Nagyon szép, szabatos kiírás: külön rendelés férfi, külön rendelés női jelmezekre, ruhákra, igazán dicséretes, biztosan ez a lényeg (gender-divat!), talán újabb hungarikum született. (Vö. régi iskolabejárat-feliratok: fiú bejárat - leány bejárat) Pénz nem számít. Azért azt sem ártana tudni, milyen produkciókhoz rendelik évekre előre, lehet találgatni. De ha már így alakult: fejtörőt lehetne indítani momuson! Kérdés így szólna: milyen operában használnak Chanell (sic!) kabátot? Disdashát? I. világháborús katonai öltözetet? Plasztont (sic!)? és így tovább. Ezek szerint X évre előre megvan a műsor. Oké. Már csak az a kérdés:mikortól? És meddig?
Lehet, hogy ez a hír független az Operaház felújításától, de talán összefügg A bahcsiszeráji szökőkút (a Márk Tivadaréi helyett) újratervezett jelmezeivel és azok legyártásával.
Tisztelt Joska141! Ha Ön a 4 bekezdéses kis hozzászólásomat – nem minden élc nélkül – nagyívűnek minősíti, engedje megjegyeznem, hogy fogékony vagyok a kenetmázas élcre.
Lejjebb jelentkezett a véleményével egy fórumtárs, alighanem a polgári nevén, aki 2012-09-29 16:56:10 időpontban egyszer már udvariasan elköszönt tőlünk. 2015-05-03 04:50:11 időpontban aztán mégis visszatért, hogy engem Álnevű Bátor Harcosnak szólítva (ismétlem, fogékony vagyok az élcre), az Operaház aktuális veszteségeit és az „öntömjénező mázzal leöntött idiotizmust” összehasonlítsa a „Fischer-Kovalik-Vass korszakkal”. (Akkorra már elfelejtette, hogy ez egy fórum, amilyenből százezrek léteznek a földkerekségen, sok millió álnevű userrel, ez tehát annyira lehet a gúny jogos tárgya, mint a két orrlyuk.)
A fórumhasználó ezután ismét visszatért, 2018-06-12 17:35:20 időpontban, nem egyébbel, mint klasszikus öntömjénezéssel. Erre reagáltam csupán, hogy a tömjén ne legyen olyan tömény – a nagyívűség igénye nélkül.
Nem hiszem, hogy „komplexen” össze lehetne hasonlítani, miben jobbak és miben kevésbé jobbak a jelenlegi és az előző operai vezetések. Talán mértékadó lenne, hogy a 2006 és 2010 közötti időszakban nem sok előadást láttam, de azok sem adtak megrázó élményt, és szinte csak rossz rendezésekkel találkoztam – ezzel szemben 2010 márciusától napjainkig mindkét játszóhelyen szemérmetlenül sokat, kevés megrázó élménnyel és szinte csak vérlázítóan rossz rendezésekben? Mértékadó, hogy míg az előző évtizedben a vezetők nem tudták (vagy eszük ágában sem volt) meghívni a fiatal világsztár Anna Netrebkót, akár Villazónnal, akár Schrottal, és már-már úgy rémlett, hasonlóan járunk vele, mint Tebaldival és Callasszal, akik sohasem léptek fel operaházunkban (és akkor még Eyvazov miatt sem kellett szörnyűködniük a szörnyűködőknek) – addig az Ókovács-érában mégiscsak járt nálunk Netrebko, igaz, civil fellépőruhákban, de mégiscsak teljes főszerep-alakítással; és igaz, hogy Eyvazovval, de ő ma már benne van Netrebko árában. És járt nálunk Erwin Schrott is, nem is csak egyszer, és akik megnézték, felejthetetlen Don Giovanni-élményekkel gazdagodhattak.
Ki lehetne szúrni más szempontokat is (például, hogy melyik Carmen-rendezés volt bűnrosszabb, a Szinetár Miklósé-e vagy az Oberfrank Pálé), azt hiszem, a versenyben egyik korszak vesztesebb lenne, mint a másik. Akkor is, ha azt vizsgáljuk, mikor volt büdösebb a III. emeleti mosdó, 2010 előtt vagy tavaly.
További példák helyett egyet mondok: ha egy két játszóhelyes színház vezetése annak árán akarja folytatni az üzemet, vagy tartani a nagyobb presztízsűnek a színvonalát, vagy megmaradni vezetői székében, hogy az egyik, művészeti és társadalmi szempontból szintén nagyon fontos játszóhelyétől megválik, ám nem az arról való lemondással, hanem annak megsemmisítésével, annál alávalóbb vezetés a világon nem létezik.
Az Erkel színházi nézőtér telítettségének említését azért nem jogos hiányolnia hivatkozott hosszászólásomban, mert éppen én időről időre meg szoktam említeni ezt a témát, az interneten látott és a nézőtéri, személyes tapasztalatom nyomán. Nem így van? De ha ezt most Ön tette meg, súlyos kérdésről lévén szó, hadd tompítsam a túlzásait. A szinte teljesen üres erkély és a tátongó széksorok nem majdnem valamennyi, csupán (sajnos) több előadásra jellemzőek; a jelenlevő nézők legtöbbje 1200–6200 forintos jeggyel (illetve a bérletével) ül a nézőtéren. Néhány előadásra meghirdetnek különböző címen különböző mértékű kedvezményt, ezek közt előfordul egységesen 500 forintig leszállított előadás is, és bizony van, amikor így sem sikerül barátságosabbá tenni a képet.
Hogy mi lehet ennek az oka? Hát ezt is pontosan meg szoktam írni, sajnos valamennyi hozzászólásomban. Az előadásokon nem történik csoda. A közönség lelkesen tapsol a műnek, a zeneszerzőnek, az énekeseknek, táncosoknak, zenekarnak, de aztán nem jár híre annak, hogy a színpadon varázslat történt. Tehetségtelennél tehetségtelenebb rendezők „kísérleteznek”, minél közönségesebb, civilebb megjelenítésre törekedve, vagy közönségességükön és civilségükön felülemelkedni képtelenül. Mindehhez hozzájött a most leköszönő szezon drasztikus helyáremelése és az ügyetlen, célt és irányt tévesztett és/vagy érdektelen marketing és közönségszervezés.
Nem csak az elmúlt nyolc évben, hanem az utóbbi huszonkilenc évben; nem csak a MÁO-ban, hanem Magyarországon bárhol bárkit ki lehet rúgni egy tollvonással. Néha-néha munkaügyi per követi az ilyesmit, amelynek nyomán a tollvonásnyi tinta mellett a munkaadó némi pénzébe kerülhet a hétköznapi önkény.
Sem ünnepelned, sem gyászolnod nem kell semmit sem: a destruktív személyiség is ember.
Még ha máshonnan nem is, a Társművészetek-topic vagy fél tucatnyi érdekes és jól fésült hozzászólásából tudjuk, hogy az Erkel Színházon kívül is van kulturális élet. Ám. Köszönjük.
Teljesen az Operaház felújításától feljesen független hír a mai sajtóból:
"Több mint 140 különféle típusú férfi és női jelmez elkészítését rendelte meg az Operaház – derül ki az uniós közbeszerzési értesítőből, a TED-ből. Az óriási beszerzés két tételben történik, és a 30 százalékos opciós keretet is beleértve összesen 624 millió forintot tesz ki. A pályázatot konzorciumban elnyerő két cég, a Méretes Szabó és a Jelmez Art Kft. ezért a kivitelezést és a szállítást vállalja, négy éven át – a jelek szerint az anyagköltséggel nem lesz gondjuk, ugyanis az Operaház biztosítja a jelmezek anyagát is."
Tisztelt "IVA"! Nincs meg az az ismeretanyagom, hogy történelmi, ideológia, bírósági, jogi ügyekben állást foglaljak. Úgyszintén nem tudom komplexen megítélni, hogy a jelenlegi operai vezetés és az előző operai vezetések összehasonlításában melyik miben jobb és kevésbé jobb.
Azt azonban látom, erre nagyívű hozzászólásában Ön nem tér ki, hogya felújított Erkel Színház majdnem valamennyi előadása tátongó széksorokkal, szinte teljesen üres erkély nézőtérrel megy. A mai viszonylatban nevetséges 500-1000 Ft os, leggyakrabban félárú jegyekkel sem lehet nézőket-hallgatókat bevonzani, még az Operaház felújítása alatt sem!!!
Azért - ideológiai, kulturális missziós, küldetéstudat és egyebek mellett - valahol mégis jelent valamit, hogy az adott intézményt látogatják-e az emberek.
Egyetértek: a színház nem demokratikus intézmény. Csak arra utaltam, hogy mostanság (azelmútnyócévben) egy tollvonással lehet kirúgni, jogi kifejezéssel munkaviszonyát megszüntetni pl. MÁO munkavállalóinak, művészeinek. Előzőleg a közalkalmazotti státuszukhoz körömszakadtáig ragaszkodó munkavállalók, művészek előtt térdepelve-könyörögve kellett tárgyalni erről. Az volt a "demokrácia", nem működött. Mára valszeg "jól" (diktatorikusan, "fortélyos félelemmel") megoldották a dilemmát. Nem ismerem a Ház belső viszonyait, de nagy tétben fogadok, hogy alaposan kiiktatták a közalkalmazotti státuszt, ahol csak tudták.
Talán éppen ma ünnepelhetjük az Erkel Színház megmentésének és újranyitásának tízezredik laudációját, a 2010 óta regnáló kulturális vezetés nagyjából egyetlen maradandó pozitív cselekedetét. Mihez is kezdenénk, ha még azt sem írhatnánk a javukra... Pezsgő, himnusz. Az Erkel Színházon kívüli kulturális életben pedig (mert van ám kulturális élet az Erkel Színházon kívül is) "lebombázott hidak, színházak" = értsd: kulturális romok sokasága. Gyászos szaldó.
off Mi számít(ott) a "recesszió idejének"? Szerintem 2007/8-tól néhány év = az első (2002-10) "elmútnyócév" utolsó 2,5-3 éve, de az vastagon. A cápák, mohó építőipari mogulok a recesszió idején nem kifacsarták a kisegzisztenciákat, hanem leállították az építkezéseket, mert nem volt fizetőképes kereslet. Nagy különbség. Aki meg tehette, elment külföldre.
on MÁO felújítását már bőven a fellendülés időszakában tervezték meg = be kellett/lehetett volna tervezni a megemelkedett anyagárakat, a hiányzó munkaerőt (mert addigra már leléptek számosan külföldre), utóbbiból következően az itt maradó munkaerő megemelkedett költségeit (bérét, közterheit, egyebeit).. nem tették. Alultervezték tehát, ahogy mindent. És persze alultervezték az alkotmányos költségeket, azt sosem lehet elég "jól" megtervezni.
... és köszönöm ezt is!
Köszönöm ezt a nagyon fontos hozzászólást!
A 2006 és 2010 közötti „klassz” dicsőségkorszakhoz tegyük hozzá, hogy addigra a Magyar Állami Operaház teljesítményét az Erkel Színház módszeres lezüllesztésével sikerült kevesebb, mint felére csökkenteni, és a magasztalt négy éven át lehetett reszketnünk azért, hogy az ütött-kopott, de a piramisok stabilitásával álló, csodálatos értékekkel rendelkező épületet megsemmisítik-e, vagy sem. Az előzményben felsorolt nevekhez tapad egy hamis statikai jelentés hitelesítésének, vagy az ahhoz történt segédkezésnek a bűne.
Sosem érdekelt, hogy Vass Lajost mivel vádolták és hogyan mentették fel. Ítéletek és felmentések hozása különböző fokokon a bíróságok dolga. Az Erkel Színház lebontása olyan elvetemült bűncselekmény lett volna, amilyen Budapest 1944-es bombázása, az 1956-es ágyúlövések és a Nemzeti Színház 1964-es felrobbantása óta nem történt Magyarországon. Népeket, hidakat és színházakat lehetőleg ne semmisítsünk meg.
Lidércnyomás alóli szabadulás, felemelő élmény volt, amikor – még a 2010-es országgyűlési képviselőválasztások előtt – a VIII. kerületi időközi polgármester-választás fideszes győztese, Kocsis Máté konzíliumot tartott a halálra ítélt Erkel Színházban az épület megmentéséről és újraműködtetéséről. Az 2010-es parlamenti, majd helyhatósági választások eredménye euforikussá tette a bizakodás és a bizonyosság erősödését.
Az, hogy Ókovács Szilveszter főigazgató művészeti tevékenysége nem jó (ezért persze művészeti igazgatója is okolható), hogy az Erkel Színház, illetve az egész intézmény marketingje nem tűnik eredményesnek, viszont annál ízléstelenebb (hozzáteszem: nincs és nem is lesz ellenpélda arra, hogyan vezette volna és vezetné az intézményt az adott időszakban és helyzetben más), korántsem dicséri az Operaház előző vezetését, illetve éráját. Van itt hely egykori kollégájuk büszkeségének – de akkor álljon itt az is, hogy bár lehet, hogy Ókovács repertoárrombolása és egyéb művészeti melléfogásai (illetve a mindezekre fordított pazarlás) csak nagyon hosszú idő alatt lennének megtéríthetők, ám az Erkel Színház megsemmisítése visszafordíthatatlan bűncselekmény lett volna. A (hála Istennek, csak) feltételes módban említhető bűncselekmények ugyan nem azonosak az elkövetettekkel, de megkísérelőiket ne nyilvánítsuk mártírrá vagy szentté.
Nem demokrácia vagy diktatúra kérdése forog fenn, az opera sosem volt demokratikus üzem. hanem a szakmaiságon, vagy annak ellentettjén. És a korrepetitorok elbocsátása nem szakmaiatlan döntés volt, hanem durván szakmaellenes. Ez nem az én fantazmagóriám! Túl sokan vannak ezen a véleményen, és hiba volna ezeket a megállapításokat nem figyelembe venni.
Azért azt tudni kell, hogy a közbeszerzési eljárás szépsége abban rejlik, hogy a döntés ellen a vesztes fél fellebbezhet. ezt meg is teszi, akkor is, ha teljesen esélytelen a jogorvoslat. Egy ilyen eljárás elhúzódhat. Ebből edódik a késedelem.
Az örvendetes építőipari konjunktúra felhajtotta az árakat, és azok emelkednek is szép tempóban, ha jól tudom, ez több mint 20% volt tavaly (kérem ellenőrizni). Tehát, ha húzódik az eljárás, számottevően drágul az építkezés. Ez minden közbeszerzéses ügyletet érinthet.
A késedelmességnek és a drágulásnak nincs köze a hűtlenkedéshez, sokkal inkább a cápák mohóságához. Akik, mint építőipari mogulok, a recesszió idején kifacsarták a kisegzisztenciákat, úgy hogy azok többségükben tönkrementek, vagy kimentek külföldre. Most, hogy konjunktúra van, nincs szakember. Dehogy nincs! a külföldre menekültek! Jönnek ők, ha megadják nekik a nyugati bért és rá az útiköltséget. Bolondok lennének, ha másképp tennének. Ez mindenkit sújt, csak azokat nem, akik ezt a helyzetet előidézték, és annak idején a haszonélvezői voltak. Off vége.
Olvasom, hogy immár 20 milliárd fölött jár a felújítás. Erről eszembe jutott néhány gondolat.
2010 őszén az Operaház teljes menedzsmentjét kirúgta a új fidesz kormány négy megbízottja: Réthelyi Miklós, Horváth Ádám, Mozsár István, Hardy F. Gábor. Sokan végignézték kint és bent az esztelen pusztítást, aztán beültek a megüresedett helyekre. Vass Lajos főigazgatót és Szabó Attila gazdasági igazgatót még büntető eljárással is terhelték. Múlt héten ennek lett vége másodfokon. Jogerősen is kimondta a bíróság, hogy nem történt semmiféle bűncselekmény, visszaélés, de még szürkezónás ügylet sem. Egyvalami történt: aljas támadás emberek ellen, akik korrekt munkát végeztek. Életeket, családokat, karriereket tettek tönkre ezzel az eljárással.
A koncepciós folyamat egyik klasszikus eleme a zsarolás volt, hogy a közös megegyzéssel való távozást elérjék. Nálam is elérték, utcára kerültem. Az akkor épp a legkisebb fiammal otthon lévő feleségem ment vissza dolgozni, hogy ne haljunk éhen. 4 gyerekes családapaként, a sajtóban felfújt ügy miatt esélytelenül kerestem munkát évekig. Szerencsés voltam, hogy az elsők között lehettem, akit tönkretettek. Mert volt lehetőségem azóta fölállni.
Büszke vagyok rá hogy 2006 és 2010 között Fischer Ádámmal, Vass Lajossal, Kovalik Balázzsal, Keveházi Gáborral és Szabó Attilával, a menedzsmentben dolgozhattam az Opera marketingje megújításáért. Klassz korszaka volt az is Operának. Remélem, most is az vagy az lesz. Minden meghurcolt, tönkretett, kirúgott volt kollégám emelt fővel járt eddig is, talán most magabiztosabb lesz, hogy ez a értékelhetetlen eljárás végre lezárult.
És akkor olvasom, hogy megint 6 milliárddal drágult. Vass Lajost pedig 1,3 milliárddal vádolták, ezért rúgták ki. Aztán ez elolvadt 0, azaz nulla forintos hűtlen kezeléssé. Vagyis nem volt igaz a vád. A Pomádé királyok világában élni több mint kihivás.
Hat és fél milliárd forinttal drágul a Magyar Állami Operaház rekonstrukciója...viszont várhatóan hónapokkal tovább tart majd -mihez, melyik határidőhöz képest is?- a felújítás. Hja kérem, mint mondja a népi bölcsesség, lassú munkához idő kell...és jóval több pénz, tehetjük hozzá mi.
Az idő megoldotta a dolgot: most már nem választják szét a karmestereket a "többiektől" e tekintetben. Bezzeg 2010 előtt volt ám nagy ribillió, amikor a Vass-Fischer-Kovalik-érában -ha jól tudom és ha jól emlékszem- hozzáfogtak (volna?) a közalkalmazotti státuszok sokaságának felülvizsgálatához netán megszüntetéshez. Hol vannak már azok az idők, amikor ilyesmi volt és lehetett casus belli...úgy látszik diktatorikus út hatékonyabb út. Nem csak az Andrássy úton. Aztán majd kiderül, hová vezet.
Amikor erre módom volt, felhívtam az akkori főzeneigazgató Halász Péter figyelmét arra, hogy mind a magánénekesek, mind a kórusművészek, mind a zenekari tagok, mind a balettművészek felvételénél alapkövetelmény a próbaéneklés, próbajáték, miért egyedüli kivétel a karmesteri szakma? Őket kvázi "kinevezik". Miért nincs (akár nyilvános) próbavezénylés a karmesterek esetében, ha produkcióra vagy szezonra szerződtetik őket? Az egykori főzeneigazgató nagyokat hümmögött. Bölcs hümmögését a jelen levő akkori zenekari igazgató, Simon Béla, saját különhümmögésével és orrának szívásával árnyalta.
Az összes közalkalmazotti állásban levő szólóművésznek felmondott az Operaház 2012 december 31-i hatállyal. Egyszerűen megszüntették a karmesteri és a magánénekesi tárat. Ennek az intézkedésnek a jogi, szakmai és pénzügyi megalapozottságával és a mindenirányú mélyreható következményeivel eddig senki sem foglalkozott nyilvánosan a kellő alapossággal. Pedig erre rendelkezésre állt volna öt év. Úgy látszik, hogy az a tény, hogy egyetlen Operaházunknak 2013. január 1-től nincs társulata, az egy elhanyagolható, lényegtelen mellékszál a magyar operatörténetben.
...legalábbis azok, amiket a fórumtársak belinkeltek...a téma folyamatosan frissül(het), az írások száma szaporodhat, az alagút vége...?
Az idei Billy Elliot-saga minden cikke megtalálható és rákattintva kinyitható Erkel-topikban.
elkepzelem Bubut a szerepben... :-)
elkepzelem Bubut a szerepben... :-)
regi-uj vagyok, sziasztok (ismet). :-)
lenne valaki olyan szives es linkelne nekem a felhördülest okozo 2 okovacs-nyilatkozatot (es köriteset)? köszi szepen :-)
Sok mindenki volt-van-lesz mindig is sokfelé, ez önmagában nem (lenne) baj. A felsoroltak közül az egyik művész valójában rendszer-konform volt, csak akkor azt a rendszert még nem hívták NER-nek, a másik kettő viszont akkor sem volt rendszer-konform és most sem az és ami nagyobb baj: nem tudok róla, hogy egy-egy projektre beszállnak, Operában biztosan nem. MüPa (egyelőre?) más.
Jutocsa megprobalt szellel szemben. Mondjuk biztosan nem ugy kellett volna, hanem higgadtabban. A kepeit nem nagyon vennem meg. Abban azonban igaza van, hogy ez az orszag (a magyaroke orszag) sohasem fog megvaltozni. Gyorivanyi Gyuri is Nice-ben van, Fischer Adam szanaszet, Kovalik Balazs Muchenben. Egy valami kozos bennuk: megertettek, hogy folosleges itt barmit csinalniuk. Egy-egy projektre beszallnak, aztan hello.
Beköszönnék, először járok itt.
Ha teheti, hát jól teszi. Annyi bizonyos, azok a falak semmiféle alkotó tevékenységnek útjába nem állnak.
Nocsak, szakállat növesztett a jó öreg HÁJ... :)
"Szindbád úgy döntött, nem jön vissza Magyarországra kínlódni."
Egy dél-francia faluban él, 600 éves falak között, fest és nyelvet tanul Hegyi Árpád Jutocsa, az Operaház volt főigazgatója.
Ha már szóba került egy félreolvasás, mégis leírom, hogyan olvastam félre elsőre Parampampoli egyik mondatát: … ki bűnös, kinek az ágyában született meg a képtelen, emberellenes és művészi minőség-ellenes intézkedés… Így is lenne értelme a mondatnak, de ez persze csak az én mocskos fantáziámra vall.
Ebbe a listába belefájdul az ember feje. A végén az utókalkulátor helyett már ufókalkulátort olvastam. Kellett ez nekem. Meg kell tényleg ekkora háttérszemélyzet? Ki tudja. Én maradok annál a listánál, amiről Leporello énekel Donna Elvirának.:)
Bocsánat, kimaradt néhány mondat - közben mást csináltam - ami nélkül egész mást jelent, amit írtam. Szóval eredendően ezt akartam írni:
Én is azt hallottam, hogy felmondtak az összesnek, és visszafoglalkoztatják őket projektre. Ahogy a magánénekeseket is. Az együtteseknél pár évente megy a minősítés, ők se lehetnek nyugodtak. Már várom, hogy mikor történik a karmesterekkel ugyanez - és itt a minősítésre gondolok.
A karmesterekkel már réges régen ez a helyzet. Egyébként döbbenetes, hogy erről az egész botrányos ügyről egy szót nem lehet olvasni, még az ún. szaksajtóban sem. Azt se lehet tudni, bár hírek járnak már, hogy ki bűnös, kinek az agyában született meg a képtelen, emberellenes és művészi minőség-ellenes intézkedés. Viszont az Opera Cafében bemutattak egy rövid riportot a korrepetitorok munkájának óriási jelentőségéről. (Igaz, Bartal László nevét Barta Lászlónak írták, hiszen csak kb 30 éve tagja a színháznak, miért ismernék?) Ezt kapták ajándékba az útilapu mellé... Fontos, hogy a 136 vezető és hivatalnok mind a helyén maradt, biztosan jóval több fizetésért, mint a korrepetitorok.
1 fő Főigazgató
1 fő Főigazgató helyettes
1 fő Főigazgatói asszisztens
1 fő Igazgatói asszisztens
1 fő Vezető belső ellenőr
1 fő Titkársági asszisztens
1 fő Erkel Program iroda vezető
1 fő Művészeti szervező
1 fő Humánerőforrás gazdálkodási osztályvezető
1 fő Humánpolitikai előadó
2 fő Humánpolitikai koordinátor
1 fő Humánpolitikai főelőadó
1 fő Vezető jogtanácsos
3 fő Jogi referens
1 fő Közbeszerzési referens
1 fő Beszerzési előadó
1 fő Irodai adminisztrátor
4 fő Rendezvényszervező
1 fő Eiffel-koordinátor
5 fő Főigazgatói tanácsadó
1 fő Főzeneigazgató
1 fő Főzeneigazgató asszisztens
5 fő Művészeti szervező
1 fő Művészeti szervezőtitkár
2 fő Kórus zenei asszisztens
2 fő Kottatári zenei referens
5 fő Kotta és hangszerkesztő
1 fő Művészeti igazgató
1 fő Igazgatói asszisztens
1 fő Művészeti főtitkár
4 fő Művészeti szervező
1 fő Művészeti szervezőtitkár
1 fő Főjátékmester
1 fő Repertoár felügyelő játékmester
3 fő Játékmester
8 fő Rendező asszisztens
1 fő Főstatiszta szervező
1 fő Balettigazgató
1 fő Művészeti szervezőtitkár
2 fő Művészeti szervező
1 fő Műszaki igazgató
1 fő Beruházó építész asszisztens
2 fő Produkciós koordinátor
1 fő Igazgatói asszisztens
1 fő Igazgatói koordinátor
2 fő Produkciós asszisztens
2 fő Szcenikai ügyintéző
2 fő Jelmezügyintéző
1 fő Üzemeltetési titkár
2 fő Műszaki szakreferens mérnök
1 fő Pénzügyi és anyaggazdálkodó
1 fő Főgondnok
4 fő Gondnok helyettes
3 fő Gondnok
1 fő Főelektrikus
2 fő Elektrikus
9 fő Karbantartó villanyszerelő
2 fő Színpadtechnikai mérnök
1 fő Színpadtechnikai és villamosberendezés karbantartó
1 fő Informatikai osztályvezető
3 fő Informatikus
1 fő Marketing és kommunikációs igazgató
1 fő Marketing és kommunikációs projektvezető
2 fő Marketing projektvezető
1 fő Marketing gyártásvezető
1 fő Sajtófőnök
1 fő Kommunikációs projektvezető
1 fő Nemzetközi kommunikációs projektvezető
1 fő Protokollfőnök
1 fő Event marketing projektvezető
1 fő Klubmenedzser
1 fő Online marketing tanácsadó
1 fő Gazdasági igazgató
1 fő Igazgatói asszisztens
1 fő Érkeztető
1 fő Hivatalsegéd
1 fő Irattáros
1 fő Kézbesítő
1 fő Utókalkulátor
1 fő Munkaerő-gazdálkodási osztályvezető
136 fő összesen (2015-ös adat. Lehet, hogy azóta többen vannak.)
Én is azt hallottam, hogy felmondtak az összesnek, és visszafoglalkoztatják őket projektre. Már várom, hogy mikor történik a karmesterekkel ugyanez...
MÁO - Die Walküre - ma este ismét volt az M5-ön.
Másként ismertették a rendezést, mint tavaly. (?)
Az első felvonás feliratait elfelejtették középre rendezni.
Sajnos - az egy évvel ezelőtti első közvetítés óta sem sikeredett helyretenni.
Pedig más javítanivaló is lett volna, például: ...megfizets.
A bécsi STOP állandó, státuszban lévő korrepetitorjai.
Közöttük mindjárt az első, Bartinai Gábor.
https://www.wiener-staatsoper.at/en/artists/opera/
Én azt hittem, ez a visszafoglalkoztató rendszer ezután következik. Miután a tegnapi álhír nem álhír, hanem igaz.
Közalkalmazottak valamennyien.
Eddig is csak projektre foglalkoztatták őket, akár a magánénekeseket...
Ha igaz, jól meg fogja emelni a felkészülés színvonalát. -:(((((((
Tényleg elküldték a korrepetitorokat, vagy ez csak álhír?
Is-is...de nem Isis! = ott többek korábbi itteni javaslatára Sarastrót ;-)
Énekelni: olaszul Domingo lesz Bánk mindenki más majd magyarul énekel :-). Régen ez nem is lett volna annyira meglepő.
Énekelni fog, vagy vezényelni? És ha énekel, akkot kit?
Éspedig Domingo maestro aktuális igényéhez és hangi állapotához alkalmazkodva.
Ez valami csodálatos lesz: előadják bariton címszereplővel, majd osztogatják hozzá a tenor címszereplős keresztmetszetet. Ez valami igazi hungarikum lesz, hogy nemzeti operánk címszereplője hol tenor, hol bariton- javaslom a basszus verzió kipróbálását is :-).
