vissza a cimoldalra
2019-02-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4234)
Társművészetek (1290)
Haladjunk tovább... (225)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61447)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11312)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9685)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4439)
modern eszement rendezesek (252)
Élő közvetítések (7728)
Gaetano Donizetti (956)
Palcsó Sándor (238)
Jonas Kaufmann (2362)
Franz Schmidt (3278)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1592)
Luciano Pavarotti (81)
Balett-, és Táncművészet (5613)
Pantheon (2310)
Lisztről emelkedetten (941)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3139)
Opernglas, avagy operai távcső... (20187)
Kolonits Klára (1085)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

9503   Búbánat • előzmény9500 2018-12-23 00:22:29

Bohémélet az Erkel Színházban

A "Puccini Itáliája"-évad keretében hétfő este a ritkaságnak számító Leoncavallo Bohémek c. művének egyszeri, koncertszerű előadását láthattuk az Erkel Színházban; most a decemberi Bohémélet-sorozatból a péntek esti operaelőadás élményével a bensőmben még mindig Puccini muzsikájának varázsa és hatása alatt állok – nem először és nyilván nem is utoljára -, míg az előbbi darab zenéjére szinte már alig emlékszem. Azt hiszem, nincs sok értelme a két dalművet összevetni egymással: bár a kor- és pályatársak ugyanazt a témát zenésítették meg, a librettó, a zenei nyelvezet és kifejezés, a színpadi ábrázolás, a dramaturgia és sok minden más érthetően megkülönbözteti egymástól a két operát; máshol vannak a súlypontok, másféle hatások dominálnak bennük, ahogyan a két operaszerző dallaminvenciója sem ugyanaz, s ezért másként hatnak ránk, a mindenkori zeneszerető/zeneértő közönségre.

Mindezeket a szempontokat mérlegelve és méltányolva vállalkoztam arra, hogy – megint megnézzem a másik, jól ismert darabot is. „kontrasztként”! - a mostani karácsonyi időszakban sem hagyom ki Puccini remekművét, de vonzott az Erkelbe a két fiatal énekművész, Horti Lilla és Boncsér Gergely fellépése is: korábban még egyiküket sem láttam és hallottam Mimi és Rodolfo szerepükben.

És jól tettem, hogy e Bohémélet-előadás mellett döntöttem: tegnap volt 160 éve, hogy megszületett Giacomo Puccini, így egy nappal előrehozta az Opera vezetése a jubileumi megemlékezést, éppen ezt az operaelőadást keretezve.  Mielőtt elkezdődött volna az opera, elsötétült a nézőtér, majd a függöny mögül Boncsér Gergely énekhangján felcsendült egy Puccini-melódia Bartal László zongorakíséretével. Az énekszó alatt kissé szétnyílt a függöny és középen Puccini megvilágított mellszobrát láttuk a színpadon. A dalszám elhangzása után a függönyt összehúzták, azután Ókovács Szilveszter főigazgató emelkedett szólásra és utalt Puccini születésnapjára, kitért a komponista életútjára, az operáinak szentelt tematikus évadra, és jelezte, hogy a Bohémélet előadása után ne siessünk el, mert további meglepetésre számíthatunk még.  Úgyis történt, az előadás végén, az utolsó tapsok után megint Boncsér Gergely következett: a szereplőtársai mellett állva, a függöny előtt felcsendült tenorján a Turandotból Kalaf híres áriája: „Nessun dorma” , és a kórust mi, a közönség adtuk hozzá – beintésre – zümmögésünkkel. Az ária alatt a függöny megint kissé szétnyílt és vetített fotódokumentumokat láthattunk Pucciniról. Az ária után elementáris tapsorkánban tört ki a publikum, álló ovációban ünnepeltünk mindahányan, akik ott voltunk a zsúfolásig tele nézőtéren.

Boncsér Gergely igen kitett magáért: nem semmi a Rodolfo szólamát megtetézni még két ária eléneklésével,  az előadás kezdete előtt és az után…!  Horti Lilla meg teljesen elbűvölt természetes, minden sallangtól mentes, egyszerű, őszinte Mimi-alakításával, szépen csengő szoprán énekhangjával! Már most látni, érezni, a fiatal művésznő kiugró tehetség, ha jól gazdálkodik talentumával, további nagy sikereket hozhat el számára a tanulás, a jó helyzetfelismerés és a belátás: fokozatosan kell terhelni a vocét… úgy látom, hogy hangszíne, volumene, a mostani lírai (Mimi) szerepek után a sötétebb és drámaibb kifejezést igénylő operahősnők énekszólamai felé terelik, olyan operaszerepek megformálása felé, amelyekhez képességei és jó döntései predesztinálni fogják.

A  többi „bohém” is remekelt: Szegedi Csaba (Marcello), Dobák Attila (Schaunard), Cser Krisztián (Colline) s persze Musette szerepében Váradi Zita.

A forró hangulatú operaesten az előadás karmestere a rutinos Kesselyák Gergely volt, aki igazán jó kézben tartotta a produkció zenei irányításátideértve az Opera énekkarát (karigazgató:: Csiki Gábor), az Opera Gyermekkarát (vezetőjük: Hajzer Nikolett) is.

 És mondanom sem kell, a második felvonás színpadképe elragadtatott tapsokat váltott ki belőlünk…

Emlékezetes, szép, ünnepi Bohémélet-operaelőadás élményével távoztam az Erkel Színházból péntek este, úgy ¼ 11 táján…

Leoncavalló műve, a "Bohémek" - belátható -,  olyan elementáris hatást nem tud kiváltani, mint amiben a Puccini géniusza megnyilvánul.

 

Az Operaház facebook oldaláról (December 18., 9:18 ) - videoriport

„Boncsér Gergely számos szerepet énekelt már az Operában, de a legendás Nádasdy Kálmán-féle Bohémélet Rodolfója csak idén találta meg az énekest. Az Opera Café ott járt a darab felújítópróbáján, ahol többek között Kesselyák Gergely karmester is segített megérteni, miért ilyen sikeres a Puccini operája. „

9500   Búbánat 2018-12-18 16:15:42

Szép zenei esemény részesei lehettünk tegnap este az Erkel Színházban: Ruggero Leoncavallo Bohémek című négyfelvonásos operája került műsorra koncertszerű változatban. Ez a különlegességszámba menő verista opera közel nyolcvan év után hangzott el most újra az Opera égisze alatt, és így alkalmunk volt felfedezni ennek a ritkán játszott alkotásnak zenei értékeit – mert vannak belőle bőven…

Számomra kimondottan szenzációszámba ment ez a Bohémek-bemutató, amely fényesen dokumentálja a mű erényeit, melyek alapján az ember értetlenül áll a sors mostohaítéletével szemben, mely a mellőzött művek vonulatába helyezi. Jómagam is először találkoztam ezzel a művel is. Perbe kell szállnom a sors kegyetlen ítéletével. 

Mert miről is van szó?  Leoncavallo operájának alapanyaga Henri Murger regénye és annak színpadi változata, mely Puccini Bohéméletjének is kútforrása. Tehát valami „tema con variatione” esettel állunk szemben, ami magába véve nem is baj, hiszen más-más szemszögű feldolgozásról van szó: míg Puccininál a főszereplő a Mimi-Rodolfo szoprán-tenor páros, addig Leoncavallónál Musette és Marcello állnak a középpontban, tehát a tenor és a bariton hangfaj is fel van cserélve.

Ezek azonban nem annyira lényeges szempontok, ám, hogy miért „tűnt el” a máig játszott népszerű, Bohémélet árnyékából is az egy évvel később, 1897-ben színpadra állított Bohémek, annak legfőbb oka – és ez sokkal többet nyom a latban – abban keresendő, hogy míg Leoncavallo önmaga írta szövegkönyvét, addig Puccini író társaival dolgoztatta azt ki, s így nem csoda, hogy az tömörebb és összefogottabb lett.  További különbség: míg Puccininél Mimi és Musette gazdag gavallérjai csak említődnek, Leoncavallónál egy közülük, Visconte Paolo gróf alakjában – ha csak egy jelenet erejéig – személyesen is megjelenik.

Leoncavallóról köztudott, hogy ő  egyike az úgynevezett „egyoperás” szerzőknek, mert azt a joggal kirobbanó sikert, amelyet Bajazzók című operájával ért el, élete során már képtelen volt megismételni.  Én most, megismerve a Bohémek remek zenei anyagát, mégis amondó vagyok: Leoncavallo nem „egyoperás, de legyen inkább „kétoperás” szerző, mert ez is kitűnő zene, és a darab színpadra való, ott ma is megállná a helyét. Persze ahogy Massenet zseniális Manonját Puccini még zseniálisabb Manon Lescaut-ja a háttérbe szorítja, hasonló történik Leoncavallo művével is. (Bár az előbbit játsszák még, főleg a francia nyelvterületen, a Bohémeket viszont annál ritkábban.)  

A szünetben az egyik zeneértő ismerősöm úgy fogalmazott az első két felvonást meghallgatva, hogy azok zeneileg és dramaturgiailag hemzsegnek az üresjáratoktól, ugyanő pedig az előadás végén odalyukadt ki, hogy a második és a harmadik felvonásból egyértelműen átsüt a Bajazzók stílus- és melódia világa, így hát az évszázad döntése jogos: a Bohémek nem veheti fel a versenyt a Bohémélettel. Meglátásait részben akceptálni tudom, de mégis, úgy vélekedem, kár, hogy a Bohémek zenei értékei a hazai közönség számára ilyen soká rejtve maradtak – ha nem játsszák a darabot.

Mint Puccini operájában, itt is hallunk  jókedvű, pajkos, vidám és táncos zenekari meg vokális zeneszámokat (énekszólókat, együtteseket, kórus- tablókat is: pld. Schaunard ariosója, I. felv., Mimi ariettája, I. felv., Musette Mimi Pinsonról énekelt canzonettája, I. felv., Marcello és Musette kettőse, I. felv. , Marcello dala, II, felv., Schaunard Rossini-kantáta.paródiája, II. felv,)  de nálánál  is többet kapunk a veszekedő, zsörtölődő, féltékenységtől is gyötrött bohémek karakterét jellemző zeneszövésből, de ugyanúgy,  itt is megvan az opera szép, érzelmességet is ábrázoló-kifejező dallamvilága - főleg a második és a harmadik felvonásban: ilyen a  Művészhimnusz, II. felv.,  Marcell áriája, III. felv., Rodolfo áriája, IV. felv.,

A zeneirodalom megemlíti ezeket a szépséges részleteket, az említett két női főszereplő egymást bemutató, de nem egymás után felhangzó dalát – Mimi ariettája; Musette canzonettája -, melyek csaknem azonos módon indulnak; amint az engem is elbűvölt, rám is  nagy hatást tett  többi jelenet az operából. 

Egyes vélemények szerint Leoncavallo önéletrajzi vonatkozású epizódot is beleszőtt a Bohémekbe: Schaunard, a zenész alakját magáról mintázta, és ennek jegyében született a II. felvonásban előadott Rossini-kantáta-paródia, s egy másik helyen – ugyancsak a zeneszerző szólamában – Meyerbeer A hugenották című operája egy részletének parafrázisszerű felidézése: a valóság minél hívebb bemutatása céljából még arra is ügyelt, hogy e kantátaparódia zongorakíséretének első hangjai közé egy lehangolódott húr megszólaltatását is beillessze. A hamis hang ismételt megütésekor Schaunard „ez a D mindig hamis” felkiáltással nyugtázza a művészetét „zavaró” körülményt. 

Mindezt Szegedi Csaba zseniális-mulatságos módon karikírozza-énekli. A hazai erőket felvonultató előadás – a lendületesen vezénylő olasz karmesterrel (Fabrizio Maria Carminati) az élen – kitűnő: az énekes szólistákhoz és a remek operaénekkarhoz egyenrangú zenei komponens társul.

Én személy szerint örülök, hogy találkozhattam most ezzel a művel, annál is inkább, mivel ez az egyetlen koncertszerű előadás színvonalasan tolmácsolta ezt a nagyívű drámai alkotást.

A zene mellett tetszett az öt szólista, nevezetesen a már említett  bariton, Szegedi Csaba (Schaunard)  mellett a sokat ígérő, szép, drámai színezetű ifjú szoprán, Horti Lilla (Mimi),  továbbá a mezzo-szoprán Szántó Andrea  is (akiről az opera kezdete előtt a főigazgató Ókovács Szilveszter elmondta, hogy egészségi problémákkal küzd, beinjekciózva, de aztán vállalta az előadást; nagyszerűen hozta Musette szólamát), a mindig kitűnő Haja Zsolt (Rodolfo)  és a balesete miatt két mankóval érkező és ülve énekelő László Boldizsár (Marcello)  kiegyenlített énekteljesítménye, épp úgy, mint a zenekar és a kórusé is

Mindezek után felvetem a kérdést, nem lett volna-e célszerűbb ennyi energiával egy tényleges színpadi-verzióban kiállítani Leoncavallo operáját?

Az opera tartalma:

Karácsonyeste bohémek társasága mulat a párizsi Momus kávéházban. Ott van közöttük két szerelmespár is: Marcello, a festő és Musette, valamint Rodolfo, a költő és Mimi. A számlát nem tudják kifizetni. Már-már kitör a botrány, amikor Barbemouche, a tudós kiváltja őket. Musette bútorait a lakásából kihordják az udvarra, mert adós maradt a lakbérrel, pedig aznap estére vendégeket hívott. A bohémek azonban nem esnek kétségbe, és az udvaron tartják meg az estélyt – a ház pihenni vágyó polgári lakóinak nem nagy örömére.

Mimi nem bírja tovább elviselni a nyomorúságot, és egy vicomte kedvese lesz, de nemsokára mégis visszajön szerelmeséhez. Rodolfo azonban koldusszegény, nem tudja eltartani Mimit, ezért szakít vele. Így tesz Marcello is Musette-tel. A szerelmesek csak akkor találkoznak újból, amikor a gyógyíthatatlanul beteg Mimi visszatér Rodolfóhoz. Felidézik együtt töltött boldog napjaikat, és a lány kedvese karjában hal meg.

Szereposztás:

Marcello, festő – László Boldizsár

Musette – Szántó Andrea

Rodolfo, költő – Haja Zsolt

Mimi, varrónő – Horti Lilla

Eufemia - Heiter Melinda

Schaunard, zenész – Szegedi Csaba

Barbemuche, tudós – Kiss András

Gustavo Colline és Visconte Paolo – Erdős Attila,

Celestin Gaudenzio, vendéglős és Durand, házmester – Balczó Péter

Közreműködött: a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor)

Karmester: Fabrizio Maria Carminati

2018. december 17., Erkel Színház

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Razvaljajeva Anasztázia (hárfa)
Ittzés Gergely (fuvola), Tornyai Péter (brácsa)
"Razvaljajeva Anasztázia hárfa DLA zárókoncertje"
TAKEMITSU: And then I knew 'twas wind
FAURÉ: Desz-dúr impromptu, op. 86
HEINZ HOLLIGER: Sequenzen über Johannes I, 32
HINDEMITH: Hárfaszonáta
DONATONI: Small II
BERIO: Sequenza II
MAROS: Hárfaszvit
TIHANYI LÁSZLÓ: Linos
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára

17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Bogányi Gergely (zongora), Kállai Vonósnégyes
Isabelle Oehmichen (zongora), Massimo Mercelli (fuvola)
Műsorvezető: Bősze Ádám
"Cziffra Fesztivál - Nyitókoncert"
SCHUBERT: Gesz-dúr impromptu, op. 90, No. 3.
LISZT: A Villa d’Este szökőkútjai
CHOPIN: Fisz-dúr noktürn, op. 15/2
MAGIN: Triptyque Polonais (Oehmichen)
MOZART: D-dúr fuvolanégyes K 285 (Mercelli, Kállai Vonósnégyes)
SCHUMANN: Esz-dúr zongoraötös, op. 44 (Bogányi, Kállai Vonósnégyes)

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Budapest Fúvósötös:
Duleba Lívia (fuvola), Kiss Katalin (oboa), Szűcs Péter (klarinét), Farkas Tamás (kürt), Mohai Bálint (fagott)
SZERVÁNSZKY ENDRE: I. fúvósötös
TÓTH ARMAND: Négy attikai emlék
LÁNG ISTVÁN: I. Fúvósötös
TÓTH ARMAND: Divertimento
TÓTH ARMAND: Duo per fiati
TÓTH ARMAND: Aino utolsó utazása
ORBÁN GYÖGY: Fúvósötös

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Fesztiválzenekar
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Vezényel: Fischer Iván
STRAVINSKY: Négy norvég kép
STRAVINSKY: Scherzo à la russe
STRAVINSKY: Tangó
STRAVINSKY: Zsoltárszimfónia
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat
17:00 : Debrecen
Libri Könyvesbolt (Fórum Bevásárlóközpont, I. emelet)

Café Kodály Kovács Zoltán zeneszerzővel, Szabóki Tünde és Nyári Zoltán énekművészekkel

19:00 : Tatabánya
A Vértes Agórája

Operát az Operából! - Belföldi turné
PUCCINI: Bohémélet
Koncertszerű előadás
A mai nap
elhunyt:
1987 • Dmitrij Boriszovics Kabalevszkij, zeneszerző (sz. 1904)