vissza a cimoldalra
2018-12-12
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61400)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Haladjunk tovább... (216)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Momus-játék (5561)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3024)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1191)
Erkel Színház (9492)
Karmesterekről, karmesterségről-"úgy általában" (635)
Polgár László (267)
Abbado – az ember (153)
Franz Schubert (309)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1544)
Franz Schmidt (3241)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (962)
Erkel Ferenc (1053)
Haspók (1258)
Élő közvetítések (7595)
A díjakról általában (1045)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (803)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

60677   nickname • előzmény60673 2018-04-01 15:46:30

Ókovács meg mondhatja, hogy nem akar olyan színházat látni, amilyet Mikó vagy Nádasd csinált, mert azóta eltelt több évtized. Ettől még szeretni nem kell az új rendezéseket, de az ördögtől való és teljesen gyökértelen dolognak sem kell beállítani azokat. Boross Attila meg annno Szikora Hollandiát is megbotránkoztatónak találta, holott szerintem az annyira nem katasztrofálisan rossz. Manapság nem a realizmus az eszmény a színházban - régebben sem mindig volt az már az 1960-as évektől kezdődően sem, ha nem vagyok rosszul tájékozódva. Mindenkinek megvan a maga eszménye arról, hogy milyen opera előadásokat szeretne látni. Én el tudok fogadni modernebb rednezéseket is - ugyanakkor pl. Kovalik Anyeginjét otthagytam, mert annyi szeretem ezt a darabot és a puskini eredetit is, és megvolt az igényem arra, hogy egy hagyományosabb előadásban lássam újra kedvencemet az Ybl-palotóban. A Bánk bán esetében Galgóczy Judit szegedi rendezése semmiképpen sem hibátaln és tökéletes, de kevésbé voltak zavaróak a megoldásai, mint Vidnyánszk új rendezése esetében. A szegedi előadás nekem tetszett - pedig egy jó historikus Bánk bánnak és Hunyadinak is örülnék. Káel Bánk rendezése nem volt az - az eggyel ezelőtti, Szinetár nevével jegyzett előadás szintén nem volt tökéletes Hunyadi, de a mostaninál pár fokkal jobb volt. A Faust esetében is vágytam egy tradicionálisabb színpadi megejlenítésre, de az élőben rég nem hallott darab iránti szeretetm legyőzte minden ellenszenvemet. Megnéztem vag ötszöt-hatszor ezt a Faustot és voltak szép pillanatai az előadásoknak elsősorban az előadóknak köszönhetően, de egy idő után már a rendezés se zavart. 

A művészet azonban szerintem sohasem független a társadalmi, kultúrtörténeti közegtől, ami körbe veszi még akkor sem, ha sokan ezt állítják és próbálják lenyomni a torkunkon. Most jelenleg tartunk, ahol tartunk. Temetni még nem kell a színházat és az operát sem. 

60673   IVA • előzmény60667 2018-04-01 01:52:08

Caravaggio, Canaletto festészetét, a barokk operaszerzők színházát nem az jellemzi, hogy az ókori, mitológiai, bibliai hősöket kortársi viseletben és miliőben ábrázolták. Inkább az, hogy a koruk környezetében ábrázolt kortárs személyeket az ókor történelméből, a mitológia, biblia világából választott címkékkel látták el. Saját kora arisztokrációjáról hogyan is írhatott volna Monteverdi olyan merész operát, mint a Poppea megkoronázása? Több ezer éves személyekhez és témákhoz fordulni egyfelől divat volt a művészetben, másfelől kényszerűség, különben nem adhatták volna el(ő) műveiket, sőt a legnagyobb kellemetlenségeket zúdították volna a maguk fejére.
Mindennek tetejébe a barokk kor óta eltelt néhány száz esztendő, ami alatt a színpadi művészet rengeteget feljlődött – amíg elérte a színházi építészetnek, előadóművészetnek, technikának, infrastruktúrának stb. nagyjából a XX. század közepi szintjét, művészi nívóját, amely az én színházi, illetve operajátszási eszményem. Ha onnan tovább fejlődött volna, az ellen nem lenne kifogásom. Jelenleg azonban egy atavisztikus folyamat áldozatai vagyunk, az igénytelenség és a primitívség tombol a színpadon, diktatúrára (itt az ízlésére gondolok) jellemző nagyképűségével: aki ezeket a dolgokat nem érti, érezze magát ostobának. Kérem, amikor én egyre több igényességet, fejlődést várok, nekem senki se mutogasson vissza Caravaggióra, Canalettóra.
(A másik hivatkozás, amit annyira szeretek, amikor a szereposztást és a díszletet kifogásolom: láttam volna, milyen volt Shakespeare színháza! Nem akarom látni, nem olyant akarok látni, mert azóta eltelt négy évszázad.)

60667   nickname • előzmény60666 2018-03-31 19:48:27

És Caravaggio bibliai jelentei? Mindegyik bibliai jelenetben a saját korabeli környzetben és ruhákban jelenítette meg a bibliai alakokat! És nemcsak ő! Azokon a képeken ez nem zavar, de ha ma csinál valaki ilyesmit, az már igen. ez mindig is létező jelenség volt teljesen mindegy, hogy miért és hogyan, de megvolt. Aki végig nézte alaposan a Szépművészeti Múzeum Caravaggiotól Canelettóig kiállítását, az tudja miről beszélek. 

60666   IVA • előzmény60665 2018-03-31 18:30:23

Nem derül ki, hogy hol zajlott a XIX. századi előadásról készült a kép. Az operát a Nemzeti Színházban mutatták be, de (a Wikipédia szerint) „még a 19. században színre vitték Bécsben, Zágrábban és Bukarestben is”. Egyáltalán nem biztos, hogy ez az előadás aktualizáló volt, hát még, hogy rendezői színház.
A Nemzeti Színház és a legtöbb színház többnyire anyagi gondokkal küzdött, olykor súlyosakkal is. Historizáló díszlet- és jelmezkészletekkel dolgoztak, és igyekeztek érzékeltetni egy régebbi történelmi miliőt. Valószínűleg a látványtervezés sem mélyült el történelmi, építészeti és néprajzi kutatásokban, nem is volt ilyesmire igényük az alkotóknak. A közönségnek sem, akinek talán nem a pontos kor- és stílushűség volt az eszménye, hanem a pompa, ha már uralkodói környezet illúzióját kell kelteni. Az lehet, hogy ha a színpadon feltűnik egy akkor éppen divatos ruhadarab vagy lakberendezési ötlet, azt nem tolerálták volna, de ilyesmit mi sem tudunk kideríteni a képről.
Mi könnyebben érzékeljük az aktuálizáló látványt, mert a vizuális világunk drasztikusan eltér a korábbi történelmi korokétól.

Szép a kép, de sajnos kínossá tette az oldal olvasását: minden sornál mozgatnom kell a vízszintes gördítősávot.

60665   nickname 2018-03-31 17:36:42

Ez a kép a Hunyadi László egyik 19. századi előadásáról készült metszett.Na már most, hogy az ábrázolás hiteles, akkor azt hiszem már a 19. században is létezett aktualizálás a színházban és rendezői színház. Szemmel láthatóan ugyanis a rendező nem a 15. századot jelenítette meg a színpadon, hanem saját korát, vagy legalább a 18. század legvégét, a 19. század elegelejét. Ez nem egy középkori, hanem inkább egy későbarokk vagy klasszicista épület belső, ahogy az énekesek ruhái sem igazán idézik a késő középkort. 

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Rohmann Ditta (cselló), Mali Emese (harmónium)
Új Liszt Ferenc Kamarakórus
Vezényel: Nemes László Norbert
"Liszt és Kodály"
Az Új Liszt Ferenc Kamarakórus hangversenye
PALESTRINA: Miserere
ALLEGRI: Miserere mei, Deus
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 8. Miserere, d'après Palestrina
LISZT: 2. Elégia zongorára és csellóra
RUDI TAS: Miserere csellóra és vegyeskarra
RHEINBERGER: Miserere mei
KODÁLY: Szonatina csellóra és zongorára, op. 4
LISZT: O heilige Nacht!
KODÁLY: Adventi ének

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Fülei Balázs tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Szabadi Vilmos (hegedű), Farkas Gábor (zongora)
Összkiadás élőben
Mozart variációk és szonáták zongorára és hegedűre/3
MOZART: 23. (D-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 306
MOZART: 24. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 376
MOZART: 25. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 377
MOZART: 26. (B-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 378

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balog József (zongora)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Káli Gábor
SZENTPÁLI ROLAND: La folia
SCHÖNBERG: Variációk zenekarra, op. 31
RACHMANINOV: Rapszódia egy Paganini-témára, op. 43
LUTOSŁAWSKI: Variációk egy Paganini-témára

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Monika Melcová (orgona)
a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kórusai
Vezényel: Domány Rita, Sapszon Borbála, Tóth Márton
MARCHAND: Grand dialogue
BÁRDOS: Karácsonyi kírie
KOCSÁR MIKLÓS: Maria, fons aquae vivae
KODÁLY: Jézus és a gyermekek
NÓGRÁDI PÉTER: Betlehem, Betlehem
SAPSZON FERENC: Két karácsonyi ének: Mostan kinyílt, Születésén Istennek
KODÁLY: Ave Maria
J.S. BACH: E-dúr toccata, BWV 566
VIVALDI-BACH: D-dúr concerto, BWV 972
FAURÉ: Pavane (G. Piper orgonaátirata)
VIERNE: Westminsteri harangok, op. 54, No. 6
VERDONCK: Ave Maria
WILLCOCKS: He Smiles Within His Cradle
KODÁLY: 114. genfi zsoltár
MONIKA MELCOVÁ: Improvizáció
KODÁLY: Magyar mise - Gloria
A mai nap
született:
1896 • Ádám Jenő, zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus († 1982)
1947 • Pászthy Júlia, énekes
elhunyt:
1956 • Geyer Stefi, hegedűs (sz. 1881)
1963 • Rösler Endre, énekes (sz. 1904)