vissza a cimoldalra
2019-10-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4586)
Momus-játék (5751)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3453)
Plácido Domingo (911)
Élő közvetítések (8194)
Erkel Színház (10330)
Erkel Ferenc (1065)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1779)
Franz Schmidt (3435)
Simándy József - az örök tenor (631)
Lisztről emelkedetten (961)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4392)
Beethovenről - mélyebben (695)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7224)
Kedvenc előadók (2841)
Egyházi zene (220)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

269   Ardelao • előzmény268 2018-02-04 02:31:38

Kedves Héterő!

Véleményemet – már ami hozzászólásaid hangnemét általában illeti -, sajnos, kénytelen vagyok fenntartani. Ha annyira aggódsz Bartók szellemiségéért, miért e helyre írtad be magas lóról indított észrevételedet? Megértem, hogy számodra nincs új a Nap alatt. Azt is megértem, hogy számodra a fórum véleménycserét jelent. Hiszen a véleménycsere kapcsán lehet igazán fényezni önmagunkat, sznoboskodni, polgárpukkasztani, másokat degradálni, viszályt szítani, stb. Persze emelni, bíztatni, netán tiszteletünket is ki lehet fejezni, de ez meglehetősen távol áll Tőled. Meg sem kísérlem, hogy ennek szépségét megcsillantsam előtted, mert ehhez megfelelő receptorok kellenek.

A „másolás“ célját próbálom megvilágítani előtted: A topikok azért születnek, hogy abban bizonyos témák egy helyre kerüljenek. Bartók esetében például a Bartókról megjelent cikkek. Mert – bármennyire is hihetetlen – ezek nem mindenki számára érhetők el. Van, aki nincs abban az anyagi helyzetben, hogy megfizesse ezek elérhetőségét. (Mert -  bármennyire is furcsa - sokan vannak ilyenek.)  Van, aki már antikváriumban sem tudja beszerezni azokat a könyveket, amelyekben az idézett írások olvashatók. Ugyanakkor érdeklődik a téma iránt, és örömmel veszi, hogy olvashat róla. Az is előfordul, hogy egy adott cikk szerepel ugyan a neten, de elkerüli a figyelmet, és mint tudjuk, „ismétlés a tudás anyja“.

E „másolások“ tehát nem a mindentudó Héterők számára történnek, hanem ismeretterjesztésül azok számára, akiket érdekel e sok „zagyvaság“.

Ami pedig Bartók szellemiségét illeti:

Ha a topik címéhez akarnánk ragaszkodni, elég lenne legfeljebb húsz mondat ahhoz, hogy összefoglaljuk azokat az alapvető tulajdonságokat, amelyek Bartókot, mint embert és művészt, mármint a „szellemiségét“ jellemzik. De elég lenne végighallgatni a műveit, és egy szót sem kellene szólni. Máris ismernénk a „szellemiségét“. Persze, ehhez nemcsak fül, hanem lélek is szükséges.

Csakhogy egy ember karakterét alapvetően azok az életesemények formálják, amelyekben része volt, van, és lesz. Így lehet igazán megérteni az érzéseit, gondolatait, tetteit. Ezért hasznos, ha minél több részletet tudunk meg az általad Istenként kezelt és általam is nagyra tartott zeneszerző életéről. Semmiképpen sem degradálják őt ezek az írások, de ha netán degradálnák, akkor is róla szólnak, őt – és egyúttal a „szellemiségét“ – segítenek megérteni.

Ha ismerném például a Te életedet, biztosan megérteném azt is, mi késztet Téged örökösen arra, hogy másokat instruálj, meghatározd hogyan, kikről írjanak, kikről nem, hogy úgy kezelj másokat, nálad esetleg idősebbeket is, mint kioktatásra szoruló alattvalóidat. Biztosan megértenélek, bár egyet nem értenék Veled. Ám a „szellemiséged“ még jobban érthetővé válnék számomra.

Kérlek, nézd el nekem, hogy nem válok alattvalóddá, mert nekem is megvan a saját szellemiségem. Például az, hogy nem hódolok be semmilyen nagyság előtt, de nem is kívánok senkit a tisztelőmmé tenni. A jövőben is azt fogom tenni, amit jónak látok, Ügyelve, persze, arra, hogy fórumtársaimat – hacsak ők nem bántanak – ne bántsam.

Kiváló tisztelettel:

Ardelao      

268   Héterő • előzmény267 2018-02-04 00:03:05

Amit bemásoltál, nem bejegyzés, tehát nem is lehet "belerondítani". Bartók szellemiségét óvni - nem rosszindulat. De azt reméltem, saját korlátait néha átlépheti valaki, ezért - talán túlbecsülve a te korlátaidat - próbáltalak arra kérni, hogy ezt a - Bartók nevét viselő - fórumot kíméld a véget nem érő, értelmetlen bemásolásoktól, erre a célra van még bőven (nagyságra nézve jóval kevésbé elismert) zeneszerzőkkel foglalkozó hely a momuson. Bartókot becsüljük meg, a te szavaddal élve: ne rondítsunk bele.
Nem válna a momus dicsére, ha mégegy fórum, ráadásul egy ilyen jelentős szerzőé, egy (esetleg két?) személy bemásolás-lerakodójává degradálódna.

267   Ardelao • előzmény265 2018-02-03 23:30:07

Már megbocsáss, de nem lenne elegánsabb, ha rosszindulatodnak néha gátat vetnél, és nem rondítanál bele feleslegesen mások bejegyzéseibe? Tudom, nagyon nehéz, mert senki sem lépheti át saját korlátait. De, mert személyes véleményemet kérted, hát itt közöltem.

265   Héterő • előzmény264 2018-02-03 23:12:54

Már megbocsáss, de nem lenne elegánsabb így, egyszerűen?
És esetleg hozzáírnád SAJÁT véleményedet, ha van? Talán akkor nem lenne szegény Bartók szellemisége szétfolyó, követhetetlen zagyvaság.

264   Ardelao 2018-02-03 22:37:03

 

SZEKERNYÉS JÁNOS—SZÖCS GYULA:

„Nagyszentmiklós — művész fiának”

Bartók első egyéni hangversenyének visszhangjából

 

Életrajzírói, munkásságának kutatói viszonylag keveset foglalkoztak eddig, Bartók nagyszentmiklósi kapcsolataival, pedig az első világháborút megelőző esztendőkben, több ízben is felkereste szülővárosát. Ellátogatott az Aranka menti városba gimnazistaként és főiskolai hallgató korában, s népdalgyűjtő útjainak is gyakori állomása volt Nagyszentmiklós.

Jelentőségben, kétségtelenül, Bartók 1903-as látogatása helyezhető az első helyre: a nagyszentmiklósi Fekete Sas szálló nagytermében tartotta ugyanis 1903. április 13-án a fiatal Bartók Béla első önálló nyilvános hangversenyét. A fiatal zongoraművész bécsi és budapesti fellépéseit követően a zenekedvelők országszerte kezdték megtanulni a nevét. Sikereinek híre hamar eljutott szülővárosába is, ahonnan a rokonok, a Bartók család őszinte barátai fokozott figyelemmel kísérték a fiatal művész pályájának állomásait, és meghívták szülővárosába hangversenyezni. Különösen a Simosich és a Jurkovics család vállalt fontos szerepet a meghívás elfogadásának kieszközlésében, a hangverseny megszervezésében. A tulajdonképpeni szervezőmunkát Bartók gyermekkori játszópajtása, Jurkovics Irmi irányította. Itt jegyezzük meg, hogy Jurkovics Irmivel Bartók éveken át levelezésben állott, rendszeresen beszámolt élete alakulásáról, külföldi koncertjeiről, szaporodó sikereiről.

Sajnos, ezek az értékes levelek a háború zűrzavarában elkallódtak. Jurkovics Irmiék buzgalmára, a szervezés alaposságára mi sem jellemzőbb, mint hogy a helyi lapban, a Felső-Torontálban — amelynek főszerkesztője abban az időben dr. Jeszenszky Géza, felelős szerkesztője pedig Pólya Endre volt — már 1903. február 22-én hírül adták a fényes külföldi sikereket aratott művész, közelgő nagyszentmiklósi látogatását. Az „Egy nagyszentmiklósi zeneművész sikere Bécsben” című közleményt — miként a Felső-Torontálban megjelent írásokat általában — nem tartják számon a Bartók-bibliográfiák, holott arról a mélységes tiszteletről tanúskodik, amellyel a nagyszentmiklósiak a Bartók család iránt viseltettek, ugyanakkor meggyőző adatokkal dokumentálja azt a tényt, hogy az Aranka menti város értelmisége állandóan számon tartotta a fiatal művész sikereit, s őszintén örült azoknak.

„Bartók Béla néhai Bartók Bélának, a nagyszentmiklósi gazdasági «Kristóf» intézet volt igazgatójának fia, kire még városunkban is sokan emlékeznek — olvashatjuk a Felső-Torontál XII. évfolyamának 8-as számában, — a napokban fényes sikert aratott a bécsi «Tonkünstler Verein» által rendezett hangversenyen remek zongorajátékával. A nagy osztrák lap, a «Neue Freie Presse» is valóságos feltűnésről ír, midőn Bartók Béla művészi játékát méltatja és ugyancsak a legnagyobb elismerés hangján emlékezik meg róla a «Pressburger Zeitung» is és büszkén említi Pozsonyt Bartók Béla második hazájának. Különösen dicsérik a lapok azt a mélységet, amellyel zongorán a legnehezebb zeneköltői műveket teljesen átérezve csak nem mint a sajátját játssza el.”

Kerek egy hónap múlva jelenik meg a második közlemény a nagyszentmiklósi hetilap hasábjain:

„Megemlékeztünk már mi is Bartók Béláról, városunk szülöttéről — írja az «Érdekes hangverseny» című beharangozó cikk — akkor, midőn egy bécsi hangversenye alkalmával a zeneszakértők érdeklődését a legnagyobb mértékben felkeltette remek játékával. — Bartók Béla a legközelebb európai körútra indul, hogy művészetét bemutassa a vén Európának. Büszkék lehetnek a nagyszentmiklósiak, hogy Bartók Béla szülővárosa iránt érzett kegyeletből önálló hangversenyének sorozatát április 13-án, Nagyszentmiklóson kezdi meg. A fiatal művész a Fekete Sas szálloda nagytermében tartja meg hangversenyét a következő műsor mellett:

1. Schumann: Sonata, fis-moll, 2. Chopin: a./ Nocturne, cis-moll, b./ Etűde, e-moll, c./ Ballada, g-moll 3. Bartók B.: a./ Ábránd b./ Etűde balkézre 4. a./ Schubert: Impromptu, Es-dúr, b./ Paganini—Liszt: Etűde, e-moll, c./ Saint-Saëns: Keringő, 5./ Liszt: Spanyol rapszódia.

— A művész hangversenyét egy e célra felkért rendezőség rendezi és a hangverseny megtartását és műsorát falragaszokon is tudtára adja úgy a helybeli, mint a vidéki közönségnek.”

A „rendezőség,” vagyis Jurkovics Irmiék, valóban megtöltötte plakátokkal a város utcáit, s értesítette a hangversenyről a környékbeli falvak értelmiségét is — egyszóval mindent megtettek, hogy Bartók Béla bemutatkozó hangversenye Nagyszentmiklóson igazi művészi és társadalmi eseménnyé váljon. Egy nappal a várva várt koncert előtt jelentették meg a Felső-Torontálban az utolsó beharangozó közleményt:

„Bartók Béla a nagyhírű zongoraművész, városunk szülötte, húsvét másodnapján, hétfő este tartja meg hangversenyét a «Fekete Sas» szálloda nagytermében. A hangverseny iránt nemcsak városunkban, hanem a nagy környéken is élénk érdeklődés mutatkozik, mit Bartóknak nemcsak kiváló művészete, hanem szülővárosa iránti ama előzékenysége is idézett elő, hogy itt tartja meg nagy körútja előtt első önálló hangversenyét. A művész már szerdán megérkezett városunkba és Bayer Gyula vendégszerető házának vendége.”

Bartókot, érzésünk szerint, nem annyira a szereplési vágy vezette az Aranka menti városba, hanem a gyermekkor nosztalgiája, a rokonsághoz, a barátokhoz — a szülőföldhöz! — való mélységes ragaszkodás. Budapestről meg is írja a reklámra is gondoló édesanyjának, egyik április eleji levelében: „[...]… ugyan minek tétetnők az újságba, hogy én játszottam Nagyszentmiklóson? Hát ez olyan nevezetes esemény?”…

A hangverseny megrendezése kiváló alkalmat kínált számára arra, hogy körülsétálja egykori bölcsőhelyét, hogy újra bejárja — immár felnőtt fővel — gyermekkora kedves színhelyeit. Számára a látogatás volt minden jel szerint az elsődleges cél, a koncertet inkább csak ráadásul, szívességből adta, hogy megszépítse a barátok, a nagyszentmiklósiak húsvétját. Anyja és húga társaságában mindjárt megérkezésük után elment a temetőbe, hogy lerója kegyeletét apja és az elhunyt rokonok sírja előtt. Felkeresték a gazdasági iskola épületét, amelyben a Bartók-gyerekek eszmélni kezdtek, amelyhez annyi emlék kötötte a Bartók családot. Viszontláthatták az iskola udvarát ékesítő régi fákat, amelyek oly kedvesek voltak valamikor Bartókné és a gyerekek számára. Megsimogatták tekintetükkel az öreg fenyőt, a bokros tiszafát, a vastagtörzsű tölgyeket, a japán-akácokat. ... Sorra látogatták a család rokonait, jó-barátait, s Bartók Béla az unszolásnak engedve kis házi hangversenyekkel kedveskedett a vendéglátóknak. Főleg a Bayer és a Jurkovics lányok gondoskodtak arról, hogy az ifjú művész nagyszentmiklósi időzése vidámságban és jókedvben teljék. Volt ideje a mulatozásra, mert a hangversenyre nem kellett különösebben felkészülnie. Meghirdetett műsorának minden számát játszotta már valahol, csak Chopin g-moll balladáját tanulta be kimondottan a nagyszentmiklósiak kedvéért. Igazán rangos műsora a világ bármely nagy hangversenytermében megállta volna a helyét.

„Bartók Bélának, a fiatal zongoraművésznek, hangversenye húsvét másodnapján folyt le a Czenczinger szálloda nagytermében — írja többek között 1903. április 19-i számában a Felső-Torontál. — A hangversenyt nagy közönség hallgatta végig, kiket valósággal elragadott a fiatal művész remek játéka. A hangverseny végén valóságos virágesőt zúdítottak a művészre és tisztelői óriási babérkoszorúval jutalmazták Bartók mesteri játékát.”

A Nagy-Szent-Miklóser Zeitung 1903. április 19-i számának beszámolójából azt is megtudhatjuk, hogy a koszorút a híres temesvári Mühle-féle kertészetből rendelték, s hogy annak szalagján a következő felirat állott: „Nagyszentmiklós — művész fiának!”

A lap, amely 1903. március 22-i számában már hírt adott a készülő hangversenyről, „a hét legfontosabb eseményének” minősítette Bartók Béla koncertjét. A krónikaíró fájlalja, hogy nem volt jelen komoly zenekritikus, aki megfelelő módon értékelte volna a fiatal művész magas-szintű zongorajátékát.

„A hálás közönség — jegyzi meg a lap — viharos tapssal fejezte ki tetszését, tolmácsolta köszönetét nagy fiának a páratlan műélvezetért.”

Lelkes hangú beszámolót közölt a hangversenyről a Nagybecskereken (Zrenjanin), a megyeközpontban megjelenő Torontál is. A közönség soraiban ülő Gassefeit Lujza pedig pár évvel ezelőtt így idézte fel Bartók első nagyszentmiklósi fellépésével kapcsolatos emlékeit:

„Nagy esemény volt. Alig fért el a közönség a Fekete Sas nagytermében. Óriási volt a siker; hosszú percekig zúgott a taps, s a művész rengeteg virágot kapott. Ma is emlékszem arra a szelíd mosolyra, amellyel Bartók Béla az én rózsacsokromat is fogadta.”

Szöllősi Béláné arra emlékezett, hogy a Bayer Gyuláéknál tartott „baráti összejövetelen” Bartók saját szerzeményeiből játszott, s különösen a készülő Kossuth-szimfónia bemutatott részletei ragadták lelkesültségre a társaságot. Nem árt talán idézni a keresztapa, Schreyer Viktor emlékező szavait a húszas években a Temesvári Hírlapnak, adott nyilatkozatából:

„... utoljára évekkel ezelőtt láttam Bartók Bélát, amikor zeneakadémiai tanulmányainak befejezése után Nagyszentmiklósra jött, hogy itt tartsa meg első hangversenyét. Meglátogatott és én mondtam is neki: — Nagyon szép tőled Béla, hogy gondoltál szülővárosodra és azzal tisztelted meg, hogy első hangversenyedet falai között tartod. ...

Bartók akkor csak kezdő volt még. ...”
 

A „kezdő” Bartók a Fekete Sasban és Bayeréknél is — kedvelt hangszerén — egy Bösendorfer-zongorán játszott. Bisztray-Balku Sándornak, Bayer Emília fiának a közlése szerint Bartók a hangverseny után ráírta a nevét a zongora fedelére. A kérdéses zongora hosszú ideig a Bayer család birtokában volt, ahonnan Buziásra, majd Nagybányára került. A késői örökösök, nem ismerve a hangszer külön értékét, 1968 táján eladták egy máramarosszigeti zenekedvelőnek. Mindeddig nem sikerült a zongora nyomára bukkanni, ismételt próbálkozásaink ellenére sem sikerült kiderítenünk, hogy ki az értékes hangszer jelenlegi tulajdonosa. Ha nem más, legalább fényképe odakívánkozna a nagyszentmiklósi állandó Bartók-kiállítás helyi vonatkozású anyagai közé.

Egyhetes nagyszentmiklósi időzés után, a főiskolai tanulmányai befejezése előtt álló fiatal művész visszatért Budapestre. Az aranybetűs babérkoszorút édesanyja vitte haza, Pozsonyba. Különösen a nagyszentmiklósi lányok szívében azonban még sokáig továbbrezegtek a fiatal Bartók megpendítette húrok. ... 1903. április 26-án anyjának írt levelében találjuk meg a gyermekkori játszótársak sajátos ragaszkodásának egyik visszhangját:

„... csütörtökön este ezt a táviratot hozták: — számol be édesanyjának a fiatal művész — «legoeszintebb jokivanataikat kueldik az árván maradt játszótársak emsy, emily, irmy.»

„Mindjárt másnap két levélben köszönetet írtam.” A két Jurkovics lánynak — Irminek és Emsinek küldte az egyik levelet, míg a másikat Bayer Emília kapta. A Jurkovics lányok postafordultával érkező viszontválasza egy fokkal még többet elárul Bartók fiatal nagyszentmiklósi rajongói ragaszkodásának természetéről. Bartók Béla 1903. május 3-án kelt levelében így ír erről anyjának:

 „Tegnapelőtt kaptam egy roppant kedves levelet Emsy és Irmitől, de nem tudom, melyik írta a kettő közül, két név, de egy írás. Azt írják (talán Elza már tudja), hogy Besenyőre vágtattak, de már csak az induló vonatot látták. Mindenféle szépet is írnak! «Mióta elmentek csöndes minden … [...] Nem halt meg még egyszer sem a nap anélkül, hogy az ’Est’-nek és ’Ábránd’-nak legalább rövid időt ne szenteltünk volna.» De, térjünk át fontosabb dolgokra, — vagyis a lefekvésre és alvásra. Jó-reggelt kíván B.” 

Az idézett levélrészletből világosan kitűnik, hogy Bartók Béla a valkányi vonaton tért vissza Budapestre. Az óbesenyői állomáson szállt vonatra, amelyet már nem értek el a nagyszentmiklósi tiszti főügyész lányai. Az utolsó mondat azt is elárulja, amit a levél tréfás hangvétele sejtetett, hogy a fiatal Bartókot nem hatotta meg különösebben a nagyszentmiklósi lányok határtalan lángolása. Vagy csak mímelte volna a közömbösséget?

Mindenesetre, miként Bartók anyjához írt leveleiből kiderül, s ahogy azt a nagyszentmiklósi emlékezők is bizonyítják, a Bayer és Jurkovics család tagjai Budapesten jártukban rendszeresen felkeresték Bartók Bélát. Pár hónappal a nagyszentmiklósi hangverseny után Jurkovicsékkal hallgatta meg Bartók az Operaház Wagner-ciklusának első darabját. Az istenek alkonya előadását pedig Bayerék társaságában tekintette meg. A művészért lángoló Jurkovics lányok Uher Ödön „császári és királyi fényképésznél” több példányt is rendeltek 1903 májusában Bartók Béla előző évben készített arcképéből, míg Bayer Emíliát maga Bartók ajándékozta meg egy fényképpel.

A már fentebb idézett Bisztray-Balku Sándor 1970. október 13-án ezzel kapcsolatosan a következőket írta: „[…]... meg említeném, hogy édesanyám (Bayer Emília) kapott még annak idején Bartók Bélától egy fényképet (mérete 10X14) kartonon — Mai és társa császári és királyi fényképész, Budapesten felirattal — dedikálva: «Első hangversenyem emlékéül Bartók Béla, 1903. július 30-án.» Ez a kép birtokomban van.”

Itt említenénk meg azt is, hogy a «Négy zongoradarab» című szerzeményének 1903. október 12-én befejezett II. Ábrándját, amely a házi hangversenyeken, Nagyszentmiklóson is játszott Kossuth szimfónia gyász indulómotívumainak sajátos visszacsengése, Bartók Béla Jurkovics Irminek és Emsinek ajánlotta. Az I. Ábrándnak is megvan a nagyszentmiklósi kötődése: a Fekete Sas szálló nagytermében játszotta először a bevezető zenével együtt, ténylegesen „nagy-közönség” előtt. Előtte csak egy magánestélyen játszotta, 1903. február 21-én, a budapesti zeneértő közönség pedig csak 1903. június 8-án hallhatta a Zeneakadémia olvasókörének jótékony célú hangversenyén.

A Bartók-szerzemények nagyszentmiklósi gyökereit, kapcsolatait, vonatkozásait sem tárta fel eddig a hazai Bartók-kutatás.

KORUNK, 1979. (1-2. szám)

Bartók Béla szülőháza

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

ERKEL: Hunyadi László – OperaKaland
ismétlés: 16:00

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Szabady Ildikó (fuvola)
Bellus Csilla (zongora)
"Hangulatkoncert"
MOZART: C-dúr Andante, K. 315
SCHUBERT: a-moll („Arpeggione”) szonáta, D. 821
DEBUSSY: Suite bergamasque - 1. Prélude, 3. Clair de lune, 4. Passepied
MENDELSSOHN: Rondo capriccioso, op. 14

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Meláth Andrea tanszékvezető növendékei:
Topolánszky Laura, Fenyvesi Gabriella, Erdős Róbert, Gulyás Bence, Katoh Hiroko, Finszter Eszter, Tuznik Natália
Zongorán közreműködnek: Alter Katalin, Harazdy Miklós, Szabó Ferenc János
"A dal mint műfaj különböző korokban"
Zenés, prózai este zeneakadémistákkal


19:00 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Miksch Adrienn (ének), Fülep Márk (altfuvola), Varga Gábor (klarinét), Ambrózy Attila (fagott), Benedekfi István, Dragony Tímea, Kéry János (zongora), Bábel Klára (hárfa)
Kruppa Vonósnégyes
"Mini-Fesztivál • 4.2"
DOBOS DÁNIEL: Drumul Dracului (Az ördög útja)
OLSVAY ENDRE: Kabala - ősbemutató
SUGÁR MIKLÓS: Kettősjáték
NYITRAI LÁSZLÓ: Leggiero
MADARÁSZ IVÁN: In memoriam...
HUSZÁR LAJOS: Sanctus, op. 46
BARTA GERGELY: Felix namque
DRAGONY TÍMEA: Lángrózsa - ősbemutató

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Ránki Dezső (zongora)
Horti Lilla, Horváth István, Hámori Szabolcs (ének)
Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Vásáry Tamás
BEETHOVEN: 4. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58
BEETHOVEN: Krisztus az Olajfák hegyén, op. 85
A mai nap
történt:
1926 • A Háry János bemutatója az Operaházban
született:
1952 • Szigeti István, zeneszerző
1962 • Dmitrij Alekszandrovics Hvorosztovszkij, énekes († 2017)
elhunyt:
1621 • Jan Pieterszoon Sweelinck, zeneszerző (sz. 1562)
1982 • Mario Del Monaco, énekes (sz. 1915)
1983 • Jakov Gotovac, zeneszerző (sz. 1895)
1986 • Arthur Grumiaux, hegedűs, zongorista (sz. 1921)