orsolya, Szegedi Csaba. Kolonitsnak gratulálok, abszolút megérdemelte! (A többi netto vicc.)
Semmiféle skatulya nincs, nálam legalábbis. Mindenki minden este tiszta lappal indul. Produkció van, teljesítmény, általános hangi képességek és napi diszpozíció. Egy jelenleg népszerű magyar tenorról elég rossz véleménnyel voltam, utána keresetlen egyszerűséggel a legnagyobb élő magyar tenornak neveztem, majd mikor egy év után aprópénzre váltotta tehetségét, "kiszerettem" belőle. Hogy mit hallok, csak az számít.
Tisztelt bölcsész uram, ez így igaz. Horváth Ádám Wotanja is bizonyára Az istenek alkonyára fejlődne a csúcsra. Kár, hogy Wagner abból már kihagyta a főcsővezetőt.
Kovalik Balázs vs Horváth Ádám lejjebb ismertetett Don Giovanni-esete a közismert osztogat-fosztogat szép példája. Mivel nem voltam ott a felkérés(ek)nél, 2-3 percet rászántam a dologra.
1) Ez a cikk arra utal, hogy Kovalik aligha kérhette fel az énekest a szerepre, amit aztán elénekelt, úgy, ahogy. (Ld. a cikket.)Nemcsak hogy nem Kovalik rendezte az operai előadást, de a belinkelt előadás(ok) idején (2011) már az Operaház művészeti vezetője sem volt.
2) Ez a cikk pedig arra utal, hogy Kovalik Balázs rendezte a diósgyőri Don Giovannit, de/és "a produkció kezdeményezője és lelke Horváth Ádám...Leporelló szerepét énekli." Azaz még "saját" fesztiváján sem énekelte a címszerepet Kovalik kezei közt. Többi stimmel(t).
Azt hiszem, ezt rosszul tudod. Horváth Ádám Kovalikot kérte föl, hogy megrendezze a Don Giovannit Diósgyőrben. Ez azért nem fölfedezés, legfeljebb afeltételek elfogadása.
Tisztelt uraim, az énekes - ember. Változik, romlik, javul, fejlődik, hanyatlik. Csak az önök skatulyái örökkévalóak.
Horváth Ádámot Kovalik Balázs fedezte fel Don Giovanni szerepére. Neki valószínűleg nem tűnt sem kevésnek (kilóra), sem hamisnak. (Vagy mindez nem érdekelte.)
" Általában Tertullianusnak (kb. 155-230) tulajdonítják ezt a hiszem, mert képtelenség kijelentést, ... A mondat azonban ebben a formában sem Tertullianusnál, sem más egyházatya fennmaradt munkáiban nem fordul elő. " Forrás: Heidl György, Pécsi Egyházmegye
Credo quia absurdum (Tertullianus)
Csak egy baj van:Eyvazov neve mögött nincs ott a Hungary! Egyéb beprotezsált dilettánsok neve mögött viszot sajnos ott van! Egyébként nem ez az első eset, amikor "vitatható" képességű énekesünk lép fel külföldön, és a MÁO-ban is énekelt olyan, aki kissé kívánnivalót hagyott maga után - hogy pc legyek.
Ha van ,aki vevő erre és nem búzzák ki és van impressario ,aki eléri,hogy énekelhessen lehet az embernek véleménye,hogy nincs valakinek hangja tesznek rá.
Azért volt idő ,amikor Főigazgatónak jó lett volna állítólag, Ókovács helyett .Csak a idő múlik és a memória romlik.Na persze más Főigazgatónak lenni és más Wotant énekelni.Na részemről ennyit a kérdésről..
Aki valaha hallotta énekelni, tudja, hogy abszurd képtelenség az egész. Hogy aztán van, aki az abszurditásokat szereti magyarázni, más lapra tartozik.
A helyes megfejtes inkabb beirasanak utolso ket mondataban lehet. Nem tisztem megitelni Horvath Adam enektechnikajat, hangkepzesenek minoseget, de amit es amikor vele hallottam, az mar kilora is igen keves volt: pl.Don Giovanni, 1-1 oratorium. Meg ezekhez is keves, hogy szolhatnak akkor pl. a Wotanjai? (Szakertok szerint hamisan is enekelt, de mondom, az mar szakmai ugy.)
Már 4 éve énekli Wotant.Ha olyan borzalmas lenne nem hívnák még a Tirol Fesztválra sem.Lehet fejlődött.Minden előfordulhat.Van akinek elmegy van akinek megjön a hangja.Ha egy Eyvazov a legnagyobb helyeken énekelhet HÁ miért nem tehetné!Állítólag sok minden csak összeköttetés kérdése.Ezért is van annyi borzalmas előadás.
Mi????? Ez viccnek is vicces...
Az Operaház egykori főigazgatója komoly Wagner-karriert bonyolít Ausztriában: íme...
Vajon milyen hatással volt Petur Gertrudisra?
Gertur és Bánk duettje a második felvonásból – olvasható a mai Bánk bán-koncert színlapján.
Ugyanakkor: BALETT BRNOBAN (LOL) – olvasható a MÁO havi műsorfolyamában.
Szerintem BRNÓBAN.
Tegnap feltöltött friss tájékoztató az Eiffel Műhelycsarnok és az Operaház építési munkálatairól:
Építási munkálatok az Operában: https://www.facebook.com/Operahaz/videos/10155615749818181/
Nagyon szép, szabatos kiírás: külön rendelés férfi, külön rendelés női jelmezekre, ruhákra, igazán dicséretes, biztosan ez a lényeg (gender-divat!), talán újabb hungarikum született. (Vö. régi iskolabejárat-feliratok: fiú bejárat - leány bejárat) Pénz nem számít. Azért azt sem ártana tudni, milyen produkciókhoz rendelik évekre előre, lehet találgatni. De ha már így alakult: fejtörőt lehetne indítani momuson! Kérdés így szólna: milyen operában használnak Chanell (sic!) kabátot? Disdashát? I. világháborús katonai öltözetet? Plasztont (sic!)? és így tovább. Ezek szerint X évre előre megvan a műsor. Oké. Már csak az a kérdés:mikortól? És meddig?
Lehet, hogy ez a hír független az Operaház felújításától, de talán összefügg A bahcsiszeráji szökőkút (a Márk Tivadaréi helyett) újratervezett jelmezeivel és azok legyártásával.
Tisztelt Joska141! Ha Ön a 4 bekezdéses kis hozzászólásomat – nem minden élc nélkül – nagyívűnek minősíti, engedje megjegyeznem, hogy fogékony vagyok a kenetmázas élcre.
Lejjebb jelentkezett a véleményével egy fórumtárs, alighanem a polgári nevén, aki 2012-09-29 16:56:10 időpontban egyszer már udvariasan elköszönt tőlünk. 2015-05-03 04:50:11 időpontban aztán mégis visszatért, hogy engem Álnevű Bátor Harcosnak szólítva (ismétlem, fogékony vagyok az élcre), az Operaház aktuális veszteségeit és az „öntömjénező mázzal leöntött idiotizmust” összehasonlítsa a „Fischer-Kovalik-Vass korszakkal”. (Akkorra már elfelejtette, hogy ez egy fórum, amilyenből százezrek léteznek a földkerekségen, sok millió álnevű userrel, ez tehát annyira lehet a gúny jogos tárgya, mint a két orrlyuk.)
A fórumhasználó ezután ismét visszatért, 2018-06-12 17:35:20 időpontban, nem egyébbel, mint klasszikus öntömjénezéssel. Erre reagáltam csupán, hogy a tömjén ne legyen olyan tömény – a nagyívűség igénye nélkül.
Nem hiszem, hogy „komplexen” össze lehetne hasonlítani, miben jobbak és miben kevésbé jobbak a jelenlegi és az előző operai vezetések. Talán mértékadó lenne, hogy a 2006 és 2010 közötti időszakban nem sok előadást láttam, de azok sem adtak megrázó élményt, és szinte csak rossz rendezésekkel találkoztam – ezzel szemben 2010 márciusától napjainkig mindkét játszóhelyen szemérmetlenül sokat, kevés megrázó élménnyel és szinte csak vérlázítóan rossz rendezésekben? Mértékadó, hogy míg az előző évtizedben a vezetők nem tudták (vagy eszük ágában sem volt) meghívni a fiatal világsztár Anna Netrebkót, akár Villazónnal, akár Schrottal, és már-már úgy rémlett, hasonlóan járunk vele, mint Tebaldival és Callasszal, akik sohasem léptek fel operaházunkban (és akkor még Eyvazov miatt sem kellett szörnyűködniük a szörnyűködőknek) – addig az Ókovács-érában mégiscsak járt nálunk Netrebko, igaz, civil fellépőruhákban, de mégiscsak teljes főszerep-alakítással; és igaz, hogy Eyvazovval, de ő ma már benne van Netrebko árában. És járt nálunk Erwin Schrott is, nem is csak egyszer, és akik megnézték, felejthetetlen Don Giovanni-élményekkel gazdagodhattak.
Ki lehetne szúrni más szempontokat is (például, hogy melyik Carmen-rendezés volt bűnrosszabb, a Szinetár Miklósé-e vagy az Oberfrank Pálé), azt hiszem, a versenyben egyik korszak vesztesebb lenne, mint a másik. Akkor is, ha azt vizsgáljuk, mikor volt büdösebb a III. emeleti mosdó, 2010 előtt vagy tavaly.
További példák helyett egyet mondok: ha egy két játszóhelyes színház vezetése annak árán akarja folytatni az üzemet, vagy tartani a nagyobb presztízsűnek a színvonalát, vagy megmaradni vezetői székében, hogy az egyik, művészeti és társadalmi szempontból szintén nagyon fontos játszóhelyétől megválik, ám nem az arról való lemondással, hanem annak megsemmisítésével, annál alávalóbb vezetés a világon nem létezik.
Az Erkel színházi nézőtér telítettségének említését azért nem jogos hiányolnia hivatkozott hosszászólásomban, mert éppen én időről időre meg szoktam említeni ezt a témát, az interneten látott és a nézőtéri, személyes tapasztalatom nyomán. Nem így van? De ha ezt most Ön tette meg, súlyos kérdésről lévén szó, hadd tompítsam a túlzásait. A szinte teljesen üres erkély és a tátongó széksorok nem majdnem valamennyi, csupán (sajnos) több előadásra jellemzőek; a jelenlevő nézők legtöbbje 1200–6200 forintos jeggyel (illetve a bérletével) ül a nézőtéren. Néhány előadásra meghirdetnek különböző címen különböző mértékű kedvezményt, ezek közt előfordul egységesen 500 forintig leszállított előadás is, és bizony van, amikor így sem sikerül barátságosabbá tenni a képet.
Hogy mi lehet ennek az oka? Hát ezt is pontosan meg szoktam írni, sajnos valamennyi hozzászólásomban. Az előadásokon nem történik csoda. A közönség lelkesen tapsol a műnek, a zeneszerzőnek, az énekeseknek, táncosoknak, zenekarnak, de aztán nem jár híre annak, hogy a színpadon varázslat történt. Tehetségtelennél tehetségtelenebb rendezők „kísérleteznek”, minél közönségesebb, civilebb megjelenítésre törekedve, vagy közönségességükön és civilségükön felülemelkedni képtelenül. Mindehhez hozzájött a most leköszönő szezon drasztikus helyáremelése és az ügyetlen, célt és irányt tévesztett és/vagy érdektelen marketing és közönségszervezés.
Nem csak az elmúlt nyolc évben, hanem az utóbbi huszonkilenc évben; nem csak a MÁO-ban, hanem Magyarországon bárhol bárkit ki lehet rúgni egy tollvonással. Néha-néha munkaügyi per követi az ilyesmit, amelynek nyomán a tollvonásnyi tinta mellett a munkaadó némi pénzébe kerülhet a hétköznapi önkény.
Sem ünnepelned, sem gyászolnod nem kell semmit sem: a destruktív személyiség is ember.
Még ha máshonnan nem is, a Társművészetek-topic vagy fél tucatnyi érdekes és jól fésült hozzászólásából tudjuk, hogy az Erkel Színházon kívül is van kulturális élet. Ám. Köszönjük.
Teljesen az Operaház felújításától feljesen független hír a mai sajtóból:
"Több mint 140 különféle típusú férfi és női jelmez elkészítését rendelte meg az Operaház – derül ki az uniós közbeszerzési értesítőből, a TED-ből. Az óriási beszerzés két tételben történik, és a 30 százalékos opciós keretet is beleértve összesen 624 millió forintot tesz ki. A pályázatot konzorciumban elnyerő két cég, a Méretes Szabó és a Jelmez Art Kft. ezért a kivitelezést és a szállítást vállalja, négy éven át – a jelek szerint az anyagköltséggel nem lesz gondjuk, ugyanis az Operaház biztosítja a jelmezek anyagát is."
Tisztelt "IVA"! Nincs meg az az ismeretanyagom, hogy történelmi, ideológia, bírósági, jogi ügyekben állást foglaljak. Úgyszintén nem tudom komplexen megítélni, hogy a jelenlegi operai vezetés és az előző operai vezetések összehasonlításában melyik miben jobb és kevésbé jobb.
Azt azonban látom, erre nagyívű hozzászólásában Ön nem tér ki, hogya felújított Erkel Színház majdnem valamennyi előadása tátongó széksorokkal, szinte teljesen üres erkély nézőtérrel megy. A mai viszonylatban nevetséges 500-1000 Ft os, leggyakrabban félárú jegyekkel sem lehet nézőket-hallgatókat bevonzani, még az Operaház felújítása alatt sem!!!
Azért - ideológiai, kulturális missziós, küldetéstudat és egyebek mellett - valahol mégis jelent valamit, hogy az adott intézményt látogatják-e az emberek.
Egyetértek: a színház nem demokratikus intézmény. Csak arra utaltam, hogy mostanság (azelmútnyócévben) egy tollvonással lehet kirúgni, jogi kifejezéssel munkaviszonyát megszüntetni pl. MÁO munkavállalóinak, művészeinek. Előzőleg a közalkalmazotti státuszukhoz körömszakadtáig ragaszkodó munkavállalók, művészek előtt térdepelve-könyörögve kellett tárgyalni erről. Az volt a "demokrácia", nem működött. Mára valszeg "jól" (diktatorikusan, "fortélyos félelemmel") megoldották a dilemmát. Nem ismerem a Ház belső viszonyait, de nagy tétben fogadok, hogy alaposan kiiktatták a közalkalmazotti státuszt, ahol csak tudták.
Talán éppen ma ünnepelhetjük az Erkel Színház megmentésének és újranyitásának tízezredik laudációját, a 2010 óta regnáló kulturális vezetés nagyjából egyetlen maradandó pozitív cselekedetét. Mihez is kezdenénk, ha még azt sem írhatnánk a javukra... Pezsgő, himnusz. Az Erkel Színházon kívüli kulturális életben pedig (mert van ám kulturális élet az Erkel Színházon kívül is) "lebombázott hidak, színházak" = értsd: kulturális romok sokasága. Gyászos szaldó.
off Mi számít(ott) a "recesszió idejének"? Szerintem 2007/8-tól néhány év = az első (2002-10) "elmútnyócév" utolsó 2,5-3 éve, de az vastagon. A cápák, mohó építőipari mogulok a recesszió idején nem kifacsarták a kisegzisztenciákat, hanem leállították az építkezéseket, mert nem volt fizetőképes kereslet. Nagy különbség. Aki meg tehette, elment külföldre.
on MÁO felújítását már bőven a fellendülés időszakában tervezték meg = be kellett/lehetett volna tervezni a megemelkedett anyagárakat, a hiányzó munkaerőt (mert addigra már leléptek számosan külföldre), utóbbiból következően az itt maradó munkaerő megemelkedett költségeit (bérét, közterheit, egyebeit).. nem tették. Alultervezték tehát, ahogy mindent. És persze alultervezték az alkotmányos költségeket, azt sosem lehet elég "jól" megtervezni.
... és köszönöm ezt is!
Köszönöm ezt a nagyon fontos hozzászólást!
A 2006 és 2010 közötti „klassz” dicsőségkorszakhoz tegyük hozzá, hogy addigra a Magyar Állami Operaház teljesítményét az Erkel Színház módszeres lezüllesztésével sikerült kevesebb, mint felére csökkenteni, és a magasztalt négy éven át lehetett reszketnünk azért, hogy az ütött-kopott, de a piramisok stabilitásával álló, csodálatos értékekkel rendelkező épületet megsemmisítik-e, vagy sem. Az előzményben felsorolt nevekhez tapad egy hamis statikai jelentés hitelesítésének, vagy az ahhoz történt segédkezésnek a bűne.
Sosem érdekelt, hogy Vass Lajost mivel vádolták és hogyan mentették fel. Ítéletek és felmentések hozása különböző fokokon a bíróságok dolga. Az Erkel Színház lebontása olyan elvetemült bűncselekmény lett volna, amilyen Budapest 1944-es bombázása, az 1956-es ágyúlövések és a Nemzeti Színház 1964-es felrobbantása óta nem történt Magyarországon. Népeket, hidakat és színházakat lehetőleg ne semmisítsünk meg.
Lidércnyomás alóli szabadulás, felemelő élmény volt, amikor – még a 2010-es országgyűlési képviselőválasztások előtt – a VIII. kerületi időközi polgármester-választás fideszes győztese, Kocsis Máté konzíliumot tartott a halálra ítélt Erkel Színházban az épület megmentéséről és újraműködtetéséről. Az 2010-es parlamenti, majd helyhatósági választások eredménye euforikussá tette a bizakodás és a bizonyosság erősödését.
Az, hogy Ókovács Szilveszter főigazgató művészeti tevékenysége nem jó (ezért persze művészeti igazgatója is okolható), hogy az Erkel Színház, illetve az egész intézmény marketingje nem tűnik eredményesnek, viszont annál ízléstelenebb (hozzáteszem: nincs és nem is lesz ellenpélda arra, hogyan vezette volna és vezetné az intézményt az adott időszakban és helyzetben más), korántsem dicséri az Operaház előző vezetését, illetve éráját. Van itt hely egykori kollégájuk büszkeségének – de akkor álljon itt az is, hogy bár lehet, hogy Ókovács repertoárrombolása és egyéb művészeti melléfogásai (illetve a mindezekre fordított pazarlás) csak nagyon hosszú idő alatt lennének megtéríthetők, ám az Erkel Színház megsemmisítése visszafordíthatatlan bűncselekmény lett volna. A (hála Istennek, csak) feltételes módban említhető bűncselekmények ugyan nem azonosak az elkövetettekkel, de megkísérelőiket ne nyilvánítsuk mártírrá vagy szentté.
Nem demokrácia vagy diktatúra kérdése forog fenn, az opera sosem volt demokratikus üzem. hanem a szakmaiságon, vagy annak ellentettjén. És a korrepetitorok elbocsátása nem szakmaiatlan döntés volt, hanem durván szakmaellenes. Ez nem az én fantazmagóriám! Túl sokan vannak ezen a véleményen, és hiba volna ezeket a megállapításokat nem figyelembe venni.
Azért azt tudni kell, hogy a közbeszerzési eljárás szépsége abban rejlik, hogy a döntés ellen a vesztes fél fellebbezhet. ezt meg is teszi, akkor is, ha teljesen esélytelen a jogorvoslat. Egy ilyen eljárás elhúzódhat. Ebből edódik a késedelem.
Az örvendetes építőipari konjunktúra felhajtotta az árakat, és azok emelkednek is szép tempóban, ha jól tudom, ez több mint 20% volt tavaly (kérem ellenőrizni). Tehát, ha húzódik az eljárás, számottevően drágul az építkezés. Ez minden közbeszerzéses ügyletet érinthet.
A késedelmességnek és a drágulásnak nincs köze a hűtlenkedéshez, sokkal inkább a cápák mohóságához. Akik, mint építőipari mogulok, a recesszió idején kifacsarták a kisegzisztenciákat, úgy hogy azok többségükben tönkrementek, vagy kimentek külföldre. Most, hogy konjunktúra van, nincs szakember. Dehogy nincs! a külföldre menekültek! Jönnek ők, ha megadják nekik a nyugati bért és rá az útiköltséget. Bolondok lennének, ha másképp tennének. Ez mindenkit sújt, csak azokat nem, akik ezt a helyzetet előidézték, és annak idején a haszonélvezői voltak. Off vége.
Olvasom, hogy immár 20 milliárd fölött jár a felújítás. Erről eszembe jutott néhány gondolat.
2010 őszén az Operaház teljes menedzsmentjét kirúgta a új fidesz kormány négy megbízottja: Réthelyi Miklós, Horváth Ádám, Mozsár István, Hardy F. Gábor. Sokan végignézték kint és bent az esztelen pusztítást, aztán beültek a megüresedett helyekre. Vass Lajos főigazgatót és Szabó Attila gazdasági igazgatót még büntető eljárással is terhelték. Múlt héten ennek lett vége másodfokon. Jogerősen is kimondta a bíróság, hogy nem történt semmiféle bűncselekmény, visszaélés, de még szürkezónás ügylet sem. Egyvalami történt: aljas támadás emberek ellen, akik korrekt munkát végeztek. Életeket, családokat, karriereket tettek tönkre ezzel az eljárással.
A koncepciós folyamat egyik klasszikus eleme a zsarolás volt, hogy a közös megegyzéssel való távozást elérjék. Nálam is elérték, utcára kerültem. Az akkor épp a legkisebb fiammal otthon lévő feleségem ment vissza dolgozni, hogy ne haljunk éhen. 4 gyerekes családapaként, a sajtóban felfújt ügy miatt esélytelenül kerestem munkát évekig. Szerencsés voltam, hogy az elsők között lehettem, akit tönkretettek. Mert volt lehetőségem azóta fölállni.
Büszke vagyok rá hogy 2006 és 2010 között Fischer Ádámmal, Vass Lajossal, Kovalik Balázzsal, Keveházi Gáborral és Szabó Attilával, a menedzsmentben dolgozhattam az Opera marketingje megújításáért. Klassz korszaka volt az is Operának. Remélem, most is az vagy az lesz. Minden meghurcolt, tönkretett, kirúgott volt kollégám emelt fővel járt eddig is, talán most magabiztosabb lesz, hogy ez a értékelhetetlen eljárás végre lezárult.
És akkor olvasom, hogy megint 6 milliárddal drágult. Vass Lajost pedig 1,3 milliárddal vádolták, ezért rúgták ki. Aztán ez elolvadt 0, azaz nulla forintos hűtlen kezeléssé. Vagyis nem volt igaz a vád. A Pomádé királyok világában élni több mint kihivás.
Hat és fél milliárd forinttal drágul a Magyar Állami Operaház rekonstrukciója...viszont várhatóan hónapokkal tovább tart majd -mihez, melyik határidőhöz képest is?- a felújítás. Hja kérem, mint mondja a népi bölcsesség, lassú munkához idő kell...és jóval több pénz, tehetjük hozzá mi.