Bartók Béla levele Müller-Widmann* asszonynak, Bázelbe;

(Részlet a levélből)

… […] „Október 8-án  még búcsúhangversenyünk volt Budapesten; én Bach A-dúr koncertjét játszottam, feleségem Mozart gyönyörű ( alig ismert) F-dúr koncertjét – ez volt első szólófellépése, nagyon szépen játszott – azután Mozart 2-zongorára írt koncertjét játszottuk, végül én a Mikrokozmoszból adtam elő.

És most itt vagyunk szomorú szívvel és Önnek és kedveseinek búcsút mondunk – hogy mennyi időre vagy talán örökre, ki tudja - ! Nehéz, végtelenül nehéz a búcsú. És ezt a csodálatosan szép országot, az Önök országát, talán utoljára látni, és azzal a gondolattal, hogy milyen jövő vár rá, és barátainkra, akik itt vannak! 

Geyer Stefi tegnap délutántól ma estig itt volt, sokat segített és velünk töltötte itteni utolsó óráinkat.

Ez az utazás voltaképp ugrás a bizonytalanságba a biztos elviselhetetlenből. Már az én nem egészen megnyugtató állapotom miatt is; gondolok a még mindig meg nem gyógyított periartritiszre,* Isten tudja, hogyan és meddig tudok dolgozni odakint.

De nem tehetünk semmit; egyáltalában nem kérdés; így kell-e lennie; mert így kell lennie. 

Köszönöm Önnek és kedveseinek mindazt a szépet, mindazt a szeretetet és barátságot, amivel megajándékoztak és kívánjuk a lehető legjobbakat a jövőre.”

Bartók Béla

Genf. 1940. október 14.

Megjegyzések, A.)

*Anne Müller Widmann, Paul Sacher svájci karmester felesége,

*periarthritis: lágy szövetek gyulladása.

BARTÓK BÚCSÚESTJE.

Néhány nap múlva a végtelen óceánra bízza élete hajóját Bartók Béla. Furcsa talán, hogy ilyen régies pátosszal beszélünk egy amerikai utazásról. De hiába, nem lehet megilletődés nélkül gondolni arra, hogy nagy emberünket belső vágyak és külső vonzások messze sodorják tőlünk, tér és idő bizonytalan távolába. Mert hiszen Bartóknak kinyilvánított szándéka, hogy sokáig, esetleg talán véglegesen Amerikában marad. Bízzunk a kedvező körülményekben, hogy Bartók keddi búcsúhangversenye, amelyet véle együtt útrakész felesége, Pásztory Ditta társaságában adott, nem jelent végleges búcsút.

Mindenesetre gyönyörű, maradandó emlékünk lesz ennek az estének mindegyik művészi élménye: Bach a-dúr koncertje, Bartók végtelen mélységekbe világító tolmácsolásában. Azután egy nálunk úgyszólván ismeretlen, bűbájos, f-dúrban irt Mozart-koncert, amelynek elmésen csillogó előadásával Bartókné remekelt. Majd kettejük közös, magasrendűen virtuóz produkciója, Mozart két- zongorás esz-dúr versenyében. És legvégül egy izgatóan érdekes sorozat a «Mikrokozmoszból,» amelyet a mester maga mutatott be.

Az emberi szellem legcsodásabb megnyilatkozásait fogadtuk magunkba egész este s nem tudtuk, mi esne jobban: örülni-e, vagy sírni, olyan túlságosan szép és nagyszerű volt. Minden hangra áhítattal figyelő, lelkes és hálás közönség töltötte meg a termet és tombolva ünnepelte a Bartók-házaspárt. A finoman alkalmazkodó kíséretért teljes elismerést érdemel Ferencsik János karmester és a Székesfővárosi Zenekar.(Iv.)

PESTI HÍRLAP, 1940. október 9. (62. Évfolyam, 230. szám)