Döbbenetes, hogy egy igazgató, aki egykor énekesnek tanult, ilyen megveszekedett módon utálja az énekeseket. Ha csak abból a mondatából indulunk ki, amit a karmesterverseny egyik versenyzőjének elmarasztalólag mondott, miszerint ne tisztelje túl az énekest, már sok mindent elárul. Azon túl, hogy az előadás szempontjából abszurd, mert ott a karmesternek kutyakötelessége az énekes után menni, különben borul az egész; szigorúnak csak a próbákon lehet és kell lenni, a betanításkor. Ferencsik, Lukács Ervin vagy Kovács János épp attól voltak (és van) olyan csodálatos operakarmester, mert szigorú próbák után tenyerén hordja az énekest. Nos, egy ilyen énekesből lett igazgató (és a művészeti főtitkár) mást nem csinál, mint pusztítja az énekeseket a lehetetlen próbarenddel, és még az is előfordul, hogy valakit előadás napján is kiírnak próbára. Rendelkezőre vagy zenekarira is!!!! Aki ilyet tesz, annak vagy fogalma nincs az éneklésről, vagy szép magyarosan, szívatni akarja az énekeseket. ILYEN A VILÁG EGYETLEN OPERAHÁZÁBAN SINCS, ÉS SOSE VOLT. A rosszindulatú amatőrizmus minősített esete.
Engem -többek között - az a már megszokott - szerénység ragadott meg, amellyel olyan elődökhöz hasonlította magát, mint Bánffy Miklós, Radnai Miklós és társaik. Kár, hogy Gustav Mahlert nem említette meg!...Bár, Mahler korában az intendáns- főzeneigazgató feladatmegosztás kicsit más volt, mint napjainkban.
Talán nem "szemlesütve" kellene életművüket csodálni, hanem nyitott szemmel nézmi, látni és tanulni belőle!
Az Erkelben, a színpad megnöveléséhez komolyan bontani kell. A kiszolgáló rész ugyanis körbeveszi a színpadot. A lenti képen nagyszerűen látszik, hogy meddig tart a (trapéz alaprajzú, sugaras) nézőtér és hol kezdődik a (téglalap alakú) kiszolgáló rész. Ahhoz, hogy egy igazán korszerű dolgot kapjunk, lényegében le kéne bontani a hátsó kiszolgáló épületrészt, és építeni egy másikat.
(Csak jelzem, hogy ettől még nem biztos, hogy több lesz a közönség.)
A kiszolgáló rész oldalról:
Kong az Erkel az ürességtől…
Igen, van egy 3200 (3167) főre tervezett nézőtere, (amibe most 1800 széket tesznek, amitől persze nem lesz kisebb*). Túl nagy az átlag budapesti közönségigényhez. Népszerű darabokra megtelik, diákokkal, Operakalandban megtelik, ha nagyon olcsó a jegy, megtelik, de minden egyébre egy-két kisebb terem alkalmasabb lenne. A „kongó” Erkel színházi előadások 90%-a a Madáchban teltház lenne.
Van közönség, csak nem ennyi.
Megoldások:
1. A Triptichontól a Bátori Márián keresztül a Vámpírig mindent az Operában játszunk, ami időben oda befér (bár van, amihez az is nagy).
2. A többit megfelelő terem híján nem adjuk elő.
3. Előadjuk őket az Erkelben, mert az van, csak „üres” lesz a nézőtér.
4. Keresünk kisebb színháztermet, és ott játsszuk ezt a sok izgalmas és érdekes darabot, az Erkelben meg orrvérzésig nyomjuk az Aidát. Majd játszunk a környező országoknak is, csak tele legyen...
* Az Erkel Színház nagytermének mérete az eredeti állapothoz képest lényegében azzal a 3,5 - 4 méterrel csökkent, amennyivel 1917-ben kijjebb hozták a színpadnyílást. Ez kb. 3 sor szék. A férőhelyek számának érdemi csökkenését más trükkökkel érték el.
Legfeljebb Tatjána nénje majd megint levélben válaszol levelére.
Remélem,hogy nem követi el mégegyszer azt a kommunikációs bakit a főig úr,hogy az interjúja utáni véleményeket egy sokszor akkora olvasottságú portálon magyarázza.
Ez az interjú egyike a szokásos, ferdítésektől és hazugságoktól, olykor lázálmoktól hemzsegő Ókovács nyilatkozatoknak. Az a baj, hogy olyan kérdezőkkel áll szemben, akik csak mikrofonállványok, a valóságról semmit nem tudnak, a témához érdemben semmit nem értenek. Alább IVA, nagyon helyesen, egy párat azonnal párcikára tűzött és felsorokoztatott ezekből a nettó valótlanságokból. Ókovács azzal kezdi, hogy beleőszült. (Mint a kép mutatja, jól meg is hízott tőle -- mi ez a felpüffedt arc? És vajon mitől?) A nagyobbik baj, hogy őbelé őszültek és őszülnek bele egyre többen.
Egyébként juhé, jipi-ájé, ujj de nagyon jó: megint a legek-legje vagyunk bemutatók terém. Kár, hogy igazi repertoárt építés nincs, mert száz milliókért készülnek előadások egy-két évre, max. 10-12 előadás erejéig. Mert persze pl. a Zsótér-féle Bűvös vadász majd még előveszik és nem fog kongani az Erkel az ürességtől. Ugyan már! A Farnace meg pl. egészen szép házakkal ment a hülye rendezés ellenére, oszt mégiscsak két évet élt meg és ki tudja lesz-e még? A Strauss-áítiratban ment Gluck-opera is két évadot élt meg, pedig annyira az Iphigenia előadások se kongtak az ürességtől és lehetne sorolni. Az a baj, hogy túl sok a kritikzálható megoldás, de Ókovácsot ez nem nagyon érdekli.
A színpadot akarják szerintem bővíteni az Erkelben, mert kevés a hely a díszleteknek a színpad hátsó részében.
„Akkorák vagyunk, mint tíz prózai színház együttvéve… Korábban soha nem hallottam, hogy ezt bárki hangsúlyozta volna”…
Ez így van! A sajtó kiemelő értékelése mindössze abban nyilvánult meg, hogy a Pesti Műsorban, illetve a heti- és napilapok színházi műsoraiban az Operaház és az Erkel Színház hagyományosan az első, illetve a második helyen szerepelt, a Nemzeti Színház előtt.
„Az európai élvonalba történő bekapcsolódás”
Ez közhely sosem lesz közhelynél több.
„Erkel Színház átépítését”
Eddig a 2013-ban megkezdett felújítás folytatásáról, befejezéséről, illetve újabb felújításról volt szó. Miért változott a kifejezés most átépítésre, az interjú két helyén is?
„Az operairodalom tallózása nem elég merész”…
… mármint a korábbi korszakokban. Most A vámpírig merészkedtek. Jön még merészebb is, hallatlan művészi energiák befektetésével, egyetlen alkalomra, esetleg nem fél, hanem negyed háznak?
„A technikát igénylő, klasszikus balettrepertoár pedig fokozatosan leépült a táncjátékok javára.”
Ez Solymosi Tamás önigazoló elméletének része, különben nem igaz.
„Egy Gardelli, Patané, Ferencsik vagy Erdélyi Miklós tudta csak összevarázsolni a társulatot néhány órára”
Azért ott volt még „egy” Lukács Miklós, Kórodi András, Madarassy Albert is, és utánuk is jöttek az akkor fiatalok, akikből még ma is maradt, hála Istennek. (Persze nem korunk egymást váltó főzeneigazgatóira gondolok.)
Ugyanazt mondja, sokadszor, talán azt hiszi hogy az állításai ettől igazabbak lesznek. A műsor papíron jól néz ki, de nem voltam ebben az évadban igazán jó előadáson, közepesnél rosszabbon annál többet, különösen a gusztustalan rendezések tömkelege taszító. Alkalmatlan karmesterek és énekesek, szereposztási tévedések tömkelege. Én nem négyest adnék ezekre hanem egyest.
Remek interjú.
Nagyinterjú Ókovács Szilveszterrel (Mandiner, 2018. január 12.)
Köszi a klaviatúrát, eddig egy másikat használtam, de azt sokkal bonyolultabb előhívni!
Azért én Szimonovot elfogadom,mint döntésképes embert orosz kiejtés ügyében, megjegyzem,mikor mi egy nagyobb létszámú utólagos tanulókaron tanultuk a Pikk dámát, állandó vérre menő harc volt, mert mindenki máshogy tanulta annak idején, ezért aztán hatalmi szóval meg lett mondva, hogy így kellés nem volt apelláta. Ráadásul a Pikk dáma idején még az Operában dolgozott Irina, mint korrepetítor, ő is igyekezett instruktorként segíteni a munkát.
Vicces lehetett, mert az ы betű kemény, a ty tiszta agyrém. A Momo által is említett mindkét, egyenrangú orosz irodalmi nyelvben {tíszics}-nek ejtik. A {tíszjåcs} Európa legkeletibb végén, mondjuk a Káma menti Permben fordul elő hozzánk legközelebb, még az Uralon innen.
Talán hasznodra lesz: Virtuális orosz klaviatura
Гнули - бог их прости - от пятидесяти, на́ сто.
Ugyanabból a jelenetből egy másik gyöngyszem: "Gnuli Bóh ih prásztyí, át pityígyiszityí ná szto"... :) sajnos cirill betűim nincsenek, de a pityígyiszityí írottan nem öt i magánhangzóból áll... :)))))
Ugye, a Pikk dámában ezeket az eltéréseket a mai kiejtéstől Szimonov karnagy úr kérte (és konzekvensen ragaszkodott is hozzájuk), arra való hivatkozással, hogy ma máshogy beszélnek az oroszok, mint, ami szerinte a darabban megfelelő lenne. Gondolom kb. a régi pétervári kiejtést akarta felidézni (de ezt nem kötötte az orrunkra). Néztünk is, mert bizony máshogy tanultuk az iskolában. :-)
De hogy ontopic is maradjunk: egyik kedvenc operámban a főhős 40 000 rubelt tesz fel a kaszinóban. Namármost ahány orosz szakember (rendező, karmester, itthon dolgozó korrepetítor), annyiféleképpen ejtették, végül a végleges kiejtés a szórák tyíszjács lett. Nota bene: hangsúlytalan, rövid á-kkal.
Kazany, a kreml. (Háttérben a Volga. A kékkupolás épület középen, a nagymecset.)
Átbetűzés (transzliteráció)
Átírás (transzkripció)
(Wikipédia)
- Ami Hitlert illeti: Az ilyen (latin írásmódú, nyugati) neveket nem betűzzük vissza az oroszból, hanem az eredetit használjuk. (megkönnyebbült sóhaj)
- A nyugati eredetű orosz neveknél is általában ez van (Richter, Ehrenburg), kivéve, amikor nem (Rubinstejn). (bosszús mormogás)
- Aztán ott vannak a hagyomány alapú kivételek: Lenin (Lényin helyett), Sztálin (Sztalin helyett).
- Aztán ott vannak az emigráció alapú kivételek Stravinsky (Sztravinszkij helyett), Rachmaninov (Rahmanyinov helyett).
- És az is létezik (újabb fejlemény), hogy azt a nyugati írásmódú alakot használjuk, amit maga az illető orosz személy alakított ki Netrebko (Nyetrebkó helyett).
- Viszont ezt nem mindig csináljuk így, mert Putyin van (Putin helyett).
- Szegény megboldogult Hvorostovsky-Hvorosztovszkij sorsa pedig még nem dőlt el...
Tehát a dolog egyszerű és könnyen áttekinthető.*
Kizárt, hogy mindent felsoroltam. ;-)
Elmondhatjuk, hogy kivételes nemzet vagyunk. :-)
* (Arra nem térnék ki külön, hogy Kazany városát a Földrajzinév-bizottság 1993-as döntése szerint Kazánnak kell hívnunk... :-))
Nem értek egyet Veled. Az átbetűzés nem ugyanaz, mint a fonetikus átírás, ezért kell rá egy eltérő szakszó.
Német nevet, ha átbetűztek az oroszba, mi értelme egy másik, latin írást használó nyelvbe átbetűzni? Az már visszabezűtés lenne.
A Bjudapeszt rohamosan kivonul az angolok és angolkodók használatból. Amint mi a magyarban ellenállunk a computer (komputer) idétlen, suta hangzásának, maradtunk a kompjuter kiejtés mellett.
Az átbetűzés szerintem meg kapitális marhaság, valószínűleg a néhai szovjet politikai anyagok "áttételezése" nyomán fönnmaradt csökevény. Sérti a főszabályt, ami teljesen logikus: nem-latinbetűs szöveget kiejtés szerint írunk át. Ha átbetűzzük, akkor például a német Hitler szóból oroszul Гитлер {ejtsd: gitler} lesz, ezt az oroszt meg átbetűzve magyarul Gitlert kapunk.
A zeneszerző nevének ejtését az igen nagy jelentőséggel bíró hangsúlyszabály határozza meg {a Momo-idézetben ott is van a hangsúly :-) }, ezért lesz kiejtéskor i az a -ból. Ezzel az erővel az angol mondhatná, hogy mi nem írunk kiejtés szerint, még a fővárosunkat sem Bjudapeszt-módra ejtjük.
Köszönöm. Érdekes, és megpróbálandó megtanulni.
Tetszik nekem ennek az átbetűzésnek a pontossága. Azt hiszem, itt érdemes megállni egy percre: a magyar nyelv dicséretére. Igaz ugyan, hogy pl. a német és az angol szavak végén elharapott r-ek, g-k, a köztesen szóló magánhangzók átbetűzésére nemigen alkalmas (ezért is olyan kellemetlen a nyelvérzék és jó hallás hiányával sújtott magyarok angol és német kiejtése), de az orosz szavak átbetűzésére nagyon is, míg a nyugati nyelvek ilyen gyakorlata nekünk szánalmas igyekezetnek tűnik. Mégis ez uralkodik a nagyvilágban.
Ó, tök jó... :-)
Hát ez az átemelés nekem nem sikerült. Köszönöm. :-)
Érdekes, amit írsz, ezért átemelem, hiszen ez volt eredeti szándékod.
A Mogyeszt, az tényleg Madészt. Ebben a filmben nagyszerűen hallható a kiejtése, nem sokkal a kezdés után (00.50-nél) (Ahogy Borogyint, meg Bárágyinnak mondják a filmben (01.36-nál).)
1. A kiejtés és az írott szöveg közötti eltérés abból adódik, hogy maga az orosz helyesírás sem követi hűen a kiejtett formát. (Csajkovszkij esetében például az oroszok manapság ugyan már kb. Cs’kóvszki-t mondanak, de Csajkovszkij-t (Чайко́вский) írnak!)
2. Fontos tudatosítani, hogy a magyarban használt alakok alapvetően átbetűzés (és nem fonetikus átírás) eredményeképp jönnek létre! Ezért követik az orosz helyesírást, és nem érdemes rajtuk számon kérni a manapság használt „helyes” orosz kiejtést, melyet az orosz helyesírás sem követ.
Viszont, hogy mégse rugaszkodjunk el teljesen a valóságtól a nevek átültetésénél, a magyar alakok bizonyos betűkapcsolatoknál igyekszenek a kiejtett formához közelíteni. Erre vannak az általános átírási szabályok.
Tehát mi igazából egy öszvér megoldást használunk, az orosz nevek magyar változatainak kialakítására: Átbetűzünk, és emellett bizonyos esetekben átírunk.
3. Manapság sincs egységes „orosz kiejtés”, változatok vannak. Tévében, rádióban, irodalmi nyelvben a moszkvai dialektus az uralkodó. De máshogy beszéltek 100-150 évvel ezelőtt Pétervárott, és máshogy ejtik pl. a neveket most. A moszkvai változatra jellemző például a hangsúlyosabb ’a’ hangzó, (amitől pl. a Bolsoj határozottan Bálsoj lesz). Pétervárott ma is szűkebb rövidebb a-t mondanak. Tehát igazából szinte biztos, hogy Muszorgszkij, vagy Borogyin nevének kiejtése is együtt változott az orosszal, és amit ma hallunk, az más, mint ahogy ők maguk mondták.
Ami Mogyesztet illeti:
Az e-t megelőző 'd' általában 'gy' lesz a kiejtés során az oroszban (Одесса (Ogyessza)*, Денисов (Gyenyiszov), де́ло (gyéla – dolog, munka).
A Моде́ст viszont kivétel: Modeszt, (vagy ahogy manapság mondják: Madeszt). (Szerintem a név latin eredete (modestus – szerény) miatt van ez: Kb. még a bolgár eredetű egyházi szlávval kerülhetett az oroszba, azért használják így. (A bolgárban a ’de’ az ’de’ és nem ’gye’.)
Szerintem elkerülhette a magyar fordítók, transzliterálók, szabályalkotók figyelmét ez a dolog. Az lett volna a megoldás, hogy felveszik a kivételek közé. Így viszont szépen meghonosodott.
* (ukránul: Odessza)
Szuper a kép!
Küldtem mindkettőtöknek belőle. :-)
Én szívesen olvasnám, sőt, biztosan többen is vannak így. Próbálkozz még. .-)
Én kérek szépen egy példányt, előzetes köszönettel.
♫Azt hallottam én a héten♫,
hogy a dekabristák ezt javasolták régen:
Decemberben, amikor lefagynak a modern modemek modelljei - ‘Mogyeszt‘
az év többi hónapjában - ‘Modeszt‘
(Szerintem, szerényen, helyesen oroszul: Cкромный ;-)
(Írtam volna ennél többet is, orosz kiejtésről, helyesírásról, magyar változatról, stb., de nem hajlandó közzé tenni a rendszer, így marad a kép. :-) (Akit érdekel, annak privátban elküldöm.)
Modeszt, a kivételes... :-)
Egy filmész barátom addig szokott keresgélni a YouTube-on, míg nem talál olyan felvételt, amelyen a színész vagy rendező, akinek a neve kiejtése kérdéses, maga mutatkozik be. Muszorgszkij esetében sajnos ez nem lenne célravezető, a neten pedig csak butább lesz az ember:
https://www.youtube.com/watch?v=gsBewaZntI0
Másszórgszkij (ezt nyilván nem az oroszoktól kérdezték meg)
https://www.howtopronounce.com/modest-mussorgsky/
Mádeszt Müszórgszki, ill. Mádeszt Muszórgszki
https://forvo.com/word/modest_mussorgsky/
Módeszt Muszórgszki
Nekem attól lett Muszorgszkij Mogyeszt, hogy az iskolában nemhogy Ogyesszát mondtunk, de még a tankönyvben és az atlaszban is így volt nyomtatva. Ezek után a zeneszerző nevét ki sem ejtettem volna másképp, mint Mogyeszt. Azóta is fejbe vág az Odessza, pedig így mondják az ukránok, míg a Google szerint az oroszok Odjesszának.
(Most hallottam, amint Tamara Szinyavszkaja egy mesterkurzuson „Totyi” Dal Montét említi.)
Viszont, ha cirill betűvel írtam be,akkor úgymondta, ahogy írtad. Szóval, ha oroszszöveget keresek,akkor nem ismeri fel, ha latin betűket használok,illetve,ront a kiejtésén. :-)
Hááát, én meghallgattam a Gugli fordítban,ott is Mogyesztnek ejtik,én azért gondoltam volna,mert "je" van a d után és az elvileg ugye lágyítja. Nem vagyok nagy orosz tudós,de van kolléganőm Kárpátaljáról,aki perfekt, megkérdezem, ő hogy ejti.
Vak ló is talál szénát... ;-)
Köszönöm, és a ...302 javítását is mindkettőtöknek. Még valami:
Модест Петрович Мусоргский helyes kiejtése {madészt pitróvics múszorgszkij}, d-vel, mint Dénes, és egyetlen -sz- hangzik.
Egy vak lóért nem adnám, ha tudnám, mitől lett -gye- és -ssz-.
:-)
Köszönöm, nagyon szép. Sokér’ nem adnám, ha ezzel a szöveggel szólalna meg az Operában!
Eredetileg a szerző állt a szövegben, utána addig csinosítgattam, amíg rendesen elbaltáztam: természetesen M. M. állna ott. Mea culpa! Egyúttal kérek korrekciót, tisztelt Szerkesztők.
Engesztelésül fogadd el Marinádat - rímesen:
Kék Visztula partján árnyékvető füzes;
egy csodaszép virág, hónál is fehérebb
a víz tükrén lustán nézegeti magát,
csodálja szépsége pazar, hűs pompáját.
A várban él vígan egy bájos kisasszony,
még szebb, még gyönyörűbb, mint virág a vízparton;
a hószín virágnál fehérebb, kecsesebb,
egész Szandomirban nincs nála nemesebb.
Sok-sok derék ifjú, jóhírű, hős bajnok
látványa bűvében legott térdre hullott,
a szépség mosolyát ígéretnek hitte
igéző varázsban, világot feledve.
A bájos kisasszony nevette huncutan
szerelmes szavukat, szenvedélyük lángját,
összetört szívüknek gyötrődését, kínját,
...és csak fütyült rájuk!
Nincs az az ütős verzió, amiért lemondanék Marináról. Ráadásul az Operaház tartozik is nekem eggyel.
Láttam egy felemelt helyáras Borisz Godunovot a ’70-es években, több vendégművész is fellépett benne. Egy sejtelmesen hosszú szünet után kimaradtak a szandomiri képek.
Emlékeztem Papp Márta cikkére, azért írtam, hogy „állítólagos” ős-Borisz. Az állítók a felújítás idején megjelent riportok, más kritikák szerzői voltak, valószínűleg az Operaház is.
Más forrásból a megjelölés:
Опера (народная музыкальная драма) - Opera, népies zenés dráma
A szöveg Nyikoláj Mihájlovics Karamzín: Истории государства Российского művére is épül (~Az orosz államiság történelme), és az "Ötök" műhelye is közreműködött az alkotásban.
Féltucat változata van.
- M.M. maga kettőt hagyott hátra, (1868. október a munka kezdete) 1870, 1872 - nem fogadták el egyiket sem;
A premier végül 1874. február 8-án volt (január 27. a régi naptár szerint) Szentpétervárott a Mariinszkij Színházban, főleg Júlija Fjódorovna Platónova énekesnőnek köszönhetően.
- M.M. barátja, R. K. készített még kettőt;
- az opera hangszerelésére Sosztakóvics is tett javaslatot;
- és még két változatot készített John Gutman / Karl Leonhard Bruno Rathaus (utóbbi földink), libretto / zene - a MET számára a múlt század közepén.
Az 1896-os változat már R. K. átdolgozása - negyedszázad után.
Igazi és nemzetközi sikert a második R. K. - változat hozott Fjodor Ivánovics Saljápinnal Párizsban, 1908-ban.
Ami a rímtelen jambusokat illeti, azzal vitatkoznék.
Nekem az eredeti, muszorgszkiji verzió drámailag ütősebb. A mutatóságot pedig ennek érdekében szívesen feláldodozom a magam részéről. Engem teljesen letaglózott ennek a verziónek a Tarkovszkij rendezését nyomokban tartalmazó Marinszkij Színházi előadásnak a DVD felvétele. Azóta ennek a verziónak vagyok a híve. Korszakov verziója mutatós és csillogós, de nekem felszínesebb.
Az ős-Borisz kérdése érdekes - mert szerintem az 1869-es, első, bemutatásra a szerző életében nem került verziót kellene annak tekintetni, amely verzió bizony nem ugyanaz, mint a Muszorgszkij által átdolgozott, 1872-es verzió, amelyet végül bemutattak Muszorgszkij életében. Legjobb tudomásom szerint 1976-ban ezt láthattuk az Operaházban, nem az 1869-es, ős-verziót. Egyébként én jobban kedvelem az 1872-es verziót.
Papp Márta Muzsikában megjelent cikke jól összegzi a két verzió közti lényeges eltéréseket:
"A Borisz Godunov elsõ megfogalmazása 1868/69-ben keletkezett, Puskin drámája nyomán, a szerzõi kéziraton a következõ mûfaji megjelöléssel: "Zenei színmû (muzikalnoje predsztavlenyije) négy részben, hét képben". Muszorgszkij a Puskin-mû huszonöt jelenetébõl fõképp azokat zenésítette meg - jórészt változatlanul átvéve a dráma rímtelen jambusokban vagy prózában írott szövegét -, melyek Borisz cárral kapcsolatosak: Borisz úgynevezett "trónrahívását" a novogyevicsjei kolostor udvarán játszódó népjelenetben (Puskin 2. és 3. jelenete, a továbbiakban P. 2, 3), a koronázást (P. 4), a Kreml cári lakosztályában játszódó (P. 7 és 10), továbbá a Vaszilij Blazsennij-székesegyház elõtti jelenetét (P. 17) és Borisz halálát (P. 15 és 20).2 Ezenkívül az opera második "részében" két teljes Puskin-jelenet megkomponálásával (Cella a Csudov-kolostorban P. 5, Kocsma a litván határon P. 8) elindította a dráma másik fõhõsének, Grigorijnak a pályafutását. Egy nem egészen megbízható kortársi feljegyzés, Vlagyimir Sztaszov emlékezése szerint már ekkor, az 1. verzió keletkezése idején elkészült volna a Lengyelországban, illetve Litvániában játszódó Szökõkút-jelenet, Grigorij merészen ívelõ pályájának következõ állomása; e jelenetnek ha nem is elkészültét, de tervezését megerõsíti egy vázlat az elsõ verzió egyik autográf lapjának hátoldalán. Mindenesetre akármilyen fázisban lehetett az 1. verzió lengyel jelenete, végül nem került be a darabba. Ilyenformán Grigorij a Kocsmajelenet végén nemcsak a határmenti kocsma ablakából, hanem a teljes operából is kiugrik, bár híre és fenyegetõ árnya jellegzetes motívuma formájában végighúzódik a teljes 1. verzión. Nem a Grigorij-vonal megszakadása keltett azonban megütközést a kortársakban, hanem leginkább az, hogy az opera egyetlen valamirevaló nõi szereplõt sem léptetett föl, hacsak Kszenyija siratóját nem tekintjük elegendõnek (az 1. verzióban még sem a kocsmárosnénak, sem a dadának nem volt dala, Marina pedig egyáltalán nem szerepelt benne). "
Na és akkor legjobb tudomásom szerint amit általában ős-Borisznak adnak el az egyfajta hibridje a két szerzői változatnak: alapul veszi z 1872-es verziót és kiegészíti azt azokkal a jelenetekkel, amelyeket Muszorgszkij elhagyott az 1872-es verzióból, de megvoltak az 1869-es verzióban.
Igazad van: egy-egy verzió divatja korszakokra jellemző. De mivel a Borisz Godunov Rimszkij-Korszakov által hangszerelt változata helyett egy állítólagos ős-Boriszt 1976 márciusában (42 évvel ezelőtt!) mutattak be az Operaházban, úgy gondolom, most már lehetne választani a távoli korok divatjai közül. A kritikusoknak is vannak divatkorszakaik: talán már letűnt azon kritikusok kora is, akik feltétlenül aláértékelik a mutatósabbat.
A Korszakov-féle verzió elég sokáig "kizárólagos volt", Sosztakovics hangszerelése lassabban terjedet el. Mivel nincs befejezett, "eredeti partitúra", autográf kézirat, illetve két, Korszakov által meghangszerelt rész a Hovanscsinából Muszorgszkij életében és jóváhagyásával hangzott el, ezért nem gondolom, hogy akkora szerzői szándékokat sértő dolog a Korszakov-verziót játszani. Ettől függetlenül ha egy operának több, egymástól jelentősebben eltérő verziója van mindig vannak időszakok, mikor most éppen ez a verzió a divatosabb, mikorábban inkább egy másik verziót játszottak. Úgy tudom, hogy Budapesten mindig Korszakov hangszerelésében ment as Hovanscsina.
