Bejelentkezés Regisztráció

Erkel Színház


9949 Tatjana 2019-05-07 04:41:34 [Válasz erre: 9948 IVA 2019-05-06 20:21:39]

Köszönöm szépen a segítséget!


9948 IVA 2019-05-06 20:21:39 [Válasz erre: 9946 Tatjana 2019-05-06 16:57:55]

Kedves Tatjana! Embere és szeme válogatja, ki honnan látja legjobban a feliratokat, illetve hogy milyen szemüveg segíti ebben.
A földszintről általában jól látszanak, az első 12 sorból biztosan. Viszont az első 2–3 sor hátránya ebből a szemponból, hogy nagyon felfelé kell nézni az olvasáshoz, ami fáraszthatja a nyakat és erősebben megosztja a figyelmet a színpad és a felirat között.
Aki az utcán jól látja messziről a reklámokat, el tudja olvasni a közeledő villamos számát, annak az erkélyről sem probléma a feliratok olvasása. Távollátónak vagy jó szemüveggel biztosan nem.
Mielőtt sok jegyet váltana előre a következő évadra, érdemes még egy idei előadáson próbát tenni.


9947 zenebaratmonika 2019-05-06 19:11:26

A magyar opera nem nagyon játszik gyerekeknek darabot, hát nem sok gyerekoperát ismerek Hunpendinck Jancsi és Juliska, Rossini Hamupipőke, Ránki Pomadé király új ruhája, Mozart: Varázsfuvola, Kodály Háry János, Kacsóh János vitéz, bár az inkább operett. A Hamupipőkét igazán feltehetnék.

A Diótörő ugye megy, viszont hiányolom a Csajkovszkij Csipkerózsikáját is a balettek közül.

Ti esetleg tudtok más gyermekoperát vagy balettot?

 


9946 Tatjana 2019-05-06 16:57:55

Szép napot! Kérem bocsássák meg a laikus kérdésem, de sajnos eddig nem tudtunk sokszor eljutni az Erkel-be, bár gyerekkoromban bérletem volt, de messzire költöztünk. A közeljövőben szeretnénk sokkal több előadást megnézni idős édesanyámmal. Mivel ő nem lát jól, érdeklődnék, hogy mennyire olvasható a felirat? Erről fotót nem találtam sajnos. Önök mit javasolnak időseknek, hányadig sorig vegyek jegyeket? Még annyit, hogy mennyire kényelmesek az új székek és jól elférnek-e a lábak? Válaszukat előre is nagyon köszönöm


9945 Búbánat 2019-05-06 16:27:57

Tegnap  „Cinema Szinetár”-estre került sor az Erkel Színházban.

Az Opera honlapján előzetesen ezt olvashatjuk erről a rendezvényről:

A hazai művészeti élet egyik doyenje Szinetár Miklós, az Opera korábbi főigazgatója. Ma is aktív, hosszú életútja során a televíziózáshoz, operetthez, filmgyártáshoz, könyvek írásához, operarendezéshez és igazgatáshoz egyaránt komoly múlt fűzi. Az első Cinema Szinetáron 12 operafilmjéről, a másodikon színházi, prózai és operettrendezéseiről mesélt, azokból szemezgetett,és énekeslegendák közreműködése tette felejthetetlenné a programot. Sem a közönség, sem mi nem tudtuk elfogadni, hogy a hároméves sorozat tavaly véget ért, így újra one-man-show-val kombinált előadás készül: kedvenc szerzők, művek, produkciók és előadók mentén, két színházi felvonásban, egy fülesfotel és egy vetítővászon felvonultatásával – egyszóval minden, ami a hosszú élet és művészi életút eddigi meséiből 
kimaradt.
Rendező: Aczél András 

Hogy a látottaknak egyből  a közepébe vágjak: a sorban a negyedik Cinema-est” már abban is továbblépett az előzőektől, hogy Szinetár Miklós ezúttal "bevonta" show-jába családtagjai közül a leányát, Szinetár Dóra színésznő-énekest, meg feleségét is, Hámori Ildikó színésznőt.

Történt ugyanis egy meglepő, váratlan fordulat: Szinetárnak a televíziós Liszt-filmje első részében a gyermek Liszt Ferenc játszik egy technikás, komoly zongoraművet, de a darab végét már nem látjuk, mert közben -  deus ex machina-ként - egyszerre csak hirtelen felemelkedik és hátrább tolódik a mozivászon: alóla/mögüle meg előbukkan egy zongora, amin Bolba Tamás karmester, az Operettszínház zenei vezetője éppen játssza a filmben hallott kompozíció utolsó taktusait – annak lezárásaként, némi jazzes beütésű improvizálással betetőzve.

Persze a közönségnek „leesett az álla”, s a nagy tapsok után Szinetár Miklós máris egymás után szólítja a színpadra leányát és feleségét, akiknek énekes produkcióit hallottuk a következőkben Bolba Lajos zongorakíséretével:

- Dal a Valahol Európában című musicalből (Szinetár Dóra előadásában)

- Hubay Miklós – Ránki György – Vas István: Egy szerelem három éjszakája – a musicalből Hámori Ildikó énekelt el egy dalt.

- Édith Piaf híres sanzonja - Norbert Glanzberg szerzeménye: „Padam, padam…” (Hámori Ildikó)

- Volt még egy közösen, kettejük által előadott dal is.

Ami még említésre méltó volt a műsorból.

A vetítések műfaji sokszínűséget takartak: Szinetár Miklós ritkán látható, régi filmrendezéseiből válogatott ki néhányat,  ízelítőt kaptunk azokból, melyeket felvezetett és kommentált szellemes, humoros, filozofikus vagy fanyar gondolataival és persze jóízű mesélőkedvvel,  személyes vonatkozású kis történetekkel is megtűzdelve.

A filmbejátszások közt voltak fekete-fehér és színes, televíziós gyártású rövid- és dokumentumfilmekből kivágott részletek (- afrikai bennszülöttek világába, kultúrájukba betekintést nyújtó; - Kantonban kígyóhúsból készült ételek, és a hüllő epéje tartalmából készült italkülönlegességek bemutatása is).

Láthattunk részleteket az ugyancsak Szinetár Miklós rendezte Rózsa Sándor televíziós filmsorozatból -  vallási, templomi és körmenetes jelenet, mely  aztán gyújtogatásba, tűzvészbe torkollik; Rózsa Sándor kiment a lángok közül bennrekedt személyeket, őt magát viszont üldözőbe veszik a csendőrök...

És persze, az említett, Liszt Ferenc életéről szóló filmsorozat első epizódjából bejátszott részlet.

A Zenés TV Színház produkciói közül is  kaptunk filmbejátszásokat:

Rossini: A sevillai borbély (1977)

- Nyitány

- Figaró belépője (Melis György)

 - Az 1. felvonás fináléja - a cseles borbélyt a zseniális Melis György, Almaviva grófot Berkes János, Rosinát Ötvös Csilla, Basiliót Gregor József, Bartolót Marczis Demeter, Bertát Barlay Zsuzsa keltette életre, a zenekart Fischer Ádám vezényli.

Ezt a Szinetár Miklós rendezte vígoperát a stúdióban élőben rögzítették a tévékamerák.

 

Offenbach: Hoffmann meséi (televíziós operafilm, 1981)

Karmester: Lukács Ervin

Rendező: Szinetár Miklós

- Kleinzack-legenda - Kelen Péter (Hoffmann), km. Sinkó György (Crespel), Laczó András (Nathanael), Tímár Béla (Hermann). az Ifjú Zenebarátok Kórusa

- Ferenc dala. II. felv. (Feleki Kamill)

 

Szinetár Miklós elbúcsúzott, elköszönt közönségétől – de reméljük, nem utoljára tette…

„CINEMA SZINETÁR – avagy Szinetár szerint a színház” 

Erkel Színház, 2019. május 5.  


9944 IVA 2019-05-02 04:50:40 [Válasz erre: 9940 lujza 2019-04-28 00:32:31]

Tehát, kedves Lujza, ezúttal hasonló a véleményünk.


9943 IVA 2019-05-02 04:48:53 [Válasz erre: 5249 IVA 2015-02-18 04:59:01]

Háry János – 2019. április 26.

Nem mintha nem találnék érdekesebb és élvezetesebb olvasmányt a színháztörténetből, de ezúttal sem voltam rest elolvasni, miket írtam a Vidnyánszky Attila rendezte Háry János korábban látott előadásairól, kíváncsian arra, mit tartok akkori véleményemből érvényesnek, mit nem, és leginkább arra, hogy miben változott a produkció.
Nos, 2013 októberében, amikor az Erkel Színház újraindításának csonka, próbaüzemi évadja után az immár mai állapotúra felújított szentélyben tekinthettük meg a Csokonai Színház és az Operaház közös produkciójának szánt (végül már csak az Erkelben adott) előadást, látványában az hozott csalódást, hogy Olekszandr Belozub díszlete a maga monstrum mivoltában is elvész az Erkel széles színpadán, lerí róla, hogy nem oda tervezték. Azóta viszont végignéztünk számos vidéki színházi vendégjátékot, az Operaház színpadáról igénytelenül, hevenyészetten apadtált, vagy itt hiányosan visszaállított díszleteket, kisebb színpadokra való kamarabaletteket, melyek hiányérzetet keltő látványa után már nem is tűnik olyan fájdalmasnak a Háryé. Nekem talán azért sem, mert ezúttal emeleti erkélyről néztem az előadást, ahol a forgószínpadra helyezett építmény nem ormótlan, sőt jobban érvényesül, nem tűnik annyira gyérnek a tánckar sem. A rendezés nem élt a szellemes mesebeli látványosságok káprázatának lehetőségeivel, a színpadon megoszló téli és nyári tartományok lehetséges vizuális élményével, amelynek a XXI. században látványosabbnak kellene lennie, és a technikától is elvárható lenne nagyobb teljesítmény. (Ha nem ismerném a darabot félszáz éve, lehet, hogy észre sem venném az határőrház arrébb- és visszataszításának eredményét.) A bécsi palotában élő háromfejű sas, amelynek Örzse kedves dalában játéka lenne, legfeljebb egy stúdiószínpadon mutatna, ama játék helyett pedig Ebelasztin báró ripacsodása szétveri a jelenetet. Tehát a díszlet, méreténél is nagyobb hiánya a művészi minőség.
Elismerem, hogy nem könnyű kihívás egyszerre megteremteni egy ragyogó, operai dimenziójú zenéhez a látványt és mégis megőrizni a darabnak azt a pikantériáját, hogy a kalandok (talán sohasem megjárt) mesés helyszíneit és eseményeit egy parasztember meséli saját szókincsével, akinek a hallgatósága talán sosem jutott túl Nagyabony határain. Ugyanezért nehéz ábrázolni a személyeket is. Bizonyos azonban, hogy a magyar huszár egyenruhája a képzeletben és a mesében sem fehér, a magyar menyecske pedig (aki a hűséges zenésszínpadi nőalakok népes táborának jelentős alakja), bármennyire felvágták is a nyelvét, megjelenésében sem kihívó és határozottan szeretetre méltó. (Jelmez: Bianka Imelda Jeremias)
Mária Lujza ábrázolása is Örzse jellemzésének eszköze lenne: az elnyomók és az arisztokraták ellenszenves vonásait viselnie kell, de ha alakja jelentéktelen, nem adja meg a rangját Örzse vonzerejének. A nagy Háryk és nagy Örzsék idejében nem véletlenül osztották a császár leányának (Napóleon hitvesének) szerepét nagy mezzo-primadonnáinkra (Palánkay Klára, Szőnyi Olga, Sándor Judit), míg Szinetár Miklós a darab 1965-ös fimváltozathoz az utóbbi énekhangja mellé a kor szexszimbólumának tartott Tordai Terit választotta. Az obsitos természetesen nem írja le a császárlány hajszínét, de úgy gondolom, színpadon a színpad vizuális követelményeinek kell megfelelni. Már nem emlékeztem arra, amit a 2013-ban látott Háryról szólva írtam, miszerint Várhelyi Évát elfogadhatatlanul civil megjelenésűnek találtam a színpadon Mária Lujza szerepében, pedig ha máskor nem, eszembe juthatott volna ez a Lammermoori Lucia idén látott előadásán, amelynek egyébként is szürke vizuális összképéből is „kitűnt” Várhelyi Éva Alisájának szürkesége, az 1960-as évekbeli fehér galléros iskolaköpenyeket idéző jelmezével (Tihanyi Ildi terve) megtetézve.
A színpadi sutaságok erdejében szinte csoda, hogy a művészek jó része örömet, sőt erős élményt tud nyújtani.Az örömet szerzők sorában első helyen említem az Operaház szívvel éneklő kórusát. A második rész elején elhangzó katonadalt a férfikar már-már könnyeket fakasztó szépséggel adta elő.
Muszáj némi meghatódással megjegyeznem, hogy a 83 éves Csurka László töretlenül (nagy)színpadképes és hiteles az öreg Háry szerepében, amelyet a 2013-as bemutató óta visz. A fiatal Háryként akkor is Nagy Zoltánt láttam, aki ezúttal énekben tetszett jobban, mint prózában, kiállásban és mozgásban is kifogástalan címhős. Tetszett még Gábor Géza Marci bácsi szerepében, és szépen, szép hangon énekelt Balga Gabriella Örzse rikító jelmezében. Egy portéfilmből tudom, hogy az énekesnő sajátja a palóc tájszólás, azt viszont nem, hogy alkalmazni lehetne-e ezt Örzse énekszólamában is. Így a váltás kissé olyan előadásokra emlékeztet, amelyben más nyelven szól a próza, más nyelven az ének.
Vajon a rendező vagy az előadást karbantartó játékmester vagy maga Kőrösi András (Ferenc császár), Szerekován János (Ebelasztin báró), Hoffmann Richárd (Krucifix), Szmerek Tamás (Magyar silbak) és Vass Tamás (Magyar silbak) felel-e a számomra nehezen elviselhető, ripacskodó játékért? Nevüket csak azért említem meg, nem szívesen, hogy másokra ne vonatkozzon ez az észrevételem. Nem hiszem, hogy visszafogottabb játékuk mellett nem arattak volna méltán nagy sikert az énekesek és az Operaház Zenekara, amelyet a legjobb Háry János-előadások színvonalán vezényelt Medveczky Ádám.


9942 nickname 2019-04-28 16:32:00

Nem értem, hogy nincs is operakaland az idén és mégis ekkora előadásszámban megy a Háry. Jövőre ilyen magas előasszámmal fog menni ez a gyenge Hunyadi is - redezésügyileg mindenképpen az és ennyi előadással kétlem, hogy minden este megfelelő lesz a zenei kivitelezés. Bár lehet, hogy jövőre már lesz operakaland. Most nézem, hogy a Hunyadik délelőtti és délutáni - kora esti előadások. 


9941 IVA 2019-04-28 15:34:04 [Válasz erre: 9939 IVA 2019-04-27 07:09:36]

Már „csak” 1028 eladatlan…


9940 lujza 2019-04-28 00:32:31 [Válasz erre: 9939 IVA 2019-04-27 07:09:36]

Eredetileg a "Fanyalgások" topicba szerettem volna írni az érzéseim alapján, de mivel már szóba hoztad a Háryt, mégiscsak itt a helye. Én ma délelőtt vittem el az unokámat Háry nézőbe. A földszint tele volt, az emeletet nem láttam. Az előadás zeneileg, és a közreműködő szólisták, ének- és balettkar részéről abszolút rendben volt, de ami a rendezést illeti, engem nagyon zavart. pedig igazán nem tekinthető modernnek, és kimondottam esztétikus színpadképek is vannak benne, de az egész annyira kimódolt, szellemkedő, és Kodály művéhez méltatlan volt, hogy engem nagyon zavart. Régen láttam a Háryt, még az Operában, a Melis-Mészöly duóra emlékszem leginkább, és  vérbő előadásokra, ez pedig nem az volt. Most a szűk színpadon minden állandó mozgásban volt, de ez inkább csak zavaró volt, és felesleges. Mintha a rendező nem bízott volna a műben, és le akarta volna kötni a figyelmünket a sok járás-keléssel. Tudom, mindez csak stilizált volt, mint a mesében, de ki látott már fehér ruhás huszárt? És Örzse miért beszél erős tájszólásban, ha nem úgy énekel? Ezek csak apróságok, de lehetne folytatni, és szerintem gyerekeket félrevezetni elég nagy bűn!


9939 IVA 2019-04-27 07:09:36

Fáj a szívem: a tegnap esti, alig fél házas Háry János élménye után szívesen nézném meg a vasárnapit is, ha nem szólítana jegyem máshová. A rendezés gyenge, az előadás ricsajos, a zene csodálatos!
Még 1084 eladatlan jegy van, minden kategóriában – csekélység! Ezen kívül csak a május 5-i délelőtti előadás érhető el a fizető nézők számára (50 %-os matiné-kedvezménnyel), amelyre már csak 231 szabad jegy van. Ebből elég jól látszik a közönség árérzékenysége. És sajnos az is, hogy az Operaház vezetőségét egyáltalán nem érdekli a bevétel. (Talán nem is érdekelt benne.) Kodály zenéjének népszerűsítéséről mint hivatásról már ne is beszéljünk.
Remekmű a Háry János, nézzétek meg!


9938 IVA 2019-04-23 01:15:08 [Válasz erre: 9936 telramund 2019-04-22 11:22:06]

Köszönöm, sajnálom, hogy mindezt nem láthattam.


9937 IVA 2019-04-23 01:14:05 [Válasz erre: 9935 telramund 2019-04-22 10:44:03]

Ez az: 45-ös fordulatszámú! Köszönöm.
Nem állítással helyeztem szembe, hogy Házy nem az 1950-es évek végén énekelte Lolát, hanem azzal, hogy az ’50-es évek elején nem láthattam, sem őt sem a Parasztbecsületet. (Budapesttől távoli száműzetésben éltem, ráadásul még írni-olvasni sem tudtam.)


9936 telramund 2019-04-22 11:22:06 [Válasz erre: 9935 telramund 2019-04-22 10:44:03]

Egyébkénr nem sokszor énekelte Lolát. 119521 10 04 1952 11 08 1953 01 17

 1956 07 08 1956 07 24 Operaház vendégjátéka a Margiszszigeti Szabadtéti Színpadon


9935 telramund 2019-04-22 10:44:03 [Válasz erre: 9934 IVA 2019-04-22 00:41:07]

Pontosan a kersztmetszet 45 fordulatszámos bakkelit lemezre lészült.az 5o-es évek közepén olyan szuper énekesekkel min a csodás Takács Paula,A nagyszerű Simándy,Fodor János Házy Erzsaébet és Némerh Anna

Bocs .de senki nem állította,hogy nem pályája elején énkelte Lolát,pláne fontos,hogy már akkor is milyen nagyszerű volt


9934 IVA 2019-04-22 00:41:07 [Válasz erre: 9930 telramund 2019-04-21 09:19:11]

Csak az utóbbi időben, a Facebook egy-egy csoportjában találkoztam pár fényképpel, amelyek Lola szerepében örökítették meg Házy Erzsébetet, aki az 1950-es évek végén már nem énekelt a különben gyakran játszott Parasztbecsületben. Akkoriban Pavlánszky Edina, Vámos Ágnes, Szőnyi Olga és Gombos Éva váltogatta egymást Lolaként. A leggyakoribb Lola, Pavlánszky még 1965-ben is birtokolta a szerepet, de akkor már Andor Éva és Szabó Rózsa váltotta. Az 1967-es felújításon újból mezzoszopránokra, Szabó Anitára és Mészöly Katalinra osztották Lolát.
Az említett Parasztbecsület-keresztmetszet nyilván jóval a Qualiton teljes felvétele előtt készült. Már nem emlékszem, hogyan neveztük a nagylemez és a kislemez közötti bakelit méretét. Talán olyanra? (A nagylemez tartósan 60 forintos ára idején 35 vagy 45 Ft-ba került.)


9933 macskás 2019-04-21 18:12:23

9933


9932 telramund 2019-04-21 17:57:27 [Válasz erre: 9931 Edmond Dantes 2019-04-21 15:52:52]

Na meg a tehetsége!Már bocs de Sass maniros viselkedését és Házy természetességét egy napon nem lehet említeni.


9931 Edmond Dantes 2019-04-21 15:52:52 [Válasz erre: 9930 telramund 2019-04-21 09:19:11]

Túl Házy Erzsébet zenei tudásán és külső megjelenésén, ebben talán szerepet játszott pusztán személyes ismertsége, hírneve is. Emlékszem, kisfiúként láttam akkori férjével, Darvas Ivánnal egy étterem teraszán. Én nem ismer(het)tem fel, de szüleim igen és az egész "közönség" bennük gyönyörködött. Ott még 5 perc sem kellett neki, hogy főszereplő legyen :-) Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Sass Sylvia megjelenéséig az akkori viszonyok között és operai viszonylatban a legnagyobb -mai szóval- celebnek számított.


9930 telramund 2019-04-21 09:19:11

Kár,hogy régi Parasztbecsülket felvételek nincsenek / egy-kép képet leszámitva illetve egy Cavalleia keresztmetszet),mert Házy Erzsébet Lolája bizony tanulmány lehetne minden Lolát éneklő énekesnőnek.Miként lehet 5 percből főszerepet csinálni.


9929 IVA 2019-04-21 06:00:29

Parasztbecsület és Bajazzók – 2019. április 18.

Volt egy reményem: nem fogom előzményként megjelölni a Parasztbecsület és a Bajazzók három és fél évvel ezelőtti felújításakor látott két előadáshoz fűzött hozzászólásomat, ha most jobban fog tetszeni, hiszen az azóta eltelt időben annyi ronda rendezést és látványt éltem meg, külföldi és itthoni kedvezményezettektől, hogy igazán volt alkalmam fejlődni, átértékelni a produkciót, esetleg kikoptak belőle a legnagyobb marhaságok, vagy jobban mutat az egész az Erkel Színház színpadán, mint az Operaházban. Ám a produkció átplántálása (ami nem idén történt, csak eddig nem szántam rá magam az újranézésére) nem segített a bajon. Éppen az átplántálás miatt nem tudtam ráklikkelni a 2014. szeptemberében az Operaház-topocba írt 50313 és 50432 sz. hozzászólásaimra, viszont kénytelen vagyok vállalni azokat, mert az előadás alig valamiben változott, nemtetszésem is a régi, sajnos. Talán csak annyival viseltem el könnyebben a Bajazzók II. felvonásának megoldását, amennyivel az Erkelben kevésbé magasra sikerült felpolcolni a commedia dell’arte-jelenet színpadát, ezáltal nem olyan kínzóan hihetetlen, hogy a(z eredetileg calabriai) falu közönsége fellát oda. (Viszont az elé eresztett fátyol itt is lefölözi a hangokat!)
Nagy kár ezért a Parasztbecsület- és Bajazzók-produkcióért, mert az előadás zenei élménye kielégítő, sőt, talán több is ennél: egy-két nap alatt túljutva kiújult felháborodásomon, már a zene szépségének emléke dolgozott bennem. Ehhez hozzájárulhatna talán az énekesek játéka is, ha a jellemábrázolás helyett nem a rendező utasítását kellene követniük. A felújítás több szereplője példásan őrzi művészi állapotát a szerepéhez, és találkoztam azóta újnak számító beállásokkal is.
Úgy emlékszem, a Parasztbecsület rendezésének egyetlen szép és még reményt adó mozzanatában fehér (vagy szürke) pej állt a színpadon, míg Józsefvárosba egy barna és meglehetősen sovány ló érkezett, amely csak rövidebb ideig bírta a színpadi létet és hamar levezettette magát a színről.
Kamen Chanev kifogástalan éneklése, kiegyenlített hangjának szépsége, tömörsége most is a régi. Turidduján nem kérem számon azt az érzéki, kamaszbájú hangszínt, amely Simándy József lemez-alakítását minden felvételek közül egyedülállóan varázslatossá teszi. Chanev Canióján csak árnyalatnyi fáradtság hallatszott, amely valószínűleg nincs, ha nem ugyanazon az estén énekli a két főszerepet. Fenntartom: sokféle jelmezt lehetne tervezni és szabni az alkatára, amelyben hitelesebb lenne, hogy két nő is bomlik utána.
Komlósi Ildikó – falusi vagy kispolgári lakodalmi örömanya-jelmezében – változatlanul jó Santuzza. Csak a Lolával esett rövid szóváltásában zavart, hogy nem a féltékeny vetélytárs, hanem egy hárpia anyós hangját üti meg. A közönségesre rendezett és félreértelmező Lola-figurában Kálnay Zsófia hangja is közönségesen, érdesen szólt, ami azzal is bántóan ellenkezik, hogy a hangszerek kíséretével Mascagni szinte rajongással jellemzi a kikapós menyecske báját. Egy fiatalasszonyról lenne szó, akiben nem okoz konfliktust a hit és a tízparancsolat megszegése. Santuzza formátumát is kicsinyíti, hogy egy erotikától mentes prostituálttal kell rivalizálnia, és ugyanezért Alfio szerepe sem értelmezhető, hiszen tisztességes iparos szóba sem állt volna ilyen nővel, illetve nem lephetik meg az események. Vállán a félrerendezés korlátaival, Szegedi Csaba hibátlanul énekelte a fuvaros szólamát.
Létay Kiss Gabriella alighanem vokális képességeinek köszönheti , hogy sorra „Házy-szerepekkel” bízták meg (Mimi, Cso-cso-szán, Nedda, Bess után Puccini Manonjára készül), megannyi olyan feladattal, amelyekben szerep-elődei hangjuk és lényük erotikáját is érvényesítették. Ezzel a Neddával „szerencséje” volt, mert ilyen bután és csúnyán öltöztetve és mozgatva (az a csecsemőnek való játék a ruhadarabokkal, Colombinának az az untatóan huzamos ételkavarása a riszálással!) Rost Andrea és Pasztircsák Polina sem keltett izgalmasabb hatást. Pedig jól és szépen énekel Létay Kiss, a Silvióval való kettőstől pedig azért sem állt meg a levegő, mert Haja Zsolt éneklése sem bizonyult olyan behízelgőnek, mint Don Giovanni vagy Valentin szólamában korábban. Bensőséges és szép hangadással és dallamformálással Alexandru Agache örvendeztetett meg, aki nem annyira a kéjsóvár, mint a régóta szerelmes férfit szólaltatta meg. Szappanos Tibor különleges szépségű lírai tenorjával most is kifogástalan Beppo.
Külön elismerésre méltó a Magyar Állami Operaház Énekkara, nemcsak az élvezetes hangzásért, hanem megannyi érdekes személyiségének sok tehetséget mutató színpadi otthonosságért, egyéni játékaiért is. Az embernek fáj a szíve, amiért ennyi tehetség nem a darabokat szolgáló koncepcióhoz adja energiáit és hitét.
Élvezetesen szólt a zenekar is Kesselyák Gergely vezényletével – kár, hogy a színpad meg másról.

Nem kapcsolódva a jelmezekről írt véleményemhez, kénytelen vagyok bejegyezni még egy észrevételt. A nézőtéren ugyan még többségben láthatók olyan férfiak, akik inget és zakót, esetleg nyakkendőt és öltönyt is viselnek, illetve azok a nők, akik szintén jelzik, hogy ünnepnek, mindenesetre különös alkalomnak tekintik, hogy egy több tagozatos színház művészi komplexitást feltételező összteljesítményétől várhatnak felemelő élményt. Ugyanakkor nem tartom helyesnek, hogy a nézőtéri felügyelő rövid ujjú teniszpólóban jár-kel a nézőtéren, illetve helyet foglal a proszcéniumpáholyban. Noha egyfelől dolgozik, e hivatalban való megjelenésével illenék megtisztelnie az intézményt, amely mégiscsak egy operaház, a műfajt és a közönséget is. Ezúttal azért is célszerű lett volna zakót öltenie, mert akkor tapasztalhatta volna, hogy a színházban túl meleg van (odakinn szép az idő, és ilyenkor már a „hivatalos” fűtési szezon is véget ért), ha már más módon senki sem óvja a nézőket (és a költségvetést) a túlfűtéstől.


9928 Edmond Dantes 2019-04-18 17:10:16 [Válasz erre: 9927 Hangyász 2019-04-16 19:52:51]

Tekintve MÁO-bérletnevek körüli beírásokat, jobban átpörgettem a listát és a számomra nem ismerős neveket visszakerestem -és megtaláltam- MÁO honlapjának megfelelő rovataiban.


9927 Hangyász 2019-04-16 19:52:51 [Válasz erre: 9925 Edmond Dantes 2019-04-15 13:26:58]

Mivel én mindig csak hangversenybérleteket veszek, csak felületesen futom át a MÁO bérletfelhívásait.


9926 virius 2019-04-15 14:37:12 [Válasz erre: 9925 Edmond Dantes 2019-04-15 13:26:58]

Így igaz, pl. Németh Mónika énekkari művész, H. Zováthi Alajos zenekari művész.


9925 Edmond Dantes 2019-04-15 13:26:58 [Válasz erre: 9924 Hangyász 2019-04-15 12:07:38]

Ha jól láttam, vannak a bérlet-névadók közt énekkari és zenekari művészek.


9924 Hangyász 2019-04-15 12:07:38 [Válasz erre: 9892 Edmond Dantes 2019-04-09 13:51:49]

Megelőztél! Én a ruhatáros nénikre gondoltam, de a kórus és a zenekar tagjai is megérdemelnének évente változó bérletneveket. 


9922 IVA 2019-04-15 10:20:07

Ha valaki nem venné észre: nézeteltérések, személyeskedések, veszekedések, politikai reklámok, erőszakos politizálás és cinizmus után a Café Momusön megjelent a TERRORIZMUS.


9921 Edmond Dantes 2019-04-15 09:02:41 [Válasz erre: 9920 IVA 2019-04-15 01:00:48]

"A virágnak megtiltani nem lehet"...hogy szeressen, Carmen sem tiltja meg, csak virág ide, virág oda, ő kiszeret Don Joséból :-) A linkre való hivatkozás ismét a módszer lényegére tapint: "egy jól felépített, átgondolt cikk egyetlen, vitatható állítását emeli ki..." Ezt a sort minden alkalommal belinkelem majd, ha találónak gondolom. Jó lenne minél kevesebbszer...Addig is ld. 9917 még egyszer. Talán abbahagytad az olvasást az első bekezdés után. A második bekezdésben (és 9919-ben) bőven -még túl bőven is-  "Erkel Színházban játszott zenés előadásról esik szó"... 


9920 IVA 2019-04-15 01:00:48 [Válasz erre: 9917 Edmond Dantes 2019-04-14 09:33:42]

Egyszerre tévesztetted el a kerületet, az utcát és a házszámot.
A Café Momus egy komolyzenei magazin, nem politikai. Linked és tárgya itt nem szalonképes, akkor sem, ha te alapvetően politizálni és provokálni jársz ide.
Ez az Erkel Színház topicja, ahol az ott játszott zenés előadásokról esik szó.
„Becses módszered” neked van: személyeskedésnek hívják. Az Erkel Színház-topicban éppen a Porgy és Bess-előadással kapcsolatban kavarodó vitáról van szó – nem rólam! – erről összegzett véleményemet korábban, a 9799. hozzászólásban megírtam, azóta sem módosítottam. A Fidelio cikkéhez ugyanazt tudnám fűzni, az ostoba hasonlatot azért emeltem ki belőle, mert sem jogi, sem zenei ismeretek nem kellenek ahhoz, hogy valakinek feltűnjön, milyen fals.
(A vallomásodhoz csak annyit: nem azért vagyok itt, hogy szeress, de ha a „szellemes” személyeskedésben sem tudod az irányt, csak Carmen szavaival mutathatom: engem ne szeress!)


9919 Edmond Dantes 2019-04-14 14:51:23

Pár nappal a Hovancsinával történt megismerkedésem után újabb olyan alapművel futottam össze a maga teljességében, amiből eddig csak részleteket hallottam. Ez így valójában nem igaz, mert láttam az 1991-es margitszigeti Porgy és Besst, de az egy felejthető valami volt és régen elfelejtettem. És már az első felvonásban az a módfelett bizarr gondolatom támadt, hogy némely tekintetben hasonlóságok vannak a két darab közt. Hogyan? Muszorgszkij zenés népdrámája mint csepp vízben a tenger, Oroszország hű tükre, egy darabka zenébe írt történelem, társadalmi kör- és kórkép. Hasonlóképpen, a Porgy és Bess egy kontinensnyi ország egy bizonyos társadalmi szegmensének és ezen keresztül teljes társadalmának egyfajta zenei ábrázolása, egyben az amerikaiak mondhatni nemzeti operája. Sem előtte, sem azóta nem írt amerikai zeneszerző hasonló tartós és széleskörű sikert élvező operát. Más kérdés, hogy e nemzeti dalmű egy adott etnikai közösségben- kisebbségben játszódik és az ős-orosz Muszorgszkijjal szemben a szerző orosz-litván-zsidó Amerikába bevándoroltak ivadéka, ám mint -másik- csepp vízben a tenger...ld. feljebb. Meg hát ez a tény, a szerző(k) személye tovább erősíti az Amerika, a nagy olvasztótégely-elméletet és (eddig még!!) valóságot. Továbbá miként Muszorgszkij művénél megjegyeztem, csak ismételni tudom jelzőimet: a Porgy és Bess szép, erős, kifejező...és túlírt. Mintha csak érezte volna szerzője, hogy mindent bele kell tennie fő opuszába, mert többé nem lesz rá lehetősége. Ugyancsak 1/1 átmásolhatom ottani beírásomat ide: "szanaszét ágazó, széttartó cselekmény(ek) illetve dramaturgiailag széteső-összefoghatatlan mű" és bőven vannak a Porgyban is "áhítatos zsolozsmázás, vidámabb-népies kórustételek", megkockáztatom: túl sok, akárcsak az orosz kollégánál. Gershwin fölmutatta a Puccini utáni dalműírás egyik lehetséges és sikeres útját, mégsem terjedt el. Félre: talán Kálmán Imre Chicagói hercegnője ennek a dzsessz-operettes-operás stílusnak a kevéssé sikerült kísérlete, netán Ábrahám Pál némely darabja, csak náluk véres dráma helyett mókás-kacagós heppiendekkel. Lehet, hogy húzásokat éppúgy tilt a Gershwin-örökhagyó végrendelete, ahogyan előírja az "all-black cast"-ot, dehát Istenem, ha kijátsszák az egyik előírást, miért kell rigorózusan betartani az esetleges másikat? Kurz: húzni (kellett volna)!

Az előadásról. Szinte totálisan szembe kell mennem a sajtókritikákban rögzült kánonnal: nekem összességében tetszett a produkció. Itt csupán ugyanazt rovom fel a rendező Almási-Tóth Andrásnak, amit a Giocondában még inkább: amott a befejezés erőszakos, valótlan átírását, emitt azt, hogy a valós történettel szemben az ő Porgyja lőfegyverrel végez Crown-nal, nem pedig leszúrja és megfojtja. Miért? Ha egy komplett rokkant cripple el tudja intézni a rosszfiút késsel-puszta kézzel, akkor egy csupán mankójára támaszkodó ember még inkább képes erre. Kár az ostoba lövöldözésért. És ha még vitatok valamit, az a cselekmény jelenbe (?) helyezése, mert bár Martin Luther King föllépéséig szinte bármikor játszódhat ez a darab, de a néger polgárjogi mozgalmak mégiscsak hatalmas változást hoztak a közösség életébe és napjainkban nincs meg az az általános alá- és számkivetettségük mint őelőtte. Az idei Oscar-díjnyertes Zöld könyv-film történetének idején -a hatvanas évek elején- még igen. Nem kötök bele Sebastian Hannak színpadképébe, sem Lisztopád Krisztina ruháiba, kiegészítőibe. Nem keresek létező és nemlétező kákán csomót. Nem kérem számon a "néger hangokat" sem, ami olcsó fogás a kritikusoktól. A régi Porgy(aink)nak "fekete hangú" énekesei voltak talán?  Ehelyett -tessék kapaszkodni!- nagyra értékelem, hogy ilyen forró hangulatú és forró sikerű előadást kreáltak, tudtak kreálni az alkotók a meglévő állománnyal. Tetszett Palerdi András és Sáfár Orsolya a két címszerepben, Balczó Péterrel kapcsolatban ismét megállapítom, hogy vezető karaktertenorrá válhat vagy már az, magánjelenetét megérdemelt nyílt színi tapssal jutalmazta a közönség,  Szemerédy Károly formátumos Crown-ja is átjött, fölfedezésszámba ment Fülep Máté (Jake) erőteljes hangja, jó kiállása. Jó volt hosszabb idő után ismét látni és jónak látni-hallani Fodor Beatrixot (Clara) és elragadó Serena Fodor Gabriella: szólószáma az est egyik fénypontja volt. Tetszett Szántó Andrea (Maria), Robbinsként Újvári Gergely és a többiek:  Geiger LajosKiss TivadarKristofori Ferenc, Szerekován János karakterfigurái. Az inverz jegyében színes bőrű művészek léptek fel a prózai "fehér" szerepekben: Kálid Artúr és Marcelo Cake-BalyNagy Dániel Viktor említése teszi teljessé a szólista-névsort. A balettbetétek inkább csak illusztrálták az egyesek által szintén kifogásolt revüjelleget.
Az egész előadás, az egész jogi cécó, ereszd-el-a-hajam cirkusz, vagyis a komplett produkció értelme, indoka a zene maga, fő megvalósítója a kórus (a gyermekkarral kiegészítve), a zenekar és a kiválóan, hallható élvezettel fellépő együtteseket és szólistákat irányító, mesteri kézzel és fejjel vezénylő Dénes István. Az ő zenélésük, hangulatteremtő erejük minden jogos és nem-jogos kifogást fölülír. Vegyük végre tudomásul, hogy a közönség nem vizsgálgatja aprólékos, tudományos-tudálékos szőrözéssel a részleteket: vagy megfogja, rabul ejti a nézőt a zene és az előadás hangulata, sodrása vagy nem. Tegnap este igen: nem kicsit, nagyon.
PS 1 Jogi kifogásaimat változatlanul és fentiek mellett-ellenére fenntartom: pacta sunt servanda.
PS 2 Eltűnődtem, vajon ott ült-e valamikor valamelyik régi előadáson egy tinédzser és szőtte-e álmait arról, hogy egy napon megírja a maga "kisebbségi" (hispano) zenés játékát, aminek sikere még a Porgy és Bessét is fölülmúlja majd és West Side Story lesz a címe...
 
Gershwin: Porgy és Bess - Erkel Színház, 2019. április 13.

9918 Matyus 2019-04-14 09:36:00

A legnagyobb eszementséget is meg lehet szokni, ha valaki meg akarja szokni, elnéző, egyszóval: megértő, igazi jó ember! Talán már a szörnyűséges Trubadúr rendezést is kiforgatnák jó páran, ha műsoron tartották volna.

Az Anger-féle Traviata sem sokkal jobb, talán csak annyiból, ha ezt egyáltalán pozitívumként lehet elkönyvelni, hogy elmegyógyintézet és kényszerzubbony helyett mesefigura, fagylaltot nyaló kövér lány, és még más parodisztikus elemek felsorakosztatása "színesíti" Verdi egyik legcsodálatosabb operáját.

Nekem elég volt egyszer megnézni, köszönöm, többé nem kérek belőle! Nem azért, mert maradi, vagy a kákán is csomót kereső kötözködő vagyok, hanem azért, mert van egy határ, ahol az igényes művészetre fogékony ember azt mondja, hogy elég!

Nekem felettébb gyanús, amikor valakinek minden jó, mindent megdícsér, mert az szimpla laikusságot, pártoskodást, bizonyos emberek fedezetét is jelentheti.

 


9917 Edmond Dantes 2019-04-14 09:33:42 [Válasz erre: 9916 IVA 2019-04-14 02:54:03]

Becses módszereddel élsz. Lényege, amit fél mondatban összefoglalva, egy minapi, más témában írt cikkben fedeztem fel, de tökéletesen passzol = ide másolom: "egy jól felépített, átgondolt cikk egyetlen, vitatható állítását emeli ki..." Tudod, már régóta szeretlek ezért a következetes, nem változó vitastílusodért, ezt a -lényegről gondosan, állhatatosan elterelő- beírásodat is nagyra értékelem :-) Tegnap láttam végre a darabot, de arról majd másik beírásban számolok be, úgyhogy: elő a nagyítóval! :-)

A véleményem az ügyben mit sem változott mint írtam már a fórumon: Pacta sunt servanda. Szerződések, előírások (törvények) önkényes értelmezése = "majd én megmondom, mi a törvényes, mit szabad", az a jogbiztonságot  közvetve és esetenként, netán egyetemlegesen a teljes államrendet veszélyeztet(het)i. Nagyjából ezt a véleményt tükrözi a te tavaly januári kritikád is, úgyhogy ebben azt hiszem megvan köztünk az entente cordiale. A Porgy-affér pedig szerencsére nem fog káoszt, államcsődöt, valós háborút okozni. Lefut a második széria, örökösök zsebben a zsével el, mindenki jól jár. Viszont bejelentem, hogy holnaptól magamra nézvést a baloldali közlekedést tekintem szabály(os)nak és aszerint közlekedem, mert tuti, hogy az sem rosszabb, továbbá a Kétfarkú Kutya Pártnak az örök életre és az ingyen sörre vonatkozó ígéretét ezennel életbe léptetem.


9916 IVA 2019-04-14 02:54:03

Felhívnám a nyilvánvalóan Ókovács Szilveszter ellen dolgozó Fidelio figyelmét arra, hogy az Operaház Porgy és Bess-ügyének a Dior divatház és a grazi divattervező hamisításaihoz való hasonlítása baklövés. Az Operaház ugyanis nem saját (illetve magyar) alkotásként és nem hamis néven árulja a Porgy és Besst! Keressenek helytálló hasonlatokat!


9915 lujza 2019-04-14 02:24:55

https://fidelio.hu/zenes-szinhaz/gunyt-uz-az-operahaz-a-feketekbol-vagy-a-kulturajukat-nepszerusiti-144382.html

 


9914 IVA 2019-04-14 01:46:04

Immortal Love – a Daegu Opera House előadása – 2019. április 11.

Sokért nem adnám, ha négy évtized múltán ismét az Erkel Színház színpadán láthatnám a Manszude Koreai Állami Népi Művészegyüttes káprázatos műsorát, de az Immortal Love című előadásra eleinte 500 forintot sem szántam volna, annyira gyanakvóvá tett ez a jelképesnek tűnő, egységes helyár.
Valami bibije lehet az előadásnak, amelyet oly messziről érkezett művészek produkálnak. Talán nagyon gyenge. Vagy műfajilag közelebb áll a kínai operához, amelyet lehet, hogy csodál, de nem biztosan ért a magyar közönség. Esetleg határozottan kellemetlen hangzású a mi fülünknek. Később ránéztem a jegyeladásra, amely félig telt házat mutatott, ám éppen az én kedvenc helyem zöldellt a foglalt székek közt. Ennek a csábításnak nem álltam ellen.
(Persze nyilván valamilyen gavalléros támogatást élvezett az előadás, ám hogy kiét, sem a honlapon, sem a színlapon nem tette közzé az Operaház. Hacsak nem illenék értelmeznünk a HUNGARY–KOREA 1989–2019 feliratú emblémát, de szerintem az évforduló megérdemelt volna egy mondatot, hogy ne gyanakvással, hanem köszönettel értékelhessük a jelképes helyárakat.)
Megérdemeltük volna továbbá, hogy a koreai opera címe ne angol, hanem magyar fordításban jusson el hozzánk, hiszen nem egy olyan filmcímről van szó, amelynek jelentését még csak körülírni sem lehet magyarul: A halhatatlan szerelem. Még az a virág is honos nálunk, amelynek szimbolikája átszövi az opera egész cselekményét és szövegeit. Tőlünk legfeljebb ennek a szimbólumszövevénynek a sűrűsége idegen, illetve a megindulás mellett számunkra kissé komikusnak tűnik a trombitafolyondár ennyire folyamatos emlegetése, illetve használata rekvizitumként.
Ezt leszámítva az Immortal Love szabályos európai típusú opera, kellemes melodikával. Lehet, hogy második hallásra ennél is kellemesebbel, amilyen fogékonyabbá tenne bennünket a drámai folyamat iránt is. Engem feltétlenül fogékonyabbá tett volna, ha a színpadra helyezett zenekar és énekkar látványa nem ékelődik az énekesek és a vetített háttér közé, akár alkalmi, akár hagyományos megoldása ez a szintén angol nevén közölt Daegu Opera House-nak. Bár ha olyan tehetséges díszlettervezőt kapott volna az előadás (csak a vetített látványért felelős Ahn Jaeyeon nevét tüntették fel), mint a jelmeztervezője: Jeong Eunsuk! Különösen az evilági karakterek jelmezegyüttese tetszett, amely a visszafogott és kifinomult japán ízlésvilágra emlékeztetett. Mivel az együttesek (egyébként a Magyar Állami Operaház Énekkara és Zenekara, dicséret illeti őket az idegen darab és szöveg betanulásáért!) színpadra helyezését nem tudom elfogadni, Lee Hyekyeong rendező munkájában legfeljebb a színészvezetést értékelhetem.
A III. felvonás eleji lakodalom „balettbetétje” gyanánt négy fiatal cirkuszművész teljesítményét csodálhatta a közönségnek az a része, akihez ez a műfaj érzékelhetően közelebb áll, mint hozzám: nyílt színi tapssal kísérték a produkciót. A fő- és mellékszerepek énekeseit hangjuk szépsége, meggyőző játékuk és személyüségük láttán-hallatán máskor is szívesen fogadnám operaszínpadunkon.
Beszámolóm teljesebbé tételéért megemlítem, hogy az est a magyar, majd a koreai Himnusz előadásával indult (máskor az utóbbi nemigen hangzik ilyen tisztán és szépen a nézőtérről, mint most: mintha az Operaház Énekkara adta volna az erősítést), majd a Szózat és egy koreai mű elhangzásával ért véget, az utóbbi címét kivetítették, de sajnos nem jegyeztem meg. A háttérbe vetített látvány helyét Budapest alkonyatban vagy pirkadatban vöröslő látképe vette át.
A koreai–magyar diplomáciai kapcsolat évfordulójának megünneplése éppoly jó érzéseket kiváltó élmény volt, mint a különleges opera előadása. Örülök, hogy utóbb kíváncsi lettem rá.


9913 macskás 2019-04-13 21:58:48 [Válasz erre: 9901 Edmond Dantes 2019-04-13 08:52:47]

Az is valami!:)


9912 macskás 2019-04-13 21:58:17 [Válasz erre: 9900 IVA 2019-04-13 04:30:10]

Nem voltam elég szemfüles:)


9911 IVA 2019-04-13 19:27:53 [Válasz erre: 9910 takatsa 2019-04-13 18:05:51]

:-)


9910 takatsa 2019-04-13 18:05:51 [Válasz erre: 9909 IVA 2019-04-13 17:16:07]

Miért csodálkozol ezen? Van itt mindenféle állatajta - engem is beleértve -, bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy csaholni nemcsak a kutyák tudnak...


9909 IVA 2019-04-13 17:16:07 [Válasz erre: 9906 takatsa 2019-04-13 12:22:04]

Kutyusok is vannak köztünk? Félelmetes, ki mindenkit takarhat a nick!


9908 IVA 2019-04-13 17:13:04 [Válasz erre: 9902 Búbánat 2019-04-13 10:43:49]

És még biztos is lehetsz abban, hogy nem fogom elkedvelni őket Tőled.


9907 Búbánat 2019-04-13 12:30:30 [Válasz erre: 9906 takatsa 2019-04-13 12:22:04]

:))


9906 takatsa 2019-04-13 12:22:04 [Válasz erre: 9903 Kati 2019-04-13 11:26:14]

Én humornak véltem Búbánat válaszát. Javaslom, hogy egy kicsit könnyedebben fogja fel és viselje az életet. Van aki operában ücsörög és van aki kutyakozmetikusnál. Mindkét létforma elfogadható.


9905 Búbánat 2019-04-13 12:21:33 [Válasz erre: 9903 Kati 2019-04-13 11:26:14]

Azt hiszem, eléggé "pajkosan" fogalmaztam meg a kis hölgytünemény beállításáról az észrevételem... - valóban megszoktam a látványát és tényleg nem először láttam a Traviatában őt. Az opera viszont még ebben a megosztó rendezésben is "izgat", és ha csak tehetem újra megnézem a zenéje és a beálló énekesek miatt is.   (A mostani rendezéseket én sem szeretem, erről nem is szokásom beszámolni; a zene sok mindenért kárpótol.)


9904 takatsa 2019-04-13 12:19:30 [Válasz erre: 9899 IVA 2019-04-13 01:22:41]

Ott volt a kicsi lány és a vattacukor is megvan még. Hőfehérkét a végefelé azt hiszem, hogy kivitték a koporsóban, de az igazság, hogy egy kicsit elveszítettem a cselekmény eme fonalát. Ezt a rendezést már vagy ötödször láttam, és már teljesen rezisztenssé váltam rá, a tudatom alá száműztem. 


9903 Kati 2019-04-13 11:26:14 [Válasz erre: 9902 Búbánat 2019-04-13 10:43:49]

Ízlésficam, ha ezt valaki kedveli. (Önnek , Búbánat, mi nem tetszik ebben a mostani Operában? Ennyi pénze van, hogy minden előadáson ott ül? Vagy ingyen jeggyel jár, és még fizetést is kap a nagy elégedettségéért?)

 


9902 Búbánat 2019-04-13 10:43:49 [Válasz erre: 9899 IVA 2019-04-13 01:22:41]

Mivel én is ott voltam az előadáson: válaszom igen.  (Egyre inkább kedvelem a hölgyet a néma statiszta szerepében... "Hófehérkét" nem különben...)


9901 Edmond Dantes 2019-04-13 08:52:47 [Válasz erre: 9900 IVA 2019-04-13 04:30:10]

Szerenyen beerte 9889-cel..


9900 IVA 2019-04-13 04:30:10

Wo weil'st du, Macskás?


9899 IVA 2019-04-13 01:22:41 [Válasz erre: 9898 takatsa 2019-04-12 23:23:17]

Mademoiselle Germont és Hófehérke megvan még?






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.