vissza a cimoldalra
2018-04-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60784)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3977)
Társművészetek (1248)
Momus társalgó (6313)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11272)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2212)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (760)
Astrid Varnay-Hochdramatischer Sopran (82)
Jonas Kaufmann (2206)
Opernglas, avagy operai távcső... (20069)
Bartók Béla (1881-1945) (207)
Erkel Színház (9245)
Élő közvetítések (7040)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2681)
A nap képe (2053)
Momus-játék (5472)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1383)
Franz Schmidt (3108)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4258)
Edita Gruberova (3056)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (152)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

60398   IVA • előzmény60390 2018-01-20 03:36:57

Már -Zéta- 60387. sz. hozzászólása után éreztem késztetést arra, hogy leírjam egy benyomásomat az abba linkelt Index-cikk olvastán. Úgy gondolom, -Zéta- ajánlása („viszonylag korrekt elemzés”) egzakt. Mellőztem viszont elmondani, mert nem tartozik a témához, milyen kellemetlenül lepett meg, hogy Kovács Bálint, akit bő évtizeddel régebben, bár nem tárgyilagos, de pontos és igényes színházi újságíróként ismertem meg, mennyi stílus- és fogalombeli pongyolaságot vonultat fel ebben a cikkben. (Úgy ír, mint a többi internetes újságíró, akikből 12 pontosan egy tucat.) A szakma (leginkább egykori) nagyjaihoz, sőt a maga korábbi igényességéhez és színvonalához hasonlítva lehetne mondani, hogy a cikk mögött mára egyéniség nélküli és bárdolatlan egyéniség sejthető, de abszolút értelemben a bunkó jelző nem helytálló és elutasítandó.
Hogyan viszonyuljunk ugyanakkor a bunkózó, önmagát (másutt) magafajta „botcsinálta publicistának” nevező, agresszív támadóhoz? Agresszív, mert írásában annyi, mérhetetlen (rossz)indulat feszül, amennyit nemhogy a „másik oldal” újságírója, de az egész téma nem érdemel. Ha viszont már ennyire felháborodik a „másik oldal” szerzőjének pontatlanságain, legalább ő maga lenne pontos és tárgyilagos.
Nem olyan nagy hiba színészeknek nevezni énekeseket vagy táncosokat! Aki színpadon, drámai alkotásban lép fel, mások bőrébe bújik, bizony színész is. Nem ugyanolyan eszközökkel alakít, mint a színművészek, de minél inkább közelít azokhoz, annál jobb. Az énekeseknek és a táncosoknak éppen ezért nem sértő, inkább hízelgő a „leszínészezés”. Életem egyik legnagyobb, katartikus színészi alakítását láthattam az Erkel Színházban Fülöp Viktortól, amikor a korlátlan hatalmú Girej kánként lerántja a fátylat a menekülő Mária arcáról, és úgy megbabonázza a lány szépsége, hogy az előrevetíti a kény- és kéjúr vesztes szerepét ebben a kapcsolatban. (Kíváncsian várom, hogyan fogja ezt a bonyolult színészi feladatot teljesíteni Apáti Bence két hónap múlva A bahcsiszeráji szökőkútban. Remélem, olyan erősen, hogy nem jutnak majd eszembe azok az alpári, obszcén kifejezések, amelyek csak a Café Momus-be szúrt linkek nyomán vitathatatlan bunkó képét nyújtják a bunkózó publicistáról.)
Máskülönben, ha már ilyen keményen és magasról oktat ki az írás: a színészeket nem csak a „Magyar Színművészeti Egyetemen” oktatják színészmesterségre. Ilyen intézménynév különben nincs is: Színház- és Filmművészeti Egyetem van, és (id.) Vidnyánszky Attila nevében is kikérem magamnak, hogy valaki, merő bunkóságból, megfeledkezzék a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színművész mesterszakáról, ahol szintén színművészeket képeznek. Vannak továbbá nagyhírű drámatagozatos középiskolák is az országban, illetve színi tanodák és színházi stúdiók, ahol színtén el lehet sajátítani a színészi mesterséget, sőt működési engedélyre jogosító végzettséget is lehet szerezni. (Köztudott, hogy Latinovits Zoltán, Tordy Géza és számosan mások, akik nagy művészek lettek, nem jártak szakirányú „Magyar” intézményekbe.) Szerintem ezeket a tényeket pl. Kovács Bálint is ismeri, de inkriminált írásának nem ez volt a tárgya.
A fölényes kioktatáshoz még annyit, hogy az sem biztos, így nem is pontos, miszerint „a balettosok 10 évig tanulnak ugrálni a Táncművészeti Egyetemen, majd miután végeztek, elmennek egy balett-társulatba balettozni. Tehát nem egy színtársulatba játszani”… A Színház- és Filmművészeti Egyetem nevétől eltérően, felsőfokú tánctanodánk intézménynevében bizony szerepel nemzetünk megnevezése: Magyar Táncművészeti Egyetem. Az pedig sajnos nem törvényszerű, hogy onnan mindenki balett-társulatba megy „balettozni”. Mert van, aki musical-társulathoz, revühöz, vagy más művészeti (vagy nem művészeti) területre kerül. Van persze, aki operaházi balett-társulatba, amely ritkán a végállomás. Hiszen lehet onnan továbblépni a bulvármédiába, a politikai bulvárba is, és megmutatni, hogy mennyire kényesek vagyunk a „bunkóságra”. Mármint a másokéra...

60390   Edmond Dantes • előzmény60387 2018-01-19 09:28:35

A bunkó indexes esete az operával, avagy Black Lives Matter az Erkel Színházban

Apáti Bence vélemény-válaszírása az index jan. 17-ei cikkére operáról, Operaházról, Porgy és Bessről, kultúrharcról, genderlobbiról és egyebekről.

60387   -zéta- • előzmény60385 2018-01-17 19:56:46

Az Indexen van egy viszonylag korrekt elemzés erről a Porgy-vitáról:  

https://index.hu/kultur/2018/01/17/betiltananak_egy_eloadast_az_operaban_a_szineszek_borszine_miatt_porgy_es_bess_erkel_szinhaz_opera/

Egyébként lehet, hogy el kéne olvasni az eredeti, 1970-es szerződést, mert ha akkor nem szerepelt benne játszási határidő (s bőrszín-kitétel meg biztosan nem volt), lehet, hogy még mindig fel lehetne az eredeti Mikó-rendezést újítani... 

60385   IVA • előzmény60383 2018-01-17 19:23:55

Azért minél árnyaltabban elemezzük ezt a képet, annál jobban megmutatkozik, milyen ostobák, otrombák és művészetellenesek a jogörökösök támasztotta rasszista, nacionalista, kirekesztő jogok.

Természetesen az Aida, Otello előadhatásainak (szerencsére csak fiktív ) összehasonlításának fontos jelentősége, van, mert bár soha senki nem követelte az adott szerepekben kizárólag az adott bőrszínű énekes felléptét, a hasonlat jelzi a Porgy és Bess jogörököseinek minden emberi szellemet nélkülöző követelményét. A magam részéről ragaszkodom ahhoz, hogy A ravasz rókácskában minden szerepet csak a vonatkozó fajtához tartozó állat alakíthassa. Nem a csillagokról és a májusról nyivákoló énekeseket akarok látni a színpadon, hanem valódi, üzekedő rókapárt, akik „tapasztalataikkal gazdagíthatják a darabot”! (Az eszébe sem jut egy ilyen okos érvelőnek, hogy a művész attól művész, hogy személyes élettapasztalatok nélkül is elő tud hívni kivételes személyiségének mélyéről olyan jellemeket, helyzeteket, amelyeket ő maga nem élt meg.)

Gondoljunk arra, mi lett volna a magyar művészettel és a közönséggel, ha minden művész felfüggeszti megjelenését a szovjet csapatok kivonulásáig. (A „kedvencem” Szabó Magdának az a vallomása, mely szerint azért nem lett anya, mert nem volt hajlandó rabot szülni egy diktatúrába. Abba a diktatúrába, amelyben egyébként folyamatosan megjelenhetett, a József Attila-díjaktól a Kossuth-díjig számos elismerést megkapott. Gondoljunk arra, mi lett volna, ha az adott időszakban minden honleány így gondolkodik a családalapításról.)

De legalább voltak alkudozások a Macskák ügyében, nem is eredménytelenek, és azokat a szerző sem bánta meg.

Elkerülte a figyelmedet Ókovács Szilveszternek ez a mondata: „természetesen van engedélyünk, aláírtuk New Yorkkal a szerződést, méghozzá olyat, amelyikben semmiféle all-black-cast, tehát teljes fekete szereposztási kötelezettség nem szerepelt.

60383   joska141 • előzmény60382 2018-01-17 17:41:12

Azért valamivel árnyaltabb a kép.

 

Természetesen az Aida, Otello összehasonlításoknak nincs jelentősége, hiszen soha senki nem követeli az adott szerepekben kizárólag csak az adott saját bőrszínű énekes felléptét.

 

Azt azonban tudomásul kell venni, hogy egy adott könyv, színdarab, opera, stb. szerzőinek vannak bizonyos jogai. Ezekkel a jogokkal lehet egyetérteni, lehet más véleményünk az alkalmazásáról, de attól még figyelembe veendő jogok.

 

Gondoljunk arra, hogy Márai Sándor nem engedte a könyveit Magyarországon megjelentetni, amíg a szovjet csapatok itt tartózkodtak. És így tovább.

 

Gondoljunk arra, hogy milyen nagy alkudozások voltak több éven keresztül, míg a Macskák a Madách Színházban más rendezésben bemutatásra kerülhetett, mint az eredeti előadás. És így tovább.

 

Vannak szerzők és nekik – bizonyos, Magyarországon is hatályos törvények szerinti, ideig – vannak szerzői jogaik. Ezeket a jogokat pedig nekünk is be kell tartani, azért hogy ellenkező esetben mi is érvényesíthessük az ilyen, saját szerzői jogainkat. Apróság, de ez a jogkövető magatartás vezethetett oda, hogy például Presser Gábor szerzeményét Amerikában is jogszerűen ismerjék el.

60382   Momo • előzmény60381 2018-01-17 15:55:42

Elvben szerintem igaza van, szerintem is egy baromság ez a tiltás. A darabbal b.sznak ki legjobban, mert nagyszerű előadások nem jöhetnek létre. (Képzeljük el, hol tartana az Aida, ha csak egyiptomi és etióp művészek énekelhetnék.) Gyakorlatilag én nem mentem volna bele ebbe. Ha ilyen hülye a világ, akkor legyen.

60381   Momo 2018-01-17 15:50:35

Rasszizmus az operában, vagy a Gershwin-win reménye - ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 2/56. levélária

"...elődeink, akiket gyermekként láttam, a Porgyt 147 alkalommal adták elő, hatalmas sikerrel. Ez a nyolcvanas évek elején történt, de már akkor is több mint 4 évtizeddel George Gershwin, a zeneszerző halála után (aki, ugye, fehér volt). Aztán jött ez a tiltás, és onnantól nem énekelhetjük, s így nem is láthatjuk, nem is hallgathatjuk színházi produkcióként ezt a remekművet. Ennek 35 esztendeje, s mi most visszavisszük a művet oda, ahonnan kitiltották..."

"...Magyarországon egyáltalán nem él fekete közösség, nincsenek fekete operaénekeseink sem – mert sohasem voltak gyarmataink. Ezért is készítünk most fehér Porgyt, s ez onnan indult ki, hogy a jogtulajdonosok nem engedték, hogy feketére fessük az arcunkat (mint megannyi más esetben, pl az Aida vagy a Otello, vagy akár a Rózsalovag előadásaikor). Fehérben fogunk játszani, fehér közösséget Budapesten, mert az emberiség egyenlő! Egyenlő gyilkosságban, bűnben, bajban, örömben és szerelemben is az. "

(Origo, 2018.01.17)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Dr. Gesztesi-Tóth László (orgona)

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Dr. Gesztesi-Tóth László (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Botvay Károly tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Szabó Judit tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kérges Barnabás (zongora)
Rádli Ramóna (cselló)
A hallgató barátaiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Gerhát László
"Kérges Barnabás zongora diplomakoncertje"
J.S. BACH: G-dúr gambaszonáta, BWV 1027
JANÁČEK:Benőtt ösvényen – 1. sorozat
MOZART: 13. (C-dúr) zongoraverseny, K. 415

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál

19:00 : Budapest
B32 Galéria és Kultúrtér

Musiciens Libres
"Musiciens Libres - Spanyol tájakon"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kolonits Klára (szoprán), Kálnay Zsófia (alt), Megyesi Zoltán (tenor), Bakonyi Marcell (basszus)
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
"A szabadság mítosza"
BEETHOVEN: Missa solemnis, Op.123

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Roberto Prosseda (pedálzongora)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Günter Neuhold
GOUNOD: Concerto pedálzongorára
GOUNOD: Suite concertante pedálzongorára
FRANCK: d-moll szimfónia