A két nagy klasszikus balett bemutatása New Yorkban óriási ballépés. Mindkét darabot rendszeresen viszi a Bolsoj és a Mariiszkij Balett szuper minőségben, fantasztikus táncosokkal.
A "mi" Hattyúnk a világ egyik legrosszabb koreográfiai változata, ezzel csak szégyenkezni fogunk, a Don Q jobbnál jobb verzókban megy, ez sem lesz nagy durranás! Ráadásul hogyan szabad két ilyen igényes klasszikus balettet úgy kivinni, hogy itthon hosszú ideje nincs belőle előadás? Bizonyára tele lesz új szereplőkkel, akik majd ott táncolják először! Nagy felelőtlenség!
A magyar nemzetet talán valami magyar koreográfiával kellene képviselni, esetleg egy speciális Seregi művel. Nem árt tudni, hogy Seregi Spartacusa korábban óriási sikert aratott New Yorkban, igaz az ausztrál balett vendégjátékában. Nos erre varrjanak gombot!
Egyébként én még mindig leragadtam ott, hogy nincs pénz és milyen szar a helyzet. Na most el tudom képzelni milyen eszement költségei lehetnek egy ilyen turnénak. Válasz persze van:
“ A Magyar Állami Operaház New York-i OperaTúrája Magyarország Kormánya támogtásával valósul meg. “
Azt hiszem mindent értek.
Ókovács Szilveszter szerintem hiú ember - nem ritka ez manapság a magyar vezetők körében - és ez az amerikai túra is olyan, ami rengeteg pénzbe kerül, de dagasztja a hiúságát, mert majd kiteheti a kirakatba, elmondhatja szóban vagy írásban, ha értékeli igazgatósága idejét, hogy bemutattunk több tucat operát, sok ritkaságot, elmentünk turnéra még Amerikába is, na, előttünk ez kinek sikerült? És felújítottuk és újranyitottuk az Erkelt, felújítottuk az Operaházat, jöttek-mentek nálunk a "világsztárok" - mégha már leszálló ágban is értek el hozzánk - volt nálunk csomó külföldi rendező is meg, meg mennyi külföldi énekes, meg karmaester, meg a balett repertoárt is megújítottuk, és mennyi minden kiadtunk cédén. Na, csak teljék már a lista.
Hog közben olyan szereposztási bakikat követtek el, minthogy szubrettek énekelték évekig Gilda vagy Melinda szerepét, hogy egy olyan énekesnővel csináltak Traviáta bemutatót, aki nem tudta rendesen elénekelni a szerepet, mert nem neki való, hogy egyes énekeseket széténekeltettek, ezért rendkívül egyenetlen színvonalú előadások jöttek létre még akkor is, ha ezek az énekesek a nekik megfelelő szerepekben, kisebb előadásszám mellett színvonalasan teljesíhettek volna, hogy rendezések sorával nyúltak mellé, hogy össze-vissza műsorpolitika volt és népszerű darabokat, amikre teltházak lettek volna hol játszottak, hol nem, hogy sok előadás félházzal vagy negyeddel ment és sokszor áron alul kellett árulni a jegyeket, hogy a mosdók tisztántartását sem tudták megoldani az Erkelben, hogy a közönségszervezés - egyébként sajnálom az ott dolgozókat, mert nem lehet e tekintetben könnyű dolguk - egyszerűen nem volt rendesen megoldva, hogy tehetséges művészeket mellőztek éveken át és csak kisebb szerepeket adtak nekik - kérezem én, hogy akkor mitől lennének formában, ha nem énekelhetnek és kijönnek a gyakorlatból - és még lehetne sorolni, az nem számít.
A Sába királynője Erkel színházi előadásai láttán úgy gondoltam, a balettbetétet és a sivatagi díszletet azzal az igénnyel tervezték, hogy annak a közönségnek, aki a hűvös margitszigeti előadások szünetében megiszik egy fél liter cseresznyepálinkát, úgy is meg fog felelni. Kíváncsi leszek arra, hogyan bírja ki mindezt a New York-i közönség.
Kérdésed, tudom, nem egészen erre vonatkozott. De Turandot-előadásunk is van, mégis a Müpában adták elő az operát nemrég.
Közelebb a Naphoz, mint a Földhöz, Ókovács Szilveszter szokta nyilatkozni a sajtónak és azon keresztül a közönségnek, hogy ő, kiváló vezető kollégáival, hány évaddal jár előttünk az Operaház műsorának tervezésében, szerkesztésében; előttünk, akik a tárgyévben tengetjük kis életünket.
Nincs kétségem afelől, hogy egy Operaház évadainak tervezése sokkal nagyobb és összetettebb munka, mint egy családi nyaralás kitalálása, vagy akár egy egytársulatos, prózai színház évadtervezése. Afelől sem, hogy egy tengerentúli turné lebonyolításának feltételei minden tekintetben rendkívül nehézek, összetettek, és ennél sokkal több szó sem elég ennek érzékeltetéséhez.
Ugyanakkor úgy gondolom, akkora baklövéshez, hogy egy 2 (kettő) nagyszínház működéséhez fenntartott társulat az egyiknek a felújítása idején – egy 13 napos turnéra hivatkozva – majdnem 3 hónapig a másikban se játsszon, nem kell évadokra előre terveznie-szerveznie egy szakértő testületnek, ekkora hibát spontán is el lehet követni.
A turné programjából csak az alábbi produkciókhoz fűzöm néhány elhallgathatatlan gondolatomat:
Valamennyiünk régi vágya, hogy a szívünknek oly kedves Bánk bán a nemzetközi operavilág közkincse legyen. Ám nagy pechnek érzem, az utóbbi mintegy 70 évben nem volt nemzeti operánknak olyan szerethetetlen rendezése, mint a Vidnyánszky Attiláé. Nem volt olyan szerethetetlen főhőse, mint a jelenlegi „bariton-változat” címszereplője. Nem folyamatosan, de a legjobb korszakokban nagy drámai mezzók, virágjukban tündöklő Amnerisek énekelték Gertrudot – most pályájuk leszálló ágában teljesítők fogják képviselni a magyar operakultúrát? Továbbá... nagy hiba lenne a turnéhoz nem beállítani Melinda szerepébe a szólamnak azt a birtokosát, akire egyszemélyben is rábízhatnánk tehetségállományunk legjavának képviseletét: Kolonits Klárát. Nemcsak művészi minősége és formátuma okán, hanem azért is, mert a nagyúr hitvesének alakja nem szubrettszerep.
Kb. 10 évvel ezelőtt hallottam, hogy az Amerikai Egyesült Államokban Thomas Mann nem szerepel a világirodalom 100 legolvasottabb írója közt. Ezek után remélem, hogy az amerikai közönséget nem is rázza ki a hideg attól, hogy Galambos Péter primitív és gusztustalan Mario és a varázsló-rendezése köszönőviszonyban sincs az opera témájául vett novella szerzőjének stílusával és szellemével. Az ezzel párosított Kékszakállú-produkcióról sem gondolok jobbakat.
„A hattyúk tava és a Don Quijote a Magyar Nemzeti Balett által táncolt koreográfiái”... – »„Nem csak egy operaházat képviselünk, hanem egy egész nemzetet” – mondta el a főigazgató az amerikai sajtó képviselőinek.«
Hogyan képviseli a magyar nemzetet A hattyúk tava Rudi van Dantzig által átdolgozott, a magyar balett stílusától vadidegen, külhoni tervezők giccses látványvilágával megterhelt változata, különösen amikor a társulatban oly kevés a magyar művész? Ez utóbbi jelenség bizton nem szokatlan az amerikai közönségnek, de hogy egész nemzetünk képviselete lenne, óriási tévedés!
Ha New Yorkban bemutatják a Sába királynőjét díszletestől, mindenestől, akkor itthon miért csak a Müpában, koncertszerűen?
Nagyszabású New York-i túrára indul ősszel az Opera
Opera.hu, 2018. március 14.
Három opera- és három balettprodukcióval, valamint két gálaesttelvendégszerepel a Magyar Állami Operaház 2018. október 30. és november 11. között a New York-i Koch Theaterben és a Carnegie Hallban. Az idén 134 éves budapesti Opera történetében példátlan tengerentúli bemutatkozás részeként olyan nagyszabású produkciókat láthat először az amerikai közönség, mint Erkel Bánk bánja, valamint A hattyúk tava és a Don Quijote a Magyar Nemzeti Balettáltal táncolt koreográfiái. A New York-i OperaTúra Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.
A bejelentést március 14-én tette Ókovács Szilveszter Magyarország New York-i főkonzulátusán. „Hatalmas lehetőség, hogy egy opera-nemzet, a magyar, bemutatkozhat a világ kulturális fővárosában. Nem csak egy operaházat képviselünk, hanem egy egész nemzetet. Azon dolgozunk, hogy lenyűgözzük a New York-i közönséget” – mondta el a főigazgató az amerikai sajtó képviselőinek. Kumin Ferenc főkonzul bevezetőjében arról beszélt, hogy „az Opera és a Balett New York-i fellépése a legnagyobb kulturális diplomáciai vállalás valaha, amire részben az ország gazdasági ereje, részben a magyarok kiemelkedő tehetsége teremt lehetőséget.”
350 művész, köztük opera- és balettszólisták, a tánckar, az énekkar és a zenekar tagjai lépnek fel két héten át New York patinás színházában, a Lincoln Center részét képező David H. Koch Theaterben. A vendégjáték első hete október 30. és november 3. között az opera műfajáé, ekkor debütál az Egyesült Államokban Erkel Bán bánja és Vajda János Mario és a varázslója, utóbbit a tengeren túlon is népszerű Bartók-darabbal, A kékszakállú herceg várával láthat egy estén a közönség. Az Opera ugyancsak bemutatja Goldmark Károly Sába királynőjét, ami színpadi változatban 1906 óta nem volt látható New Yorkban.
A második héten, november 6. és 11. között a Magyar Nemzeti Balett veszi birtokba a Koch Színházat. Rudi van Dantzig A hattyúk tava- és Michael Messerer Don Quijote-koreográfiáját először a magyar együttes produkciójában láthatja az amerikai közönség. A balettsorozat a LOL-est keretében tavaly bemutatott három Hans van Manen-féle kortárs koreográfia, a Trois Gnossiennes, a 5 tangó és a Black Cake előadásával zárul. Mind az opera-, mind a balettprodukciókat két-két alkalommal láthatja a New York-i közönség, egyedül A hattyúk tava szerepel három alkalommal a műsoron.
A New York-i OperaTúra kínálatát két gálaest is színesíti a Magyar Állami Operaház Zenekarának előadásában. November 4-én, ugyancsak a Koch Színházban megrendezett koncerten a Hunyadi László, a Bánk bán, a Háry Jánosés a Székely fonó népszerű áriái és duettjei mellett Bartók, Dohnányi, Liszt, Lukács András és Philip Glass, valamint Weiner művei hangoznak el Kesselyák Gergely vezényletével, míg a Magyar Nemzeti Balett szólistái A kalózból és a LOL-est műsorából mutatnak be egy-egy pas de deux-t. November 11-én az Opera Zenekara az operaelőadásokat is vezénylő Kocsár Balázs vezetésével a Carnegie Hallba kapott meghívást, ahol az együttes a New Yorkba emigrált 20. századi olasz zeneszerző, Aldo Finzi emlékére rendezett évenkénti gálaest idei közreműködője lesz. A műsoron a tervek szerint Finzi, Fabio Vacchi, Dohnányi és Bartók művei szerepelnek.
Vincze Máté, a New York-i Balassi Intézet igazgatója elmondta: „A mi célunk, hogy az Opera és a Balett fellépését egy kéthetes Magyarország-fesztivállá fejlesszük, ahol terítékre kerül minden, ami ma érdekes lehet a New York-i operalátogató elit számára hazánkról.” „Része vagyunk a világnak, ugyanakkor minket, magyarokat a kultúránk tart meg. Ezért itt a helyünk nemzetközi címekkel New Yorkban is, de itt az alkalom a magyar opera- és balettkultúra bemutatására is. Így gondolkoztunk, így raktuk össze a műsort is: magyar operákból és nemzetközi balettprodukciókból. Figyelmeztettek: otthon nagy hal vagyunk kis vízben, itt meg fordítva lehet, de legalább lesz helyünk egy jó nagyot úszni! – tette hozzá Ókovács Szilveszter.
A Magyar Állami Operaház New York-i OperaTúrája Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.
Úgy látszik, Erkel-bérletárat emelni kell: hajó, hanem.
Hajózni kell: emelkedtek a bérletárak az Erkel Színházban.
Van, amelyiké nem, van, amelyiké 7, és van, amelyiké 30 %-kal.
Gyászjelentés az Opera honlapjáról
A Metes DVD szamomra nem meggyözö, talan mar öreg volt a szerephez (bar 1995 telen ketszer lattam NY-ban a szerepben).
Van két CD-m is Adornóként. Zseniális!
Azon nem lenne semmi csodálkozni való. Ha Gabriele Adorno lenne, annál inkább. -:)
Mint Fiesco?
nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico
Utóbbi kettő kívánság már teljesült,ami az öltözetet(kívételek persze vannak) és a colás üvegeket illeti.
Ha én lennék a miniszterelnök minden 3o ooo körüli lélekszámű városnak lenne operaháza.Na ehhez mit szólna a nép?És Uniós forrásból!Oroszország ,ahogy ellátja énekesekkel az egész világot a számtalan magyar operaház is tudna működni ilyen módon,mert ahogy most látom a kettő azaz egy sem tud ,hiszen kis szerepekben is sokszor vendég énekel.Nyugalom nem leszek az!
Nyitó előadás: Simon Boccanegra, Domingóval.
Nem hivatalos, meg nem erősített forrásból származó információim szerint már tervezik a Felcsúti Operaházat.
A belépési kívánalmak már ismertek:
fityesz tagsági könyv
futballmez viselése
felvonások alatt szotyolázás, köpködéssel.
Déjà vu: Erkel Színház-jegyár"csökkentés" = rezsi"csökkentés". Csepp vízben a tenger.
Már leírtam valahol, mihez képest csalódtam az Operaház vezetési stílusában és megújulási tevékenységében, de leírom most másképp is.
Túl az Erkel Színház eleve szép eszméjén – ti. hogy meg kell menteni, fel kell újítani és játszani kell benne –, engem lenyűgözött ezeknek a tételeknek a teljesítése, teljesítésük flottsága is. A felújítás etapjainak pontossága, az etapok határidejének pontos teljesítése. Eufóriában követtem, hogy a kezdeti támadások leszerelése után hogyan konszolidálódik a színház és – a Józsefvárosi Önkormányzattal együttműködve – környékének megjelenése.
Meg voltam hatódva a szinte ajándék (jelképes helyárú) próbaidőszaktól, számítva persze arra, hogy nem lesz, mert nem is lehet örökké karácsony. De örültem a simán (más színházakhoz képest jelentősen) mérsékelt helyáraknak is, számítva arra, hogy az inflációval párhuzamosan azok is fognak emelkedni. Nem a „potyázás” öröme boldogított, hanem az, hogy így valóban be lehet csábítani az Erkel Színházba a jövő potenciális közönségét, akik, beleszeretve a komolyzenés színház műfajaiba és a színház légkörébe, idővel többet is fognak áldozni az élményre.
Mindeközben a játékrend és a meghonosítani kívánt játékstílus, valamint a nagy szólamok és a művészi minőségi problémák nagy csalódást hoztak. Nem kívánok itt elemzésbe bocsátkozni minderről, hiszen rendszeres hozzászólásaimnak is ez a summázata. Az Erkel Színház felújításának szép emlékével sem tudok már hinni az Operaház felújításának hasonlóan boldogító élményében és eredményében.
Csalódásaim egyik szelete az Erkel Színház helyárainak brutális felemelése erre az évadra. Még akkor is, ha ezek a helyárak csak a pesti szórakoztató zenés színházak árszínvonalát érték el. A korántsem tetszetős műsorpolitika, az ellenszenves imázskampányok totális csődje és a tagadhatatlanul nagyon gyenge közönségszervezés mellett az árpolitikában látom a lassacskán rendszeresen félig üres nézőterek okát. Miközben még be sem fejeződött a közönség visszahódítása, az alaphelyárak kétszeresére emelésével sikerült a közönség egy részét (esténként egy kisebb tömeget) elzavarni a fenébe. Azt a részét, amelyik ennyit már nem tud áldozni a kultúrára, különösen nem a kiábrándító látványkultúrára.
Halljuk a televízióból naphosszat a különböző áruházláncok ajánlatait a rendkívüli kedvezményekről. Mi történne, ha az egyik üzletlánc reklámjában a kellemes női hang egyszercsak azt hirdetné: nálunk most minden a duplájáért kapható? Vajon hányan csődülnének oda vásárolni?
Tényleg jó, hogy emlékeztetsz, miután én erre a nagy dérre-dúrra annak idején sem figyeltem oda, nem lévén érdelt nézőként sem Domingóban, sem a Simon Boccanegrában. De akinek ez akkora szenzáció lenne, nyilván csalódni fog. Nem Domingóra gondolok, szerintem ő el fogja énekelni az Erkel Színházban is.
Szinte biztos hogy ez nem fog megvalósulni. Az elmúlt évek baklövései után - tervezett és meg nem valósult bemutatók, az Opera felújítása körüli mizéria, az Eiffel-műhely körüli sok hűhó semmiért legalábbis eddig ez volt - ez mondjuk nem meglepő. Fúj, megint negatív véleményemnek adott hangot. unalmas tudom.
Emlékeztetnélek, hogy a nagy dérrel-dúrral és sajtófelhajtással aláírt szerződés szerint Domingo 2019. első hónapjaiban énekelne Boccanegrát a felújított Operaházban. (Tényleg?)
Tegnap volt 1 esztendős a hivatkozott üzenet („Az új évad már fenn van az Opera honlapján”).
Nem számítottam arra, hogy idén is eljött az ideje ennek: szerintem nem tudják még, mikor nyilik az Operaház, hány játszóhelyre lehet tervezni bérleteket, előadásokat.
A MÁO honlapja szerint az Operaház 2019-ig zárva lesz. A főigazgató legutóbb úgy mondta: 2019 tavaszán nyit. Naptárilag ez lehet már 2019. március elseje, csillagászatilag azonban belefér még 2019. június 22-i nyári napforduló is – amikor végére ér a színházi évad.
Szerintem mámoros ötlet lenne akkoriban megnyitni az Operaházat, nem kihasználni a nyári szünetet az utolsó simításokra, próbaüzemre.
Húzós! De legalább nem szól bele a szakszervezet. Egykoron azért buktak meg jó turnék, mert a külföldi impresszáriók heti 8 előadást akartak, de a szakszervezet beintett!
Hogy teljes legyen a kép, múlt hét így nézett ki az Opera Énekkarának:
kedd: Boccanegra (Budapest)
szerda: Hunyadi (Ungvár)
csütörtök: Hunyadi (Kassa)
péntek: Boccanegra (Budapest)
szombat: Hunyadi (Pozsony)
Sajnos az a helyzet, hogy ha az előadó a körülményekkel küzd akkor kevesebb energiája marad a közönségre.
De nem szeretnék panaszdélutánt rendezni. Maradjunk abban, hogy semmi baj nem lenne, ha -zéta- nem veszi észre... ;-)
Isten nyugosztalja! R.I.P.
Én úgy tudom, két énekkar van: egyik az Operaházban a másik az Erkel Színházban működik, s aztán van amikor és ahol egymást kisegítik, kiegészítik, netán "egyesülnek"? Meg aztán nem lehet elvárni az "egyik" és a "másik" kórustól hogy segítsen be a másiknak vagy az egyiknek - ha a sajátjukon kívüli darabot nem tanulták be. Tehát marad az "eredeti" felállás: a kijelölt énekkari tagokkal, olykor fáradtan a sok munkától, leterheléstől.
A főzeneigazgató két dolgot tehetett volna:
- törli ezt a Simon Boccanegra előadást a repertoárból (már az évad műsortervébe sem kerül be), hiszen az idő tájt éppen külföldi turnén jár a társulat egy része, más darabbal bár, de ugyanarra az énekkara hárul/vár itthon a szóban forgó feladat is - a földrajzi távolságot legyűrni ugyancsak megpróbáltatás..; folyamodványa: az előadás minőségének a kockázata...
- megtehette volna, hogy ezt a turnét más időpontra szervezik át; annak minden vonzatát áttekintve; mi a fontosabb? a határon túliak közé elvinni a kultúrát vagy itthon nyújtani a legtöbbet; a kettő megy-e együtt, ugyanabban az időszakban, ugyanazokkal a művészekkel, énekkarral? A karigazgatónak van-e beleszólása a kérdésbe?...
Egy harmadik megoldás: a Simon Boccanegra-szériából ezt az előadást kivenni, egy későbbi dátumra ütemezni át - de ez úgy szintán eléggé problematikus (a művészekkel időpont egyeztetés; a műszaki-technikai kérdésekről nem is beszélve, és a költségvonzata sem elhanyagolható szempont -úgyhogy ez eleve szóba sem jöhetne).
Van-e, lehetett volna-e még más lehetőség?
Ha nem, úgy nem marad más, mint csak a megalkuvás vagy a remény: a közönség egy része nem annyira fogékony, esetleg fel sem tűnik számára, hogy az énekkar fáradtan avagy pihenten énekel-e; vannak akik kifejezetten a kedvenc énekesüket akarják viszont látni/hallani - legyen az bármely opera előadása, bármilyen időpontra is van kitűzve a naptárban; talán nem annyira figyelnek az énekkar produkciójának színvonalára; - bár szerintem ez sem mindegy, hiszen egy jó operaelőadás feltételezi - megkívánja - az előadó-apparátus minden szegmensének azon estére a komplex szintű és magas színvonalat nyújtó közreműködését.
Mások szerint meg lehet, hogy az Énekkar még az ilyen nehézségek közepette is helytállt; panaszra semmi ok; persze a külső kritikus is mindig szubjektív... ember.
A kritikus a közönség soraiban ült, azt írta le, amit hallott. Ez a dolga! A máskor mindig nagyszerű kórus fáradt hangon, és fáradt ábrázattal énekelt, amin egyáltalán nem lehet csodálkozni! Nekik viszont nem a kritikus úrra kellene haragudniuk, amiért ezt szóvá tette, hanem arra a személyre, aki ezt az embertelen hajszát végig csináltatta velük!
Sajnos túlzottan idős vagyok, hogy emlékezhessek: régen, ha valamelyik szereplő valami miatt indiszponált volt, az intézmény vezetője előadás előtt kijött a függöny elé és mondott pár szót, a közönség megértését kérve. Ma már ez a gyakorlat kiment a divatból?
Nem olyanra gondolok, mint amit például a Magyar Állami Operaház Főigazgatójától hallottam a „Simándy 100” produkcióban, amikor hosszan részletezte, hogy a zenekari tagoknak az adott produkció előtti napokban – úgy látszik szokatlan módon - különféle próbákon és előadásokon kellett részt venniük és ez mennyire fárasztó volt.
Nem tisztem megvédeni a tisztelt kritikust, de nem hiszem, hogy elnézőbbnek kellene lennie, ami esetleg abban nyilvánulna meg, hogy az okok ismeretében elhallgatja észrevételét. A kritika szerintem nem (feltétlenül) a közreműködőket sújtó intő. Ez esetben annak szóló intőként értelmezem, aki hozzá nem értésből vagy más kényszerből előidézte, hogy a művészek és a közönség is kellemetlen helyzetbe kerüljenek. Persze szerepelhetne a megjegyzés után a magyarázat, a felháborodás is, de az is félő, hogy akkor már minden kritika hasonlítani fog egymásra.
Mindenesetre hasznos, hogy Te bejegyezted az okokat (hátha nem mindenki kísérte figyelemmel a turné eseményeit), bár szerintem a Hozzászólások a Momus írásaihoz c. topicban szorosabban kapcsolódna a kritikához.
Ami az Operaház vezetésének önmérsékletét illeti, én méltányolom, hogy a sok feladattal és vélhetően nem luxusutazásokkal megterhelt időszakban A víg özvegyet viszont nem az énekkarnak kellett eltáncolnia.
Köszönjük.
Mivel nem szeretném részletekig menően mondani, és mivel egy kollegàm pàrtfogàsàsàra sem tàmaszkodhatok annak ellenére, hogy adott helyetben nem volt ilyen néma, nos, azt mondom, bocs de én most hallgatok.
Azt írja -zéta- a február 9-i Boccanegra előadásról szóló beszámolója végén: "Kocsár Balázstól hallottam már ihletettebb vezénylést is, ahogy a Zenekarnál és az Énekkarnál is egyfajta permanens fáradtság volt érezhető."
Talán azért volt érezhető az előadáson "permanens fáradtság", mert akkor már harmadik napja utazgatott fel-alá a Kárpát-medencében az Operaház Énekkara. Szerda reggel 8-kor elindultak Ungvárra, délután próba, este Hunyadi előadás, utána szálloda. Másnap utazás Kassára, délután próba, este Hunyadi. Harmadnap haza Budapestre, és Boccanegra... ez napi 12-16 órás igénybevétel. Természetesen érződik az előadások minőségén.
Legyen elnézőbb a Tisztelt Kritikus, ha a pénzéért fáradtságot is kap cserébe. Sajnos az emberi fiziológia egy létező dolog: ami el tud fáradni, az el is fárad. Ezzel együtt mindenki igyekszik a legjobbat nyújtani.
ELHUNYT BORSA MIKLÓS
80 éves korában hétfő éjszaka elhunyt Borsa Miklós építészmérnök, aki 1964-től 42 éven át volt a Magyar Állami Operaház főmérnöke, majd műszaki igazgatója. A műszaki feladatok ellátása mellett nevéhez fűződnek Mozart: Titusz kegyelme című operájának és Theodorakisz-Keveházi: Zorba című balettjének díszletei is. A sokoldalú mérnök mindemellett a Csepel kiváló öttusázója volt, járatos az asztrológiában és Három transzcendens etűd címmel krimikötete is megjelent. Szeretett dalszínházáról tucatnyi tanulmány mellett három könyvben is megemlékezett. Az 1984-es rekonstrukció tapasztalataiból született Tolnay Pállal közös Az ismeretlen Operaház című kötete, míg Egyharmad Opera című önéletrajzi könyve és az Opera 130 éves jubileumára megjelent A Dalszínháztól az Operaházig című szakkönyv az elmúlt évtized gyümölcse. A Magyar Színháztechnikai Szövetség 2015-ben Tolnay Pál Életműdíjjal tüntette ki kiemelkedő munkásságát és oktató tevékenységét.
Kárpát-haza-operatúra-sajtótalálkozó Pozsonyban
2018. január 31-én a pozsonyi Magyar Intézetben tartott sajtótájékoztatót az Opera. Ókovács Szilveszter főigazgató és a Kárpát-Haza OperaTúra megvalósításán fáradozó partnerintézmények képviselői a projekt jelentőségéről beszéltek a szlovákiai és a magyar sajtó képviselőinek.
Az alábbi képeket egy szemfüles követőnk Komáromból küldte a következő üzenettel: "Operakonvoj halad át a Víg özvegy szerzőjének Lehár Ferencnek szülővárosán, Komáromon." (Opera.hu)
Roberto Alagna és a Aleksandra Kurzak fogadtatása az Operaházban
MEGÉRKEZTEK A RING ESTÉLY SZTÁRVENDÉGEI - video
A pénteki próbát követően rövid, szűk körű sajtóbeszélgetésen vett részt az Opera farsangi operagálájának idei két díszvendége Roberto Alagna és a Aleksandra Kurzak. Az Operaház Székely Bertalan termében tartott rendezvényen a két világhírű művész beszélt az est programjáról és Ókovács Szilveszter főigazgató vezetésével bepillantást kapott az épületben zajló korszerűsítési munkálatokba is.
Ennek oka van. De Sabata Toscanini, Walter, de akár Solti, Széll, Reiner, de akár Ferencsik, Erdélyi, Lukács Miklós - fuit.
Az operaház honlapjáról életrajzra volt szükségem, meg is találtam. Ott volt az is, hogy mit játszott/játszik a szezonban a művész.
A karmesterek rovatba is benéztem, és az egyik kolléga érdekelt, vajon mit dirigált ebben a szezonban? Semmit! Az életrajz alatt semmi sem volt. Érdekelni kezdett a dolog, és a kattintásokra kiderült, hogy a fele karmester semmit sem vezényelt a színházban!
Minek teszik rá a neveket a honlapra, ha nincs mögötte, csak egy életrajz? Elmulasztották az aktualizálást, vagy talán bevezették a címzetes karmesteri titulust a Házban, ami azzal jár, hogy bónuszképpen közlik ugyan az életrajzot, de nem kap előadást az illető?
Aki ráérősebb, nézze át a többi rovatot is.
Orommel kozlom, hogy a TA3 hírcsatorna már reklámozza a MAO vendégszereplését.
Gondolom, konstatáltak néhányan, nem vagyok a jelenlegi autokrata rendszer híve. De ezt megdöbbentőnek, szégyenletesnek tartom. Mi jön, könyvegetes? Minden szimpatiam az ottaniake.
Molotov-koktélt dobtak a kárpátaljai magyarok kulturális központjára Ungváron
"Ismeretlenek vasárnap hajnalban Molotov-koktélt dobtak a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) központi irodájának épületére Ungvár belvárosában."
(index)
Remélem, nem az Operaházat várják egyesek ilyen lángoló lelkesedéssel Ungváron. Szerdán ott lesz a Kárpát-Haza turné első előadása. (A műszak már kint van.)
Neeem, teljesen nyilvánosan dolgozom, végülis.. Minek titkolni az ilyesmit, úgyis mindíg minden kiderül.
?????
Esetleg privátban?
Mert már nem dolgozom ott.
Csak a világhálon van 1 kozlemény a szlovák sajtoirodátol - TASR,jan.31
www,teraz.sk,
Hogyhogy nem látlak most a színpadon? Vagy nem akkor megyek, amikor énekelsz?
??
Nincs kirakva sehol?
Hmm, szép.
